Full text of "Aquila"

See other formats

HARVARD UNIVERSITY

LIBRARY

OF THE

Museum of Comparative Zoology

Pe say

un
Lors
SR

A MADARTANI INTEZET
> KUTATÓ INTÉZET MADÁRTANI OSZTÁLYA)

ÉVKÖNYVE

ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI
> ce: 1760 dl

MEGINDÍTOTTA: ne EN RESOR SZERKESZTI:
HERMAN OTTO "5! DR. VERTSE ALBERT

FUNDAVIT: i. {0 EDITOR:
OTTO HERMAN Se, DR, A. VERTSE

45 ábrával ;

LXVILLXVIU. ÉVFOLYAM TOM.: 67-68. VOLUME: 67-68.

MEZŐGAZDASÁGI KIADÓ

nn ee

ESA

AQUILA

A MADARTANI INTÉZET

(NOVENYVEDELMI KUTATO INTEZET MADARTANI OSZTALYA)

EVKONYVE
ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI

SZERKESZTI
Dr. VERTSE ALBERT

MEGINDITOTTA
HERMAN [OTTO

EDITOR
Dr. A. VERTSE

FUNDAVIT
OTTO HERMAN

ULTRA i a ÁT

baa

45 abraval

LXVII-LXVIII. ÉVFOLYAM TOM.: 67—68. VOLUME: 67-68.
1960—6 1

MEZOGAZDASAGI KIADO
BUDAPEST 1962

Megjelent — Erschienen:

Februar 1962

MES. COMP. Z00L
LIBRARY

| MAY 2 1 1962

HARVARD
UNIVERSITY

TARTALOMJEGYZEK

Agárdi Fide: Daru átvonulása Pécsvárad felett............................ 210
Dr. Balát Frantisek: A nagy halfarkas, mint a magyar madárfauna új tagja .. 203
Dr. Balát Frantisek: Néhány madártani megfigyelés egy magyarországi üdülés
LOI AD E cect hase cx ari carrera Me Ent de LGR Ig RE A i 238
Barthos Gyula — Kocsis Tibor: Bütykös hattyú nyári előfordulása Dél-Zal4-
TDR. N onto SRE eran ee ee Sn D ei 207
Barthos Gyula: Ujabb adatok a füleskuvik fészkeléséhez Del-Zaläban ...... 222
Beldi Miklós: Háromszék (Romania) 1958. évi gélyakatasztere ............ 204
Béres Jozsef: Madártani megfigyelések Máramarosban (Romania) ........... 238
Dr. Beretzk Peter: Szalagos rétisas a Szeged-Fehértavon ................... 203
Dr. Beretzk Péter: Flamingó megjelenése a körtvélyesi holt-tiszaág mellett 204
Drs Bereizk eter; A godak taplalkozasbiologiajahoz ......:........-.-454-- 211
Dr. Beretzk Péter: Adatok a dankasirály táplálkozásához .................. 216
Csaba József: Változások Vas megye nyugati szélén élő egyes harkályfélék szám-
ERRATA ÉHEN 00 0% EN RE 224
Csaba Jozsef: A havasi szürkebegy elöforduläsa Vas megyében ............. 233
Csaba Jozsef: Szokatlan időben éneklő citromsärmäny ..................... 238
Erard Christian: A Rajna és a Duna, mint a kis siräly szärazföldi vonuläsi üt-
MONA LA Ere sere ree ee ae Simian AA EN RE aha elena coe Mae A, 79
Gárdonyi Gabor: A fehérhatu fakopäncs előfordulása a Börzsönyben. ........ 226
Gárdonyi Gábor: Bojtorjanba ragadt vörösbegy ........................... 230
Dr. Györffy István: Hollópár látogatása házi eb etető edényénél ........... 2230
Győry Jenő — Schmidt Egon: A balkáni halvány geze terjeszkedése és megjele-
MESCHN AO ATOS ZA ORO TI OI 17
Gyóry Jenő: Keresztcsőrű, süvöltő, királyka, siketfajd költése a Soproni Hegy-
ségben és azok fészkelési viszonyai Magyarországon ..................... 125,
Győry Jenő vide Szabó László Vilmos
Gyóry Jenő — Schmidt Egon: Búbos cinke költése a Sátorhegységben . . . . . . . 229
ovemuaimn- Madartanshirek Uzraclbolen 1 nae a I ara ee 242
Huszár Lajos: Sdlvom-abrazolasok középkori pénzeinken ................... 195:
Janisch Miklós: Kullanesgazda madarak különféle betegségek közvetítői .... 191
Jánossy Dénes: Fosszilis madárfauna a Subalyuk (Bükk-hegység) jégkori réte-
EN ss SERENA MARE a SAR IR aN TAN A OI ee 175
Johansen Hans: A Magyarországon telelő vetési ludak ..................... 33
Dr. Keve András: A balkámi gerle Magyarországon senses er oe eae 71
Dr. Keve Andras: Külföldi gyürüsmadarak kézrekerülése. XXIII. gytirtizési jelentés 121
Dr. Keve Andras: Dr. Beretzk Péter és Dr. Vasväri Miklés levelezése ...... 217
IDEE KevegAndrasEANStabtyaaszerko a, Kisbalatenonsge nn nee 219
Kocsis Tibor vide Barthos Gyula
i<ovesmu nina Ook Orvos salamb Uk ESRI STE 221
Dr. Kretzoi Miklós: Pocok-maradvanyok haïfai bagolyköpetekböl, és az izraeli
TVA CONA A ARENA SENS CRE E SE EE tit ASA Se I AI II ORO 13
Dr. Kretzoi Miklós: Madar-maradvanyok a betfiai alsépleisztocén faunäaböl .. 167
Dr. Kretzoi Miklos: Törtenelem elötti tüzok-lelet és a tüzokfelek törtenete .... 189
Lelovich György: A Hortobágy ragadozó madarai.......................... 208
3

ís — 110

Máté László: Fattyüszerkö fészkelése Rétszilason .......................... 221
Mikuska Jozsef: 1958. évi madartani feljegyzések Palics (Jugoszlävia) környe-

ECOLE OR S/S cata UE et Gaia gauss eis G'S mania ene 240
ifj. Molnár Gyula: A jegmadär fészkelése a Tisza partján ................. 224
Nagymlonre- Nagy kocsacok Gy or ikOrmyekememer PERTE PEN eine ere 204
Nagy Imne:) Balkamı) zerle kulonos hundese mtr Re EEE RER 222
Nagy László: A volt bihari Sárrét jelenlegi madárvilága ................... 151
Nagy, Laszlo ARhNAVASIPEÙ ESPACE Oita EEE 226
HappRJeno: Hajnalmadarga@Bakonybanr EPP RR OE 229
Dr. Pdtkai Imre: A Madártani Intézet 1958—1959. évi madärjelölesei. XXII.

PVUTUZEST TIME IO IT RISO aes 91
Dr Batkar Imne: Battyuszerkö,meshigeyelesek ne 218
Dr. Patkai Imre: Adatok a fenyves cinege fészkeléséhez .................. 228
Drake Inne: Buboskemegesa Bükkbene OO E 229
Dr. Pdtkat Imre: Kormosfejü cinege Sopron kôrnyékén .................... 229
Dr. Patkai Imre: Havasi szürkebegy a Városligetben .....................- 234
Dr NGC KA Inne TNIV ATI icsizyadatokı 8. wre Ks er 234
Dr. Patkai Imre: A bajszos sàrmany nyári előfordulása Budaörsön ........ 234
ieczely zeiten: Uraligbasoly ay Bükk-fennsikon aes e életetek EE Ce 223
Dr. Penzes Antal: A csäszärmadär elöforduläsa a Bakonyban .............. 210
Radetzky Jeno: A billegető cankö hazai fészkeléséhez ..................... 213
Radetzky Jenő: Fattyüszerkö fészkelése Fejér megyében .................... 219
hadeZcye Jeno: Kanpteszkelo, vorösbesya. rm ET 230
Rapos Pal: Az erdei szürkebegy fészkelése hazánkban ...............-..--- 230
Schmidt Egon vide Györy Jenö
Schmidt Egon — Sterbetz István: Pasztorgém a Sasérben ................... 204
‚Schmidt Egon: Majusi fenyöszajkö észlelések a Sätorhegysegben ............ 227
Schmidt Egon vide Györy Jenő
Schmidt Egon: A kormosfejü cinege fészkelése a Sätorhegysegben ........... 229
Dr Sovago, Mihaly-n Ban feszkelorhantmadarı RR Re CAPE EE 230
iSterbetz István: Az üstökösgem a Saséri rezervátumban ...-................. 39
Sterbetz István: Vadlüd kereszteződések a budapesti állatkertben ........... 159
Sterbetz Istvan: Flamingé Sövenyhäza határában .......................... 204

Sterbetz Istvan vide Schmidt Egon
Sterbetz Istvan: Keleti vändorsölyom, északi viharsiräly és näszruhäs hering-

siraly a hödmezöväsärhelyi Tornyai-Muzeum gyüjteményében ............ 207
Sterbetz István: Megfigyelések vizimadär-fajok rovarirtó tevékenységéről .... 211
Sterbetz István: Terekcankö Hödmezöväsärhelyen ..........-..---..-------- 213
Szabó László Vilmos — Győry Jenő: Csiz fészkelése a Bükkhegysegben ....... 141
Szabé László Vilmos: Ritka átvonulók a Velencei tavon .................. 216
Szabó Lászió Vilmos: A szürkebegy fészkelése a Bikkhegysegben .......... 233
Szabó László Vilmos: Májusi süvöltő előfordulása a Bikkhegységben .......... 234
Szabó László Vilmos: Bajszos sármány fészkelése a Bükkben ............... 235
Dr. Vertse Albert: Madártelepítési kísérletek (1959) ........................ 9
Warga Kálmán: Réti fülesbagoly fészkelése a Kisbalatonnál ............... 223
Kisebb. kozlemem yoke il 203
RIMS OV TAA ten aks, ool alg ie SNS O TO e SRI PERS 267
ERO TV VASTINST LE BESATE RIONI 273
qmdexialphabeticus avium {LIE TR en 281

CONTENTS

Agárdi, E.: Passing of Cranes above Pécsvárad ........................... 247
ss Baldt, Fr.: Die grosse Raubmöwe, eine neue Art in der Avifauna Ungarns 243
. Baldt, Fr.: Ornithological Observations in the Course of a Vacation-Trip

Ei FUN O CO 261
Barthos, Gy. and Kocsis, T.: Summer Occurrence of the Mute Swan in Southwes-

ERDE URANO OSO 245
Barthos, Gy.: Newer Data of the Nesting of the Scops Owlin SW. Hungary ....... 253
Beldi, M.: Stork-Census in Häromszek (RPR) in the year 1958 ............ 244
Béres, J.: Ornithological Observations in the Maramaros .................. 262
Dr. Beretzk, P.: Pallas’s Sea Eagle on Lake Fehertö near Szeged .......... 243
Dr. Beretzk, P.: Occurrence of a Flamingo near the River Tisza at Körtvelyes 243
Dr. Beretzk, P.: Notes on the Food-Biology of the Black-Tailed Godwit . 248
Dr. Beretzk, P.: Data on the Nutrition of the Black-headed Gull .......... 250
Csaba, J.: Changes in the Numerical Proportion of some Woodpeckers in Western-

EU SAL ya ee SE a O Ue do dio do do dada 094999 050 0099 5950 204
Csaba, J.: Occurrence of the Alpine Accentor in W. Hungary ............. 259
Csaba, J.: Yellow Hammer singing in unsuitable Weather ................ 261
Erard, Chr.: Rhine-Danube as transcontinental migration routes for the Little

Gall frites) obo ot Bloc 05 oes III 87
Gárdonyi, G.: The Occurrence of the White-Backed Woodpecker in the Börzsöny 255
ae CERRO CIR INI RE RENEE SRO 257

Gyorffy, I.: The Visit of a Pair of Ravens at the Manger of a Watch-Dog 255
Gyr y, J. — Schmidt, E.: The Appearance and Extension of the Olivaceous
Wade AV ROIO RR ORE 26

Györy, J.: Das Brüten des Kreuzschnabels, Gimpels, Goldhähnchens und Auer-
huhnes in dem Soproner (Odenburger) Gebirge und deren Briiten in Ungarn . 134

Györy, J. vide Szabó, L. V.

Győry, J. — Schmidt, E.: Breeding of Crested Tit in the Sator-Mountains .... 256

Hovel, H.: Ornithological Beporuftkromylerselper ae conan ece oc 264

Huszar, L.: Die Darstellung von Falken auf ungarischen Minzen des Mittelalters 199

J anisch, M.: Zeckentràger- -Vogel sind die Vermittler von verschiedenen Krank-

ala SA RR AI OST IO SIE nie moin EI 194
Jdnossy, D.: Eine fossile Vogelfauna aus den Moustérien-Schichten der Subalyuk-

Höhle im Bükk-Gebirge (Nordostungarn) MERO 176
Johansen, H.: Saatgänse aus Winterquartieren in Ungarn .................. 36
Dr. Keve, A.: The Collared Turtle-Dove in Hungary aa. ee: 76
Dr. Keve, A.: Records of Birds ringed abroad. XXIII. Report Bird-Barding 121
Dr. Keve, A.: The Correspondence of Dr. Beretzk and Dr. Vasvári ...... 251
Dr. Keve, A: Whiskered “Tern on the Kasbalatom ~.....-...2.-..-..------ 251
Kocsis, T. vide Barthos, Gy.
Köves, Ji, Oke A divino Bath of a 04 Be 253
Dr. Kretzoi, M.: Wühlmaus-Rsste aus Eulengewöllen von Haifa und die Frage der

Arsacolidenslsraels te orci le RER ane N 13
Dr. Kretzoi, M.: Vogelreste aus der altpleistozänen Fauna von Betfia ...... 168

Dr. Kretzoi, M.: Prähistorischer Grosstrappen- Fund und die Geschichte der Trappen 190

Welovich, Gus. Vhe RaptonalBirdS of heSEACORA EME EE CCE EC PE CEE 245

Mati bbe) Neste) of Whiskered@DernszatmRetszilassr gerne 253
Mikuska, J.: Ornithological Notes from the Countryside of Palics (Jugoslavia)
ADO DS RE OI N es Poe MS ee ee en ee a I ER tee ee La ENS 263
Molnar, Gy., jun.: The Nesting of the Kingfisher in the Bank of the Tisza ... 264
Nagy, I.: Great White Heron in the environs of Győr ................... 244
NCR) ile Unreal Gi Intel IDOVES 5505000055055 Ce RES Re 253
Nagy, L.: The present Bird-Life of the drained Marsh-Land of , Sárrét? in
ash IRE o ata soto Sd ddt 151
NOIRE: IIS OOO II 255
Rapp EN all-GreeperzingtbesBakony- Moeuntanse reger 257
Dr. Patkai, I.: Bird-Banding of the Hungarian Ornithological Institute in the
Years 1958—1959. XXIInd. Report on Bird-Banding ..................... 91
Dr. Patkai, I.: Observations on the Whiskered Tern ...............-....-- 261
Dip, Jeti, Jie IDEUA am wee INesmie OF woe CRI ES 256
ID, Ie, ioe Crest “ty tiny ae JS NkIKSIMIO WEANING “socccoogn0ese600cann00G06 256
Dico NAN With ih oe Canis OF SOP socco5055000cved0500% 257
DARE IN PID PACCO REI CAPS ONE 259
Dr. Pdtkai, I.: Summer data on the Siskin ........ N NARICI PE ON ao GA Ne 259
Dr. Patkai, I.: Occurrence of the Rock Bunting in Summer at Budaörs ......... 260
Péczely, P.: Ural Owl on the Plateau of the Bükk-Mountains .............. 254
Dr. Pénzes, A.: Notes on the Occurrence of the Hazelhen in the Bakony-Hills 247
Radetzky, J.: The Nesting of the Common Sandpiper in Hungary .......... 248
Radetzky, J.: The Nesting of the Whiskered Tern in County Fejér ........... 251
oder, de Room Ness Oro A) MRAD como ee re DST
Rapos, P.: The Breeding of the Hedge Sparrow in Hungary .............. 257
Schmidt, E. vide Gyory, J.
Schmidt, E. — Sterbetz, I.: Cattle Egret in the Sasér Bird Sanctuary ......... 243

Schmidt, E.: Observations on Nutcrackers in May in the Sator-Mountains 256
Schmidt, E. vide Gyory, J.

Schmidt, E.: The Nesting of the Willow Tit in the Sator-Mountains ............. 256
Dr. Sovdgo, M.: Exposed Nesting Site of the Wheatear ................... 257
Sterbetz, I.: The Squacco Heron in the ,,Sasér” Bird-Sanctuary .............. 67
Sterbetz, I.: Wildgoosbastards in the Zoo of Budapest .................... 164
ISterbeiWIE Mena iar OVEN, EEE EE EEE EE CEE LE 243

Sterbetz, I. vide Schmidt, E.
Sterbetz, I.: Eastern Peregrine Falcon, Northern Common Gull and Lesser Black-
backed Gull in nuptial plumage in the Collection of the Tornyai-Museum in

lOcdimezovasarhe NERO 245
Sterbetz, I.: Observations on the Insecticide Activities of Shore Birds ....... 247
Sterbetz, I.: Terek Sandpiper at Hódmezővásárhely ...............--------- 248
Szab6, L. V. — Györy, J.: The Breeding of the Siskin in the Bükk-Mountains .. 146
Szabo. Le) Vez Rare, Passants onthe: BakeMelence LEE ii loci ene een 250
Szabó, L. V.: Breeding of the Hedge Sparrow in the Bükk-Mountains ....... 258
Szabó, L. V.: Occurrence of Bullfinch in May in the Bükk-Mountains ........ 260
Szabó, L. V.: The Nesting of the Rock Bunting on the Bükk-Mountains ..... 260
Dr. Vertse, A.: Vogelansiedelungsversuche im Jahre 1959 ................. 12
Warga, K.: The Nesting of the Short-Eared Owl at the Kisbalaton .......... 254
Short’ Nobesi. 2. RITO CNE PR CE EE CRE dm oem au ou CCI 243
In imemonanmi RIOT 269
BOOKS RULES RP Re RIA RETI i ae eher ee 273
Imdexcallphallbeticusweyval tinal eect orn erie OR RR SOON SOR 281

ABRAK JEGYZEKE—LIST OF ILLUSTRATIONS

. Microtus guentheri DANF. zapfogai — Die Molarenreihe von Microtus guen-

the CD ANBIETET a Can I O I oma N TS SEE

. A halvány geze elterjedése Szerbiában — The Areal of the Olivaceous

NWVerhleriniSerbiae m N N RE a ee

. A halväny geze elöforduläsi helyei Vojvodinaban és Magyarorszägon (1959)

— Occurrences of the Olivaceous Warbler in the Vojvodina and in Hungary
OO RE Meow ARE rma ANSE ES

. À halväny geze éléhelye — Habitat of the Olivaceous Warbler ..........

A halväny geze fészke — Nest of the Olivaceous Warbler ................

. Az üstökösgem hazai elterjedése — Distribution of the Squacco Heron in

EU Day 9,000 gio pb bo noie DCO Goro viale A DIDO dia po ago Ad 0,0 6 dia HOON

. Galeria erdő és sulyommal (Trapa) benőtt Tisza-holtag az üstökösgem jelleg-

zetes élettere — Characteristic Habitat of the Squacco Heron, the Galeria-
Wood and died-branch of the Tisza river grown with Trapa natans ......

. A rizsföld rendkívül bőséges táplálkozási lehetőséget nyújt az üstökösgem-

nek — The Rise-field offers a rich food-condition for the Squacco Heron ..

. Ustökösgem- es kisköcsag fészkek 15—20 m magasságban a Saséri Rezer-

vatumban — The Nests of Squacco Heron and Little Egret in the high of
5 20: moımstherBird-Sanctuary ol SISI IE

. Az üstökösgem alakoskodäsa — Mimicry of the Squacco Heron .........
. Fészkén ülö balkäni gerle — The Indian Ring-Dove on the Nest ........
. A balkáni gerle legyezőszerű térfoglalasa a Karpat-medencében 1932 —35.

evek között — The Fan-like Dispersion of the Indian Ring-Dove in the
Basin of Charpathes between 1932—39 ...............................

. A balkäni gerle elöforduläsa Magyarorszägon 1951-ben — Indian Ring-

Dove ta 1951. ta Ilan seodoosacesoascsocdcccocoddocsnuagoueeoudc

. A balkäni gerle terjeszkedése — The Spreading of the Indian Ring-Dove
. Keresztesörü fészek fiökäkkal, eredeti helyén — Das Nest des Kreutzschnab-

se Ste NET rae ee ines Oe) AR niet era ED eu

. Keresztesörü a fészke mellett — Kreutzschnabel beim Nest ............
. A kirälyka fészke — Das Nest des Goldhähnchens .....................
. A siketfajd fészke — Das Nest der Auernhenne ........................
. A csiz ágra épített fészke — The Nest of Siskin ........................

A csiz ág alá függesztett fészke — The Nest of Siskin under a Branch ....

. Apäcalüd günär udvarol a házi hattyulud tojénak — The Courtship of

Gander of Barnacle Goose to the Female of domestic Chinese Goose .....

. A hattyülüd © és apäcalüd 4 pelyhes fidkaja — The young of Chinese Goose

SFandalBärnacled@ooser RARI

. Ugyanaz a peldäny kb. egyhönapos korban, ütközö tollakkal — The same

Young with an age cca. one month .......-.........................

. Ugyanaz a peldäny kb. 5 hönapos korban — The same Hybrid with an age

CCAIULIVCRIMONTMEST cae Ge ek ee PRE a VER ete en le

. Az apäcalüd—hattyülüd koresa 1960. IV. 15-én — The Hybrid of Chinese

Goose and Barnacle Goose three year old ..............................

. Kanadai lúd © és nyári lid & kereszteződések — Hybrides of Canada Goose

27.

28.
29.

30.
31.
32.
33.
34.
35.

36.
37.

38.
39.

40.
41.
42.
43.
44.

45.

Nyári lúd 9 és kanadai lid g kereszteződése — A Hybrid of Grey-lag Goose
OrandP Canada sGoose ts Ar a ee LE ne
Gypaétus barbatus ujj-perce — Gypaétus barbatus, Phalanx digiti ......
Otis tetrax jobboldali felkarcsont disztális töredéke — Otis tetrax, Distal-
irasmentides rechten® Humerus EE ECC EEE CEE ECC CE CE CEE CCC

Jobboldali combesontok: A) Apus melba B) Apus apus — Rechte Femora:
AYRAPIS MEA MB) AOU BOO EEE PE EE CRC CE CCE CCR a a 0 010 00
Mérési irányok varjúfélék combcsontjain — Messungsrichtungen an den
EHEMOLA MZ CNC ERRE ROS
Baloldali combesontok — Linke Femora: A) Pyrrhocorax graculus; B)
PyrrhocoraxWfgraculus magyag (0) PRI CAMPARI
Sölyom-äbräzoläsok középkori érméken — Falkenabbildungen an ungari-
schen Minzeneyom2 Mittelalvers gr er SI 0.60
Gölya-települes Häromszekben (Romänia) — Stork-Nestes in Häromszek
(Románia AE Ra et ee RAA miei lok LE Re oie alts Te
Keleti vándorsólyom a hödmezöväsärhelyi Tornyai-Muzeumban — The

Eastern Peregrine Falcon in the Tornyai-Museum of Hödmezöväsärhely
Taplalkozé godäk a Fehértavon — Feeding Godwits on the Lake Fehérté
A billegetö cankö feszkelö-helye — Nesting-Place of the Common Sand-
PIPELMEE Er tee MAIO AIA
A billegetö canké fészke — Nest of the Common Sandpiper ..............
Cseresznyemagvak a fehértéi siralytelepen — Cherry-Stones on the Black-
headed Gull-Colony,am the Lake Fehérto) td e
A fattyüszerkö tavi käkäbél (Schoenoplectus lacustris) épített fészke —
The Nest of Whiskered Tern built from Schoenoplectus lacustris ........

Fenyöcinege feszkelöüreg> sziklában — Nesting-Cave of Coal-Tit in a Rock
A szürkebegy költöhelye — Habitat of Hedge Sparrow .................
A szürkebegy fészke — Nest of Hedge Sparrow .............:.:........
Bajszos sarmany élőhelye a Belkö deli lejtőjén — Habitat of the Rock-
Buntingsinithessoutherny Slope of the Bélk6) EE PE CPP EME ET tele eek
Bajszos sarmäny fészke fidkakkal — Nest of Rock-Bunting with Youngs

163
177

179
181
182
184

MADARTELEPITESI KÍSÉRLETEK (1959)

Dr. Vertse Albert

A mesterséges feszekodü veréb-mentesitésére intézetiinkben évtizedek
óta folyó vizsgálatok során, még 1938-ban megkezdtem azt a CsöRGEY
által javasolt kísérletet, amelynek célja egy, csak a kék- és barátcinke
számára szolgáló fészekodu megalkotása. Az elgondolás az volt, hogy
e kistermetű cinkék fészkelési igényeit még minimálisan kielégítő fészek-
odu a náluk nagyobb testű odúlakókat, elsősorban a verebeket kiküszö-
bölné. Ennek a célnak az érdekében készültek annak idején gyári úton
a 28 mm-es röpnyílású, 15 cm mély üregű (a röpnyílás alsó szélétől szá-
mítva) A típusú és a szintén 28 mm-es röpnyílású B típusú odúk,
amelyek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

A kék- és barátcinke természetes odúkban, üregekben való fészkelé-
sének megfigyelése alapján (1: Aquila 1939—42., p. 400—412) kezdtem
meg az ún. sekély (a röpnyílás alsó szélétől 10 cm mély) és az eddigieknél
szélesebb (10—11 em széles) üregű fészekodúkkal, a kísérleteket Buda-
pesten és Gyöngyössolymoson. Az utóbbi helyen részben erdei, részben
falusi kertekbe kihelyezett fészekodúkkal, azonban még mindig a gyári,
28 mm-es röpnyílásúakkal (a kísérleti odúk ugyanis az eredeti A odúk
megkurtításával készültek). Ezeket a sekély üregű odúkat előszeretettel
vették igénybe a kékcinkék. Gyöngyössolymoson pl. 1940-ben az erdőbe
kihelyezett mintegy 30 kisodúban 16 kékcinke-fészkelés volt, a falusi
kertekben pedig 2 fészkelés. Azonban nemcsak a kék- és barátcinkék
voltak a kizárólagos lakók, mert a többi erdei odúban örvös légykapó,
kerti rozsdafarkú, csuszka és egyben kisfakopáncs is költött, a kertekbe
kihelyezett odúkban pedig a széncinke és a mezei veréb dominált. Annál
is inkább, mert ezeknek a kisodúknak a röpnyílásait a madarak rövidesen
többé-kevésbé kibővítették, úgyhogy azok még alkalmasabbá váltak a
nagyobb termetű fajok megtelepedésére.

Az eddigi kísérletek azt igazolták, hogy a sekély fészkelő üreg nem-
csak a kékcinke, hanem egyéb odúlakó igényeit is általában kielégíti,
tehát a nagyobb termetű fajok távoltartása csak a röpnyílás megfelelő
szűkítésével érhető el. De csak abban az esetben, ha azt a madarak nem
tudják kibővíteni. Ezért már az első évek tapasztalatai után a 27 mm-es,
majd O. KELLER kísérletei alapján a 26 mm-es röpnyílású oduk előállítá-
sát javasoltam, ezeket azonban a közbejött háborús események miatt
a gyár már nem tudta szállítani.

A kísérleteket csak 1950-től ( Vácrátót), 1954-től (Alcsút, Zirc) illetve

1956-t6l (Szarvas) folytathattam. Väcrätöton, Alcsúton és Zircen csak
a már régen legyártott 28 mm-es röpnyílású sekély üregű odúkból helyez-
hettünk ki néhányat, amelyek fészkelési eredménye az eddigieknek meg-
felelően alakult, amennyiben Vácrátóton 12 odúban 10 év alatt kékcinke
10, barátcinke 2, széncinke I, fakusz 1, mezei veréb 8 esetben költött;
Alcsuton 10 odúban 6 év ali kélkeimike 3, barátcinke 4. mezei veréb 1
esetben; Zircen pedig 5 odúban 6 év alatt kékcinke 5 esetben költött.
Miután a fészkelő fajok között a kék- és barátcinke a domináns, joggal
feltételezhető, hogy ezek a sekélyüregű odúk elsősorban e kistermetű
cinkék fészkelési igényeit elégítik ki a legjobban. Feltűnő azonban az
odúk gyér igénybevétele. Ennek az a valószínű magyarázata, hogy ezek
a kísérleti telepek bőségesen el vannak látva fészekodúkkal (az odúknak
általában csak 60—70%-a lakott), ami nagy lehetőséget ad a környezet-
tel szemben támasztott igényeik kielégítésére, másrészt nem kényszerül-
nek a szűk bejárójú kisodúk elfoglalására. Így pl. a kékcinkék fészkelése
is rendszertelenül megoszlik a kisodúk és a nagyobb üregű és röpnyílású
odúk között.

Ilyen előzmények és tapasztalatok után, 1956-ban kezdtem meg a
szarvasi arboretumban levő kísérleti telepen az eternitből készült kis-
odúkkal a kísérletet, éspedig most már az eddig bevált 10 cm mély és
10 cm széles üreg mellett 25 mm-re leszűkített röpnyílásokkal. Úgy lát-
szik, ez az odútípus teljes mértékben beváltja a hozzá fűzött reményeket,
amennyiben az elmúlt négy év folyamán kékcinkén kívül egyéb madárfaj
nem fészkelt benne. A kisodúknak a kékcinkék által való fokozatos
elfoglalása a négy év folyamán a következőképpen alakult: 1956-ban
és 1957-ben csak 1—1 kékcinke-fészkelés volt a kísérleti telepen, de
mindkét esetben 32 mm-es röpnyílású eternit B odúkban. Az 1955. év
őszén kihelyezett 5 db eternit kisodú üresen maradt. 1958-ban már
5 kékcinke-fészkelés volt, ebből 3 fészkelés ismét a 32 mm-es B odúkban,
2 fészkelés azonban már a 25 mm-es röpnyílású kisodúkban. 1958. év
őszén az eternit kiscdúk számát 12-re szaporítottam, és részben ennek
tulajdonítható, hogy 1959-ben a parkban volt 8 kékcinke-fészkelés közül
már 7 fészkelés volt a kisodúkban és csak 1 fészkelés 32 mm-es röpnyilású
B odúban. Ez az ugrásszerű előretörés — nézetem szerint — rs
a kisodük megszaporodäsänak, hanem föleg annak tulajdonithaté, hogy
az evek folyaman mindjobban erösödö, 1959-ben pedig különösen aoe
meretü mezei veréb-konkurrencia miatt a kékcinkék kénytelenek a
számukra is kissé kényelmetlen, szűk bejaroju kisodükat elfoglalni,
miután abban a nagyobb termetű konkurrens fajok háborgatásától
védve vannak. Ezt a teljes védettséget bizonyítja az is, hogy az elmúlt
négy év folyamán a kisodúkban kékcinkén kívül más madárfaj nem tele-
pedett meg, annak ellenére, hogy ilyen értelmű, de eredménytelen próbál-
kozásoknak, különösen a mezei veréb részéről, gyakran voltam tanúja.

Meg kell említenem, hogy a kezdetben kihelyezett 5 db eternit kis-
odúval együtt 5 db deszkából készült kisodút is kihelyeztem, az előbbi-
vel teljesen azonos méretekben. Ezek a deszkaodúk azonban, bár téli
éjszakázásra alkalmilag igénybe vették, fészkelés idején végig üresen
maradtak. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a 25 mm-es röp-

nyílás, különösen fészkelés idején a gyakori használatra még a kekeinke
számára is csak akkor alkalmas, ha a furat teljesen sima felületű. A fából
készült oduk röplyuka pedig még gondos fúrás esetén is szálkás, érdes, amely
a madár tollazatát rongálja, a ki- és behatolást gátolja. Ezért igyekeznek
a madarak azokat (még a 28 mm-eseket is) kibővíteni, kényelmesebbé
tenni. A kibővítés azután azzal a hátránnyal jár, hogy az odú még alkal-
masabbá válik nagyobb fajok megtelepedésére is. Ezzel szemben az

sima, a ki- és bejárás akadálytalan és ami szintén igen fontos, a madarak
nem tudják kibővíteni. Elkülönítő hatásukat tehát megőrzik.

Ezzel az új típusú cinkeodúval tehát a mezőgazdasági területeken
vagy azok szomszédságában levő, a mezei veréb megtelepedésétől veszé-
lyeztetett parkokban, erdősávokban, erdőszéleken létesített mester-
séges madártelepítésekből a verebet előreláthatólag végérvényesen ki
tudjuk küszöbölni. Ezek a telepítések tehát az eddigieknél sokszoro-
sabban állíthatók a biológiai növényvédelem szolgálatába. Bár a verében
kívül — többek között — a széncinke megtelepedését is valószínűleg
teljesen gátolni fogja, ez azonban jelentőségét nem csökkenti. A kékcinke
táplálkozási életformája ugyanis kb. azonos a széncinkéével, sőt miután
kifejezettebben rovarevő, azt minőségi értelemben felül is múlja. Hát-
ránya, hogy a kékcinke a széncinkénél jobban ragaszkodik az erdei
környezethez. Csak erdőben, nagyobb erdősávokban, erdő jellegű parkok-
ban kapható mesterséges fészekodúkban fészkelésre, gyümölcsösbe ritkán
telepszik. Elszaporitäsuk esetén azonban e helyek szomszédságában,
a gyümölesösökben is gyakoribbá válhat.

A további vizsgálat célja, az új kisodúk kizárólagos alkalmazásával
a kísérleti telepet csak a kékcinke fészkelésére alkalmassá téve, a kék-
cinke-populáció maximális mértékű elszaporítása. Ez a kísérlet — egyéb
oduk hiányában — a többi odúlakó faj, főleg a mezei veréb konkurrenciá-
ját nyílván a legnagyobbra fogja fokozni. Végül is ez dönti majd el,
hogy az eternit kisodúk valóban alkalmasak-e a többi odúlakó, első-
sorban a mezei veréb teljes kiküszöbölésére.

A 28 mm-es röpnyílású kisodúkba települt számos nagyobb termetű
faj eredményes fészkelése (különösen ha a röpnyílást közben ki is tagi-
tották), azt bizonyítja, hogy a kisodú üregtágassága gyakori odúlakóink
fészkelési igényeit általában kielégíti. Ezt most megerősítik az Erdészeti
Kísérleti Tntézet budakeszi kísérleti telepén 1959-ben végzett kísérletek.
A házilag készült fatönkodúk ugyanis megfelelő fúróberendezések hiá-
nyában mindössze 10 . Ennek ellenére
már az első évben, a kihelyezett 98 fészekodúban 86 sikeres költés volt
(30 örvös légykapó, 29 széncinke, 19 kékcinke, 3 kerti rozsdafarkú,
3 csuszka, 1 fakusz, 1 mezei veréb). A sekélyüregű odú tehát általában
megfelel a kis- és közepes termetű odúlakóknak, rendszeres alkalmazása
azonban azzal a veszéllyel jár, hogy az ilyen odúban a fiókák a fészek-
rablók számára jóval könnyebben elérhetők.

Vogelansiedlungsversuche im Jahre 1959

Dr. Albert Vertse

Im Rahmen der Versuche, die in unserem Institute seit Jahrzehnten mit dem dem
Zweck durchgeführt werden, die Sperlinge von den kiinstlichen Nistkästen fernzu-
halten, habe ich noch im Jahre 1938 den von CsöRGEY vorgeschlagenen Versuch,
einen Nistkasten zu konstruieren, welcher ausschliesslich fiir Blaumeisen und Sumpf-
meisen dient, in Angriff genommen. (Siehe Aquila 1939—42, p. 400—412.). Man
ging vom Gedanken aus, dass Nistkästen, welche den Ansprüchen der kleinwiich-
sigen Meisen in einem Mindestmass noch entsprechen, die grôsser gewachsenen Nist-
kasten-Bewohner, so in erster Reihe die Sperlinge, eliminieren wiirden. Bei Ver-
suchen mit besonders zu diesem Zwecke konstruierten, nicht tiefen und eher breit-
höhligen (10 cm tief, vom unteren Rand des Flugloches gerechnet und 10 cm breit)
Nistkästen, die mit einem Flugloch von 28 mm. Durchmesser versehen sind, hat
sich aber schnell herausgestellt, dass dieses niedrige Nistloch — trotz Erwarten —
auch den Anspriichen der grôsseren Nistkasten-Bewohnern entspricht, besonders.
wenn die Vôgel in der Zwischenzeit das Flugloch ausgebreitet haben. Daraus ergibt
sich, dass die Ausschaltung der grösseren Gattungen nur mit der entsprechenden
Einengung des Flugloches zu erreichen ist, und nur dann, wenn die Vögel es nicht.
ausbreiten können.

Vom Jahre 1956 an führte ich die Versuche mit aus „Eternit” (Asbestzement)
verfertigten Kleinnistkästen durch, uzw. mit Beibehaltung der gut bewehrten 10
cm Tiefe und 10 cm Breite, aber mit auf 25 mm eingeengten Fluglöchern. Es scheint,
dass dieser Nistkasten- Typ den an ihn geknüpften Erwartungen entsprechen wird,
da während der letzten vier Jahre in diesen Nistkästen ausser den Blaumeisen keine
andere Vogelart sich niedergelassen hat und im vierten Jahr, d. h. in 1959 auf dem
Versuchsgelände von acht Blaumeisennistungen sieben auf die „Eternit”-Kleinnist-
kästen und nur eine war in dem Nistkasten Typ B — mit Flugloch von 32 mm —
zu finden.

Anfangs (1956—57) sind im Versuchsgelände die Blaumeisen nur selten vorge-
kommen und auch die wenigen, die dort erschienen, nahmen die Nistkästen Typ B.
mit grösserer Höhle und grösserem Flugloch, in Anspruch. Die relativ grosse Inan-
spruchnahme der Kleinnistkästen im Jahre 1959 ist in erster Reihe dem Umstand
zuzuschreiben, dass wegen der von Jahr zu Jahr sich verstärkenden Sperlingskon-
kurrenz die Meisen gezwungen waren die ein bisschen unbequem und mit engem
Eingang versehenen Kleinnistkästen in Anspruch zu nehmen, da sie dort von der
Störung der grösseren Arten geschützt sind. Dass sie hier wirklich vollkommen ge-
schützt sind, beweist die Tatsache, dass während dieser vier Jahre in den Kleinnist-
kästen ausser den Blaumeisen sich keine andere Vogelart ansiedelte, obwohl ich
selber oft Augenzeuge ergebnisloser Versuche dieser Art — besonders seitens der
Feldsperlinge — war.

Gleichzeitig und auf demselben Gelände machte ich neben den Eternit Kleinnist-
kästen auch mit Holznistkästen gleichen Masses, Versuche, aber ohne Erfolg. Die
Kleinnistkästen aus Holz, — obwohl sie für Übernachten in Wintertagen gelegent-
lich in Anspruch genommen wurden — blieben während der Nistzeit ganz leer. Aller
Wahrscheinlichkeit nach ist dies darauf zurückzuführen, dass das Flugloch von
25 mm, da es besonders in der Nistzeit sehr oft gebraucht wird, selbst für die Blau-
meisen nur dann geeignet ist, wenn es ganz glatt gebohrt ist. Das Flugloch des aus
Holz verfertigten Nistkastens ist aber selbst bei der mit grösster Sorgfalt durch-
geführten Bohrung splitterig und rauh, es beschädigt das Gefieder der Vögel und
hindert das Ein- und Ausdringen. Deswegen trachten die Vögel, selbst die Flug-
löcher mit 28 mm zu vergrössern und sie bequemer zu machen. Diese Erweiterung
bringt aber den Nachteil mit sich, dass der Nistkasten dadurch für die Ansiedlung
von grösseren Arten noch geeigneter wird. Demgegenüber ist das Flugloch der aus
Eternit verfertigten Kleinnistkästen schon angesichts der Natur des Materials glatt,
das Aus- und Eindringen ist hindernislos und — was auch sehr wichtig ist — die
Vögel können es nicht vergrössern.

POCOK-MARADVANYOK HAIFAI BAGOLYKOPETEKBOL,
ES AZ IZRAELI ARVICOLIDAK KÉRDÉSE

Dr. Kretzoi Miklós

H. Hovez (Haifa) ajándékaként — egyéb anyagokkal együtt —
az Intézetbe érkezett haifai gyöngybagolyköpet-anyag pocokmaradvá-
nyainak meghatározása az izraeli pockok rendszertani helyzetének kérdé-
sét is érintette. Mai ismereteink szerint a területről 3 Microtus-alakot
ismerünk. Ezek egyike a M. syriacus-csoport törzsalakja, a másik a M.
socialis-csoport elszigetelt DK-i tagja (M. socialis bateae n. ssp.), míg a
harmadik a M. guentheri-csoport egy tagja, egyben a terület domináns
kis-emlőse. Anyagunk is utóbbitól származik — egy koponya kivételével,
melyet esetleg a M. socialis-alakkörbe utalhatunk.

Wühlmaus-Reste aus Eulengewöllen von Haifa
und die Frage der Arvicoliden Israels

Dr. M. Kretzoi ( Budapest)

Zwei Páckchen mit Gewöllen der Schleiereule von Haifa in Israel wurden mir
seitens der Ungar. Ornithologischen Anstalt durch Vermittlung meines Freundes
Dr. A. Keve zur Bearbeitung anvertraut. Das Material wurde von Herrn H. Hovel
— samt anderen Materialien — der Ungar. Ornithologischen Anstalt zugesandt.

Die Gewölle enthielten Reste von 8 Wühlmaus-Exemplaren, deren Bearbeitung
Verf. Anlass zu diesen Zeilen gab.

Die bekanntlich holarktischen Arvicoliden lassen sich in ihrer Ausbreitung in
der Alten Welt gegen S durch die eurasiatische grosse Alpenkette abgrenzen. Dieser
breite Streifen wird allein im Gebiet Vorderasiens-Nordafrikas überschritten. Bei
diesem Vorstoss gegen S-SW haben nach unseren heutigen Kenntnissen nur die Gat-
tungen Ellobius (bzw. Bramus), Arvicola und Microtus teilgenommen. Nachdem
aber die Ellobius-Bramus-Welle sich auf das Jungpleistozän beschränkt hat (Bramus
barbarus Pomel von Ain Mefta, Algerien; Ellobius pedorychus Bate aus der Tabun
Cave, Wadi el-Mughara, Palästina; Ellobius lutescens Thomas aus Höhlen von Nord-
irak) und Arvicola nur am N-Rand des Gebietes anzutreffen ist (A. terrestris hintoni
Aharoni) (1), handelt es sich hier praktisch nur um Formen von Microtus, von denen
folgende angedeutet bzw. beschrieben wurden:

Mus socialis Pallas 1773 — Typuslokalität: „Grassteppen zwischen Wolga und
Ural” — Die Art wurde zuerst durch D. M. A. Bate (2) aus Eulengewöllen an
zwei Lokalitäten des Libanongebirges (Böcharre und Laklouk) nachgewiesen
und in letzter Zeit durch K. Kowalski (5) an Hand von 10 frischen Exemplaren
von Jebel Kammoucha und Jebel Sannine in Libanon bestätigt.

Hypudaeus syriacus Brants 1827 — T.: „Syrien”, nach B. Aharoni (1) muss unter
dieser Bezeichnung Libanon verstanden werden.

Arvicola guentheri Danford et Alston 1880 — T.: Maras, Südtürkei.

Microtus hermonis Miller 1908 — T.: Mt. Hermon, Antilibanon.

Microtus philistinus Thomas 1917 — T.: Ekron/Jaffa, Israel.

Microtus irani Thomas 1921 — T.: Bagh-i-Rezi/Shiraz, SW-Iran.

Microtus mustersi Hinton 1926 — T.: Merg/Cyrenaica, Lybien.

Microtus (Sumeriomys) shevketi Neuhäuser 1936 — T.: Adana, SW-Türkei.
Microtus mecowni Bate 1937 — T.: Tabun Cave/Wadi el-Mughara, Palästina.
Microtus (Chionomys) machintoni Bate 1937 — T.: ebendort.

Microtus cyrenae Bate 1950 — T.: Ed Dabba Cave, NW. Cyrenaica, Lybien.

Die drei letzten Formen sind lebend nicht nachgewiesen, führen ein jungpleisto-
zines, bzw. (cyrenae) prähistorisches Alter.

Der systematische Wert der aufgezählten 11 Formen wurde sehr verschieden ein-
geschätzt.

„Hypudaeus” syriacus Brants wurde von B. Aharoni (1) auf Grund des Brants-
schen Typusexemplares als Chionomys nivalis syriacus Brants in die nivalis-Gruppe
gestellt. D. M. A. Bate hält das (2) für unsicher; diese Meinung wird auch von J. R.
Ellerman und T. C. S. Morrison-Scott (4) geteilt. Trotz dem sprechen die von Aha-
roni angeführten Merkmale — ebenso wie die Tatsache, dass G. S. Miller (6) unter
dem Namen Microtus hermonis aus demselben Gebiet eine nivalis-Form beschrieb,
entschieden für die Richtigkeit der Aharonischen Annahme, in welchem Fall aber
nivalis als Artname dem 15 Jahre älteren syriacus weichen und zum Unterartnamen
herabgesetzt werden muss. Dabei wird aber auch der Name hermonis wahrschein-
lich in die Synonymie von syriacus fallen müssen, während machintoni als jung-
pleistozäne Form Vorsichtshalber gesondert gehalten werden muss.

„Mus” socialis Pallas wurde — wie bereits oben erwähnt — weit südlich vom
geschlossenen Verbreitungsgebiet (30—40° N. Br.), im Libanon nachgewiesen (Bate
1945, Kowalski 1958). In dieser Verbreitungsinsel ist aber die Form — in Gegenteil
zum Flachlandbiotop im Schwerpunkt der Verbreitung — zum Hochlandbiotop
von 1200—2100 m und vielleicht noch grösserer Höhen angepasst, bei sehr ver-
schiedenen meteorologischen Bedingungen (s. Kowalski). Ausserdem ist noch zu
bemerken, dass die Form dimensionell der nördlichen Stammform bedeutend näher
steht als den — viel grösseren — südlicheren, zwischen dem Verbreitungsgebiet der
— typischen — Nordform und der Libanon-Exemplare vorkommenden (binominatus,
paradoxus), wie das ebenfalls Kowalski hervorhebt (5). Diese Umstände lassen
uns vermuten, dass es sich um eine besondere Lokalform handelt, die es verdient,
auch nomenklatorisch separat gehalten zu werden. Zu diesem Zweck sei hier die
Bezeichnung Microtus socialis bateae n. ssp. (Holotypus: Adultes Männchen vom
Jebel Kammoucha; No. 58/19, Zool. Inst. d. Poln. Akad. d. Wiss., Abt. Kraköw)
vorgeschlagen.

Arvicola guentheri Danford et Alston, die grosse Microtus-Form des Flachland-
und Mittelgebirgs- Biotops von S-Balkan, Vorderasien, bzw. Cyrenaica in N-Afrika
ist zugleich die dominante Wühlmaus-Form dieser Gebiete. Von nahestenden For-
men werden ihr als Unterarten (bzw. Synonyma) im von uns berücksichtigten Gebiet
mehrere Arten zugeordnet, wie philistinus Thomas, irani Thomas, mustersi Hinton,
shevketi Neuhäuser, mecowni Bate und cyrenae Bate, von denen cyrenae in den
kleinen Dimensionen und im Zahnbau etwas abweicht, dazu noch — zusammen
mit mustersi — geographisch auch isoliert steht. Mccowni ist lebend nicht nach-
gewiesen worden. Philistinus ist von Thomas als ein Verwandter von lydius beschrie-
ben, eine Vermutung, die von B. Aharoni (1) weiter geführt wurde. Spätere Autoren
stellten die Form neben guentheri als Unterart, oder sahen sie als Synonym dersel-
ben an (wie z. B. Bodenheimer, 1949). Ziemlich übereinstimmend wird shevketi
als Unterart von guentheri angesehen, während irani einmal zu guentheri, anders-

mal zu socialis gestellt, oder — wie es Ellerman und Morrison-Scott taten (4) — als:
selbständige Art zwischen socialis und guentheri eingereiht wird. Zurückhaltend
muss endlich gegentiber mccowni verfahren werden, nachdem diese fossile Form
noch weit nicht genügend gut bekannt ist, um mit den lebenden Vertretern der
Gattung eingehend verglichen werden zu können.

Wie aus den vorangehenden ersichtlich, können die Arvicoliden des syrisch-libano-
nisch-palästinischen Gebietes in drei Gruppen der Gattung Microtus eingereiht wer-
den:

1. M. syriacus-Gruppe (M. syriacus syriacus Brants 1827 — hermonis Miller
1908).

2. M. socialis-Gruppe (M. socialis bateae n. ssp.).

3. M. guentheri-Gruppe (M. g. guentheri Danford et Alston 1880, shevketi Neu:
häuser 1936,? philistinus Thomas 1917,? mecowni Bate 1937).

Die ersten zwei Gruppen sind Hochgebirgsformen, die dritte umfasst Tiefland-
formen, die erste und dritte Gruppe grosse, die zweite kleine Wühlmäuse; das heisst,
dass die zwei dimensionel nahestehenden (syriacus- und guentheri-) Gruppen morpho-
logisch und auch ökologisch gut trennbare Typen sind und die zwei morphologisch
leicht verwechselbaren Gruppen (socialis- und guentheri-Gruppe) so Ökologisch,
wie dimensionel von einander entfernt stehen, also das Auseinanderhalten der drei
Gruppen ohne Schwierigkeiten durchführbar ist. Nachdem aber die erste und zweite
Gruppe im Gebiet monotypisch ist, bereitet uns prinzipiel bloss die dritte Gruppe
mit dem Trennungsproblem der Typen guentheri-philistinus-shevketi Hindernisse
bei der Arbeit.

Das zur Untersuchung übernommene kleine Material ist natürlich weit nicht
genügend, um an der Diskussion um die Microtus-Arten von Israel mitzureden.
Ihre Bestimmung diente nur praktischen Kollektions-Zwecken. Von dem 8 Exempla-
ren gehörenden Material lassen sich 7 zwanglos in den Kreis des in Palästina massen-
haften M. guentheri-Typus (1, 7) einreihen. Dafür spricht das Farbenmuster der
aus den Gewöllen im Klumpen herausgehobenen Haaren, das beweisen auch die
Massangaben, von denen die wichtigsten nachstehend angeführt werden sollen:

Schädellänge (Condylobasallänge): 29,1 und 28,15 mm.

Jugale Breite: 16,3 und 15,7 mm.

Lánge des Unterkiefers: 14,595 177,55; 17,5; 17,6; 16,952 15,7; L17,5; 17,55, 17,1;
16,2; 16,3; 16,2; 16,0. Mittel: 16,90 mm. .

Länge des M!1—M3: 6,5; 6,45; 6,2; 6,4; 6,4; 6,5; 6,25; 6,3; 6,3. Mittel: 6,37 mm.

Tita Ces IWS B08 SOs 2508 Akos Avie DEMO Wee Hes OB 311572585 3,03%
3,0; 2,8. Mittel: 2,94 mm.

In der Bezahnung zeigt das Material die Merkmale des M. arvalis-agrestis-guen-
theri-Kreises (in morphologischem Sinn !).

Ein Schadel lasst sich nicht einwandfrei in die Rahmen des oben angefthrten
Materiales einstellen. Dieses Exemplar sei hier eingehender besprochen. Das erste
was an diesem Tier auffallt, ist die kurze, kleinere Gestalt des Schadels, die relativ
grösseren und mehr aufgeblähten Bullae, sowie das auffallend kurze Posttemporal-
fenster. Alle diese Merkmale lassen sich nicht gut mit dem M. guentheri-Typus verein-
baren. Dazu kommen noch die Abmessungen (Condylobasallänge: 26,55, Jugal-
breite: 15,1, MI—M?, alveolar gemessen: 6,2 mm), die zwar noch gut in die Variations-
breite der genannten Art einpassen könnten, im Fall abweichender Merkmale aber
zum Vorbehalt mahnen.

1. abra. Microtus guentheri DANF. zapfogai
1. Fig. Die Molarzähne von Microtus guentheri DANF.

Nachdem eine Bestimmung als M. guentheri nach obigen gewisse Bedenken er-
wecken könnte, müssen die anderen in diesem Gebiet lebenden Formen auch ver-
glichen werden. Von diesen kann der grosse M. syriacus-Kreis nicht nur der grösse-
ren Dimensionen wegen, sondern vor Allem infolge ganz abweichender Bezahnung
nicht näher in Betracht gezogen werden.

Besser könnte unser Beleg mit M. socialis bateae identifiziert werden. Die Abmes-
sungen des Exemplares liegen an der oberen Grenze der M. socialis-Masse von Ko-
walski. Die kürzere Gestalt des Schädels und die gewölbten Bullae stimmen auch
gut mit dieser Art überein. Dazu kommt noch die Verkürzung des Posttemporal-
fensters und tiberhaupt der Hinterhauptregion, in welchen Merkmalen — wenigstens
nach den Abbildungen bei Kowalski geschlossen — unsere Form wieder dieser Art
am nachsten zu stehen scheint. sh

Was uns von einer Bestimmung als M. socialis zuriickhalt, ist trotz dieser Uber-
einstimmungen die Erfahrung an gròsseren socialis-Materialien, die von solchen
der M. arvalis-agrestis-Gruppe, folglich auch M. guentheri am osteologischen Mate-
rial praktisch nicht unterschieden werden können, wenigstens nicht an Einzel-
stücken (statistische Mittel können schon auseinander gehalten werden). So möchte
ich hier nur auf die Schwierigkeiten beim Nachweis des in Eulengewöllen in Israel
nur hie-und-da auftauchenden Exemplaren des M. socialis neben Massen des M.
guentheri hinweisen.

Sehrifttum

1. Aharoni, B.: Die Muriden von Palästina und Syrien — Zeitschr. f. Säugetierk.
7: 166—240. — 1932.

2. Bate, D. M. A.: Note on small Mammals from the Lebanon Mountains, Syria
— Ann. Mag. N. H. 11. 12: 141—158. — 1945. n

3. Dor, M.: Observations sur les Micromammifères trouvés dans les pelotes de
la chouette effraye (Tyto alba) en Palestine — Mammalia 50—54. — Extrait.

4. Ellermann J. R. and T. C. S. Morrison-Scott: Checklist of Palearctic and Indian
Mammals 1758 to 1946 — Brit. Mus. N. H. 1—810. — 1951.

5. Kowalski, K.: Microtus socialis (Pallas) (Rodentia) in the Lebanon Mountains
— Acta Theriol. 2: 269—279. — 1958.

6. Miller, G. S.: The recent Voles of the Microtus nivalis group — Ann. Mag. N. H.
8. 1: 97—103. — 1908.

7. Neuhäuser, G.: Die Muriden von Kleinasien — Zeitschr. f. Säugetierk. 11: 161—256.
— 1936.

A BALKANI HALVANY GEZE TERJESZKEDESE
ES MEGJELENESE MAGYARORSZAGON

Györy Jenő és Schmidt Egon

Néhány évtizeddel ezelőtt két új fajjal, a balkáni gerlével és a balkáni
fakopánccsal gazdagodott hazánk madárvilága. Nagyszabású terjesz-
kedési folyamatnak volt ez az eredménye, melynek során az előbbi gyor-
sabb, az utóbbi pedig lassúbb ütemben foglalt magának újabb és újabb
területeket a Balkán felőli előrenyomulása közben.

Ugyancsak a harmincas évektől kezdve mutatkozott a Kárpát-medence
déli területein a harmadik, Balkánon élő faj — a halvány geze ( Hippolais
pallida elaeica Lind.) is.

Erről a mediterrán madärfajröl Harrert (1909) megállapítja, hogy európai
elterjedési területe Kelet-Romäniära, Bulgariara és Görögországra esik, s észak
felé egészen Dalmáciáig terjed. STRESEMANN szerint (1920) gyakori költőfaj Görög-

“Ul

2. ábra. A halvány geze elterjedése Szerbiában (Matvejev nyomán)
2. Fig. The Areal of Olivaceous in Serbia ( Matvejev)

2 Aquila 1960—61. — 16

országban, de költ még Macedóniában (vide Maxatscu, 1950), Montenegróban,
Dél-Dalmäciäban és a Dobrudzsában is, Szerbiában azonban nem találták. Lintia,
Szerbia madärvilägät tárgyaló munkájában (1915—16) nem említ egy előfordulási
adatot sem, de valószínűnek tartja, hogy a déli részeken költ.

Az irodalmi adatok szerint nagyjából ez a kép a halvány geze negyven évvel
ezelőtti európai elterjedéséről. il

Az 1930-as, méginkább a 40 és 50-es évekből származó Eszak-Jugoszlaviai (Voj-
vodina) és a legújabb dél-magyarorszagi előfordulási adatok azonban arra engednek
következtetni, hogy ez a faj terjeszkedőben van észak felé. A megfigyelések arra
mutatnak, hogy a folyóvölgyeken, elsősorban a Morava völgyén (MATVEJEV, 1950)
húzódott fel délről, Szerbián keresztül Vojvodinába. Ez természetes is, hisz a Közép-
Balkán összefüggő hegyvidékét másképp nem is léphette volna át ez a vízmenti
ligeterdőket, s emberi településeket kedvelő madár. A speciális élőhelyekhez való
ragaszkodása, részben pedig a faj kis mozgásintenzitása (nem a szűk környezetben!),
helyenként mindenesetre erősen lelassítják a terjeszkedését, illetve a távolabb eső
területeken való gyors térhódítását. Kb. 1910—1930 között játszódhatott le az a ter-
jeszkedési folyamat, melynek során az addigi balkáni területekről, észak felé nyo-
mulva elérte a Kárpátmedencét.

Természetesen nem olyan fajjal van dolgunk, melynek terjeszkedését lépésről-
lépésre lehetne követni; a szabadban ritkán kerül szem elé, s aki a hangját nem
ismeri, csak nehezen figyelheti meg. Ez az oka annak, hogy eddigi terjeszkedésének
pontos kibontakozásáról nem tudunk határozott képet alkotni, hiszen egy ilyen faj
hosszú évekig élhet és előfordulhat valahol anélkül, hogy tudomást szereznének
róla. Végül is a tudatos keresés vagy a véletlen az, mely felhívja rá a figyelmet. Ettől
kezdve gyarapodnak az előfordulási adatok és ilyenkor hajlamos azt hinni az ember,
hogy a faj akkor kezdett terjeszkedni, amikor először megfigyelték és olyan ütemben,
amilyen gyorsan az újabb megfigyelések követik egymást. Ezen a bizonytalanságon
túlmenően azonban, ha a terjeszkedés kezdeti kibontakozása nem is áll tisztán előt-
tünk, a faj újabb térhódításai már jól követhetők és ez lehetőséget nyújt arra, hogy
távolabbi következtetéseket is tehessünk. Ehhez azonban az szükséges, hogy elég
adat álljon rendelkezésünkre és mint ahogy MATvEJEv is mondja — a kérdést a
terjeszkedésnek csak olyan stádiumában lehet eredményesen vizsgálni, amikor
kellő áttekintésünk lesz a faj elterjedéséről az egész Kárpátmedencét és Balkánt "
illetően.

A vojvodinai halvány geze előfordulási adatokat PELLE összegezi (Larus 1952—53).
Ez az összeállítás azonban hiányos, mert nem tartalmazza TRISCHLER és SCHENK H.
adatait, melyek először adnak hírt e faj előfordulásáról.

Vojvodinából először TriscHLER (1944) mutatta ki, majd az ő nyomán többen
közöltek régebbi adatokat is; így időrendbelileg az első adatot ScHMIDT PÁL szol-
gáltatja, aki 1928-ban Zenta környékén, a Tisza menti füzesekben gyűjtötte fészek-
alját, melyet a Madártani Intézetnek ajánlott fel. Utána Csornar 1930-ban Zentán,
Martino 1934-ben pedig Pancsovánál (Pancsovai Rét) (Pancevo, Pancevacki Rit)
figyeli meg. Ugyanitt 1953-ban PELLE ismét észleli. 1935-ben ScHENK HENRIK
(majd Nacy JEN6) Ujverbaszon (Novi Vrbas) figyel meg egy példányt. Ettől kezdve
majdnem minden évben megtalálja itt egy-két példányban; sőt 1943-ban Over-
bászon (Stari Vrbas) is mutatkozik 2 db. 1937-ben TRISCHLER Katy (Kac) község
közelében, a Duna egyik szigetén fészkelve találja és ezután minden évben sikerül
5—6 fészkelő párt kimutatnia innen.

A következő években gyarapodnak az előfordulási adatok. Ezek: 1939—45,
Zitiste, PELLE; 1943, Futtak (Futak), ScHENK H.; 1945 körül, Csantavér (Cantavir),
Csornai; 1945-től, Belgrád (Beograd), MATvEJEv; Szanád, Csornai; Törökkani-
zsa, CsornaI; 1947-től, Szabadka (Subotica), Csornar; 1948-tól, Szeghegy (Sekic),
Csornar; 1949, Lovcenac, Csornar; 1951-től, Bács-Topolya (Backa Topola),
Csornar; 1953, Magyarpadé (Padej), PELLE; Palánka, (Backa Palanka), Scumipt;
1954, Kopácsi tó (Kopacko jezero, Baranja), RucNER in Kovacevic-Danon; 1955, Kis-
hegyes (Mali Idjos), SzuLıvkA; 1957, Perlasz (Perlez), Csorna1; 1958, Ada (Ada), TOTH.

A jugoszláv előfordulási adatokból megállapítható, hogy a halvány geze csak-
nem egész Vojvodinában elterjedt és gyakori faj a magyar határ közelébe eső hely-
ségekben is. Söt, PELLE szerint máshol is előfordulhat, csak nincs megfigyelő, aki
hírt adjon a madárról.

3. ábra. A halvány geze előfordulási helyei Vojvodindban és Magyarországon (1959)
3. Fig. Occurrences of the Olivaceous Warbler in the Vojvodina and in Hungary (1959)

Ezeknek az adatoknak a tanulmänyozäsa soran jutottunk arra a meg-
győződésre, hogy a halvány geze, terjeszkedése közben minden valö-
színűség szerint túljutott már a magyar határon. Ugyancsak ez késztetett
bennünket arra, hogy a kutatást a Tisza mentén, Szegeden kezdjük meg.

1959. VI. 8-án érkeztünk Szegedre és az első madarlane amit a „Möra
Ferenc” Múzeum mögötti kis parkban (Tiszapark) haliottunk, a halvány
geze éneke volt. Ebben a parkban egy pár jelenlétét tudtuk határczottan
megállapítani, melynek később a fészkét is megtaláituk. Ugyanezen
napon a Népkertben (Ujszeged) is megfigyeltünk két ; “rt. lit csak egy
félig kész fészket találtunk, amely szerkezetét és anyagát tekintve
megegyezett az előzővel, s így minden valószínűség szerint ez is haivány
geze fészek volt. VI. 10-én a Füvészkertben azonban hiába kerestük,
viszont a Tisza jobb partján, a város felett (a fürdőtelep közelében),
egy csonkozott füzesben ismét sikerült három párt megfigyelnünk.
Ezen a helyen két bizonyító példányt gyűjtöttünk be (mindkettő hím),
melyek a Madártani Intézet gyűjteményébe kerültek. A madarak min-
den kétséget kizárólag halvány gezének bizonyultak. Fészkct itt nem
sikerült találnunk. Eredménytelenül kerestük őket a fákkal beültetett.
temetőben, s a város többi park-jellegű terein és sétahelyein is. Igen
érdekes még megjegyezni azt, hogy nem sikerült megtalálnunk a várostól
délre eső Tiszamenti fiizesekben és ligetekben sem. Bar Een égigjartuk
a határmenti Röszketöl Szegedig húzódó ärterületet, mely mint biotöp a
fentivel sok hasonlésägot mutatott, a kb. 10 km-es utszakaszon azonban

2* — 36 19

4. abra. A halvany geze elöhelye
4. Fig. Habitat of the Olivaceous Warbler
Sasér, 1. Aug. 1959.

(Photo: I. Sterbetz)

egyetlen esetben sem észleltünk halvány gezét. Ez a körülmény annál is
inkább meglepő, mivel a madár kétségtelenül a folyó mentén nyomult
északnak és Szegedet is minden valószínűség szerint a Tisza menti erdő
közvetítésével érte el.

Szegedet elhagyva a kutatást két irányban folytattuk. Egyrészt tovább
a Tisza és Maros mentén (ScHMIDT), másrészt az alsó Duna-szakaszon
és a közbenső területeken (Gy6ry). A Szegedtől keletre eső Deszk község
(VI. 11.) nagy parkjában nem sikerült nyomára bukkannunk, de Makón
már két párban találtuk (VI. 11.), a TBC, ill. a városi kórház kertjében.
Az előbbi helyen jázminbokron épült, 4 méter magasan levő, félig kész
fészkét is megtaláltuk. A fészket minden valószínűség szerint valamilyen.
oknál fogva elhagyta, mert egész idő alatt csak az éneklő hímet láttuk ;
a tojó valószínűleg már kotlott valahol a közelben. Arra, sajnos, nem jutott
már időnk, hogy a Maros árterét is bejárjuk, hanem utunkat a Tisza.
mellett folytattuk. Sajnos, itt is csak nagy lépésekben haladhattunk előre.
A röszkei templomkertben észleltünk egy példányt, majd Szeged után a
következő állomás a Saséri Rezervátum volt, ahol a holtág melletti
füzesben ugyancsak sikerült ráakadnunk (VI. 14.). A him három napon
keresztül mindig ugyanazon a részen énekelt; egy tönkretett fészket is
találtunk egy fűzbokron, 50 cm magasan. A fészek anyaga igen hason-

litott a begyüjtötthöz, s melyet valószínűleg az odajärö hazidisznok fosz-
tottak ki.

Keresünkre STERBETZ IstvAn Csongrád felé menet tovább kereste
a madarat és sikerült is neki Szentes vonalától kissé délebbre, a Tisza
mellett, a sasérivel azonos biotópban újra megfigyelni egy éneklő hímet
(VIII):

Utolsó ällomäsunk Hódmezővásárhely volt, de itt egyetlen példány
jelenlétét sem sikerült megällapitanunk (VI. 16.).

Nem talältuk meg a Duna—Tisza közti teriileteken sem. Asotthalman (az Erdé-
szeti Szakiskola parkjaban is), Kelebiän, Bajan és Mohäcson kerestük.

Különös érdeklődéssel kerestük a bajai „Dery Kert”-ben, továbbá a mohácsi
, Szepesi Parkban" és temetőben, mely helyek, az eddigi megfigyelések szerint igen
alkalmasnak mutatkoznak e faj előfordulása szempontjából. A negatív eredmény
és a jugoszláv megfigyelések is azt mutatják, hogy a halvány geze Duna-menti ter-
jeszkedése jóval lassúbb, mint a Tisza mellékén. A Kopácsi Tónál való előfordulásá-
ból (Rucner) következtetve azonban könnyen lehetséges, hogy a Mohäcstöl délre
eső dunaligetekben már előfordul ez a faj.

Meg kell itt említenünk DR. KEvE ANDRÁS és DR. BERETZK PÉTER megfigyelé-
sét, akik a szegedi Tiszapark mellett, egy sűrű lombú fa koronájában már 1948-ban
(VI. 7.) hallottak geze-szerű éneket, de a madarat a sűrű lombkoronában nem tudták
meglátni.

A kézirat összeállítása után kaptuk PéczELy PÉTER adatát, aki 1956. V. 20-án
be is gyűjtötte ennek a fajnak egy példányát Hódmezővásárhelyen, melyet a Madár-
tani Intézetnek ajándékozott. PiczeLy 1958-ban ismét hallotta énekét ugyanott,
1959-től pedig már rendszeresen megfigyelte ezt a fajt. (Dolgozata megjelenés alatt.)

Bizonyító példány nélküli WARGA KÁLMÁN kisbalatoni adata (1943). Ez a meg-
figyelés 250 km-re esik az akkori legészakibb előfordulási helytől, s már csak ezért
is döntő fontosságú lett volna a megfigyelt madarak begyűjtése.

Könnven összetéveszthető ez a faj az énekes nádiposzátával (Acrocephalus palust-
Tis), amit PATEFF (1934, 1938) és Muray (1950, 1954) tévesen közölt adatai példáz-
nak.

A halvány gezének, részben jugoszláv, részben pedig saját megfigyelé-
seink alapján, két jellegzetes élőhelyét ismerjük: az emberi települések-
hez tartozó ligetes, dús lombú fákkal sűrűn beültetett parkok, sétahelyek
stb. és a folyómenti ligetek, főképpen füzesek állományai. Erdekes itt
megjegyezni, hogy a vizsgált területek látszólag azonos élőhelyei közül
azokat választotta megtelepedése helyéül, s a madarat mindig (egy kivé-
telével) csak azokon a helyeken találtuk meg, melyek folyó közelében
helyezkedtek el. Ez érthető is, hisz víz közelében sokkal dúsabb a vegetá-
ció, mint más helyeken. Ez nem zárja ki azonban azt, hogy víztől távolabb
eső helyeken is előforduljon, ha számára kedvező, sűrű lombú fákból álló
részletet talál. Nagyjából ugyanez a helyzet a kerti gezével ( Hippolais
icterina) is, mely a folyómenti ligeterdőket kedveli, de előfordul a kertek,
parkok és temetők nedvesebb talajú facsoportjaiban is.

Vegyük sorra és jellemezzük-az egyes előfordulási, ill. költési területe-
ket: a Tiszapark és Népkert nagyjából azonos jellegű élőhelyek — sétá-
nyokkal, kis utakkal átszeldelt, változatos fafaj összetételű, s különböző
korú fákból, kisebb-nagyobb cserjecsoportokból álló városi parkok.
Kettő között a különbség csak annyi, hogy az utóbbi jóval nagyobb, s
benne nemcsak cserjecsoportokat, hanem viszonylag nagyobb kiterjedésű
cserjesűrűségeket is találunk. Gyakoribb fafajok: vadgesztenye ( Aesculus

hippocastanum), juharok (Acer), japänakäc (Sophora japonica), ostorfa
(Celtis), madärcseresznye (Prunus avium), magas köris (Fraxinus excel-
sir) stk. Cserjék: bodzak (Sambucus), loniceràk (Lonicera). Az utakon
nagy forgalom.

A Szeged feletti tiszamenti füzes, ahonnan a bizonyító példányok
származnak — 4—5 meter magas, 25 cm-es átmérőjű törzsekböl alld,
csonkolt, hullámtéri füzes, viszonylag kicsi, de sűrű koronájú, 8—9
méter magas (teljes magasság!) fákkal. Elég zárt, de a kisebb hézagok
miatt némileg ligetes jellegű állomány, egyes helyeken dúsabb, máshol
gyér szeder(Rubus)-szintte!. A Tiszaparton sűrű füzbokros húzódik
(itt szintén mozgott egy éneklő hím).

A röszkei templomkertben néhány sűrűlombú fa veszi körül a templo-
mot, s egy-két cserje is található a kert sarkában. Azonban többé-kevésbé
a kert körül is fás a terület. Ebből is látható, hogy kisebb kiterjedésű
parkos helyeken is megtelepedhet egy-egy párban.

Makón a kórházkert fáin, míg Sasérben a holtág melletti sűrű füzesben
tartózkodtak. Az utóbbi helyen gyakran mozgott az erdőszéli, sűrű,
alacsony fűzbokrosban, aho! a már említett fészekmaradványt is találtuk.

A madarak rendszerint magasan, a fák koronájában tartózkodtak és
énekeltek. néha azonban alacsonyabban is, de mindig a sűrű lombok
védelmében. A szegedi parkokban 5—12 méter magasan (egy-kétszer
a cserjéken is), a füzesben pedig 3—6 méter magasan mozogtak (itt
alacsonyabbak voltak a fák és a madarak állandó zavarásnak sem voltak
kitéve). Az utóbbi helyen a fűzbokrosban is meg lehetett figyelni őket.

A halvány geze alig éri el a 13 em hosszúságot; csőre azonban viszony-
lag nagyobb és erősebb. Jellegzetessége: felső oldala egyszínű, világos
földbarna, sötétebb szárnyakkal és farokkal; alsó oldala viszont világos
tejfelfehér. A madáron sárgás színezet nincs. Ezek és a jellegzetes geze-
szerű csőralkat megkülönböztetik minden más fajtól. (A világos, erős
csőr és a fehér alsótest a szabadban is jól megfigyelhető.)

Viselkedése részben a légykapókra, részben pedig a füzikékre emlékez-
tet. A lombkoronäban igen fürgén és gyorsan mozog ; néha azonban huza-
mosabb ideig énekel egyhelyben, de utána elhallgat, s kis idő múlva
jóval távolabb kezdi újra énekét. A fentiek miatt, továbbá, mert a madár
fakó színével egyébként is jól beleolvad a lombozatba, nem könnyű
meglátni még az éneklő madarat sem.

Az alatta zajló forgalom nem zavarja túlságosan. A szegedi Tisza-
parkban forgalmas út mellé építette fészkét, Makón pedig a kórház kertjé-
ből gyakran kiszállt az utcát szegélyező hársfákra és a dübörgő kocsiktól,
motoroktól nem zavartatva, nyugodtan énekelt tovább.

A hím egész nap énekel. Néha azonban előfordul, hogy hosszabb ideig
nem lehet hangját hallani. Erős énekét viszonylag messziről meg lehet
hallani. Esős, borús időben nem vagy csak gyengén énekel.

Éneke emlékeztet a kerti gezéére, de attól mégis jelentősen különbözik :
egyöntetűbb, finomabb és kevesebb rikácsoló részletet tartalmaz; emiatt
a fülnek is határozottan kellemesebb. Eneket gyakran poszáta-szerű
csettegés vezeti be, de izgatottsägaban „szikk-szikk”-szerü hangot is
hallat. A fészkénél igen csendes, bár a kora reggeli órákban itt is énekel-

5. ábra. A halvány geze fészke
(gyüjt. Szeged, 1959. VI. 12.)
5. Fig. Nest of the Olivaceous Warbler
Loc.: Szeged, 12. June 1959.
(Photo: J. Györi)

getett. A kerti gezéhez hasonlóan erősen kinyitott csőrrel énekel. Ilyenkor
feltűnik világos torka és erős csőre.

Kész fészkét a szegedi Tiszaparkban találtuk. A VI. 10-én begyűjtött
fészekben 2 db geze- és 1 db kakuktojás volt. A fészek helye: japán-
akácon, 6 méter magasan, kinyúló oldalág végén, a törzstől kb. 6 méterre,
két gally kereszteződése által képződött villában. A fészek nem volt a
villához hozzáerősítve, hanem a felülről lecsüngő leveles ágacskák
voltak oldalához szőve. A fészek felülről jól takart, viszont a földről
jól látható.

Maga a fészek elég szép építmény, bár művészinek éppen nem mondható.
Az alap száraz füvek és virágok halmaza, melyre igen szépen kikerekített
szabályos csészét formált száraz növényi szálacskákból (fűszálak, levél-
szárak, gyökerek stb.) . A csészét jó tömötten a nyárfa termésének gyapjú-
szerű anyagával bélelte. A fészek külső átmérője: 11 cm; vastagsága:
6,5 cm; csészeátmérő: 5 cm; csészemélység: 4 em. (Elég mély !)

A fészekben levő tojások erősen vérhártyásak voltak, fehérjéjük pedig
kocsonya-szerű. A fészekalj tehát teljesnek tekinthető, bár az irodalom
szerint teljes fészekalja 4 db-ból, ritkán 3 db-ból is állhat (KARAMAN).
A harmadik gezetojäst, minden valószínűség szerint, a kakuk tävoli-
totta el.

A halvány geze tojások alapszíne szürkésfehér, kréta színű. Felületü-
kön elszórtan kisebb-nagyobb fekete, sötét csokoládébarna pontok,
apró finom karcok láthatók. Valamivel kisebbek, mint a kerti geze
tojásai.

A kakuktojás, a nádirigó fészekekben található kakuktojások típu-
sát mutatta. Nagysága és színezete feltűnően elüt a halvány geze tojásaié-

tól. Alapszíne zöldesfeher, rajta világosabb és sötétebb barnás foltozäs,
mely helyenként elmosódik; a tompa végen még egy-két fekete pont is
látható.

A halvány geze tojások megegyeznek TRISCHLER által Káty községnél
gyűjtött fészekalj tojásaival.

A hím revírjét erősen őrizte. Több ízben tapasztaltuk, hogy egy kis-
poszátát (Sylvia curruca) támadott, s egy alkalommal pedig átvonuló
őszapó-társaság egyik tagjára vágott és igyekezett elűzni a territórium
határain túlra. A tojó is (megjegyezzük, hogy az ivart biztosan megálla-
pítani nem lehet) elég sokat mozgott egész nap. Gyakran beleül a fészekbe,
forgolódik benne, majd kiugrik és fészkét igazgatja. Ezután vagy elszáll,
s rövid idő múlva visszatér, vagy újra beleül a fészekbe, s ülni kezdi a.
tojásokat. Mozdulatlan kotlásánál a mély csészéjű fészkéből csak feje-
búbja és farka vége látszott ki.

A szegedi Népkertben talált megkezdett fészek sűrű cserjés helyen,
bokron, 2 méter magasan volt. Mellette egy kis ösvény haladt, melyről
jól lehetett látni a fészket, sőt el is lehetett érni. Anyaga megegyezett az
előbbivel. Bár a madarat a fészeknél nem láttuk (csak egy alkalommal,
amikor a helytől kb. 10 méterre száraz levélszárakat gyűjtött egy bokor-
ról), valószínűleg ez is halvány geze fészek volt.

A makói kórházkertben 4 méter magasan, jázminbokorra épült a fészke;
ez azonban szintén csak féligkész állapotban volt

A saséri rezervátumban talált tönkretett fészek fűzbokron, 50 em
magasságban épült. Főleg száraz gyökérszálacskákból, s közészőtt fehér,
gyapjú-szerű anyagból állt.

Az élőhely tökéletesebb jellemzése szempontjából célszerű felsorolnunk e fajjal
együttélő madarakat is.

A szegedi Tiszaparkban: kisposzáta (Sylvia curruca), seregély (Strunus vulgaris),
zöldike (Chloris chloris), tengelice (Carduelis carduelis), szürke légykapó (Muscicapa
striata), mezei veréb (Passer montanus), erdei pinty ( Fringilla coelebs), kakuk (Cucu-
lus canorus).

A csonkolt füzesben (gyakorisägi sorrendben): kerti rozsdafarku (Phoenicurus
phoenicurus), szürke légykapó, seregély, aranymälinké (Oriolus oriolus), gerle (Strep-
topelia turtur), mezei veréb, balkäni fakopäncs (Dendrocopos syriacus), erdei pinty,
zöldike, nyaktekeres (Jynx torquilla), a fák felett füsti fecskék (Hirundo rustica).
Erdekes megemliteni, hogy a szürke légykapé mindharom szegedi elöforduläsi helyen
gyakori volt, sőt TrischLER is annak találta a katyi füzesben.

A halvány gezére vonatkozó megfigyeléseink nagyjából megegyez-
nek az irodalmi adatokkal. Azonban ki kell emelnünk a következöket:

A kakuk feszek-parazitizmusäval kapcsolatban PELLE nyújt értékes adatokat,
aki 1954—57 között 11 esetben talált kakuktojást halvány geze fészkében; bár
kiemeli, hogy ezek közül csak öt volt biztos kakukos fészekalj. Triscr LER is talált
kakuktojást halvány geze fészekben (1938). Kétségtelen tehát, hogy a halvány geze,
mint kakukgazda jelentős szerepet játszik. Fészkében a nádirigós típusú tojásokat
találhatjuk, amint azt PELLE észlelése s a saját tapasztalatunk is igazol; de minden
valószínűség szerint Trischler kakuktojása is ehhez a típushoz tartozott.

Az irodalmi adatok szerint Jugoszláviába (Vojvodina) a halvány geze május
közepén (legkorábban V. 8-án) érkezik és szeptember közepén (legkésőbb IX. 25-én)
távozik onnan. Költése június elejére, ill. közepére esik.

HARTERT a halvány gezének négy alfaját ismerteti. Ezek közül a sötétebb szí-
nezetű H. p. elaeica Lind. fordul elő a Balkánon, továbbá ez az alak él Kisázsiában,

Izraelben, Irakban és Iränban is. Az eddig megvizsgält macedöniai, jugoszläv és a
begyűjtött magyar példányok is ehhez az alfajhoz tartoznak (STRESEMANN, MATVEJEV,
VÖNÖCZKY-SCHENK, KEVE).

Az elmúlt két-három évtized folyamán tehát ez a harmadik, Balkán
felől terjeszkedő faj, mely a balkáni gerléhez és -fakopáncshoz hasonlóan
szintén az emberi települések madara (bár nem kizárólagosan). De az
emberi települések szolgálnak élőhelyül a csicsörkének is, mely még a
múlt században kezdett terjeszkedni kelet-északkelet felé. E mozgalmak
minden esetre igen érdekes kérdést vetnek fel. Nevezetesen azt, mi az
oka az említett fajok terjeszkedésének, s mi a magyarázata annak,
hogy különösen a kultúra-követő madarak terjeszkednek, melyek közül
éppen a három balkáni fajnak észak felé való nyomulása igen sok hason-
lóságot mutat?! Ezekre a kérdésekre részben a század eleji általános
európai felmelegedés, melynek egyik góca a Balkánra esett, adhatja meg
a választ.

Végeredményben tehát megállapíthatjuk, hogy a halvány geze észak-
nyugati irányú terjeszkedése közben túljutott a magyar határon és leg-
alább is Szegeden — minden valószínűség szerint — már évek óta rend-
szeresen költ. A faj délkeletről, főképpen a folyók (Tisza) mentén nyomul
előre. Ez utóbbit igazolja az a körülmény is, hogy pl. Deszken e fajt
nem találtuk, holott megtelepedésére látszólag minden feltétel megvolt;
ugyanakkor Makón, látszólag kedvezőtlenebb körülmények között is
fellelhettük.

Mindenesetre, e faj terjeszkedésére való tekintettel, további előfordu-
lásokra lehet számítani, melyre ezúton kívánjuk a madártani megfigye-
lők figyelmét felhívni.

Budapest, 1959. VII. hó.

Irodalom — Literatura

Csornai, R.: A halvany geze terjeszkedése. — The extension of the pale warbler.
(Aquila LI—LIV, 1944—47, p. 157 & 180.)

Csornai, R.: Podaci o Rasprostranjenju nekih pticjih vrsta u Vojvodini. — Dates
on the distribution of some kinds of birds in Vojvodina. (Larus III., 1949, p.
365—366.)

Csornai, R.: Kvatki osvrt na ornitofaunu Sente i okolice. — Ein kurzer Riickblick
an die Ornithofauna der Stadt Senta und Dessen Umgebung. Nekoliko podataka
o pticjem svijetu Backe iz god. 1951. — Einige notizen über die Vogelwelt der
Backa im Jahr 1951. (Larus IV—V., 1950—51, p. 221— 225.)

Csornai, R.: Madártani hírek Jugoszláviából. — Ornithological news from Jugos-
lavia.) (Aquila LIX—LXII, 1952—55, p. 419 & 466.)

Csornai, R.: Madártani adatok Jugoszláviából. — Ornithological data from Jugos-
lavia. (Aquila LXUI—LXIV, 1956—57, p. 316 & 361.)

Csornai, R.: Ornitoloska opozanja na podrucju Carske Bare, Obedske Bare i Canta-
vira. — Ornithologische Beobachtungen auf der Carska Bara, Obedska Bara
und in Cantavir (Vojvodina). (Larus XI., 1957, p. 158—160.)

Csornai, R.—Szlivka, L.— Antal, L.: Adatok a Bácska és Bánát madärvilägähoz.
— Data to the Ornis of Batchka and Banat. (Aquila LXV, 1958, p. 229—230.)

Hartert, E.: Die Vögel der paläarktischen Fauna. (Berlin 1910—22, p. 574 & 2146.)

Kovatevic, J. — Danon, M.: Zelutani sadrzaji ptica. — Mageninhalte der Vögel
gesammelt in den Jahren 1952—1954. (Larus XI., 1957, p. 124.)

Lintia, D.: Adatok Szerbia madärfaunäjähoz. — Materialen zur Avifauna Serbiens.
(Aquila XXII, 1915, p. 328—351 & XXIII, 1916, p. 91.)

Makatsch, W.: Die Vogelwelt Macedoniens. (Leipzig 1950, p. 181—182.)

Matvejev, S.: Prilog poznavanju geografszkog paszprosztranenja Oenanthe his-
panica i Hippolais pallida u Szrbiji. — K poznanju geograficseszkovo raszprosztra-
nenja Oenanthe hispanica i Hippolais pallida v Szerbii. (Larus I., 1947, p. 68— 77.)

Matvejev, S.: Raszprosztranenje i zsivot ptica u Szbriji (Ornithogeographia Ser-
bica). (Beograd 1950, p. 198.)

Muray, R.: Halvanygeze Ujpesten. — Pale warbler in the town Ujpest. (Aquila
LI—LIV, 1944—47, p. 157 & 179—180.)

Muray, R.: Helyreigazítás a halvanygezének vélt énekes nadiposzatarol. — Rec-
tification of Marsh Warbler, having been erroneously taken for Olivaceous Warb-
ler. (Aquila LV—LVIH, 1948—51, p. 258—259 & 303.)

Pelle, I.: Podaci o Rasprostranjenju voljica praskavca, Hippolais pallida (Hemprich
& Ehrenburg), u Vojvodini. — Uber die Verbreitung des Blass-spötters in der
Vojvodina. (Larus VI—VII, 1952—53, p. 224—226.)

Pelle, I.: Parazitiranje kukavice obicne, Cuculus canorus L., kod voljica praskavca,
Hippolais pallida (Hemprich & Ehrenberg). — Brutparasitismus des Kukucks
bei dem Blass-spôtter. (Larus VIII, 1954, p. 158—159.)

Pelle, I.: Noviji podaci o parazitiranju kukavice obitne (Cuculus canorus) kod vol-
jiéa praskavca (Hippolais pallida). — Neuere Angaben vom Prasitieren des Kukucks
beim Blass-spôtter. (Larus XI, 1957, p. 153—154.)

Peterson, R.—Mountfort, G—Hollom, P. A. D.: Die Vôgel Europas. (Berlin 1954,

. 292.)

SI H.: Megfigyelések a balkäni halvany gezérôl (Hippolais pallida Lind.) —
Beobachtungen über den Balkan-Blass-spötter. (Aquila L., 1943, p. 256—260.)

Stresemann, E.: Avifauna Macedonica. (München 1920, p. 135—136.)

Trischler, A.: A balkäni halvany geze a magyar madarvilagban. — Der Balkan-
Blass-spôtter in der Vogelwelt Ungarns. (Aquila L., 1943, p. 248—256.)

Trischler, A.: A keleti halvány geze kätyi elöforduläsahoz. — Nachtragsbericht
zum Vorkommen des Hippolais pallida elaeica Lind. Balkan-Blass-spötter —
bei Katy. (Aquila LV—LVII, 1948—51, p. 258 & 302—303.)

Vönöczky Schenk J.: Megjegyzések a balkäni halvany geze magyarorszägi elöfordu-

läsahoz. —- Bemerkungen über des Vorkommen des Balkan-Blass-spôtter in Un-
garn. (Aquila L., 1943, p. 260—264.)
Warga K.: Halvany geze megjelenése a Kisbalatonnal. — The Olivaceous-Warb-

ler’s appearance at Kisbalaton. (Aquila LIX—LXIH, 1952—55, p. 394 & 447.)

The Appearance and Extension of the Olivaceous
Warbler in Hungary

Jenö Györy and Egon Schmidt

Some decades ago the avifauna of Hungary was enriched by two new species:
the Indian Ring-Dove and the Syrian Woodpecker. This was the result of an exten-
siv process of expansion in the course of which newer and newer territories were
occupied by the former at a faster, by the latter at a slower pace during their advance
from the Balkans.

From the thirties on also a third species, inhabiting the Balcans, the Olivaceous
Warbler (Hippolais pallida elaeica Lino.) made its appearance in the southern ran-
ges of the Carpathien Basin as well.

Speaking of this Mediterranean bird species HarTERT (1909) stated, that its Euro-
pean extension was East-Roumania, Bulgaria and Greece, and it spread north-
ward as far as Dalmatia. According to STRESEMANN (1920) it was a common breeding
species in Greece, but it also bred in Macedonia (vide MAKgATScH, 1950), Monte-
negro, South-Dalmatia and Dobrudzs; in Serbia, however, it was not to be found.

LintiA, in his work dealing with the avifauna of Serbia (1915—16) did not mention

one single occurrance either, but thought it probable, that it bred in the southern
arts.

È According to the data to be found in literature this was, on the whole, the picture

of the European occurrance of the Olivaceous Warbler forty years ago.

The various data of occurrance in the thirties and still more those from the years

of 1940 to 1950 from Northern Jugoslavia (Vojvodina) and the most recent data
from Southern Hungary have led to the conclusion that this species has extended
northwards. Observations have indicated that it advanced along the river valleys,
principally the Morava valley (Matvesev, 1950) from the south, across Serbia into
Vojvodina. That is just natural, as the undivided mountain ranges of the Middle-
Balkans could not have been crossed otherwise by this bird so much bound to human
settlements and grovelike woods skirting waters. Its attachment to particular habi-
tats and partly also its limitated intensity of movement (but not within its limited
habitats) at any rate considerably slow down its advance in some areas, respectively
its rapid expansion on territories farther away. That process of extension may have
taken place approximately between 1910—1930, in the course of which, advancing
northwards from its former Balkan territories it reached the Carpathian Basin.
Of course this is not such a species, the expansion of which could be traced from
step to step; it can but rarely be sighted in the field, and he who is not familiar with
its notes, can not easily observe it. That is the cause why we are not able to form
a definite picture of the exact unfolding of its expansion so far, for such a species
may live or occur somewhere for long years without being noticed. At length it is
conscious research-work or mere chance that draws the attention upon it. After
having been discovered, the data of occurrance will increase and on such occasions
one is inclined to think, that the species just began to extend when it was first ob-
served, and at such a pace as rapidly the more recent observations follow each other.
Beyond this uncertainty, however, even if the initial unfolding of the extension
cannot be seen clearly, the more recent expansions of the species can well be traced
and offer chances to draw farther conclusions. In order to be able to do that, how-
ever, it is necessary to have sufficient data at our disposal, and so also MATVEJEV
says: The problem can successfully be investigated only at such a state of the ex-
tension when we shall have proper survey of the occurrences of the species in the
whole Carpathian Basin and the Balkans.

The data of occurrance of the Olivaceous Warbler in Vojvodina are summarized
by PeLLe (Larus 1952—53). This summary is, however, incomplete, for it does not
contain the data furnished by TriscHLER and H. ScHENK, who were the first to
report the occurrance of this species.

TRISCHLER was the first (1944) to prove its occurrence in Vojvodina, and then
following him older data were reported by several others too; so in chronological
order the first data was contributed by Paut Scumipt, who had collected a clutch,
which he offered to the Ornithological Institute, in 1928 near Zenta in a willow-
timber skirting the river Tisza. After him it was observed by Csornar in 1930 at
Zenta and by Martino in 1934 at Pancsova (Pancsova Meadow-Pancevacki Rit).
At the same place PELLE found it again in 1953. HENRIK ScHEnk (later Jen6 Nacy)
observed one specimen at Ujverbasz (Novi Vrbas) in 1953. From then on he found
one or two specimens there nearly every year; even at Overbasz (Stari Vrbas) 2
specimens appeared in 1943. TrIiscHLER, in 1937, found it nesting near the village
Katy (Kac) on an island of the Danube and after that he succeeded in proving, that
5—6 pairs nested there every year.

In the following years the date of occurrence increased as reported: by PELLE,
1939—45, Zitiste; by H. ScHENK, 1943, Futtak (Futak); by Osornaı, about 1945,
Csantavér (Cantavir); by Matvesev, from 1945, Belgrad (Beograd); by Csornat,
from 1945, Szanad and Törökkanizsa, from 1947, Szabadka (Subotica), from 1948,
Szeghegy (Sekic), from 1949, Lovcencac, and from 1951, Bacs-Topolya (Backa To-
pola); by PELLE, 1953, Magyarpadé (Padej), by Scumipt, 1953, Palanka (Backa
Palanka); by Rucner in Kovacevic-Danon, 1954, Kopácsi tó (Kopacke Jezere,
Baranja); by SzrivkA, 1955, Kishegyes (Mali Idjos); by Csornar, 1957, Perlasz
(Perles); by Totu, 1958, Ada (Ada).

From the data of occurrence in Jugoslavia it can be ascertained that the Oliva-

ceous Warbler has spread nearly all over Vojvodina, and it is a frequent species also: |
in the villages near the Hungarian boundary. According to Pelle it may occur even |
elsewhere, just there are not any observers to report on it. |

Having studied these data, we arrived at the conviction that the Olivaceous Warb- |
er, in the course of its expansion, had also crossed the Hungarian boundary. This. |
conviction led us to begin the research-work along the river Tisza near Szeged. |

We arrived to Szeged on June 8th 1959 and the first note of a bird which we heard |
in the small park (Tisza Park) behind the „Möra Ferenc” Museum, was that of the |

Olivaceous Warbler. In this park we could ascertain the presence of one pair defi-
nitely, the nest of which we also later found. On the same day we observed two pairs. |
in another park too. Here we only found a half finished nest which, considering |
its construction and material, was similar to the former one, and so it was, to all
probability, an Olivaceous Warbler’s nest too. On June 10th, however, we looked |
for them in vain in the Botanical Garden, but, on the other hand, we succeeded |
again in observing three pairs in a cropped willow-timber on the left bank of the |
Tisza north of the town. At both places we collected 1—1 proving specimen (both |
males), which were given to the collection of the Ornithological Institute. The birds: |
proved to be Olivaceous Warblers, beyond doubts. Here we failed in finding any !
nests. We looked for them without any result in the well timbered cemetry and the |
other park-like squares and walks of the town too. It is interesting to remark, that.
we did not succeed in finding them in the willowy timbers and groves along the
Tisza south of the town either, though we roved along the flood-area stretching
from Röszke, near the boundary, to Szeged, which area, as a biotope, is fairly analo- |
gous to the above mentioned one; all along the trip of about 10 km, however, we
did not sight a single one Olivaceous Warbler. This circumstance is all the more asto-
nishing, as the bird doubtlessly advanced along the river northwards and, to al.
probability, reached also Szeged by the intermediacy of the woods skirting the Tisza |

Leaving Szeged, we continued the exploration in two directions. Partly onwards |
along the Tisza and Maros, and partly along the southern section of the Danube
and in the areas between them. In the large park of the village Deszk, located east |
of Szeged (on June 11th), we failed in detecting them, but we found two pairs at
Makó (June 11th) in the gardens of two hospitals. At the former place we also found .
its half finished nest built upon a jasmine-bush at the hight of four meters. The .
nest must have been abondened for some cause, for all the time we could sight only
the singing male; the female must have been breeding somewhere in the neighbour-
hood. Unfortunately we had no spare time to search the flood-area of the Maros |
too, but we continued our trip along the Tisza. And also here we had to proceed .
at a fast pace. In the churchyard of Röszke we sighted one specimen; then north
of Szeged our next territory was the Sasér-reservation, where we succeeded in
detecting it in the illow-wood along the dry arm of the river (June 14th). The male
was singing during three days always within the same area. We also succeeded in
finding a demolished nest upon a willow-bush at the hight of 50 cm., the material
of which was very similar to that of the collected one, and which must have been
destroyed by pigs frequenting the area.

At our request, IstvAn STERBETz, on his way to Csongrad, kept looking for the
bird, and he succeeded in observing a singing male (in a biotope analogous to that
of Sasér) along the Tisza a little southwards from the line Szentes— Csongrád (June
16th).

Our last station was Hédmezôväsärhely, but here we failed in ascertaining the
presence of even a single one specimen (June 16th).

We did not find it on the territories between the Danube and the Tisza either,
where we were looking for it at Asotthalma (also in the park of the technical-school
of forestry), at Kelebia, Baja and Mohacs.

We were looking for it with particular interest in the park of Baja and parks
an cemetry of Mohacs, which places, according to our observations so far, seemed
to be very suitable biotopes of this species. The negative results just as also the Yugos-
lavian observations, indicate, that the northward-penetration of the Olivaceous
Warbler along the Danube is much slower than that along the Tisza. Judging, ho-
wever, from its occurrence at the Kopácsi Lake (Rucner) it is fairly possible that
this species does occur in the woods of the Danube’s flood-area south of Mohacs.

Here we have to mention the observation of dr. ANDRÁS Keve and dr. PETER
BeRETZK, who, next to the Tisza Park of Szeged, from the crown of a treee had,
already on June 7th 1948, heard a bird’s song which resembled the notes of Hip-
polais, but they had not been able to sight the bird in the thick foliage. Warca’s
data from the Kisbalaton is also lacking any proof. This observation was made 250
km. of the then most northern place of occurrance, and for that reason alone the
collecting of the observed birds would have been of decisive importance.

This species can easily be mistaken for the Marsch-Warbler ( Acrocephalus pa-
lustris), examplified by the mistakenly reported data of PATEFF (1934, 1938) and
Muray (1950, 1954). ;

Based partly on Yugoslavian, and partly on our own observations, we know of
two characteristical habitats of the Olivaceous Warbler; within or near human sett-
lements, the grove-like parks and walkings, etc. well timbered with rich-foliaged
trees, and the riverside groves in inundation-areas, principally the willow-stands.
It is interesting to remark here that, of the seemingly analogous biotopes of the
examined areas, those were chosen by the bird, which were near a river and we al-
ways found it in such areas, but for one exception. That is just understandable,
for the vegetation is always richer next to water than at other places; but on the
other hand this fact does not exclude the possibility of its occurrence at places fa-
ther away from water, it it finds a suitable section of dense-foliaged trees. On the
whole the situation is the same with the Icterine Warbler (Hippolais icterina),
which is also fond of grove-like woods skirting rivers, but also occurs in tree
groups of gardens, parks and cemetries with damper ground.

Let us survey and characterize each single area of occurrance respectively bree-

ding:
The Tisza Park and Népkert of Szeged are biotopes of analogous characteristics
on the whole — they are town-parks consisting of trees of various spec es and diffe-
rent ages, and of smaller and larger groups of bushes criss-crossed by alleys and
paths. The only difference between the two is that the latter is fairly larger, and
not only bushgroups are to be found in it, but also thickets of proportionately wider
extension. The more frequent species of trees are here: Aesculus hippocastanum,
Acer, Sophora japonica, Celtis, Prunus avium, Fraxinus excelsior, etc. Bushes: Sam-
bucus, Lonicera. On the ways the traffic is rather heavy.

North of Szeged, along the Tisza the willowy timber, where the specimens of
proof have been collected, consists of cropped willow-trunks 4—5 m. high, 25 cm
in diameter, trees with proportionately small but thick crowns, their entire height
being 8—9 meters. The wood itself is fairly closed, but on account of smaller gaps
it is somewhat grove-like with an undergrowth of blackberry which is richer at some
places and scant at others. Along the bank of the Tisza there is thick willowy brush-
wood, (a singing male was moving about here too).

In the churchyard of Röszke the church is surrounded by trees with thick foliage,
and a few bushes are also to be found. But the area around it is more or less timbered
too. This illustrates that a pair or two may settle down in park-like areas of smaller
extension as well.

They are inhabiting the trees of the hospital-garden at Maké, but the thick wil-
lowtimber skirting the dry arm of the river Tisza at Saser. At the latter place they
were moving about at the edge of the wood in the dense low willowy thicket.

The birds were generally living and singing high in the crowns of the trees, some-
times, however, lower too, but always in the shelter of the thick foliage. They were
moving about in the parks of Szeged at the elevation of 5—12 meters (once or twice
also on the bushes), while in the willowy timber only 3—6 meter high (here, howe-
ver, the trees were not so high and the birds were not exposed to continuous dis-
turbance). At the latter place they could be observed also in the willowy thicket.

The Olivaceous Warbler is hardly 13 cm. long; it is small but its bill is propor-
tionately longer and stronger. Its characteristics are: its upper side is unicoloured
light earth-brown, with darker wings and tail; its breast and abdomen on the other
hand, are light cream-white. There is no yellowish colouring on the bird. These and
the characteristical Hippolais-like shape of the bill distinguish it from any other
en. The light, strong bill and the light underparts are well observable in the
leld too.

Its behaviour resembles partly to the Flycatcher and partly to the Chiffchaff |
and its other relatives. In the foliage it moves about very lively and rapidly; some- |
times, however, it will sing persistently at the same spot, to stop next, and to resume |
its song after a short while fairly farther away. All these and — last but not least — |
the bird’s fallow colour melting well into the foliage make it rather difficult to sight
it even when singing. |

The busy traffic beneath does not disturbe it too much. In the Tisza Park of Sze- |
ged it had built its nest next to the crowded road and at Makó it often flitted out |
of the garden of the hospital upon the limes bordering the street and kept singing |

undisturbed by the rumbling carriages and motors. |

It will sing all day long. Sometimes, however, it occurs, that its note cannot be |
heard for a longer time, what, on the other hand, may be the consequence of its |
having flown farther away; thoug its strong song can be perceived from very far /
away. In rainy, cloudy weather it does not sing at all or but faintly. |

Its song resembles that of the Icterine Warbler, and yet it is considerably diffe- |
rent; it is more uniform, finer and it has fewer screeching notes; on account of that |
it is definitely pleasanter to the ear. Its song was often preluded by some Whiteth- .
roat-like „chat-chat”, but in its excitement it uttered also ,,tzik-tzik”-like sounds. |
Close to its nest it was very silent, though in the early morning hours it was singing |
there too. It sings with its bill very wide open; on such occasions its light throat
and strong bill are striking.

We found its finished nest in the Tisza Park of Szeged. In the nest collected on
June 10th, there were two own and one Cuckoo’s eggs. The nest was located on a
Japanese acacia, in the hight of 6 meters, at the end of a sidebranch, at about 6 me- .

ters from the trunk, in the fork formed by the crossing of two twigs. The nest

was not fastened to this fork, but the leafy twigs, hanging down from above,
were woven to its side. The nest was well covered from above, but it was easily
percievable from the ground.

The nest itself is a fairly nice construction, though it cannot just be called artistic.
Its base is a heap of dry grasses and flowers, upon which the very nicely rounded

regular cup consisting of dry vegetable threads (grassblades, stalks of leaves, roots,
etc.) is formed. The cup is very compactly lined with the woolly material of the fruit |
of the asp. The outer diameter of the nest: 11 cm; its thickness: 6,5 cm; diameter |
of the cup: 5 cm; depth of the cup: 4 cm (Rather deep !).

The eggs found in the nest were very much incubated, and their white jelly-like.
The clutch may be considered complete, though, according to literature, a complete
clutch contains 4 eggs, but rarely it may consist of 3 too (KARAMAN). Thus the third
own egg must have been destroyed by the cuckoo to all probability.

The ground-colour of the Olivaceous Warbler’s eggs is greyish-white, chalk colou- .

red with smaller-larger black, dark chocolate-brown dots, tiny fine scratches. The
eggs are somewhat smaller than those of the Icterine Warbler.

The cuckoo’s egg is of the type of cuckoo’s eggs to be found in the nests of the |

Great Reed Warbler. It is strikingly different from the eggs of the Olivaceous Warb-
ler by its size and colouring. Its ground-colour is greenish-white, with lighter and

darker brown stains on it, which are faded at places; at its larger end a few black .

dots can be seen too.

The eggs of the Olivaceous Warbler collected by us are similar to the eggs of the,

clutch collected by TriscHLER at the village Katy.
The male guarded his territory strictly. We several times observed him attacking a

Lesser Whitethroat (Sylvia curruca), and at one occasion swooping upon a member
of a passing flock of Long-tailed Tits endeavouring to chase it beyond the frontiers —
of its territory. Also the female, (though the sex could not be found out for certain)
moved about rather much during the whole day. She would often go down to the
eggs, shift in the nest, then again get out and adjust the nest. Next she would fly

away to return again after a short while, or she would resume to incubate at once.

While brooding motionless, only the top of her head and the tip her tail showed |

out of the deep-cupped nest.

The unifinished nest, found in a park of Szeged, was located in a dense thicket,
on a bush, in the hight of 2 meters. A narrow path led along, from which the nest could |

be well sighted, even it could be reached. Its material was analogous to that of the /

former. Though we did not see the bird close to the nest (but on one occasion, when
it was gathering dry leaf-stalks from a bush about 10 meters afar off the place),
it must have been an Olivaceous Warbler too.

In the garden of the hospital of Makó its nest was built on a jasmine bush in the
hight of 4 meters; this, however, was in a half finished state too.

The destroyed nest, found in the Sasér reservation, was built on a willow bush
about 50 cm. high. It consisted principally of dry hairroots interwoven with some
white wool-like material.

In order to characterize the habitat more perfectly it is expedient to enumerate
the birds living in community with this species:

In the Tisza Park of Szeged: Lesser Whitethroat (Sylvia curruca), Starling (Stur-
nus vulgaris), Greenfinch (Chloris chloris), Goldfinch (Carduelis carduelis), Spotted
Flycatcher (Muscicapa striata), Tree Sparrow (Passer montanus), Chaffinch ( Frin-
gilla coelebs), Cuckoo (Cuculus canorus);

In the cropped willow timber (in order of their frequency) Redstart (Phoenicurus
phoenicurus), Spotted Flycatcher, Starling, Golden Oriole (Oriolus oriolus), Turtle
Dove (Streptopelia turtur), Tree Sparrow, Syrian Woodpecker ( Dendrocopos syriacus),
Chaffinch, Greenfich, Wryneck (Jynx torquila), and above the trees Swallows (Hi-
rundo rustica). It is interesting to remark that the Spotted Flycatcher was common
at all three places of occurrence in Szeged, and even Trischler’s experiences were
the same in the willow timber at Katy.

Our observations respecting the Olivaceous Warbler, on the whole, correspond
with those described in literature. We must, however, point out the following:

Considering the nest-parasitism of the Cuckoo, valuable data are offered by PELLE
who, between 1954—57, found cuckoo’s eggs in the nests of Olivaceous Warblers,
on 11 instances; though he emphasizes that only five of them were clutches contain-
ing a cuckoo’s egg as certainties. TRISCHLER also found a cuckoo’s egg in the nest
of the Olivaceous Warbler (1938). So it is beyond doubt that the Olivaceous Warbler
plays a considerable role in fostering the Cuckoo. In its nest the cuckoo’s eggs of
the type of the Great Reed Warbler can be found, as corroborated by PELLE and
by our own experiences; but, to all probability, TriscHLER’s cuckoo’s egg must
have belonged to this type too.

According to the data found in literature the Olivaceous Warbler arrives to Yugo-
slavia (Vojvodina) in the middle of May (on May 8th the earliest) and departs in
the middle of September (on September 25th the latest). It is breeding towards the
beginning, respectively the middle of June.

In the course of the past two or three decades this is the third species expanding
from the Balcans, which, similarly to the Indian Ring-Dove and Syrian Wood-
pecker, is a bird of human settlements (though not exclusively). But human settle-
ments offer a habitat to the Serin too, which began to expand east- and north-east-
wards as early as in the last century. At any rate these movements raise a very in-
teresting question i. e.: what is the cause of the expansion of the above mentioned
species, and what is the explanation, that particularly birds fond of human culture
are expanding, of which birds just three Balcanian species display much similarity
in their proceeding northwards? The answer to these questions may be found partly
in the general European warming up at the beginning of the century, one center
of which was located on the Balcans.

Thus we can draw the final conclusion that the Olivaceous Warbler in the course
of its expansion has passed the Hungarian border, and that at least at Szeged it has
regularly bred for years to all probability. The expansion of the species has taken
place from south-east, principally along the rivers (Tisza). The latter is proved also
by the circumstance that e. g. we did not find this species at Deszk, though all pre-
liminary conditions necessary to its settling were apparently prevalent, and at the
same time it could be found at Mako under seemingly less favourable circumstances.

At any rate, considering the expansion of this species, further occurrence can be
posted, to which we want to draw the attention of ornithological observers there-
with.

A MAGYARORSZAGON TELELO VETESI LUDAK

Hans Johansen, Köbenhavn

Dr. Keve szives volt részemre 90 preparalt vetési lud ( Anser fabalis)
fejet vizsgälatra megküldeni, melyeket 1951 szeptember és 1958 marciusa
közt Magyarorszägon a Madartani Intézet gyüjtetett, és kért, hogy ered-
ményeimet az Aquiläban közöljem.

Bevezetésben azonban szükségét latom, hogy a nyugati Palearktiszban
élő vetési ludak alfaji kérdésében kialakult felfogásomat röviden ismertes-
sem. A múlt században és századunk elején, amikor még az alfajok fogalma
nem alakult ki teljesen, a vetési ludaknak számos , faját" írták le — össze-
sen nyolcat, ALPHERAKY (1904) teremtett először némileg rendet, de még
ő is négy fajt különböztetett meg: 4. brachyrhynchus. A. arvensis, A. sege-
tum, A. neglectus. HARTERT (1921) már csak két biztos fajt ismert el:
A. brachyrhynchus és A. fabalis 3 alfajjal. De elkövette a hibát, hogy a
vetési ludak két nagy csoportjára nem mutatott rá, melyeket több mint
100 éve mar Naumann js leszögezett; ti. a tundra-ludak (vetésiludak =
A. segetum) és az erdei ludak (mezei ludak = A. arvensis) csoportjara.
A kutatók egész sora (BuTURLIN, TUGARINOW, JOHANSEN, COOMBES,
Voous, DELacour) azután ezeket megerősítették. Mégis tüllöttek a
célon, amikor a rövidesörü ludat (A. brachyrhynchus) a tundraludak
alfajainak soräba vontak be, és igy a vetési ludak faj szäma egyetlen
fajra, az A. fabalis-ra korlätozödott.

Saját felfogásom jelenlegi állása röviden a következő: eredetileg — a
Tertier végén és a Quarter elején — bizonnyal csak egyetlen faj élt, me-
lyet az ős-fabalis-nak nevezhetnénk. Valószínű, hogy ennek lába és csőr
részei hús-színűek voltak. A jégkor idején azután két csoportra oszlottak :
az erdei vetési ludak csoportjára, melyek az előretörő jég elől dél felé
az erdős területekre menekültek, és a tundrai vetési ludak csoportjára,
melyek Kelet-Szibéria jégmentesen maradt tundráin találtak menedéket.
Az előbbi csoport, a kedvezőbb életkörülmények közt viszonylag hosszú
és karcsú, a tundrai csoport pedig rövid és vastag csőrűvé vált (az összes
arktikus lúdfajok rövid csőrűek). A jég olvadása után mindkét csoport
a szabaddá vált területeken előrenyomult, az egyik az erdőkkel együtt

dél felől, a másik kelet felől, a tundrák vonalán. Ez a mozgalom — a
jégkorszak váltakozásainak megfelelően — több ízben is lejátszódott,

de legalább is két ízben.
Egy korábbi előnyomulás alkalmából az egyik interglaciális időszakban
a tundra ludaknak egyik extrem nyugati populációja az atlanti sarki

3 Aquila 1960-61. — 16 33

szigeteken (Izlandon, Grönlandon és a Spitzbergakon) „megakadt”,
vagyis a rákövetkező eljegesedés idején mar nem húzódott vissza kelet-
nek, hanem menedéket talált Nyugat-Európa jegmentesen maradt részein.
Ebből a populációból keletkezett a rövidesőrű lúd, az Anser brahyrhynchus,
mely az ősi ismérveket, a hússzínű lábat és csőr részeket megtartotta.
Mivel ez azonkívül más megkülönböztető bélyegeket (világos szárny-
fedők, hang, biológiai sajátságok) is felvett, és ma már nem mutat semmi-
féle közvetlen összefüggést sem a többi vetési ludakkal, a leghelyesebbnek
tartom egy újonnan létrejött sajátos fajként kezelni.

Más történt a többi tundrai vetési lúddal, valamint az erdei vetési
ludakkal, melyeket ma sárga lábaikról és csőr részleteikről ismerhetünk
meg. Először is mindkettő egy nyugati és keleti csoportra oszlott. A keleti
populációk Kelet-Szibériában (A. f. serrirostris és A. f. middendorfi) nem
keveredtek egymás közt, mivel itt nem történt nagyobb arányú eljege-
sedés és ennek következtében további újabb átköltözködés sem. Ezzel
szemben a nyugati populációk, melyekből mindkettő a jégtől felszabadult
területre behatolt, chaotikus keverék-állapotba kerültek. Ennek követ-
keztében Kelet-Európa északi részén nem található többé egyetlen tiszta
fajta sem, a csőr típúsúak a rövid, bulldog-szerű tundrai alakok és a hosszú,
megnyúlt csőrű erdei alakok formája közt ingadozik.

Nyugat-Szibériában a keveredés nem volt ilyen tökéletes. A sarki
tundrán, pl. a Jamal-félszigeten, tiszta tundrai ludak maradtak, melyek
a kis rossicus Bur.-alfajba tartoznak. Ez az alfaj részben a Novaja Zemljan
is, mint költő alfaj fennmaradt (ide a vedlés idejére a szárazulatról sok
keverék-alak is költözik). Ezt követi Nyugat-Szibéria erdős tundráin
egy keveredési sáv tundrai és erdei vetési ludakból, mely teljesen meg-
felel az északkelet-európainak és kelet felé egészen a Taimyr-felsziget déli
részéig húzódik. Délre Nyugat-Szibéria erdős területein ismét valódi erdei
alakok élnek, melyek valamivel nagyobbak és nyüjtottabb csörüek, mint
az európai fabalis-ok. Ezt a népességet írta le 1951-ben DELACOUR johaseni
néven.

Kiegészítésképpen meg kell jegyeznünk, hogy a lábak és csőr világos
részeinek ősi hús színezete, mely az A. brachyrhynchus-nál olyan szépen
megmaradt — bár itt is akadnak sárga lábú aberratiók — néha mint
atavisztikus ismérv mind a tundrai, mind az erdei vetési ludaknál még
ma is fellép. Ilyen példányokat régebben önálló fajoknak tartottak,
pl. Sushkin-lúd, A. neglectus, Buturlin-lud, A. carneirosiris, ma azonban
csupán szinvältozatoknak tekintik.

Ezek után visszatérhetünk a Magyarországon telelő ludakhoz. Hang-
súlyozom, hogy én csak a megküldött és 1951—58. évek között gyűjtött
90 libafejet vizsgáltam meg, és így a korábbi gyűjtésekről ítéletet mondani
nem tudok. Amint ismeretes, amit az irodalom már ismételten hang-
súlyozott, az ättelelö vetési ludak száma a századunk eleje óta Euröpa-
szerte, de különösen Magyarországon óriási mértékben megfogyatkozott.
Egyidejűleg a fajok közti arányszám is megváltozott. Míg régebben
a vetési ludak jelentek meg túlnyomó mennyiségben, addig ma a nagy-
lilik javára billent a mérleg. Ennek következtében a régebbi időkhöz
viszonyítva sokkal kevesebb vetési lúd kerül terítékre, s így sokkal

kevesebb alfaj és változat. Így tehát az általam átnézett anyag nem lehet
egyenértékű a korábbi kutatók által vizsgált gyűjtésekkel.

Számomra ti. bizonyos fokú csalódást jelentett, hogy csaknem vala-
mennyi 90 példány az északkelet-európai keverék alak, az A. fabalis x
fabalis rossicus variációs szélességébe esett. Csak kevés példányt találtam,
melyek a valódi északi tundrai alakhoz, az À. f. rossicus But.-hoz hason-
lítottak. Különösen 2 példányt kell kiemelnem, melyeket DR. BERETZK
PérER 1956. IX. 30-án Szeged-Fehér-tavon gyűjtött. Ezek, és talán még
néhány kevésbé jellegzetes darab valószínűleg Eszaknyugat-Sziberiaböl
származik. E feltételezést egy KEvE által közölt (Aguila, LIX—LXII,
p. 285) gyűrűzési eredmény is alátámasztja." A Moskwa B 17893. számú
gyűrűvel 1941. VIII. 1-én egy öreg vetési ludat gyürüztek a Jenisszej
torkolatában, melyet 1941. X. 20-án. Balmazújváros határában a Horto-
bágyon ejtettek el.

Vous (1944), CoomBEs (1951) és Kisr (1956) rámutattak, hogy
rossicus-tipusü vetési ludak gyakrabban előfordulnak Hollandiában is,
és ezek elkülönült csapatokban szoktak tartózkodni.

Egy másik nagy, megnyúlt csőrű példány, kevés sárga színnel a csőrén
bizonnyal a nyugat-szibériai erdei vetési ludakhoz, A. f. johanseni DELACOUR-
hoz tartozhat. Ezt ugyancsak DR. BERETZK PÉTER a Szeged-Fehértavon
1957. X. 13-án gyűjtötte. Kisr (1956) közli, hogy ilyen ludakat Hollan-
diában is elejtettek. Az A. f. johanseni rendszeres telelő területe Turkesz-
tán és még attól is keletre esik.

A 90 példány között egyetlen A. brachyrhynchus sem akadt. Ez egészen
természetes is, mivel ez a faj rendszeresen csak Nyugat-Európában telel,
Magyarországon. csak eltévedt példányok akadhatnak."

Hogy a 90 liba-fej között akadt-e ún. Sushkin-lúd ( A. neglectus) vagy
Buturlin-lúd (A. carneirostris), azt nehéz megmondani, mivel a csőr
világosan színezett részei.a beszáradás következtében eltűnnek. De amint
már említettem, az előfordulásuknak semmi jelentősége sincs, mivel ezek
esetében csupán olyan színváltozatokról van szó, melyek bárhol elő-
fordulhatnak.

A megküldött liba-fejeken végzett vizsgálatból azt a következtetést
vonhatjuk le, hogy — amint az várható is volt — a Magyarországon telelő
vetési ludak tömege az észak-orosz keverék-populációhoz — melynek
folytatása a nyugat-szibériai erdős területre húzódik át — tartozik.
Kevés jellegzetes fabalis talán Finnországból és Eszak-Skandinäviäbol
származik. Néhány példány a rossicus-hoz hasonló, melyek költő területe
az északnyugat-szibériai tundrákon vagy Novaja Zemján fekhet. Egyes
eltévedt példányok talán johanseni-alfajhoz tartoznak, melyek hazája
nyugatszibéria tajga-öve.

Végezetül azon kívánságomnak adok kifejezést, hogy lehetőleg minél
több vetési ludat kellene a magyar telelő területen befogni és gyűrűzni.

* Sajnos a közlésbe, de még a kiigazításba is sok sajtóhiba csúszott. (Szerkesztő)
** Egyetlen bizonyító hiteles példányt. egy fiatal tojót 1940. I. 20-án Nagykanizsa mellett lőtték
(VASVÁRI), az egészen rendkívűl szigorú tél folyamán. (Szerkesztő)

3* — 36 35

A fogäsuk, amint azt P. Scorr az angliai Slimbridgeben sikerrel végezte,
aránylag könnyen megoldható rakétával kilőtt esapöhälöval. Csak a téli
ludak nagymértékű gyűrűzésével oldható meg a telelő libák származási
helyének végleges tisztázása.

Saateänse aus Winterquartieren in Ungarn
= be)

von Hans Johansen
(Zoologisk. Museum, Kobenhavn)

Dr. A. Keve hat die grosse Freundlichkeit gehabt, mit 90 präparierte Kôpfe
von Saatgänsen zuzuschicken, die von September bis März der Jahre 1951 bis 1958
in Ungarn eingesammelt wurden. Dr. Krvr hat mich auch gebeten, einen Artikel
darüber in der Aquila zu veröffentlichen.

Zunächst ist es aber notwending eine kurze Zusammenfassung meiner Konzep-
tion über die Rassen der Saatgänse in der westlicheren Paläarktis zu geben. Im vori-
gen und zu Anfang unseres Jahrhunderts, bevor der geographische Rassenbegriff
richtig zur Geltung kam, wurden viele „Arten” von Saatgänse unterschieden —
ganze acht. ALpHERAKy 1904, brachte als erster eine gewisse Ordnung hinein, unter-
schied aber immer noch 4 Arten: A. brachyrhynchus, A. arvensis, A. segetum und
A. neglectus. HARTERT 1921, erkannte nur 2 sichere Arten an: A. brachyrhynchus
und A. fabalis mit 3 Rassen. Er machte aber den grossen Fehler innerhalb der Saat-
gänse nicht die zwei grundlegenden Gruppen zu unterscheiden, die schon vor über
100 Jahren von Naumann festgelegt wurden, nähmlich die Tundrasaatgänse (Saat-
gänse = A. segetum) und die Waldsaatgänse (Ackergànse — A. arvensis). Dieses
wurde von einer Reihe von Forschern richtiggestellt (BUTURLIN, TUGARINOV,
Jonansen, CoomBes, Voous, DeLAcOUR). Man ging jedoch zu weit, indem man
auch die Kurzschnabelgans ( A. brachyrhynchus) mit in die Rassenreihe der Tundra-
saatgänse einbezog, so dass die Gesamtzahl auf eine Art — A. fabalis — reduziert
wurde.

Meine jetzige Auffassung ist kurz die folgende: Ursprünglich — Ende des Tertiär
und Anfang des Quartär — bestand wohl nur eine Art, die wir Ur-fabalis nennen
können, und die wahrscheinlich fleischfarbene Füsse und Schnabelpartien hatte.
Während der Eiszeit wurden diese Gänse in zwei Gruppen aufgespalten: Die Wald-
saatgänse, die sich vom vorrückenden Eise südwärts in die Waldgebiete retteten,
und die Tundragänse, die in den unvereist gebliebenen Tundren Ostsibiriens ihr
Refugium fanden. Die ersten wurden unter gemässigten Lebensbedingungen relativ
lang- und dünnschnäbelig, während die Tundrasaatgänse kurz- und dickschnäbelig
wurden (alle arktische Gänsearten sind kurzschnäbelig). Nach Abschmelzen des
Inlandeises rückten beide Gruppen in das befreite Gebiet vor, die eine von Süden
mit dem Walde, die andere von Osten längs der Tundra. Dieser Vorgang spielte
sich — entsprechend der Mehrfalt der Eiszeiten — auch mehreremals, mindestens
zweimal, ab.

Bei einem früheren Vorstosse in einer Interglazialzeit blieb die extreme West-
population der Tundrasaatgänse auf den atlantischen Polarinseln Island, Grönland
u. Spitzbergen „hängen”, d. h. sie zog sich vor der nachfolgenden Eiszeit nicht nach
Osten zurück, sondern fand nähere Refugien in unvereist gebliebenen Teilen West-
europas. Diese Population wurde zur Kurzschnabelgans, Anser brachyrhynchus,
die die ursprünglichen Merkmale — fleischfarbene Füsse u. Schnabelpartien beibe-
halten hat. Da sie ausserdem andere unterschiedliche Merkmale aufweist (helle
Flügeldeckfedern, Stimme und biologische Eigenheiten) und jetzt keinen unmittel-
baren Kontakt mit den anderen Saatgänsen hat, ist es wohl das richtigste, sie als
eigene neuentstandene Art aufzufassen.

Anders ging es zu mit den übrigen Tundragänsen und mit den Waldgänsen, die
sich jetzt durch gelbe Füsse und Schnabelpartien auszeichnen. Zunächst wurden
sie beide in eine westliche u. östliche Gruppe aufgeteilt. Die östlichen Populationen
in Ostsibirien ( A. f. serrirostris und A. f. middendorfi) vermischten sich nicht mit-

einander, da hier keine grössere Vereisung stattgefunden hatte, und folglich auch
keine weiteren neuen Umwanderungen vor sich gingen. Die westlicheren Popula-
tionen hingegen, die beide in von Eis befreites Gebiet vordrangen, gerieten in ein
chaotisches Mischverhältnis. Infolgedessen findet man im Norden Osteuropas keine
reine Rassen mehr, der Schnabeltypus schwankt hier zwischen dem kurzen, „bull-
dogartigen” der Tundraform und dem langen, gestreckten der Waldform.

In Westsibirien war die Vermischung nicht so total. In der polaren Tundra, z. B.
auf der Jamal-Halbinsel haben sich reine Tundragänse erhalten, die zur kleinen
Form rossicus But. gehören. Diese Rasse hat sich z. T. wohl auch auf Novaja Semlja
als brütenden Form erhalten (viele Mischgänse kommen zur Mauser vom
Kontinent hierher). Darauf folgt in der Waldtundra Westsibiriens eine Mischzone
der Tundra- und Waldgänse, die ganz der nordosteuropäischen entspricht und ost-
wärts bis zum Südteil der Taimyr-Halbinsel reicht. Südlicher im Waldgebiete West-
sibiriens leben wiederum richtige Waldsaatgänse, die etwas grösser sind und einen
gestreckteren Schnabel haben als die europäische fabalis; sie wurden 1951 von DELA-
cour als johanseni beschrieben.

Zusätzlich muss bemerkt werden, dass die ursprünglich fleischfarbene Färbung
der Füsse und der heller Schnabelteile, die sich so gut bei A. brachyrhynchus erhalten
hat (aber auch hier findet man gelbfüssige Aberationen, in manchen Fällen — wohl
als atavistiches Merkmal — sowohl bei den Tundra- als auch bei den Waldsaat-
gänsen zutage tritt. Solche Exemplaren wurden früher als eigene Arten (A. neglectus
oder Suschkingans, A. carneirostris — Buturlingans) aufgefasst, während man sie
heute nurmehr als Farbvarietäten ansieht.

Nun zurück zu den ungarischen Wintervögeln. Ich muss hier unterstreichen,
dass ich nur die mir zugeschickten 90 Köpfe aus den Jahren 1951 bis 1958 zur Unter-
suchung hatte, und daher nicht die früheren Funde und Einsamlungen beurteilen
kann. Wie bekannt, und mehrfach in der Literatur hervorgehoben wurde, ist die
Zahl der überwinterenden Saatgänse seit Anfang unseres Jahrhunderts überall in
Europa und besonders auch in Ungarn kolossal zurückgegangen. Gleichzeitig ge-
schah auch eine Veränderung des Artbestandes. Während früher die Saatgänse in
der Mehrzahl waren, sind es heute die Blässgänse. Infolgedessen werden im Ver-
gleich mit früheren Zeiten viel weniger Saatgänse erlegt, damit auch weniger ver-
schiedene Rassen und Varietäten. Somit ist das von mir durchgesehene Material
sicherlich nicht gleichwertig mit den von früheren Forscheren untersuchten Samm-
lungen.

Es war für mich nämlich eine gewisse Enttäuschung, dass fast sämtliche 90 Köpfe
innerhalb der Variationsbreite der nordosteuropäischen Mischform A. fabalis x fabalis
rossicus lagen. Ich konnte nur wenige Exemplare finden, die der richtigen nördlichen
Tundraform rossicus But. glichen. Es sind da besonders 2 Exemplare hervorzuheben,
die von Dr. PÉTER BERETZIK am 30. September 1956 bei Szeged—Fehertö eingesam-
melt wurden. Diese, und vielleicht noch einige andere weniger typische, stammen
möglicherweise aus Nordwestsibirien. Diese Annahme wird auch durch einen Ring-
fund bekräftet, über dem Krvr in Aquila 59—62, p. 285 berichtete. Es handelte
sich um einen russischen Ring Nr. B. 17 893, mit dem am 1. August 1941 eine alte.
Saatgans an der Jenisei-Mündung beringt wurde." Wie Voous (1944), CooMBESs.
(1951) und Kisr (1956) zeigten kommen Saatgänse vom rossicus-Typus nicht sel-
ten in Holland vor, und sie halten sich in gesonderten Flokken.

Eine andere Gans mit grossem gestrechten Schnabel mit wenig gelb (Szeged-
Fehertö, 13. X. 1957. Coll. Dr. P. Beretzix) kann sehr wohl eine westsibirische:
Waldgans, A. fab. johanseni Delacour sein. Wie Kist (1956) mitteilt, wurden solche.
Gänse gelegentlich auch in Holland erbeutet. Die normale Uberwinterungsquar-
tiere für johanseni liegen aber in Turkestan und weiter östlich.

Unter den 90 Exemplaren war keine einzige A. brachyrhynchus. Das ist auch
ganz natürlich, da diese Art normal nur im westlichen Europa überwintert. In Un-
garn könnte es sich nur um Irrlinge handeln.**

* Es sind leider zu viel Druckfehler selbst in die Korrektion eingerutscht. — Red.
** Das einzige authentische Exemplar, junges Weibchen, wurde während den ganz abnormal stren-
gen Winter am 20. I. 1940. bei Nagykanizsa, SW. Pannonien beschhossen (Vasväri). — Red.

VI
=]

Ob sogenannte „Suschkingänse” ( A. neglectus) oder Buturlingänse (A. carneiros-
tris) mit unter den 90 Gänseköpfen waren, ist schwer zu sagen, da die Färbung der
Helleren Schnabelpartien beim Eintrocknen verloren geht. Wie gesagt, wäre das
Vorkommen auch ganz unwesentlich, da es sich ja nur um Farbvarietäten handelt,
die überall vorkommen können.

Als Folgerung über die eingesandten Gänseköpfe lässt sich sagen, dass, wie zu
erwarten war, die grosse Masse der überwinterenden ungarischen Saatgänse der
nordrussischen Mischpopulation (die aber auch eine Fortsetzung im westsibirischen
Waldtundragebiet hat) angehört. Eine kleine Reihe typischer fabalis stammt viel-
leicht aus Finnland und Nordskandinavien. Einige wenige Exemplaren ähneln
rossicus und können aus der nordwestsibirischen Tundra oder von Novaja Semlja
stammen. Ganz vereinzelte verirrte Exemplare mögen zu johanseni aus der west-
sibirischen Taiga-Zone gehören.

Zum Schluss möchte ich den Wunsch aussprechen, dass man möglichst viele Gänse
in den ungarischen Winterquartieren einfängt und beringt. Das lässt sich, wie Peter
Scott in Slimbridge in England gezeigt hat, relativ leicht mit von Raketen geschleu-
derten Wurfnetzen machen. Nur durch grosstilige Beringungen von Wintergänse
lässt sich die Frage ihrer Herkunft entgültig lösen.

Wiehtigere Literatur

Alpheraky, S. N. (1904): The Geese of Europe and Asia. Moskwa u. London.

Buturlin, S. A. (1935): Übersicht der Saatgansrassen. Aquila 38—41, p. 219—226.

Buturlin, S. A. (1935): Polnyj opredelitelj ptits S.S.S.R., Bd. 2, p. 86—91.

Coombes, R. A. H. (1951): Two races of Bean Goose, Anser arvensis in Western Europe.
Proceedings of the Xth International Ornith. Congress Uppsala), p. 185—188.

Delacour, J. (1951): Taxonomic Notes in the Bean Goose, Anser fabalis Lath. Ardea
39, p. 135—142.

Dee G. P. (1936): Essai de revision des formes de loie des moissons, Anser
fabalis Lath. Aluada 8, p. 169—193.

Dementiew, G. P. (1941): Polnyj opredelitelj ptits S.S.S.R., Bd. 5, P. 37—43.

Grote, H. (1935): Die Kennzeichen der Saatgansrassen. Aquila 38—41, p. 211—218.

Hartert, H. (1921, 1936): Die Vogel d. Paläarktischen Fauna, 2, p. 1283—1287;
Ergb. 4, p. 483.

Johansen, H. (1945): Om Racer af Saedgaas. Dansk Orn. For. Tidsskr. 39, p. 106—
127.

Johansen, H. (1959): Die Vogelfauna Westsibiriens. J. f. O. 100, p. 70—72.

Keve, A. (1955): Records of Birds ringed abroad and found in Hungary. Aquila
59—62, p. 284—285.

Kist, J. (1956): Het voorkomen van de rassen van de Rietgans, Anser fabalis in
Nederland. Ardea 44, p. 188—206.

Nagy, E. (1935): Uber ‘die neuere systematische Einteilung der Saatgänse. Aquila
38—41, p. 229—246.

Ringleben, H. (1957): Die Wildgànse Europas. Neue Brehm-Biicherei. Wittenberg.

Ringleben, H. (1957): Saatgänse ( Anser fabalis) als Durchzügler u. Wintergäste
in Deutschland. Vogelring 26. p. 65—71.

Schenk, J. (1935): Weitere Daten über Anser neglectus Sushk. und Anser carneirostris
But. Aquila 38—41, p. 201—210.

Tugarinow, A. J. (1941): Faune de l’U.R.S.S., Aves I, Nr. 4, Anseriformes, p. 143—
162.

Voous, K. H. (1944): Een systematische studie van Nederlands rietganzen, Anser
fabalis Latham. Limosa 17, p. 41—55.

AZ USTOKOSGEM A SASERI REZERVATUMBAN

Sterbetz Istvan

1948. ev májusától vált ismeretessé a saséri Tisza-sziget, amely 1950-t61 kezdve,
mint az egyik legérdekesebb vizimadar-rezervatum szerepel a magyarorszägi ter-
mészetvédelmi területek soraban. A védtertiletre mar földrajzi helyzete is felhivja
a figyelmet, mivel a Tisza mentén találjuk a madarvonulas egyik magyarországi
fő útvonalát. Az ártéri erdő, mint fészkelő-biotop is változatos lehetőségeket biz-
tosít a madárvilágnak, és a rezervátum közelében kiépített rizsföldek, halastavak,
meg az árterek vadvíz-világának együttese sok érdekes, gazdasági szempontból
is jelentős ökológiai problémát rejteget.

Körülményeim lehetővé tették, hogy 1948—1958 között 486 kutatónapon át
tanulmányozzam a Sasér madáréletét. Munkám kettős célja egyrészt a terület fau-
nisztikai feldolgozása, másrészt a madártelep életközösségében levő fajok ökológiai
tanulmányozása volt. A Sasér madárvilágáról az Aquila 1944—1947-es kötetétől
kezdve folyamatosan adom beszámolóimat és ezenkívül az 1956—1957-es kötet-
ben egy nagyobb dolgozat keretében mutattam be a rezervátum részletes ismerte-
tésével az ottani faunát (19).

Az 1948., 1949., 1952., 1953. és 1954. években szegedi, illetve hódmezővásárhelyi
lakásomról az év minden szakában sűrűn és folyamatosan felkereshettem a rezer-
vátumot. A többi években azonban a szigettől távolabb éltem és csak rendszertelen
kiszállások során folytathattam észleléseimet. Hogy az állandó, nap-naputáni meg-
figyeléseket kívánó vonulási jelenségekről ennek ellenére teljes képet kaptam, ezt
a Sasér közelében lakó önkéntes munkatársaimnak köszönhetem, kik távollétemben
is pontosan jegyezték az egyes madárfajok mozgalmát. Részükre egységes űrlapokat
készítettem, így sikerült elérnem azt, hogy minden megfigyelő azonos szempontok
szerint, a kiértékelést rendkívül megkönnvítve, egységesen készítette el jelentéseit.

Saséri segítőtársaim közül elsősorban BocnAr JózsEF halászmesterről kell meg-
emlékeznem, aki pontos, megbízható adatközléseivel nagyban előmozdította sike-
res munkásságomat. Á

A saséri gémállomány évenkénti számbavételét, új faunaelemek beiktatását és
az ükoloziai vonatkozású adatgyűjtést azonban minden évben magam végeztem
és csak olyan esetben vettem igénybe segítséget, amikor a vizsgálatok egyszerre
több ember egyidejű részvételét igényelték. A gyomoranalizisekben a Hddmezo-
vásárhelyi Tornyai János Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem Allattani Intézete
nyújtott értékes segítséget. A kisbalatoni összehasonlító adatokat DR. KEVE AND-
rAsnak köszönhetem. Mindezekért ezúton mondok köszönetet.

A saséri gémtelepet az ott költő kiskócsag (Hgretta garzetta) kolonia
miatt nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Tanács. Termé-
szetesen én is főkép vele kezdtem foglalkozni, mivel e faj természetvédelmi
értékével, s évről-évre feltűnő népes településével magától értetődően
Sasér madarai között a legfigyelemreméltóbb helyre került. Ugyanakkor
azonban vele párhuzamosan a szigeten lakó üstökösgémek ( Ardeola
ralloides) adatgyűjtését is az első naptól kezdve részletbemenően végez-
tem. A két trópusi-mediterrán jellegű madárfaj problémái sok tekintetben

megegyeztek, sokban eltértek egymástól es a Közepeuröpaban manapság
időszerűnek mondott ökológiai kérdések szemszögéből nézve kettőjük
közül az üstökösgém bizonyult érdekesebbnek.

E madárra már az európai elterjedési térképe is felhívja a figyelmet. Feltűnik,
hogy a kontinens déli tájait lakó üstökösgém nyugatról kelet felé haladva mind mélyeb-
ben nyomul a szárazföld belsejébe, vagyis egyre magasabban találjuk fészkelésének
északi határvonalát (18,37). Nyugateurópai költőhelyein a közeli tengerpartok
adják meg a fészkelő területek klimajanak jellegét, keletebbre viszont mindinkább
a száraz, meleg, kontinentális klíma érvényesül.

A másik feltűnő jelenség, hogy nyugatról kelet felé menve egyre népesebb kolo-
niákban találjuk a madarat. Néhány összehasonlító példán keresztül a következő
arányokat látjuk az üstökösgém és a vele közös telepen költő egyéb gémfajok között
egyes nyugati és középeurópai költőhelyeken:

Dél-Spanyolországban a Guadalquivir deltájában az 1956-os „Coto Donana Expe-
ditio” (16) számbavette a mocsárvilág hatalmas gémtelepén költő fajokat. FISHER
és Fercuson-Less becsleseiböl alkotott középértékek szerint a 6945 db kiskócsag
(Egretta garzetta), päsztorgem ( Ardeola ibis), bakcsó (Nycticorax nycticorax) és
üstökösgem ( Ardeola ralloides) fészek közül az üstökösgem csupán 1,09% volt.

Dél-Franciaországban a Rhone-deltavidék gémtelepein, a Camargueban a népes,
vegyes állományú koloniákban az előbbihez hasonló arányokat láthatunk (10,40).
Ezzel szemben a Kárpátmedencében már jóval északabbra és népesebb koloniák-
ban találjuk a madarat. Schenk 1896-ban az Obedska Barában nagyköcsag ( Egretta
alba), kiskócsag (Egretta garzetta), szürkegém ( Ardea cinerea), vörösgem ( Ardea
purpurea), bakcsó (Nycticorax nycticorax), törpekormorán (Phalacrocorax pygmaeus)
és batla (Plegadis falcinellus) feszkelöközössegben az üstôkôsgémet 18%-ban találta
(31). SzLAvı az újvidéki Nagyréten vörösgem ( Ardea purpurea), szürkegem ( Ardea
cinerea), és batla (Plegadis falcinellus) 1427 fészekaljat szamlalö közös telepén 34% -
ban talált a fenti fajok között üstökösgemet ( Ardeola ralloides) (25). Csornar—
SZLIVKA—ANTAL jugoszláviai levelbeszamolöjäanak adatai szerint 1955-ben az
Ecskai-Fehértó vegyes gémtelepén 2694-ban költöttek az üstökösgémek ( Ardeola
ralloides). 1956-ban Perlez-nél a mintegy 1000 fészekaljat számláló vegyes gém-
telepen az üstökösgémek ( Ardeola ralloides) 2094-ban voltak (39). Sasérben a meg-
figyeléseim során mindig rossz arányban találtam a madarat. Tíz év középértékében
az állomány 4—5%-a volt.

Napjainkban az ún. atlanti felmelegedéssel kapcsolatba hozott madárterjesz-
kedés időszerű problémái állnak a középeurópai ornitológia érdeklődésének közép-
pontjában. A madártani kutatás elsősorban az e területeken megjelenő, vagy már
régebben itt élő déli-délkeleti fajokra fordítja a figyelmet, s e madarak ökologiai
problémái minden bizonnyal északi elterjedési határaik közelében tanulmányoz-
hatók a legérdemlegesebben. Így bizonyára nem lesz érdektelen, ha a továbbiakban
e rejtett életű mediterrán fajjal kapcsolatos megfigyeléseimről beszámolok.

Tanulmányomban a cím után ítélve a kérdést csupán saséri viszonylatban tár-
gyalom. A helyi jellegű problémát azonban sok tekintetben kénytelen voltam na-
gyobb földrajzi tájegységekre, pl. a Kárpátmedencére kiszélesítve vizsgálni, mert
egyébként sok kérdést nem lehetne kellőképpen megvilágítani.

1. Az üstökösgém magyarországi elterjedési viszonyai

Ha áttekintjük az üstökösgém magyarországi elterjedési térképét,
a jelekkel borított terület egy felfordított trapéz idomba keretezhető.
A trapéz délen, túl a jugoszláv határon, a Duna, a Dráva, a Száva, a Tisza
és a Temes folyók mocsaraiban további üstökösgém-költőhelyek egész
sorozatára támaszkodik, amelyek szabályos, csúcsára állított három-
szöggé képezik ki az idomot.

6. dbra. Az üstökösgem hazai elterjedése

+ — hajdani, ma mar nem létező kéltchelyek ;
@ = jelenlegi fészkelőhelyek

6. Fig. Distribution of the Squacco Heron in Hungary
+ = Nesting Places of the Past, which dont existe more
® = Nesting Places at Present

E hatärainktél délre eső vidékek gem-populäciöit a mult század végén és a jelen
\szàzad első évtizedeiben a Magyar Madártani Intézet munkatársai tartották számon
lés a faunisztikai felsorolások (6, 7, 25, 30, 31) a következő üstökösgém költőhelyeket
‚ jelölik meg:

Titel, Futtaki-erdő, Zsablya, Fehér mocsár, Bácsordas, Kamaristye, Kabol, Keve-
| vára, Kisbecskerek, Újvidék, Obedszka-Bara, Bellye, Kolozsvár. A harmincas évek
végén VasvAri Ozora közelében ír egy üstökösgémlakta gémtelepről (27). 1954-ben
| CSORNAI—SZLIVKA—ANTAL levélközleményei számolnak be a Perlezi-mocsärnäl és

az Ecskai-Fehértavon költő koloniákról (39).

Magyarország határain belül a következő helyekről ismerjük költőfajként a mada-

rat:

Dunántúl:

Fertő tó: Nagyon ritka fészkelő, az újabb évtizedekben elvétve jelenik meg a tó-
világban. Ebben az időszakban szórványos költése feltételezhető (2, 6, 7, 30, 38).
Kisbalaton: Az 6smocsär e madárnak karakterisztikus fészkelőhelye, ahol nagyon
ingadozó fészekszámmal rendszeres költőfajnak tekinthető (6, 7, 30, 35, 42). Rétszilas:
A mesterséges halastavak fiizes szigetein gyakori, nagyszámú fészkelő (43). Soponya:
1958-ban két pár költött a halastavakon (45). Fonyód: Az egykori Nagyberek mocsa-
raiban a századforduló táján költött (6, 7, 30). Csorna és Kapuvár: Hajdani szórvá-
nyos fészkeléséről tudunk (6, 7, 30). Velencei tó: A régebbi faunisztikai munkák fész-
ag jelölik. 1940-ben KEvE, 1958-ban Fopor Agärdnäl mutatja ki költeset

, 7, 42, 44).

A Tisza-mente:

Tiszaigar: A századforduló táján költött. Újabb adatunk nincsen e területről
(6, 7). Tiszakisfalud: Egykori fészkelőhelynek ismerjük (26). Egyek: 1946-ban vegyes
gémtelepen költött (17). Csongrád: A századforduló táján költött. Az újabb időkben

tiszai megfigyeléseim során 1952—1953—1956. években találtam néhány párban
fészkelő fajként e madarat (6, 7, 9, 30). Szúnyogos: A saséri rezervátum közvetlen
szomszédságában 1927-ből ismeretes néhány fészekalja (4). Hódmezővásárhely: Régi
faunisztikai irodalmunk költőhelyek sorában említi (6, 7, 30). Közelebbi helymegjelö-
lést azonban Schenk és Chernel nem közöl. E régi adatok feltételezhetően a Hódmező-
vásárhely— Barcirét gémtelepére vonatkozhatnak, ahonnan a múlt század végén és
a jelen század első éveiben vannak fészkelési adataink. A gémtelep fészekszámairól
azonban egyik szerzőnél sem találunk adatokat (5, 11). Ugyancsak hódmezővásárhely
határában, a Tisza árterében, Sasertöl kb. 3 km-re terül el a Ludvárt-erdő, ahol
1948. tavaszán öt pár üstökösgém költött. Fészkeiket az elöntött fűzerdőben találtam.
E vásárhelyi régi és új költőhelyek koszorúalakban veszik körül a Sasér-i gémtelepet,
ahol 1948. óta az üstökösgémet rendszeres, váltakozó egyedszámú fészkelőnek isme-
rem (19, 20, 21). Szintén régi, múltszázad végi adatok alapján sorolhatjuk Szeged-et
a költőterületek sorába (6, 7, 30).

Tiszántúl:

Ecsedi-lap: A lápvilág a századvégi lecsapolásáig rendszeres költőhelye volt az
üstökösgémnek (6, 7, 12, 30). Ermihályfalva környéke: Az irodalomban ismertetett
Ermellék-vidék tulajdonképpen kívül esik az országhatáron, de, mint a madár jelenleg
egyik legészakibb fészkelési pontját, határsáv-volta ellenére is meg kell említeni (1)
Zsadány: 1951-ben néhány pár költött (24). Biharugra: 1958-ban 10 párról érkezett
híradás (15). Orosháza és Nagyszénás: 1939—1943. között ezen az egyébként víztelen,
mezőgazdaságilag mivelt területen a rendellenes belvizes esztendők alatt átmenetileg
sokféle vizimadár telepedett meg. Így 1942-ben Nagyszénáson az ún. hajdúéri Kerek-
tónál 1, 1943-ban pedig Oroszházán, egy alacsony, vízzel borított, fiatal akácerdőben
3 fészekalj üstökösgémet találtam.

A közölt elterjedési térképen (6. ábra) "-rel jelölöm azokat a területeket, ahol a
fészkelés már bizonyítva volt, és a költés lehetősége a jelenben is fennáll, +-tel tün-
tettem fel azokat a helyeket, ahol a madár egykor honos volt, de napjainkban a bio-
otopikus tényezők megváltozása következtében további költésére többé nem számít-
hatunk.

A telephelyeken a madár több, mint fél évszázadot felőlelő megfigyelé-
sek alapján váltakozó létszámmal, nem egyszer évtizedekre terjedő ki-
hagyásokkal költ. Az adatgyűjtés a múlt század végétől 1958-ig bezáródó
időszakot. öleli fel. Ma már az egyes költőterületekről tudjuk, hogy bár
hajdan ott fészkelt a madár, a jelenkori biotópikus változások miatt
ott több fészkelést nem várhatunk. Így pl. az üstökösgém mindörökre
eltűnt az Ecsedi-lápról, a hódmezővásárhelyi Barci- rétről, Nagyszénásról,
Orosházáról, a fonyódi Nagyberekből is. Ugyanakkor azonban ismerve
a madár szeszélyes költő voltát, feltételezhetjük, hogy azokon a helyeken,
ahol a táj nem szenvedett mélyreható változásokat, a napjainkban
szünetelő üstökösgém-fészkelés nem tekinthető véglegesnek, és hosszabb-
rövidebb idő múltával a madár ismét meghonosodik. Így a Velencei-tó
példájából is láthatjuk, hogy az üstökösgém néha évtizedes kihagyások
után is megismétli a fészkelést.

Feltételezhetően. további költőhelyekkel számolhatunk még a Tisza,
a Körösök és a Berettyó ártereiben, valamint néhány halastó és mocsár
környékén, ahol a madár rendszeresen előfordul, csupán költését eddig
bizonyítani nem sikerült. E területeket a kevés megfigyelő évről-évre
aprólékos alapossággal nem tudja ellenőrzés alatt tartani, így nagy a való-
színűsége, hogy sok madártani esemény sikkad el anélkül, hogy arról
tudomást szerezhetne avatott személy.

Ha áttekintjük a Kárpátmedencei költőhelyek elhelyezkedését, a kép
az első pillanatban azt az érzést kelti, hogy egy balkáni gerléhez (Strepto-

pelia decaocto) hasonló „inväziös fajjal" állunk szemben, amely délről
„betört” a Kárpátok gyűrűjébe és itt az előbb említett fajhoz hasonlóan
legyező alakban szétterülve elözönlötte a Duna, a Tisza, a Balaton,
a Fertő széles sávjának vonzásterületeit. Ha azonban időrendben is sorra-
vesszük az egyes fészkelőhelyeket, azt látjuk, hogy ez a szétterülés már
a múlt század végén is meg volt, s az azóta ismeretessé vált fészkelő-
helyek csak a régi határvonalak keretében sűrítették a fészkelési pontokat.
A faj északi elterjedési határpontja sem emelkedett. Ezek szerint az
üstökösgém nem tekinthető a manapság délről és délkelet felől az európai
kontinens belsejébe áramló fajok egyik jelenkori képviselőjének, hanem
inkább abba a mediterrán fajközösségbe sorolható, amelynek tagjai már
régóta itt élnek a Kárpátmedencében, fészkelésük emberöltők óta állandó
jellegűnek tekinthető és őket inkább az atlanti felmelegedés által mozgásba
hozott déli fajok előhírnökeinek tarthatjuk. E csoport képviselőjének
tarthatjuk még pl. a kövirigót ( Monticola saxatilis), az erdélyi részeken
költő gyászoscinkét ( Parus lugubris), a kerecsensólymot ( Falco cherrug),
a szikipacsirtát (Calandrella brachydactyla) stb. is.

Az üstökösgém kárpátmedencei fészkelésének északi határpontja
a keleti és nyugati részeken egyaránt a 47° 40—50" közötti magasságban
volt a múltban és van a jelenben is. (A századforduló előtt a Fertő, Ecsedi-
láp, a jelenben feltételezhetően a Fert6, keleten Egyek és Érmihályfalva
környéke.).

A megállapodott fészkelési határpontokkal szemben azonban sokkal
szembetűnőbb a madár fészek számainak folytonos ingadozása az egyes
költőhelyeken. Így pl. egyik legrégebben ismert állandó, nagy telep-
helyén, a Kisbalatonon Warga adatgyűjteményében (35) 1909-től kezdve
áttekinthetjük az évenkénti fészkelés-adatokat. 1909 és 1948 között az
üstökösgémek évenkénti állománya a következőképpen alakult: 1909—
1924-ig az állomány 12 párról 30 párra emelkedik. Innen kezdve azonban
állandóan csökken és a mélypontot, 4 fészekaljat 1933-ra éri el. 1936-ban
már ismét 15 fészekaljat
látunk. 1940-ben újra 1. táblázat
csak 1 pár szerepel a nyil-

Sasér Kisbalaton

vántartásban. Az ällo- Év (Sterbetz) (Keve) di (MELO)
many 1943-ra 13 fészek- a DE
aljig emelkedik, majd
1944-ben leesik 5 pärra 1948 5 5 ismeretlen
és ez a szam 1948-ig väl- 1949 12 15 50—60
tozatlan marad. Termé- 1950 20 55 50—60
szetesen a kiemelt hul- 1951 24 30 45
lamesuesok és hullämvöl- 1952 24 6 30—32
gyek között az emelke- 1953 40 14 30—32
dés és csökkenés sem 1954 32 30 30—32
egyenletes, hanem ki- 1955 11 33 30-239
sebb értékek között le 1956 15 38 20
s fel valtakozik. 1957 20 29 10—12
1948-tól a három leg- 1958 22 22 0
nagyobb magyar telepü-

les, a Sasér, a Kisbalaton és Rétszilas ällomänyvältakozäsät tüntetem
fel az 1. tablazatban, hogy ésszehasonlithassuk az orszàg nyugati és
keleti felében vegbemenö vältozäsokat.

Az ingadozäsok okät nehez magyaràznunk. A härom populäciönäl
egyedül a rétszilasi ällomäny-esökkenesre találunk feleletet. Az utóbbi
evekben a togazdasag folyamatosan kitermelte a gemtelepen levö füz-
fakat, es ennek következteben fokozatosan esökkenve 1958-ra megszünt
ott az üstökösgem-feszkeles. A Kisbalaton és Saser populációi azonban
egymástól függetlenül csökkennek és emelkednek az évek során. Az
erős állományhullámzást hosszas vizsgálódás után sem klimatikus,
sem táplálkozási okokkal nem tudtam összefüggésbe hozni. A madár
szeszélyesen váltakozó települése a batla ( Plegadis falcinellus) esetéhez
hasonló jelenség, ha nem is mutat olyan szélsőséges eredményeket.
A mai napig azonban sem az egyik, sem a másik különös viselkedésére
nem sikerült megtalálni a kielégítő magyarázatot.

2. Az üstökösgém élettere a Sasérben

Az üstökösgém legjellegzetesebb élettereként a csendes, sekélyvízű,
nádas tavakat, vízinövényekben gazdag állóvizeket ismerjük. A madár
a nádas, sásos tószéleken a nád közül kiemelkedő rekettyefűzek koronáiba
építi legszívesebben a fészkeit. A fészkek rendszerint alacsonyan, a fák
legalsó ágain találhatók. E nagy általánosságban értelmezett biotopikus
adottságokat nyújtják a magyarországi folyóárterek is, ahol a dús növény-
zet között meghúzódó rejtett holtágak, megrekedt kullámtéri vizek
között a madár teljesen tavi jellegű életkörülményeket talál. A saséri
biotopon ugyancsak ugyanezek a lehetőségek biztosítva vannak.

A saséri üstökösgém kolónia kiskócsaggal ( Egretta garzetta), szürke-
gémmel (Ardea cinerea) és bakcsóval (Nycticorax nycticorax) közös
telepen az ártéri sziget fűz- és nyárfaállományú erdejében fészkel. A sziget
területe 68 hektár. A rezervátum nagy része rét, rajta elszórtan öreg,
odvas fűzek. Az erdő uralkodó faállománya a Populus alba, Populus
nigra, Salix alba, Salix fragilis. Az erdő északi szegélyén elszórtan néhány
Alnus és Fraxinus egyedet is találunk. A gémtelep a 10—20 m magas
nyár- és fűzfákon létesült.

A saséri erdőt a tavaszi fészkelés idején többnyire nyár derekáig víz
borítja. A Tisza zöldárja idején sokszor 80—150 cm-es mély víz hullámzik
az erdőben, ami a fészkeléseknek kellő nyugalmat biztosít. Az árvíz vissza-
húzódása után csakhamar dús aljnövényzet veri fel a száradó talajú erdőt.
Rubus, Aristolochia, Urtica, Typha, Iris stb. sűrű fonadéka mellig érő
magasságban borítja ilyenkor az ártereket.

A saséri üstökösgémek a rezervátum déli határát képező, sulyommal,
(Trapa natans) sűrűn benőtt Saséri-holtágban, a környező hullámtéri
kubiktavakban és a közelben elterülő hatalmas rizsföldeken keresik
táplálékukat. A közeli szegedi Fehérso halastavaira aránylag kis számmal
látogatnak el. Ott is csak a füvespartú csatornaszegélyeken látjuk őket,
a mélyvízű halastavakon nincs mit keresniök.

7. ábra. Galeria erdő és sulyommal (Trapa) benőtt Tisza-holtag az üstökösgem jellegzetes
élettere

7. Fig. Characteristic Habitat of the Squacco Heron, the Galeria-Wood and died-branch
of the Tisza river grown with Trapa natans

Sasér, 17. July 1958.
(Photo: I. Sterbetz)

A Sasér közelében levő, csupán egyetlen alkalommal lakott lüdväri
telepen árvíz idején fedeztem fel a költő üstökösgémet. À madarak homo-
gén állományban a réten elszórt alacsony fűzbokrokon, a víz fölött
50—80 cm magasságban ülték tojásaikat. BERETZK a Sasérrel határos
szunyogosi telepet hasonló körülmények között találta a huszas években
(4). Sasér biotopján azonban minden alkalommal nagy magasságban
fészkeltek az összes gémfajok, és soha nem tettek kísérletet arra, hogy
alacsonyan építkezzenek.

3. A tavaszi érkezés, nyári kóborlás, őszi elvonulás

Hazai gémjeink közül kétségtelenül az üstökösgém a leghőigényesebb,
így természetesen évszakos mozgalmaira az időjárás érzékenyen rányomja
a bélyegét. Tavasszal még kedvező feltételek mellett is későn érkezik és
ősszel, bár gyakran látunk későig kitartó egyes példányokat, az állomány
zöme augusztus derekán, sokszor forró nyáridőben útrakél.

2. tdbldzat A 2. tablazatban a
saséri érkezéseket tün-

Els6 példany A vonuläs tetözik Utolsó érkező È
Ey tetem fel a megfigye-
ED eS wee lesek éveiben. E faj-
nal könnyen lehetett
1948 MON We Liss V2 22. viszonylagos pontos-
1949] IV. 29. Wed Wa 18. saggal lerögzíteni a
1950] IV. 30. V. 10—V. 18 ? vonuläsok kezdö, te-
Ol AN oe IV. 29—V. 10 ? t6z6 és befejező idö-
1952 Ne VE 18 Vo All pontjait, hiszen a kis
1953 We Ba V. 10—V. 17—V. kolonia maximälisan
20. VI. 15. negyven párat szám-
10544 DEV 28, IN, DE TT láló állományát nem
12. ? volt nehez ellenörizni
1955 | IV. 25. VELI È es saséri útjaink al-
11956. 0. 187 20: IV. 29—V. 20. ? kalmaval a fészekte-
1957| IV. 28. V. 8—VI. 2. ? lepen minden alka-
1958 V. 165. V. 20—VI. 1. ? lommal szämbavehet-
tük az állományt.

Amíg a tömegesen
költő többi gémfajnál sokszor csak ismételt becslések középértékéből si-
került megállapítanunk a költőpárok számát, az üstökösgémnél minden
évben pontosan leszámolt fészekaljak alapján jegyeztük fel az adatokat.

A 2. táblázatban közölt dátumok tanúságai szerint az első példányok
is kései érkezők. A „szälläsesinälök” és a zöm érkezése között nem telik
el túlságosan hosszú idő. Azokban az években, amikor nagyobb volt a
fészkelő párok száma, 2—3 kulminációs pont köré tömörült a vonulás,
vagyis 2—3 nagyobb turnusban érkezett az állomány. Általában meg-
figyeltem, hogy az üstökösgémek akkor érkeztek meg az ország déli
határának közelében fekvő Sasérbe, amikor a hőmérséklet 20 C fok körül
állandósult. Ellentétben a kiskócsaggal, amelynek _ ,,szallascsinaloi”
sokszor hetekkel a csapatos érkezés előtt, az első átmeneti meleg napokkal
együtt megjelentek, az üstökösgémnél mind az első példányok beérkezése,
mindpedig a tulajdonképpeni. felvonulás csak akkor volt észlelhető,
amikor a Balkán és Delnyugat-Euröpa felől felnyomuló, tartós meleg idő
már Délmagyarorszägon is állandósult. Az évenkénti időjárásjelentések
adatait minden évben összhangba tudtam hozni a Sasérbe érkező üstökös-
gémek dátumaival. A kiskócsagnál már korántsem volt tapasztalható
az időjárással szemben ilyen érzékeny függő viszony. Természetesen
esős-hideg tavaszokon e fajnál is tapasztalhattam több hetes, sőt 1958-
ban egy hónapot meghaladó késéseket, azonban az első érkezők és az el-
maradó nagy csapatok között mindig voltak szórványos érkezések, ami
az üstökösgémnél soha nem volt tapasztalható.

Sasértől délre, Eszak-Jugoszlävia népes üstökösgém-telepein MATVEJEv (14) április
eleje és május eleje, CsorNAI—-SZLIVKA—ANTAL (39) április közepe és május közepe
között jelzi a tavaszi üstökösgém vonulást. E területekről Schenk 1899-ben Kupi-
novo-nál, az Obedska Bara közelében III. 23-án, Temeskubinnál IV." 3-án észlelte a
madarat (33). Ez ideig a Kárpát-medencéből ezek a legkorábbi dátumok. A Kisbala-

tonröl kapott szorvanyos adatokböl 1948. és 1958. között aprilis 19. és junius 17.
között találjuk megoszolva az első érkezők dátumait (42). E területtel kapcsolatban
azonban meg kell említeni, hogy a jelzett években nem voltak folyamatosak a meg-
figyelések, így minden bizonnyal a feltűnően kései, június végi érkezés csak azért
került a feljegyzések közé, mert a korábbi időszakban nem járt a területen meg-
figyelő. A korábbi években kisbalatoni viszonylatban figyelemreméltóan korai érke-
zést találunk az 1924-es esztendőben, amikor április 7-én érkezett az első példány
(36). ScHENK 1898-ban Keszthely magasságában április 9-én észlelte az elsőt (32).

A Kárpátmedencétől délre, a Duna-delta mocsaraiban DomBrovsky (8) 1896 és
1909 között tüntette fel összefoglaló művében az első érkező üstökösgém példányok
dátumait. Felsorolásának szélső értékei: legkorábbi április 10, legkésőbbi május 3.
A legtöbb dátum április 20—25 körül csoportosul.

Nyár közepén, amikor a gémtelepen röpképessé válnak a fiókák, a
madárkolóniák a szélrózsa minden irányában szétszélednek a fészkelő-
helyről és kisebb-nagyobb távolságokban kóborolnak, míg csak el nem
következik az őszi, vonulási idő. E jelenség, bár az összes gémfajnál
tapasztalható, azonban mindegyiknél más és más természetű. Természe-
tesen saséri viszonylatban is különbözőképpen alakul.

Elsőnek a korán költő szürkegémek fiataljai hagyják el a rezervátumot.
A négy faj közül ők mozognak a legnagyobb sugarú körben és a kirepü-
lés után csak alig néhány példány jár közülük vissza éjjelezni a fészek-
telepre. Az állomány egy része a közeli (szegedi, derekegyházi és panko-
tai) halastavakon állapodik meg, mintegy 30—40 km-es körzetben,
kisebb részük e távolságokon belül a rizsföldeken keresi táplálékát.
Vízbő években néhányat a Tisza árterében is rendszeresen megtalálha-
tunk. A szürkegémek zöme azonban a telepről való szétszéledés után isme-
retlen helyekre, ismeretlen távolságokba szóródik szét. A kiskócsagok
önállósuló fiókáira a rizstelepek gyakorolják a legnagyobb szívóhatást.
A bakcsók zöme 20—30 km-es körzetben a tiszai holtágakba, kubikvizekbe
kerül és az állománynak mintegy 30—35%-a tűnik el véglegesen a Sas-
érből a nyári kóborlások során.

Az üstökösgém sasér-környéki kóborlása igen rapszódikus jelenség-
nek bizonyult. Vannak esztendők, amikor a kirepülö fiatalok egész
nyáron át a rezervátum közvetlen közelében kóborolnak, más években
viszont a fiókarepítés után az állomány 70—809/-ának szinte egyik nap-
ról a másikra. végérvényesen nyoma vész. Ehhez hasonló volt a kiskócsa-
gok viselkedése az 1948—1951. közötti időszakban, amikor a rezervátum
környékén még nem voltak nagy területen kiépítve a rizstelepek. Ezek-
ben az években, ha a Tisza árterében kedvező táplálkozási adottságok
voltak, a kiskócsagok kóborló csapatai július közepétől szeptember ele-
jéig láthatók voltak, de nagy szárazság idején, amikor az ártéri kubik-
gödrök vize kiapadt, fiókarepítés után a kolónia azonnal szétszéledt
és távoli vidékekre kóborolt. A rizstermesztés nagyarányú beindítása
óta azonban az Egretta garzetta állomány a bőséges és biztos táplálkozási
lehetőségeket nyújtó rizsföldek mentén 5—40 km-es körzetben kóborol
és zömmel minden este a telepre visszatér. A nyári kóborlás során a kis-
kócsagoknak csak igen kis hányada, mintegy 20—25%-a válik meg a
fészekteleptől és kóborol idegen tájakra.

Az üstökösgém a rizstelepi adottságok megszületése után is megmaradt
ugyanolyan szeszélyes kóborlónak, mint volt azelőtt. Most is vannak évek,

8. ábra. A rizsföld rendkívül bőséges táplálkozási lehetőséget nyújt az üstökösgemnmek
8. Fig. Rise-field offers a rich food-condition for the Squacco Heron

Hódmezővásárhely, 2. Aug. 1959.
(Photo: I. Sterbetz)

amikor nyär végén még alig latunk kevesebbet belölük, mint a feszekhez
kötött időszakban, de mas esztendőkben viszont az időjárástól függet-
lenül, a bőséges táplálékot biztosító rizstelepeket elhagyva, a madarak
zöme fészekhagyás után egyszerre eltűnik és az állománynak csupán
mintegy 15—20%-at találjuk meg továbbra is a rezervátum körül.
Saséri gyűrűzésű üstökösgém egyszer sem került kézre a megfigyelések
éveiben, így a nagyobb távolságokba elkóborolt madarakról nincsen
adatom. A legtöbb évben azonban a saséri A. ralloides-ek, a bakcsóhoz
hasonlóan, zömmel a rezervátum közelében 8—-10—15 km-es körzetben
találhatók. Kis részük a szegedi Fehértó füves tocsogóin, sásfoltjaiban
kóborol. Tekintélyes részüket a közeli rizsföldeken találjuk, de ugyan-
csak sok keresi táplálékát a Saséri és Atkai-holtágakban, meg vizes évek
idején a környékbeli kubikgödrök partszegélyein. A könnyű madarak a
holtágak sűrű sulyom (Trapa natans) és vízirózsa levelein (Nymphaea,
Nymphoides, Nuphar) meg általuk letördelt Typha-szárakon álldogálva
bogarásznak magánosan vagy néhány főnyi kis csapatokban. Népesebb
társaságban csak ritkán látni őket. A legnagyobb csapat, amelyet nyári

kéborlasi időben észleltem. 44 db volt a Saséri-holtägon. BERETZK (3)
a szegedi Fehértavon 1941. augusztus 20-an 70—80 fönyi csapatukat
figyelte meg. Tekintettel azonban késői időpontra, e madarsokadalom
kóborló vagy vonuló volta között már nehéz lenne állást foglalni.

Naplójegyzeteim statisztikájából azt tapasztaltam, hogy nyár. dere-
kától a fészektelep közelében általában sokkal kevesebb öreg madarat
látni a halászgató üstökösgémek között, mint a rezervátumtól nagyobb
távolságban észlelt madaraknál. Ebből talán arra is következtethetünk,
hogy az öregek és erősebb fiatalok szívesen kóborolnak, de a gyengébb
és fejletlenebb fiókák inkább kedvelik a fészektelep közvetlen közelében -
levő táplálkozóterületeket.

1952—1954. évek közötti időszakban — foglalkozásom következté-
ben — napról napra 70—80 km-es sugarú körben keresztbe-hosszába
motorkerékpároztam a Sasér környékét. Ez utak alkalmával madártani
szempontból is aránylag nagy területeket tarthattam állandó, folyamatos
ellenőrzés alatt. Az egyes, kóborlás időszakában levő gémfajokat vizs-
gálva azt tapasztaltam, hogy egy-egy kisebb üstökösgém-csapatot vagy
1—2 madarat sokszor 8—10 alkalommal is ugyanazon a helyen lehetett
megtalálni, feltünően kicsi, 1,5—2 kat. holdas területen. Ha a madarakat
felriasztottam, csakhamar újra visszatértek eredeti halászóhelyükre.
Úgy látszik, hogy e kis gémek mindaddig ragaszkodnak egy-egy jobb
halászóhelyhez, míg teljesen ki nem merítették annak zsákmányolási
lehetőségeit.

A tíz éves üstökösgem „Zwischenzug”-megfigyelesekböl saséri viszony-
latban az tűnt ki, hogy az ott költő négy gémfaj közül e madár mozog a
legkisebb sugarú körben. Gyűrűzési visszajelentések hiányában azt
viszont mindez ideig még nem sikerült eldönteni, hogy azokban az évek-
ben, amikor fiókarepítés után nyomban megváltak Sasér és annak 40—
50 km-es körzetétől a madarak, merre és milyen távolságokban szóró-
dott szét az állomány. Eppen úgy, mint a magyarországi nagy telepe-
ken a populációk állandó, szeszélyes ingadozása e rapszodikus (hol a
költőhely legszűkebb környékén lezajló, hol pedig egyszerre tovatűnő)
kóborlás jelenségek is, tanulmányom megírásának idején még nyitott
kérdés az üstökösgémről szerzett ismereteink között.

Az üstökösgémek őszi elvonulásának figyelemmel kísérését nagyban
megnehezíti a kóborlás kiismerhetetlen alakulása. Azokban az években,
amikor az állomány zöme őszig kitart a rezervátum körül, könnyen figye-
lemmel kísérhettem távozásukat, de amikor fészekhagyás után a mada-
rak nagy része nyomban, eltűnt, a környékről, a visszamaradó néhány
egyednél már irreálisnak tűnne, ha az őszi elvonulás ritmusát igyekez-
nénk számokba rögzíteni.

Az évenkénti naplójegyzetek alapján a 3. táblázatban mutatom be
1948—1958. évek között az üstökösgémek őszi vonulását. Az első szám-
oszlopban zárójelbe tettem azokat a dátumokat, amikor közvetlenül
fiókaröpítés után következett be az állomány zömének végleges eltűnése,
így e kiemelt számok tulajdonképpen nem vonulást jelölnek, hanem
rapszodikus „Zwischenzug” rendellenes jelenségének tulajdoníthatók.

4 Aquila 1960-61. — 36 49

3. tablazat A madarak 6szi elvonulasa
3—4 fönyi kis csapatokban

By a Zeal omen come) vutolsompeldany torténik. A vonuläs üteme
lassu. Sokszor 3—4 napos
szüneteket tartanak a mada-

1948 (Vie 295) VIII. 26. rak a Tisza-artér egy-egy al-

1949 VIII. 19. VIII. 30. kalmas täplälkozöterületen

1950 (VII. 10.) VII 022. vagy a szegedi Fehértavon.

1951 VIII. 30. ID, 16 Napi ellenörzö ütjaimon a

1952 VIII. 31. 18, 119% tet6z6 vonulas-id6 10—15 nap-

1953 IDG IX. jan a Saser és a tôle delre

1954 AIR. IL, Van 19 levö, a jugoszlav hatarig ter-

1955 (AYAdRL, vu) OZ ie jedö területen elnyüjtott,

1956 IDA Sy INI hosszü läncban lehetett meg

1957 ALTE 28 IX: figyelni a szivargasszertien

1958 VIII. 29. Re? távozó üstökösgemeket.

Az időjárás hirtelen alaku-

lása érzékenyen befolyäsol-
hatja a vonulást. Így pl. 1954. augusztusában a hónap első felében
mérsékelt nyári meleg volt, majd a hőmérséklet 17-én hirtelen, átme-
net nélkül leesett 16—17 fokra és néhány napon át hűvös, szeles esőt
eredményezett. Az üstökösgémek zöme a rossz idő első napján eltűnt a Sas-
érből és két nappal később már az utolsó példánynak is nyoma veszett.

Áttelelő példányt a Sasérben megfigyelnem nem sikerült. A szegedi Fehértavon
azonban több ízben észleltek szeptember végén, október első napjaiban elmaradt
egyedeket, és egy 1947. november 18-án ott gyűjtött fiatal példány már minden bizony-
nyal telelésre vissza maradt madárnak tekinthető.

A Sasértől délre eső kárpátmedencei telepeken, Észak-Szerbiában MATvEJEv (14)
és CsorNAI—SZLIVKA—ANTAL (39) adatai szerint augusztus végén, szeptember
elején jelölhetjük meg a kulmináló vonulást. Az utolsó példányok szeptember végéig-
október első napjaiig visszamaradhatnak. Dobrudzsában DomBrovsky (8) adatai sze-
rint október legelején van az átlag vonulásidő. A dátumok szeptember 7. és október
15. között oszlanak meg. Sasértől nyugatra a kisbalatoni adatok nem mutatnak
lényeges eltérést a tiszamenti vonulástól.

Kisbalatoni, rétszilasi és bácskai-bánáti gyűrűzések tanúsága szerint a Kárpát-
medence üstökösgém-populációi a Dalmát-tengerparton és Itálián át a Földközi-
tenger déli partjaira, illetve Afrikába vonulnak. Magyar gyűrűs példányok Nigéria
és Kamerun vidékén kerültek kézre. A Délnyugat-Szlovákiában 1952—1956. közötti
két augusztusi, egy júniusi és egy májusi megfigyelés feltételezhetően dunántúli
populációk kóborló egyedeiről tanúskodik (13, 23). Kóborlás-időben, júliusi dátummal
Szlavóniában került kézre magyar gyűrűs madár.

A magyarországi üstökösgém-gyűrűzésekről WARGA (35) 1951-ig ad kisbalatoni
összefoglalójában beszámolót. Ettől kezdve az Aguila folyamatos köteteiben a Magyar
Madártami Intézet gyűrűzési jelentéseiből értesülünk.

4. Szaporodásbiológiai megfigyelések

Az üstökösgém a Sasérben költő gémfajok között a legkésőbbi fészkelő.
Amíg a szürkegémek vagy a kiskócsagok és néha a bakcsók a megfigyelés
alatt tartott Tisza-szakaszon megérkezésük után hosszabb-rövidebb
ideig tartó kóborlások közbeiktatásával szivárognak csak be a fészek-

telepre, a tavasz végén
vagy néha nyar elején
érkező üstökösgemnel e
jelenseg csak elvetve
észlelhető. A legelső
szálláscsinálókkal ugyan
még itt-ott költesidö
előtt is találkozunk a
környékbeii ártereken
vagy a Fehértó csator-
naszélein, amikor azon-
ban a költőpárok zöme
megérkezik, a madarak
azonnal elfoglalják köl-
tőhelyeiket.

Több fajtól közösen
lakott gémtelepen a
fészkelés allandò vere-
kedés, fészekanyag rab-
las és eröszakos hely-
foglalás jegyében szo-
kott lezajlani. Termé-
szetesen a nagyobb-erő-
sebb fajok és a koráb-
ban érkező párok jut-
nak ilyenkor a legal-
kalmasabb lehetőségek-
hez. Az üstőkösgém a
közös kolóniában min-
denképpen háttérbe szo-
rul. O a legkisebb, leg-
későbben érkező, leg-
eee , ose 9. ábra. Üstökösgem- és kiskocsag fészkek 15—20 m
a], 1gy hát neki Man magassagban a Saséri Rezervätumban
nak a legkisebb esélyei. 9, Fig. The Nests of Squacco Heron and of Little Egret
Evrél-évre megfigyel- in the high of 15—20 m in the Bird-Sanctuary of Sasér
hettem, hogy bar a ma- (Photo I. Strebetz)
dar a többi gemfajjal
koloniälis eletközössegben él, azonban többnyire olyan fan kezd fészket
epiteni, ahol a többi gemek meg nem telepedtek meg. Ha az üstökösgem-
lakta fákon egyéb fészkeket is látunk, azok rendszerint az üstökösgem
után érkezett, megkésett helyfoglalók.

A fészeképítésben mindkét nem részt vesz. Többnyire a nőstény marad
vissza a készülő fészeknél és a hím hordja az anyagot. Mint a másik három
társ-fészkelő gémfajunk, az üstökösgém is vegyesen hordja a gémtelep
erdejéből, meg a Tisza túlpartján levő füzesek „suhäiböl” a fészekanya-
po Fészkét egyaránt megtaláljuk az ágak tövén és a szetägaz6 ägvilläk

özött.

» NW

4* — 10 51

4. tablazat

| Fészek- | | |
Idöpont aljak 2-es 3-as 4-es 5-0S 6-08 7-es
szama
V. 20—31. 4 1 Il 32
VI. 1—15. 12 5 Il 2
VI. 15—30. 2 2
VII. 1— 15. 3 1 2
VII. 15—31. 4 1 3
25 1 1 11 7 3 | 2

Érdekes, hogy mig az irodalomban többnyire jellegzetes, alacsony
fészkelőnek említik az üstökösgémet, a saséri telepen évről-évre magas
nyár- és fűzfákon találtam a fészkeket. Sasérben mind a négy gémfaj
egyaránt magas fészkelő. Valamennyiök közül az üstökösgémek fészke a
Jegkisebb és legkezdetlegesebb. Igen gyakran jó távcsővel a kifehérlő,
halványkék tojásokat is látni lehet a lazán font rőzse közül. A fészek-
anyag saséri viszonylatban mindig fűzrőzse. Eltekintve néhány esetben
pár szál tördelt szederindától, bélelőanyagot soha nem találtam a fészekben

A saséri telepen 25 fészekről vettem átmérő- és vastagság méretet.
A legnagyobb 26 x 13 cm-es, a legkisebb 18 x 7 cm-es volt. A 25 fészek-
ben 116 db tojást mértem le. A fészekaljak vizsgálatának kéthetes idő-
szakokban történő csoportosításáról és a tojások egy fészekaljon belöli
számáról a 4. táblázat ad útmutatást.

A maximális tojásméretet ötös fészekaljban találtam, június 15—30.
közötti időszakban: 42,1 x 31,9 mm; 11,6 g. A minimum méret hatos
fészekaljban volt június 1—15. között: 35,1 X 25,8 mm: 8,5 g. A legkisebb
méretingadozás öt tojásos fészekaljnál mutatkozott, 40,1 X 30,2 mm
10,7 g és 40,2 x 30,2 mm: 10,8 g értékek között. A mérések ideje június 1.
és 15. között volt. A fészekaljon belőli legnagyobb ingadozást július 1
és 15. közötti időszakban, négyes fészekaljnál találtam. A szélső értékek :
30,902 26. TUT VLOG “GCS STEP ANR ANT

A fészeképités ältalaban 6—8 nap alatt szokott lezajlani. Több izben
láttam, hogy még befejezetlen fészekben mar az első tojás is megjelent.

A madarak vagy a készülő fészken, vagy a fészek közelében valamelyik
vastagabb ágon párzanak. A hím először a tojó közelében tipegni kezd,
ágról-ágra ugrik, majd egyhelyben tipródik és csőrével az ágakat, leve-
leket csipkedi. Később néhány perc múlva fejét tagoltan hátraveti és
meglehetősen halk, torokhangú, szaggatott búgást hallat. Ez a játék-
8—10 percig is eltarthat, majd hirtelen megrohanja a párját és megtör-
ténik a fedezés. A tojó ilyenkor lelapul a fészekre (vagy ágra), a hím tip-
rás közben is hallatja, most valamivel élesebben és tagoltabban a fent
jelzett, furcsa búgó hangját. A fedezés 3—4 esetben ismétlődik, félórás
időközökben. A párzási aktus előtt és alatt a hím bóbitatollait és vállá-

nak, hatanak disztollait felborzolja, s a szetallo tollazat furcsán, csalô-
kán megnöveli a tetszelgő gémecskét.

A párzás menetét, továbbá a költés és fiókanevelés mozzanatait 1953.
év nyarán figyeltem meg a Sasérben. Ekkor úgy, mint előző évben a
kiskócsagnál, kiválasztottam egy alkalmas helyen épülő fészket és egy
közeli fára fűzrőzséből, meg fényképezősátor gyékénylapjaiból megfigyelő
fedezéket készítettem, ahonnan erős távcsővel tiszta belátásom nyílt
a fészekre. Sajnos a távolság ahhoz már nagy volt, hogy kezdetleges
fényképezőgépemmel fényképezni is tudtam volna a fészekalj életét.
Ha ennél a fészeknél történt megfigyeléseket említek, .,tipusfészekalj-
ról" beszélek a továbbiakban. Az itt készült feljegyzések alapján a fészek-
rakás és a költés időpontjai a következőképpen alakultak:

A fészekrakás kezdete: 585 VE 20
A fészekrakás befejezte: WAS Ős
A 2 ülni kezd: WAL Ze
Első tojás: ME GE
Második tojás: NAN
Harmadik tojas: VIE"
Negyedik tojas: Ver.
A him ülni kezd: VI. 7. (Elöször vältotta pärjät a kotläsban.)
Otödik tojàs WAL, 10)
Elsö fiöka: Wil 20
Masodik fidka: NE IT
Harmadik fiöka: NEE
Negyedik fiöka: VI. 31.

Ötödik tojäs elzäpult:

A költest, bar mind a két nem felvältva vegezte, de a megfigyelések
idejenek kétharmadaban a nöstenyt lättuk a fészken. Az egyes tojasokat
megjelöltem, igy darabonként tudtam ellenörizni a kelés menetét. A fenti
„tipusföszekaljnäl” ezek szerint a fidkak kikelesi ideje 22—24 nap. 1958.
ev végén, tanulmanyom
lezärtänak idején az 9. táblázat
irodalomban az üstökös-

1-es | 2-es | 3-as 4-es

gem kelési idejére még Jan, Atlagsüly
nem talältam adatot. fióka súlya 8
A fiókák fejlődésének
menete : 1—8 napig ,,sz6- | 12 14 Il 14 13:
ros”, 9—11-ig tokos, 2 14 16 13 15 15.
12 3 20 24 21 23 VA
lak ütköznek. Az ete- 4 27 30 28 29 28.
tésben mindket szülö 5 ag | 80 34 36 35.
részt vesz, de a tojo sü- 6 40 42 39 40 40:
rübben jelent meg a fe-- 7 43 44 41 41 42.
szeknél, mint a parja és 8 48 50 47 46 48.
az etetések után is álta- 9 52 55 53 49 52
lában hosszabb időt töl- 10 60 64 61 55 60)
tött a fiökaknäl. Valo- 15 83 92 90 88 89
szinünek tartom, hogy 20 168 172 180 179 175
kisebb tavolsagokbol

hordhatta a táplálékot,
mint a hím, bizonyára
hosszabb időre nem merte
magárahagyni a pelyhese-
ket. A „tipusfeszekalj” fió-
káit az első időszakban
naponta, később 5 napon-
ként mértem. A súly-ada-
tokat az 5. táblázatban
ismertetem.

A napi etetések számát
nem sikerült adatképes
pontossággal rögzítenem.
Az etetés Magyarországon
1953-ban érvényben levő
nyári időszámítás szerint
hajnali 5 és este 20 óra kö-
zött tartott. Az etetések
napi kulminációs ideje reg-
gel 5—7 és este 18—19 óra
között volt. Naplemente
utan, erös szürkületben hat
ízben figyeltem meg ete-
test.

A „tipusfeszekalj” fiokai
32 napig éltek a fészekben.
A fészek elhagyäsa idején
azonban még egyik madar
sem volt kimondottan re-
pülös. Feszkentartözkodä-
suk utolsö heteben mär

10. abra. Az üstökösgem alakoskodasa mind messzebb merészked-

10. Fig. Mimicry of the Squacco Heron tek ki a lombkoronäba és

Sasér, 1. July 1956. amikor végleg elhagytak

OO ET ete szárnyuk csu-

pan még arra volt alkal-

mas, hogy egészen közeli agakra nagy nehezen, sokszor több äg-
magassägot zuhanva arräbb lendüljenek.

Az Ardeola ralloides fiataljai kés6bk, gyenge repülös korukban, a többi
faj fiökäival egyetemben, egyrészt a gémtelep lombkoronäjäban, mas-
részt az erdő kefesürü aljnövenyzeteben tartózkodnak. A földön járó
madarak akaratuk ellenére, sikertelen repülés próbálkozások útján kerül-
nek alá. Természetesen a költésidő alatt viharos szelek vagy az etetés
közbeni tipródás következtében gyakran hullanak ki a fészekből fejlet-
len fiatalok. Ezek sorsa minden esetben a pusztulás. A fészekhagyott
fiatalok , bujkáló korszakában" az üstökösgém bizonyult a legjobb rejtőző-
nek. A szederbokrok között gyalogló vagy az ágakon gyűrűzésre összefogdo-
sott gém-fiókák közül minden évben az üstökösgém volt a legkevesebb.

A madar rendkivül tigyesen rejtözik. Ha veszélyt ereznek, törpegem
(Ixobrychus minutus) módjára, fejüket magasbatartva alakoskodnak,
mig csak észre nem veszik, hogy a közeledö ellenség is felfedezte 6ket.
Akkor azutän gyorsan szarnyat bontanak.

A fiatalok először — akárcsak a saséri bakesok és kisköesagok —
a rezervátum határát képező holtägon kezdik tanulni az önálló élelem-
szerzés tudományát. Későbbi viselkedésüket a nyári kóborlás gondolat-
körében ismertettem.

5. Az üstökösgém a saséri gémtelep életközösségében

Mint a legtöbb gémfaj, az üstökösgém is koloniális fészkelő és leg-
többször szoros életközösségben költ más, nádon és fán fészkelő gémekkel.
Homogén állományban ritkán látjuk a fészkeit és tiszta telepein a fészek-
szám rendszerint igen alacsony.

Sasér közvetlen környékén is többnyire társaságban találtuk a madarat. Ezen
a Tisza szakaszon részletesen először LAKATos KAROLY az 1890-es évekből ismertetett
egy gémtelepet (11). Idézett művében a Sasérrel szemben, a Tisza keleti partján levő
Barci-réten is ir egy népes gémteleprôl, ahol a szürkegémet, a kisköcsagot és bakesöt
talalta üstôkôsgémmel közös telepen. BopnAR BERTALAN kéziratában (5) 15—20
évvel később is említ vásárhelykörnyéki, tiszai fészkelést, ugyancsak a fenti fajokkal
vegyesen. BERETZK (4) 1927-ben a Sasérrel közvetlenül szomszédos Szúnyogosban
alacsony fűzfákon bakcsókkal közösen 15—20 par A. ralloides-t látott fészkeken.
1948. tavaszán Sasértől mintegy 3 km-re délre, az elöntött Lúdvári-rét fűzfáin, a
víz felet 60—80 cm magasan homogén állományban találtam az 5 párból álló kis
üstökösgém-telepet.

A Sasérben az üstökösgémet minden esztendőben a szürkegém, a kis-
kócsag és a bakcsó társfészkelőjeként találtam. A madarak mindig a
vegyes telep középpontjában építkeztek és a kiskócsagokkal versengve
fészkeik mindig a legmagasabb részekben helyezkedtek el. Tudva azt,
hogy a madár közismerten alacsonyan költő faj, e rendszeresen ismét-
lődő, saséri magasan építkezést természetesen kényszerítő körülmé-
nyekkel igyekezünk magyarázni. Mint a legkésőbb költő gémfaj, arra is
gondolhatnánk, hogy azért rakja ilyen magasba a fészkeit, mert a nálánál
korábban érkező, egytől-egyig erősebb, nagyobb fajok már lefoglalták
előtte az alacsonyan levő, fészkelésre alkalmas helyeket. A terepen járva
azonban el kell vetnünk ezt a feltevést. Mint korábban már említettem,
az üstökösgémek többnyire olyan fákon kezdenek fészket építeni, ahol
még más gém nem telepedett meg és a társfészkelő fajok, amelyeket vele
egy fán találtunk, megkésett, "többnyire az üstökösgém megjelenése
után odaérkező madarak. Ettől eltekintve az erdő sohasem volt olyan
zsúfolt, hogy egyes költőpárokat kényszermegoldásra késztetett volna.
A jelenség okának elképzelésem szerint inkább az lehet a magyaráza
hogy az intenzíven művelt mezőgazdasági területekkel, motorikusan
kezelt rizsföldekkel, zaklatott erdőkkel közvetlenül szomszédos Sasérben
nincsen meg a közismerten félénk fajoknak a biztonságérzetük. LAKATOS
annak idején a Barci-rét telepén mind a négy fajt alacsony bokortelepen
találta. A Sasér, amely minden bizonnyal a hajdani barciréti telep utóda,

mar nem 6smocsàr, amelyet az egykori, szabályozatlan Tisza hónapokig
tartó áradásai védelmeztek, hanem az erdő és mezőgazdaság fojtogató
gyűrűjébe szorított őstermészet-csepp a kultúrtájak háborgatott tenge-
rében. Manapság már bizonnyal rég nem létezne itt gémtelep, ha a több-
nyire megmászhatatlan ősfák koronái helyett továbbra is másfél-két
méter magasan fészkeltek volna a Barciból áttelepült madarak.

A kis létszámú saséri üstökösgém-kolóniát évente leszámlálással ki-
értékelni nem volt nehéz. A 6. táblázatban bemutatom évről-évre a sas-
éri gémtelep üstökösgém-lakta fáinak fészektársulásait. A táblázatban
azt igyekeztem érzékeltetni, hogy miképpen rétegeződtek az üstökös-
gémmel közösen fészkelő gémfajok. A feltüntetett értékeket úgy nyertem,

hogy minden olyan fát, amelyen üstökösgém fészkelt, az egyéb — ott
költő — gémfélékkel együtt számbavettem, megbecsülve minden egyes
6. táblázat 6. táblázat folytatása
È fészek darab 2 feszek darab
1951. év
1948. ev 18 2 Ha eh Ben
17 7 ] — —
18 1 == 1 = 16 5 4 pi ant
15 1 1 — — 15 4 2 2 sa
11 1 ar Da DE 14 2 — 5 1
10 1 — 1 — 13 2 = 4 Ri
8 1 de 1 er 10 2 Se o =
1952. ev
1949. év 20 1 Au pe =
19 1 LES aural pres 16 1 1 2 —
18 9 Red 1 a 15 4 1 Il _
15 2 — se es 14 1 aie 2 | =
12 2 ped es ne LIL 3 1 Il | =
10 9 1 > Re 10 6 2 I
9 1 geni EM ger 8 4 — 1 —
8 2 — 1 = 7 4 L 1 —
RE 1953. év
1950. év 9] I DE pose gh
19 2 — — — 20 1 — -- —
18 2 2 — — 19 7 — — —
17 1 Il 1 _ 18 4 3 — 1
16 4 2 1 1 IL 3 Il Il —
15 3 — 2 — 16 9 5 6 =
14 3 — 3 — 15 8 4 7 —
13 2 1 Il — 14 4 — 4 —
162 Il — — — IL 2 — Drag RS
ll DEMO IE — 10 1 2 1 —

6. táblázat folytatása 6. táblázat folytatása

Ma- | Üstökös-

gas- gem Rodos Bakcs6 A E a eee Bakesò SES
ság ság
Er fészek darab a fészek darab
1954. év 1957. év
13 1 — — — 15 1 — — —
11 2 — — — 14 1 —— — —
10 3 1 2 — 12 1 1 1 —
9 5 — — — 11 3 3 3 —
8 10 2 4 — 10 6 2 2 —
7 9 1 2 1 9 5 1 — —
6 2 — 5 — 8 3 — 1 —
1955. év 1958. ev
11 1 — ES ne 18 1 — = zést
10 1 1 en Pr: 16 1 2 1 —
9 2 1 223 ity 14 3 2 pers TA
8 5 2 1 == 13 1 =: = Pa
6 2 — 2 — 12. 2 Fara ma Ts
1956. év Li 2 2 = =
de ste te o Baki Lab a
15 2 1 — S 8 4 8 ER aus
14 2 — — —
12 2 1 — —
Il 2 LR a
10 3 1 4 1
9 2 — = =

fészkek magasságát. Az áttekinthetőség kedvéért e feljegyzéseket üssze-
gezve mutatom be, vagyis az egyes észlelt magasság-régióban össze-
vonva tüntetem fel az ott talált fajok fészkeit.

Legtöbbször a bakcsót látjuk az üstökösgém leggyakoribb társfészke-
lőjének, de az utolsó négy esztendőben a kiskócsag számaránya erősen
emelkedik, majd eléri és 1958-ban már erősen túlhaladja a bakcsóét.
Ennek okát nem a gémfajok egymás közötti viszonyának megváltozá-
sában kell keresnünk. A társuló fajok eltolódó számarányát a gémtelepre
évről-évre mind nagyobb számmal betelepülő vetési varjak (Corvus
frugilegus) idézik elő. A terjeszkedő varjak elől a gyengébb gémfajok,
így elsősorban az üstökösgém és a kiskócsag nyugalmasabb erdőrészekbe
szorul. Legjobban a szürkegém állt ellen a varjak zaklatásának. A bak-
csókból is sok megkésett költőpár marad vissza a varjútelep közelében.
A kiskócsagokat és üstökösgémeket azonban a varjak valósággal ki-
szűrték agresszív magatartásukkal az egykori nagy gémtelepről.

A saséri telepen fészkelő négy gémfaj aránylag kis területre zsúfolva él.
A fajok táplálék konkurrenciát nem jelentenek egymásnak, mert a rezer-
vátum környéke jelenlegi madárlakóinak hatványozottan sokszorosát

is bösegesen el tudnä tartani. A täplälek elégtelensége esupän a meg-
figyelések első éveiben játszott szerepet a saséri k6lt6parok életében,
addig, amíg az állomány csupán a váltakozó vízállású Tisza-ártér adott-
ságaira volt utalva.

A rezervátumon élő gémfajok egyébként csupán a fészkelésidő kezde-
tén kerülnek függő viszonyba egymással. A fészekhely-foglalás és fészek-
anyag-gyűjtés közbeni harcok során az üstökösgém a leginkább szenvedő
alany. E gyenge kis gém valószínűleg csak azért ragaszkodik a fajközösség-
alkotta gémtelepekhez, mert a fészkelőhely környékén megjelenő ellen-
séges elemek ellen védelmet jelent a nagyobb, erősebb fajok védekező
tömegtámadása. Egyébként minden évben megfigyelhettem, hogy a közös
telepen a madár lehetőleg igyekszik biztonságos lakótávolságot tartani
a nagy gémektől. Ha azonban azok üstökösgém-lakta fákra építkez-
nek, az A. ralloides-ek azért nem hagyják el fészkeiket.

A négy gémfaj közül határozottan a szürkegém a legtámadóbb. Fölé-
nyes magatartásával könnyen uralja a többi gémeket. A bakcsó és kis-
kócsag is igen verekedős természetű, de amíg a szürkegém mindegyik
fajt támadja, előbbiek leginkább csak fajon belül, egymás között csap-
nak össze egy-egy alkalmas ághelyért vagy rabolt fészekanyagért. Az üstö-
kösgém a legbékésebb lakó. Lombok sűrűjébe csempészett, apró, kezdet-
leges fészkeiket olyan rejtve építik, hogy nemcsak az embernek, hanem
bizonyára a vele közös területen élő egyéb madárfajoknak sem fel-
tünő.

Természetesen a gémtelepen az említett három rokonfaj mellett egyéb
madarak is fészkelnek és jelenlétüket közömbös, átmeneti, valamint
összeférhetetlen csoportosításba helyezhetjük.

Közömbös csoportba sorolom a következőket: Falco subbuteo, Falco vespertinus,
Falco tinnunculus, Asio otus, Columba palumbus, Streptopelia turtur, Sturnus vulgaris,
Coracias garrulus, Oriolus oriolus, Jynx torquilla, Upupa epops, Passer montanus,
Lanius minor, Anas platyrchyncha, Picus viridis, Fringilla coelebs, Phoenicurus pho-
enicurus, Motacilla alba, Dendroscopos major, Luscinia megarchinchos, Parus major,
Parus caeruleus, Remiz pendulinus.

Atmeneti esoport: Haliaaetus albicilla, Coloeus monedula, Pica pica,. A rétisasrél
azt írja a szakirodalom, hogy gémtelepeken fiökarablö tevékenységgel vádolható.
Én a Sasérben ezt sohasem észleltem. A csóka és a szarka, mint minden Corvida,
ellensége a gémfészkeknek, de a Sasérben kis létszámuk miatt kártételük számításba
nem vehető.

Összeférhetetlen fajok: Corvus frugilegus, Corvus cornix, Milvus migrans, Accipiter
gentilis. — A szürkevarjú komoly károkat okozhatna a Sasérben, szerencsére azonban
a szigeten e faj csak szórványos fészkelő. A barnakánya 1—2 párban állandó lakója
a Sasérnek. A madár elismert fészekrabló, azonban madárzsákmányát leginkább a
fészekből hullott, sérült fiókák képezik. Kártétele soha nem volt akkora mérvű,
hogy számottevőnek nevezhetnénk.

A vetésivarjú azonban figyelemreméltó ellensége a gémtelepnek, és
terjeszkedésével évről-évre mind nagyobb problémát okoz a természet-
védelemnek. 1948-ban, amikor a saséri gémtelepre rátaláltam, a madár-
falu a sziget északnyugati csúcsában, homogén nyárfaerdőben épült.
A madarak évről-évre visszajártak e kedvelt költöhelyükre és nagy
magasságban építették fészkeiket. 1952. tavaszán azonban megjelent a

vetésivarju a telepen. Az els6 évben mar 350—400 par telepedett be a
gémfaluba koratavaszi fészkelésid6ben és tömeges, szívós támadásokkal
fogadtak a hazaterö gémfajokat. A varjü fészkelés egyre növekvö arany-
ban azöta is minden évben bekövetkezik és ez természetesen a gemek
fészkelésének rendjét is igen érzékenyen érinti. A sziirkegém leginkabb
ellenáll a varjuk támadásának. A három kisebb faj azonban az összefer-
hetetlen tömeg-jövevénnyel szemben kétféleképpen reagált. Az első „varjüs
években" a bakcsók és kiskócsagok, valamint az üstökösgémek mindaddig
a fészektelep közvetlen környékén tartózkodtak, míg a varjak kirepí-
tették fiókáikat és csak azután kezdték a fészkelést. Később azonban
— főleg a kiskócsag és az üstökösgém — megkezdték a folyamatos átte-
lepülést. Az úi telep a sziget délkeleti sarkába, a kevés nyárfából, túl-
nyomórészben ftizfabol álló erdőrészbe tolódott át. Az első áttelepülők
az üstökösgémek voltak. Az új telep benépesedésére következtethetünk
akkor is, ha az évenkénti fészekszámlálások adataiban összehasonlítjuk
a fűz- és nyárfára épült fészekszámokat. A nyárfás évek gyakorlatilag
minden esetben a régi telepre vonatkoznak, mivel az új telephelyen e
fából olyan keveset találunk, hogy az számításon kívül hagyható. A fűz-
fás adatok ezzel szemben az áttelepülés helyért jelentik. A 7. táblázatban
kiragadott példákkal szemléltetjük az

áttelepülés menetét. 7. táblázat

A 7. táblázat százalékos eredményei en Nyärfän
esupan az üstökösgemre vonatkoznak. Évszäm -

Ha a varjütelep nem terjeszkedik to- Bozen?
vabb, a gémtelep ezzel az ättelepülesi
lehetöseggel megoldotta a beözönlö ve- 1949 =" 100
tésivarjak problemäjät. Ha azonban a 1956 55 45
varjak az újabb fészekkolóniát is elárasz- 1957 90 10
tanák, ez könnyen a rezervátum sorsát 1958 99,5 0,5

is megpecsételheti.

A felsorolt madárfajokon kívül az üstökösgémmel kapcsolatban meg-
említhetjük még a szigeten sokszor egész nyáron át vendégeskedő vándor-
sólymot ( Falco peregrinus) és ritkábban a kerecsent ( Falco cherrug).
1952-ben egy átnyaraló vándorsólyom nap-nap után a rezervátum köze-
lében levő kubikgödör felett egy-egy fiatal üstökösgémet zsákmányolt.
1958-ban a héja ( Accipiter gentilis) is költőfajként jelent meg a szigeten.
Gémeket zsákmányolni sohasem láttam, de biztosra veszem, hogy a repülni
tanuló, fiatal madarakból alkalmilag le-levág egy darabot.

A rosszul repülő, az erdő aljnövényzetében bujkáló fiatal gémek közül
a tiszai árterek emlős állatai is kiveszik a részüket. Sasér közismerten
népes rókatanya (Vulpes vulpes). A bokrok alatt gyalogló gémfiókákból
sokat összeszednek e ragadozók. Hasonlóan nagy a szigeten sajnos elég
gyakran megjelenő kóborkutyák kártétele is. A gémtelep kisebb lakói
közül a Sasérben az utóbbi években mindinkább elterjedőben levő her-
melinek ( Mustela erminea) is sokat összeszednek. Tevékenységükhöz
hasonló a menyét ( Mustela nivalis) kártétele. Az 1957—1958. években
egy elkóborolt és a Sasérben megtelepedett vadmacska ( Felis silvestris )
is dézsmálta a fiatal gémeket. Halászok megfigyelték a zsákmányolását.

6. Az üstökösgem taplalkozasékologiaja

Az üstökösgem täplälkozasökolögiäjäröl újat hazai viszonylatban
mar nem sokat mondhatunk, mivel VasvArı tanulmányai (28, 29)
reszletesen kimeritettek e madär bromatolögiai problemäjät, es gazda-
sägi vonatkozäsban is megallapitottak helyét az egyes gemfajok között.
Saseri táplálkozástani vizsgalataim azonban mégsem hoztak pusztán
megismétlődő eredményeket, mivel a Sasér vonzáskörébe tartozó bio-
topokon a madár táplálkozóhelyei között egy új, zsákmány-állatokban
rendkívül gazdag kultúrterület is szerepei, a rizs. A tápláléknemek
lényegében most is ugyanazok maradtak, mint VasvArI felsorolásában,
csupán az egyes ällatesoportok fogyasztásában látunk egyes fajok kárára,
mások előtérbehelyezésére erős eltolódásokat.

Mielőtt azonban a gyomoranalízisek eredményeit ismertetném, ismer-
kedjünk meg a saséri üstökösgém-kolónia egyes táplálkozóterület-típu-
saival.

A madarak késő tavaszi érkezésének idején rendszerint nagy víz-
bőség van a rezervátum környékén, hiszen legtöbbször ilyenkor medré-
ből kicsapva, erősen árad a Tisza. A gémeknek ebben az időszakban
nincsenek rendszeresen látogatott táplálkozóhelyeik, csak össze-vissza
kóborolva keresik a végtelen vízvilágban a megfelelő, sekély halászó-
helyeket. Később a rizstelepek elárasztása, majd a kultúrnövény növe-
kedése után a madarak zöme itt tartózkodik. A Tisza apadásával az
árterek világa is egyszeriben tele lesz száradóvizű kubikokka!, holtágakkal
és ártéri tavakkal. Ebben az időszakban azután ezek a természetes táp-
lálkozóterületek, valamint a rizsföldek, az öntözéses növénykuitúrák,
és a Lüdväri-vizmü füves csatornái között kedvükre válogathatnak a
madarak. Halastavon aránylag ritkán látjuk az üstökösgémet. Sokféle
adottságokat nyújtó táplálkozóterületei közül Sasérben a rizst és a sulyom-
mal sűrűn benőtt Saséri és Atkai-holtágat látogatják legnagyobb számmal
a madarak. Bármelyik területtípuson látjuk is az üstökösgémet, ntinden-
hol a sekély, füves, állóvíz-területeket keresi.

Saséri munkám során több esztendőben végeztem táplálkozási szinkron-
megfigyeléseket, amikoris munkatársaimmal havonta, lehetőleg minden
hónap ugyanazon napján, meghatározott időpontban leszámoltuk az
egyes táplálkozóterület-típusokon látott gémfajokat. E számadatok
világosan rámutattak az egyes területek vonzóerejére, táplálkozási
adottságaira és nyomatékosan kiemelték a rizsföldek rendkívüli bioló-
giai értékét.

A 8. táblázatban e szinkron-megfigyelésekből két év adatait ismer-
tetem. 1948-ban a Sasér környékén még elenyészően kevés, számításba
alig vehető rizsterület volt, és így a madarak túlnyomó része természe-
tes táplálkozó területekre kényszerült. 1953-ban ezzel szemben már kb.
4000 kat. hold rizsterület övezi a Saséri-szigetet. A megfigyeléseket
Sasér körzetében, mintegy 15 km-es átmérőjű területen végeztük.

A 8. táblázat 1953. évi része mutatja feljegyzéseim között leginkább
megoszolva a madarakat. Az tűnik ki belőle, hogy a rizs június-július
hónapokban gyakorol leginkább vonzóerőt az üstökösgémre. A fiókák

8. táblázat
Az üstökösgém táplálkozási helyei

1948. év
Időpont Kubik Holtág | Csatornák Rizs Hal at ON D On zeser

Wa. Mae db 6 — 3 — 2 | Il
% 55 a 25 È aD | 100
VI. 29. db 7 — 5 —— — 12
% 60 = 40 pa a 100
VII. 29 db — 13 7 2 — | 29
a 59 32 9 3 100
VII. 22 db. — 15 2 — = 17
og aus 88 12 Sa sl 100

IX. 20. db — — —— — —
% EIA eects pci, joel LIRE Re

1953. ev

V. 20 db 18 2 6 2 2 30
99 64 6 18 6 6 100
VI. 23. db — 4 6 22 1 33
Of ee 12 18 66 4 100
WADK Bla db 1 25 8 5 2 41
% 3 70 9 12 6 100
VII. 22. db 2 31 6 3 Sen zs
% 4 68 12 8 8 100
EXT: db 10 — — — 1 11
% 90 Le a O | 2100

A megfigyelések helyei: Rizsterület: Szakallhat, Hódmezővásárhely, Kopäncs-
Halastó: Szegedi-Fehertö, Téglasi-halast6. Holtág: Sasér, Körtvélyes, Atka. Kubikok:
Sasertöl felfelé és lefelé a Tisza mentén kb. 7—7 km távolságban.

ekkor még feszekhez kötött életet élnek, és az öreg madarak szivesen
látogatják a legtöbb táplálékot nyújtó helyeket. Később, a fiókák fészek-
hagyása után a rezervátum közvetlen közelében levő holtágak két okból
nyomulnak előtérbe. Egyrészt a rizs már ekkor olyan magasra nő, hogy
nem annyira az üstökösgémnek, hanem inkább a vörösgémnek nyújt
megfelelő táplálkozóterületet. Ugyanakkor a gyengén repülő fiatalok is

szivesebben halasznak a fészektelep közvetlen közeleben lev6, vizre-
fekvő levelzettel alkalmas haläszéhelyeket biztosító, paludäris novények-
borította holtägakon. Egybevetve az összes saserkörnyeki szinkron-
megfigyelés képét, azt tapasztaltam, hogy általánosságban a holtág
és a rizs a madárnak a két legjobban kedvelt táplálkozóterülete. Hogy e
két területen miképpen .oszlik meg az állomány, az egyrészt a mindenkori
időponttól, másrészt a Tisza vízviszonyaitól függ. Kora nyáron, amikor
tojások, illetve fiókák vannak a fészekben, s ugyanakkor a rizsföld vize
sekély, a feltörő kultürnöveny magassága optimálisan takarja a kis ‚gemecs-
ket, ez a terület gyakoroija rájuk a legnag yobb vonzóerőt. A nyár máso- |
dik felében azonban a sokszor csak szakaszosan repülő, vagy nem egyszer.
gyalogosan közlekedő fejletlen fiatalok inkább a holtág javára billen-
tik a létszám-mérleget.

A Tisza vízállása ugyancsak érzékenyen befolyäsolia a halászó üstökös-
gémeket. Ha tavasszal és kora nyáron sokáig tart az áradás, a holtágak
vize őszig magasan áll és a felduzzasztott morotvákon az elfekvő levelű.
vízinövényzet (Trapa, Nymphaea, Nymphoides) sem alkot összefüggő,
nagy felületet. Ilyenkor a madarak — még a gyenge fiatalok is — zömmel
a rizsföldre szorulnak. Amikor azonban a holtságak vízmagassága és a
vízinövényzet állománya kedvez az üstökösgémeknek, úgy itt és a rizsen
megoszolva találjuk a madarakat. A rizsnek általában sokkal gazdagabb
a táplálékállat- világa, mint a holtágnak. A holtág viszont a fészkelőhely
közelében van, és úgy látszik, a mimikrizés szempontjából is jobban meg-
felel a madárnak, mint a kalászbaszökő, magas rizs.

Az általam gyűjtött gyomrokban talált maximális nagyságú taplalékallatok :
hal: 8—10 em; béka: 5 em; gyík: 10 em; vizibogar: 3 cm. 10 db fészekben, illetve fészek
alatt a következő táplálékféleségeket találtam: béka 1 (ismeretlen); hal: Rhodeus
2, Alburnus 1, Cyprinus 1, ismeretlen hal 2; csiga: ismeretlen csigahéj; vizirovar:
Nepa 1, Chitin maradvänyok 5 esetben.

Az 1948—1958. évek között gyűjtött gyomrokat a 9. táblázatba foglalva ismerte-
tem, a gyűjtés hónapjának, a madár korának és a gyűjtés helyének feltüntetésével.

9. táblázat

ne Rizs Kubik Holtäg Csatorna
Idöpont hönap i

| pull. | juv. ad. juv. AA NEUVE | ad. juv. ad.
S:prilisn 2 AE eee — | i u) Dir SS Le
NEMO 80008006006 — a 1 — 1 — ZE en ee
Abus MOIS BAISE 6 — a — 20% 1
USE «seats eto eee 7 ; È 1 ss u

|
Augusztus ....... | 5 1 1 = = 1 1 pis SER
Szeptember ...... — — 1 — — 1 = Bu 1

| | |

18 3 | 5 | == 2 2 2 ii 2:

Osszesen megvizsgalva: 34 gyomor

A 9. táblázatban közölt szám természetesen meglehetősen alacsony — különösen
akkor, ha felerészben csupán etetett fiókákra vonatkozik (amelyeket fészekből ki-
hullott, sérült vagy elpusztult állapotban gyűjtöttem), azonban természetvédelmi
okokból nem löhettem nagyobb tételt a madarakból. A , repülős anyag? nagyrésze
is a rizsőrök és a vadászok által törvényellenesen lepuskázott, s eldobált egyedekből
került ki. Ismerve azonban az egyes táplálkozóterületek adottságait, a csekély vizs-
gálati anyag ellenére reálisnak vélem az egyes területtípusok között mutatkozó analízis
különbségeket. 3

A gyomortartalmak vizsgálatának eredménye a következő:

Emlös:
esetben db. %
SOLE Xtc Sellerie, 1 1 2,91
JEL 0 ÉG MCO BO cee CB ad e
Lacanter Reals EER RR 1 1 2,91
Rana és Rana poronty ......... 6 8 17,46
JET Spices N Oe PET CT SEE en 2 2 5,82
IBOMDIMA SR stage: 2 2 5,82
Ismeretlen béka ................ 2 2 5,82
H a I:
ÉVDLIN USM sieeve A 1 1 2,91
WATASSTUS EAT A siete ee ner 2 2 5,82
AT LIT US EN Re PLAT ne mcrae rarer 2 2 5,82
Bihodeus se er 3 5 8,73
NO SR ie apaboue Eee as 1 1 2,91
SUR SRE Te anal sun 1 1 DION
ACCEMIGNA TI SOAS bn Sines oe Deo 1 1 2,90
NOISEI SER bine ab Gos ome Jó 1 1 2,91
Iismaeretlenn hal aeg. 2 3 5,82
Rakok:
Gammarus@ crete rst rete rede 10 41 29,41
AD US arene NI IAN Ii 4 6 11,64
1 QUAD AIA EEE
Iya LAY PISA FIERA N 1 1 298
NUN RUE IE a e RS 1 1 2,91
Insectak:
(Cae I Sinisa dee ee REN ESS 1 1 2,91
Garvlloball pass ses = tara 1 3 2,91
Cicindelay wisse tee 1 1 2,91
INOEOHECEA MEN ee 10 25 29,41
INaueoriss aie tie ese SITA 10 29 29,41
INGO) etki nis Semi RAS ter nee TE 9 21 26,91
DMNTISCUS MERE I SA a cher ls ses 5 5 14,55
LEA VG ERODES) M rare ccs Aaa ere 3 3 8,73
Cybister D AR TS EE aay RP el ait 3 4 8,73
Olona LA RE SR PAR en een: 6 6 17,46
Chironomus lárva .............. 1 2 2,91
RAA TA SA NC erden 2 2 5,82
Ismeretlen bogar (coleoptera) 3 5 8,73
NEO OTE IE
Pépes névényi anyag (Vegetabilia) 1 — 2,91

VASVÁRI szavait ismételném, ha a fenti felsorolást értékelve igyekeznék
kidomborítani az üstökösgém karaktertáplálékát, a Nepa, Naucoris,

Notonecta stb. viziszervezeteket. A saserkörnyeki vizsgálatokban inkább
az mutat ra a madär täplälekigenyere s a täplälkozöterület tipusok adott-
ságaira, ha legalább nagy csoportosításban összehasonlítjuk a rizsföldi
és a természetes táplálkozóterületeken gyűjtött gyomrokat. Sajnos, ebben
az esetben a vizsgálati anyagot csökkenteni kell az etetett fiókákból
nyert gyomoranalízisekkel, mivel itt a táplálék eredetét nem lehet meg-
állapítani. Az összehasonlításra a 10. táblázat utal.

10. táblázat

Természetes
A táplálék megnevezése táplálkozó- Rizs 9
terület 9
Kisemlős (Mammalia) ........ 3,5 —
Hullo és kétéltű (Rept. et
ATIPICO ob Ode 17,8 —
Jalal (ENCES) u.a ern 21,7 4,6
BKakı(Erustacea) ser 14,3 0,2
Csigat(Mollusca) tto — =
Insectäk (Insecta) ............ 42,7 95,2
100,— 100,—

Kiemelve azt a tényt, hogy a rizsföldekről származó valamennyi
gyomrot olyan helyen gyűjtöttük, ahol a rizstermesztéssel összekapcsolt
halivadék nevelés is folyik, feltűnő, hogy ennek ellenére a rizsen sokkal
kisebb a halfogyasztás, mint a természetes táplálókozóterületeken. Ugyan-
akkor a rizsföldi rovarfogyasztás több, mint kétszeresére emelkedik.
Ennek magyarázata egyrészt a rizs rendkívül gazdag rovarvilágában
rejlik, másrészt e kultúrterületen a sűrű, zárt növényállomány között
a hal elfogása sokkal nehezebb, mint a halastavak és természetes vizek
nyíltabb helyein.

Ha a mezőgazda és a haltenyésztő érdekeit figyelembevéve megkísérel-
ném a régebbi irodalomban olyan előszeretettel használt hasznos, közöm-
bös és káros kategóriák felállítását, úgy az üstökösgém értékelésénél
88,6%-os haszonnal szemben 5,4% közömbös és 694 káros tevékenységet
állapíthatunk meg. A madár kártevési lehetősége egyedül a tenyésztett
halfajok pusztításában rejlik, és fenti kiértékelésnél ezek szerint a ponty
táplálékkonkurrenseként szereplő ,,vadhal” fajokat, mint pl. a Rhodeus,
Alburnus, Misgurus stb. ugyancsak a haszon rovatba kell sorolnunk.
Különösen a haltenyésztéssel, ivadékneveléssel hasznosított vizeken
emelkedik ki a madár hasznos, rovarpusztító tevékenysége, amivel a
Dytiscus, Nepa, Naucoris, Odonata stb. fajok a zsenge halivadék leg-
nagyobb ellenségei és ezek tömeges fellépése sokszorta nagyobb vámot
követel az apró pontyokból, mint a kifejezetten rovarevő kis gém szerény
kártétele (22).

7. Az üstökösgem jövője a Saséri rezervátumban

Az orszägos viszonylatban ättekintett üstökösgem-települesekböl, valamint a
népesebb populációk évenkénti ingadozó állományából láthatjuk, hogy a madár
rendkívül igényes faj és megtelepüléséhez nem csupán a bőséges táplálék, megfelelő
időjárás és zavartalan fészkelőhely szükséges, hanem még mindezek adottsága mel-
lett olyan tényezők is szerepelnek, amelyek milétét ezideig megállapítanunk nem
sikerült. A gyakorlatban azonban, sajnos, egyedüla Kisbalaton az a hely, ahol a madár-
nak a természetvédelem által biztosítható adottságokat sikeresen nyújtani lehet.
Rétszilas nem rezervátum, így ott a gazdasági érdekekbe ütköző követelményt,
a halastavak szigetein és gátjain a favágást nem lehet megakadályozni. Sasérben
ellenben az erdőgazdaság évenként megismétlődő fakitermelése nemcsak a kényes
Ardeola-kat, hanem a többi gémfajokat, a rétisast és más fészkelőket is veszélyez-
teti. Sajnos Saserben a területen , ésszerű hasznosítás? címén végzett erdészeti
munkák a jövőben, a varjúterjeszkedést is megelőzve a legnagyobb mértékben ve-
szélyeztetik az üstökösgém, a kiskócsag és a rétisas fészkelési lehetőségeit.

Az erőgazdaságnak az a nagyszabású terve, hogy az elkövetkező évtizedekben
erőltetett ütemben kicserélik a Tiszaártér teljes természetes erdőállományát, s az
értéktelen fajokat gazdaságilag hasznosítható fajokkal helyettesítik, egyébként
is nagy megpróbáltatást fog az ősi folyóártér rendkívül gazdag, változatos madár-
világának jelenteni. Ilyen körülmények között sokszorosan indokolt a Sasér védel-
mében szót emelni, hiszen e rezervátum hivatása lenne a legkarakterisztikusabb
alföldi folyó ősi növény- és állatvilágát — kis múzeumként — a kultúra és a tudo-
mány céljaira átmenteni.

Irodalom

. Andrássy, E.: Az Ermellék madárvilága. Bird-life at the Ermellék. Aquila 63—64.
1956—1957. p. 173—175, p. 175.

. Bauer, K. — Freundl, H. — Lugitsch, R.: Weitere Beitrage zur Kenntnis der
Vogelwelt des Neusiedlersee-Gebietes. Wiss. Arb. aus dem Burgenland. Heft
7, p. 76.

b Bert P.: A Szegedi-Fehérté madärviläga. Aquila 1943. 38—41. p. 334.

. Beretzk, P.: Beiträge zur Vogelwelt der Tisza. Acta. Univ. Szegediensis. Tom.
III. Fase. 1—2. 1957. p. 99—101.

HA Oo

5. Bodnár B.: Hódmezővásárhely madárvilága. Kézirat, Hödmezöväsärhelyr
Tornyai János Múzeum. ;

6. Brehm—Chernel: Az állatok világa — Madarak. Bp. 1904. p. 553—554.

7. Brehm— Schenk: Az állatok világa — Madarak. Bp. 1929. p. 323—325.

8. Dombrowsky: Ornis Romaniae. Bukarest, 1912. p. 688—689.

9. Frivaldszky, J.: Aves Hungariae. Bp. 1891. p. 131.

10. Kleiner (Keve) A.: Madártani megfigyelések Dél-Franciaországban Ornitho-

logische Beobachtungen im Südfrankreich. Állattani közlemények. 1939. XXXVI.
— 3—4. p. 123—130.

11. Lakatos K.: Vadászati es madaräszati emlékeimből. Szeged, 1891. p. 42—47.

12. Lovassy S.: Az Ecsedi-lap és madárvilága fennállásának utolsó évtizedeiben.
BD 1931. jos 70.

13. Matousek, F.: Vyskyt Ardeola ralloides, Anthus cervina, Motacilla flava
Thunbergi na Trnavsku. Acta muzea V. Trnave R. I. 1955. p. 22—24.

14. Matvejev: Ornithogeographia Serbia. Beograd 1950. p. 263—264.

15. Moltoni, E.: The Heronries of Italy. The Proc. of the Eight. Int. Ornith. Cong.
Oxford. 1934. p. 501—509.

16. Mountfort, G.: Portait of a Wilderness/The Story of the Coto Donana Expedi-
tions. Hutchinsons of London 1958. p. 101—102.

17. Nagy L.: Ujabb megfigyelések a Hortobagyon. — New Ornitological observa-
tions on the Hortobägy. Aquila LI—LIV. 1944—1947. P. 87—90, 90— 94.

18. Peters, I. L.: Chek List of Birds of the World. Vol. 1. p. 108.

5 Aquila 1960-61. — 16 65

19.

20.

Sterbetz I.: A hödmezöväsärhelyi Saséri-rezervatum madarvilaga. The Bird
life of the Sasér-Bird-Sanctuary of Hödmezöväsärhely according to observations
from 1948 till 1954. p. 177—191. Summary p. 192—193.

Sterbetz I.: Adatok a kiskécsag és az üstökösgem algyői fészkelésérôl. Data to
the breading of the Little Egret and Squacco heron at Algyő. Aquila LI—LXI.
19441947. p. 162, 185.

. Sterbetz I.: A saséri gémtelep 1949. — The Sasér Heronry in 1949. Aquila 55—58.

1948—1951. p. 277—278.

. Sterbetz 1.: Haltenyésztésünk hasznos madara az üstökösgem. Haläszat 1957.

IV. 3. július. p. 49.

. Stollmann, A.: Vrzacni Zatulanci Z Radu Gressores Na Juhozäpadnom Slo-

vensku v Rokoch. 1953—1954 Seltene Gäste aus der Ordnung Gressores in der
Südweste Slovakei im Jahre 1953—1954. Acta Muzei Tyrnaviensis R. I. 1955.
OL Th, D TES ON

. Szijj J.: Gémtelepek Magyarorszägon 1951-ben. Heronries in the Year 1951

in Hungary. Aquila 55—58. 1948—1951. p. 81—87.

. Szlavi, K.: Az üjvideki Nagyrét madarvilaga. Die Vogelwelt des grossen Riedes

in Újvidék. Aquila XV; 1908. p. 224— 232.

. Szomjas: Madartani adatok a Hortobägyi-pusztäröl 1916—1917. évrôl. Ornitho-

logische Notizen von der Hortobägyer Heide aus dem Jahren 1916 und 1917.
Aquila 1917. XXXIV. p. 288.

. Vasvári M.: Fakon fészkelő kisköcsagok. Auf Bäumen nistende Seidenreiher.

Aquila XLVI. —IL. 1939—1942. p. 453—454, 484—485.

. Vasvári M.: A bakcs6 és az üstökösgem taplalkozas-ékologiaja. Die Ernährungs-

oekologie des Nachtreiheres und Rallereihers. Aquila XLII—XLV. 1935—1938.
p. 556—592, 592—613.

9. Vasvari, M.: Die wichtigsten Ergebnisse meiner Untersuchungen über die

Ernährungsoekologie der Reihervögeln (Ardeidae). Orn. Int. Congr. Rouen 1938.
p. 415—422.

. V. Schenk J.: Aves in fauna Regni Hungariae. Bp. 1917. p. 104.
. V. Schenk, J.: Az Obedska Bara gemtelepe a jelenben. Die Reiherkolonie der

O. B. in Gegenwart. Aquila XV. 1908, p. 255—258.

. V. Schenk J.: A madarvonulés Magyarországon 1898. ev tavaszán. Die Vogel-

zug in Ungarn wàhrend des Frihjahres 1898. Aquila VI. 1899. p. 192.

. V. Schenk J.: A madarvonulàs Magyarorszagon 1899 tavaszan. Die Vogelzug

in Ungarr im Frühjahre 1899. Aquila VIII; 1901. p. 68.

. V. Schenk J.: Jelentés az 1910 évi madärjelölesekröl. Bericht über die Vogel-

markirungen im Jahre 1910. Aquila XVII. p. 232233.

. Warga K.: Előzetes jelentés a Kisbalaton madärvilägänak kutatäsärél. Voran-

zeige über die Erforschung der Vogelwelt des Kisbalaton. Aquila 1948—1951.
55—58. p. 158—169, 186.

. Warga K.: Madärvonuläsi adatok. — Vogelzugsdathe. Aquila 32—33. 1925—

1926. p. 84—85, 95—113.

. Witherby, H. F. — Jourdain, F. ©. R. — Ticehurst, W. F. — Tucker, B. W.:

The Handbook of British Birds. Vol. III. p. 147.

. Zimmermann: Vogelwelt Neusiedler Seegebietes. Wien 1944. p. 163.

Szemelyes közlesek, levéladatok:

. Csornai—Szlivka Antal
. Festetics A.

Se MOdOT mL:

42.
. Máté L.

. Radetzky J.

Keve A.

The Squacco Heron in the ,,Sasér’’ Bird-Sanetuary

Istvan Sterbetz

From the faunistical point of view the Squacco Heron ( Ardeola ralloides) is one
of the most interesting South- and Middle-European birds. This bird-species of tro-
pical Mediterranian character inhabits the southern border of our Continent in a
belt of varying width from Portugal to the south of USSR. Looking at the map of
its distribution, it is striking that in its western part along the Portugal, Spanish
and French coast we see our birds only in the definitely maritime zone, while in
Middle- and East-Europe it penetrates deeper and deeper into the inland extending
its nesting-area to the North. The cause of this phenomenon certainly is that our
bird prefers the dry continental climate to the oceanic one and the rain-poor, dry
summers of those eastern territories offer more favourable livingconditions for it
even farther North. The same may be also found when examining the numerical
proportion of the Squacco Heron to other heron species in the mixed-stocked heron-
ries. According to the instances, mentioned in the Hungarian text, the Squacco
Heron is found in Western Europe in only 1—3%, while in the Yugoslavian and
Hungarian heronries its proportion increases to 10—30%. The Squacco Heron as
a southeastern species-type, nowadays, at the time of the expansion of bird-species
in connection with the — so called — Atlantic warming up, seems to be an actual
problem and in my study I want to present the material of my ecological observations
on this species gathered in one of its largest colonies, the Sasér bird-sanctuary.

The Sasér bird-sanctuary is located on an island in the inundation-area of the
river Tisza, to the West of Hödmezöväsärhely in the crossingpoint of the 46°22’—
20710" coordinates. The biotope of the sanctuary are willow and poplar woods (Popu-
lus alba and nigra, Salix alba and fragilis) with dense undergrowth (Rubus, Aristo-
lochia, Urtica, Iris) between meadows. This territory is entirely similar to the flood
area, which stretches along the two banks of the Tisza in a width of | to 5 kilometers.
In the vicinity of this flood-area, there are agricultural territories and vast ricefields,
At a distance of 5 and 10 kilometers two artificial fishponds make the landscape
near Sasér more diversified.

In Sasér, on the small reserve of 60 hectars, I studied the life of the large heronry
during 486 observation-days in the years 1948—1949. Though this paper —as its
title alludes to — deals with our bird from a local ,Sasér” point of view, I am, ho-
wever, obliged to discuss some questions in connection with wider territory units
in order to make certain problems appear clearer. Thus, to begin with, we have to
study the occurrance of the Squacco Heron in the Carpathian-Basin. On the map
showing the breeding localities we can see that in that vast geographical territory
unit we may enframe the distribution of Ardeola ralloides with such a reversed tri-
angle the top of which is located in the environs of Beograd and its baseline cuts
across the territory of the Carpathian Basin in the latitude of the Lake Fehérté.
In Hungarian relation, the top of this reversed triangle is cut off and the figure turns
into a reversed trapezoid.

The map of distribution causes the impression that we are dealing with a so-called
invasive species, which arrived in the South at one point, coming from the Balkans
and proceeded to the North and spread in the shape of a fan over the Carpathian
Basin. This picture, however, was similar 60—70 years ago too. Our bird has not
enlarged its nesting area—fixed at the end of the last centuryever since, and its
more recently found nesting places—all are within this area. — Accordingly we
cannot range the Squacco Heron into the group of southern and south-eastern
species set in motion by the Atlantic warming-up in the latter decades. Our bird
is rather the representative of these similarly Balcanic and south-eastern species
that have lived in the Carpathian Basin for a long time, but have not spread to the
West and North beyond the Hungarian and Slovakian boundaries. It may only
regarded as a forerunner of the actually spreading ,,Atlantic species”. Further
representatives of the group of this character are e. g.: Calandrella brachydactyla,
Falco cherrug, Falco vespertinus, Monticola saxatilis etc.

Three large constant breeding places of the Squacco Heron are known in Hun-

5* — 36 67

vary. In Transdanubia the Kis-Balaton and the fishponds of Rétszilas and on the
Great Plain the ,Sasér”. Here our bird is breeding regularly, but the number of
pairs greatly fluctuates.

The number of breeding pairs in these colonies—independently from each other—
greatly fluctuates from year to year too. This phenomenon is shown in Table I. of
my paper. This same Table records the stock of the Squacco Heron of the Sasér bird-
sanctuary as well, in the period of 1948—1958. I have failed in associating the great
fluctuation of each single population with climatical or ecological causes and this
phenomenon may still be regarded an open question. The Hungarian and as well
the Middle-European border of our bird’s distribution was at the latitude of 47°40—50’
both in Transdanubia and on the Great Plain in the long past, and so it is at present.

At the time of spring-migration the Squacco Heron arrives rather late, at the
very end of April or beginning of May to the Sasér-sanctuary. It even does so in
favourable weather. In general we may state that our bird appears in Hungarian
territory of the southern section of the Tisza, when the temperature sets lastingly at
about 20°C, and the permanently warm weather coming from the Balkans and South-
West Europe has become stable on these territories. The time between the arrival
of the forerunners and that of the bulk is not long. In the Table I. I present the Sasér-
migration in the period of 1948—1958 recording the first specimens, the culmination
and the last arrivals which among others also shows, that in certain years—especially
when a more populated colony bred on the island—the ,,Sasér” Squacco Herons
did not arrive in one, but incidentally in 2—3 waves.

The summer straggling of the young is a most rapsodical phenomenon. There are
years when immediately after fledging the Squacco Heron stock of the colony
disperses and from then on until autumn migration we can only occasionally see
a few specimens in the wide range of Sasér. Mostly, however, a great part of them
romain in the immidiate neighbourhood of the Sasér all summer roving on the
nearby flood areas and rice-fields withinarange of 6—8 kilometers. The rapsodical
formation of the ,,Mean-passage” as well as the yearly fluctuation of the popula-
tions cannot be explained either by ecological or by climatical causes. In the roving
season Hungarian Squacco Herons went even farther astray. Ringing data have
reported a stray specimen from Dalmatia in July and in summer season in south-
western Siovakia on several occasions observed Squacco Herons may surely be
regarded Hungarian birds.

I have presented the Sasér autumn passage in a Table as well, recording the disap-
pearance of the bulk of the stock and the specimens seen as the last ones. The time
of migration is August, sometimes the beginning of September. The figures bracketed
in the list refer to the years when the preponderant part of the Sasér breeding stock
left the 40—50 kilometer wide range of the reservation immediately after the young
were fledged and from then on they were no more seen.

No bird ringed in Sasér has been collected so far. By the evidence of Hungarian
ringingdata our populations pass across Italy and Dalmatia to South-Mediterranian
and African territories. Hungarian birds were collected in Nigeria and Kamerun.
We can find the ringings (35) enumerated in detail until 1951 in Warea’s summary.
From then on the yearly reports of the Hungarian Ornithological Institute contain
the data of the reports (Aquila).

The Squacco Heron is the latest breeding among the Heron species of Sasér. While
the other Herons rove in the environment of the reservation after their arrival for a
shorter or longer time, and come in to the nesting place only afterwards, — the
Ardeola ralloides immediately occupies the breeding places after its late-spring arrival.
Our bird is greatly at disadvantage among the other Heron species all being stronger
than it is. I could observe vear after year that this species mostly begins to build
on trees on which an other Heron’s nest was not yet to be seen. And if on trees al-
ready inhabited by Squacco Herons we saw nests of other Heron species, it surely
had been built after the previous settlement of the Squacco Heron.

Both sexes participate in building the nest. Mostly, however, the female builds
and the male carries the material. In Sasér the material of the nests in exclusively
consits of thin willow-twigs. The nests are built high, in regions of 10—20 meters
in contrary to our bird’s commonly known habit of building low. In the course of my
research I measured 25 nests and clutches meticulously. In the Hungarian text I

have listed the largest and smallest measurements of nests (diagonal x thickness),
as well as the maximal and minimal egg-measurements. Also I have presented the
maximal and minimal fluctuations in egg-measurements within a clutch and the
most constant marginal values of the measurements of a clutch. In connection
with the examinations of nestcups and clutches a Table shows also how many
clutches were measured in intervals of two weeks and how they differed with
respect to the number of eggs found in them. The building of the nest generally
used to be finished in the course of 6—8 days. I saw eggs already laid in nests being
built several times. The sexual act is carried out either on the nest abuilding or on
a thick branch. The male first displays some primitive nuptial dance near the female
with tripping, courting movements uttering a deep zooming sound. The act is repeated
3—4 times in intervals of half an hour.

In the summer of 1953 I had the opportunity to watch from an observation tent
all the phases of the propagation of the Squacco Heron from the copulation and
nest-building to the fledging of the young. The respective phases of the breeding-
period are contained in the Table in the Hungarian text. According to those obser-
vations, with the Ardeola ralloides pair in question, the period of incubation was
2224 days. I failed in fixing the number of the daily feedings. The time of the feed-
ings was distributed between 5 a. m. and 8 p. m. It culminated between 5—7 a. m.
and between 6—7 p. m. I observed feeding after sunset in the late twilight for six
times. The young of the watched clutch remained in the nest for 32 days. After hav-
ing left the nest, however, they all still flew very badly. The young of the Squacco
Heron together with the young of the other Heron species will hide in the foliage
of the wood and in the brush-thick under-growth for a long time after having left
the nests. Our bird hides most cleverly and the badly flying young disguise them-
selves with heads hold erect like the little bittern. (Zxobrychus minutus).

Like most Heron species, the Squacco Heron also breeds in colonies. It mostly
lives in close community with other species of Herons. In Sasér and in its immediate
neighbourhood, the Squacco Heron can be found in the association of Grey Heron,
Little Egret and Night Heron. The average total number of nests is 450—500
in this mixed heronry. Only once I saw a homogenous colony consisting of 5 pairs
a few kilometers afar off the sanctuary. In a mixed colony the Sqacco Herons gene-
rally occupy the centre of it and endeavour to build all the higher.

We can see the same tendency to build high with the other Heron species too
on this area. The reason of it may be sought in the nearby agricultural territories
being often disturbed. Mostly the Night Heron and the Little Egret are the fellow-
nestlers of our bird. Near Grey Herons we find nests of Squacco Herons but more
rarely.

The Hungarian text I have enumerated the other species breeding in the Saser
colony, grouping them into indifferent, transitional and hostile categories. The
Rook (Corvus frugilegus) may be regarded the greatest bird-enemy of the Squacco
Heron in Sasér relation. This aggresiv species appeared as a mass-breeder in the
heronry in the spring of 1952, and ever since it veritably filtered out the Little Egrets
and Squacco Herons from their former common nesting places. From that year
on these two weeker species, and even most part of the Night Herons have moved
in larger and larger numbers to a quieter part of the island, where up to the present
the Rooks have not yet harassed them. Besides the Corvidae, the Falco peregrinus
and the Falco cherrug may be regarded hostile species. Both of them are frequent
summer residents at Sasér. From the mammals inhabiting the woods the Vulpes
vulpes, Mustela eremnia and Mustela nivalis do harm by killing the young Herons.

The food-ecology of the Squacco Heron is exhaustively dealt with in the quoted
works of VasvAri (28, 29) in Hungarian relation. My Sasér examinations based
on 34 stomach-contents show the same result on the whole as the generalizing sta-
tements of the above mentioned author. At the time of VasvAri’s examinations,
however, the ricefields did not yet figure as decisive factors among the range of
feeding territories of our bird. In Sasér relation it was interesting to compare the
material of stomach contents originating from ricefields and from natural feeding
grounds, which showed that in contrary to the latter the insect-consumption
increased nearly to the double and the fish consumption greatly decreased on
ricefields even if they were populated with Cyprinus offspring. The cause of this

phenomenon is to be sought in the ricefields having a very rich fauna of insects,
and in the fact, that catching small fish is much more difficult among the thick
herbage than in open water.

I have presented in separate Tables the summerized comparative results of the
food-examinations from ricefields and from natural feeding grounds, as well as the
detailed material of the examined 34 stomachs.

The Squacco Herons of Sasér are feeding in the flood-areas of the Tisza, on the
neighbouring ricefields and on the banks of ditches and canals. In the early summer-
months the bulk of the stock frequents the ricefields, in late-summer, however,
when the herbage of the ricefields had grown and the water there is too deep for
them, the small-shaped Herons rather frequent the waters of the flood-area thickly
covered with the leaves of water-plants. Pondering the economical importance of
our bird, it may be regarded prominently useful on account of its exceedingly great
consumption of aquatic insects, and it deserves strict protection even apart from
its cultural value.

A BALKANI GERLE MAGYARORSZAGON

Dr. Keve Andras

Az Aquila L. (1944) és LI-LIV. (1950) kôteteiben mar részletesen beszä-
moltam a balkáni gerle ( Streptopelia decaocto) terjeszkedeseröl, elönyomu-
lásának üteméről. Tanulmänyomat azzal zártam, hogy a balkáni gerle
terjeszkedése nagyjából már befejeződött Magyarországon és a folyók
(Duna, Maros, Tisza stb.) völgyei mentén főleg nyugatnak, de részben
kelet felé is folytatja előnyomulását. A vizsgálat akkori állása szerint
csak a Zalai Dombvidéken települt szórványosan, ami sok szempontból
érthetetlen, és kikerülte a Bakonyt, ami viszont a hegység erdős volta
miatt megmagyarázható.

A legutolsó dolgozat után már az a vélemény alakult ki, hogy inkább
azokat az adatokat kellene gyűjteni, hogy mely községekben nem fordul
elő. Mégis az 1949-es, majd az ezt követő 1950- és 1951-es gólyakataszteri
adatgyűjtésünket felhasználtuk arra, hogy az erdészeti hatóságok, majd
főleg a tanítói kar révén a balkáni gerlére vonatkozólag is gyűjtsük az
előfordulási adatokat. Ezt kedves munkatársaink a következő esztendők-
ben még néhány adattal pótolták és ellenőrizték a többi adat megbíz-
hatóságát.

Hálás köszönetünket nyilvánítjuk mindazoknak, akik ebben a munkában
segítségünkre siettek.

A régebbi eredményeket, valamint az újabbakat összefoglalva 1952-ben
megírtam összesítő tanulmányomat, kitérve az egész terjeszkedési folya-
mat vizsgálatára és általános ismeretekre is, amelyet azonban, részben
a kellő képanyag hiánya miatt, részben helyszűke miatt nem közöltem,
és így egyes részek két év alatt el is avultak.

Ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozik J. Fisher (1953) kitűnő,
teljesen kimerítő összefoglalása, amellyel teljesen egyetértek. 1957-ben
Eugenius Nowak fordult hozzám adatokért, akinek (egyben Prof. Dr.
Stresemann-nak ) tanulmányom kéziratát készséggel bocsátottam rendel-
kezésére. Stresemann és Nowak (1958) kiváló összefoglalása után tanul-
mányom már nem időszerű (bár kisebb kérdésekben nem értek teljesen
egyet a szerzőkkel), mégis adatgyűjtésünk közlését nem akarjuk elmulasz-
tani.

Ezek az adatok természetesen nem azt jelentik, hogy csak a megjelölt
községekben él ma a balkáni gerle. Valószínű, hogy ha megfigyelő háló-
zatunk nagyobb lenne, az adatok száma megkétszerezhető volna. Az
eddigi adatok is a balkáni gerle széleskörű, általánosnak nevezhető elter-

11. dbra. Fészkén ülö balkäni gerle
11. Fig. The Indian Ring-Dove on the Nest

Budapest, March 1955. (Photo: Dr. D. Tapfer)

e—— 1932
@--- 1935

@-—-— 1939

12. dbra. A balkani gerle legyezöszerü szétterjedése a Kdrpdtok medencéjében 1932—39
közt

12. Fig. The Fan-Like Dispersion of the Indian Ring-Dove in the Basin of Carpathes
between 1932—39

jedesere mutatnak. A terkepek fogalmat adnak arra, mikent zajlott le
ennek a madärnak az elönyomuläsa, különösen Magyarorszägon.

Meg egy kérdést kell szóvá tennünk, éspedig, hogy vajon költ-e vala-
mennyi megjelölt közsegben vagy varosban a balkäni gerle? A tapaszta-
latok szerint, amely közsegben megjelent, ott költött is, kivételt csak egyes
tanyäk, föleg hegyvidéki erdészhazak, pusztak képeznek, pl. Zobäk-
puszta a Mecsekben, ahová csak éppen elönyomuläsa vagy koborlasa
közben vetődött el. A legújabb német gyűrűzési eredmények is azt mutat-
ják, hogy Németországból Olaszországba való vonulása közben a balkáni
gerlének az Alpokat is kereszteznie kellett, tehát a hegyi utaktól sem
riad vissza ez a különben a magas hegységet és erdőségeket kerülő
madár.

Fel kell azonban hívnunk a figyelmet egy másik körülményre is, amelyet
megfigyelőink az utóbbi időben több ízben jelentettek. Ti. egyes községek-
ből télen, néha a rákövetkező költési időben is eltűnnek a balkáni gerlék.
A jelenséget azzal magyarázhatjuk, hogy télen a kisebb populációk
összetömörülnek a nekik kedvező helyekre, facsoportok (éjszakázó
helyeik) környékére. Ilyenkor néha több község madara is egy helyre
tömörül olyan pontokról, ahol a település még új és nem elég erős. Ilyen
esetben azután már több ízben előfordult, hogy a következő költésre

x
NDS 4 DL
Se

13. ábra. A balkáni gerle előfordulása Magyarországon 1951-ben
13. Fig. Indian Ring-Dove in 1951 in Hungary

nem tértek vissza a madarak, hanem új helyen telepedtek meg. Ezeket
a helyi megfog ryatkozasokat azután még elősegíti az a körülmény is,
hogy a faj még állandóan. terjeszkedik északnyugat felé, ami természet-
szerüleg csökkenti némileg a magyar állományt is. A német gyűrűzési
eredmények időszakos vonulását is igazolták, amiben magam részéről
azelőtt nem hittem. Ilyen körülmények között könnyen magyarázható,
hogy a gyengébb települések nem állandóak, évenként változhatnak, sőt
helyenként még nagyobb állományok is megfogyatkozhatnak. Néha ez
a megfogyatkozás amellett csak látszólagos, "mert csak annak a követ-
kezménye, hogy rendkívül szűk körzetre tömörül egy-egy városban az
állomány télen, különösen nagy hó és hideg idején és így a megszokott
helyeken nem láthatunk balkáni gerlét.

Az előfordulási adatoknál a 13. ábrán közölt összeállítása az 1951-es
adatgyűjtésen alapul, de figyelembe vettük a már megjelent adatokat is,
továbbá az 1951. után kapott néhány hiradást. Ezek alapján a következő
képet kaptuk:

Az Alföldön a Tiszától keletre és délre (East and South from Tisza
River) 70 község (localities). A Duna— Tisza köze és a Tiszától északra
elterülő síkvidék (Between Danube and Tisza, plainland) 85 község
(localities). Az Alföld északi pereme (Northern part pf the plainland)
35 község (localities). A Gödöllői Halomvidék (Between Danube and
Tisza, hilland) 17 közseg (localities). Dunantul 193 közseg (localities).
Balaton környeken (Around the Balaton-Lake) 35 közseg (localities).
Kisalfüld és Dunäntül nyugati széle (Northern and western part of
Transdanubia) 53 közseg (localities.) Eszaki hegyvidék és annak pereme
(The northern Mountains and their surroundings) 46 közseg (localities).

acoq-burg unipuy 04 fo burpvaidg aux ‘Bu ‘FI
asapayzsaluay ajwab vumypwpq fF ‘DA1QD "FL

109

Eddig tehát 534 városból, illetve községből és tanyabol van tudomásunk
róla, hogy ott a balkáni gerle Magyarországon előfordult. Legtöbb helyen
állandóan és csak kevés helyen, ahol időlegesen. Az utóbbi esetben elő-
fordult, hogy évekre eltűnt, majd újra megjelent. A sűrűn lakott tele-
pülések környékén most már kimerészkedik a lakott helyektől távolabb
eső tarlókra is, kedveli a napraforgó és kukoricaföldeket, ahol könnyen
jut a neki megfelelő táplálékhoz. A folyóparti ligetekben is megjelenik
helyenként, pl. BERETZK PÉTER ilyeneket észlelt Szeged környékén.

A balkáni gerle terjeszkedésének irodalma, különösen a német folyó-
iratokban egyre nő, már szinte áttekinthetetlen.

Térképeink az 1951-es felvételezés alapján készültek, az újabb pótlások
nem jelentenek lényeges változást benne. Az európai terjeszkedést ábrá-
zoló térképen is figyelembe kell venni, hogy ma már elérte Angliát,
Norvégiát és Finnországot is, erősen nyomul délnyugat felé Francia-
országba is és Belgiumban, valamint Hollandiában is megtelepedett.
Már sokkal lassabban halad az előnyomulása a Kárpátok ívétől keletre,
ahol azonban ma már szintén előretört északnak, de keletnek is. 1955-ben
már Kievben is észlelték. Ugyanígy folytatódik előnyomulása Turk-
meniäban is. Véleményem szerint rövidesen várható, hogy a hajók útján
Amerikában is megjelenik, hiszen a nagy kikötővárosok egy részét már
elérte. Ugyanekkor azonban Japánban és Koreában száma egyre fogy.
Az újabb terjeszkedésében is feltűnő szerepe van a folyóvölgyeknek.

A hazai terjeszkedési vizsgálatokat ezzel, véleményem szerint lezár-
hatjuk.

The Collared Turtle-Dove in Hungary

András Keve

In ,,Aquila” Vol. L. (1944) and Vol. LI—LIV. (1950) I gave a detailed account.
of the Collared Turtle-Dove’s (Streptopelia decaocto) territorial expansion, the pace
and manner of its advance. I closed my study stating that the expansion of this:
bird had largely been completed in Hungary and it was proceeding along the valleys
ef rivers as the Danube, Tisza, Maros etc. mainly towards the West, but partly to-
wards the East too. According to the state of exploration at that time proper it
sporadically only inhabited the Zala Hill-land (S. W. Hungary) what is incompre-
hensible in many respects, and avoided the Bakony (W. Hungary), what, on the
other hand, may be explained by its being a wooded mountain-range.

Since the last study the opinion became prevalent, that we ought rather to collect:
the data of the missing of this bird in certain towns and villages. Still, we made use
of our data-collecting activity in 1949, and following in 1950 and 1951 also to collect:
data of occurrance of the Indian Ring-Dove with the help of the foresting authorities.
and that of the staff of teachers. Our cooperators have added some data in the subse-
quent years too, and have also controlled the work of the former collaborators.

We are offering our grateful thanks to all those, who contributed to our work.

Comprehending these and the older investigations I wrote my summarizing study
in 1952, digressing to the investigation of the entire course of territorial expansion ;
I did not, however, publish it, partly for lack of proper picture-material, partly for
lack of space, and thus some parts of it became obsolate in the following two years.
In 1957 Eucenius Novak applied to me for data, and I gladly gave the manuscript
of my study to Pror. Dr. STRESEMANN’s and his disposal. After STRESEMANN’S
and Novar’s excellent summary, the publication of my study was no more opportune,

though in lesser questions I do not quite agree with the authors.* Still, we do not
want to neglect the publication of our collection of data. ;

Of course these data do not mean that the Indian Ring-Dove only inhabits the
enumerated towns and villages; probably if the network of our observers were lar-
ger, the number of data could easily be doubled. The data so far, however, indicate
such a wide-spread occurrance of this species that the maps can give a notion of
how its expansion was carried out specially in Hungary.

We must deal with another question yet, i. e.: Does the Indian Ring-Dove nest
and breed in all of the enumerated towns and villages? I think the answer can be
a confidant Yes! According to the experiences so far; in whatever community it
appeared, it also nested and bred there; only some farms, principally forester’s
houses in the mountains, hamlets, are exceptions, e. g.: Zobäkpuszta in the Mecsek
(S. Hungary), where the bird strayed in the course of its proceeding or roving. The
newest results of German ringings also show that the bird had to cross the Alps on
its migration from Germany to Italy and thus recently not even the crossing of moun-
tains discourages the bird so well-known, otherwise, for avoiding high mountains
and forests.

We must draw the attention to another circumstance too, of which our observers
have several times complained lately, i. e.: From some towns and villages the Indian
Ring-Doves disappear in winter and sometimes for the following breeding season
as well. This phenomenon may be explained by the tendency of smaller populations
to mass together in winter at certain localities, tree-groups etc. favourable to them.
On such occasions sometimes the birds of several villages congregate to one place
from points where the population has been new and not strong enough. In such
cases it occurred for several times that the birds did not return for the next breeding
season, but settled down at a new place. These local decreases are still more promoted
by the circumstance that the species is still expanding north-westwards, what natu-
rally somewhat decreases the Hungarian stock too. The results of German ringings
also proved its periodical passage in which I had not believed before. Under such
circumstances it can easily be explained that the less numerous populations are
not constant, they may change from year to year, even larger stocks may decrease
locally. Besides, this decrease is sometimes only apparent, being but the consequence
of the entire stock of a whole town or village massing together within an extremely
small area of the community, especially in severe frost and deep snow and thus we
may not see many Indian Ring-Doves at the familiar places.

Our following record is mainly based on the 1951 collection of data, but we also
paid attention to the data already published, and since then we have received some
reports too. With regard to all these we have the following aspect:

East and south the river Tisza: 70 communities i. e. towns, villages, etc. a
Plainland between Danube and Tisza, and north of the Tisza: 85435 communities.
Hill-land between the Danube and the Tisza: 17 communities.

Pannonia, south and west of the Danube: 193+-53 communities.

Around the Balaton-Lake: 35 communities.

The northern mountains and their surroundings: 46 communities.

Thus up till now we have reports of the occurrence of the Indian Ring-Dove in
Hungary from 534 towns, villages etc. It is a permanent resident at most places,
and few are the exceptions where it has stayed only periodically. In the latter ca-
ses it happened, that it disappeared for years, and then it reappeared again. In the
environs cf numerous human populations it recently ventures farther from the dwelling
places of man, to stubble-fields in the autumn; it also favours sunflower and maize-
fields, where it easily finds suitable food. It also appears in riverside groves here
and there e. g. according to PETER BERETZK’S observations in the environs of Sze-
ged. These, however, are but local phenomenons at present.

The literature of the Indian Ring-Dove’s territorial expansion keeps swelling
on, especially in the German periodicals, and it is hardly surveyable any more. Our
maps are based on the 1951 data, and the newer additional data do not cause essen-
tial changes in them. In the map illustrating the European expansion too, it must

* I could only now obtain FISHER’s excellent and exhaustive study (1953).

be kept in mind that our bird has already reached England and Finland, advances:
hard south-westwards in France too, and has settled in Belgium and Holland. Its.
expansion proceeds much more slowly east of the arch of the Carpathian Mountains
though, where, however, it has also broken forth to the north, but also to the east.
So it was observed in Kiev in 1955. In the same way its expansion continues in the
Turkmenia. In my opinion its appearance in America by means of ships may be
expected before ong, it having already reached some of the large ports. At the same
time in Japan an Corea its number, however, keeps decreasing.

A RAJNA ES A DUNA, MINT A KIS SIRALY
SZARAZFOLDI VONULASI UTVONALA

Christian Erard (Parizs)

A kis siräly (Larus minutus) ällatföldrajzi elterjedese rendkivül nagy;
megtalálhatjuk Kelet-Euröpätöl Kelet-Sziberiäig. Éppen ezért számos
problémát jelent azok számára, akik vonulását tanulmányozzák. Vajon
mind azok a populációk, amelyek akadálytalanul eljuthatnak a Baltikumba
és az Északi Tengerre, a Brit Szigeteken és a nyugateurópai partokon
töltik a telet? Vagy akadnak olyan csoportok is, amelyek a kontinenst
átrepülve jutnak telelőhelyükre, a mediterrán vidékekre? Habár kevés
gyűrűs kis sirály került kézre, akad adat, amelyek alapján a szárazföldi
vonulás elmélete igazolhatónak tűnik. A Rajna és Duna vonulási útvonal-
ként szerepelhet; ui. az ide vágó szakirodalom jelentős. Az alábbiakban
csak ezzel a kérdéssel foglalkozom, a vonulás egyéb szempontjait a közel-
jövőben kiadásra kerülő munkámban részletesen targyalom.*

A Duna deltában, Maru-Ghiöl közelében, (Dobrudzsa), ALmAsy 50—60 madárból
álló csoportot látott repülni. Ezeket később egy-egy madár követte (1898. ápr. 17.).
Kornis a Razim-tö melletti szántásokban látott több kis sirályt, amint az eke
nyomán kiforduló rovarokat szedegette (1929. április). Razimnál 1929. ápr. 17-én,
Caliganál ápr. 27-én gyűjtött néhány példányt DomBrovskı szerint vonulása igen
sajátságos. Azt tapasztalta, hogy a Duna Cernavodáig terjedő szakaszán ritkák,
míg a Braila-Delta szakasznál, áprilisban közönségesek voltak. Ő úgy vélte, hogy
a madarak valószínűleg költésre is ott maradtak, mert bár kisebb számban, de május-
tól júliusig is megfigyelhetők voltak. Oszi vonulásukat ugyanonnan lehetett meg-
figyelni, mint ahol a tavaszit, habár ekkor kevesebb madarat látott. Idézi SIMPSONT,
aki szerint a kis sirály nagy számban vonul Beszarábiában, a Fekete tenger partján.
Fészkét ALLEON és CULLEN találta meg Constanza közelében. LintIA 1908. május
24-én látta őket Sulinanál.

A kis sirályt gyakran észlelték Erdélyben és a Bánátban is.

Tavaszi előfordulás:"" (Table 1.)

1911. III. 25. Kevevára (VÖNÖCZKY—SCHENK)
1902. IV. 16. Temeskubin (MENLSDORFER)
1918. V. 20. Temeskenéz (LINTIA)

1918. V. 20. Temeskenéz (LINTIA)

1867. V. 8. Zeykfalva (Bupa)

1858. V. 18. Sztriszentgyörgy (CsATÒ)

1906. IV. 30. Billéd (VÖnöczk Y—SCHENK)

* Megjelent: Alauda, XXVIII, 1960, nr. 3

** Feltételezve, hogy a vonulés iranya a Duna vonalät kôveti, az elöforduläsi adatokat a kòv. csopor-
tositàsban találjuk: a) tavaszi, b) őszi előfordulás Az a) csoport helységnevei a Duna folyásánál ellen-
kező irányban, mig az Osziek a folyäsnak megfelelő irányban következnek.

Őszi elöfordulas:* (Table 2.)

2 peld. (birds) 1864. VIII. 14. Berestye (Bupa)
1897. VOI—IX. Temeskenéz (CHERNEL)

VONOcCZKY—ScHENK (1917) Fogarast, a Mezöseget, Reät, Krisényt,
Koslärdot, Szamosüjvärt említi még előfordulási helyként.
A kis sirälyt a Duna-melleken az aläbbi helyekröl jelentettek:

Tavasszal: (Table 3.)
Pancsova (VÖnöczKY—SCHENK)
1905. V. 8. Overbasz (VONÔCZKY—SCHENK)
1913. V. I. Overbäsz (VÖNöCZKY—SCHENK)
2 péld. (birds) 1921. V. 4. Overbäsz (VÖNöczKY—SCHENK)
1956. V. 22. Rackeve—Dunapentele (PATKA1)
1903. III. 10. Harta (Haver)

Osszel: (Table 4.)
1900. Balvanyszakallas (HEGYMEGHY)
nagy csapatok (Large flocks) 1895. Budapest—Lagymanyos (MapARASZ, WARTHA)
1909. XI. 16. Budapest (DoRrNING)
1931. Budapest (WE1sz)
1905. XI. 20. Overbasz (ScHENK)
1909. IX. 11. Overbäsz (ScHENK)
6 péld. (birds) 1943. XI. 15. Overbäsz (ScHENK)

Töbk adat arra mutat, hogy a madarak a Tisza vonalát is követhetik
és így a Nagy Alrüld legkeletibb határáig is eljuthatnak.

Tavasszal: (Table 5.)

4 péld. (birds) 1849. IV. 4— 6. Tiszaroff (ZEvyK)
1936. VERS: Hajdúnánás (Upvarpy)
1948—51. VI. Hödmezöväsärhely (STERBETZ)

Összel: (Table 6.)

1948—51. IX. Hödmezöväsärhely (STERBETZ)
1927. X. 28.— XI. 4. Hortobágy (TARJÁN)
1941. IX. 6. Hortobagy (SATORI)
MEC SIIT Hortobagy (SATORI)

A Kárpát-medence legkeletibb előfordulási adata Pribékfalva( Vôonüczx Y-
ScHENK) és Kemecse (1909 IV. 18-án, BoGAr VENcEL megfigyelése),
mig a legészakibb Helpa és Sumjac (VOnòczkyx—ScHENK). À Duna—
Tisza közeröl a következö adatokkal rendelkezünk: (Table 7.)

jelentős nagyságú 1940. VI. 13. Pusztaszer (PATKAI)
1898. III. 5. Fülöpszállás (FLOERICKE)

Beretzk Pérer megfigyelései a fehértói rezervatumrol azt bizonyítják,
hogy a kis sirály gyakori vendég. (Table 8.)

* Feltételezve, hogy a vonulás iránya a Duna vonalát követi, az előfordulási adatokat a köv.
csoportositásban találjuk: a) tavaszi, b) őszi előfordulás. Az a) csoport helységnevei a Duna folyá-
sánál ellenkező irányban, mig az ősziek a folyásnak megfelelő irányában következnek.

À péld. (birds) 1936. V. 10. néhäny (few) 1949. WAS 7:
Il péld. (birds) 1936. Ws Bek 2—3 péld. (birds) 1949. VIII. 20.
5 péld. (birds) 1936. VI. 25. 6 péld. (birds) 1949. VIII. 21.
4 péld. (birds) 1937. V. 10. 1 péld. (birds) 1949. IX. 4.
1 péld. (birds) 1937. Wo o 5—6 péld. (birds) 1950. V. 14.
2 péld. (birds) 1937. VI. 6. 5—6 szerkökkel

2 péld. (birds) 1938. VI. 16. (with terns) 1950. We Ble
1 péld. (birds) 1938. IX. 11. 1 péld. (birds) 1950. VII. 16.
3—4 péld. (birds) 1939. VIII. 20. 2 péld. (birds) 1950. VIII. 20.

10—12 péld. (birds) 1939. VII. 27.
1 peld. (birds) 1939. IX. 2.
1 péld. (birds) 1939. IX. 17.
4—5 péld. (birds) 1940. VIII. 4.
3—4 péld. (birds)

6—8 péld. (birds) 1940. X. 15.
1 péld. (birds) 1942. X. 8.
9 péld. (birds) 1942. IX.

1 péld. (birds) 1943. V. 30.
1 péld. (birds) 1943. VI. 12.
2 péld. (birds) 1943. VIII. 29.
3

péld. (birds) 1950. VIII. 24.
péld. (birds) 1950. VIII. 27.
péld. (birds) 1950. IX. 24.
péld. (birds) 1950. XI. 19.
péld. (birds) 1951. WV Ge
ad., 4 juv. 1951. V. 14.
péld. (birds) 1951. IX. 4.
péld. (birds) 1951. IX. 16.
péld. (birds) 1951. X28:
péld. (birds) 1951. XI. 1.
péld. (birds) 1952. Wai Ue

Ke NEN ENN ONE HE PN EE NNR e

péld. (birds) 1943. IX. 5. 1 péld. (birds) 1952. VI. 5.
péld. (birds) 1943. XI. 24. péld. (birds) 1952. VI. 15.
péld. (birds) 1944. IV. 10. péld. (birds) 1952. VI. 29.
nehäny (few) 1944. V. 18. péld. (birds) 1952. VII. 13.
40—50 1946. VAE péld. (birds) 1952. VIII. 20.
néhäny (few) 1947. V. 4. péld. (birds) 1952. VIII. 24.
2 péld. (birds) 1947. IX. 7. péld. (birds) 1953. VIII. 16.
1 péld. (birds) 1947. IX. 12. péld. (birds) 1953. VIII. 23.
2 péld. (birds) 1948. VER 79: péld. (birds) 1954. V. 30.
1 péld. (birds) 1948. V. 18. péld. (birds) 1954. VIII. 15.
1 péld. (birds) 1948. VI. 13. ad. 1955. IV. 22.
2 péld. (birds) 1948. VIII. 15. 8 ad. 1955. Mod
1 péld. (birds) 1948. VIII. 22. luv. 1955. VI. 12.
2 péld. (birds) 1948. VIII. 29. 1 péld. (birds) 1957. IX. 29.
3 péld. (birds) 1948. VIII. 30. 1 péld. (birds) 1958. IV. 20.
1 péld. (birds) 1948. IX. 5. 1 péld. (birds) 1958. VIII. 24.
1 péld. (birds) 1948. IX. 19. 1 péld. (birds) 1958. VIII. 24—31.
1 péld. (birds) 1949. IV. 24. 1 péld. (birds) 1958. IX. 28.
3 péld. (birds) 1949. ve22: 1 péld. (birds) 1958. XI. 23.

A Dunántúli tavakon, a Balatonon, a Velencei-tavon, a Fertön a kis
sirály szintén gyakori. CHERNEL (1899) tízéves tapasztalata alapján meg-
állapítja, hogy habár az ideig az volt a vélemény, hogy a kis sirály csak
elvétve található Magyarországon, az igazság az, hogy minden évben
nagy számban jelenik meg. Ilyenkor a Velencei tó és a Fertő tó partján
nagy csapatokban látható s ő maga egyízben a Fertő partján kb. százat
látott egyszerre. Szerinte a tavaszi vonulás leginkább május első felében
figyelhető meg, a második felében csak ritkán. Ősszel általában szeptember
első heteiben érkeznek, s ezek leginkább fiatalok.

Adatok a Balatonról és vidékéről.

Tavaszi előfordulás: (Table 9.)

1 ad. 2 iuv. 1956. IV. 19. Fonyód (KEvE)
1924. III. 20. Kisbalaton (KELLER)

1 1953. V. 22. Kisbalaton (KEvE)

15—20 1958. V. 8. Kisbalaton (Keve)

6 Aquila 1960—61. — 16 81

ad. 1950. IV. 15. Keszthely—Balatonberény (KEVE)

1 ad. 2 iuv. 1950. IV. 29. Keszthely—Balatonbereny (KEVE)
ad. 1952. IV. 20. Keszthely—Balatonbereny (KEVE)

3—4 1953. V. 11. Keszthely—Balatonbereny (KEVE)

2—3 iuv. 1953. V. 13. Keszthely—Balatonberény (KEVE)

Őszi előfordulás: (Table 10.)

1922. IX. 11. Enying (BESSENYEY)

1894. VII. 31. Lepsény (LENDL)

1896. IX. —. Balatonlelle (GAAL)

1903. IX. 7. Balatonboglár (GAAL)
15—20 1903. IX. 18. Balatonboglar (GAAL)

Több — Some 1903. IX. 19. Balatonboglär—Révfülôp (GAÁL)
Több — Some 1903. IX. 20. Balatonboglär—Révfülôp (GAÁL)
1903. IX. 14. Fonvöd (SzALAY)
iuv. 1955. VII. 19. Fonyód (Keve)
Csapat—Flock 1941. XI. 13—24. Tihany (KEVE)
1 1947. XII. 22. Tihany (Upvarpy)

1 1957. IX. 13. Tihany (KEVE)
1 1958. IX. 4. Tihany (KEVE)
3 1949. VIII. 23. Keszthely—Balatonbereny (KEVE)
5 1949. XI. 5. Keszthely—Balatonbereny (KEVE)
I? 1949. XI. 20. Keszthely—Balatonberény (KEVE)
luv. 1950. VIII. 25. Keszthely—Balatonberény (KEVE)
1 1951. IX. 4. Keszthely—Balatonberény (KEVE)
1 1951. XII. 24. Keszthely—Balatonberény (KEvE)
(jégzajlásban — mid drifting ice)
4 1952. X. 15. Keszthely—Balatonberény (KEvE)
luv. 1958. IX. 4. Keszthely—Balatonberény (KEVE)
3 1958. XI. 24. Keszthely—Balatonberény (KEVE)
20—25 1958. XI. 25. Keszthely—Balatonberény (KEVE)
3 1949. IX. 18. Kisbalaton (KEVE)
luv. 1950. VIII. 25. Kisbalaton (KEVE)

Itt meg kell még említenünk két nem teljes adatot: SzaLay L. E. jelen-
tette őket Fonyödröl 1894-ben, és időpont nélkül említi elöforduläsukat
VÖNÖCZKY—SCHENK Siófokról.

Adatok a Velencei-tóról és vidékéről.

Tavaszi előfordulás: (Table 11.)

1887. V. 5. Velence (CHERNEL ET MADARÁSZ)

1890. V. 3. Dinnyés (CHERNEL ET MADARÁSZ)

1890. V. 24. Dinnyés (CHERNEL ET MADARÁSZ)

300—400 1895. V. 1—10. Velence (CHERNEL ET MESZLÉNYI)
1 1956. V. 22. Rétszilas (JAKAB)

Őszi előfordulás: (Table 12.)
4 peld. (birds) 1890. IX. Velence (CHERNEL ET MADARASZ)

Boross szerint Särszentägotän jóformán minden tavasszal és télen
láthatók voltak. VÖONöCZKY—ScHENK szerint Seregélyesen is előfordultak.

Adatok Nyugat-Dunantülrol:

Fertő: Jukovırs 1852—1871 között figyelte meg a kis sirályt
költési idő előtt és után. DomBRrowsKI 1887. szeptember 22-én lőtt egy
tojót. A tó nyugati parján néhány fiatalt látott 1887. szeptember 24-én
és október 4—8-ig. Korente O. sok kis sirályt figyelt meg 1933. szeptem-
bereben a nyugati parton a Vuka torkolatánál. Mexiköpuszta: HuszTHY
1890. szeptember 5-én gyűjtött be madarakat. Nezsider: Worr FE.
1951. augusztus 23-án és 29-én figyelt meg kis sirályokat. Mosonbánfalu :
(= Apetlon) Szatay E. 1907. április 26-án gyűjtött be egy madarat.
Mosonszentandrás: Lucirscx 1940. december 14-én figyelt meg egy
fiatal madarat. Illmiez: VÖNöczKy—ScHENK egy 10—15 tagú, öregekből
álló csapatot figyelt meg 1907. május 1-én a sós tavaknál. LUGITSCH
1951. május 7-én két különböző ponton figyelt meg egy-egy madarat.
Hegykö: Maparisz 1889. május 13-án figyelt meg 3 kis sirályt. Büdöstő :
FROMMHOLD P és HERMANN O. 1939. június 5-én 20 fiatal madárból álló
csapatot figyelt meg. Kőszeg: CHERNEL 1910. május 10-én látott néhányat,
majd 1911. május 11-én ismét megfigyelhette a kis sirályokat. ZIMMER-
MANN a Fertő vidékén tanulmányozta a fajt és nagy csapatokat jelentett
1940. májusában (a csapat nagysága kb. 60 madár). Ugyanez év júniusá-
ban is számos nyári vendéget s júliusban, néhány költés utáni vonulót
látott. 1941-ben és 1942-ben már nem látott annyi madarat, mint 1940-
ben; azonban 1941. április 30-án 120 madárból álló csapatot figyelt meg.
Az utolsó három madarat június 25-én figyelte meg. 1942-ben, április
24-én érkeztek meg, számszerint három öreg és egy fiatal.

Bajorországban JAEKEL A. J. (1891) szerint csak elvétve jelentkezik és
rendkívül ritka. Az általa említett madarat a Majna folyónál gyűjtötték
be. (Pontosabb adatok hiányoznak.) JAEKEL állítását azonban Wüsr
(1954) cáfolja, szerinte a megfigyelések azt bizonyítják, hogy a kis sirály
évről-évre rendszeres vendég, s megfigyelhető az Ismaningi tónál München
közelében. Itt a madár áprilistól júniusig, augusztustól decemberig tar-
tázkodik. A vonulás zöme úgy látszik májusban érkezik. (Maximum:
14 öreg + fiatal 1950. május 6.). A költési idő utáni vonulás leginkább
augusztustól szeptemberig tart. Ezúttal — a tavaszi vonulástól eltérően
— a madarak legtöbbje fiatal (immaturus). 1954. július 4-en RemoLp és
ROTHMAYER figyelt meg egy fiatal példányt (1. Wüsr 1956.). Dr. Drerz J.
számos adatot küldött Bamberg (Bajorország) vidékéről. (Table 13.)
1955. VIII. 22. 1 iuv. Abtis-tó (Bambergtől 3 km-nyire Északra)

1955. IX. 9. 1 ad. Neuhaus-tó (Aish, Bambergtől 25 km-nyire Délre)
1956. V. 6. néhány-some — Moorweihern (Bambergtől 28 km-nyire Délre)
1957. IX. 15. 2 juv. Moorweihern tavon, on a pool

LiscHKA szerint a kis sirály megfigyelhető a tavaszi és őszi vonulás
alkalmával. MÜLLER A. K. (1955) a következő megfigyelésekről számol be:
(Table 14.)

1 ad. 1924 Vee Mainsinger See
néhany, few 1935. V. 21—23. Mainsinger See
néhany, few 1936. V. 3—4. Mainsinger See
l immaturus 1942. Me 10. Mainsinger See
V

1 adultus 1943. 5

IS: Mainsinger See
1 immaturus 1948. IV. 25. Mainsinger See

6* — 36 83

FALTER 1938. augusztus 23-án a Rajna-menti Mainzban látott egy
fiatal kis sirályt. GEBHARDT L. és SUNKEL W. (1954.) azzal magyarázza
a kis sirály jelenlétét a Rajna völgyében, hogy ezek Hollandiában fész-
kelnek. (Habár ott természetesen csak kevés pár található.)

GEBHARDT L. és SUNKEL W. adatai: (Table 15.)

péld. (birds) 1947. VIII. 21. Lampertheimer (Althein)

péld. (birds) 1947. X. 2. Lampertheimer (Althein)

péld. (birds) 1949. IV. 22. Lampertheimer (Althein)

péld. (juv.) 1948. VIII. 23. Assmanshausen (Althein)

péld. (juv.) 1949. VIII. 4. Trechlingshausen

péld. (birds) 1950. III. 20. Fechenheim (near the river Main)
péld. (birds) 1950. V. 14. Siederwallung

péld. (birds) 1950. VIII. 19. Siederwallung

pi pi NO En pai pani pu NO

Svájc úgylátszik az összekötő kapocs a Rajna és a Duna között. Az
aläbbiakban néhany érdekes adatot talälunk. (A közeljövöben meg-
jelenő munkámban még több adatot sorolok fel.) KnoprLı (1946, 1956)
és JaucH G. A. (1952) azon a véleményen van, hogy a madarak észak
felől érkeznek Svájcba, mert a Rajnat követik és nem északkelet felől,
azaz Bajorországból és a Bodeni tà vidékéről. A faj rendszeresen meg-
jelenik tavasszal és ősszel a vonulás alkalmával; április közepe, május
vége, továbbá szeptember vége, néhány októberi adat szerepel leggyakrab-
ban a megfigyelés időpontjaként. Nagy csoportok azonban ritkák.

Ime néhány adat: (Table 16.)

25 péld. (birds) 1948. IX. 24. Romanshorn
1952. IX. 21. Near Romanshorn
25 péld. (birds) 1949. IV. 24. Romanshorn-Egnach
40 péld. (birds) 1943. V. 23. Near Saint Sulpice (Lake Leman)
20 péld. (birds) 1938. XI. 16. Anver (Neuchatel Lake)
XI. 23.

Az Alpokbol mindéssze 6t megfigyeléssel rendelkezünk, igy egy esetleges
Alpokon keresztül, Olaszországba vezető vonulási ut teljesen vald-
színűtlen.

A felsoroltak segítenek abban, hogy a kis sirály transzkontinentälis
vonulási útjáról képet nyerjünk. Ebből kiderül, hogy a Rajna és a Duna
valóban ,,orszagutként” szerepel az ütrakelt kis sirály számára.

A Rajna deltától a kis sirály a Rajnát követve jut el a Mainzig. Itt a
csapatok egyik része dél felé folytatja útját és eljut Svájcba, míg a másik
csoport a Majnát követve jut el Bajorországba. Ezt a tényt bizonyítják
a Frankfurtból Würzburg és Bamberg környékéről származó adatok.
Innen azután az utat már a Duna határozza meg, s vezeti el a kis sirályokat
a Fekete-tengerig. Itt kell azonban még megemlítenünk a tényt, hogy a
München melletti tavak, az Ismaninger See, a Fertő, Balaton, Velence,
Fehértó nagyon vonzza a vonuló madarakat és nagy számban találhatók
vonulás idején a vízparton. Ez persze valamelyest befolyásolja a vonulást,
is.

Halamat és köszönetemet fejezem ki dr. Dietznek a bajor adatokért, Dr. BERETZK-
nek és Dr. Kevenek a fehertöi és balatoni adatokért, GÉROUDET P. trnak a kis siräly
svájci előfordulására vonatkozó felvilägositäsäert, továbbá ETcHÉcopAR úrnak
és munkatársainak (Centre de Recherches sur les Migrations des Oiseaux et des
Mammiferes, Párizs), akik a könyvtár használatát számomra lehetővé tették, vala-
mint SÁMUEL NICOLETTE-nek (Budapest) szíves segítségéért.

Párizs, 1958. november 29.
Bibliography

1. Almäsy, Dr.: Ornithologische Recognoscirung des Rumänischen Dobrudscha.
(Aquila, IV., 1898. p. 1—207.)

2. Bauer, K. — Freundl, H. — Lugitsch R.: Weitere Beiträge zur Kenntnis der
Vogelwelt des Neusiedlersee-Gebietes.
(Eisenstadt, 1955. pp. 123.)

3. Beretzk, P.: The Avifauena of the Fehérté neaer the town Szeged.
(Aquila, LI—LIV., 1944—47 (1950) p. 51— 80.)

4. Boross, P.: Wasservogelleben bei Sarszentagota
(Aquila, L, 1943, p. 344—351.)

5. Chernel, I.: Magyarorszäg madarai (Budapest, 1899. pp. 830.)

6. Chernel, I.: Daten zur Vogelfaunes Ungarns
(Aquila, XXIV., 1917. p. 7—24.)

7. Dombrowski, R.: Ornis Romaniae (Bucarest, 1912. pp. 926.)

8. Floericke, K.: Der 98-er Frühlingszug in Alföld
(Aquila, VI. 1899. p. 262—315.)

9. Frivaldszky, J.: Aves Hungariae
(Budapest, 1891. pp. 197.)

10. Gaal, Gaston: Der Vogelzug in Ungarn während des Frühjahrs 1895.
(Aquila, III. 1896. p. 7—116.)

11. Gadl, Gaston: Beitrage zur Vogelfaune des Balaton-Sees
(Aquila, X. 1903. p. 215—218.)

12. Gaál Gaston: Süppedö sirdombok
(Balatoni Müz. Egy. Evk. I., 1903. p. 43—49.)

13. Gebhardt, L. — Sunkel, W.: Die Vögel Hessens (1954, Verlag Waldemar, Krames
Frankfurt/Main)

14. Geroudet, P.: La Vie des Oiseaux: Les Palmipedes. (Delachaux et Niestle, Neucha-
tel, 1946.)

15. Greschik, J.: Der Vogelzug in Ungarn in Frühjahr 1904.
(Aquila, XVII., 1910. p. 1—127.)

16. Jackel, A. J.: Systematische Ubersicht der Vògel Bayerns, 1891. (Herausgegeben
von der R. Blasius, Verlag R. Oldenburg.)

17. Jakab, A.: Appearence of the Gull-billed Terns and Caspian Tern at Fonyéd
(Lake Balaton).
(Aquila, LXIIIT-LXIV, 1956—57, p. 264 & 342.)

18. Jauch, G. A.: Zwergmòwe (Larus minutus Pall) an der Schweizerischen Nord.
Ostgrenze. (Die Vôgel der Heimat, Sept. 1952. No. 12. p. 209—213.)

19. Keve—Kleiner, A.: Mitteilungen über die Ornis der mittlern Donau.
(Folia Zool. et Hydrob. X. 1940. p. 450—479.)

20. Keve—Patki—Vertse: Hauptmeldung der ornithologischen Balaton-Forschung
in Jahr 1941.
(M. Biol. Kut. Munk., XV. 1943. p. 153—211.)

21. Keve, A.: Unusual visitors round the Bird Reservation ,,Kisbalaton” in 1949—
1951.
(Aquila, LIX—LXII, 1952—55. p. 382—383 et 439—440.)

22. Keve, A.: Un unusual visitors on the Bird-Reserveta ,,Kisbalaton” in 19491951.
(Aquila, 1952. vol. 55—58, p. 229—230 et 272—273.)

23. Knopfli, W.: Les Oiseaux de la Suisse. Volume XVIII. (Les Mouettes et les Goe-
lands, 1948), volume XIX. (Labbes (stercoraires), Sternes (Hirondelles de mer)
— Grèbes Hongrois — Oiseaux océaniques fourvoyés 1956.

24. Kornis, K.: Meine ornithologische Studienreise in die Rumänische Dobrudscha.
(Kécsag 1932, IV. p. 120—140.)
25. Lambrecht, K.: Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1910.
(Aquila XVIII, 1911. p. 9—134.)
26. Lambrecht, K.: Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1911.
(Aquila, XIX. 1912. p. 43—163.) —
27. Lintia, D.: Meine ornithologische Studienexcursion in die Dobrudscha.
(Aquila, XVI. 1909. p. 156—178.)
28. Lintia, D.: Pasarile din R. P. R. III. (Bucuresti) 1955, pp. 487.)
29. Madarász Gy.: Magyarország madarai — Die Vögel Ungarns.
(Budapest 1899—1903. pp. 666.)
30. Müller, A. K.: Nachtrag zum Mainsingersee.
(Anzeiger der ornithologischen Gesellschaft in Bayern, IV.—I. Sept. 1955.)
31. Niethammer, G.: Handbuch der deutschen Vogelkunde IH.
(Leipzig, 1942. pp. 568.)
32. Sdtori, J.: Libellen und geflügelte Ameisen als Vogelnahrung.
(Aquila, 1942, XLVI—XLIX. 1939—42. p. 444— 448.)
33. Satori, J.: Faunistische Daten vom Hortobägy.
(Aquila, L. 1943. p. 406—407 et 415—416.)
34. Schenk, H.: Ungewöhnlich spät abziehende Vögel.
(Aquila, XIII. 1906. p. 226—227.
35. Schenk, H.: Durchzug von Larus minutus
(Aquila, XXVIII., 1921, p. 190 et 220.)
36. Schenk, H.: Ornithologische Motiven aus der stidlichen Bacska.
(Aquila, L. 1943. p. 352—356.)
37. Schenk, J.: Aves in Fauna Regni Hungariae
(Budapest, 1917. p. 114.)
38—45. Schenk, J.: Der Vogelzug in Ungarn
(Aquila VII., 1899. p. 168—251; XII., 1905. p. 33—232; XII., 1906. p. 33—141;
XIV., 1907. p. 1—119; XXI. 1914. p. 137—187; XXVUI., 1921. p. 97—126.)
46. Schenk, J.: Ornithologische Fragmente von Fertö-See
(Aquila, XXVI., 1917. p. 30—106.)
47. Sterbetz, J.: The bird-life of the Sasér-Bird-Sanctuary of Hödmezöväsärhely.
(Aquila, LXII--LXIV., 1956—57., p. 177—193.)
48. Tarjan, T.: Ein Brief aus der Hortobagy-Puszta.
(Aquila, XXXIV—XXXV., 1927—28. p. 381—382 et 423—424.)
49. Udvardy, M.: Die Vogelwelt der Puszta Hortobagy.
(Tisza, V. 1941, p. 92—169.)
50. Vezényi, A.: Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahrs 1902.
(Aquila, XII. 1905., p. 1—32.)
51—52. Warga, K.: Vogelzugsdaten aus Ungarn.
(Aquila, XXIX, 1922. p. 91—131;
Aquila, XXII—XXXIII, 1925—26., p. 66—127.)
53. Wiist, W.: 25 Jahre Ismaninger Vogelparadies.
(Anz. Ornith. Gesellsch. Bayern 1954. IV. 4. p. 201—260.)
54. Wüst, W.: Das Ismaninger Teichgeliet des Bayernswerkes (A. G.) 16 Bericht
Anfang Oktober 1954. bis Ende Dezember 1955.
(Anz. Org. Ges. Bayern, IV. 6., p. 390—402.)
55. Zeyk, M.: Die Vögel Siebenbürgens.
(Aquila, XXVII. 1920. p. 71—243.)
56. Zimmermann, R.: Beiträge zur Kenntnis der Vogelwelt des Neusiedler Seege-
biets.
(Wien, 1944. p. 272.)
_ : Sammlung
(Aquila, XVI. 1909. p. 341.)

IT.

Rhine — Danube as transcontinental migration routes for the
Little Gull

Christian Erard (Paris)

The Little Gull (Larus minutus) has an extensive biogeographical area ranging
from Eastern Europe to Eastern Siberia, and this poses problems for the ornithologist
studying their migration. Do all populations with free access to the Balticum and
North Sea spend the winter on the British Isles and on the coasts of Western Europe?
Or do certain contingents cross the Continent to arrive to their large winter quarters
at the Mediterranean? Though data on recovered ringed Little Gulls are scanty,
there are some records which seem to justify the hypothesis of transcontinental
flight. All the more so as we find an impressive literature showing the importance
of the Rhine and Danube migration route. In the following I shall confine myself
only to this problem; other aspects of the migration will be the subject of a more
detailed work I intend to publish in the near future.*

In Dobrudsha, at the mouth of the Danube near Maru-Ghiöl, ALmAsy watched
the passing of a flock of 50—60 birds, which was later followed by single ones (17th
April, 1898). Kornis saw a number of them near Lake Razik, where the birds looked
for insects in the furrows of freshlv ploughed earth. (April, 1929). He collected some
at Razim (17th April, 1929) and at Caliga (27th April, 1929). According to Doms
ROWSKI their migration is very peculiar. He found them rare at the lower reaches
of the Danube extending to Cernavoda, though they were common at the Braila-
Delta reach in April. He thought the birds probably also bred there for small numbers
were to be found at the lakes from May to July. Their autumn migration (August—
September) could be observed at the same posts as their spring migration though
in smaller numbers. According to Simpson whom he quotes, the Little Gulles are
to be seen during migration in great numbers in Bessarabia at the coasts of the Black
Sea, but only a few pairs remain to breed. Their nests were found by ALLEON and
CULLEN near Constanza. LINTIA observed the birds at Sulina on the 24th of May,
1908.

Little Culls were also observed in Transylvania and in the Banat. (Spring oc-
curence: Table 1, — Autumn occurence: Table 2. (For Tables see Hungarian text).**

Vônüczky—ScHENK also mentions: Fogaras, Mezőség, Rea, Krisény, Koslärd,
Szamosüjvar.

Little Gulls following the line of the Danube were observed in spring (Table 3)
and in autumn (Table 4).

Other data show that the birds may follow the Tisza and thus arrive at the Eastern
part of the Hungarian Planes. In spring: Table 5, — and in autumn: Table 6

The most Eastern occurrence in the Carpatian Basin came from Pribekfalva
(Vonòczgy—ScHENK) and Kemecse, 18. IV. 1909 (V. Bogár), whilst the most northern
occurrence was Helpa and Sumjàc (VÖnöczky—SCHENK).

From the area between Danube and Tisza we have the following records: (Table 7.)

Data collected by P. BERETZK from the reservation of Szeged-Fehertö, prooves
that the Little Galis appear frequently at these lakes and fisheries. (Table 8.)

On the Transdanubian lakes, Balaton, Velence and Fertő, the Little Gulls appear
in spring and autumn. Already CHERNEL (1899) states the fact that the Little Gull
migrates regularly through Hungary though up to that time it was thought to be
a rare visitor. Having observed it for ten years he declares that the birds arrive every
year in great numbers and can be seen at the lakes of Velence and Fertô where he
sometimes could count about hundred birds at a time. According to him, spring
migration is to be observed mostly during the first of May, rarely in the second.
In autumn they generally arrive in the first part of September and these birds are
mostly immature.

* Tssued: Alauda, X XVIII, 1960, p. 196.
** Assuming that the migration follows the Danube-line data are given two groups: a) spring and b)
autumn migration. Spring migration is ,upstream ” so the of places follow from South to North, while
autumn migration is given in the inverse direction.

Data from Balaton and surroundings.
Spring occurence (Table 9.), and autumn occurence (Table 10.).

Two incomplete data are to be mentioned here:
Little Gulls were recorded from Fonyód in 1894 (L. E. SzAaLAY), and from Siófok
(without date) (VÖNÖCZKY—SCHENK).

Lake Velence and surroundings.
Spring occurence (Table 11.) and autumn occurence (Table 12.).

At Sarszentagota Boross could observe them in nearly every spring and autumn
from 1925 to 1941. VonoczKyY—ScHENK mentions it from Seregélyes.

Data from the Western parts of Transdanubia:

Ferté: A. Jukovırs during 1852—1871 saw large flocks of Little Gulls before
and after breeding season. E. V. DomBrovski shot a female gull on the 22nd of
September 1887. He saw on the Western shores of the lake some juveniles on the
24th of September, and from 4th to 8th of October, 1887. O. KoENIG saw several
Little Gulls in September 1933 on the Western shore, at the mouth of the Vuka.
Mexicopuszta: Husztuy collected a bird on the 5th of September, Nezsider: F. WoLF
made his observations on the 23rd and 29th of August, 1951. Mosonbanfalu: (=
= Apetlon) E. SzaLay collected a bird on the 26th of April, 1907. Mosonszentandras :
LucitscH saw a juvenile on the 14th of December 1940. Mmie: VONÜCZKY—SCHENK
records a flock of 10—15 adults from the Salt Lakes from the 26th of April till the
Ist of May, 1907. Lucirscu saw two birds on two different points on the 7th of
May, 1951. Hegyk6: MaparAsz observed 3 Little Gulls on the 13th of May, 1889.
Büdôsté: P. FRommHoLD and O. HERMANN saw a flock of 20 immature birds on the
5th of June, 1939. Köszeg: CHERNEL saw a few of them on the 10th of May, 1910
and a year later on the 11th of May. R. ZimmMERMANN studied the species and recorded
large flocks of gulls (about 60 birds) in May, a lot of non-breeding summer visitors
in June, and birds on post-nuptial passage in the middle of July, 1940. In 1941 and
1942 the number of Little Gulls was less then in the previous year, though on the
30th of April, 1941, he observed a flock of 120; the last 3 birds vanished after the
25th of June. In 1942 the first birds—3 old and a young one—arrived on the 24th
of April.

In Bavaria—according to A. J. Jacken (1891) it occurs only occasionally and
is extremely rare. The bird he mentions was killed at the river Main. (No precise
date). But Jackel’s statement is contradicted by W. Wüsr’s (1954) observations
who speakes of the Little Gull as a regular visitor appearing every year. It is to be
seen on Lake Ismaning near Munich from April to June and from August to Decem-
ber. The bulk of migration seems to arrive in May. (Maximum: 14 adults + 2 juve-
niles on the 6th of May, 1950). Post-nuptial migration mainly takes place at the
end of August and in September. This time —contrary to the spring-movement— the
migrants are mostly immature. An immature Little Gull was observed on the 4th
of July, 1954, by RoTHMAYER and RemoLp (by Wüst 1956). Dr. J. Dietz sent
me several records from the neighbourhood of Bamberg (Bavaria). (Table 13.)

According to LiscHkA during migration in spring and autumn the Little Gulls
can be observed. A. K. MuùLLER (1955) gives account of the following: (Table 14.)

FaLTER (Hessen) mentions a Little Gull (immature) observed on the 23rd of
August, 1938 on the Rhein at Mainz. L. GeBHARDT and W. SUNKEL (1954) explain
the Little Gulls’ presence in the Rhine-Valley by their breeding in the Netherlands,
(though there are but few pairs). They give the following data: (Table 15.).

Switzerland seems to be a „hyphen” between the Rhine and the Danube. In the
following some examples of interesting data are given. (More details will be given
in the work I intend to publish). W. Knorrrı (1946, 1956) and G. A. JAucH (1952)
are of the opinion that the birds arrive to Switzerland from the North (Rhine) and
not from the North-East, (Bavaria and Bodensee) for there are 28 records from
Basel. The species regularly appear in spring and autumn migrations, the dates
varving between mid-April, end of May and mid-August and end of September,
sometimes even October. Large flocks are rather uncommon. Some data: (Table 16.).

From the Alps we have but 5 records, thus an eventual migration-line towards
Italy seems quite uncertain.

The reports mentioned help us to get a picture of the Little Gulls’ transcontinental
movements. This shows that the Rhine and the Danube become a highway for the
migrating Larus minutus.

From the mouth of the Rhine the Little Gulls follow the river to Mainz. Here
they divide their forces and while some take their course towards the South and so
arrive to Switzerland, the others following the River Maine arrive to Bavaria. This
fact is proved by data from Franckfort, the regions of Würzburg and Bamberg.
From then on the Danube decides the route to the Black Sea. We must nevertheless
mention the fact that the large lakes of München, Ismaninger See, Fertö, Balaton,
Velence, Fehertö seem to be very tempting and lure the birds to stay thereby modify-
ing their transcontinental flight.

Acknowledgements

I am grateful to Dr. J. Dietz for reporting some records from Bavaria, to Dr. P.
BeRETZK and Dr. A. Keve for informations about Lake Balaton PAUL GEROUDET
for advices about the status of the species in Switzerland. I also thank R. D.
ErcHécopArR and his staff of the Centre de Recherches sur les Migrations des
Oiseaux et des Mammiferes in Paris (Museum d’Histoire Naturelle) who let me refer
to the library ot the Centre, and also to Miss N. SAmueEt for her kind help.

Résumé Francais

Cette courte communication se donne pour objet de montrer l’importance de
l’ensemble Rhin-Danube dans l’étude des voies de migration de la Moutte pygmée.
La discussion est étayée par la compilation détaillée des données intéressant ce par-
cours de l’espèce en Europe Centrale. Il est admis que le plus gros mouvement a lieu
dans le sens Mer de Nord — Mer Noire; il est concentré sur la vallée du Rhin, se
divise au niveau de Mayence en deux branches l’une descendant vers la Suisse, l’autre
atteignant la Bavière par le Main. Dans la region du Danube, les pygmées se montrent
très attirées par la présence des grands lacs allemands, autrichiens et hongrois.

A MADARTANI INTEZET 1958—1959.
EVI MADÄRJELÖLESEI
XXII. GYÜRÜZESI JELENTES

Dr. Patkai Imre

Bird-Banding of the Hungarian Ornithological Institute
in the Years 1958—1959. 22nd Report on Bird-Banding

Dr. Imre Patkai

Évek óta kényszerűségből összevont jelentésekben tesszük közzé vonulàs-
kutatási eredményeinket. Az utóbbi két év kézrekerülési adatainak köz-
lésével lezárul az összevont jelentések sora, így a következőkben már
helyet szoríthatunk az évenként gyűrűzött fajok mennyiségi statisztikái-
nak is.

Előző jelentésünkben három legfontosabb gyűrűző állomásunk föld-

rajzi koordinátáját elöljáróban közöltük, hogy elkerüljük az azonos
fok és perc minduntalan ismétlését. Most pedig a jelentésünkben szereplő
összes gyűrűzési helyünk koordinátáit sorszámozott jegyzékbe foglaltuk,
részben a fenti indokból, de nem utolsó sorban helykímélő célzattal is.
Tehát az egyes gyűrűzési helynevek alatt szereplő szám az illető hely
koordináta jegyzék számával egyezik.

Il, ANOS Loved dovendo da Hala a 00 47°40’

De TRY lALON TENTE ROMAE III LITRO 46°50’

PBI 47°36"

A BEIC A RENE VA D ns AD NI TI 47°37'

MB AA KES ZE SN ARRE o) OR RE clon or AO

CRBudapest—EUVOSVOIVE III AE 47934"

To B udapest —Janosbeesz ARIE 47°31'

shy, Budapest NEPI BERE 47°29'

2. Budapest, OPUS 47°34'
10 Budapest Betnehazi rét i... 47°32’
11. Budapest—Rakosi temető ...............2...-..+----- 47°30’
Budapest VaLOSsl Getic s halle) ANO 47931
Ie}, Budapest ——_/AU e MERO 47"30"
Ta Ona kote a IONS GER RT RR SRI 47°31’
ARC SOC A oa 5 eG ee ener IR ATS
NOMD10S COMET cary Pe le nen RIOT ee 47°57'
IN DI OT OS ee en 47°46’
Io MEAERON cobacocbooodocobocesedenedcoocvoovedeoeoa 47947"
MOPS TEC DO Zap III SRS esek el RE e de 47°39’
POCO acer RE eet eI a ZI Se SEE rn ae 47°42’
PAPO LOC SR N ee ee a SRS OTe ceca RAP 47°34’
D (CRD ne 0016 boule 6 ao ó 47°40’
Mar JEANNE doboeomodobebo A EE 47°14"
DAT ATOS A AZ A NEUTRE PRE Pr N A et 47°07’
DAS DATA TON ees aS Nan en Sent O aces ee ÉS 46740"
ORMAI Eo ere RENE CHa cr on ARR ESA 48°06’
lo NECK od 6 de dee OO Oooo pa 9 0 ODO OUD er 47950"
DA ERBE EAN Ge ALES RN oe RTE 47°52’
DI), GEO REINA 47°36"
BO; WerapowaGsl 000000006000 AIA bo do 00 M6 6 oo ue 47°35'
SEA BAGY ze ORI nn IR ee 47°31’

SFT SS SS SSS SS 5

18°22’
17°35’
19703"
19703"
18°56’
18°58’
18°57’
19°05’
19°00’
18°57’
19912"
19906"
18958"
19°14’
17°15’
19°02’
18°55’
18°45’
16°43’
19°08’
195224
17°38’
18917"
17910"
17915"
20738"
192017
19959"
19°15’
18°53’
18°50’

32% Resthideg kituri RR
33:4 Bestloriner Aa a ts ARR Giants ices
31: Pilisborosjeno, LR SE EE
FO POMAZ RIETI INR AR ear ee
36. Rakosszentmihaly se NI CE
Sige Retszilasiwen.e amet ee ee:
389 SolyImanıa.ı rate. esas Sr A ET
SON SOPLOMY REN ren SE ET
AQ SZEGE Ries CROIRE a el AIR PR RUE
Al. Szeged Hehentoe EI II
42° TOLMVOSTEME LIM: see RR A Oeste nels
43:210rokbaling E N ire Meme tena eel os nae
AAS ENACT LOU ee N TA a RUE act RI

DERZEIT NE LA etal ene MICE AL re

A jelentésben hasznalt nemzetk6zi jelek:
O = fészekben jelölt fióka (pullus)

eee eee

ALE 47°34’ | 18°58'
DRD ago NPN?
Be 47°36’ / 19°00"
Renee, 47°39’ | 19°01"
ER 479317 — / 19712"
IA 46950" / 18935"
RN 47935" — / 18957"

47°4l' | 16°35’
Be 46°15’ / 20°09
N 46°20" / 20705"
EU ARISE DION
SET MOY? ROO
SR AT CAS! gel:
ose 47916" — / 17953"

% = öreg (adultus) vagy repülőképes fészken kívül elfogott fiatal (iuvenis)

+ = lőtt vagy másképpen kézrekerült példány
v = visszafogott és ismét elengedett madár
( ) (zárójel) — 1945 előtt készült gyűrű

The numbers of rings made before 1945 are put in brackets.

Podiceps eristatus — Búbos vöcsök

18426 % Szeged
40
<> Zenta, Jugoslavia
45°56’ 20°05’
35 km S
Ardea cinerea — Szürke gém
24401 O Kisbalaton
25
+ Baguineda, Soudan Franeais
4000 km SW
Egretta garzetta — Kis kócsag
24394 O Kisbalaton
25
nn Vallo della Lucania, Salerno,
Campania, Italia
850 km SW
Nyeticorax nycticorax — Bakcso
(160459) O Rétszilas
37
+ Milano, Italia
760 km WSW
(170873) O Kisbalaton
25
x Mesztegnyö
25 km SE
18227 O Rétszilas
37
+ Zante, Grece
1000 km S
24234 O Rétszilas
37
+ Catanzaro, Calabria, Italia
930 km S

31. III. 1958.
Dr. Beretzk Péter
6. IV. 1958.
Hagymas Karoly

5. VIII. 1957.
Steffel GAbor
III
Inst. Fr. Afr. Noir

16. VI. 1956.
Steffel Gábor
6. IV. 1958.
Prof. A. Toschi

15. VI. 1956.
Ziegner Antal
8. VIII. 1958.
Prof. A. Toschi

30. V. 1950.
Steffel Gábor
8. XII. 1958.
Csendes József
11. VII. 1953.
Ziegner Janos
—. —. 1959.
Antonio Skino Dimitri
15. VI. 1956.
Ziegner Janos
31. III. 1958.
Prof. A. Toschi

Ciconia eiconia — Golya
{160435) O Tornyosnémeti
42

X Tworköw, Racibörz, Opole, Polska

50°10’ 18°15!’

275 km NW
(160441) O Mezözombor
x Mezözombor
Magängyürü O Tornyosnémeti
Privat Ring
x Tornyosnémeti

Platalea leucorodia — Kanalasgém
18961 O Fertöboz
19
+ Zombor(= Sombor), Jugosl.
45°46’ 19°07’

270 km SE
Milvus migrans — Barna kánya
24305 O Agostyàn
1
+ Prusanky, Hodonin, CSR
160 km NW
Buteo buteo — Egereszölyv
24788 © Iszkaszentgyörgy
+ Soponya
28 km SE
Falco eherrug — Kerecsen
24806 O Iszkaszentgyòrgy
+ Bucs(= Buc), CSR
55 km NE
Actitis hypoleucos — Billegetöcanko
80271 * Sarisap
x Dorog
5 km NE
Scolopax rusticola — Szalonka
104178 ©) Diösjenö

16
+ Mahon, Menorca, Espagne
39°53’ 04°21’
1800 km SW
Larus ridibundus — Dankasirdly
(79113) © Szeged—Fehértò

Kecskemét
80 km NW

=f
33049 O Szeged—Fehérté
41
+ Eszék(— Osijek), Jugoslavia
45934" 18°40’
140 km SW

16. VII. 1955.
Radvanyi Otté
30. X. 1957.
H. Chodecka

2. VII. 1958.
Radvänyi Otté
8. VIII. 1958.
Palko Janos

14. VIII. 1957.
Kôves Ervin
10. I. 1958.
Kôves Ervin

8. VI. 1956.

Györy Jené

12. XI. 1957.

R. Rucner—Kroneisl

19. VI. 1955.
Porga Zoltän

3. II. 1959.
Vladislav Häjek

9. VI. 1958.
Tapfer Dezsö
21. II. 1959.
Cseh Janos

27. V. 1957.
Tapfer Dezső
9. V. 1959.
Gál Sándor

28. VII. 1959.
Lenner József
29. VII. 1959.
Pacsnik Jánosné

20. V. 1958.

Gárdonyi Gy. Gábor

2. I. 1959.

José J. Tato Cumming

1. VI. 1948.

Dr. Beretzk Péter
— Wa 1951.

Dr. Beretzk Peter
21. VI. 1954.

Dr. Beretzk Peter
10. I. 1959.

R. Rucner—Kroneisl

33177

33434

33537

33574

33734

33767

33899

33914

34937

100342

101369

101454

ace ©

RO HO er 02.1 O O

=e 0

Szeged—Fehertö
41
Altavilla Milicia, Palermo,
Sicilia, Italia
1100 km SW
Szeged—Fehertö
41
Acarnanie, Grece
900 km S

Szeged—Fehért6
41

Valli di Comacchio, Ferrara,
Italia
650 km SW

Szeged—Fehertö

Lac Trasimeno, San Feliciano,
Perugia (Umbria), Italia
910 km SW

Szeged—Fehertö

Algy6
5 km E

Szeged —Fehértò
41

Pachino, Siracusa, Sicilia,
Italia
1200 km SW

Szeged —Fehértò
41
Prokljansko jezero, Dalmacia,
43°48' 15°20’ Jugoslavia
450 km SW

Szeged—Fehertö

Mindszent
35 km NE

Szeged—Fehertö

Varano, Foggia, Italia
580 km SW

Szeged—Fehertö
41

Eube-Lac, Grece
900 km SE

Retszilas

Gala, Sinj, Dalmacia, Jugosl.

43°42’ 16°38’
375 km SSW

Rétszilas

Almudevar, Huesca, Esp.
2000 km SW

18. VII. 1954.

Dr. Beretzk Péter
28. XII. 1958.
Prof. A. Toschi

18. V. 1958.
Dr. Beretzk Péter
2. XII. 1958.
Min. Étr. Gr.

18. V. 1958.

Dr. Beretzk Péter
15. VIII. 1959.
Guiseppe Bentivogli

18. V. 1958.

Dr. Beretzk Péter
5. IV. 1959.

Prof. A. Toschi

18. V. 1958.
Dr. Beretzk Peter
16. VI. 1958.
Dr. Beretzk Peter

18. V. 1958.

Dr. Beretzk Peter
JI is LSS),
Angelo Avelesi

23. V. 1958.
Dr. Beretzk Péter
24. XII. 1958.

R. Rucner—Kroneis}

23. VI. 1958.

Dr. Beretzk Péter
24. VII. 1958.
Danicska Gézâné

20. V. 1956.

Dr. Beretzk Péter
20. I. 1958.

Prof. A. Toschi

121121955.
Dr. Beretzk Peter
24. XII. 1955.
Min. Etr. Gr.

17. VI. 1955.
Ziegner Janos
15. V. 1959.

R. Rucner—Kroneisi

17. VI. 1955.
Dr. Pätkai Imre
— I. 1956.

101952

102244

102451
102551

102567

102578

102674

103468

103959

103976
103991

104271

104287

ae ©. FeO Se © = © ar ©

a © ap ORO

Olio

Rétszilas
37
Napoli, Italia
790 km SW
Rétszilas
37
Laguna Veneta, Venezia, Ital.
500 km SW
Rétszilas
37
Manfredonia, Foggia, Italia
650 km SW
Rétszilas
37
Agrinion, Grece
1150 km SE
Rétszilas
37
Chioggia, Venezia, Italia
45°16" 12220"
510 km SW
Rétszilas
37
Venezia, Italia
500 km SW
Rétszilas
37
Ravenna, Italia
44°25’ 12°15!
560 km SW
Szeged—Fehertö
41

Albern a. Donau, Wien, Austria
350 km NW
Szeged—Fehértò
41
Ploce, Neretva, Dalmacia, Jug.
A0 Mig Ae
460 km SW
Szeged—Fehérté
41
Ferrara, Emilia, Italia
575 km SW
Szeged—Fehertö
41

Monfalcone, Venezia, Italia
540 km SW

Szeged—Fehertö
41

Torre Orsaia, Salerno, Campania,

Italia
750 km SW
Szeged—Fehértò
41
Alfonsine, Ravenna, Romagna,
Italia
620 km SW

15. VI. 1956.
Dr. Pâtkai Imre
17. III. 1958.
Prof. A. Toschi

16. VI. 1956.
Dr. Pâtkai Imre
22. I. 1958.
Prof. A. Toschi

16. VI. 1956.
Ziegner Janos
14. XII. 1957.
Prof. A. Toschi

Wigs VAL 1956:
Kovacs Jözsef
25. 1. 1957.

Min. Etr. Gr.

17. VI. 1956.
Kovács József
10. II. 1959.
Prof. A. Toschi

17. VI. 1956.
Ziegner Antal
23. III. 1958.
Prof. A. Toschi

17. VI. 1956.
Ziegner Antal
25, OT 107%
Prof. A. Toschi

17. VI. 1956.
Dr. Beretzk Peter
27. If. 1958.
O. K. Turka

1. VII. 1956.

Dr. Beretzk Péter
ZONA DITE

R. Rucner—Kroneisl

26. V. 1957.

Dr. Beretzk Péter
18. I. 1958.

Prof. A. Toschi

26. V. 1957.

Dr. Beretzk Péter
21. I. SÌ

Prof. A. Toschi

2. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
12. III. 1958.
Prof. A. Toschi

2. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
—. IH. 1958.
Prof. A. Toschi

104335

104350

104380

104535

104579

104940

105018

105023

105102

105150

105328

105344

+0 +0 Fo +0

a. ©

Te Oo) Or ae)

Szeged—Fehérté
41
Ujvidék(= Novi Sad), Jugoslavia
45°16’ 19°45’
120 km SW
Szeged—Fehertö
41
Augusta, Siracusa, Sicilia, Italia
37°43’ 15°13’
1150 km SW
Szeged—Fehérté
41

Teano, Caserta, Italia
720 km SW

Szeged—Fehérté

Kopacsi-rét, Bellye(= Bilje),

45°37' 18°43’ Jugoslavia
125 km SW

Szeged—Fehérté
41

Laguna di Venezia, Italia
600 km SW

Szeged—Fehérté
41
Gracanica, Kutina, Croatia, Jug.
45°29" 16°47'

300 km SW
Szeged—Fehértò
41

Rovigo, Italia
630 km SW

Szeged—Fehérté
41
Bellye(= Bilje), Jugoslavia
45°37' 18°43’
125 km SW
Szeged—Fehérté
41
Codigoro, Ferrara, Italia
44°49" 12°11'
610 km SW
Szeged—Fehérté
41
Cosenza, Calabria, Italia
850 km SW

Szeged—Fehérté

Catania, Sicilia, Italia
1100 km SW

Szeged—Fehérté

Soponya
150 km NE

DATE 1057
Dr. Beretzk Péter
DER E
R. Rucner—Kroneisl

2. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
14. II. 1959.

Prof. A. Toschi

2. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
15. I. 1958.

Prof. A. Toschi

DEVIL Os

Dr. Beretzk Péter
Sd 11057:

R. Rucner—Kroneisl

2. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
25. IX. 1958.
Prof. A. Toschi

16. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
8. I. 1958.

R. Rucner—Kroneisl

16. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
22. VI. 1958.
Prof. A. Toschi

16. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
10. XI. 1957.

R. Rucner—Kroneisl

16. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
18. I. 1958.

Prof. A. Toschi

16. VI. 1957.

Dr. Beretzk Péter
25. I. 1958.

Prof. A. Toschi

23. V. 1958.

Dr. Beretzk Péter
31. XII. 1958.
Prof. A. Toschi

23. V. 1958.

Dr. Beretzk Péter
20. VIII. 1958.
Radetzky Jenö

105406 O
+
105407 O
a
105512
x
105540 O
+
105678 O
+
105687 O
+
106003
+
106054 O
+
106077 O
+
106091 O
+
106108 o,
a

7 Aquila 1960-61. — 10

Szeged—Fehérté
41

Fiume(— Rijeka), Jugoslavia
45°20’ 14°27’
420 km SW

Szeged—Fehérté
41

Bacinskim Ploce, Makarska,
Dalmacia, Jugoslavia
400 km SW

Szeged—Fehértò

Fertöhomok
350 km NW

Szeged—Fehérté

Baska Voda, Makarska, Dalmacia,
Jugoslavia
400 km SW

Szeged—Fehértò

Arezzo, San Giovanni Valdarno,
Toscana, Italia
750 km SW

Szeged—Fehérté

Genzano, Matera, Basilicata,
Italia
680 km SW

Szeged—Fehérté

Ins. Ciovo, Split, Dalmacia, Jugosl.

43,3 002167276
425 SW

Szeged—Fehértò

Porto Corsini, Ravenna, Italia
600 km SW

Szeged—Fehértò
41
San Benedetto del Tronto,
Ascoli Piceno, Marche, Ital.
42°57' 13°57'
600 km SW
Szeged—Fehérté
41

Vlora, Albania
600 km SSW

Szeged—Fehérté
41
Mesola, Ferrara, Emilia, Italia
44°55’ 12°15’
630 km SW

23. V. 1958.

Dr. Beretzk Péter
19. III. 1959.

R. Rucner—Kroneisl

23. V. 1958.

Dr. Beretzk Péter
31. I. 1959.
Marinovie Gabro

1. VI. 1958.

Dr. Beretzk Péter
6. VIII. 1959.
Horvath Istvan

1. VI. 1958.
Dr. Beretzk Péter
1. II. 1959.
Stok Viktor

1. VI. 1958.

Dr. Beretzk Peter
25. IH. 1959.
Prof. A. Toschi

1. VI. 1958.

Dr. Beretzk Péter
29. X. 1958.

Prof. A. Toschi

10. VI. 1958.

Dr. Beretzk Péter
20. XII. 1958.

R. Rucner—Kroneisl

10. VI. 1958.

Dr. Beretzk Péter
252 NL 11958:
Prof. A. Toschi

10. VI. 1958.

Dr. Beretzk Peter
15. III. 1959.
Prof. A. Toschi

10. VI. 1958.
Dr. Beretzk Peter
10. II. 1959.
Kristag Prifti

10. VI. 1958.

Dr. Beretzk Péter
30. III. 1959.
Prof. A. Toschi

106318

106358

106415

106426

107154

107194

107326

107484

107614

107622

107905

109001

ao Oe OÖ)

(OTRS ©

AO er Oe ere Or On e

Szeged—Fehérté

Pellérd

150 km WSW

Szeged—Fehértò

Messina, Sicilia, Italia
332127152327

980 km SW

Szeged—Fehertö

Valli di Comacchio, Ferrara,

Italia
620 km SW

Szeged—Fehérté
41

Barcelona Pozzo di Gotto,
Messina, Sicilia, Italia

980 km SW

Szeged—Fehérté

San Pietro i. Volta, Laguna di

Venezia, Italia
600 km SW

Szeged—Fehérté

Laguna di Venezia, Italia

600 km SW

Szeged—Fehértò

41
Chiog
45°16

gia, Venezia, Italia
12°20’
600 km SW

Szeged—Fehérté

Vlora, Albania

600 km SSW

Szeged—Fehérté

Szabadhidvég, Fejér m.

180 km NW

Szeged—Fehérté

Felsölajos, Bacs m.

90 km NW

Szeged—Fehérté

Kistelek, Csongrad m.
16 km N

Szeged—Fehérté

Kaba

, Bihar m.
290 km NE

15. VII. 1958.

Dr. Beretzk Péter
12. VIII. 1958.
Réthy Gyula

15. VI. 1958.

Dr. Beretzk Péter
28. I. 1959.

Prof. A. Toschi

DS NA ICE

Dr. Beretzk Péter
14. IX. 1958.
Prof. A. Toschi

15. VI. 1958.

Dr. Beretzk Péter
2% DAO UO
Prof. A. Toschi

7. VI. 1959.

Dr. Beretzk Péter
262 2 11959:

Ist. d. Biol. Marina

7. VI. 1959

Dr. Beretzk Peter
I, ADs 11050,
Prof. A. Toschi

Us NAL, USES)

Dr. Beretzk Péter
28. VIII. 1959.
Prof. A. Toschi

7. VI. 1959.

Dr. Beretzk Péter
18. XI. 1959.
Teodor Dimo

Zo, Al, 1959,

Dr. Beretzk Péter
8. VIII. 1959.
Mater Jözsef

de ANTONIO 59%
Dr. Beretzk Péter
—. VIII. 1959.

14. VI. 1959.

Dr. Beretzk Péter
19598
Czegledi Lajosne

28. VI. 1959.

Dr. Beretzk Peter
1. IX. 1959.

Durö Lajos

109005 O Szeged—Fehérté

41
+ Muntelier, Murten, Freiburg
Schweiz
950 km W
Sterna hirundo — Küszvago csér
43116 O Szeged—Fehérté
41

=e Obecse(= Becej), Jugoslavia
45°36’ 20°03’
80 km S
Streptopelia turtur — Gerle
106634 O Iszkaszentgyòrgy
23

+ Casalvelino, Salerno, Italia
40711" 15906"
780 km SW
Streptopelia decaocto — Balkani gerle
108109 + Budapest—Zuglé

Hd Budapest—Zuglé
Tyto alba — Gyüngybagoly
24222 Velence
X Velence
Jynx torquilla — Nyaktekercs
9852 O Väcrätöt
| + Nyergesujfalu
50 km W

Hirundo rustica — Füsti fecske

68501 O Lupasziget
x Csillaghegy
3 km W
Parus maior — Szencinege
40202 * Császló
v Csaszlö
42492 *% Szeged
v Värpalota
180 km NW
44589 ® Pesthidegküt
32

+ Rzepin, Jaroslaw, Polska
49°55’ 22928"
620 km NW

7* — 3

28. VI. 1959.

Dr. Beretzk Péter
13. XI. 1959.

Dr. A. Schifferli

12. VI. 1955.

Dr. Beretzk Péter
27. VIII. 1958.

R. Rucner—Kroneisl

25. VII. 1958.
Tapfer Dezsö
OS Wie I).
Prof. A. Toschi

S959:
Csöka Lajos
13. XII. 1959.
Csottany Gabor

THIS GEG,
Szabö Läszlö
4. VIII. 1959.
Balazs Jänos

10m 1956:
Warga Kälmän
19. VII. 1958.
Szekeres Jänos

4. VII. 1957.
Tergovits Antal
d IDG 1950
Menyhárt István

232.12 1955:
Baboss Jenö
24. II. 1956.
Baboss Jenő

25. I. 1958.

Dr. Beretzk Péter
22. II. 1959.

Gallé Imre

30. VI. 1955.
Thaly Béla
8. I. 1958
T. Zablocka

54870

55644

74300

75237

77128

78827

84210

84893

88861

93936

Parus
60091

65273

66067

71135

100

+ Györ
v Päty
100 km WMW
® Budapest
x Budapest
5 km NE
% Budakeszi
v Budakeszi
ax Budakeszi
Vv Budakeszi
* Budapest—Zugliget
v Budapest— Zugliget
* Budakeszi
v Budakeszi
* Budapest— Zugliget
v Budapest— Zugliget
x Budapest —Obuda
v Budapest—Obuda
x Budapest—Obuda
v Budapest—Obuda
O Budakeszi
v Budakeszi
caeruleus — Kek cinege
Budakeszi
v Budakeszi
Vv Budakeszi
x Budakeszi
v Budakeszi
* Budakeszi
v Budakeszi
* Budakeszi

23. XII. 1956.
Tôlgyesi Janos
21. III. 1958.
Muzsik Janos

4. VI. 1956.
Demetrovics Antal
20. IX. 1958.
Gedeon Józsefné
17. XI. 1957.
Bozzi Tibor

23 Wa 15T,
Rotschüller Lipöt

—. VI. 1958.
Zöld Gyula
20. III. 1959.
Bozzi Tibor
We Wo BESS
Molnar Lajos
31. VIII. 1959.
Bozzi Tibor
19. V. 1958.
Hollö György
I02VE11953
Hollö György
8. IX. 1958.
Bozzi Tibor
ee JAG 11959.
Bozzi Tibor

25. IX. 1958.
Banyai Rezso
26 Vie L959:
Homonnay Zsombor

17. IT. 1959.
Homonnay Zsombor
26. V. 1959.
Homonnay Zsombor
20. VI. 1959.

Bozzi Tibor

2ER 1959:

Bozzi Tibor

28. IV. 1957.
Zöld Gyula
1. II. 1959.
Hollö György
22. III. 1959.
Bozzi Tibor
40V 1958:
Bozzi Tibor
20. III. 1959.
Bozzi Tibor
13. V. 1958.
Franke Jenö

Z2IEXT.1959:

Bozzi Tibor

13. IV. 1959.
Hollö György

75136

75287

79906

82463

82941

83268

84229

84505

88466

98035

Parus
71147

78620

Budakeszi

Budapest—Zugliget
Budapest—Zugliget

Budakeszi
Budakeszi

Budapest—Zugliget
Budapest—Zugliget

Budakeszi
Budakeszi

Budapest—Zugliget

Budakeszi (Nevelò Otthon)

Budakeszi
Budakeszi

Budaörs

palustris — Bardtcinege

*
v

Budakeszi
Budakeszi
Budakeszi

Budakeszi
Budakeszi

6. X. 1959.
Bozzi Tibor

25. V. 1958.
Papp Vilmos
24. III. 1959.
Bozzi Tibor

12. V. 1958.
Hollö György
19. III. 1959.
Bozzi Tibor

25. V 1958.
Holló György
2. XI. 1959.
Bozzi Tibor

10. V. 1959.
Bozzi Tibor
10. IX. 1959.
Bozzi Tibor

We IE 195%
Bozzi Tibor
234 01959
Bozzi Tibor

DONNER ES:
Bozzi Tibor
LA EX 959
Bozzi Tibor

ORIENTE
Bozzi Tibor
13. IV. 1959.
Bozzi Tibor

14. IX. 1958.
Bozzi Tibor
3. IM. 1959.
Juhasz Pal

1. IV. 1959.
Hollö György
26... 211959:
Bozzi Tibor

30. IX. 1959.
Bozzi Tibor
7. XII. 1959.
Bozzi Tibor

26. IV. 1958.
Holló György
Say. 111959:
Hollö György
EX MEY)
Bozzi Tibor

20. VIII. 1959. :
Zöld Gyula
TON 21060!
Hollö György

101

86281 x

93336 *

94806 +

Budakeszi
Budakeszi
Budakeszi

Budakeszi
Budakeszi
Budakeszi
Budakeszi

Aegithalos caudatus — Oszapé

79008 *

Budakeszi
Budakeszi

Sitta europaea — Csuszka

65220 *

Budakeszi
Budakeszi

Turdus merula — Fekete rigo

22063 X
+
43893 O
+
46824 %
ao
46892 %
Vv
59634 +
V
62010 O
+
69109
X

102

Budapest—Obuda
Budapest—Obuda

Budakeszi
5

Nuoro, Sardegna, Italia
1100 km SW
Budakeszi
5
San Marino, San Marino
ASO ER
650 km SW
Budakeszi

Budakeszi

Budakeszi
Budakeszi

Väcrätöt

Rieti, Lazio, Italia
42°26" 12952"

750 km SW
Budapest—Margitsziget

Budapest—Obuda
2 km W

22. III. 1959.
Holló György

2. IV. 1959.
Bozzi Tibor

29. XI. 1959.
Bozzi Tibor

30. VI. 1959.
Sztaricsek Mihäly
6.1959
Bozzi Tibor

o ID: 9507

. Holló György

265 exe AIO DO!
Bozzi Tibor

25. V. 1958.
Bozzi Tibor
19. III. 1959.
Bozzi Tibor

9. VIII. 1957.
Berecki Läszlö
7. III. 1958.

Franke Jenő |

20. II. 1956.
Haász József

3. I. 1958.
Ivanoczák József
21. VI. 1955.
Molnár Lajos

2, 111958:

Prof. A. Toschi

Go Vile 9b 6s
Zirkelbach Karoly
2 Js MESS),

Prof. A. Toschi

OVALE Sb Gs
Hollé György
22 III. 1959.
Bozzi Tibor

do Va 1957:
Zöld Gyula

5. IV. 1959.
Holló György
13. V. 1958.
Warga Kalman
21. I. 1959.
Prof. A. Toschi

24. IX. 1957.
Bozzi Tibor

10. IH. 1958.
Hamatta Sändorne

76619 O Budapest—Margitsziget
x Budapest—Margitsziget
76852 O Budakeszi
v Budaörs
4 km S
76891 * Budapest—Szabadsäghegy
+ Budapest—Jänoskörhäz
2 km S
80371 * Budakeszi
5
v Budapest— Petnehäziret
10
+ Lucca, Toscana, Italia
780 km SW
80429 O Budapest—Ujpest
X Megyer
2 km N
92528 O Budakeszi
v Budakeszi
92598 * Budaòrs
X Budakeszi
4 km N
Turdus pilaris — Fenyörigo
59826 _ 5 Budapest—Népliget
8
+ Gorizia, Venezia Giulia,
Italia
450 km SW
Turdus philomelos — Énekes rigó
1500 O Csorna
15
+ Forli, Italia
44°04’ 12°06’
550 km SW
59909 O Esztergom
18
+ San Bendetto del Tronto,
42°55’ 13°55’ Italia
630 km SW
76282 O Budakeszi
5
+ Ascoli Piceno, Marche, Ital.
42°53’ 13°40’
680 km SW
76721 * Solymär
38
Roma, Italia
820 km SW

20. VI. 1958.
Bozzi Tibor

33. I. 1959.
Zolykö Imréné
28. VIL. 1958.
Bozzi Tibor

10. V. 1959.
Rozsnyai Tibor
20. IX. 1958.
Végh Antal

25. I. 1959.
Kunväri Lajos
9. VII. 1959.
Hollé György
13. IX. 1959.
Som Ferenc

4. XI. 1959.
Prof. A. Toschi

3. VI. 1958.
Som Ferenc
4. V. 1959.
Muray Tibor
9. VIII. 1959.
Som Fereno
4. X. 1959.
Vass Jözsef

5. VII. 1959.
Rozsnyai Tibor
27. IX. 1959.
Schmidt Péter

21. I. 1957.
Cséka Lajos
21. II. 1958.
Prof. A. Toschi

30. V. 1957.
Kiraly Ivan
17. X. 1957.
Prof. A. Toschi

9. VI. 1957.
Som Ferenc
30. I. 1958.
Prof. A. Toschi

11. V. 1958.
Rozsnyai Tibor
21. XI. 1958.
Prof. A. Toschi

29. IX. 1959.
Schmidt Egon
25. X. 1959.
Prof. A. Toschi

103

89732 © Janoshaza
X Janoshaza
89782 ©) Magyarküt
27
<= Ancona, Italia
43°37 13°57’
650 km SW
Phoenicurus phoenicurus — Kerti rozsdafarku
74320 * Budapest—Sagvari liget
10
+ Mateur, Tunisie
1400 km SW
81057 x Budakeszi
5
= Yaroslavl, SSSR.

57°36" 39°52’
1780 km NE

Erithacus rubecula — Vörösbegy

59272

65183

75223

81396

82041

82552

82964

87639

104 °

*
SL

Gyor

Bonifacio, Corsica, France
960 km SW

Budapest—Zugliget
Budapest—Zugliget

Budakeszi
Budakeszi

iuv. Budapest—Zugliget
Budapest—Zugliget

Paty
31
Ciro, Catanzaro, Calabria,
39°22’ 17°04’ Italia
930 km SW

Budapest—Zugliget

Budapest—Zugliget
Budapest—Zugliget

—. V. 1959.
Végh Antal

25. VI. 1959.
Horvath Istvan

17. V. 1959.
Sütö Jözsef
25. X. 1959.
Prof. A. Toschi

14. V. 1958.
Stamberger Janos
11. TINI. 1959.
Said Azona

14. IX. 1958.
Holló György
17. V. 1959.
T. P. Shevareva

er 25 LOS
Tölgyesi Janos
20921958:
E. Musso

2 DS OR
Bereczki Läszlö
25. IX. 1958.
Bozzi Tibor

25. IX. 1958.
Eszterle Ferenc
28) ID, TOO:
Töth Kärolyné

30. VII. 1958.
Végh Antal
23. V. 1959.
Holló György

25. VIII. 1958.
Bozzi Tibor
23. III. 1959.
Bozzi Tibor

Pils IDK, IHS
Dvorszki István
19. I. 1959.
Prof. A. Toschi

7. IX. 1958.
Bozzi Tibor
23. III. 1959.
Bozzi Tibor

11. II. 1959.
Bozzi Tibor
23. II. 1959.
Bozzi Tibor

Sylvia atricapilla — Baratka

66560 * Budapest—Janoshegy
a
+ Cato Paphos, Cyprus
1800 km SE
80417 X%iuv. Budakeszi
Vv Budakeszi
82953 %iuv. Budakeszi
5
+ Djounieh Ghadir, Libanon
2400 km SE

Muscicapa striata — Szürke légykapo
(51533) © Balatonrendes

+ Sehouls, Morocco
34°00’ 06°30’
3100 km SW

Bombycilla garrulus — Osonttollü
83754 x Budapest—Värosliget
12

X Velsk, Arkhangelsk, SSSR.
61°03" 42°03’
2200 km NE

83768 Budapest—Varosliget

Szär, Fejér m.
50 km W

83835 Budapest—Varosliget
12

eek et

56°38’ 47°48"
2300 km NE

83843 * Budapest—Varosliget
v Budakeszi
15 km WNW
Budapest— Városliget
12
+ Batetsky, Novgorod, SSSR.
58°38" 30°20’
1450 km NE
Budapest—Varosliget

83860 *

89102

15 km WNW

x Budakeszi

& Budapest—Värosliget
12

89103

v Budakeszi
5
+ Rosljatino, Vologda, SSSR.
59°42’ 44°20'
2100 km NE

Medvedevo, Marijskaja, SSSR.

a VID 107
Molnar Lajos
14. IV. 1959.
Robert Spencer

12. VII. 1958.
Rothschüller Lipót
234) Viel O59!
Rothschüller Lipöt

3. IX. 1958.
Bozzi Tibor
30V. 1959.
Toufic Khouaizy

15. VII. 1931.

Vönöczky—Schenk Ja-
kab

2. II. 1934.

W. Rydzewski

23. I. 1959.
Cséka Lajos

25. IX. 1959.
T. P. Shevareva

Rel I, 1050,

Csóka Lajos
29. III. 1959.
Béres Ferenc

29. I. 1959.
Cséka Lajos
Us 2a 59°
T. P. Shevareva

2991221959:
Csöka Lajos

4. IV. 1959.
Hollö György
8711221959.
Csöka Lajos

ls 2S WOES

T. P. Shevareva

11. III. 1959.
Csóka Lajos

19. IV. 1959.
Sztaricsek Mihály
11. III. 1959.
Cséka Lajos

4. IV. 1959.
Holló György

Jo. 182% KIS

T. P. Shevareva

105

89163 Budapest—Varosliget
12
x Rjazan, SSSR.
1600 km NE
89481 * Budapest— Városliget
12
v Kirov, SSSR.
58737" 49°40’
2320 km NE
89486 + Budapest—Värosliget
12
+ Nikolskoie, Vologda, SSSR.
59°13" 38°31’
1900 km NE
89497 + Budapest— Városliget
+ Megyer—Vizmtivek
10 km W
Lanius collurio — Tövisszuro gébics
6954 * Budakaläsz
4
+ Lesbos, Grece
1100 km SE
50866 ©) Budapest—Räkosi-temetö
11
+ Djoubeil, Libanon

2000 km SE

Sturnus vulgaris — Seregély

43952

50046

62082

69410

76096

106°

O
aie

Te ok Si ©)

Zire
45

Rotta, Alfonsine, Ravenna, Italia

530 km SW
Pilisborosjenő ?
34

Orbetello, Grosseto, Toscana, Italia

42°26’ 11°15’

800 km SW
Zire
45
Arezzo, Italia
ASSO

600 km SW

Menfi, Agrimento, Sicilia, Italia
1100 km SSW

Budakeszi
5
Fucecchio —Marecage, Firenze,
43°48’ 10°50’ Italia
760 km SW

19. III. 1959.
Csóka Lajos
al 24 S959)
VI. I. Frolow

24. III. 1959.
Csóka Lajos

7. X. 1959.

T. P. Shevareva

24. III. 1959.
Csóka Lajos
27. IX. 1959.
T. P. Shevareva

24. III. 1959.
Csóka Lajos
21. IV. 1959.
Vízműv. Igazgatóság

12. IX. 1952.
Ziegner János
21. XII. 1957.
Min. Etr. Gr.

24. VI. 1956.
Litomiczky Sändor
26. IV. 1958.
Tanios Abdo Merei

15. V. 1957.
Warga Kälmän
16. XI. 1958.
Amada La Franco

Print. 1956.?
Voracsek Karoly
15. X. 1959.
Prof. A. Toschi

28. V. 1958.
Warga Kálmán
17. III. 1959.
Prof. A. Toschi

21. V. 1958.

Dr. Beretzk Péter
11. X. 1958.

Prof. A. Toschi

8. V. 1958.
Molnar Lajos
18. III. 1959.
Prof. A. Toschi

Passer montanus — Mezei veréb

Szeged—Fehériò
Szeged —Fehértò

Coccothraustes coccothraustes — Meggyvägo

78706 O
ae
7171 *
at
34351 *
Vv
38510
x
50786 *
v
59521 *
Vv
59586 *
v
59768 *
59937 *
Vv
67569 *
Vv
67756 +
SL
70870 *
au

Gödöllő
21
Calvi Dell Umbria, Terni,
Italia
800 km SW
Gödöllö

Budakeszi
40 km W

Pilisszentivan

Budapest—Hüvösvölgy
10 km S

Nagykoväcsi
0

Cologne Bresciano, Brescia, Italia
690 km SW

Budakeszi
Budakeszi

Budakeszi

Errano, Faenza, Ravenna,
Emilia-Romagna, Italia
680 km SW

Esztergom

Lucca, Toscana, Italia
43°50 10°30
790 km SW

Nagykovacsi

Budakeszi
8kmS

San Daniele del Friuli, Udine, Italia
520 km SW

Paty

Collestatte, Terni, Umbria, Italia
740 km SW

Gödöllő
21
Colico, Como, Lombardia, Italia
46°09’ 09°26’
780 km SW

27. VII. 1958.

Dr. Beretzk Péter

30. XI. 1958.

Dr. Beretzk Péter

15. VIII. 1954.
Nagy Antal
15. XI. 1959.
Prof. A. Toschi

Os We 1955.
Cséka Lajos
13. IV. 1959.
Bozzi Tibor
1. V. 1955.
Nagy Antal
31. I. 1958.
Vadnai Tibor

2. VILI. 1956.
Stamberger János
TASC 71958:
Prof. A. Toschi

30. VI. 1957.
Zöld Gyula

18. III. 1959.
Hollö György

19. X. 1956.
Molnär Lajos
18. XI. 1959.
Prof. A. Toschi

31. VIII. 1958.
Kertész Kálmán
14. X. 1959.
Prof. A. Toschi

13. VII. 1958.
Vass István

28. III. 1959.
Holló György

va WAL 9 57.
Lakatos Mihály
6. XI. 1958.

Prof. A. Toschi

17. VIII. 1958.
Magyari Lajos
19. X. 1959.

Prof. A. Toschi

Il, VIII. 1957.
Csóka Lajos
10. X. 1958.
Prof. A. Toschi

107

76001

76264

76563

76871

78791

80104

80116

80185

80187

80428

82588

82813

96033

108

der de go PB HS de à +

KES Se. ER

Budakeszi
Budakeszi

Budakeszi

Salo, Brescia, Lombardia, Italia
710 km SW

Budakeszi

Urbino, Pesaro, Marche, Italia

432552 12256%
680 km SW

Budapest— Zugliget

Budakeszi
5 A
Orte, Viterbo, Lazio, Italia
ADE Sum 22 Su

820 km SW
Budapest— Zugliget
13

Lublin, Polska

480 km NE
Budapest— Zugliget
13
Trento, Italia

660 km SW

Budakeszi

Merate, Como, italia
820 km SW

Budakeszi

5
Gandosso, Bergamo, Italia
770 km SW

Budakeszi
5

Forsone Alto, Carrara, Toscana, Italia

44°04’ 10°07’

760 km SW
Budapest— Hűvösvölgy
Lucca, Toscana, Italia

765 km SW

Pomäz

Ventimiglia, Imperia, Italia
980 km SW

Päty

Budakeszi
8 km E

LO! Wi 1958.
Rothschüller Lipöt
26. IV. 1959.
Hollö György

20. IV. 1959.
Rozsnyai Tibor
13. X. 1959.

Prof. A. Toschi

11. V. 1958.
Bozzi Tibor
20. X. 1959.
Prof. A. Toschi

20. VIII. 1958.
Bozzi Tibor

9. IV. 1959.
Bozzi Tibor

18. V. 1958.
Holl6 Gyòrgy
18. XI. 1959.
Prof. A. Toschi

23. VIII. 1958.
Bozzi Tibor
4. VIII. 1959.
Z. Kozlowski

31. VIII. 1958.
Bozzi Tibor
24, X. 1959.
Prof. A. Toschi

8. IX. 1958.
Bozzi Tibor
6. XI. 1959.
Paolo Sara

8. IX. 1958.
Bozzi Tibor
17. X. 1959.
Prof. A. Toschi

4. IV. 1959.
Bozzi Tibor
Mall, Deke WES)
Prof. A. Toschi

10. VIII. 1958.
Molnar Lajos
20. X. 1959.
Prof. A. Toschi

15. VIII. 1958.
Juhasz Lajos
7. XI. 1959.
F. Verrando

2 NADU 1959
Simon Mihály

25. VIII. 1959.
Magyar Ferenc

96214

Chloris chloris — Zôüldike

53310

61043

62826

63001

66350

66532

69375

69553

71542

77192

77801

82850

* Budakeszi
5
+ La Spezia, Liguria, Italia
810 km SW
* Budapest—Farkasrét
v Budapest—Diésärok
2 km N
% Gödöllő
v Gödöllö
+ Békasmegyer
+ Szomolany(= Smolenice), CSR
48°30’ 17°26’
155 km NW
%iuv. Budapest—Szabadsaghegy
v Budapest—Obuda
6 km NE
+ Budapest— Hüvösvölgy
x Budapest— Hüvösvölgy
O Pudapest—Janoshegy
v Budapest—Janoshegy
Xiuv. Gödöllö
21
W. Thessalia, Grece
kb. 800 km S
Xiuv. Gödöllő
21
Vv Dramas, Macedonia,
850 km SE
+ Gödöllö
v Gödöllö
O Budapest—Matyashegy
9
Vv Split, Dalmacia, Jugoslavia
432302 16927"
670 km SSW
Budakeszi
x Budapest—Szabadsaghegy
4 km SW
* Budakeszi
v Budakeszi

IX 1959;
Bozzi Tibor
8. XI. 1959.
Prof. A. Toschi

VAIL 1050
Borsos Läszlö
10. VIII. 1959.
Gröf Istvan

16. IX. 1956.
Csóka Lajos
Ge 22 IEDs
Cséka Lajos
DO EXEO re
Ziegner Antal
Vi 100 1950
Fr. Matousek

Ise WIGUL 1957
Nagy Antal

E VID 1959.
Homonnay Zsombor

0 Me ISS
Stamberger Janos
26. IV. 1958.

TR OST,
Molnar Lajos
28. V. 1959.
Gróf István

to ITR IOS.
Cséka Lajos
3. I. 1958.
Min. Etr. Gr.

133, Mir 195%
Csöka Lajos
20. II. 1957.
Lilios Christos
18. VIII. 1957.
Csóka Lajos
14. IV. 1959.
Csóka Lajos
25. V. 1958.
Bányai Rezső
23. X. 1958.
R. Rucner—Kroneisl

13. IV. 1958.
Bozzi Tibor

18. IV. 1959.
Paulovits Mâria
V2 XE M958:

Zold Gyula

23. V. 1959.
Rothschüller Lipot

109

86196

92643

Budakeszi

Erdliget

13 km §
Budapest—Didsarok
Törökbälint

11 km SW

Carduelis carduelis — Tengelic

29885

36527

53336

55669

55840

55844

56540

58575

64056

65387

110

Budakeszi
5
Stitar, Croacia, Jugoslavia

Stitar, Croacia, Jugoslavia
300 km S
Mâtyäsfôld
Gödöllő
10 km E
Rakosszentmihaly
36

Finale Marina, Savona, Liguria,

44°10’ 08°22’ Italia
930 km SW
Räkosszentmihäly
Tolnanémedi
110 km SW
Budapest—Obuda
Csillaghegy

4 km N
6 km SW

Budapest—Obuda

Csillaghegy
4 km N

Budapest— Mätyäshegy

Budapest—Szabadsäghegy
6 km SW

Budapest—Obuda
Budapest—Obuda

Budapest—Martonhegy

Budapest— Lágymányos
4 km SE

Mogyoród
Gödöllő

31. XII. 1958.
Eszterle Ferenc
30. III. 1959.
Vásári Lajosné
19. VI. 1959.
Gróf István

30. XI. 1959.
Bozzi Tibor

17. VII. 1954.
Franke Jenő
10. XII. 1958.
Pojic Zivodin
12. I. 1959.
Save Pajeb

Bo Dh, 954
Balazs Ferenc
14. VII. 1959.
Cséka Lajos

8. X. 1956.
Szabö Imre

26. III. 1959.
Prof. A. Toschi

30. III. 1956.
Klopcsek Istvan
13. III. 1959.
Gosztola Istvan

IV—V. 1956.
Juhäsz Lajos

16. IX. 1956.
Demetrovics Antal
Szilädy Istvan

IV—V. 1956.
Juhäsz Lajos
16. X. 1956.
Varadi Ferenc

19. VIII. 1956
Demetrovics Antal
11. VI. 1959.
Szilady István

26. VIII. 1956.
Bänyai Rezsö
12. 1959:
Bänyai Rezsö

10. X. 1957.
Straub Päl

28. V. 1959.
Gröf Istvan

Us AV 957%
Csöka Lajos
7. VII. 1959.
Csöka Lajos

65569-+79718 Xiuv. Budapest—Obuda

65887
68504
71244
72842

73974

74150
75844
77303
78207
78214
79532

79677

Tatabanya

Budapest—Obuda
50 km W

Budapest—Obuda
Budapest—Obuda

Budakalasz

Pilisborosjenò

4 km W
Budakalasz
Göd

10 km NE

Gödöllő
21

Zombor(= Sombor), Jugoslavia
S

210 km
Törökbälint
43

Sinj, Dalmacia, Jugoslavia

43°42' 16°40’

650 km SW
Budapest—Obuda
Dunakeszi

8 km SW
Törökbälint
43

Attique, Grece
1000 km SSE

Törökbälint
Budakeszi

10 km N
Budapest—Petnehazirét
Pesthidegküt

3 km NE
Budapest—Petnehäzirét
Budakeszi

3 km SW
Budapest—Petnehäzirét
Budakeszi

3 km SW
Budapest— Römaifürdö

Budapest—Obuda
4 km S

9. VIII. 1957.
Bänyai Rezsö
16. VI. 1958.
Molnär Lajos
12. III. 1959.
Bänyai Rezsö
8. IX. 1957.
Killer István
5. IV. 1959.
Dr. Homonnay Nändor
12. VII. 1957.
Tergovits Antal
26. II. 1959.
Pistyur Imre
16. X. 1957.
Varadi Ferenc
20. X. 1957.
Kiss Jözsef

31. X. 1957.
Cséka Lajos

14. XI. 1958.
Nikolic Iván
LES CET
Simon Mihäly
29. XI. 1958.
Massarini Zlatko

15. IX. 1958.
Bary Zoltän

—. XII. 1958.
Kiss József

21. IX. 1958.
Borbély Janos
8. XII. 1958.
Min. Étr. Gr.

28. IX. 1958.
Borbély Janos
9. VII. 1959.

Eszterle Ferenc

30. VIII. 1958.
Stamberger Janos
6. Xx. 1959.
Papp Vilmos

30. VIII. 1958.
Stamberger Janos
485 IIo, USSD:
Hollö György

10. IX. 1958.
Stamberger János
26. IX. 1958.
Eszterle Ferenc

IR VIII 1958:
Bänyai Rezsö
1. MI. 1959.

Bänyai Rezsö

111

81044

81061

81260

82071

82704

82727

82922

84064

84469

84483

84489

84968

85214

112

Budakeszi
Budakeszi

Budakeszi

Budaörs
6 km S

Budapest—Szabadsaghegy
Budapest—Szabadsäghegy

Budapest— Zugliget

Budakeszi
4 km W

Budapest— Römaifürdö

Budapest—Kelenvölgy
16 km S

Budapest— Römaifürdö

Budapest Öbuda
4 km S

Budapest—Szabadsäghegy
Budapest—Szabadsäghegy

Budakeszi
Budakeszi

Budapest—Obuda
Budapest—Obuda

Budapest—Obuda

Budapest—Szabadsäghegy
7 km SW

Budapest—Obuda
9
Sabac, Serbia, Jugoslavia
44°37’ 19°42"

320 SSE
Budapest—Obuda

Budapest—Obuda

Szabadka(= Subotica), Jugosl.

46°06’ 19°40’
180 km S

28. VIII. 1958.
Hollé György

26. VI. 1959.

Bozzi Tibor

16. IX. 1958.
Hollé György
10. V. 1959.
Rozsnyai Tibor
31. VIII. 1958.
Grôf Istvan

6. V. 1959.
Grof Istvan

25. VIII. 1958.
Bozzi Tibor
13. IV. 1959.
Bozzi Tibor

25. VIII. 1958.
Bänyai Rezsö
28. IX. 1959.
Kovacs Janos

15. VII. 1958.
Juhäsz Lajos
10. V. 1959.
Quittner Läszlö

26% Exes 1958.
Vass Jözsef
19. V. 1959.
Gröf Istvan

22. XI. 1958.
Dvorszky Istvan
7. IH. 1959.
Bozzi Tibor

9. X. 1958.

Juhász Lajos
12. III. 1959.
Bányai Rezső

SEX 11958:
Juhäsz Lajos
20. VIII. 1959.
Grof Istvan

8. X. 1958.

Juhasz Lajos

28. X. 1958.

R. Rucner—Kroneisl

INDE

Bányai Rezső

4. IV. 1959.

Dr. Homonnay Nándor

28. EX. 1958.
Klopcsek József
20. II. 1959.
Gilice Ferenc

85755 XYiuv.

Vv
85982 *

Si
86194 *

+
86346 we

Vv
86881 *

Vv
86894 *

ne
86954

X
87590 *

Vv
$7650 x

V
90882 x

a
93918 Xiuv.

V
94743 Xiuv.

Vv
95816 Xiuv.

8 Aquila 1960-61. — 10

Budapest—Obuda
Budakeszi

Budapest—Obuda

Dunakeszi
8 km SW

Budakeszi

5
Szviatniki, Polska
50°06’ 19°58’

260 km N
Budakeszi

Budakeszi

Budapest—Farkasrét

Budakeszi
6 km NW

Budapest—Farkasrét
7
Bellye(= Bilje), Jugoslavia
45736" 18°45’
250 km S

Rakospalota

Szolnok
90 km SE

Budapest—Obuda
Budapest—Obuda

Budakeszi
Budakeszi

Budapest—Farkasrét

Budapest— Kelenvölgy
6 km SW

Budapest—Zugliget

Budakeszi
4 km W

Budakeszi
Budakeszi

Budapest—Obuda
Budapest—Obuda

BAe REIHE:
Muräth Antal
26. IV. 1959.
Holló György

LIT RT 1958:
Ivanoczak Jözsef
—. XII. 1958.
Kiss Jözsef

29. XT. 1958.
Eszterle Ferenc
26. III. 1959.
P. Kozlowski

4. I. 1959.
Szabadkai Röbert
11. II. 1959.
Bozzi Tibor

O ZIO,
Balazs Ferenc
8. IV. 1959.
Bozzi Tibor

23. XI. 1958.
Balazs Ferenc
1. I. 1959.
Palkó Janos

7. XI. 1958.
Klopesek Istvan
24. IX. 1959.
Paulheim Janos

28 11.411959:

Bányai Rezső
12. III. 1959.
Bányai Rezső

19. III. 1959.
Bozzi Tibor
26. VI. 1959.
Bozzi Tibor

26. VII. 1959.
Balázs Ferenc
20. IX. 1959.
Kovács János

28. VI. 1959.
Bozzi Tibor
30. VIII. 1959.
Eszterle Ferenc
23. VIII. 1959.
Holló György
12. X. 1959.
Holló György
29. VIII. 1959.
Bányai Rezső
2. X. 1959.
Ivanoczäk Jézsef

95839

97235

98329

99331

Xiuv. Budapest—Remetehegy
v Budapest—Testvérhegy

2 km
+ Pâty
v Budakeszi
6 km NE

%& Budapest—Obuda
X Budapest—Obuda

%iuv. Budapest—Matyashegy

v Budapest—Szabadsaghegy
5 km NE

Carduelis spinus — Csiz

51166

57649

63823

63835

68316

70959

72817

73067

73721

114

* Budapest—Härmashatärhegy
9
Spilia, Cyprus
1300 km SE
Bekäsmegyer
3
Molveno, Trento, Italia
670 km SW
Pestszentlőrinc
Bergamo, Lombardia, Italia
700 km SW

Pestszentlőrinc

Vicenza, Veneto, Italia
570 km SW

Budapest—Obuda
9

RR, ecg ali, Jo e ch

Fastro, Belluno, Italia
650 km SW

Cinkota

Forni di Sotto, Udine, Italia
630 km SW

Gödöllő

Idro, Brescia, Italia
710 km SW

Pesthidegkút

Keke o ek == ie OK

Szigetszentmiklös
25 km SE

Göd

Vicenza, Veneto, Italia
650 km SW

13. IX. 1959.
Bányai Rezső
18. X. 1959.
Muráth Antal

5. IX. 1959.
Magyari Lajos
6. XII. 1959.
Bozzi Tibor

—. IX. 1959.
Bányai Rezső
13. X. 1959.
Bodoky Margit

11. X. 1959.
Muráth Antal
26 D2, 11959
Grof Istvan

8. X. 1955.
Banyai Rezsö
10. X. 1959.
Michael Kallinos

31 2G NOG.
Kovács József
295 DAs UO.
Prof. A. Toschi

21. X. 1956.
Voracsek Karoly
ISS 25 197%
Prof. A. Toschi

24. X. 1956.
Voracsek Käroly
24. X. 1957.
Prof. A. Toschi

10. XI. 1957.
Demetrovics Antal
10. XII. 1959.
Vicenzo Dall’ Agnol

BA IDG MOS.
Kôvesdi Imre
16. X. 1958.
Prof. A. Toschi

20. X. 1957.
Cséka Lajos

5. I. 1958.
Paula Maccagno

ZIP MNT
Stamberger Janos
12. VIII. 1959.
Arvai György

12,29% 105%7%
Kiss Jözsef

7. XII. 1958.
Prof. A. Toschi

74242

79817

79818

81088

82122

85119

85273

855 27

86814

86874

87440

87682

90714

95446

SE — 3

Törökbälint
43
Gorazda, Bosna, Bosnia, Jugoslavia
43°40’ 18°58’
430 km S
Budakeszi
5
Kranj, Slovenia, Jugoslavia
380 km SW
Budakeszi
5
Riga, Lettland, SSSR
1200 km NE

Budakeszi
5

Leros, Grece
1050 km SE

Tököl

Budapest—Kelenvölgy
12km N

Törökbálint

San Giorgo di Nogaro, Udine, Italia
380 km SW

Törökbálint

Sale Marasino, Brescia, Lomb. , Italia
720 km SW

Pesthidegkút
32

Udine, Italia
390 km SW
Pesthidegkút
32
Budapest— Csillebérc
10 km S

Gödöllő
24
Dunakeszi

15 km W
Pesthidegkut
Dunakeszi

16 km NE
Pesthidegkut
32
Dunakeszi

16 km NE

Budakeszi

Bondone, Trento, Italia
650 km SW

Budapest—Szabadsäghegy

Mls (Oks NOS
Rozsnyai Tibor
21. II. 1958.

R. Rucner—Kroneisl

19. X. 1958.
Franke Jenö
1. XI. 1958.
Jan Ponebsek
19. X. 1958.
Franke Jenö
28. III. 1959.
Z. Spuris

12. X. 1958.
Hollö Gvörgy
29. I. 1959.
Min. Etr. Gr.
23. XI. 1958.

Rottschüller Lipót .

10. XI. 1959.
Kovács János
19. X. 1958.
Simon Mihály
5. XI. 1958.
Prof. A. Toschi

23. X. 1958.

Rozsnyai Tibor
10. XII. 1958.
Prof. A. Toschi

20. X. 1958.
Stamberger János
4. XI. 1958.
Prof. A. Toschi

142 XI. 1958.
Stamberger János
19. XII. 1958.
Gróf István

4. XI. 1958.
Csóka Lajos

22. III. 1959.
Som Ferenc

17 Dale. LORS,
Stamberger János
22. III. 1959.
Som Ferenc

23. XI. 1958.
Stamberger Janos
22. III. 1959.
Som Ferenc

ll. X. 1959.
Szabadkai Róbert
20. XI. 1959.

Sc. G. Paride

21. VIII. 1959.
Gróf István

26. IX. 1959.
Gróf István

115

95826

97490

97776

98487

61276

65622

65711

65968

71321

72278

72475

72493

77153

77720

116

ek ak

Budapest— Remetehegy
9

Csernovei, SSSR
470 km NE

Budakeszi
5

Gand, Belgique
1150 km NW

Budapest—Kelenvòlgy

Budapest—Szabadsaghegy
8 km N
Budapest—Szabadsäghegy
7
Valli del Pasubio, Vicenza, Italia
630 km SW
Mogyoröd
29
Bracigliano, Salerno, Campania, Italia
840 km SW

Nagykoväcsi

Agrigento, Sicilia, Italia
1200 km SSW

Mätrahäza

S. Pantaleo, Bordonaro, Messina,
Sicilia, Italia
1170 km SSW

Gödöllő

Gödöllő
Gödöllő

Gödöllő

1, 18% 10959;
Banyai Rezsö
28. X. 1959.
T. P. Shevareva

We 2 UG),
Holló György
Misi, 2X, MOSS),
R. Verheyen

26. IX. 1959.
Kovacs Janos
26. IX. 1959.
Grof Istvan

We 2 MOR),
Grof Istvan

22 Sal, 1959:
Prof. A. Toschi
Ws 00h 105%
Csöka Lajos
Ga OSS:
Prof. A. Toschi
DIV WISH.
Beck Pal

Mery Ol, WSK,
Prof. A. Toschi
2 WAG NET
Vegh Antal

29, Sle MY.
Prof. E. Moltoni

ZA Ne Obie
Cséka Lajos

19. VII. 1958.
Hamza István
LOI Sz
Rothschüller Lipót
13. VII. 1958.
Csöka Lajos

So IDS NOISY

; Rothschüller Lipót

Gödöllö

Gödöllő
Gödöllő

Budapest—Varosliget

Pestujhely
3 km NE

Budapest—Cstcshegy

Budapest—Zugliget
3 km SSW

Be WOES TGs,
Csóka Lajos
IGS IDG, OST,
Cséka Lajos
IOs WAGES 1958
Csöka Lajos
IG IGEA
Cséka Lajos
IT Vile NOS:
Csóka Lajos

I 1958:
Kakonyi Jözsef
30. III. 1958.
Ocsôdi Ferenc
24. IV. 1958.
Bányai Rezső
6. V. 1959.
Som Ferenc

78318 K Gödöllő
Vv Gödöllő
78535 Xiuv. Páty
31
= Firenze, Italia
43°43’ 10°55’
740 km SW
78601 % Budakeszi
v Budapest—Kelenvòlgy
5 km S
78816 % Budakeszi
Vv Budakeszi
81558 * Budapest—Petnehazirét
10
+ Monteleone, Roma—Rieti, Italia
800 km SW
82245 kiuv. Gödöllő
21
+ Cesane, Pesaro, Italia
690 km SW
82299 M Gödöllő
21
+ Caserta, Campania, Italia
830 km SW
85720 * Rakospalota
v Budapest— Zugliget
10 km SW
88196 % Nagykovacsi
Vv Budakeszi
3 km S
90752 + Janoshaza
24
+ Cattolica, Forli, Emilia, Italia
43°57' 12°50'
480 km SW
92794 % Gödöllő
110017 x Budapest— Härmashatärhegy
9
Vv Budakeszi
9 km SW
111082 X Dömös
17
Vv Tarso Nogarolo, Treviso, Italia
520 km SW
Carduelis cannabina — Kenderike
78633 O Budakeszi
5 :
Vv Quorni, Malta

1300 km SSW

1. VI. 1958.
Rotschüller Lipót.
205 Vin 1958.
Cséka Lajos

28. IX. 1958.
Magyari Lajos
15. II. 1959.
Prof. A. Toschi

3 WIDOT» 1958)
Zöld Gyula

5. WATE 1959:
Kovács Janos

LOWE 958!

Hollé György

IO. Wo WOSSE

Hollé Gyorgy
IBRD, IES.
Rothschüller Lipöt
5.11.1959.
Germondo Alleshini

LOS VAS O58:
Cséka Lajos
1072731958:
G. Trappoli

Bile VITE: 10958,
Cséka Lajos
9. II. 1959.
Prof. A. Toschi

AS SONORE
Klopesek Jözsef
22. Xx. 1959.
Bozzi Tibor

4. IV. 1959.
Vass József _
Val Vo 1059,
Hollé György
1029219592
Vass Jözsef

27. X. 1959.
Prof. A. Toschi

3. X. 1959.

24. X. 1959.
Bänyai Rezsö

1. XI. 1959.
Szabadkai Róbert

11. XI. 1959.
Varga József
DIT 1958:
T. Marcello

22. V. 1958.
Bozzi Tibor
17. X. 1958.
Joseph Camilleri

Serinus serinus — Csicsdérke

56908 ©

a
77656

x
81042 %

r
95872 Xiuv.

de
97454 Xiuv.

V
97455 Xiuv.

Sopron
39

Starigrad, Ins. Hvar, Dalm., Jugosl.

43°11" 16°37’
500 km S
Rakospalota

Rakosszentmihaly
6 km SE

Budakeszi
5

Attique, Grece
1250 km SE

Budapest—Remetehegy
Budapest—Remetehegy
Budapest—Remetehegy
Budapest—Remetehegy
Budapest—Remetehegy

Budapest—Remetehegy

Pyrrhula pyrrhula — Süvöltő

83355 % Budakeszi
5
Vv Varasd (= Varazdin), Croacia, Jugosl.
46918" 16°21"
260 km SW
83488 * Budapest—Obuda
X Csillaghegy
4 km N
87104 * Budapest— Zugliget
v Budapest— Zugliget
87405 * Budapest—Harmashatarhegy
+ Szentendre
16 km N
Fringilla coelebs — Pinty
39717 = Gödöllö
Vv Gödöllő
45989 + Lillafüred
26
+ Ronciglione, Viterbo, Lazio, Italia

118

BOT Da
980 km SW

30. V. 1956.

Rovak Istvan

WAY de UGS 7.

R. Rucner—Kroneisl

10. VIII. 1958.
Klopesek Istvan
Ils We Mee),
Kochlacs Mihaly
28. VILI. 1958.
Holló György

4. II. 1959.
Min. Etr. Gr.

20. IX. 1959.
Bänyai Rezsò

1. X. 1959.
Ivanoczak Janos
20. IX. 1959.
Bänyai Rezsö

1. X. 1959.
Ivanoczak Janos
20. IX. 1959.
Bányai Rezső

I NOHO),
Ivanoczäk János

HAT ES;
Sztaricsek Mihaly

7. III. 1959.

R. Rucner—Kroneisl

le, SICU
Banyai Rezsö
25. III. 1959.
Dvorszky István

VT Ot, 105
Bozzi Tibor
S 21959:
Bozzi Tibor

19. XI. 1958.
Bänyai Rezsö
Mer, IE IE
Hüttler Bela

19. VI. 1955.
Csöka Lajos

19. VII. 1958.
Hamza István

4. IV. 1957.
Sopronyi József
10, 20005 UO
Prof. A. Toschi

48298 + Gödöllő
21
+ Ascoli Piceno, Marche, Italia
700 km SW
54697 * Budakeszi
v Budapest—Petnehazirét
2 km E
56290 x Gödöllö
v Gödöllö
58276 + Paty
31
+ Messina, Sicilia, Italia
1075 km S
21
+ Roma, Italia
820 km SW
Fringilla montifringilla — Fenyöpinty
61203 * Mogyoród
29
+ Griegos, Teruel, Espagne
1750 km SW
62878 + Bekäsmegyer
3
== Vicenza, Veneto, Italia
630 km SW
Emberiza eitrinella — Citromsdrmdny
50199 * Bekäsmegyer
x Berkenye, Nögräd m.
30 km N
58506 * Budakeszi
v Budapest— Zugliget
3 km S
65092 * Budakeszi
Vv Budakeszi
76184 + Békasmegyer
V Budapest—Kelenfòld
10 km S
77129 * Budapest—Zugliget
v Budapest— Zugliget
79129 % Budakeszi
v Budakeszi

4. IX. 1955.
Csöka Lajos
10. X. 1956.
Prof. A. Toschi

7. VI. 1956.
Zirkelbach Käroly
19. IX. 1959.
Som Ferene

6. V. 1956.
Csöka Lajos
19. VII. 1958.
Hamza Istvan

29. IX. 1956.
Magyari Lajos
4. XI. 1958.
Prof. A. Toschi

Rothschüller Lipöt
17. X. 1959.
Prof. A. Toschi

Im 19574
Csöka Lajos
31. X. 1958.
José Herranz

Zio 6 10975
Kovacs Jözsef
17. X. 1957.
Prof. A. Toschi

24. XII. 1956.
Varadi Ferenc
10. IV. 1957.
Hirling Mihaly
28. VII. 1956.
Hollé György
26. VI. 1959.
Bozzi Tibor

—. IH. 1958.
Bozzi Tibor
23. V. 1959.
Hollé György

24. III. 1958.
Väradi Ferne
13. I. 1959.

Elekes Istvan

12. V. 1958.
Molnär Lajos
12. IV. 1959.
Bozzi Tibor

24. VII. 1958.
Bozzi Tibor
21. III. 1959.
Bozzi Tibor

119

79975

95200

97321

120

Budakeszi
Budakeszi

%iuv. Budapest—Petnehazirét

Budapest—Petnehazirét

%iuv. Budapest—Petnehazirét

Budapest— Petnehazirét

8. VI. 1958.
Hollé Gyorgy
19. III. 1959.
Bozzi Tibor
6. IX. 1959.
Som Ferenc
19. IX. 1959.
Som Ferenc
13. 7 1959:
Som Ferenc
19. IX. 1959.
Som Ferenc

KULFOLDI GYURUSMADARAK KEZREKERULESE
XXIII. GYÜRÜZESI JELENTÉS

Dr. Keve András

Records of Birds ringed abroad. XXIII. Report on Bird-Banding

Ardea cinerea

Moskwa ©)
B 28360

x
Ciconia ciconia
Praha O
B 5985

i
Radolfzell O
BB 1303

Se
Radolfzell @
BB 7689

Ae
Radolfzell ©
BB 9151

Vv
Zagreb O
D 102903

Anas querquedula

A. Keve

Roya, Vessiegorsk, Kalinin Distr.
58°30’ 379307 SSSR
Gyoma

46°56’ 20°50’

Nyarad(= Topolocev), CSR

47°50' 17°40’

Balatonbozsok

46°56’ 18°14’

Baksafalva(— Bocksdorf), Burgen-
47°09’ 16°11’ land Austria
Boédehaza

46°38’ 16°24’

Losswig b. Torgau/Elbe, Kr. Leipzig
51°32’ 13°01’ DDR

Kübekhäza

46°11’ 20715"

Alesheim, Kr. Weissenburg, Bayern
49°03’ 10°52’ Deutschland
Szeged—Fehértò

46°20" 20705"

Péterréve(= Backo Petrovo), Jugosl.
45943" 20706"

Árpádhalom

46937" 20735"

DI Valo aie
T. P. Shevareva
IO, Wal UO.
Megyeri Janos

29. VI. 1952.
Ing. O. Kadlec
12 Wo 1950
Lint Karoly

o WIDE, IIS
Aumiller Istvan
7. VIII. 19591
Németh Istvan

So Als” NBS).
Dr. R. Kuhk
28. VII. 19591
Varady Gabor

ZI VID 10959;

Dr. R. Kuhk

27. VIII. 19591
Dr. Beretzk Péter

28 WAL, 1956:

R. Ruener—Kroneisl
18. VIII. 1959.
Lazar Péter

Praha * Lednice(— Eisgrub), Moravia, CSR 14. VILI. 1959.
E 145656 48748" 16°49’ Ing. O. Kadlec
Ip Kiskundorozsma—Bardany 10. IX. 1959.
46°19’ 20700" Varga József
Anas crecea
Leiden % Piaam, Makkum, Friesland, Hollandia 8. IX. 1958.
340091 53902" 05°25’
Vv (Zürich—Kolten, Schweiz 9. IX. 1958.)
(47°27' 08°35’) J. Taapken
+ Magyarovar—Szunyogsziget 21e 2&3 WHS);
47°53’ 17716" Nagy Imre
1 — Tävirövezeteknek repült. — Met with an accident, flying against telegraph wires.

121

Paris
ED 3221
x

Pandion haliaetus
Stockholm

Ornis Box O
870087

Tour du Valat, Camargue, France

43°30’ 04°40’
Celldömölk
47°15' 17°10'

Näsbypark, Stockholm, Sverige
59°25’ 18°04’

Kisújszállás

47"13" 20746"

Sarteano, Siena, Italia
A225 9 weal’

Battonya

462177212017

Vercelli, Piemonte, Italia
45920" 08726"

Enying

46°56’ 18°15’

Rubiera, Reggio Emilia, Italia
44°38’ 10°50’
Mesztegny6

462302 11722:57

Genova, Liguria, Italia
44°28' 08°55’

Perkata

47°03’ 18°47’

Loppi, Lopenjarvi, Finland
60741" 24°25’

Fonyöd

46°44’ 17°33’

Orlov Isl., Tendra Bay, SSSR
AB°17' 31°45’

atte
Coturnix coturnix
Bologna
Ana 685175

x
Bologna %
Ana 702408

Je
Bologna *%
Ana G 58376

an
Bologna +
GE Q 59291

Le
Larus canus
Helsinki O
C 47841

a
Larus melanocephalus
Moskwa O
E 518541

Larus ridibundus

Uszod
46934" 18°55’

24. I. 1958.

L. Hoffmann
10. III. 1959.
Nagy Läszlö

Wik WORE,
Sten Osterlòf
14. IX. 1959?
Hamar Jözsef

8. V. 1958.
Prof. A. Toschi
23. VI. 1959.3
Dr. Kuli Andras

17. V. 1958.
A. Leporatti
Print. 1959.
Köntös Imre

ie We JUS ESS),
Prof. A. Toschi
28. VII. 1959.
Kovaes Läszlö

24. IV. 1959.
Prof. A. Toschi
1. VIII. 1959.
Toth Gyula

26. VI. 1958.
Mag. G. Nordström
14. IV. 1959.
Dr. Rajniss Lajos

28. VI. 1958.
T. P. Shevareva
11. VIII. 1958.
Ruman Vince

Moskwa O See Babite, Riga, Latvija, SSSR 24. VI. 1958.
322192 f HG 0293401 Z. Spuris
+ Apaj 10. I. 1959.
4720752195067 Rajnik Ferenc
Moskwa O Zabolotnye, Sokolsk, Ivanowo, SSSR 12. VI. 1959.
M 46950 59°10’ 43°10’ T. P. Shevareva
+ Petfürdö 15. x 1959;
47°10' 18°08’ Kaszás Elek
Varsovia O Kruklin, arr. Gizycko, Polska 16. VI. 1958.
E 1006258 54°02' 21°55’ P. Kozlowski
X Dömsöd 8. III. 1959. °
47°05’ 19°01’ Mahat Lajos
2 — Megsebesitve az Allatkertbe került. — Wounded. now. in the Zoo.

3 — Gyürüs láb bagoly-fészekben. — The foot with the ring in an owl-nest.

122

Praha
E 137647

Radolfzell
E 26214

Radolfzell
E 26218

Radolfzell
E 26347

9 Oe Orne 302.150

Radolfzell
E 28841

Radolfzell ©
E 31818
se

Sterna hirundo

Ratmir Sea, Jindr.
49°09’ 15°08’
Allampuszta
46°43’ 19°04’
Mosonbanfalva(=
47°45’ 16°45’
Rétszilas

46°50’ 18°35’
Mosonbanfalva(=
47°45’ 16745"
Tengöd

46°42’ 18°06'
Mosonbänfalva( =
47°45’ 16°45’
Pesterzsébet
47°26’ 19°06’
Mosonbanfalva(=
47°45' 16745"
Rabapatona
47°33' 17929"
Mosonbanfalva(=
47°45' 16°46’
Veszkény

47°36' 17°05'

Hradec(= Neu-
haus) CSR

Apetlon), Burgen-
land Austria

2. VI. 1959.
Ing. O. Kadlec
12. IX. 1959.
Ambrus Ferenc

25. V. 1958.
Dr. R. Kuhk
22. VII. 1959.
Kozsoki Jözsef
25. V. 1958.
Dr. R. Kuhk
28. III. 1959.
Korbács Istvan

25. V. 1958.
Dr. R. Kuhk
13. I. 1959.

Dicső Jözsef?

30. V. 1959.

Th. Samwald
24. VII. 1959.
Fabian Ferenc

8. VI. 1958.
Dr. R. Kubk
12. VII. 1959.
Szalai Ernö

Radolfzell oO Mosonbänfalva(— Apetlon), Burgen- 8. VII. 1956.
G 96327 47945" 16945" land Austria G. Zink
x Fertöszeplak 11. VIII. 1959.
47°40’ 16749" Smuk Antal?
Corvus Írugilegus
Moskwa O Ssarmany, Tataria, SSSR 26. V. 1958.
D 395198 55°15’ 52°40’ T. P. Shevareva
x Bicske 1. III. 1959.
47°29" 18°38’ Petenai Käroly®
Moskwa ©) Kursk, SSSR 2. VI. 1958.
D 409208 51°40’ 36°10’ T. P. Shevareva
+ Vasmegyer 3. XI. 1959.
48907" 21°49’ Danké Andras
Moskwa O Kursk, SSSR 12. VI. 1958.
D 409243 51°40’ 36°10’ T. P. Shevareva
+ Rakosszentmihaly 15. I. 1959.
47931" 19901" Horváth József
Moskwa © V. Khava, Reg. Woronesh, SSSR 5. VI. 1958.
D 457973 51°50’ 40°00’ T. P. Shevareva
+ Szan 30. XII. 1958.
47°28' 17°18’ Kiräly Ivan
Moskwa ©) Spassk, Reg. Riasan, SSSR 30. V. 1958.
E 487170 54°24" 40°25' T. P. Shevareva
+ Mezokeresztes 28. II. 1959.
47°50’ 20°42’ Okos Janos
Moskwa © Shilovo, Reg. Riasan, SSSR 1. VI. 1958.
E 487728 54°20’ 40°50’ T. P. Shevareva
+ Tura 14. XII. 1958.
47°36’ 19°36’ Tóth Peter
4 — Betegen fogva. — Caught ill.; 5 — Jégverés áldozata. — Victim of a hail.; 5 — Mérgen
elhullott. — Poisoned.

123

Turdus pilaris
Helsinki O
A 93410

Ruotsinpyhtàà, Niemisto, Finland
60°35’ 26°29’

Egerbakta

47°56’ 20718"

Pheenicurus phoenicurus

Paris
JE 5408
x

Luseinia svecica

Radolfzell DA
H 424936
at

Sturnus vulgaris

Bologna *
163654—163578
O

Chloris ehloris

Bologna
H 90049

Carduelis spinus

Leiden %
A 57936
v

Radolfzell X
H 574888
v

Pyrrhula pyrrhula

Helsinki *
K 44057

Gabes, Tunisie
33°52’ 109706"
Revfülöp
46°507 172387

Nezsider(— Neusiedel), Austria
Aa

Retszilas

46°50’ 18°35’

Numana, Prov. Ancona Italia
AZIO IE

Dunapataj

46°39’ 19°00’

San Benedetto del Tronto, Prov.
42°55" 13°55’ Ascoli-Piceno, Italia
Sopron

AVA NGL SE

Tilburg, N. Brabant, Hollandia
51933" 05°05’

Budakeszi

47°31’ 18°56’

Zschopau, Sachsen, DDR
50°45’ 13°04’
Budapest—Szabadsaghegy
47°30’ 18°58’

Hamina, Finland
602352270127
Budapest—Harmashatarhegy
47°34" 19°00’

7 — Hälöban fogva elpusztult. — Caught by net and died in it.

124

30. V. 1959.

Mag. G. Nordström
Ws ZS GSE);
Simongäti Endre

16. IV. 1959.
R. Castan

2. VII. 1959.
Nagy Karoly

Ja IOV, US ES Où
Dr. R. Kuhk
12. VI. 1959.
Väradi Ferenc?

Si, 100, UGA
Prof. A. Toschi
Tei Nie, 1959.
Péli Győző

21. MT. 1959.

Prof. A. Toschi
RIVES 59

Dr. Karpati Laszlo

25 1. 1959
J. Taapken
25. X. 1959.
Eszterle Ferenc

9. IX. 1959.
Dr. R. Kuhk
8. X. 1959.
Gróf István

14. IV. 1959.
G. Nordström
EXT 1959:
Lakatos Mihäly

KERESZTCSORU, SÜVÖLTO, KIRALYKA, SIKETFAJD KOLTESE A
SOPRONI HEGYSÉGBEN ÉS AZOK FESZKELESI VISZONYAI
MAGYARORSZAGON

Györy Jeno

Az 1958. évi bőséges luctoboz-termés hatására az átlagosnál is több volt
a keresztesörü (Loria curvirostra) a Soproni Hegyvidéken. XII. 20—27-e
között mindenfelé lehetett lätni és hallani pärban vagy kisebb csapatok-
ban mozgó madarakat. A hímek facsicsokon vagy ahhoz közel eső ágakon
énekelgettek, gyakran a tojókat zavarták, vagy a koronák fölé emelkedve,
pacsirta módjára énekeltek és lebegő szárnycsapásokkal ereszkedtek
újból vissza előbbi helyükre. Viselkedésükből arra lehetett következtetni,

mo"

15. ábra. Keresztcsőrű fészek fiokakkal, eredeti helyén
15. Fig. Das Nest des Kreuzschnabels in Situ
Sopron, 5. Febr. 1959.

(Photo: I. Pátkai)

125

hogy esetleg költeni is fognak, bar ebben az idöben jöreszt még csapatos
volt a mozgäsuk.

1959. II. 2—7. között valtozatlanul sok keresztesörü tartézkodott a
területen. Ekkor azonban többnyire már párban mozogtak. Tömegükre
jellemző, hogy az egész hegyvidéken, kb. 300—400 méterenként mutat-
kozott egy-egy pár.

II. 3-án végül sikerült egy fészket találni 3 fiókával, a Károly Magaslat
északi oldalán elterülő egyik fenyőligetben. A környezet: luccsoportokkal
tarkított erdőrészlet, elszórtan tölgy- és szelidgesztenye fákkal. Fészek
helye: szélen álló idős lucfenyőn, kb. 12 méter magasan, kinyúló oldal-
ágon, a törzstől 1,3 méterre (kb. az ág felében). A fészek úgy épült az
ágra, hogy felülről, ugyanabból az ágból visszafelé nőtt fenyőgally
takarta. Annyira a sűrű fenyőlombozatba volt rejtve, hogy csak köz-
vetlen közelről lehetett felfedezni. Ehhez azonban a ráhajló gallyakat
szét kellett hajtogatni.

A fészek elég tömött, jól megépített halmaz, mely némileg hasonlít
a zöldike fészekhez. Annál azonban jóval nagyobb, s anyagában is külön-
bözik tőle. Az alap száraz lucfenyő-gallyacskákból áll, melyre a csésze
vékony háncs-csíkokból tömötten épült. Az utóbbihoz gyökér- és fűszá-
lakat, valamint kevés mohát, gyapjúcsomócskákat és kis tollakat is
kevert. A fészek méretei: külső átmérő — 18 em, csészeátmérő — 7 cm
(a fiókák már meglehetősen kitágították), csészemélység — 5 em, fészek-
vastagság — 7 cm.

A fészekben levő fiókák kb. 5—6 naposak lehettek és sötetszürke pihével
borítottak. Meglehetősen gyámoltalanok. Az erős hidegtől remegve bújtak
össze. Három lüktető élet a zúzmarás fenyőágak között; a természet
csodálatosan szép színfoltja ez. Több alkalommal figyeltük DR. PÁTKAI
IMRÉVEL a keresztesörü család életét, de egyszer sem láttuk, hogy
akár a tojó vagy a hím ráült volna a fiókákra és melegítette volna azokat.
Sőt ellenkezőleg, alig voltak a fészeknél! Háromnegyedóránként fél
percet, ameddig az etetés tartott.

A fiókák bőven kapnak táplálékot. Ezt mutatja jól megtömött, kopasz
begyük is, mely néha egészen a nyakuk oldalára tolódik. Feltűnő még
torkuk élénk karminvörös színe is.

II. 7-ére már barnásszürkén tokosak. Fehéres ürüléküket a fészek szélére
rakják, amely 7-ére már meglehetősen tarka a piszoktól (bár az öregek
minden etetés után egy-egy csomócskát magukkal visznek).

A hím és tojó egyaránt etet (rendszerint az utóbbi mozog elől). A fészek-
hez kb. 40 percenkint térnek vissza, de a beszállás előtt még jó ideig
a környező fákon tartózkodnak. Ilyenkor úgy viselkednek, mintha semmi
sem fűzné őket a helyhez. Nyugodtan, s csendben csipegetik a tobozokat
és fenyőhajtásokat, és csak azután telepednek egy közelebbi fára. Majd
innen, kellő körültekintés után, a fészek fölé szállnak, s rendszerint ágról-
ágra ereszkedve, a kérdéses ágon pedig végigkúszva közelítik meg a
fészket. Fiókáikat begyben puhított fenyőmaggal etetik; éppen ezért a
táplálékot hordó madarak csőrében nem lehet látni semmit. Sőt beszállás
előtt, különösen izgatottságukban, folytott „gip-gip” és „zokk-zokk”

126

16. ábra. Keresztcsöorü a fészke mellett
16. Fig. Kreuzschnabel beim Nest

Sopron, 5. Febr. 1959.

(Photo: Z. Igmandy)

hangot is hallatnak. A madarakat tigyelve nem is gondolnank, hogy
táplálékot hordanak.

Etetés után egy-egy ürülékcsomóval a csőrükben elrepülnek abba az
irányba, ahonnan jöttek. Igyekeztünk szemmel követni a távozó mada-
rakat, s ilyenkor megfigyelhettük, hogy 200—300 méternél is jóval
messzebbre szállhattak. A pontos távolságot azonban már nem láthattuk.
Tehát a táplálékot a fészektől jó messze szerzik. Ezután 40 percig ismét
nem mutatkoztak. Ilyenkor nyugodtan fel lehetett menni a fészekhez,
mert csak akkor jelentek meg újra izgatott röpködéssel, ha ez éppen az
etetés idejére esett.

A fészek és a fiókák II. 7-én begyűjtésre kerültek. Az utóbbiakat
Dr. PATKAI gondozta és nevelte fel sikeresen a Madártani Intézetben.
Ez a soproni fészekali az első hiteles bizonyíték arra, hogy keresztesörü
határainkon belül költ.

E faj költési idejére vonatkozó soproni megfigyelések azt mutatják, hogy első
költése január hó második felére vagy február elejére esik és bő tobozterméses esz-
tendőkben még május végén is lehetnek fiókái. Idevágó adatok: 1956. II. hó elején
fészek építő keresztcsőrűket figyeltünk meg GÁRDONYI-val; V. hó végén pedig kire-
pült fiókákat etető tojót láttunk (Aguila 1958). A fenti párnak pedig január máso-
dik felében voltak tojásai. Tehát feltételezhető, hogy kedvező körülmények között
kétszer költ ez a faj évente, sőt az irodalomban háromszori költésről is említést tesz-
nek (pl. CHERNEL). Természetesen, mint ahogy mozgását is sok tényező befolyásol-

127

hatja, ugyanúgy költeseben is nagy eltolödäsok lehetnek. Mégis azt mondhatjuk,
hogy fészkelési ideje, a mi viszonyaink között, decembertől—májusig terjedhet. Ez
nagyjából megegyezik Corti adataival is, aki szerint Svájcban januärtöl—mäjusig
költ. JESZENSZKY szerint pedig a Kárpátokban február második felétől május köze-
péig fészkel ez a faj. :

Egyes irodalmi adatok szerint költése teljesen rendszertelen és az év minden
hónapjában bekövetkezhet. A megfigyelések azonban ellentmondanak ennek. Június-
tól novemberig terjedő időszakban, valószínűleg csak rendkívüli viszonyok esetén,
kivételesen telepszik meg fészkelésre ez a faj. JESZENSZKY ezzel kapcsolatban a
következőket írja: „Ami a keresztcsőrűek fészkelését illeti, az az általános állítás,
hogy minden hónapban fészkelnek, nem felel meg a valóságnak?. A következőkben
kifejti, hogy az év folyamán először május közepén lehet olyan fiatalokat fogni,
melyek tollruhájuk és fejlettségük alapján kb. tíz és fél hetesek lehetnek. Ebből
hozzávetőlegesen kiszámítható a fészkelés kezdő ideje (február második fele). És
mivel ilyen fiatalokat augusztus közepéig lehet fogni, a költés idő vége május közepe
táján lehet. A továbbiakban ezt írja: ,, Fentiekből látható, hogy a keresztesörü nem
fészkel egész éven át, hacsak nem számítjuk azokat a kivételes eseteket, melyek itt-
ott előfordulnak. De kitűnik ez abból is, hogy az augusztus elején kezdődő és novem-
ber közepéig tartó vedlés ideje alatt egyik madárfaj sem fészkel, miként közvet-
lenül utána sem.”

Költés-biológiájával kapcsolatban, elsősorban a külföldi adatok alapján, a követ-
kezőket kell még kiemelnünk:

1. Fészkét rendszerint magasra (12—15 m) és olyan helyre építi, hogy azt a fenyő-
ágak védjék és takarják.

2. Fészekanyagot a környező fákról gyűjti (amit az 1956-os soproni megfigyelé-
sek is alátámasztanak).

3. A fiókák gyorsan fejlődnek, de még sokáig rászorulnak az öregekre (míg cső-
rük nem kereszteződik eléggé. Ez csak a kirepülés után következik be). Fészekből
való kirepülésükhöz mintegy három hét szükséges.

4. Gyenge fenyőmag-termés esetén a bükkmakkra is ráfanyalodik, sőt a fák
rügyeit is csipegeti (JESZENSZKY). A Bükkhegységben azonban a költési időszak-
ban azt tapasztaltuk, hogy nemcsak kényszerből fanyalodik a bükkmakkra. Itt
egyes idősebb bükkösökben napról-napra, rendszeresen tartózkodtak keresztesörüek
és állandóan lehetett látni a közeli fenyvesekből ide húzó madarakat. Sopronban
viszont a párok mozgását figyelve láthattuk, hogy nemcsak a fenyőkoronában
keresnek, hanem nagy buzgalommal feszegetik a fák kérgét is (pl. erdeifenyő), sőt
a lombfákon is keresgélnek.

5. A hím éneke kellemes, jellegzetes csicsergés, melybe folytott „gip-gip” hango-
kat kever.

6. Feltűnő, hogy Corti a fészek vastagságát 19 cm-nek (az átmérőt pedig 14-nek)
mondja. A soproni fészek ugyanis csak 7 cm vastag volt.

1959-ben valószínűleg az ország mas helyein is költött ez a faj. Így
biztosra vehető még fészkelése a Bükk- és Sátorhegység fenyveseiben is.
Az előbbi helyen (Nagy- és Kismező, Jávorkút) nagy számban figyeltük
meg egész tavaszon át SzaBó L. VILMOSSAL a párban és kisebb csapatok-
ban mozgó madarakat, míg a Sátorhegységben (Dorgó) SCHMIDT EGON
figyelte meg őket májusban (mindkét helyen hasonló volt viselkedésük
a sopronihoz).
. _ Végeredményben tehát azt mondhatjuk, hogy a keresztesörü a nyugati

(Soproni Hegység) és valószinűleg az északkeleti hegyvidék (Bükk-és
Sátorhegység) fenyveseiben költ. A toboztermés ingadozásának meg-
felelően, egyes években teljesen elmaradhat, más esztendőkben viszont
nagy számban fészkelhet (e tärsasägkedvelö faj költesere is jel-
lemző a csoportos megtelepedés). Biztos adatok mutatnak arra, hogy
a Soproni Hegyvidéken 1956-ban is volt költés. 1948 elején pedig a Budai

128

Hegyekben figyelték meg erös éneklésüket, pärzäsukat és fészekanyag
hordäsukat (Sz155 J.). Bar innen II. 29-re eltűntek, minden valöszinü-
ség szerint azonban ezen a tavaszon is volt költes a fenti härom helyen.

“x OK

1959. ev tavaszän a kirälykäk (Regulus regulus) költesbiolögiäjära
vonatkozóan is sikerült megfigyeléseket tennem. IV. 25-én találtam
egy fészket 10 db tojással. A környezet, melyben a fészkes fa állt: kb.
70 éves, nyílt, ligetes jellegű fenyves (vörös-, lucfenyő elegy, szálanként
erdeifenyővel), kisebb facsoportokkal, elszórtan álló fákkal és nagy
hézagokkal. Fészek helye: 25—30 cm átmérőjű lucfenyőn, 14 méter maga-
san, kinyúló oldalágon, 70 cm-re a törzstől, az ág tengelye alatt 3 cm-re,
a lecsüngő fenyőágacskák szövedékében, művésziesen hozzáépítve, hozzá-
ragasztva néhány lelógó gallyacskához. A fészek, oldalain van felfüggesztve
(igen erősen, nádirigó fészkéhez hasonlóan). A kis fészek úgy bele van
szőve a sűrű fenyőgallyak közé, hogy csak akkor látható meg, ha gondosan,
jóformán egyenként hajtogatjuk szét a ráhajló gallyakat.

Erdekes megemlíteni, hogy a kérdéses luctörzs kb. 30 fokos szögben
meg volt dőlve, sőt a félig kidőlt fa gyökerei már részben el is szakadoztak.

A fészek közvetlenül az ág alá volt építve. Ez a magyarázata annak,
hogy a madár az alig másfél méteres, gyérlombozatú ágon olyan jól el
tudta rejteni azt. Erdekes, hogy a pár éppen ezt a helyet választotta,
holott a közelben sokkal hatalmasabb és sűrűbb lombozatú fák is álltak,
melyeken egy ragadozó fészkét is nehéz lett volna felfedezni.

A fészek anyaga: külső burkolat rendkívül finomrostú rovarszövedék-
csomócskákból áll. Kö-
zötte apró tollak, s
zuzmódarabok is van-
nak. A tulajdonképpeni
anyag moha, melyből
művésziesen kiképzett
mély, köcsögszerű csé-
szét formál, amit be-
lülről finom, puha tol-
lakkal dúsan kibélel.
Jellemző még rá, hogy
gömbölyded, tömött,
művészi építmény.

A fészek méretei:
magasság (vastagság)
— 6,5 em, külső át-

mérő — 7,5 em, a csé-

sze felső átmérője — . :

3,5 em, belső átmérője 17. ábra. A kirdlyka fészke

(bent a fészekben) — 17. Fig. Das Nest des Goldhähnchens

4,5 em (tehat belül kö- Fundort: Sopron, 25. Apr. 1959.
csôgszerüen kiöblösö- (Photo: Z. Igmändy)

9 Aquila 1960-61. — 36 129

dik), a csésze mélysége — 4 cm, falvastagság — 1,5 cm. A fészekben
10 db tiszta tojas volt (egyikben veres kepzödmeny). Nem sokkal
nagyobbak a borsöszemnel. Szinezetük agyagsarga, a tompa végeken
alig kivehetö halvany, barnässzürke felhözessel.

A him egesz nap a tävolabbi (kb. 30—40 m-re levé) fakon énekel.
Csak hosszabb időközönként húzódik a fészek közelébe, de ott mar csendes
(legfeljebb halk hivagotóját hallatja). Rögtön azután újra messzebbről
hallhatjuk ismét szólni. Néha egy-egy helyen hosszasan elidőzget, miköz-
ben kitartóan énekel. A tojó ritkán mutatkozik. Fészkéről csak akkor
röppent le, amikor széthajtogattam a fenyőgallyakat, de többször vissza-
tért, s a közeli ágakon ugrálva állandóan hallatta vékony szirregő hangját.

A begyűjtött fészekalj a Madártani Intézet gyűjteményébe került.

IV. 27-én az említett helytől kb. 60—70 méterre fészekanyagot hordó
királykapárt figyeltem meg. A madarak az alacsony cserjéken ugrálgattak
és közben leröppentek a talajra is. Ezalatt csőrüket dúsan megszedték
fészekanyaggal. Követve a madarakat, sikerült az épülő fészek helyét is
megtalálni — 20 cm átmérőjű lucfenyőn, kb. 16 méter magasan, kinyúló
oldalágon, a fa törzsétől 1,8 méterre. A kb. 2,6 méteres ág tengelye alatt
10 cm-re kezdték függesztett fészküket a hosszú, dúsan lecsüngő fenyő-
gallyak közé építeni. Munkájukat aznap kezdhették, mert még csak az első
szövedékcsomócskák voltak felragasztva. Ezeket ugyanis, mint valami
ragasztóanyagot használják, mellyel a fészek külső keretét képezik ki.
Ezeket a csomókat sorra rászövik a tartógallyacskákra, mintegy kiképezve
ezáltal a függőfészek oldalpilléreit. A csomópontokhoz építik hozzá azután
az egész külső burkolatot.

A hely, ahol a fa állott, szintén ligetes jellegű részlet volt. Négy, egymás
mellett álló luctòrzs közül a legkisebbre, leggyérebb lombozatúra rakták
ismét a fészket (távolabb újabb luccsoportok, közben pedig akácok,
vörösfenyők és tölgyek, alattuk elég dús cserjeszinttel).

A madarak egész nap nagy buzgalommal hordták a fészekanyagot.
Kb. 3 percenként tértek újra meg újra vissza. Berepülés előtt lepke-
módjára libegtek a gallyak körül, majd hirtelen besurrantak (mindig
ugyanazon a helyen). Rövid idő múlva azonban villámgyorsan kiröppentek
és távoztak.

Mivel a kérdéses hely mindössze 80—100 méterre volt az előző királyka
költéséhez és a madarak is csak aznap kezdték el az építést, minden való-
színűség szerint ugyanaz a pár kezdett pötköltesbe.

V. 15-én a fészek csak mintegy háromnegyed részben volt készen.
Az előző napi esőktől átázva egészen elhagyottnak tünt. A több órás
megfigyelés alatt is teljes csend volt a fészek tájékán. Madarat egyszer
sem láttam a fészekhez repülni. Enekét azonban többször hallottam
a közeli fenyőkről.

A fészek anyaga, elhelyezése, rejtettsége teljesen olyan, mint a másiknál.

A fészek tájékán megfigyelt madárfajok: barátposzáta (Sylvia atricapilla), gerle
(Streptopelia turtur), énekesrigó (Turdus philomelos), fenyvescinke (Parus ater),
kékcinke (Parus caeruleus), széncinke (Parus maior), erdei pinty ( Fringilla coelebs),
zöldike (Chloris chloris), csíz (Carduelis spinus)-átrepülő, nagyfakopáncs ( Dendro-

130

copos maior), szajkó (Garrulus glandarius), az előző fészeknél még: csilp-csalp füzike
(Phylloscopus collybita), büboscinke (Parus cristatus), citromsärmäny (Emberiza
citrinella), keresztesörü (Loxia curvirostra), fakusz (Certhia familiaris).

A soproni kiralyka kéltések (lásd még ZApor, Aquila 1958) azt mutatják,
hogy a kiralyka előszeretettel rak ja fészkét kevéssé zárt helyekre, főképpen
a nyíltabb részek felé hajló lucfenyő ágakra.

Az irodalmi adatok közül a következőket kívánom megemlíteni:

1. Előfordul olyan elhelyezés is, hogy a fészek nem a gally alatt van felfüggesztve,
hanem az ágra, mint szilárd alapra van építve. Ez azonban valószínűleg csak nagyon
ritkán szokott előfordulni.

2. A fészek szerkezetére vonatkozóan CHERNEL I. (Magyarország madarai, Buda-
pest 1899) ezt írja : , a fészek felső részén, oldalvást, szűk bejárója van, a madár kicsiny-
ségének megfelelő kerek lyuk”. Ezt a formát a hazai fészkek nem igazolják. Ezek-
nek szabályos nyitott csészéjük van, bár maga a fészek belül tágasabb, mint felül
a csészenyílás.

Költési időben a királykát, SCHMIDT EGONNAL a Sátorhegységhen és
SzABO L. ViLMossaL a Bükkhegysegben gyakorinak, sőt egyes luc-
részletekben közönségesnek találtuk (1958—59). E két hegyvidék luc-
fenyveseinek egyik legjellemzőbb és leggyakoribb faja éppen a királyka.
Nemcsak az idősebb faállományokban figyelhetők meg szép számmal és
hallhatjuk mindenfelé finomnak és kellemesnek, de emellett mégis erő-
teljesnek hangzó nászénekét, hanem a fiatalabb lucosokban is gyakran
találkozunk költőpárokkal. Ugyanez a helyzet a Soproni Hegyvidéken
is, talán még valamivel fokozottabb mértékben. Itt e faj mindenfelé
közönséges és állandó a fenyvesekben (1953—59. között végzett megfigye-
lések alapján). De számos megfigyelés szól amellett is, hogy más hegy-
vidékeinken, sőt az azokhoz tartozó parkok lucfenyőcsoportjaiban is
megtelepszik és költ kisebb nagyobb számban. Hogy ennek ellenére,
nálunk való költésére alig van néhány adatunk, arra részben a faj fész-
kelési körülményei, részben pedig hegyvidékeink kisebb mérvű feltártsága
(madártani szempontból !) adnak magyarázatot. Az a kérdés pedig, hogy
sok évtizeddel ezelőtt, a madártani kutatások megindulása óta, a királyka
milyen gyakori volt nálunk költési időben, legmegnyugtatóbban csak úgy
dönthető el, ha megvizsgáljuk lucfenyveseink egykori elterjedését és kor-
eloszlását. Magyarországi költésére eddig CsaBa (Csákánydoroszló,
Vas m.), HoRvárH (Bakonyszentlászló), SzriJj (Telkibanya, tokári,
dorgói, körösi fenyvesek —- Sätorhegyseg), ZÁDOR, GÁRDONYI, GYÖRY
(Soproni Hegyvidék) szolgáltattak adatot.

Végeredményben tehát a királyka hegyvidéki lucfenyveseink rendszeres,
gyakori költömadara, mely helyenként megtelepszik a hegyi régióhoz tartozó
parkok fenyöcsoportiaiban és a néhány fenyőből álló fasorokban is.

Szakirodalmunknak tehát azok a megállapításai, melyek szerint a
királyka nálunk költési időszakban ritka és csak szórványosan fészkelő
faj, mindenképpen módosításra szorulnak.

* % OK

A siketfajd ( Tetrao urogallus) Ausztriából húzódott át a Soproni Hegy-
ségbe. Az irodalmi adatok (ROTH Gy., Mayer Z.) tanúsága szerint az

9* — 10 131

elsö peldänyt (tojo) 1886-ban, nagy vihar utan löttek. Par ev mülva mar
rendszeres dürges volt. A fajd megjeleneset a Soproni Hegyekben, minden

valöszinüseg szerint a terület fenyvesitesevel lehet magyaräzni. Az elsö
világháború után azonban. eltűnt es csak 1924-ben észlelték ismét. De
csak 1927-től kezdve mutatkozott megint rendszeresen és ettől kezdve
minden évben volt dürgés. Számuk, húsz év megfigyelése alapján, erősen
hullámzott. Voltak 8—10 dürgő kakasos évek, ezeket azonban rendszerint
csak 3—-4 kakasos dürgés követte. Dürgéskor 3—4 kakas mindig került
terítékre. Legkedveltebb tartózkodási helyük a várostól távol eső, kevéssé
háborgatott sűrűségek, ahol jelenleg sem okozna meglepetést előfordulása.
1930-ban három elhullott kakast találtak, egy negyediket pedig, mely
később szintén elpusztult, Brennbergbányán fogtak elevenen. Az adatok
szerint mindig akkor mutatkozott nagyobb számban, amikor a szom-
szédban intenzívebb erdőgazdálkodás folyt. A harmincas évek végétől
azonban erősen megrit-
kult és azután már csak
szórványosan mutatko-
zott 1—1 példány.
PÉNZES JÓZSEF vadőr
1952-ben látta az utol-
sót a Hidegviz-völgy-
ben. Azóta e fajt a
Soproni Hegyvidéken
nem látták, de elhullott
tollak alapján még min-
dig feltételezik egyes kó-
bor példányok előfordu-
lását.

1933. V.31-én, Brenn-
bergbanya közelében,
KaposvArt JÁNOS vad-
őr talált egy fészket
friss tojáshéjjakkal, me-
lyekből a fajdesibék
csak nemrégen kelhet-
tek ki. A fészek, há-
rom egymás mellett nőtt
sarj-tölgy alsó elágazá-
sában, a talajon volt.
A fészekről BREUER
GYÖRGY, a Madártani
Ivtézet levelező tagja
több fényképfelvételt
készített, melyek a ha-

18. ábra. A siketfajd fészke gyatékäbôl kerültek
18. Fig. Das Nest der Auerhenne elő. A gyűjteménybe
Brennbergbánya, 31. Mai 1933. került tojasmaradva-

(Photo: G. Breuer) nyok (s tudomásom sze-

rint egy zaptojas is) a haborù alatt elpusztultak. Ez az adat kétségte-
len bizonyitéka a siketfajd soproni hegyekben valö költesenek.

A rendelkezesünkre ällö adatok szerint Magyarorszägon ma mar csak
a Szentgotthärdtöl (Vas m.) délre eső erdőkben költ ez a faj (GYöRGY K.).

Kôszeg környéki elöforduläsait (1905, 1906, 1913, 1916) CHERNEL
említi.

1936. augusztusában KaposvAri J. süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) fészket
is talált Brennbergbánya közelében. A fészek fiatal lucfenyő kinyúló
ágán, annak sűrűjében, kb. 2,5 méter magasan volt. A fészkes fát BREUER
le is fényképezte. A kép azonban leközlésre nem alkalmas. A képen olvas-
ható adatolás es KaposvAri J. szóbeli közlése megerősítik az adat hite-
lességét.

1958. IV. 29-én én is észleltem süvöltőket a Soproni Hegyekben. Sőt
V. 31-én közvetlenül a város közelében megfigyeltem egy tojót, amint
a földről felröppenve, rászállt a szanatórium drótkerítésére, majd onnan
beszállt egy sűrű szederbokorba. Innen azonban rögtön ki is repült és
eltünt egy közeli kőris-csoportban, amely mögött idősebb fenyves húzó-
dott. Feltevésem szerint itt lehetett a fészke, de a madarat nem sikerült
többet meglátnom. Mozgása közben többször hallatta melankólikus
füttyögetését. Az említett helytől alig 100 méterre, VII. 18-án egy tojót
és egy hímet párban láttam. A madarak fenyővel kevert juhar-kőris
erdőrészletben tartózkodtak, amely mellett ugyanaz a fenyves húzódott,
ahol májusban a tojó eltünt. Helyenként hosszabb ideig keresgéltek,
s rendszerint alig 30—40 cm-re a föld fölött, az alacsony cserjéken
mozogtak. A két madár mindig együtt és csendesen mozgott, s hangiukat,
csak ritkán és csak közelről lehetett hallani. Sajnos az erős szél megaka-
dályozta, hogy a valószínűleg ott költő párnak fészkelését megfigyel-
hessem.

1959. tavaszän azonban mar nem figyeltem meg süvöltöket ezen a
helyen, de a hegyvidék mas részén sem; ez év augusztusäban azonban
tobb kirepült csaladot (foltos mellü fiatalokkal) észleltem a väroskör-
nyeki kertekben. A korabbi evekböl is (1954—55) vannak a fentiekhez
hasonlö megfigyeléseim (Aquila 1956—57.).

Magyarorszägon a költesi idöszakban elsösorban a nyugati hatär-
szelröl vannak süvöltö megfigyelesek. Igy a Soproni Hegysegben — tapasz-
talatom szerint — szörvänyosan költ ez a faj (ha nem is minden évben).
De feszkelese varhato a Bükk- es Satorhegységben is.

Irodalom — Literatura

Bittera Gy.: Ornithologiai tanulmányok a kismartoni katonai föreäliskola park-

jaröl. — Ornithologische Studien aus dem Parke der Militär-Oberrealschule in
Kismarton. (Aquila XIX., 1912, p. 412.)
Breuer Gy.: Tetrao urogallus Sopron megyében. — Tetrao urogallus im Soproner

Komitat. (Aquila XXXII—XXXIII., 1925—26, p. 252 & 282.)

Chernel I.: Magyarorszag madarai (Budapest, 1899.)

Chernel I.: Adatok Magyarország madärfaunäjähoz. — Daten zur Vogelfauna Un-
garns. (Aquila XIV., 1907, p. 182 & XXIV., 1917, p. 14.)

Corti, U. A.: Bergvégel (Bern, 1935.)

Csaba J.: A särgafejü kiralyka fészkelése Nyugat-Magyarorszägon. — Nisten des
gelbkôpfigen Goldhähncheres in Westungarn.
(Aquila XLVI—XLIX., 1939—42, p. 462 & 493.)

Csaba J.: Madartani adatok a Vendvidekröl. — Ornithologische Daten aus dem
Wendt gebiet (Aquila L., 1943, p. 356 & 358.)
Csaba J.: Ornithofaunisztikai adatok Csäkänydoroszlöböl. — Notes on the birds

of Csákánydoroszló (Western Hungary) (Aquila LIX—LXII, 1952—55. p. 202.)

György K.: A siketfajd előfordulása hazánkban. — The Capercaillie in Hungary.
(Aquila LXUI—LXIV., 1956—57, p. 275—276 & 336— 337.)

Győry J. — Gárdonyi Gy.: Sargafejü kirälyka esetleges fészkelése Sopron kérnyé-
ken. — Goldcrest’s probable breeding near Sopron. (Aquila LIX—LXII., 1952— 55,
p. 394 & 447.) à

Györy J.: Süvöltök és csizek tavaszi elöforduläsa. — Occurrence of Bullfinch and
Siskin in Spring. (Aquila LXII—LXIV, 1956—57, p. 310 & 357.)

Győry J.—Gardonyi Gy.: Adatok néhány madárfaj kôltéséhez. — Data to the
Breeding of some Bird-Species. (Aquila LXV., 1958, p. 293 & 351.)

Horvath L.: A särgafejü kirälyka magyarországi fészkelésének első bizonyítéka.
— First Evidence for Nidification in Hungary of the Golderest. (Állattani Közl.,
XLV., 1955, No. 1—2, p. 49—53.)

Jeszenszky K.: A keresztesörü élete és fogàsa. — Der Fichtenkreuzschnabel und
sein fang. (Köcsag 1931, No. 1, p. 16—21.)

Kemper Th.: Notes on the breeding cycle of the red crossbill (Loxia curvirostra)
in Montana. (The Auk, Vol. 76, 1959, No. 2, p. 181—189.)

Lack, D.: The breeding seasons of european birds. (The Ibis, Vol. 92, 1950, No. 2,

. 290.)

one S.: Magyarorszag gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. (Budapest
1927).

Mayer Z.: A föiskolai tanulmänyi vadäszterület. (Erdeszeti Lapok 1928, p. 139.)

Roth Gy.: Föiskola vadäszterülete. (Erdeszeti Lapok, 1932, p. 1047.)

Schenk J.: Madarak. (Brehm, Allatok viläga, Budapest 1929.)

Smith, F. R.: The crossbill invasion of 1956 and the subsequent breeding in 1957.
(British Birds LII., 1959, No. 1, p. 1—9.)

Székessy V.: Madarak. (Magyarország állatvilága, Budapest 1958.)

Szijj J.: Az 1947—51. évek keresztesör adatai és a külföldi irodalom. — Five years
observations on Crossbill in Hungary 1947—51. (Aquila LV—LVII, 1948—51,
p. 115—120.)

Szijj L.: Adatok a Sätor-hegyseg madärvilagähoz. — Contributions to the bird-
life of the Sätor-mountains, Northeastern Hungary. (Aquila LIX—LXI., 1952—55,
p. 417—418 & 464—465.)

Thibaut de Maisiéres, C.: Les oiseaux du domaine forestier Pallavicini, N. W. du
mont Bükk (Hongrie). (Le Gerfaut 1940, fasc. 4 & 1941, fasc. 1.)

Vasvári M.: Kirälykak nyári előfordulása parkban. — Sommerliches Vorkommen
von Goldhähnchen in einem Park. (Aquila XX XVUI—XLI., 1931—34, p. 361—
362 & 413.)

Zador O.: Magashegységi madärfajok fészkelése Sopronban. — Breeding of Montain-
Bird Species in Sopron. (Auila LXV., 1958, p. 295—296 & 352—353.)

Das Brüten des Kreuzschnabels, Gimpels, Goldhähnchens
und Auerhuhnes in dem Soproner (Odenburger) Gebirge und deren
Brüten in Ungarn

Von Jeno Györy
Infolge der reichlichen Fichtenzapfen-Ernte im Jahre 1958, war die Zahl der
Kreutzschnäbel in dem Odenburger Bergland über das Durchschnittliche gestiegen.

Zwischen dem 20. und 27. Dezember waren diese Vögel überall paarweise oder in
kleineren Scharen zu sehen und zu hören. Die Männchen sangen in den Baumgipfeln

134

oder auf höheren Aesten, oft das Weibchen störend, oder sich über die Baumkronen
erhebend sangen sie wie Lerchen, um sich dann mit flatternden Flügelschlägen wie-
der auf ihre frühere Stätte niederzulassen. Ihr Benehmen liess darauf schliessen,
dass sie vielleicht auch brüten würden, obwohl sie sich zu dieser Zeit meistens noch
in Scharen bewegten.

Zwischen dem 2. und 7. Februar 1959. befanden sich wie zuvor viele Kreutzschnä-
bel in der Gegend. Zu dieser Zeit aber waren sie schon meistens paarweise zu sehen.
Charakteristisch für ihre grosse Zahl ist es, dass — je ein Parr ungefähr auf alle
3—400 m zu sehen war.

Am 3. Februar gelang es endlich auch ein Nest mit drei Jungen an der Nordseite
der Karl-Höhe in einem Fichtenwäldchen zu finden. Umgebung: mit Fichtengruppen
gemischte Waldpartie, sporadisch Eichen und Kastanienbäume. Das Nest befand
sich auf einem ungefähr in 12 m Höhe verzweigenden Nebenast (4 cm dick) einer
alten, am Waldrande stehenden Fichte, fast in der Mitte des Astes, 1,3 m von dem
Baumstamm entfernt. Das Nest war in solcher Weise auf den Ast gebaut, dass es
von oben mit einem, aus demselben Ast nach rückwärts gewachsenem Zweige be-
deckt war. Es war im dichten Nadellaub so versteckt, dass man es nur aus näch-
ster Nähe entdecken konnte. Dazu musste man aber erst die Zweige, die es bedeck-
ten, von einander trennen.

Das Nest ist ein ziemlich dichtes, wohl gebautes Gefüge, das einigermassen dem
Grünfinken Nest ähnlich ist. Es ist aber bedeutend grösser und auch das Material
ist verschieden. Trockene Fichtenzweigchen bildeten den Grund, darauf wurde
die Nestschale aus dünnen Baumrindstreifen dicht zusammengefügt. Dazu wurden
noch Wurzelfasern, Grashalme, etwas Moos, Wollklümpchen und kleine Federn
gemischt. Masse des Nestes: äusserer Durchmesser 18 em. Durchmesser der Schale
7 cm. (die Jungen haben sie dann ziealich ausgedehnt), Tiefe der Schale 5 cm. Nest-
dicke 7 cm. Die Jungen im Neste mochten zirka 5—6 Tage all sein und waren mit
dunkelgrauem Flaum bedeckt. Ziemlich hilflos schmiegten sie sich, zitternd vor
Kälte, aneinander. Pulsendes Leben in den mit Rauhreif bedeckten Fichten-
zweigen; ein wunderbarer Farbenfleck der Natur. Beobachteten wir mit
Dr. I. PATKAI das Leben der Kreutzschnabel-Familie, aber während dieser Zeit
haben wir kein einziges Mal gesehen, dass weder das Weibchen, noch das Männchen
sich über die Jungen gesetzt hätte, um jene zu wärmen. Im Gegenteil, — sie waren
kaum beim Nest. Jede dreiviertel Stunde eine halbe Minute, solange das Füttern
dauerte.

Die Jungen bekommen reichlich Nahrung. Dies bezeigt auch ihr kahler, wohl
gefüliter Kropf, der manchmal ganz zur Halsseite verschoben ist. Auffallend ist
noch die grelle karminrote Halsfarbe.

Am 7. Februar sind sie schon bräunlichgrau stiftfedrig. Ihre weisslichen Exkre-
mente legen sie an den Nestrand, der am 7. schon recht schmutzbefleckt war (ob-
wohl die Alten nach jeder Fütterung ein Klümpchen mit sich nahmen). Männchen
und Weibchen füttern gleicherweise (gewöhnlich fliegt das Letztere voran). Sie kehren
ungefähr nach 40 Minuten zum Neste zurück, aber vor dem Anflug verbringen sie
noch eine geraume Zeit in den benachbarten Bäumen, wo sie sich so benehmen,
als ob sie nichts zu diesem Platz binden würde Ruhig und still picken sie
an Tannenzapfen und Fichtensprössen und erst nachher lassen sie sich auf
einen näherstehenden Baum nieder. Von dort fliegen sie, nach gehöriger Um-
sicht, über das Nest, in der Regel von Ast zu Ast, bis sie das Nest, auf dem betref-
fenden Ast entlangkletternd, erreichen. Ihre Jungen füttern sie mit — im Kropfe
erweichten — Wacholderbeeren, deshalb sieht man nichts im Schnabel der Vögel,
die Nahrung tragen. In ihrer Aufregung geben sie sogar gedämpfte Töne, etwa wie
»gip, gip” — „sock, sock”, bevor sie herabfliegen.

Nach der Fütterung fliegen sie, mit einem Klümpchen Exkrement im Schnabel,
in derselben Richtung fort, woher sie kamen. Wir versuchten sie in Sicht zu behal-
ten und beobachteten dabei, dass sie viel weiter als 200—300 m fliegen mussten,
das wir aber wegen der grossen Entfernung nicht mehr sehen konnten. Das Suchen.
nach Nahrung spielt sich also recht fern vom Neste ab. Danach zeigten sich die Vögel
wieder erst nach 40 Minuten. In dieser Zeit konnte man ruhig zum Neste hinauf-
steigen, denn sie erschienen, aufgeregt flatternd, nur wenn die Zeit der Fütterung
da war.

135

Nest und Jungen wurden am 7. Februar ausgenommen und gesammelt. Letztere
wurden im Ornithologischen Institut zu Budapest von DR. PATKAI gepflegt und
erfolgreich aufgezogen. Diese Brut aus der Umgebung von Sopron ist der erste zuver-
làssige Beweis, dass der Kreutzschnabel innerhalb unserer Landesgrenzen briitet.

Die Beobachtungen in Sopron beziiglich der Brutzeit dieser Vogelart beweisen,
dass die erste Brutzeit auf die zweite Halfte Januars oder auf Anfang Februar fallt
und dass es, in Jahren reichlicher Tannenzapfen-Ernte, sogar noch Ende Mai Junge
geben kann. Diesbeziigliche Angaben: Anfang Februar 1956. beobachteten wir
mit GÁRDONYI Kreutzschnäbel beim Nestbau, und Ende Mai sahen wir ein Weib-
chen, welches flügge Jungen fütterte. (Aquila, 1958). Das oben erwàhnte Paar da-
gegen hatte Ende Januar Eier. Also ist es anzunehmen, dass unter giinstigen Um-
stànden diese Art jährlich zweimal brütet, in der Literatur wird sogar eine dritte
Brut erwähnt (CHERNEL). Da die Bewegungen dieser Vôgel natürlicherweise von
vielen Faktoren beeinflusst werden können, ist es auch möglich, dass grosse Ver-
schiebungen der Brutzeit stattfinden. Unter den, in unserem Lande herrschenden
Verhältnissen, darf es aber doch gesagt werden, dass ihre Brutzeit sich von Dezember
bis Mai erstreckt. Im grossen und ganzen stimmt das auch mit Corti’s Angaben
überein; ihm gemäss brütet der Kreutzschnabel in der Schweiz von Januar bis Mai.
Laut JESZENSZKY hinwieder nistet diese Vogelart in den Karpathen von Ende Feb-
ruar bis Mitte Mai.

Einigen literarischen Angaben gemäss ist das Brüten dieses Vogels unregelmässig
und kann in jedem Monat des Jahres vorkommen. Dieser Behauptung wider-
sprechen aber die Beobachtungen. Im Zeitraume von Juni bis November lässt
sich diese Spezies wahrscheinlich nur im Falle ausserordentlicher Umstände, aus-
nahmsweise, zum Brüten nieder. JESZENSZKY schreibt darüber Folgendes: „Was
das Brüten der Kreutzschnäbel betrifft, entspricht- jene allgemeine Behauptung,
dass sie in jedem Monat nisten würden, nicht der Wahrheit”. Er erklärt noch weiter,
dass Junge, die nach ihrem Gefieder und Entwicklungsstadium zu schliessen, cca.
10%, Wochen alt wären, konnten erst Mitte Mai eingefangen werden. Daraus er-
gibt sich, dass der Beginn der Brutzeit ungefähr in die zweite Hälfte des Monats
Februar fällt. Und da man solche Junge bis Mitte August einfangen kann, liegt mög-
licherweise das Ende der Brutzeit um Mitte Mai. Weiter schreibt JESZENSZKY: „Wie
oben erwähnt, brütet also der Kreutzschnabel nicht im ganzen Jahre, Ausnahms-
fälle, die hie und da vorkommen, nicht in Betracht gezogen. Die Tatsache, dass
keine Vogelart während oder kurz nach der Mauser brütet, die vom Anfang August
bis Mitte November währt, erklärt dies”.

Im Zusammenhange mit der Brutbiologie des Kreutzschnabels, müssen wir noch,
hauptsächlich auf Grund ausländischer Angaben, Folgendes hervorheben:

1. Das Nest ist gewöhnlich hoch gebaut (12—15 m) und an solcher Stelle, wo
es von Tannenzweigen beschützt und bedeckt wird.

2. Die Vögel sammeln Material zum Nestbau von den Bäumen der Umgebung.
(Die Beobachtungen bei Sopron in 1956. unterstützen dies.)

3. Die Jungen entwickeln sich rasch, aber sie sind noch lange den Alten ange-
wiesen. (Sie brauchen beiläufig 3 Wochen um flügge zu werden.)

4. Im Falle einer schlechten Wacholderbeeren-Ernte ernährt er sich notgedrungen
mit Bucheln und pickt sogar an Knospen der Bäume (JEszEnszKky). Wir haben
aber in dem Bükk-Gebirge zur Brutzeit die Erfahrung gemacht, dass er nicht nur
in der Not Bucheln nimmt. Dort, in manchen älteren Buchenwäldern, hielten sich
Kreutzschnäbel täglich auf und man konnte ständig von den nahen Fichtenwäldern
heranziehende Vögel sehen. In Sopron hinwieder, wo wir die Bewegung der Paare
beobachteten, konnten wir oft sehen, dass sie nicht nur in den Kronen der Fichten
Nahrung suchten, sondern auch eifrig an der Rinde der Bäume zupften (z. B. Kie-
fern) und suchten sogar in Laubbäumen herum.

5. Der Gesang des Männchens ist angenehm, ein charakteristisches Gezwitscher,
in das es gedämpfte .,gip, gip” Töne mischt.

6. Es ist auffallend, dass Corti das Nest als 19 cm dick angibt (Durchmesser
14 cm). Das Nest in Sopron war nämlich nur 7 cm dick.

Im Jahre 1959 hat diese Vogelart auch an anderen Gebieten des Landes gebrütet.
Als bestimmt kann das Brüten in den Fichtenwäldern der Bükk- und Sätor-Gebirge

136

angenommen werden. In Nagymező, Kismezö, Jävorküt (Bükk-Gebirge) beobachte-
ten wir den ganzen Friihling hindurch in Paaren und kleinen Gruppen streichende
Vögel und in dem Sätor-Gebirge wurden sie bei Dorgé von E. SCHMIDT in Mai beobach-
tet. ale beiden Gebieten benahmen sie sich genau so, wie das in Sopron beobachtet
wurde.)

Man kann also abschliessend bestätigen, dass der Kreutzschnabel in den Fichten-
wäldern des westlichen (Sopron Gebirge) und des nordöstlichen (Bükk-, Sator-Ge-
birge) Gebirgslandes brütet. Von der Schwankung der Fichtenzapfen-Ernte ab-
hängig, kann das Brüten in manchem Jahre ganz unterbleiben, hingegen brüten
in anderen Jahren zahlreiche Vögel in den erwähnten Gebieten. (Das Britten dieser
geselligen Vogelart ist charakteristisch, indem sie sich in Kolonien niederlassen).
Sichere Angaben weisen darauf hin, dass der Kreutzschnabel auch im Jahre 1956
in dem Sopron Gebirge brütete. Am Anfang des Jahres 1948 sah man diese Vögel
in den Bergen von Buda, ihr lautes Singen, das Nestbauen und ihre Paarung wurden
von J. Sz155 beobachtet. Obwohl sie von da am 29. Februar verschwanden, brüte-
ten sie aller Wahrscheinlichkeit nach auch in jenem Frühling in den oben erwähnten
drei Gebieten.

Im Frühjahr 1959 gelang es mir, in Bezug auf die Brutbiologie des Goldhähnchens
(Regulus regulus) Beobachtungen zu machen. Am 25. April fand ich ein Nest mit
10 Eiern. Die Umgebung in der das Nest sich befand: cca. 70 Jahre alter Fichten-
wald, schütter, mit zerstreuten Baumgruppen (Lärche, Fichte gemischt, vereinzelt.
Kiefer) in grossen Abständen. Platz des Nestes: auf einer Fichte von einem Durch-
messer von 25—30 cm, 14 m hoch, an einem Nebenast, 70 cm vom Stamme entfernt,
3 cm unter der Astachsel, im Gewebe herabhängender Zweige, kunstwoll an einige
hängende Zweige gebaut, geklebt. Das Nest hängt an den Seiten (sehr fest, gleich
dem Neste des Teichrohrsängers). Das kleine Nest ist so in die dichten Fichten-
zweige hinengewoben, dass die Zweige die es bedecken, erst beiseite geschoben wer-
den müssen, bevor man es erblicken kann.

Es ist interessant zu erwähnen, dass der beschriebene Fichtenstamm in einem
Winkel von 30° geneigt stand und die Wurzeln des halb gestürzten Baumes waren
teilweise schon zerrissen.

Das Nest war unmittelbar unter dem Ast gebaut. Damit ist es zu erklären, dass
der Vogel es so gut in dem kaum 1!/, m langen, spärlich belaubten Ast verbergen
konnte. Es ist merkwürdig, dass das Paar gerade diesen Platz gewählt hatte, wo
doch in der Nähe auch viel höhere und dichtere Bäume standen, in denen sogar
ein Raubvogelnest schwerlich zu entdecken gewesen wäre.

Nestmaterial: die äussere Hülle besteht aus Klümpchen ausserordentlich fein-
faserigen Insekten-Gewebes, dazwischen sind auch feine Federn und Flechte-
stückchen eingewoben. Das wesentliche Material ist Moos, daraus ist eine kunstvoll
verfertigte, tiefe, topfartige Schale geformt, die innen mit feinen, weichen Federn
reichlich gefüttert ist. Es ist noch bezeichnend, dass das Nest ein rundlicher, massiver
und kunstvoller Bau ist.

Masse des Nestes: Höhe 6,5 cm, äusserer Durchmesser 7,5 cm, oberer Durch-
messer der Schale 3,5 em, innerer Durchmesser (im Neste) 4,5 cm, Tiefe der Schale
4 cm, die Nestwand ist 1,5 cm dick.

Das Nest enthielt 10 unbebrütete Eier (in einem blutige Fermentation). Sie waren
kaum grösser als eine Erbse. Die Farbe goldgelb, an dem stumpfen Ende kaum sicht-
bare bräunlichgraue Schattierung.

Das Männchen singt den ganzen Tag hindurch auf einem entfernteren Baum
(cca. 30—40 m). Von Zeit zu Zeit nähert es sich dem Nest, dort verhält es sich aber
still (höchstens lässt es einen leisen Lockruf hören). Bald darauf hören wir es wieder
ferner singen. An manchen Stellen hält es sich länger auf, unablässig singend. Das
Weibchen zeigt sich selten. Erst als ich die Fichtenzweige wegschob, flog es vom
Neste weg, kehrte aber oft zurück und in den nahen Aesten herumhüpfend liess
es ständig seine zarte (,,sit”) Stimme hören.

137

Das erste, in Ungarn gesammelte Gelege kam in die Sammlung des Ornithologi-
schen Institutes,

Am 27. April beobachtete ich, von der oben erwähnten Stelle 60—70 m entfernt,
ein Goldhähnchenpaar, das Nestbaumaterial trug. Die Vôgel hüpften auf den nied-
rigen Strauchen herum, hie und da sich auf den Erdboden niederlassend. Während
dieser Zeit füllten sie ihre Schnabel reichlich mit Baumaterial. Ich folgte den Vögeln
und so gelang es mir die Stelle des im Bau befindlichen Nestes zu entdecken. Auf
einer Fichte, deren Durchmesser 20 cm war, ungefähr 16 m hoch, an einem Nebenast,
1,5 m vom Stamm, 10 cm unter der Achsel des cca. 2,6 m langen Astes begannen
sie ihr Nest zu weben und bauten es zwischen die langen, dicht herabhängenden
Zweige. Sie hatten mit der Arbeit wahrscheinlich am selben Tage begonnen, da nur
die ersten Gewebeklümpchen angeklebt waren. Dieselben werden nämlich als Kleb-
stoff benützt, um mit ihnen den äusseren Rahmen des Nestes zu formen. Diese
Klümpchen werden der Reihe nach an die Tragzweige angebracht, dadurch wer-
den sozusagen die Seitenpfeiler des Hängenestes gebildet. An diese wird dann die
ganze äussere Hülle angewoben.

Der Wald bestand, an der Stelle wo dieser Baum war, ebenfalls aus zerstreuten
Baumgruppen. Von vier neben einander stehenden Fichtenstämmen wählten sie
den kleinsten, mit spärlichem Laub, um ihr Nest zu bauen (ferner waren weitere
Fichtengruppen, dazwischen Akazien, Lärchen und Eichen, mit ziemlich dichtem
Gehölz).

Die Vögel trugen das Nestmaterial eifrig den ganzen Tag. Ungefähr jede 3 Minu-
ten kehrten sie immer wieder zurück. Vor dem Einflug flatterten sie wie Schmetter-
linge um den Zweigen, dann huschten sie plötzlich hinein (immer an derselben Stelle).
Nach einer kurzen Weile flogen sie aber blitzschnell heraus und verliessen den Ort.

Da der Platz, von dem die Rede ist, nur 80—100 m von der Brutstelle des ober-
wähnten Goldhähnchen-Paares entfernt war, ist es wahrscheinlich, dass dasselbe
Paar eine zweite Brut begonnen hatte.

Am 15. Mai war das Nest nur zum dreiviertel Teil fertig. Der Regen am vorher-
gehenden Tage durchnässte es und es schien ganz verlassen zu sein. Ich beobachtete
es mehrere Stunden lang, doch war es ganz still um das Nest und kein einziges Mal
sah ich Vögel heranfliegen. Ihren Gesang hörte ich aber öfters in den nahen Fichten.

Das Material, die Lage und die Verborgenheit des Nestes ist genau wie bei den
anderen.

Die Liste der Vogelarten, die in der Umgebung des Nestes beobachtet wurden,
ist im ungarischen Texte zu finden.

Die bei Sopron angestellten Beobachtungen (siehe ZApor, Aquila, 1958.) zeigen,
dass dieser Vogel mit Vorliebe sein Nest an offenen Stellen baut, besonders auf offen
hervorstehende Fichtenäste.

Ich möchte folgende literarische Angaben erwähnen:

l. Es kommt auch solche Anordnung vor, dass das Nest nicht unterhalb des
Astes aufgehängt ist, sondern auf dem Ast, wie auf einem festen Grunde gebaut
ist. Dies pflegt aber wahrscheinlich nur selten vorzukommen.

2. Was die Konstruktion des Nestes betrifft, schreibt CHERNEL (Die Vögel
Ungarns, Budapest, 1899.) folgendes: ,.Im oberen Teil des Nestes, seitwärts, gibt
es einen engen Eingang, eine, der Kleinheit des Vogels entsprechende runde Öffnung”.
Die von uns beobachteten Nester zeigten diese Konstruktion nicht. Sie haben eine
regelmässige, offene Schale; zwar ist das Nest selbst innen geräumiger als die obere
Schalenöffnung.

In der Brutzeit fanden wir mit E. Scumipt in dem Sätor-Gebirge und mit L. V.
SZABÓ in dem Bükk-Gebirge, dass Goldhähnchen nicht nur häufig vorkommen,
sondern in machen Fichtenpartien ganz gewöhnlich sind (1958—59). Die bezeich-
nendste und häufigste Vogelart beider Berglandschaften ist gerade das Goldhähnchen.
Nicht nur in den älteren Beständen wurden sie in recht grosser Zahl beobachtet,
wo man überall ihrem feinen, angenehmen, doch kraftvollen Ruf zu hören bekommt,
sondern man kann auch oft brütende Paare in den jüngeren Fichtenbeständen fin-
den. Dasselbe gilt auch für die Soproner Berge, in erhöhtem Masse. Dort ist diese
Art überall gewöhnlich und Standvogel in den Fichtenwäldern (gemäss durchgeführten
Beobachtungen zwischen 1953—59). Aber zahlreiche Beobachtungen sprechen
dafür, dass sie sich auch in anderen Gebirgsgegenden niederlassen, sogar in Fichten-

gruppen einiger Parkanlagen und dort in mehr oder minder hoher Zahl brüten. Dass
wir trotzdem über ihr Britten in Ungarn so wenig Angaben haben, kann durch die
versteckte Lebensweise dieser Vogelart erklärt werden und teilweise dadurch, dass
unsere Bergländer ornithologisch nur in geringerem Masse untersucht worden sind.
Die Frage hinwieder, wie häufig das Vorkommen des Goldhähnchens in der Brutzeit
vor langen Jahrzehnten war, kann nur dann befriedigend beantwortet werden, wenn
wir die ehemalige Verbreitung und das damalige Alter unserer Fichtenbestände
untersuchen. Angaben über das Brüten des Goldhähnchens in Ungarn haben bisher
nur CSABA (Csákánydoroszló, Komitat Vas), L. HorvArn (Bakonyszentläszlö),
L. Szıss (Fichtenwälder von Telkibanya, Tokar, Dorgé und Körös-Sätorgebirge),
ZAvor, GARDONYI, Gy6ry (Soproner Bergland) geliefert.

Das Goldhähnchen ist also ein regelmässiger und häufiger in dem Fichtenwäldern
des Berglandes, es lässt sich stellenweise auch in Fichtengruppen und Fichtenalleen
der, zu der Gebirgsregion gehörenden, Parkanlagen nieder.

Jene Beobachtungen unserer Fachliteratur, dass das Goldhähnchen in der Brut-
zeit selten und dass es nur eine sporadisch nistende Vogelart sei, bedarf jedenfalls
einer Modifikation.

Das Auerhuhn (Tetrao urogallus) verbreitete sich von Österreich aus im Soproner
Gebirge. Laut literarischen Daten (RoTH, MAYER) hat man das erste Exemplar
(ein Weibchen) im Jahre 1886, nach einem grossen Sturm erlegt. Einige Jahre danach
gab es schon eine regelrechte Balz. Die Erscheinung des Auerhuhnes in dem Soproner
Gebirge kann man wahrscheinlich mit der Fichtenbestockung dieser Gegend erklären.
Nach dem ersten Weltkriege ist es aber verschwunden und nur im Jahre 1924 hat
man es dort wieder beobachtet. Aber erst vom Jahre 1927 an erschien es wieder
regelmässig und von dieser Zeit an gab es jährlich eine Balz. Ihre Zahl, auf Grund
20-jähriger Beobachtung, war recht wechselnd. Es gab Jahre, in denen 8—10 Hähne
balzten, dann folgte aber meistens eine Balz von nur 3—4 Hähnen. In der Balz wur-
den immer jährlich 3—4 Hähne zur Strecke gebracht. Am liebsten hielten sie sich
in den, weit von der Stadt gelengenen, ungestôrten Dickungen auf, wo ihr Vorkom-
men auch jetzt keine Uberraschung hervorrufen wiirde. Im Jahre 1930 hat man 3
verendete Hähne gefunden, während man einen vierten, der später auch verendete,
lebendig in Brennbergbänya eingefangen hatte. Laut der Angaben erschienen sie
in grösserer Anzahl immer dann, wenn in der Nachbarschaft eine intensivere forst-
wirtschaftliche Tätigkeit herrschte. Seit dem Ende der dreissiger Jahre ist das Auer-
huhn aber bedeutend seltener geworden und später zeigte sich nur hie und da ein
Exemplar. Der Revierjäger J. PÉNZES hat im Jahre 1952 den letzten im Hidegviz-Tal
gesehen. Seitdem hat man diese Vogelart im Odenburger Bergland nicht gesehen,
aber, auf Grund gefallener Federn, nimmt man das Vorkommen einiger unsteter
Exemplare immer noch an.

Am 31. Mai 1933 hat der Revierjàger J. KarosvArı in der Nähe von Brennberg-
bânya ein Nest mit frischen Eierschalen gefunden, aus denen die jungen Auerhühner
nur unlängst ausgeschlüpft sein konnten. Das Nest war auf der Erde, in der Ver-
zweigung dreiser nebeneinander wachsender Eichen-Nachwüchse. Das Nest hat
BREUER mehrfach photographiert. Die Aufnahmen kamen aus einem Nachlass zum
Vorschein. Die in seine Sammlung gekommenen Eierschalen (meines Wissens auch
ein unbefruchtetes Ei) sind während des Weltkrieges zu Grunde gegangen. Diese
Angabe ist ein unzweifelhafter Beweis dafür, dass das Auerhuhn in dem Soproner
Gebirge gebrütet hat.

Nach den uns zur Verfügung stehenden Angaben brütet diese Vogelart heute
nur in den Wäldern südlich von Szentgotthárd, Komitat Vas (K. Györcy). Ihr Vor-
kommen in der Umgebung von Köszeg wird von CHERNEL erwähnt (1905, 1906,
1913, 1916).

Im August 1936 hat J. KAposvArI auch ein Nest des Gimpels (Pyrrhula pyrrhula)
in der Nähe von Brennbergbänya gefunden. Das Nest war auf einem Seitenast einer
jungen Fichte, im dichten Laub, in cca. 2,5 m Höhe gebaut. Den Baum mit dem
Nest hat auch BREUER photographiert. Das Bild ist aber für eine Reproduktion

139

nicht geeignet. Die auf dem Bilde angebrachten Daten und die mtindliche Mitteilung
von J. KAPOSVÁRI bekräftigen die Glaubwürdigkeit der Angabe.

Am 29. April 1958 habe auch ich Gimpel in dem Soproner Gebirge beobachtet.
Am 31. Mai beobachtete ich sogar unmittelbar in der Nähe der Stadt ein Weibchen,
als es von der Erde auffliegend, auf den Drahtzaun des Sanatoriums flog, und von
dort in einen dichten Maulbeerstrauch. Auch von hier aber flog es sofort heraus
und verschwand in einer, in der Nähe befindlichen Eschengruppe der sich ein älterer
Fichtenbestand anschloss. Meiner Annahme nach war auch das Nest dort, aber
es ist mir nicht mehr gelungen den Vogel wieder zu erblicken. Wahrend er hin und
her flog, liess er mehrmals sein melancholisches Pfeifen hören. Kaum 100 m von
der erwähnten Stelle entfernt habe ich am 18. Juli ein Weibchen und ein Mänchen
paarweise gesehen. Die Vögel befanden sich in einer Waldpartie, in welcher der
Fichtenbestand mit Ahern und Esche gemischt war, daneben lag derselbe Fichten-
wald, in dem das Weibchen im Mai verschwunden war. Stellenweise suchten sie
längere Zeit herum, und gewöhnlich bewegten sie sich, kaum 30—40 cm über der
Erde, zwischen niedrigen Sträuchern. Die zwei Vögel verhielten sich still und blieben
immer beisammen, ihre Stimme war nur selten und nur aus der Nähe zu hören. Lei-
der hinderte mich der starke Wind daran, das Nisten des, wahrscheinlich dort brüten-
den Paares, beobachten zu können.

Im Frühjahr 1959 habe ich weder an diesem Ort, noch in anderen Teilen des Berg-
landes Gimpel beobachtet, aber im August dieses Jahres habe ich mehrere Familien
mit flüggen Jungvögeln (diese hatten eine fleckige Brust) in Gärten in der Umgebung
der Stadt gesehen. Auch in früheren Jahren (1954—55) habe ich ähnliche Beobach-
tungen gemacht (Aquila, 1956—57).

In Ungarn wurde der Gimpel vor allem an den westlichen Grenzen in der Brut-
zeit beobachtet. So brütet, nach meiner Erfahrung, diese Vogelart sporadisch (wenn
auch nicht jedes Jahr) in dem Soproner Gebirge. Aber ihr Brüten ist auch in dem
Bükk- und Sätorgebirge anzunehmen.

140

CSIZ FESZKELESE A BUKKHEGYSEGBEN

Szabó László Vilmos és Győry Jeno

A csíz (Carduelis spinus) hazánkban való költése régen vitatott kérdés. Többen
figyelték már meg költési időben, olyan körülmények között, melyek alapján fész-
kelése gyanítható volt. Az ebben az időben történt megfigyelések rendszerint csak
mint , megkésett? vonulókat tartották számon ezeket a példányokat. A magase
hegységi fenyveseknek (legközelebb az Alpok, Kárpátok) ezen jellegzetes költő-
madaráról csak kevesen gondolták, hogy hazai, főleg telepített fenyőparcelláinkon,
fenyvesligeteinkben fészkeljen. Az utóbbi évek megfigyelései azonban már nagyon
valószínűvé tették a csíz hazai fészkelését. Az Alpokkal, illetőleg a Kárpátokkal
szomszédos Soproni, illetve Zempléni Hegyvidék fenyveseinek behatóbb madártani
vizsgálata azt mutatja, hogy ezekben az erdőkben fészkel a csíz. Valószínű, hogy
a legtöbb helyen nem beszélhetünk rendszeres költésről, mert a fészkelő párok száma
térben és időben igen nagy ingadozást mutat. Ez azonban a csízek invázió-szerű
mozgalmával lehet kapcsolatos. Nincs kizárva, hogy az időjárástól (esetleg a toboz-
terméstől) is függ a fészkelők mennyisége és eloszlása.

A Soproni Hegyvidéken GyőRY évről-évre megfigyelte a csizek ott-tartózkodá-
sát költési időben (1954— 59).

Köszeg környékén CHERNEL 1907. VI—VII. hónapokban figyelt meg csízeket;
Velencén pedig V. hó végén párban látta őket egy kis fenyöcsoportban.

A Hansdgban (Lébény) PATKAI figyelt meg fiókáit etető csízeket 1933. VII. hó
9-én. A megfigyelés alapján feltételezi e faj költését a Hanság égereseiben. (Meg kell
jegyeznünk, hogy ERTL a Pozsony megyei Szentgyörgyön égeresben találta fészkét
(130 m tszfm.) 1895. V. 15-én.

A Sátorhegységben Sziss L. 1953—1954. VI. hó közepén figyelt meg csíz csa-
patot, valószínűleg kirepült fiatalokat egy nyíresben. 1958. V. hó 6—16 között azon-
ban ScHMIDT E.-nal a Sátorhegység jónéhány fenyvesét bejárva egyetlen esetben
sem figyeltünk meg csízeket. Mivel azonban köztudomású, hogy e faj fészkelés köz-
ben milyen csendes, mégis lehetséges, hogy néhány párban költött, viszont az sincs
kizárva, hogy ez évben inváziójuk más irányban, más terepen késztette költésre e
kóbor hajlamú madárfajt.

A Bükkhegységből VÁSÁRHELYI említi, amint költési időben a jávor-
kúti fenyvesekben több ízben megfigyelte. De 1923. VIII. hó közepén
Mauxs K. is megfigyelt fiatal csízeket ugyanazon a helyen. (Minden
valószínűség szerint ottani költésből származó példányokat.)

1959. III. 30-án SzaBò L. V. egy előzetes terepszemlén több hím csízt
figyelt meg a fenyőfák csúcsán énekelve a Bükk-fennsík fenyveseiben.
IV. 7-én pedig együtt találtuk meg az első hazai, négy tojást tartalmazó
esizfészket.

A Bükk-fennsik jellegzetes töbrei, töbörsorai hüvös mikroklimajuk
reven igen alkalmasak fenyvestelepitesre. A javorkuti, mintegy 200 éves
6slücost természetesnek tartják. A többi telepített fenyves hosszan nyúlik
el szabálytalanul, egyenetlen foltokban, sávokban. A töbrök mélyén

141

rendszerint szörfügye-
pek (Nardus), tisztäs
rétek húzódnak meg,
majd a töbrök lejtőin
apró, elszórt, feljebb
egyre sűrűbb, s nagyob-
bodó fiatal lúcosok, vé-
gül a bükkösök szom-
szédságában összefüggő
öreg erdő nyúlik el kes-
keny sávokban. Sok he-
lyen ezek az öreg lúc-
állományok is mintegy
belépnek a tisztásokra,
s szép ligeteket alkot-
nak. Egy ilyen jelleg-
zetes, 60—70 éves fák-
ból álló fenyőliget szé-
lén állt a fészkes fa,
két oldalról szabadon.
Több him is énekelt
ezen a területen. Epp
az egyik éneklő hímet
figyeltük, amint egy fe-
nyöfa csúcsán csicser-
gett huzamosan, majd
hirtelen a magasba
emelkedett, s csapongó,
lepkeszerű repüléssel
énekelve ereszkedett le
ugyanarra a fenyőta-
csúcsra. . Ugyanekkor
(Photo: dr. G. Reichart) szállt le a fa legfelső
oldalágacskájára a tojó
is, majd ágról-ágra ereszkedve kellő körültekintés után hirtelen fészek-
hez röppent, beleült, megfordult benne mintha simítani, kerekíteni
akarná a fészek csészéjét, aztán hirtelen kivágódva belőle elrepült.
A fészek kis sötét csomó formájában szabadszemmel is látható volt,
távcsővel pedig peremét is megfigyeltük. Ezt követően a madarak még
fél óra múlva sem tértek vissza.

IV. 9-én kerestük fel újra a fészket. A hím rögtön figyelmeztető hangot
adott, a tojó benne ült a fészekben. Mikor egyikünk a fára mászott, nyug-
talanul kipillantott. A fészek kb. 40 em átmérőjű. kb. 25 m magas lúc-
fenyőn, 16—17 m magasan, kinyúló oldalágon volt, a törzstől 2,5 m-re.
Az oldalág tőben 3 em vastag és kb. 3 m hosszú. A vége felé villásan el-
ágazott és az elágazásnál az alsó villára volt rakva a fészek. A felső ágról
lecsüngő fenyőgallyacskák pedig három oldalról a fészek oldalához voltak
szőve. A fészek tehát alulról is, felülről is takarásban volt, de nem annyira,

19. ábra. A csíz ágra épített fészke
19. Fig. The Nest of Siskin

142

hogy ezáltal „läthatat-
Janna” vált volna (mint
ahogyan a néphit tart-
ja). Az ag végére épi-
tett fészket kézzel el-
érni, vagy abba bele-
tekinteni nem lehetett.
A tojó a fészekből
esak akkor repült ki,
mikor a fészket tarto
agat vettük vizsgalat
ala. Egy közeli ágra
szallt, ahol izgatottan
viselkedett; idönkent
a him is odaröppent,
és alig 6t meter közel-
segben tartözkodtak,
hol elröppenve, de
mindannyiszor üjra és
ujra visszatérve. Alig
4—5 perc mulva azon-
ban eltavoztak, s a to-
vabbi két ora alatt, mig
a fészeknél, ill. a fa-
nal tartözkodtunk mar
csak 3—4-szer tértek
vissza. Ekkor is csak
épp hogy megültek, de
már csak messzebb, s
azután többé már nem
is jelentek meg. Lehet
ugyan, hogy még elre-

pültek a hely felett, 20. ábra. A csíz ág alá függesztett fészke
vagy annak közelé- 20. Fig. The Nest of Siskin under a Branch
ben, de a többi csíz ál- (Photo: I. Sterbetz)

landó "mozgása nem
tette lehetőve, hogy a kérdéses párt szemmeltartsuk.

A fészekbe csak egy ágvégre szerelt tükör segítségével tudtunk bele-
tekinteni. Négy tojás tükörképe jelent meg. A fészket tojásokkal együtt
— éppen a nehéz hozzáférhetőség miatt — csak igen körülményesen
és nagy vigyázattal lehetett a Madártani Intézet gyűjteménye részére
megszerezni. A fészek igen szépen és tömören épült. Külső átmérője
9 cm; csészeátmérő 3,5 em; a csésze mélysége 3 cm; a fészek magassága
(vastagsága) 4,5 cm. A fészek alapja fenyőgallyacskákból készült; a fala-
zat száraz növényi szálacskákból és mohából állt, mely közé apró, röpítős
mag nélküli virágfészkecskéket, kevés zuzmót, rovarszövedéket szőtt.
A csésze finom hajszálgyökerekből áll, köztük néhány szőrszál; a belső
bélést pedig apró tollacskák alkotják. A tojásokról a későbbi preparálás

143

során meg lehetett állapítani, hogy kb. 4—5 napos kotläsüak voltak.
Szinük: alapszin zöldesfeher, ibolyaszürkes felhözes és foltok (különösen
a tojäsok tompa vegen), rajtuk rozsdabarna és biborbarna karcokkal
és cikornyäkkal.

Allandéan a közelben tartézkodott még két-harom par csiz, melyek
bizonyára szintén a fészkük körül foglalatoskodtak ; így a hely felett állandó
csizmozgäst, röpködést és éneklést lehetett észlelni. Ez is igazolja az
irodalom ide vágó adatait, mely szerint a csízekre jellemző, hogy egy helyen
több pár szokott együtt fészkelni. Valóban az egész, fenyvessel borított
területen, ahol legkevesebb 40—50 lehetett a párok száma, jól meg lehe-
tett figyelni néhány párból álló kisebb csapatok mozgását, s egyes fenyő-
csoportokhoz, területrészekhez való ragaszkodását. A madarak leg-
inkább a fenyőcsúcsokra vagy azok közelébe szálltak, ott énekeltek, hívo-
gatták egymást. Egy héttel később Dr. PArkAI IMRÉ-vel és SCHMIDT
Econ-nal ugyanezen a területen járva alig lehetett csizhangot hallani
vagy madarat látni, jeléül annak, hogy a költés általánosan beindult.
Ebben az időben az irodalom szerint is nagyon csendesen és óvatosan
viselkedik.

V. 10-én Szapé L. V. fészeképítés közben vett észre egy csízpárt;
az előbbihez hasonló területen, de az említett fészektől 2—3 km-re.
Egy sziklás, fiatal lúcossal teleszórt töbör felett vén lúcerdő legszélső,
északra néző fájára szállt hívogatva a hím, a tojó pedig a fészkes ágra
érkezett csőrében pók- vagy rovarszovedékkel; majd hozzálátott a fészek-
építéshez. V. 11-én 8 óra 30 peretől 14 óra 30 percig egyfolytában figyelte
a fészeképítést. Megfigyeléséből azt szűrte le, hogy vigyázó, szemes,
éppen ezért óvatos madár a csíz, de inkább kíváncsi, mint félénk és
úgy látszik zavarásra nem oly érzékeny. A fészket a tojó egyedül építi.
A hím állandóan , készenlétben? van a fenyves sűrűjében láthatatlanul,
ilykor hívogatóját hallatja, főleg mikor a tojó fészekanyaggal érkezik.
Néha ilyenkor mellészáll, de a tojó elveri. Négy helyről figyelte meg a
fészekanyag-hordast:

1. A fészkes fa alél durväbb alapanyagot, szäraz fenyögallyacskät.

2. A tisztäs szeleröl föleg szaraz füszälakat, kevés mohät (legtöbbször
ide szällt le).

3. A fészek magasságában a fenyves belsejébe tűnt el és onnan rend-
szerint rovarszövedekkel, zuzmöval tert vissza.

4. Egy távoli helyre, többszáz méterre szállt, s onnan kaszat höbitäval,
szövedékkel tért vissza. A hím csak erre a távoli útjára kísérte el oda-
vissza, mint ahogy a stiglicek szokták.

A tojó szorgalmasan épít: a megfigyelés alatt kétszer tartott huza-
mosabb pihenőt: 8 óra 45 peretől 9 óra 30 percig és 11 óra 30-tól 12 óra
30-ig. Ezt az időt messze töltötte a csízpár. A tojó egy óra alatt legfeljebb
15—20-szor fordul. Átlag 3 perc egy forduló. Igaz, hogy az időnek több
mint felét a fészek formálására fordítja.

A fészek 25—30 méter magas, 50 em átmérőjű lúcfenyőn, mintegy
10 méter magasan, kihajló oldalágon készült. Az 5 méteres oldalág csúcsá-
tól kb. 1 méternyire, a lelógó, függőleges fenyőgallyacskákra kötötte
a fészket az ág alatt. Ebben az időben már alig lehetett hallani csíz-

144

hivogatöt, s alig lehetett latni egy-két csizt. Bizonyära ez mäsodik költes
volt.

V. 24-én újra felkeresve a csizes fat, a tojásokat a fészek alatt, a mohära
kihullva, összetörve talältam. Valöszinüleg az elözö napi vihar szörta
ki a fészekaljat. A négy szetlapult tojásból kettő erősen kotlottnak
(fejlett embriók), egy pedig zäpnak látszott (negyedik teljesen össze-
tört).

A fészket egyébként a hosszú ág miatt még az előzőnél is nehezebb volt
leszedni. Ez idő alatt mindössze egyszer hallatszott csízhang a fenyves-
ből, lemondó féltés formájában.

A fészek a hosszú, függőlegesen csüngő ágacskák közé volt fonva és
szinte királykaszerűen lógott. Kívülről egyáltalán nem lehetett látni,
csak egy kis száraz ágacska mutatta a helyét. A fészek mindössze egy
gallyacskához volt rovar-, ill. pókszövedékkel jobban hozzáerősítve,
míg kettőhöz gyengébben, egyik oldalon pedig szinte teljesen szabadon
ferdén lógott. Valószínű szélvihar alkalmával ezen az oldalon borultak
ki a tojások.

A fészek alapanyaga: száraz fenyőgallyacskák és főleg száraz fűszálak,
kevés mohával és zuzmóval. Az egészet barnaszínű szövedékcsomócskák
tartják össze és azokkal van hozzáerősítve a fészek is a lelógó fenyő-
gallyacskäkhoz. Bélés: kevés lószőr, mufflonszőr-csomók, kaszattermés
bóbitája (Carlina acaulis), s néhány toll. A fészek méretei: magassága
(vastagság) 9 cm; külső átmérője 7 em; csészeátmérő 4 cm; mélysége
3,5 cm. A fészek a Madártani Intézet gyűjteményébe került.

A csízek költésének lezajlása után VI. 21-én már kisebb csapatokban
15—20 példányt is lehetett látni. VII. 2-án pedig már 25—30-as csapatot.
Ellepték a fenyőfákat, s fönt a csúcsok közelében a tobozokon kereszt-
csőrök módjára szedegették a fenyőmagot, majd fokozatosan lejjebb
ereszkedve az ágvégek fiatal hajtásait csipegették, esetleg rovarokat is
szedegettek.

Irodalom — Literature

Chernel I.: Magyarország madárvilága. (Budapest 1899, pp. 830.)

Chernel I.: Adatok Magyarország madárfaunájához. — Daten zur Vogelfauna Un-
garns. (Aquila XIV, p. 1907, p. 185—186 & XXIV, 1917, p. 9.)
Győry J.: Süvöltők és csízek tavaszi előfordulása. — Occurrence of Bullfinch and

Siskin in Spring. (Aquila LXII.—LXIV., 1956—57, p. 310 & 357.)

Lovassy S.: Magyarorszäg gerinces ällatai és gazdasägi vonatkozäsaik. (Budapest
1927, pp. 895.)

Mauks K.: À Bükk-fennsíkon 1923. aug. 8—18 között megfigyelt madárfajok.
— Auf dem Bükk-Plateau zwischen 8. und 18. August 1923 beobachtete Vogel-
arten. (Aquila XXX—XXXI, 1923-24, p. 298.)

Nagy Gy.: Jegyzetek a Mátra madárvilágához. — Notes on the Mätra-mountain’s
bird-life. (Aquila LLX—LXII, 1952—55, p. 417 & 464.)

Nagy J.: A csiz fészkelése a liptoi Fatraban. — Das Nisten des Zeisigs in der Liptéer
Fatra. (Aquila XXIII, 1916, p. 360 & 561.)

Nagy J.: Az els6 csiz fészekalj Magyarorszägröl. — Das erste Zeisig-Gelege aus
Ungarn. (Aquila XXXVITI—XLI, 1931—34, p. 348 & 410.)

Patkai I.: Csizek a Hanysagban. — Erlenzeisige in der Hanysäg. (Aquila XXXVII—
XLI, 1931—34, p. 350 & 411.)

Schenk J.: Madarak (Brehm, Állatok világa). (Budapest 1929.)

10 Aquila 1960-61. — 36 145

Székessy V.: Madarak (Magyarorszäg ällatviläga). (Budapest 1958.)

Szijj L.: Adatok a Sätorhegyseg madarvilagahoz. — Contributions to the bird-
life of the Sätor-mountains, Northeastern Hungary. (Aquila LIX—LXII, 1952—55,
p- 417 & 464.)

Vásárhelyi I.: Adatok a borsédi Bükk gerinces-faunäâjähoz. (Erdészeti Lapok,
1942.)

The Breeding of the Siskin in the Bükk Mountains

László Vilmos Szabó
and Jenő Györy

The breeding of the Siskin (Carduelis spinus) in Hungary was a much disputed
problem for a long time. It had been observed for several times during breeding
season, under circumstances, on the base of which its nesting could be suspected.
The observations made in that time generally regarded those specimens to be belated
migrants. There were but few who supposed, that this characteristical breeding
bird of the coniferous woods of high mountains (the nearest ones are the Alps and
the Carpathians) should nest in the planted woods and groves of Coniferae in Hun-
gary. Observations of latter years, however, have made the breeding of the Siskin
here most probable. The more intensive investigation of the coniferous woods of
the Sopron and Zemplén Montains neighbouring the Alps and the Carpathians shows
that in those woods the Siskin does nest. It is probable though that at most places
we cannot speak of regular breeding for the number of the nesting pairs greatly
fluctuates in space and time. This may, however, be connected with the invasion-
like movements of this bird. It is not excluded that the quantity and distribution
of the breeding pairs also depends upon the weather (perhaps on the crop of cones
too).

In the Sopron Mountains J. Györy has stated the presence of Siskins in breeding
season from year to year (1954—1959).

In the vicinity of Köszeg CHERNEL observed Siskins in June—July 1907, and at
the end of May he saw them in pairs in a small group of Coniferae at Velence.

In the Hansäg (Lébény) PATKAI observed Siskins feeding their young on July
9th 1933. Based on this observations he supposes the breeding of this species in the
alder-woods of the Hanság. We must remark that ERTL had found its nest in an
alder-wood at Szentgyörgy in County Pozsony at the altitude of 130 m on May 15th
1895.

In the Sátor Mountains L. Sz1J5 observed several specimens in a spruce-wood
in the years 1953, 1954 towards the middle of June. In July 1955 J. Györy observed
a flock of Siskins, probably fully fledged young birds, in a birch grove. Between
May 6th and May 16th 1956, when visiting a good many coniferous woods of ther
Sátor Mountains together with E. ScHmipT, we did not observe Siskins even fo
a single instance. But as it is commonly known how silent this species is during the
nesting period, it is still possible that some pairs were breeding; on the other hand
it isnot impossible either, that in that year this species — so disposed to vagrancy — had
invaded other territories and had bred there.

As to, the Bükk Mountains, VAsARHELYI mentions to have observed them for
several times in breeding season in the coniferous woods near Javorkut. Many years
earlier though, in the middle of August 1923 K. Mauxs had also observed young
Siskins in the same locality. Most probably they were specimens that had been hat-
ched there.

On March 30th 1959 L. W. Szasò, on a preliminary survey, observed several
male Siskins singing in the of the trees in the coniferous woods of the Bukk plateau.

And on Apr 7th we succeeded in finding the first Siskin’s nest on Hungarian
territory. It contained four eggs.

The kettles and kettle-rows typical for the Bükk plateau, because of their cool
microclimate, are very suitable for planting Coniferae. The approximately 200 years
old, ancient spruce-wood near Jävorküt is supposed to have natural origin. The

146

other planted spruce-woods are stretching along in irregular, uneven patches and
strips. At the bottom of the kettles there are mostly meadows, grass-(Nardus)-pat-
ches, then on the slopes of the kettles first young spruces are scattered, becoming
thicker and thicker and taller with the increasing height, and at last next to the
beech-woods old spruce-wood stands in narrow strips. At many places these old
spruces — as it were — step out onto the clearings forming fine groves. On the edge
of such a characteristical grove, consisting of 60—70 years old spruces, free on two
sides stood the tree on which the nest was built. Several males were singing in this
area. We were watching a male singing on the top of a spruce, which from time to
time rose and flew up high, to come down singing with fluttering butterfly-like flight
and alight again on the top of the same spruce. At the same time the female also
alighted on the topmost side-branch of the same tree, then descended from branch
to branch, and after proper circumspection she suddenly flitted to the nest, sat
down in it, turned in it as if wanting to make the nestcup smooth and round, then
suddenly bounced out of it and flew away. The nest which looked like a small, dark
knob, was perceptible even by the naked eye, and through binoculars we were able
to observe its brim too. For the next half an hour our birds did not return.

On May 9th we visited the nest again. The male uttered warning sounds at once;
the female was sitting in the nest. As one of us was climbing up the tree she glanced
out uneasily. The nest was built 16—17 meters high on a side-branch, 2,5 meters
from the trunk of a spruce about 25 meters high and 40 cm in diameter. The side-
branch was 3 cm thick at its base and 3 meters long. Towards the end it divided
forklike, and the nest was placed upon the lower twig of the fork. The twigs hanging
down from the upper fork were woven to the sides of the nest on three sides. Thus
the nest was in cover both from downside and upside, but not so much as to become
"invisible’” (as the folklore believes). The nest built on the end of the branch could
not be reached by hand, nor could be looked into. The female only left the nest,
when we began to examine the branch holding the nest more closely. She flitted
upon a nearby branch where she behaved excitedly; from time to time the male
flew up to her, and they were within five meters from the nest, sometimes flitting
away but always returning again and again. Scarcely 4—5 minutes later, however,
they departed, and in the course of the next two hours, while we were staying at
the nest, respectively at the tree they returned but 3—4 times. On these. occasions
they just alighted, but only farther away, and afterwards they did not appear any
more. It is possible that they also passed once or twice over the place or near it, but
the continual activity of the other Siskins made it impossible for us to keep an eye
on our pair.

We could have a look into the nest only by means of a mirror fixed to the end
of a rod. The reflected image of four eggs appeared in the mirror. As it was very
difficult to approach, the nest together with the eggs could be collected with great,
circumspection and with great caution, in order to give it the collection of the Or-
nithological Institute. The nest was built very fine and compactly. Its outer diameter
was 9 cm; that of the nestcup 3,5 cm. The hollow of the nestcup 3 cm deep; the hight
(thickness) of the nest was 4,5 cm. The base of the nest was made of tiny twigs of
spruce; its sides consisted of dry plant-fibres and moss interwoven with seedless,
tiny downy flower particles, a little lichen and some insects’ webs. The nestcup
consisted of fine hairy rootlets with a few animal hairs among them; the inner
lining was composed of tiny feathers. In the course of the subsequent conservation
it could be ascertained that the eggs had been incubated for about 4—5 days. Their
colour: ground-colour greenishwhite with lilac-grey clouding and patches (par-
ticularly ‘at the butt-end of the eggs) with rust-brown and purple- -brown scratches:
and scrolls.

Two or three other pairs of Siskins were constantly in the vicinity which must,
have been busy with their nests; thus above the area we could watch continual
movements and singing of the birds. This also corroborates the respective data
of literature, according to wich it is characteristical with the Siskins that several
pairs do nest together in the same territory. And indeed, on the whole area of
spruce-woods, where at least 40—50 may have been the number of the pairs, we
could well observe the movements of the smaller flocks composed of a few pairs,
and their sticking to certain spruce-groups and sections of the area. The birds

10" — 10 147

mostly alighted and perched on or near to the tops of the trees singing and calling
each other there. A week later, investigating the same area with PATKAI and
SCHMIDT we could see scarcely a bird or hear their song which indicated, that
incubation had generally begun. During that period, according to literature too,
it behaves very silently and cautiously.

On May 10th L. W. SzaBö watched a pair of Siskins that was occupied with
nest-building, on a biotope similar to the former, but 2—3 km afar from the above
mentioned nest. Above a rocky kettle with scattered young spruces, upon the outer-
most tree of an ancient spruce-wood, which was facing north, the male alighted
calling, when the female was arriving with spider- or some other insect-web in her
bill, and then set to building the nest. On May 11th he observed the building of the
nest from 8.30 a.m. to 2.30 p.m. at a stretch. From his observations he concluded
that the Siskin is a keen sighted, alert and, therefore a cautious bird, but rather
curious than timid and it does not seem to be very sensitive to disturbance. The
female built the nest by herself. The male was in constant readiness invisibly in
the thick of the wood, but uttering sometimes his calling cound, principally when
the female was arriving with nest-material. Sometimes on such occasions he would
alight near her, but she chased him away. He observed nest-material being brought
from four localities:

1. From under the tree of the nest: coarser material, dry twigs of spruce for the
base.

2. From the edge of the clearing: mainly dry grass-blades, some moss (she mostly
alighted there).

3. When disappearing at the height of the nest in the inside of the wood she gene-
rally returned with some insectweb or lichen.

4. When flying several hundred meters away, she returned with some flower
down or web. The male accompanied her only on these long trips to and fro as finches
wouod.

The female built diligently. In the course of the observation she rested only twice
for a longer time: from 8,45 to 9,30 a.m. and from 11,30 to 12,30 a.m. The pair spent
these intervals somewhere farther. The female made 15—20 rounds at the utmost
during an hour. On the average a round took 3 minutes. Sure enough, she spent
more than half of that time shaping the nest.

The nest was built in the hight of 10 meters upon a side-branch of a spruce 25—30
meters high and 50 cm in diameter. It was tied below the branch to the verically
overhanging tiny twigs at about 1 meter from the tip of the 5 meter long side-branch.
At that season hardly any Siskins could be sighted and their call could scarcely be
heard any more. It must have been the second brood.

When visiting that tree on May 24th again he found the eggs fallen out on the
moss under the nest, crushed. The storm of the previous day must have thrown
out the clutch. Two of the flattened eggs seemed to be in an advanced state of
incubation with developed embryos, one seemed to be foul, and the fourth was an-
tirely broken.

Because of the length of the branch it was even more difficult to collect this nest
than the previous one. In the course of this work the note of the Siskins was only
once to be heard in the tone of resigned anxiety.

The nest was woven to long vertically dangling twigs, and it hung almost like
that of the gold-crest. From the outside it was not perceptible at all, and only a
little dead twig indicated its locality. The nest was fastened more tightly only to
one small twig with some insector cob-web, while to two twigs more loosely, and
at one side it hung alomost entirely free and aslant. The eggs must have rolled
out at this side during the storm. The material of the nest’s base were dry twigs
of spruce and mainly dry grassblades with a little moss and lichen. The whole
nest was held together by some brownish coloured web-knots and fastened by
the same to the overhanging twigs of the branch. Lining: some horsehair, knots
of mufflon-hair, tufts of Carlina acaulis and some feathers. The measurements

148

of the nest: Height (thickness) 9 cm; outer diameter 7 cm; diameter of the nesteup
4 cm; the hollow of the nest 3,5 cm deep. The nest came into the collection of the
Ornithological Institute.

After the breeding season on June 21st, the Siskins could be seen in smaller flocks
consisting even of 15—20 specimens. On July 2nd the flocks increased to 25—30
birds. They crowded on the Coniferae, and were picking the seeds out of the cones
high up near the tops as Crossbills would do, then descending lower and lower were
pecking at the young shoots of the tips of the branches, and perhaps insects too.

149

A VOLT BIHARI SARRET JELENLEGI MADARVILAGA

Nagy Laszlo

The present Bird-Life of the drained Marsh-Land of ,,Sarrét”’
in East-Hungary

László Nagy

A mult század 60-as éveiben lecsapoläsra ítélt hires Bihari Sárrét
vagy Nagysärrét, a nádi farkasok volt hazájának azon igen mély fekvésű
részei, melyeknek lecsapolása nagyon körülményes lett volna, összefüggés
nélküli foltokban megmaradt, s kisebb-nagyobb tóvá, tócsává, zsombé-
kossá alakulva, alapul szolgáltak a mai ott létesült tavaknak. Ezt a mocsár-
vidéket négy község határolja közvetlenül: Geszt, Mezőgyán, Zsadány
és Biharugra. Miután az erősen szikes terület mezőgazdasági művelésre
teljesen alkalmatlannak bizonyult, a múlt század 90-es éveiben halas-
tavakat létesítettek ott, ami jelenleg mint Biharugrai T ógazdaság szerepel.
A biharugrai részen egy, a geszti részen három nagy tó van, melyek
területe több, mint 4000 kat. hold. Ezenkívül vannak réti vizek, zsombé-
kosok és sok helyen olyan vízzel lepett lapályok, amiket a legnagyobb
nyári forróság sem tud kiszárítani. Részben közvetlenül a halastavak és
a víztároló mocsár mellett, részben azoktól távolabb sok helyen van kisebb
nagyobb erdősítés. A főleg nyár-, tölgy- és akácfákból álló erdőfoltok
között szántóföldek, rétek, legelők, vizes lapályok, zsombékosok terül-
nek el, sok madárféleség befogadására. Ne foglalkozzunk most azzal,
hogy a lecsapolás előtt milyen fajok éltek itt, de mégis meg kívánom
említeni, hogy a daru nagyon közönséges költőfaj lehetett, mivel a geszti
rész egyik magasabb helyét a mai napig is Darvasérhátnak nevezik.

1949-től állandó megfigyelés alatt tartva a területet, megállapításom
alapján fel fogom sorolni, hogy milyen madárfajokkal találkoztam
és melyek élnek ott jelenleg is. Nem mellőzhetem azonban a szárazföldi
madarakat sem, mivel ezek is a volt Nagysárrét területén élnek.

A kimondott halastavak területe több mint 2400 kat. hold, a halban
szintén bővelkedő, csak egy gáttal elválasztott mocsár, a víztároló 1600
kat. hold kiterjedésű.

A fentebb említett négy község által határolt kb. 10 000 kat. holdat kitevő vízi-
és szárazföldi területet 1949. évi augusztus hó 1. napjától rezervátummá nyilvani-
tották és kezelték egészen 1955. évi január hó 31-ig, amikor is a védettséget meg-
szüntetvén, a területet a halastavak kivételével felosztották a fenti négy község
vadásztársaságai között. A mocsarat, a víztárolót azonban 1956. évi augusztus hó
1. napjától Békés megye vadászati felügyelője a vadásztársaságoktól visszavéve,
a Madártani Intézetnek adatta oda tudományos gyűjtésekre és vizsgálatokra, így
a terület részbeni védettséget nyert. Ez a mocsár a legalkalmasabb költőhelye az
ott élő vízimadárféleségeknek, mivel vannak benne teljesen száraz szigetek a szarkák,
csérek, sirályok telepes fészkelésére, sekély vizek avas nád- és gyékényfoltokkal

151

a nyári lúd, a barât- és cigänyréce, vörös gem, bölömbika stb. fészkelésére, vannak
benne gyönyörü viztükrök, melyeknek gyékényes, nädas szélein nyugodtan üszhat-
nak a vöcsök-feszkek.

A madárvilág képe fajokban és létszámban változó. Például liba,
kacsa szempontjából az 1950., 1951., 1952. és 1953. évek voltak a leg-
jobbak. Százezrekről kell szólanom. Számuk azóta erősen megcsappant.
Különösen a libára vonatkoztatva mondhatom ezt, mivel az utolsó négy
évben (1954-től kezdve) az őszi százezres libatömegeket még ezrek sem
váltották fel. Hirtelen megfogyatkozásuk oka ez idő szerint még ismeret-
len, de az öregek pusztulása mellett alighanem a költésnél keresendő
a pusztulás oka. Bár a kacsaállomány is igen jelentősen megfogyatkozott,
de mégsem olyan ijesztő mértékben, mint a liba. Az idei kacsaállomány-
nál már javulás mutatkozik. De nemcsak a tőkéskacsában van hiány,
hanem a többi fajokéban, pl. az apró, nyilas, kanalas, bőjti, cigány,
barát, kendermagos, fütyülő stb. récékben is.

A szárazföldi madarak közül feltűnik a ragadozó fajok erős megfogyat-
kozása.

A valamikor olyan közönséges piroslábú cankó anyira megfogyott,
hogy igazán csak mutatóban találhatunk belőlük néhány párat. Pajzsos
cankóból ősszel van sok. A többi cankóféleség megfogyott. Ugyanez áll
a lilékre is. Minden faja erősen tűnedezik. Gulipán és gólyatöcs, mint a
szikes tavak fő ékességei, egyáltalában nem fordulnak elő. Az állomány
csökkenéséhez nagyban hozzájárul az ellenőrzés elmaradása miatti,
évről-évre fokozódó tojásszedés, továbbá vadászaink madárismereti
hiánya, akik válogatás nélkül lelőnek mindenféle madarat.

Az itt előforduló madarakat öt csoportban fogom felsorakoztatni.

. Költő fajok, azaz amelyek ott költenek.

. Állandóan ott tartózkodók, habár nem is költenek ott.
. Rendes tavaszi és őszi átvonulók.

. Ritka átvonulók.

. Téli vendégek.

hi. OUR Whe

Költő fajok:

Házi veréb (Passer domesticus). — Mezei veréb (Passer montanus). — Vetési
varjú (Corvus frugilegus). A. geszti erdőkben öt helyen nagy kolóniájuk van. A fész-
kelő párok számát még hozzávetőlegesen is nehéz volna megállapítani.

Hamvas varjú (Corvus cornix). A biharugrai részeken költ elég nagy mennyiség-
ben.

Csóka (Coleus monedula). Geszten igen sok költ.

Szarka (Pica pica). Mindenütt bőven van, 80—100 darabból álló csapatai minden-
napos látványok.

Szajkó (Garrulus glandarius). Nincs sok.

Seregély (Sturnus vulgaris). Van bőben.

Aranymálinkó (Oriolus oriolus). Számuk évről-évre fogy.

Meggyvágó (Cocothreustes cocothreustes). Kevés van.

Zöldike (Chloris chloris). Ugyancsak kevés.

Tengelic (Carduelis carduelis). Mindenhol van.

Erdei pinty ( Fringilla coelebs). Még van bőven.

Sordély (Emberiza calandra). Fogyóban.

Citrom sármány (Emberiza citrinella). Van bőven.

Búbos pacsírta (Galenida cristata). Elég sok van.

152

Mezei pacsirta ( Alauda arvensis). Erősen fogyóban.

Parlagi pityer ( Anthus campestris). Igen kevés van.

Erdei pityer ( Anthus trivialis). Meg van.

Sarga billegetö (Motacilla flava). Kevés van.

Baräzdabillegetö (Motacilla alba). Kevés van.

Fakusz (Certhia brachdactyla). Nagyon gyér fészkelő. 1950-ben a geszti parkban
egy pár fészkelt. A zsadányi tölgyerdőben két pár fészkelt 1952-ben. 1953-ban ugyan-
ott már csak egy párat találtam. Többször nem észleltem.

Csuszka ( Sitta europaea). Szintén a gyér-fészkelők közé tartozik. 1951-ben a geszti
parkban egy pár; 1952-ben ugyanott egy pár; 1954-ben a zsadányi erdőben egy
pár fészkelt.

Széncinke (Parus maior). Még van bőven.

Kék cinke (Parus caeruleus). Jóval kevesebb az előbbinél.

Barátcinege (Parus palustris). Olyanféle létszámú, mint az előbbi.

Őszapó ( Aegithelus candatus). Kevés költ.

Kis őrgébics (Lanius minor). Erősen fogyóban.

Tövisszúró gébics (Lanius collurio). Közönséges.

Szürke légykapó ( Muscicapa striata). Fogyóban.

Orvas légykapó ( Muscicapa albicollis). 1952-ben Geszten és 1953-ban Mezőgyán-
ban észleltem egy-egy párban.

Csil-csal füzike (Phylloscopus collybita). Kevés van.

Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix). A füzikék közül ebből van a legtöbb.

Fitisz füzike (Phylloscopus trochilus). Kevés van.

Kerti geze (Hippolais icterina). Kevés van.

Karvaly poszáta (Sylvia nisorta). Igen kevés.

Kerti poszáta (Sylvia borin). Gyakrabban előfordul.

Barátka posztáta (Sylvia atricapilla). Kevés van.

Mezei poszáta (Sylvia communis). Ebből van a legtöbb.

Kis poszáta (Sylvia curruca). Van elég.

Énekes rigó (Turdus philomelos). Van szép számmal.

Fekete rigó (Turdus merula). Van elég.

Hantmadár (Oenanthe oenanthe). Szórványosan.

Rozsdástorkú csaláncsúcs (Saxicola rubetra). Kevés van.

Cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola). Igen kevés.

Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus). Fogyóban.

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros). Nagyon gyéren.

Kis fülemüle ( Luscinia megarhycha). Fogyóban.

Vörösbegy (Erithacus rubecula). Még van szépen.

Ökörszem (Troglodytes troglodytes). Sehol nincs sok.

Füsti fecske (Hirundo rustica). Még van.

Molnár fecske ( Delichon urbica). Mint fent.

Kecskefejő (Caprimulgus europaeus). Nincs sok.

Bubos banka (Upupa epops). Fogyöban.

Szalaköta (Coracias garrulus). Fogyöban.

Zöld küllö (Picus viridis). Meg van.

Szürke küllö (Picus canus). Kevesebb, mint az elöbbi.

Nagy fakopäncs (Dendrocopos maior). Aränylag böven van a többiekhez viszo-
nyitva.

Balkáni fakopanes (Dendrocopos syriacus). Számuk évről-évre nő, vetekszik a
nagy fakopáncséval.

Nyaktekercs (Jynx torquilla). Még van.

Kakuk (Cuculus canorus). Van mindeniitt.

Erdei fülesbagoly ( Asio otus). Nines sok.

Gyöngybagoly (Tyto alba). Nincs sok.

Kuvik ( Athene noctua). Mindenütt van.

Macskabagoly (Stryx aluco). Keves van.

Kaba sólyom ( Falco subbuteo). A volt 10 000 kat. holdas rezervátumban soha-
sem talältam többet 3 feszkelö pärnäl.

Kek vercse (Falco vespertinus). A geszti varjütelepek egyiken a vetesi varjak
között 1950-ben négy par, 1951-ben härom par; 1952-ben két par; 1953-ban harom

153

par fészkelt. 1954-ben a telepre nem tértek vissza, s elmaradtak 1958-ig, amikor
mar csak egy par fészkelt a telepen.

Vörös vérese (Falco tinunculus). Meg van.

Orvös galamb (Columba palumbus). A zsadänyi erdőkben 1950-t61 1955-ig min-
den évben két par.

Gerle (Streptopelia turtur). Közönseges.

Balkäni gerle (Streptopelia decaocto). Szabadban ritka. Emberlakta helyeken
közönséges.

Túzok (Otis tarda). Számuk Mezőgyán, Geszt és Zsadány határában 180—200
db-ra tehető. x

Haris (Crex pratensis). Evröl-evre rohamosan fogy.

Fogoly (Perdix perdix). Igen keves.

Fürj (Coturnix coturnix). Teljes pusztulöban. Szamuk annyira leapadt, hogy pl.
1955. év tavaszán mindössze két esetben hallottam szólani, s az őszi vadászatokon
összesen négy darabot repítettünk.

Fácán (Phasianus colchicus). Mindenütt közönséges.

Guvat (Rallus aguaticus). Fogyóban.

Pettyes vízicsibe (Porzana porzana). Kevés van.

Kis vízicsibe (Porzana parva). Kevesebb az előbbinél.

Vízityúk (Gallinula chloropus). Van elég.

Szárcsa ( Fulica atra). Igen közönséges.

Küszvágó csér (Sterna hirundo). Van szépen.

Danka sirály (Larus ridibundus). Nagyon sok van.

Nagy goda ( Limosa limosa). Még van.

Középsárszalonka (Gallinago gallinago). Sok van.

Kormosszerk6 (Chlidonias niger). Sok van.

Feherszärnyü szerk6 (Chlidonias leucoptera). Jóval kevesebb van előbbi fajnál.

Bibic ( Vanellus vanellus). Számuk megcsappant. È

Piroslabu cankö (Tringa totanus). Erősen fogyóban. Evek óta négy fészkelő pär-
nál sohasem észleltem többet.

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus). Számuk a folytonos üldözés miatt megcsappant.

Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena). Jóval kevesebb van az előbbi fajnál.

Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis). Pár éve számuk megfogyott.

Kis vöcsök (Podiceps ruficollis). Van bőven.

Kanalas réce (Spatula clypeata). Aránylag kevés van.

Barát réce ( Aythya ferina). Számuk erősen leapadt.

Cigányréce ( Aythya nyroca). Szintén fogyóban.

Tőkés réce ( Anas platyrhyncha). Erősen apadó létszámban.

Bőjti réce ( Anas guerguedula). Mint előbbi.

Kendermagos réce ( Anas strepera). Kevés van.

Nyilas réce ( Anas ascuta). Mint előbbi.

Nyári lúd ( Anser anser). Évenként 8—20 pár fészkel, de tojásait minden évben
elszedik.

Fehér gólya (Ciconia ciconia). Fogyóban.

Szürke gém ( Ardea cinerea). A mezőgyáni akác erdőben nagy telepben költ.

Vörös gém ( Ardea purpurea). Még van bőven.

Kis kócsag (Egretta garzetta). A geszti, mezögyani és zsadányi erdőrészletekben
a többi gémfélék társaságában költ. Így Mezőgyánban hatalmas akácerdőben a szürke
gém telepen, ahol számos bakcsó és 8—10 pár üstökös gém is fészkel. Továbbá a
geszti fiatalos 5—6 m magasságú tölgyerdők egyikében nagy bakcsó telep és két
pár üstökös gém társaságában, s végül a zsadányi hasonló korú és magasságú töl-
gyesben ugyancsak nagy bakcsó telep és évenként váltakozva 3—6 pár üstökös
gém társaságában 2—4 pár kis kócsag. Négy párnál egyetlen költőhelyen sem talál-
tam többet.

Üstökös gém ( Ardeola ralloides). Gém telepeken.

Pocgém (Ixobrychus minutus). Mindenütt közönséges. Jobban kedveli a halas-
tavakat környező keskeny nádszegélyeket, mint az összefüggő nagy nádas részeket.

Bölömbika ( Botaurus stellaris). Kevés van; több esetben áttelelt.

Barna rétihéja (Circus aeruginosus). Van bőven.

154

Jegmadär (Alcedo ispida). A biharugrai tavak partoldalaiban minden évben
feszkel.

Kekbegy (Luscinia svecica). Igen keves van.

Nädi tücsökmadär (Locustella luscinioides). Akad.

Nädirigö ( Acrocephalus arundinaceus). Van bőven.

Cserregö nádi poszáta ( Acrocephalus streperus). Közönséges.

Énekes nádi poszáta ( Acrocephalus palustris). Valamivel kevesebb van, mint
az előző faj.

Foltos sitke ( Acrocephalus schoenobaenus). Van. bőven.

Nadi sármány (Emberiza schoeniclus). Közönséges.

Szakállas cinke (Panurus biarmicus). Aránylag szép számban van.

Függő cinke ( Remiz pendulinus). Csak a biharugrai tógazdaság biharugrai részén, a
tavakat szegélyező fűzfákon fészkel.

2. Nem költő, de állandóan itt tartózkodó fajok:

Holló (Corvus corax). A biharugrai és geszti halastavakkal közvetlenül szom-
szédos Romániából járnak át, főként haldögre.

Egerész ölyv ( Buteo buteo).

Réti sas (Haliaaetus albicilla). Az év minden hónapjában, mindennap látható
1—14 db (mind fehérfarkú vén, mind ivaréretlen, fiatal példány). 1958. március
28-ig egyszerre a legtöbbet 1953. őszén figyeltem meg; egy nyolc tagból álló társa-
ságot, amely minden este kedvenc éjjelező helyére, a geszti csillaglaposi akácerdőbe
húzott be, kis békászósas társaságában. 1958. március 28-án a geszti Jankovics-tó
déli partján húzódó hatalmas nyárfákon felgallyazva de. 8—9 óra között 14 darabot
olvastam meg. Ilyen mennyiségben még a Hortobágyi halastavon sem észleltem
soha.

Karvaly ( Accipiter nisus). Van elég.

3. Rendes tavaszi és őszt átvonulók:

Daru (Grus grus). Tavasszal és ősszel nagy csapatokban érkezik. Csak élelem-
szerzés és pihenés céljából száll meg.

Ezüstös sirály ( Larus argentatus). Főként őszi vendég. 1958. július 27-én a geszti
részen 5 darabot figyeltem meg, amiből kettő idei költésű volt.

Viharsirály ( Larus canus). Összel gyéren mutatkozik. Főként a biharugrai részen.

Kis sirály (Larus minutus). Tavasszal, ősszel kisebb csapatokban.

Szürke cankó (Tringa nebularia). Összel több látható belőle, mint tavasszal.
Rendszerint magánosan vagy kis csapatban jár. Mint minden cankó, úgy ez is meg-
jelenik már június végén, július elején, s itt van késő őszi távozásáig.

Erdei cankó (Tringa ochropus). Gyéren, de van.

Réti cankó (Tringa glareola). Közönséges.

Billegetö cankó ( Actitis hypoleucos). Közönséges.

Füstös cankó (Tringa eryihropus). Összel nagy csapatokba verődve található.
Amíg a víz be nem fagy, itt marad.

Pajzsos cankó (Philomachus pugnax). Felhőnyi serege inkább tavasszal látható,
mint ősszel.

Nagy poling (Numenius arguatus). Ezt a terepet nem kedveli. Kevés van belőle.

Erdei szalonka (Scolopax rusticola). Vonuláskor.

Parti lile (Charadrius hiaticula). Minden évben megtaláltam a szikes részeken
és főként július hónapban. 1950. VII. 9-én egy darabot, VII. 16-án 3 darabot, 1951.
VII. 15-én 1 db-ot, VIII. 6-án 1 db-ot, 1952. VII. 6-án 2 db-ot, VII. 24-én 1 db-ot,
1953. VII. 1-én 3 kis lile társaságában 1 db-ot, 1954. VI. 25-én 2 db-ot, 1955. VII.
13-án 1 db-ot figyeltem meg a geszti részeken.

Kis lile (Charadrius dubius). Rendszerint július, augusztus hónapban párosával,
harmad- vagy negyedmagával látható.

Havasi partfutó (Tringa alpina). Őszi vonulásában nagy csapatokban.

Apró partfutó (Calidris minuta). Összel kis csapatokban. Rendszerint a havasi
partfutók társaságában. — Temminck partfutója (Calidris Temminchi). Mint előbbi.
Kevesebb van belőlük az apró partfutóknál.

Sarki búvár (Gavia arctica). Rendszerint ősszel jelentkezik. 1958. febr. 23-án a
geszti részen egy teljes díszben levőt lőtt Palicz Pál halôr.

155

Északi búvár (Gavia stellata). Őszi vendég.

Nagy békászó sas ( Aquila clanga). Júliusban már megjelenik egyes példányok-
ban, s késő őszig ott marad.

Kis békászó sas ( Aguila pomarina). Júliusban már ez is megjelenik. Sokkal gya-
koribb az előző fajnál. Rendszerint párosával látni. Egy esetben 4 db-ot láttam
egyszerre együtt.

Héja ( Accipiter gentilis). Rendszerint ősszel mutatkozik belőlük évenként 1—2.
példány. Tavaszi előfordulása ritka.

Kékes réti héja (Circus cyaneus). Ősztől tavaszig állandó madár. Van belőle elég.

Fakó rétihéja (Circus macrourus). Késő őszig és tavasszal jelentkezik. Kevesebb.
van előbbinél.

Vörös kánya (Milvus milvus). Mind tavasszal, mind ősszel állandóan gyéren
fordul elő.

Barna kánya (Milvus migrans). A tavaszi vonulásnál bőven van. Itt említem.
meg, hogy a Hortobágyon a tavaszi vonuláskor nem egyszer olvastam meg 60— 80!
db-ot számláló, szétszórtan földre leszállott csapatait.

Réti fülesbagoly ( Asio flammeus). Ősztől tavaszig kisebb csoportokban talál- -
ható.

Vándorsólyom ( Falco peregrinus). Már a nyár közepén megjelenik, s itt van egé-
szen tavaszig. Mindennap látható egy-két példány.

Ráró (Pandion haliaetus). Tavasszal gyakoribb, mint ősszel. Rendszerint magä-
nosan található.

Fekete gólya (Ciconia nigra). Ősszel a fehér gólyák között vagy külön láthatók .
kisebb-nagyobb csapatai. 1953. őszén a geszti erdők egyik évszázados tölgyesébe
heteken keresztül több mint 100 db húzott be éjszakai pihenőhelyére. |

Kanalas gem (Platalea leucorodia). Minden ev júliusában megjelenik 8—20 db-béll
álló csapatban, s itt vannak elvonuläsig. 1958. július 19-én egy 14 db-böl álló csapat.
jelent meg, s jelenleg a biharugrai részeken tartózkodnak. Több évben megjelenik :
tavasszal is, de ezideig itt nem költött. |

Batla (Plegadis falcinellus). Rendszerint tavaszkor érkezik kis számban, de nem:
költ. Osszel nincs.

Nemes köcsag (Egretta alba). Minden tavasszal megjelenik, de nem költ. Meg-
jelenés után elvonul. A fiókák kirepülese után újból megjelenik kis csapatban, s:
itt vannak csaknem a vizek befagyásáig.

Kontyos réce ( Ayihya fuligula). Kisebb csapatokban ősztől tavaszig más récék .
társaságában.

Kerce réce ( Bucephala clangula). Késő ősztől tavaszig kisebb csoportokban.

Vetési lúd ( Anser fabalis). Ősszel hamarabb érkezik, mint a lilik, de itt rövid!
ideig tartózkodik. Atengedi helyét a liliknek.

Nagy lilik ( Anser albifrons). Ősszel, nagy csapatokban érkezik, s itt van a vizek
befagyásáig.

Kis lilik ( Anser erythropus). Jóval kevesebb van előbbinél.

Csörgő réce ( Anas crecca). Ösztől tavaszig nagy csapatokban. Július közepén!
már vannak kisebb csapatai, ami itteni költésére enged következtetni.

Fütyülő réce ( Anas penelope). Összel és tavasszal csapatokban járják a határt.

Gyurgyalag ( Merops apiaster).Oszi és tavaszi vonuláskor a méhes helyek köze-
lében pár napig időzik. E

Leprigö (Turdus viscivorus). Ösztöl tavaszig kis számban.

Fenyörigö (Turdus pilaris). Késő ősztől tavaszig nagy csapatokban.

Sarlós fecske ( Apus apus). Augusztus közepe táján látható néhány darab.

Parti fecske (Riparia riparia). Júliustól a nádasok felett felhőnyi csapatokban,
elvonulásig. È

Havasi pityer (Anthus spinoletta). Osszel kisebb csapatokban.

4. Ritka atvonulok:

Vekonyesörü viztaposö (Phalaropus lobatus). 1953. június 23-án a geszti részen
egy kiszinezett ven tojó példányt lőttem, ami a Madártani Intézet gyűjteményébe
került.

Székicsér (Glareola pratincola). 1952. május 3-án egy darabot láttam alacsonyan
repülni a geszti részen.

156

Ujjas lile (Squatarola squatarola). 1951. október 14-én 2 db-ot láttam a geszti
részen, amiböl egy db-ot elejtettem.

Rözsäsläbü vetési lúd ( Anser fabalis ,neglectus”). 1951. oktober 10-én egy db
— magánosan jövő példányt — lőttem a geszti részen.

Vörösnyakú lúd ( Branta ruficollis). Néha megjelnik. 1953. őszén a geszti részen
egy gunárt és egy tojót el is ejtettek belőlük. 1954. december 10-én lilikek társasá-
gában 2 db-ot figyeltem meg a biharugrai részen.

Nagy kárókatona (Phalacrocorax carbo). 1—2 példánya évenként megjelenik,
különböző időszakokban. Pl. 1958. július 22-én egy db volt a geszti tavakon.

Szélesfarkú halfarkas (Stercorarius pomarinus). A geszti vizeken 1953. augusztus
12-én láttam egyet, s nyolc nap múlva, augusztus 29-én ejtettem el egyet, ami a
legnagyobb valószínűség szerint ugyanazon példány volt.

Hamvas rétihéja (Circus pygargus). A biharugrai halastó mellett 1950. szeptem-
ber 9-én, 1951. november 13-án és 1953. november 7-én ejtettem el egy-egy pél-
dányt.

Pettyes lile (Charadrius apricarius). A geszti legelőn 1955. november 20-án lőttem
egyet.

Dara zsòlyv (Pernis apivorus). A geszti részen 1952. május 29-én 1 db-ot lőttem.

Parlagi sas ( Aquila heliaca). A geszti mocsár felett alacsonyan húzott, majd le
is szállt egy vén példány 1953. augusztus 29-én.

9. Téli vendégek:

Csíz (Carduelis spinus). Nincs minden télen.

Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula). 1956-ig kisebb -nagyobb csapatokban minden évben
megjelent. 1956/57. év telén már nagyon kevés volt. 1957/58. év telén pedig teljesen
elmaradt.

Hósármány (Plectrophenax nivalis). Elég ritka téli vendég. 1952. dec. 9-én a geszti
legelőn egy kis csapat.

Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus). Gyéren, de előfordul.

Sárgafejű királyka (Regulus regulus). Nincs sok belőle, de jóval gyakoribb az
előző fajnál.

Nagy őrgébics (Lanius execubitor). Késő ősztől kora tavaszig szórványosan.

Csonttollú madár ( Bombicilla garrulus). Néha nagy csapatokban jelenik meg.
À eis fakopäncs (Dendrocapos minor). A harkälyok között ez fordul elö a legrit-

abban.

Kôzép fakopäncs (Dendrocopos medius). Néha tôbb van, mint nagy fakopäncs.

Kis sölyom (Falco columbarius). Rendes téli vendég.

Gatyas ölyv (Buto lagopus). Közönséges.

Uhu ( Bubo bubo). A biharugrai részen 1958. január 4-én élve fogtak egy példányt.

Hegyi réce ( Aythya marila). Nagyon gyéren és igen kis szamban fordul elö. Nincs
minden télen.

Nagybuko (Mergus merganser). Rendes téli vendég. A geszti vizeken 1957/58.
év telén ezres csapatokban tartózkodott hónapokon keresztül.

Kisbukó ( Mergus albellus). Ez is rendes téli vendég, de mindig kis létszámban
jelenik meg.

A felsorolt 198 fajjal teljesen ki is merítettem a volt bihari Sárrét jelenlegi madár-
világát.

1958. VIII. 6.

157

VADLUD KERESZTEZODESEK A BUDAPESTI ALLATKERTBEN

Sterbetz Istvan

Az állatkertek kiällitö-területein, a kis térségben huzamosabb időn át összezárt
vadludak és vadrécék között gyakran láthatunk érdekes keresztezéseket, amelyek
nem egyszer még olyan esetekben is létrejönnek, amikor mindegyik fajból megfelelő
egyedszámú hím és nőstény él a területen és meg lenne a lehetőség arra, hogy a párok
fajon belül alakuljanak.

1957. év tavaszán "egy igen érdekes kereszteződésnek voltam tanúja a
budapesti állatkertben. Az intézmény igazgatója lehetővé tette, hogy
lépésről-lépésre figyelemmel kísérjem egy Cygnopsis cygnoides — nálunk

21. ábra. Apácalúd gúnár udvarol a házi hattyúlúd tojónak
21. Fig. The Courtship of Gander of Barnacle Goose to the Female of domestic Chinese
Goose

Budapest, May 1957.
(Photo I. Sterbetz)

159

(zyaqdayS "I :040Ud)
*1G6T aunf ‘68 “Isodopng
ymow auo ‘099 960 un yn uno X auvs ay, Bug ‘66

10410110) pzoym “ung
-oy sodnuoyfiba :gy fiuppjad n znuvhbQ “viqn ‘88

(24991998 "I :0700d)

"2961 hop FI 4gsodopng £ 35009

ajovuing pup è 95009 asauryy fo bunofi ay 7,
plpyou

sayhjad © pnqoondo zo sa & pm

TOY F

1972

160

24. dbra. Ugyanaz a példäny
kb. 5 hénapos korban

24. Fig. The same Hybrid
with an age cca. five monthes

Budapest, 7. October 1957.
(Photo: I. Sterbetz)

hattyulid néven ismert —
háziasított formäjänak
(2) apacalud ( Branta
leucopsis) -el történt
eredményes sexualis kap-
csolatàt.

Március 25-én figyel-
tem meg először, hogy a
kis hím apácalúd — e fai-
ból egyetlen darab a mes-
terséges madártavon —
kísérgetni kezdte az ott
élő 8 db hattyúlúd egyi-
két. A ludak reggel álltak
párba, délután az apáca-

lúd már nagyban csipkedte,

űzte jól megtermett párját és e naptól

kezdve, közelükből minden más madarat elűzve, állandóan a hattyúlúd
közelében maradt. Fészeképítést sohasem kíséreltek meg, bár választékos

fészekanyag bőségesen ál-
lott rendelkezésükre. § A
sárgásfehér színű, gyen-
gén érdes felületű tojáso-
kat a tó széli bokrok alöl
szedtük össze. A tojás-
rakás időpontjai: április
Ae 524 11.0 Ses Oa Autojas
méretek :
78 X 50,3 mm 156%g
19 x 50,5 "mm 145”
77 x 495 mm. 139? 7g
Uo X 50,5 mm 133 °g
78 x 51 mm 139îg
Az ugyanekkor össze-
szedett jtiszta hattyulud

25. ábra. Az apacalüd—haty-
tyúlúd korcsa 1960. IV. 15-én

25. Fig. The Hybrid of Chinese
Goose and Barnacle Gosse three
years old

Budapest, 15. April 1960.
(Photo: I. Sterbetz)

11 Aquila 1960-61. — 36

161

26. dbra. Kanadai lid 9 és nydri lid 3 keresztezödesek
26. Fig. Hybrides of Canada Goose ? and Grey-lag Goose 3
Budapest, 10. May 1957.

(Photo: I. Sterbetz)

tojäsok süly adatai 5 tojasnal 165 és 174 g között valtakoztak. A kereszt-
ezödesböl származó tojások április 12-én kerültek keltetögepbe. Az első
fióka 30 nap elteltével, május 11-én kelt ki, utána egy-egy naponként a
többi. Ot tojás közül az egyik elzápult.

A fiókák az első naptól kezdve feltűnően egyenlőtlenül fejlődtek, és
gyors egymás utánban pusztultak el. Június 29-re csupán egyetlen darab,
a legerősebben fejlett maradt életben.

Az ütköző-tollú, pelyhes basztard lúd a vele egykorú, tiszta hattyú-
lúdfiókáktól csupán egy árnyalattal sötétebb színruhájával és a sárga
Cygnopsis-lábtól feltűnően különböző zöldes lábával tért el.

A basztard-fióka csőre is már észrevehetően finomabb és kevésbé haj-
lott, mint a hattyúlúdé. Június 29-én a korcs fiókánál már a pofafolt
elmosódott, szűrkés színei is érzékelhetők. Október 7-én a kivedlett madár
végleges színei a következők:

Fej: Homlok fekete, fehéren pettyezett, a csőrtő körül keskeny, szürkés fehér
gyűrű. Fejtető fekete és ez a feketeség végigvonul a nyak dorsalis részén. A csőr
tövétől széles, fehér pofafolt borítja az arctájat. A szem felett a fekete fejtetőn néhány
szürkés pettyet találunk. Nyak: Dorsalis részén fekete. A toroktáj finom, szürke
pettyekkel borított. A nyak alsó harmada szürkésfekete és ez a szín átterjed a mellre
is. Has: A melli rész szürkén pettyezett, fekete foltja a hasoldal táján füstszürkébe
megy át, az oldalakon elmosódott mustrázattal. A has alsó fele fehér. Hát: Szürke,
apácalúdra emlékeztető mustrázat, csak a szürke színekbe gyenge, barnás árnyalat

162

vegyül. Farok: Töve fehér, közepe szürke, a kormänytollak végei koromfeketék.
Lab: Zöldesszürke. Csőr: Durva, felső kavaja gyengén hajlott, fekete színű, de a
hattyúlúd jellegzetes bütyke nélkül.

1958 tavaszán a tojó hattyúlúd és hím apácalúd megint párzási
játékot produkált, de annak semmi eredménye nem volt. A két madár
azóta is párban él. A keresztezésükből származott egyednél ebben az év-
ben semmiféle párzási hajlamot nem sikerült megfigyelni.

Ugyancsak az állatkerti tavon él még három másik lúd-korcs, amelyek
kanadai lúd ( Branta canadensis) és nyárilúd ( Anser anser) keresztezéséből
származnak. A szülőkre vonatkozó adatokat KITTENBERGER KALMAN
személyes közlése alapján ismertethetem. A basztardok az 1949—1950.
évek tavaszán keltetőgépben keltek. Erdekes, hogy a korcsoknál minden
esetben erős dominanciával az anya túlajdonságai öröklődtek. Kanadai
lúd $ és nyári lid 7 kapcsolatából jelenleg két korcs van a madártavon,
amelyeket az alábbiakban 7-1 és H-2 jellel említek. A madarak a tiszta-
vérű kanadai lúdtól a következőkben térnek el:

H—1.: Fejtetö és nyak barna, a csőr körül keskeny fehér gyűrűvel. A pofafolt
szürkésfehér, a farok barna, a csőr sárgás, tetején fekete sávval, a csőrköröm fekete.
A láb sárgásszürke árnyalatú.

H—2.: Fejtetö és nyak barna, a homloktáj szürkén pettyezett. A pofafolt szür-
kés, fehéren pettyezett. A farok barna, a csőr szürke, tetején fekete sáv, a csőrköröm
itt is fekete. A láb szürke, az úszóhártyák hússzínűek.

27. ábra. Nyári lúd 2 és kanadai lúd 3 kereszteződése —
27. Fig. A Hybrid of Grey-lag Goose ? and Canada Goose &
Budapest, 10. May 1957. Photo; 1. Sterbetz

11" — 10 163

Mindkét madár ugyanabból a feszekaljböl származik. A tollruha a továbbiakban
lényegében egyezik a kanadai liddal, csak minden szín egy árnyalattal világosabb
tonusú.

A nyárilúd 2 es kanadailúd 7 korcsa ezzel szemben teljesen Anser
jellegű, csupán a fehér pofafolt elmosódott, halvány árnyalatai ütköznek
ki az arctajon. A madár egyébként teljesen nyári lúd, csak a szürke színei
élénkebbek, mint a tisztavérű madáré. A csőr és a láb formája ugyancsak
nyárilúdra ütött, és szinte megtévesztésig az Anser anser rubrirostris-
forma csőrével s lábával egyező.

1959. január 14.

Wildgoosbastards in the Zoo of Budapest

Istvan Sterbetz

On the exhibition grounds of zoological gardens among wild geese and ducks
confined within a small space for a lasting period of time we can often see interesting
crossbreds that not infrequently appear even in cases, when male and female speci-
mens of each species live in proper numbers on the grounds and the possibility of
forming pairs within the same species would be given.

In the spring of 1957 I witnessed a very interesting hybridization in the Zoological-
Garden of Budapest. The director of the institution kindly gave me the possibility
to observe from step to step the resultful sexual connection of a male Barnacle-
Goose ( Branta leucopsis) with a female of the domesticated form of Cygnopsis cyg-
noides, locally known by the name ''swan-goose’’.

I observed for the first time on March 25th that the small male Barnacle-goose—
the only one specimen of its species on the artificial bird-pool —commenced to follow
one of the eight swan-geese living there. They formed a pair in the morning, and
in the very afternoon the Barnacle-goose picked at and persecuted his robust partner
hard and from that day on the constantly remained by the side of the swan-goose
chasing away any other bird from the near. They never attempted any nest-building
though plenty of choice nest material was at their disposal. We collected the yellow-
ish white coloured eggs with a slightly coarse surface from under the bushes
near the pool. The dates of laying were: April 4th, 5th, 7th, 8th, 9th; their
measurements and weights:

78 x 50,3 mm — 156 g 76 x 50,5 mm — 133 g
79 x 50,5 mm — 145 g 78 x 51 mm — 139 g
77 X 49 mm — 139 g

The weight of the eggs of swan-gees of pure blood—collected at the same time—
varied between 165 and 174 g in 5 eggs. Te eggs originating from this crossbreeding
were put into the incubator on April 12th. The first young was, hatched after the
period of 30 days on May 12th and others on the following days, one each day. One
of the 5 eggs became foul.

The young developed exceedingly unequally from the first day on and died in
rapid succession. By June 29th only the most developed one survived.

The downy hybrid goose with just growing feathers differed from the pure swan-
goose’s young of similar age only by its a shade darker colour and by its greenish
legs strikingly different from the yellow leg of the Cygnopsis. Also the bill of the
hybrid young bird was perceptibly finer and less curved that that of the swan-goos.
On June 29th the young hybrid already showed the dissolved greyish colours of
the cheek patches. On October 7th the final colours of the moulted bird were as
follows:

Head: Forehead black, dotted with white, around the base of the bill narrow
greyish white ring. Crown black and that blackness extends all along the dorsal

164

part of the neck. Beginning from the base of the bill broad, white cheek-patches
cover the face. On the black crown we find some greyish dots above the eyes. Neck:
Black on the dorsal part. The throat-part is covered with fine grey dots. The lower
third of the neck greyish-black and that colour also extends into the breast. Belly:
Its breast-part greyish dotted, the black patch getting smoke-grey on the lower
flanks with dissolved markings on the flanks. The lower part of the belly is white.
Back: Grey, markings like those of the Barnacle goose, but the grey colours are
tinted with faint brownish shade. Tail: base white, its middle grey, the tips of the
rectrices pitch-black. Foot: Greyish green. Bill: Coarse, its upper mandible slightly
curved, black in colour, but without the characteristic knob of the Swan-goose.

In the spring of 1958 the female Swan-goose and the male Barnacle goose dis-
played (mating scenes) again, but without any result whatever. The two birds have
lived in pair ever since. With the specimen descending from their cross-breeding
no mating inclination was obervable at all in its first year.

On the same bird-pool other three goosehybrids are living that have descended
from the cross-breeding of Canada Goose ( Branta canadensis) and Grey Lag-Goose
( Anser anser). I am able to give the data of their parents according to KALMAN
KITTENBERGER’S personal information. It is interesting that in all cases the hybrids
have inherited the characteristics of the mother with great predomination. Presently
there are two hybrids on the bird-pool descending from the connection of female
Canada Goose and male Grey Lag-Goose, which, in the following, I mention marked:
H—1 and H—2. The two birds differ from the Canada Goose of pureblood as fol-
lows:

H—1: Crown and neck brown, with narrow white ring round the bill. Cheek-
patches greyish white, tail brown, bill yellowish with black streak on its top, nail
on the end of the bill is black. Legs are of yellowish grey shade.

H—2. Crown and neck brown, the foreheadpart dotted greyish. Cheek-patches
greyish, dotted white. Tail brown, bill grey with black streak on its top, nail on its
end also black. Legs grey, the web flesh-coloured.

Both birds were hatched from the same clutch. In further details the plumage
is perfectly similar to that of the Canada Goose, but all colours are a shade lighter.

The hybrid of the female Grey Lag-Goose and the male Canada Goose, on the
other hand, is of perfect Anser character, except the dissolved faint shades of the
cheek-patches tinting the facial part. Otherwise the bird is a perfect Grey Lag-Goose,
only its grey colours are brighter than those of the bird of pure-blood. The shape
of the bill and feet take after the Grey Lag-Goose as well and their colours are de-
ceivably similar to those of the Anser anser rubrirostris-type.

165

i ety

MADAR-MARADVANYOK A BETFIAI ALSOPLEISZTOCEN
FAUNABOL

Kretzoi Miklós

Nagyväradtöl 9 km-re DK-iränyban fekszik Betfia közseg, melynek
K végén, a Somlyöhegy karsztüregeiben és hasadékaiban gazdag 6sgerin-
ces-leletre bukkant a századforduló éveiben Dr. Tórn MinAty, aki jó
három évtizeden at fáradhatatlanul folytatta a lelőhely gazdag als6-
pleisztocén ősgerinces-maradványainak gyűjtését. A 6 lelethelyről származó
anyagot Kormos Tıvanar ismertette több dolgozatban, a 2. sz. lelethely
gazdag madár anyagát pedig VACLAV Capex dolgozta fel. Munkája révén
nemcsak a Kárpát-medence, de Európa leggazdagabb alsópleisztocén
osmadar-faunajat ismertük meg. A 40-es évek elején a szerző gyűjtött az
5. sz. lelethelyen; innen öt madárfajt sikerült kimutatnia.

Az elmúlt években JurcsAK TiBor vette át TórH MIHÁLY örökét
a betfiai fauna gyűjtésében. A nagyváradi Múzeumban őrzött gazdag új
anyagban az 5. sz. lelethelyről néhány madárcsont is került elő, melyeket
a gyűjtő szíves közvetítéséve)] behatóbban tanulmányozhattam. A két
gyűjtésből származó leletanyag vizsgálata alapján a Betfia-5. lelethely
madár-faunájának ismert alakjai a következők:

Pelargosteon tothi n. g. n. sp.,
Anas platyrhyncha, LINNÉ

Anas (s. 1.) sp. ind.,

Falco tinnunculus LINNÉ

Falco cf. subbuteo LINNE
Lyrurus partium n. sp.,

¢ Tetrao urogallus LINNÉ
Perdix jurcsaki n. sp.,

Otis lambrechti KRETZOI

cf. Asio flammeus PONTOPPIDAN
Corvus betfianus n. sp.,
Pyrrhocorax graculus vetus n. ssp.,
Turdicus tenuis n. g. n. sp.

A 13 fajból álló fauna ugyan nem alkalmas a behatóbb összehasonli-
tasra, annyit azonban mégis meg kell emlitenünk, hogy az 5. sz lelet-
hely faunäjäban feltűnő a 2. sz. lelethelyen közönséges Francolinus éapeki
LAMBRECHT faj teljes hiánya. A két ällattärsasag közötti további eltérés
inkább látszólagos: az 5. sz. lelethely inkább a makrofauna, a 2. sz. viszont

167

a mikrofauna elemeihöl adödik. Mindezekkel szemben a faunaelemek
ökológiai jellegéből a két lelethely gyüjtöterületenek hasonlösägära és
egyidejüségére következtethetünk, bar utóbbi kérdésben a döntő szót a
gazdagabb emlösfaunak összevetése mondhatja csak ki, réteg szerinti
pontos gyűjtések alapján.

Vogelreste aus der altpleistozänen Fauna von Betfia

M. Kretzoi

Die unter dem Namen Püspökfürdö bekannt gewordenen reichen Fundstellen
altpleistozäner Wirbeltierreste sind nicht nur als arten- und individuenreiche Karst-
lokalitäten des oberen Altpleistozäns und als Stratotypus des Biharium genannten
Faunenhorizontes (6: 209— 215), sondern auch als reichste europäische Fundstelle
altpleistozäner Vogelfaunen berühmt.

Die dicht über dem Dorf Betfia liegende Fundstellengruppe ist von M. TöTH
noch in den letzten Jahren des verflossenen Jahrhunderts entdeckt worden. Auf
ihn folgte T. Kormos, der zwischen 1904 und 1912 an den 6 knochenführenden Ter-
rarossa-Fundstellen dieser Lokalität systematische Sammelarbeiten durchführte
und auch in den Jahren zwischen den zwei Weltkriegen Materialien von Betfia zur
Bearbeitung erhielt.

Im ersten Bericht über die Knochenfunde von „Püspökfürdö” (2: 448) erwähnt
Kormos keine Vogelreste. In einem weiteren Artikel aus 1911 führt er — sich auf
W. Capeks Bestimmungen stützend (3: 740) — von dieser Lokalität an Vögeln
„Linaria sp., Turdus iliacus 1., Turdus musicus 1., Merula merula 1., sowie Tetrao
urogallus 1.” an. di

Erst 1917 erscheint W. CApPEKS Bericht über die Bestimmung der von Kormos
zur Untersuchung übernommenen Knochenmaterialien fossiler Vögel von Betfia
(1: 66—74). Er führt hier folgende 40 Arten an:

Fuligula nyroca (GüLD.), Anas strepera 1., Anas querquedula ı., Spatula clypeata
(L.),

Limosa limosa (L.),

Crex crex (L.), Otis tetrax (L.)?,

Perdix perdix (L.), „eine ausgestorbene Perdix-Gattung”,

Circus sp., Cerchneis tinnunculus (L.), Falco peregrinus Tunst.,

Pisorhina scops (L.), Athene noctua Scop., Glaucidium passerinum L.,

Dendrocopus major L., Dendrocopus medius (L.), Jynx torquilla L.,

Caprimulgus europaeus fossilis n. ssp.,

Chelidonaria urbica (L.), Hirundo rustica L., Garrulus glandarius (L.)?, Pyrrhocorax
alpinus VIEILL., Coccothraustes coccothraustes (L.), Fringilla coelebs L., Passer mon-
tanus (L.), Alauda arvensis L., Motacilla alba L., Sylvia communis LATH., Acrocephalus
palustris (BecHST.)?, Turdus merula L., Turdus viscivorus L., Turdus musicus Auct.,
Pratincola rubicola (L.), Certhia familiaris L., Parus major L., Parus caudatus L.?,
Parus palustris Auct., Parus lugubris Temm. und Lanius minor Gm.

Nach Careks Mitteilung folgte erst in 1933 die nächste Angabe über die Vögel
von Betfia. Das war K. LamBrecut’s Bearbeitung der „ausgestorbenen Perdix-
Gattung” Capeks als Francolinus éapeki n. sp. (7: 433—436, Fig. 136).

Weitere 8 Jahre später veröffentlichte Verf. einen Bericht über die im selben
Jahr (1941) durchgeführten Sammelarbeiten an der Fundstelle „Püspökfürdö-5”,
von wo über die Vögel folgendes mitgeteilt wird:

„Anas boschas LINNÉ,

Perdix sp. ind.,

Tetraonidarum g. ind. n. sp.,

Phasianus sp. ind.,

168

Otis lambrechti n. sp. — Einem männlichen Eupodotis arabs an Grösse gleichkom-
mende Form mit etwas flacherem und kiirzerem Tarsometatarsus als bei O. tarda.

Die eingehendere Beschreibung der hier angeführten fünf Vogelarten erfolgt
später an einer anderen Stelle.” (4: 325.)

Nach einer weiteren Pause von 18 Jahren erhielt Verf. vor einigen Monaten eine
kleinere Sendung fossiler Vogelreste von derselben Lokalität, die ihm durch liebens-
würdige Vermittlung des Herrn Kustos Dr. TIBOR JurcsAk vom Museum Regional,
Oradea zur Bestimmung anvertraut wurde, wofür zugleich bestens gedankt sei.

Das von T. JurcsAk an der Fundstelle Betfia-5 gesammelte fossile Vogelmaterial
umfasst 20 meist unvollständige Knochen und einige kleine Fragmente. Zu die-
sen kamen noch 6 weitere Fragmente — die als Perdix sp. ind. und Tetraonidarum
g. ind. sp. n. bezeichneten Objekte — meiner damaligen Sammlung von Betfia, die
mir Dr. D. JAnossy aus der Sammlung der Geologisch-Paläontologischen Abteilung
am Ungarischen Nationalmuseum zur Revision gütigst ausgeborgen hat.

In folgenden soll eine kurze Schilderung der Vogelfauna der Fundstelle Betfia-5
auf Grund der angeführten kleinen Sammlungen gegeben werden.

Ciconiiformes
Cicontidae
Pelargosteon tothi* n. g. n. sp.

Holotypus: stark beschädigtes und aus Stücken z. T. rekonstruiertes Sternum
(1899/1, Mus. Oradea).

Paratypoid: defekte Furcula (wohl desselben Tieres; 1899/2, Mus. Oradea).

Typuslokalitàt: Betfia, Fundstelle Nr. 5.

Geologisches Alter: Biharium (Oberes Altpleistozän).

Diagnose: Grosser Storch von Marabu-Gròsse, zwischen Ciconia und Leptoptilos
stehend, mit sich am Sternum nicht überschlagenden Coracoiden, weniger erhòhter
Crista sterni, doch vom Oberrand weiter gerückter Linea cristae sterni. An der Fur-
cula ist die Symphyse flach, Schaft gerader, Collum mehr aufgetrieben als bei den
übrigen Störchen.

Vergleiche: Fossile Störche sind nicht häufig zu finden; besonders sind sie in
geologisch jungen Ablagerungen selten. Aus Eurasien sind sie ausser einigen Ciconia-
Funden aus dem Jungpleistozän nur durch Amphipelargus majori LYDEKKER,
Ciconia gaudryi LAMBRECHT und Leptoptilos falconeri (MILNE EpwARDS) aus dem
unteren-mittleren Pliozän, Leptoptilos pliocaenicus SUBAREVA aus dem obersten
Pliozän, Ciconia sp. (von Senéze) aus dem unteren und Leptoptilos titan WETMORE
aus dem oberen Pleistozän vertreten; alles grosse, bzw. Riesenstörche. Ein Vergleich
mit diesen fossilen Formen ist praktisch undurchführbar — sie sind auch unterein-
ander nicht zu vergleichen, nachdem sie auf verschiedene (dazu noch meist schlecht
erhaltene) Skeletteile aufgestellt wurden. Unter solchen Umständen kann uns ein
Vergleich mit den lebenden Gattungen Ciconia und Leptoptilos genügen — höchstens
wird sich mit der Zeit ein näherer Zusammenhang mit einer oder anderen obener-
wähnten Form entdecken lassen, indem es sich herausstellen würde, dass diese nich
zu Ciconia, oder Leptoptilos, sondern zu Pelargosteon gestellt werden soll. Als Arten
müssen sie aber von dem Betfia-Storch sicher getrennt werden, nachdem sie ent-
schieden grösser sind (nur Ciconia sp. von Senèze ist kleiner).

Von den lebenden Gattungen ist Ciconia etwas kleiner und auch osteologisch
verschieden gestaltet. So besitzt hier das Sternum eine höhere Crista mit der Oberkante
näher gerückter Linea, aneinander gerückten Coracoidal-Furchen, die sich sogar
deutlich überschlagen, sowie mit nach vorne gerücktem Foramen pneumaticum
an der Ventralseite, und weniger hervorspringenden unteren-vorderen Ventralkante,
sowie hervorspringendem Schnabel an der vorderen Basis der Crista.

Abgesehen von der Grösse, in der unsere Form der lebenden Art L. crumeniferus
nahekommt, sind die Unterschiede zwischen dem Marabu und dem Betfia-Storch
ungefähr dieselben als Ciconia gegenüber, höchstens ist das Mass der Abweichung
wechselnd grösser oder kleiner.

* Dem Andenken des verdienten Naturforschers Prof. Dr. MIHÁLY TOTH, Entdecker und jahrzehn-
telang eifrigem und erfolgreichem Sammler der Fundstellen von Betfia, gewidmet.

169

Anseriformes
Anatidae
Anas platyrhyncha LiNNÉ

Von der bereits 1941 (4, 325) angedeuteten Stockente ist nichts weiteres gefunden
worden — so kann über diese Art nichts weiter berichtet werden.

Anas (s. 1.) sp. ind.

Material: beschädigtes Coracoid der rechten Seite (1899a/1, Mus. Oradea); am
Tuberculum laterale beschädigter Humerus sin. ohne Distalende (297/1, Mus. Oradea) ;
distaler Teil des rechten Humerus (1964/1, Mus. Oradea); proximale Hälfte der
Ulna sin. (1899a/2, Mus. Oradea); Proximalkopf der Scapula sin. (1964/2, Mus. Oradea)

Trotz des verhältnismässig nicht armen Belegmateriales konnte der unter dieser
allgemeinen Bezeichnung aufgeführte kleine Anatide nicht sicher bestimmt wer-
den. Der Grösse nach liegt unsere Form zwischen Anas crecca 1. und Aythya fuligula
(L.), bzw. Spatula clypeata (1.). Sonach stimmt sie ungefähr mit Aythya nyroca
(GULDENSTADT) in Grösse überein. Doch kann sie mit dieser Form sicher nicht identi-
fiziert werden, nachdem am Humerus unserer Form ein schmaler, sehr geschlossener
Sulcus transversus entwickelt ist, während an Aythya nyroca diese Rinne weit
offen liegt. In dieser Hinsicht sind die Verhältnisse bei Clangula hyemalis viel
ähnlicher, nur ist hier der Humeruskopf viel höher und auch die Crista lateralis
anderswie gestaltet. Endlich weist Mergus albellus, dessen Massangaben denen
unserer Form ziemlich nahestehen, ganz abweichende morphologische Details auf.

Des geologischen Alters wegen müssen wir noch der Anas arcensis KRETZOI
gedenken, doch ist diese viel grösser, kann also auch nicht in Betracht kommen.

Unter solchen Umständen ist es am besten, die kleine Anatiden-Form vorder-
hand als nicht näher bestimmt anzuführen.

Falconiformes
Falconidae
Falco tinnunculus LINNÉ

Material: Rechter Humerus, an der Crista lateralis beschädigt (1899a/5, Mus.
Oradea), Coracoid der linken Seite (1899a/7, Mus. Oradea) und distales Fragment
des linken Tarsometatarsus (297/4, Mus. Oradea).

Bemerkungen: Der Humerus stimmt mit dieser Art so in Grösse (Länge 68,8 mm),
wie in Proportionen gut überein. Merkbare kleine Unterschiede weisen die etwas
stärkere Ausbildung des Proc. supracondyloideus, bzw. Epicondylus medialis auf,
die aber ruhig übersehen werden dürfen. Der Coracoid kann mit einer Länge von
26,3 mm ebenso dieser Art zugeschrieben werden. Seiner fragmentären Natur zufolge
kann das Tarsometatarsalfragment nur bedingt dieser Art zugewiesen werden.

Falco tinnunculus kennen wir bereits von der Fundstelle Betfia-2 durch die Mit-

teilung von Capex.
Falco cf. subbuteo LINNE

Material: Humerus sin., ohne Distalende (1899a/6, Mus. Oradea) und ein Cora-
coideum sin. (1964/6, Mus. Oradea).

Bemerkungen: Der defekte Oberarmknochen eines Falken unterscheidet sich
vom vorangehenden durch etwas grössere Dimensionen, bzw. kräftigeren Bau.
Ebenso stimmt das cca 30,5 mm messende Coracoideum nicht mit dieser Art, son-
dern muss einer kräftigeren Form zugewiesen werden. In dieser Hinsicht muss vor-
erst an F. subbuteo gedacht werden; entscheidendes könnte aber nur an Hand voll-
ständigeren Materiales ausgesagt werden.

170

Galliformes
T etraonidae
Lyrurus partium n. sp.

1941. Tetraonidarum g. ind. n. sp. — Kretzoi: 4: 325.

Holotypus: rechter Tarsometatarsus, Proximalende beschädigt, Distalende fehlt
(M. N. M. Pal., G 50:155/1).

Paratypoide: Distalteil des rechten Tarsometatarsus (M. N. M. Pal., G 50:155/2)?,
beschädigte orale Hälfte des linken Coracoids (M. N. M. Pal., G 50:155/3).

Diagnose: Typische Lyrurus-Art, etwas kleiner und merkbar schlanker als L.
tetrix.

Vergleiche: Die zwei Tarsometatarsi sichern die Zuordnung dieser Form zu den
Tetraoniden, während ihre Dimensionen im ersten Augenblick auf Lyrurus und
Lagopus verweisen. Ein sorgfältigerer Vergleich der morphologischen Einzelheiten
und besonders der Proportionen wird aber die Möglickeit einer Bestimmung als
Lagopus ausschliessen. Hier ist besonders die breitere Form des Schaftes gegen-
über Lagopus zu erwähnen, während beim Vergleich mit Lyrurus tetrix die proporti-
onal schlankere Gestalt zu betonen ist.

? Tetrao urogallus L.

Material: ?Proximalfragment eines rechten Coracoids (M. N. M. Pal., G 50:155/4).

Das einzige Belegstück, das eventuell dieser Form zugeschrieben werden könnte,
ist für obenerwähnte Lyrurus-Form zu stark; es ist nicht ausgeschlossen, dass es
sich hier um eine urogallus-Henne handelt. Allerdings ist aber das dürftige Stück
zur Entscheidung dieser Frage weit nicht ausreichend.

Phasianidae
Perdix juresaki* n. sp.

Holotypus: rechter Tarsometatarsus, am Proximalende, aussen etwas beschädigt
(1899a/3, Mus. Oradea).

Paratypoiden: zwei distale Humerusfragmente, beide von der linken Seite (M. N.
M. Pal., G 50:155/5—6); ein distales Tibiotarsus-Fragment (1964/3, Mus. Oradea).

Geologisches Alter: Biharium (Oberes Altpleistozän).

Diagnose: Typische Perdix-Form, doch grösser als P. perdix (LINNE), mit schlan-
kerem Tarsometatarsus.

Vergleiche: Vier Belegstücke des Vogelmateriales von Betfia-5 waren auf einen
kleineren Phasianiden zu beziehen, den man natürlich vorerst mit Francolinus capeki
LAMBRECHT, den von dieser Lokalität beschriebenen und hier relativ häufigen
Perdicinen identifizieren möchte. Doch muss man überrascht merken, dass der Per-
dicine von Betfia eine schlanke, grössere Form darstellt, dessen Proportionen Fran-
colinus ebenso wie Alectoris auf ersten Blick ausschliessen; Ammoperdix, besonders
aber Plioperdix (= Pliogallus TUGARINOV nec DEPERET)** und Coturniz kommen
ihrer kleinen Dimensionen wegen nicht in Betracht. Somit sind alle aus zoogeogra-
phischen Gründen in Betracht kommenden Gattungen ausser Perdix ausgeschlossen ;
allein diese Gattung besitzt — neben entsprechenden Dimensionen — die für unsere
Form bezeichnende schlanke Tarsometatarsus-Form, wenn auch nicht in solchem
Grad.

Mit Perdix verglichen fällt vor allem die grössere Länge des Tarsometatarsus und
der kräftigere Bau der Humerus-Fragmente, bzw. des Tibiafragmentes auf. Beson-
ders ist das an der Länge des Tarsometatarsus (44,5 mm gegenüber 38—42 mm bei
Perdix perdix, 37,3 mm bei Francolinus capeki, oder darunter bei den Alectoris-
Arten) feststellbar. Dabei ist aber der Tarsometatarsus relativ — wenigstens am
Distalende — bedeutend schmäler als die rezenten und fossilen Perdix perdix-Exem-
plare.

* Dr. TIBOR JURCSÄK, dem eifrigen und erfolgreichen Sammler und Erforscher der Faunen
von Bi: gewidmet:
HA lo 088)

171

Gruiformes
Otididae
Otis lambrechti KRETZOI

1941. Otis lambrechti n. sp. — KRETZOI, 4: 325.

An Mangel weiterer Materialien kann von dieser von Betfia-5 beschriebenen Trap-
penart keine ergänzende Beschreibung gegeben werden, doch sei auf die einige Mo-
nate nach dem Erscheinen dieser Publikation — aber noch in demselben Jahr —
aufgestellte oberstpliozäne Trappenart Chlamydotis pliodeserti SEREBRENNIKOV
hingewiesen, deren Beziehungen zur Betfia-Trappe noch klargelegt werden müssten.

Strigiformes
Strigidae
cf. Asio flammeus PONTOPPIDAN

Ein linker Tarsometatarsus einer Strigiden-Form (1964/4, Mus. Oradea) steht.
in den Abmessungen Asio flammeus am nächsten, erinnert aber in einigen Merk-
malen an Athene noctua (abgesehen von den Dimensionen). Von einer eingehen-
deren Analyse dieser Form wird aber hier abgesehen, nachdem D. JANossy, der
das ganze fossile Vogelmaterial der altpleistozänen Fundstellen des Villänyer Ge-
birges zur Untersuchung tibernommen hat, sich eben mit dem Studium der Strigifor-
mes beschäftigt und auch dieses Stück zur Beschreibung zu übernehmen bereit ist.

Passeriformes
Corvidae
Corvus betfianus n. sp.

Holotypus: Distaler Teil des linken Metacarpus (1899a/4, Mus. Oradea).

Geologisches Alter: Biharium (Oberes Altpleistozän).

Diagnose: Grosse Corvus-Art mit ©. cornix übertreffenden Dimensionen, massi-
vem, breitem Metacarpus, an dem die Fissura weiter und der Fornix entschieden
niedriger ist als beim ersteren.

Vergleiche: Fiir den Vergleich mit dem Betfia-Corviden kommen neben den Corvus-
Arten der häutigen Fauna (C. corax, cornix, corone, frugilegus) die drei bekannten
fossilen Corvus-Arten, C. praecorax DEPÉRET, C. pliocaenicus (Portis) und C. hun-
garicus LAMBRECHT in Betracht.

Von diesen ist Corvus corax bedeutend grösser. Ausserdem ist das obere Ende
der Fissura bei dieser Art kreisrund, bei der fossilen dagegen abgerundet spitzwinklig.
Dazu noch besitzt letztere eine niedrigere Fornix.

Corvus cornix, corone und frugilegus sind etwas kleiner als die fossile Art und be-
sitzen einen schlankeren Metacarpus mit höherer Fornix.

Corvus pliocaenicus ist eine kleinere Form (erst wurde sie als Numenius beschrie-
ben), ist also mit der geologisch nur wenig jüngeren Form von Betfia nicht näher
zu vergleichen.

Corvus hungaricus ist mit unserem Fossil geologisch gleichalt; man würde daran
denken, dass auch bei Betfia die vom Nagyharsänyhegy beschriebene Art vorkam.
Doch ist das nicht der Fall: unsere Form ist von der sehr schlanken, grossen Form des.
Villanyer Gebirges sehr weit entfernt.

Zuletzt soll unsere Art mit Corvus praecorax, dem grossen Corviden von Rousillon
eingehender verglichen werden. Ungiücklicherweise kennen wir von dieser Form
nur Distalende des Humerus, Ulna, Tibiotarsus und Metacarpus — aber bloss
den proximalen Teil! So kann auch kein direkter Vergleich durchgeführt wer-
den — alles, was wir doch feststellen können, ist, dass es sich in beiden Fällen um
Corviden von über C. cornix-Grösse handelt (die Roussillon-Form kann doch etwas.
grösser gewesen sein), die an Massivität diese sicher übertreffen, besonders aber
die Betfia-Form mit der weiten Fissura und kurzer Fornix am Metacarpalknochen.
Alles in allem: die Betfia-Form kann von dem Roussillon-Corviden nicht überzeugend
unterschieden werden — doch wird es sich empfehlen, beide Formen des grossen.
Zeitabstandes wegen getrennt zu halten.

172

Pyrrhocorax graculus (LINNÉ)

Material: Beschädigter linker Metacarpus (297/2, Mus. Oradea), zwei distale
Tibiahalften der rechten Seite (297/3 und 1964/5, Mus. Oradea).

Bemerkungen: Die kleinen Corviden, wie Coloeus, Garrulus, Nucifraga, Pica,
Pyrrhocorax u. a. sind nicht immer zu unterscheiden, wenn nur ein fragmentäres
und spärliches Material vorliegt. So war es z. B. beinahe unmöglich zu entscheiden,
‚ob die zwei Tibiotarsen zu Pyrrhocorax oder doch eher zu Nucifraga zu stellen seien;
das eine Stück sah Pyrrhocorax, das andere Nucifraga ähnlicher aus — eine sichere
Bestimmung liess aber keins zu. Das Problem der artlichen Zugehörigkeit konnte
‘so nur an Hand des Metacarpus entschieden werden. Hier fallen Pica, Coloeus, N uci-
fraga — und besonders Garrulus — schon auf Grund der zu kleinen Abmessungen
vornherein aus; allein Pyrrhocorax führt entsprechende Dimensionen.

Morphologisch stimmt der untersuchte Mittelhandknochen mit Pyrrhocorax in
jeder Hinsicht gut überein. Einige minutiöse Einzelheiten (Fornix-Höhe, Verbrei-
terung des distalen Abschnittes von Metacarpale III) und nicht weniger die kleinen
Dimensionen (Länge 33,2 mm) lassen eher auf P. graculus als P. pyrrhocorax schlies-
sen. Ja sprechen die sogar dieser Art nachstehenden Abmessungen des Fossils für
die Möglichkeit einer unterartlichen Trennung von der Stammform. Falls sich später
auf Grund besseren Materiales herausstellen würde, dass eine solchen Trennung
‚nötig ist, so könnte die Betfia-Form als Pyrrhocorax graculus vetus n. ssp. bezeichnet
werden.

? Turdidae
Turdicus tenuis n. g. n. sp.

Vorbemerkungen: Ein an beiden Enden beschádigtes Coracoid der linken Seite
stammt sicher von einem Passeriformen, der unter den Vogeltypen der gemässigt
paläarktischen Zone am besten mit den Turdiden verglichen werden kann. An Grösse
stimmt es ungefähr mit Turdus viscivorus überein, nur ist das Fossil viel schlanker
gebaut, als dieser. Ausserdem ist die Margo medialis doppelt entwickelt und — was
am Fossil besonders auffällig ist — das Collum acrocoracoidei besonders lang und
schlank entwickelt. Alle diese Merkmale, besonders aber die Proportionen des Cora-
coidkopfes verleihen dem Fossil ein Aussehen, mit dem es trotz der oberflächlichen
Ähnlichkeit doch nicht mit Turdiden identifiziert werden kann. Demnach soll er
bis zur Zeit, wo es auch mit aussereuropäischen Passeriformen verglichen und even-
tuel mit einer dieser in nähere Verwandtschaft gezogen werden kann, als fraglichen
‘Turdiden, bzw. neue Gattung und Art fixiert angeführt werden. Die dazu nötigen
Angaben sind folgende:

Holotypus: Coracoideum sin., am Acrocoracoid und am Sternalende beschädigt
(3, Mus. Oradea).

Typische Lokalität: Betfia-5.

Geologisches Alter: Biharium (Oberes Altpleistozän).

Diagnose: Passeriformes von der Grösse der Art Turdus viscivorus, aber mit schlan-
kem Coracoid, an dem das Collum des Acrocoracoid schlank und lang ist und sich
eine doppelte Margo medialis entwickelte.

Faunistisch-ökologische Bemerkungen

Die Vogelfauna der Fundstelle Betfia-5 ist mit den behandelten 12 Formen viel
zu gering, um daraus weitgehende faunistische oder ökologische Schlüsse ziehen
zu dürfen. Auch zu einem Vergleich mit der 40 Arten umfassenden Fauna der Fund-
‘stelle Betfia-2 — die durch W. Capex (1: 66—74) bearbeitet wurde — reicht sie
weit nicht aus. Was trotz diesen doch bemerkt werden darf, ist vorerst vielleicht
das auffällige Fehlen der an Fundstelle Nr. 2 verhältnismässig sehr häufigen Franco-
linus-Art an Fundstelle Nr. 5, was vielleicht doch nicht als Zufall betrachtet wer-
den kann. Die übrigen Unterschiede sind meist auf den Umstand zurückführbar,
dass Capek eine Kleinvogelfauna vorlag, während Betfia-5 sozusagen nur Reste
grösserer oder grosser Vögel lieferte. Das trotz dieser Unterschiede beide fundstellen
doch Tiere derselben Standorte (Wasser, Grassland, Bergwald) förderten, spricht

173

dafiir, dass sich die Standortverhältnisse beider Fundstellen dieselben, oder wenigs-
tens sehr ähnlich waren.

Weitere Schliisse auf Milieuverhältnisse, Zusammensetzung der einstigen Vogel-
fauna, bzw. auf ihre chronologische Lage lässt das zurzeit bekannte Vogelmaterial
weit nicht zu. In dieser Hinsicht sind wir vor allem auf die viel vollständiger belegte
und besser untersuchte Säugetierfauna verwiesen.

Ein vollständigeres faunistisch-ökologisch-zönologisches Bild der fossilen Ornis.
dieser Zeiten ist auf breiteres Untersuchungsmaterial fussenden zukünftigen For-
schungen vorbehalten.

Angefürhte Schriften

Capek, V.: Barlangkutatäs 5: 66—74, 1917.

. Kormos, T.: Földt. Közl. 34: 421—450, 1904.

Kormos, T.: Földt. Közl. 41: 739—742, 1911.

Kretzoi, M.: Földt. Közl. 71: 308—335, 1941.

. Kretzoi, M.: Aquila 59—62: 367, 1955.

. Kretzoi, M.: Geol. Hung. Ser. Pal. 27: 1—264, 1956.

. Lambrecht, K.: Handbuch der Palaeornithologie 1—1024, 1933.

RO SVR OPO

Szerkesztőségi megjegyzés: Dr. Kretzo1 MIKLÓSNAK az Aquila LXIII—LXIV.
(1956—57.) kötetének 239—248. oldalain megjelent „Madär maradványok a csak-
vari Hipparion-faunäböl.” c. tanulmänya vegeröl sajnälatos nyomda-technikai
okokböl kimaradt az irodalmi jegyzék, melyre pedig a szövegben utaläsok tôrténtek.
Ezért a szerző és az olvasó elnézését egyaránt kérve az alábbiakban közöljük azt:

Redaktionsbemerkung: Das Litteraturverzeichnis des in Aquila, Bd. LXUJ—LXIV,
1956—57, S. 239—248 veröffentlichten Aufsatzes von Dr. M. KRETZÓI („Bird
remains from the Hipparion-fauna of Csäkvär.”,) wird infolge eines drucktech-
nischen Versehens nachträglich hier gegeben:

. Kormos, T.: Földtani Közlöny, 41, 1911.

. Lambrecht, K.: Aquila, 19, 1912.

Lambrecht, K.: M. k. Földt. Inst. Evkönyve, 24, 1916.
Kadié, O. — Kretzoi, M.: Barlangkutatäs, 13—14., 1927.
Lambrecht, K.: X. Congr. Intern. Zool., 2, 1929.
Lambrecht, K.: Handbuch der Palaeornithologie, 1933.
Kretzoi, M.: M. All. Földt. Int. Evi Jel. 1952.

Kretzoi, M.: M. All. Földt. Int. Evi Jel. 1953.

00 E> En À Go DON

174

FOSSZILIS MADARFAUNA A SUBALYUK (BUKK-HEGYSEG)
JEGKORI RETEGEIBOL

Jdnossy Dénes

Szerző a Subalyuk felsöjegkori (az ősember moustiéri kultúrájával
egyidős) rétegeiből 1932-ben gyűjtött fosszilis madarcsont-anyagot ismer-
teti. A ielőhely többek közt azért is jelentős, mert hazánkban a neander-
völgyi ősember, csontmaradványai egyedül innen ismeretesek.

A 21 fajbol álló madárfauna eltér az eddigi barlangi felsőpleisztocén
orniszoktól, minthogy boreális elemek hiányzanak belőle. A helyhez
kötött életmódot folytató fajdfélék éghajlati szempontból különösen jelen-
tősek, s a subalyuki faunában is a nyírfajd egyeduralma és hófajdok
hiánya az utolsó interglaciális végső szakaszát jelzi. Különösen jelentős
a reznek (Otis tetrax) és a havasi sarlósfecske ( Apus melba) előfordulása,
melyek eddig hazai felsőpleisztocénünkből ismeretlenek voltak. A sas-
keselyű (Gypaétus barbatus) maradványai a Szeleta barlangi előfordulással
együtt arra mutatnak, hogy ez a ragadozó az utolsó eljegesedés idején
általánosan elterjedt volt a Bükk-hegységben, csak csontjai ritkán kerül-
tek barlangokba.

A fauna vizsgálatával kapcsolatban a szerző rámutat arra, hogy az
utolsó interglaciálistól a jelenkor kezdetéig az egyes klímaszakaszok válta-
kozását a fajdfélék különböző fajainak mennyiségi eloszlásában mutat-
kozó változások jellemzik. A következő fő szakaszok különböztethetők
meg:

wel. siketfajd uralkodó, esäszärmadär szórványosan (rissz-wiirm inter-
glaciális vége, korai moustieri 6semberi kultúrák ideje);

2. nyírfajd-fauna (átmenet a würm glaciälisba. tulajdonképpeni mous-
tiéri) ;

3. hófajd-dominancia (wiirm-eljegesedés, aurignaci-magdaléni kultúrák)
és

4. a nyírfajd újbóli előretörése (jégkor utáni, poszt-glaciális).

Szerző az egyes leletek részletes csonttani analízisét adja és az egyes
fajok elterjedési adataira is kitér.

175

Hine fossile Vogelfauna aus den Moustérien-Schichten
der Subalyuk-Höhle im Bükk-Gebirge (Nordostungarn)

Denes Janossy

Die Lam8rEcHT'sche Vogelknochensammlung des Ornithologischen Institutes
wurde im Jahre 1945, diejenige des Nationalmuseums zu Budapest im Jahre 1956
durch Kriegsereignisse völlig vernichtet. Es mussten also mit überaus mühevoller
und zeitraubender Arbeit die Grundlagen der neuen Vergleichssammlung wiede-
rum zusammengebracht werden um mit den paläontologischen Bestimmungsarbei-
ten anfangen zu können. Derzeit besteht die Vogelosteologische Sammlung des Na-
tionalmuseums aus etwa 650 Skeletten und Skeletteilen von 275 Arten, welche Zahl
für solche Zwecke sozusagen völlig genügend ist. Für die Hilfe während der Wieder-
herstellung der Kollektion bin ich in erster Reihe dem Zoologischen Garten zu Buda-
pest, sowie einigen Kollegen zu besonderem Dank verpflichtet, so I. PATKAI (Ornith.
Inst. Budapest), L. HoRvÁTH (Nat. Museum Budapest), I. VÁSÁRHELYI (Fischerei,
Lillafüred), M. DeGERBOL (Kopenhagen), R. Musiz (Brno), I. Gromow und K. A.
Jupsin (Leningrad), I. KoHxL (Reghin, Rumänien), sowie vielen anderen Kollegen,
Jägern und Mitarbeitern.

In einer kleinen Arbeit, die sich mit den, in neuerer Zeit aus der Subalyuk-Höhle
geborzenen Kleinvertebratenresten beschäftigt (JAnossy, 1959) wurde schon ange-
deutet, dass aus dieser Fundstelle auch ein bisher noch unbearbeitetes Vogelknochen-
material vorliegt. Im Folgenden soll also dieses in gewisser Hinsicht sehr interessante
Material besprochen werden.

Der grosse wissenschaftliche Wert dieser Vogelfauna liegt — ebenso, wie der
der übrigen Vertebratenfunde der Subalyuk-Höhle — darin, dass sie durch die Mousté-
rien-Paläolithe, sowie dem einzigen bedeutenderen ungarländischen Neandertalerfund
stratigraphisch genau festgesetzt werden kann. Die aus den Sedimenten der Höhle
im Jahre 1932 ausgebeuteten Funde verschiedener Natur (menschliche und tie-
rische Knochen, Holzkohlen, Steingeräte, usw.) wurden im Jahre 1940 in Form einer
Monographie bekanntgegeben (Bartucz, Kapic, Mortit, usw. 1940). Da wir
in dieser Monographie die genaue Beschreibung der Fundstelle, sowie deren Schichten
vorfinden, scheint die Erörterung dieser Daten hier überflüssig zu sein. Es soll bloss
erwähnt werden, dass die Höhle an den südlichen Ausläufern des Bükk-Gebirges
(Nordostungarn) bei der Gemeinde Cserépfalu, etwa 270 Meter ü. d. M. liegt. —
Im faunistischen Teil der genannten Monographie wurde ausschliesslich das Säuger-
material besprochen und das Vorhandensein von Vogelknochen überhaupt nicht
erwähnt. Die sich im Besitze der Geologischen Anstalt befindenden Knochen über-
gab mir — zwecks Bearbeitung — M. Kretzo1, dem ich an dieser Stelle meinen
herzlichen Dank aussprechen möchte.

Unsere Kenntnisse über die fossile Ornis des auslaufenden letzten Interglazials
im Karpathenbecken, allgemein „Würm,” genannt, die Zeit der Hoch- und Spät-
mousterien-Kulturen sind bis heute überaus lückenhaft. Wie bekannt, bearbeitete
LAMBRECHT seinerzeit unsere reichen Vogelfaunen des „Postglazials” in weiterem
Sinne (Pilisszäntö, Puskaporos, usw.) und in den letzten Jahren wurde durch die
Kenntnis der fossilen Ornis von Iställöskö wenigstens auf einen Teil der Vogelwelt
einer Epoche die älter als Postglazial is, nämlich der Zeitspanne der Aurignac-Kultur
(Wiirm,—» Interstadial genannt) etwas Licht geworfen. In dieser Arbeit soll also
über die Vogelfauna des Würm, etwas bekanntgegeben werden.

Im Folgenden wird die Liste der bestimmten Reste, mit Angabe der Zahlen der
Knochen, nach der unteren (Hochmousterien) und oberen Schichtgruppe (Spät-
mousterien) getrennt, angegeben.

Hochmou- Spätmou-
sterien sterien
Anashplabyrhynchosäl.. ax cco RS ea 1 —
Anashquerquedulaelles)e..n. O oló a or dla b ola 1
i

Gypacitus) barbatus, (Li) RE 1
Aegypiida indet. 1

0 0 9 a e 0 e a e a a a a a e e e 2 e e 0 a e a e e e e e 0 0 0 sa

176

Hochmou-
stérien

Spatmou-
stérien

Falco peregrinus Tunst. 1
Falco cf. vespertinus L.
Buteo buteo L.
Lyrurus tetrix (L.)
Tetrastes bonasia (L.)
Rerdix perdi) one Susy citer Sees Re
Coturnix coturnix (L.)
Rallusga gua LIC US HÓ oi enti
Otis tetrax L.
Numenius arquatus (L.)
Columba palumbus L.

Asio otus (L.)
Bubu LES) a RRQ At ee snug oe RS A API ea
Apus melba (L.)
Riparia cf. rupestris Scop.
Pica pica (L.)
ERVELnOcoraxg eraculusı (lia) ANTE
Plectroplenmax, piv alisiy Re) Re Ce cc rec.

CCC er er EEE

e 0 0 e e 0 e a e e ses a 9 e e 0 0 ee 0 (ej ele

ss ose 0 a 0 0 0 a 0 + + + 0 »

® 0 2 0 2 2 0 e e a a a © © e a da a © © a a + © a + + + + + + 5

ess... es 0 0 a e © © 0 e a © e 0 © © è

eee eee oe we te e ses eee ee 0 eee

ss ses 9 0 0 0 ee 0 a 0 0 + + © +

eee a e e e a + e 0 © 0 a + © + + + 0 + © 0 + elejere

ee. 0 9 s e a a © © 0 © + + e e e + + 0 e + + a

ss 2 0 4 0 0 ses eee ee 0 ee © 0 © a 0 «+

e 0 e 0 0 a a a a a e e e a a e e 0 0 ee a 0 0

ee eee eles sil |

e e e 2 ss ses 0 0 0 0 see e se 0 a 0 +

eee 0 e eee ess e 0 e a e © © © e e e © e a a a e e e + a © 0 0 0

| me | -

[Si

Anas platyrhynchos L. Phalanx 1 digiti 3 posterior aus dem Hochmoustérien.
Das Stück stammt von einem starken Erpel, die Länge beträgt nämlich 23 mm,
dasselbe Mass ist bei einem rezenten, mittelstarken Männchen (mit 270 mm Flügel-
länge) 21 mm.

Anas querquedula (L.) — Rechter Tarsometatarsus aus der Spätmoustérien-Schicht,
Das Längenmass des Knochens beträgt 30,4 mm und die Breite in der Mitte der
Diaphyse 3,1 mm. Der Laufknochen der Knäckente kann von demselben Skeletteil
der durchschnittlich ähnlich grossen Krickente (Anas crecca) der Proportionen
wegen gut getrennt werden. Bei fünf rezenten Krickenten variieren die Masse der
grössten Längen/Breite in der Mitte der Epiphyse wie folgt: 28,8—31,6: 2,4—2,8,
bei einer rezenten Knäckente 30,0 : 3,2.

Gypaétus barbatus (L.) — Die Kralle eines
grossen Raubvogels (linker Phalanx 2 digiti 1,)
aus dem Hochmoustérien identifizierte ich nach
eingehender Analyse mit derjenigen des Bart-
geiers. Ein spärliches, distales Bruchstück einer
Kralle aus dem Spätmousterien ist wahrschein-
lich auch zu dieser Art zu zählen. Es wurden
zum Vergleich dieselben Krallen von Aquila chry-
saétos (1 Exemplar), A. heliaca (2), Haliaeetus
albicilla (2), Gyps fulvus (1) und Gyr aétus barbatus
(1) herangezogen (von Aegypius monachus besitze
ich kein Vergleichsmaterial). Es stellte sich her-
aus, dass die wichtigste Charakteristik bei den
Krallen ausser dem Gesamtbild (das innerhalb

ein und derselben Art auch stark variiert) das
Mass der Kriimmung und hauptsächlich die Aus-
bildung des Facies flexoris (Ansatzpunkt der
Sehne des Musculus flexor digitalis profundus)
der Kralle ist. Die Krümmung der Kralle kann
dadurch mathematisch ausgedriick werden, dass
man unmittelbar neben dem äusseren Rand der
Kralle den Bleistift entlangzieht, aus dem so
bekommenen Kreisbogen durch zwei Tangente
einen Kreis konstruiert und die Länge des Ra-
dius desselben angibt.

Beim Phalanx 2. digiti 1. folgender Arten be-
trägt die Lange des Radius des so konstruier-

12 Aquila 1960-61. — 36

28. abra. Gypaétus barbatus, Su-
balyuk, java-moustiéri réteg, bal-
oldali phalanx 2 digiti 1; À) a
belső (medidlis) oldalról tekintve,
B) az alsó (ventrális) oldalról;
b = facies flexoris digiti
28. Fig. Gypaétus barbatus, Su-
balyuk-Hohle, Hochmoustérien-
Schicht, linker Phalanx 2 digiti 1;
A) von innen (medial), B) von
unten (volar); b = Facies flex-
oris digiti
(Pinxit: I. Richter)

177

ten Kreises wie folgt: Aquila chrysaétos 29 mm, A. heliaca 28 mm, Haliaeetus
albicilla 24 mm, Gypaétus barbatus 20 mm, bei der fossilen Kralle 23 mm. In dieser
Hinsicht steht das Stück also dem Seeadler näher, als dem Bartgeier. Ganz anders
steht es mit der Form des Facies flexoris von unten (volar) gesehen (Abb. 28. b.).*
Am distalen Hôcker dieser Insertionsfläche verläuft bei allen, mir zur Verfügung
stehenden Adlerarten eine mehr oder weniger ausgebildete Längsrippe, die bei den
Geiern nur ganz schwach angedeutet ist. Die andere auffallende Differenz ist die
Tatsache, dass die vor dem genannten Höcker (proximal) liegende Oberfläche mit
einer mehr oder weniger ausgebildeten Querfurche in mediolateraler Richtung relativ
schmaler ist, als bei den Adlern. Endlich sind bei allen erwähnten Raubvogelgattun-
gen die Foramina nutricia an beiden Seiten des Facies flexoris symmetrisch aus-
gebildet, bei Gypaëtus dagegen asymmetrisch. Alle diese morphologischen Charak-
terzüge sprechen eindeutig dafür, dass wir die Kralle zu Gypaétus zählen sollen.
Die grösste Höhe der proximalen Epiphyse (Sagittal) ist bei dem fossilen Stück 11,8
mm, beim rezenten Vergleichsmaterial 11,0 mm.

Ausser Ungarn kennen wir die fossilen Reste des Bartgeiers bloss aus vier Fund-
stellen (Liege, Grotte de Lacombe, Bruniquel und Grotte de l’Observatoire, LAM-
BRECHT 1933) und STEHLIN bestimmte einen Phalanx | digiti 3 aus dem Holozän
der Cotencher Höhle (StEHLIN 1933). Aus Ungarn beschrieb LAMBRECHT (1914/b)
einen Tarsometatarsus aus der Höhle Szeleta im Bükk-Gebirge (aus Solutreen-Schich-
ten).

Aegyptidae indet. — Eine ähnliche Kralle aus den Hochmoustérien-Schichten
zeigt Übereinstimmung mit denselben Knochen der Geier, — wahrscheinlich kann
Aegypius monachus in Betracht kommen, — mangels eines ausreichenden Vergleichs-
materials kann jedoch darüber nichts Sicheres gesagt werden.

Falco peregrinus Tunst. — Eine Krallenphalange (Phalanx 2 digiti 1) eines mittel-
grossen Raubvogels identifiziere ich mit demselben Skeletteil des Wanderfalken.
Die Kralle wurde mit den entsprechenden Phalangen grösserer Eulen (Nyctea, Strix
uralensis), sowie mit demselben Knochen ähnlich grosser Arten der Tagraubvögel
aus den genera Padion, Pernis, Circaétus, Buteo, Accipiter, Circus, Milvus, Hieraétus
und Falco verglichen.

Die Eulen, sowie Pandion können auf ersten Blick ausgeschaltet werden, aber
alle anderen, hier erwähnten Raubvogelgattungen haben anders gebaute Krallen,
nur Falco kann in Betracht kommen, mit den von der Seite zusammengedrückten
Phalangen. Die grösste Höhe (sagittal) des Proximalendes bei einem rezenten Weib-
chen von Falco peregrinus ist 8,6 mm, bei einem Weibchen von F. cherrug 5,5 mm,
dasselbe Mass bei dem fossilen Stiick 9,0 mm. Auf Grund der Masse kann also die
Kralle mit demjenigen des Wanderfalken identifiziert werden.

Falco cf. vespertinus L. — Ein proximales Bruchstück einer Ulna aus dem Spät-
moustérien stammt ausser Zweifel von einem kleinen Falconiden. Die morphologi-
schen Differenzen gegenüber F. columbarius sind aber so gering, dass der Fund nur
mit Vorbehalt zum Rôtelfalken gestellt werden kann.

Buteo buteo L. — Distaler Humerus-fragment aus dem Hochmoustérien. Trotz
der grossen Ahnlichkeit zwischen B. buteo und B. lagopus ermôglicht die niedrige
Form des Processus supracondyloideus auf Grund meines Vergleichsmaterials (je
3 Exemplare) eine eindeutige Unterscheidung gegenüber dem Rauhfussbussard.
Die Distalbreite ist 16,5 mm.

Lyrurus tetrix (L) — Zwei Phalanx 1 digiti 3 aus dem Hochmoustérien, dist. lin-
kes Ulnafragment, prox. linkes Metacarpusfragment, distales rechtes Tibiafragment,
zwei intakte Tarsometatarsi, sowie drei linke und ein rechtes Fragment derselben
aus dem Spätmoustérien.

Da alle Stücke typisch sind scheint die Angabe von Massen überflüssig zu sein.
Auf die stratigraphische Bedeutung der Birkhühner wird im weiteren näher einge-
gangen. Hier soll nur die Aufmerksamkeit auf jene Tatsache gelenkt werden, dass
die in spätpleistozänen Vogelfaunen überall häufigen Schneehühner völlig fehlen.

Tetrastes bonasia (L.) — Rechter Tarsometatarsus aus dem Spätmousterien.
Die Länge des Knochens beträgt 37,2 mm, bei zwei rezenten Weibchen 37,7 und

* Die in diesen Artikel befindlichen Illustrationen verfertigte die Kunstgraphikerin HELENE
RICHTER. Für ihre gewissenhafte Arbeit soll auch an dieser Stelle gedankt werden.

178

38,6 mm. Die morphologischen Differenzen gegeniiber Perdix, Lagopus, Alectoris
und Francolinus treten scharf ins Auge. Hauptsächlich die Kürze der mittleren
Trochlea an der distalen Epiphyse und die zartere Form des Knochens gegenüber
der anderen Tetraoniden ist auffallend.

Das Haselhuhn war im Pleistozän Europas keine häufige Art. Lambrecht (1933)
erwähnt es bloss von sechs Fundstellen, die stratigraphisch meist nicht genügend
definiert sind. Sehr wichtig ist aber in dieser Hinsicht Krapina, welcher Fundort
ebenso mit mousterien Artefakten und Neandertaler-Resten definiert ist (Ende
Riss-Würm), wie der Fund vom Subalyuk.

Das ist der erste fossile Rest dieser Art auf dem Gebiete Ungarns. Das Fehlen der
Art aus unseren Würm-Ablagerungen kann dadurch erklärt werden, dass sie zu
ausgedehnten Tannen- oder noch eher gemischten Laub- und Tannenwäldern ge-
bunden ist.

Perdix perdix (L.) — Rechter Humerus, sowie distales Bruchstück dessleben aus
dem Hochmoustérien, linker Tarsometatarsus sowie distales Bruchstück des rechten
Laufknochens und Proximalfragment des linken Carpometacarpus aus den Spät-
mousterien. — Der intakte Humerus, dessen Länge 47,5 mm, Proximalbreite 12,7
mm, Distalbreite 9,5 mm und die Breite in der Mitte der Diaphyse 9,8 mm beträgt,
ist nicht ganz typisch. Zum Vergleich stehen mir je drei Exemplare von Perdix
perdix und Tetrastes bonasia, sowie ein Exemplar von Alectoris graeca zur Verfügung.
Die Masse: a) grösste Länge, b) Proximalbreite, c) Distalbreite und d) Breite in der
Mitte der Diaphyse, gestalten sich folgendermassen: Perdix perdix a) 49,8—51,4;
b) 13,0— 13,5; c) 9,9—10,6; d) 4,4—5,0; Tetrastes bonasia: a) 47,0—50,3; b) 13,4—13,6;
c) 10,0—10,5; d) 5,0—5,2; Alectoris graeca: a) 53,0; b) 14,5; c) 11,2; d) 9,9. Der
Humerus vom Subalyuk kann also trotz der kleineren Dimensionen auch auf Grund
der Diaphysenbreite als eine Minusvariante des Rebhuhns betrachtet werden. Das-
selbe bestätigen auch die morphologischen Charakterzüge des Knochens. Das Vor-
handensein von Lagopus ist so auf Grund der Morphologie, wie der Dimensionen,
ausgeschlossen. Der intakte Tarsometatarsus repräsentiert auch eine Minusvariante,
da die Länge des Knochens 39,5 mm beträgt. In meinem Vergleichsmaterial variiert
dieses Mass bei 11 Exemplaren zwischen 39,0 und 45,3 mm-n.

Coturnix coturnix (L.) — Distalfragment des linken Humerus. Dasselbe Bruch-
stück des linken Tibiotarsus und rechter Tarsometatarsus (beschädigt) aus dem
Spätmoustérien. Alle Stücke stimmen völlig mit dem rezenten Vergleichsmaterial
überein.

Rallus aquaticus L. — Distalfragment des linken Humerus. Die Humeri von Rallus
und Porzana porzana stehen einander morphologisch sehr nahe, aber der Processus
supracondyloideus ist bei Rallus etwas höher, als bei Porzana und die Masse sind
auch etwas verschieden. Die Distalbreite variiert nach meinem Vergleichsmaterial
bei P. porzana (3 Exemplare) zwischen 4,8—4,9 mm bei Rallus aquaticus (4) 5,1—5,5
mm, beim fossilen Stück ist dasselbe Mass 5,4 mm, der Rest gehört also eindeutig
zu dieser Art.

Otis tetrax L. — Distalfragment des rechten Humerus mit 15,4
mm Breite an der Epiphyse. Die Bestimmung des Bruchstückes
bedeutete mir viel Kopfzerbrechen, hauptsächlich da ich vom
Zwergtrappen kein Vergleichsmaterial habe. Die distale Epiphyse
steht sowohl morphologisch, wie der Grösse nach den kleineren
Formen der Cicontiformes nahe (hauptsächlich Plegadis falcinellus und
Egretta garzetta kämen in dieser Hinsicht in Betracht). Die niedrige
Form der Impressio musculi brachialis inferioris humeri (empreinte
brachial antérieur bei Mitne—Epwarp) fiel mir aber gleich ins
Auge, welche Form das Stück auch von dem ähnlich gebauten Hu-

29. dbra. Otis tetrax jobboldali felkarcsont disztalis töredeke, Subalyuk,
kesö moustieri reteg

lg 500-06

29. Fig. Otis tetrax, Distalfragment des rechten Humerus, Subalyuk-
Hohle, Spätmoustiérien-Schicht

(Pinxit: I. Richter)

12* — 3 179

merus einiger Raubvôgel (hauptsächlich von Pernis apivorus) scharf abtrennt. Die Form
und Höhe des Processus supracondyloideus und hauptsächlich die schwache Aus-
bildung des Höckers ober dem Epicondylus medialis (der Insertionspunkt des Mus-
culus epitrochleoradialis superior, nach MiLNE—EDWARDS) sprechen alle für das
Vorhandensein des Genus Otis. (Abb. 29.)

Eine der grössten Überraschungen dieser Fauna war das Vorkommen des Zwerg-
trappen, da die Trappen nach den bisherigen Untersuchungen aus dem Spätpleis-
tozän (Würm) des Karpathenbeckens völlig fehlten.

Der Knochen von Subalyuk ist übrigens der erste sichere Nachweis des Zwerg-
trappen aus dem Spätpleistozän Europas, — nördlich vom Mediterraneum, ausser
den unsicheren Angaben aus der Balcarova Skala und Certova dira (SKUTIL—STEHLIK
1939). Damals war der Schwerpunkt ihres Verbreitungsgebietes noch mehr im Süden
als heute. Die Skeletteile dieser Art kamen in Süditalien in grosser Anzahl vor (Grotta
Romanelli, Otranto) und sie wurden auch aus der Grotta dei Colombi (Insel Pal-
maria Spezia) und von zwei Fundstellen in Malta (LAmBREcHT 1933) gemeldet. Au-
sserdem kenne ich nur zwei ebenso südliche Fundstellen dieser Art aus mittel (?)
pleistozinen Ablagerungen von Binagady (bei Baku, BURTSCHAK ABRAMOVITSCH,
1955) und aus dem Mesolithikum der Belt-Höhe (Südküste des Kaspischen Meeres,
WETMORE in Coon, 1951.).

Der stratigraphisch genau fixierte Fund von O. tetrax beweist also, dass die Trap-
pen in Europa bis zum Ende des letzten Interglazials noch in der Höhe des 48-ten
Breitengrades ausharrten, und nur später dem Kältevorstoss nach Süden auswichen.
Heutzutage ist der Zwergtrappe in Ungarn — hauptsächlich der menschlichen Ver-

teidigung wegen — beinahe völlig ausgerottet und er erscheint als grösste Rarität
nur als Durchzügler.
Numenius arquatus (L.) — Ein proximales Bruchstück des linken Femur, dessen

Breite 12 mm beträgt, weist in allen Einzelheiten die Merkmale des Grossen Brach-
vogels auf. Dasselbe Mass bei einem rezenten Weibchen ist 11,5 mm. Die Art war
bisher im Spätpleistozän Ungarns nur aus der ebenfalls Mousterien-altrigen Fauna
von Tata (LAMBREcHT, 1916) bekannt, obzwar das Vorkommen des Brachvogels
in kühleren Epochen auf Grund seiner heutigen Ökologie überhaupt nicht ausge-
schlossen ist.

Columba palumbus L. — Linker Metacarpus, ohne dem Metacarpale 3 aus dem
Hochmoustérien. Die Länge des Knochens beträgt 39 mm.

Asio otus (L.) — Linker und rechter Femur, sowie die dazu gehörigen Tibiotarsi
desselben semiadulten Tieres aus dem Hochmousterien. Im rezenten Vergleichs-
material ist die Länge der Femora der Art Asion otus (7 Exemplare) 49,8—55,0 mm,
bei A. flammeus (5) 54,1—59,0 mm, die fossilen Stücke sind 52,2 und 52, 3 mm lang.
Die Bestimmung kann also auch auf Grund der Massen unterstützt werden.

Dem kühleren Klima entsprechend war nach den bisherigen Daten die Sumpfoh-
reule im Spätpleistozän Mitteleuropas viel häufiger, als die Waldohreule. Der Fund
von Subalyuk ist das dritte fossile Vorkommen dieser Art in Ungarn (bisher von
Pilisszänté und Remetehegy bekannt, LAMBRECHT, 1933).

Bubo bubo (L.) — Eine grosse Kralle ohne der proximalen Epiphyse (linker Phalanx
4 digiti 3) trägt in allen Einzelheiten Eulen-Merkmale. Das Stück stammt aus dem
Hochmousterien und wurde im Jahre 1956, zusammen mit der Kleinsäugerfauna
von L. VÉRTES gesammelt. Gegenüber derselben Kralle grösserer Tagraubvògel
( Aquila chrysaetos und Haliaeetus albicilla käme in erster Reihe in Betracht) charak-
terisiert die Kralle der Mittelzehe der Eulen eine mehr zylindrische Form und haupt-
sächlich eine, auf der inneren Seite (medial) ablaufende, sehr starke Längsrippe.
Da die Dimensionen des Stückes die Grösse desselben Knochens eines rezenten,
stärkeren Weibchens des Uhus überragen, kann keine andere Eule in Betracht ge-
zogen werden.

Obzwar die Gewölle des Uhus in pleistozänen Schichten des öfteren — auf Grund
der Zusammensetzung der Kleinsäugerfauna — wahrgenommen werden können,
kommen die Knochenreste desselben seltener zum Vorschein. Aus dem Pleistozän,
Ungarns wäre das das zweite Vorkommen (aus der Herman Ottö- Höhle bekannt
LamBrecut, 1916) und die Art wurde auch in den Holozän-Schichten der Csäk-
värer Höhle erwiesen (KADIc—KRETZOI, 1926).

Apus melba L. — Ein tadelloser, rechter Femur aus dem Hochmousterien (Abb.

180

30.) Der Knochen trägt in allen Einzelheiten die speziel-
len Charakterzüge der Cypseliden. Die Länge des Femur
beträgt 24,3 mm, die Diaphysenbreite in der Mitte des
Knochens 2,2 mm. Diese zwei Masse sind bei zwei rezen-
ten Exemplaren von A. apus 17,0—17,4 und 1,4 mm.
ZEHNTNER(1890) gibt die Länge des Femur eines Exem-
plares von A. melba in 23,5 mm an, Diaphysenbreite
wird nicht erwähnt.

Obzwar ich vom Alpensegler kein Vergleichsmaterial
besitze, halte ich den Knochen ohne Zweifel für den
Femur dieser Art. Das Oberschenkelbein ist so gross,
dass es auf Grund meines rezenten Skelettes von A.
apus umgerechnet die grösste Plusvariante des Alpen-
seglers übersteigt. Im Falle wir nämlich bei 17 mm
Femurlänge (Mauersegler) 165 mm Flügellänge als
Minimum berechnen, bekommen wir auf 24,3 mm
Länge des Oberschenkelknochens 235 mm Flügellänge,
welches Mass die grössten Werte die ich in der Lite-
ratur für A. melba fand (228 mm) überragt. So kann
die ebenfalls grosse paläarktische Cypseliden-Art, Chae-
tura caudacuta (mit der Flügellänge von 196—211 mm)

— die noch in Betracht kommen konnte — allerdings A
ausgeschaltet werden. Die relative Plumpheit des Fe-

mur des Alpenseglers, gegenüber desselben des Mauer-
seglers, spiegelt die robustere äussere Form der ers-
teren Art gut wider (Abb. 30.).

Nicht weniger interessant, als das Vorkommen des
Zwergtrappen, ist der Fund des Alpenseglers, in der
Höhe des 48-ten Breitengrades. Das ist unseren heuti-

30. abra. Jobboldali comb-

csontok: A) Apus melba,

Subalyuk, java-moustiéri

reteg, B) Apus apus,
recens

30. Fig. Rechte Femora:

gen Kenntnissen gemäss der nördlichste Punkt des 4) Apus melba, Suba-
Vorkommens dieser Art im Spätpleistozän Europas. Iyuk-Höhle, Hochmous-
Heutzutage ist das Hauptverbreitungsgebiet der Art in tierien-Schicht: B) Apus
Europa das Mediterraneum, sie ist jedoch ziemlich apus, rezent

eurytherme Form, da sie auch in den Alpen bis zu
2000 m und in Mittelasien bis 2500 m ü. d. M. vor-
dringt (STEHLIN, 1933, Pruscuenko 1951.).

Im Pleistozän sind die Fundstellen von Apus melba auch hauptsächlich von süd-
lichen Gebieten bekannt (nach LamBRECHT, 1933 von zwei Fundorten in Gibraltar,
sowie vier Fundstellen in Italien, und von Mugharet el Zuttieh in Galilea). Bis jetzt.
wissen wir von zwei Vorstossen dieser Art nach Norden in Europa. Zuerst im Alt-
pleistozän (Günz—Mindel), mit zwei Fundstellen repräsentiert, u. zw. Stränskä skála,
(bei Brno, 49-ter Breitengrad, Capek in STEHLIK—SKUTIL 1933) und Beremend
(Südungarn, 46-ter Breitengrad, Krerzo1, 1956). Die zweite Expansion fällt laut.
den bisherigen Funden etwa auf das auslaufende letzte Interglazial (Ende Riss-
Würm) und ist von Mousterien-Kulturen begleitet: Cotencher (NW-Schweiz, bei
Boudry 47-ter Breitengrad, STEHLIN, 1933), — Subalyuk — und Schajtan-Koba
(Krim-Halbinsel, 45-ter Breitengrad, W. Gromow, 1948). Zuletzt soll eine asiatische
Fundstelle von ähnlichem Alter erwähnt werden, die viel südlicher liegt: die Höhle
Teschik-Tasch (etwa 40-ter Breitengrad) beim Fluss Seraw-Schan, 1500 m über
dem Meere (Movius, 1956). Unter diesen Fundorten liegt Subalyuk allein ausser dem
heutigen Verbreitungsareal dieser Art. Es ist interessant, dass heutzutage der Alpen-
segler auf dem Gebiete Ungarns nicht einmal als Irrgast nachgewiesen wurde, ob-
zwar vereinzelte Exemplare im westlichen Mitteleuropa umherstreifen (PETERSON—
MounTFoRT—HoLLom, 1954).

Die immer spärlichen Reste der Cypseliden erklärt ihr ausserordenliches Flug-
vermögen, infolge dessen sie seltener zum Opfer der Raubvögel fallen, als andere
Vögel.

Riparia aff. rupestris Scop. — Ein beinahe vollständiger, linker Humerus aus
dem Spätmousterien mit ausgeprägten Hirundiniden-Merkmalen. Der Vergleich
mit demselben Knochen von Riparia riparia (3 Exemplare), Delichon urbica (3)

(Pinxit: I. Richter)

181

und Hirundo rustica (1) beweist die weitgehende Homogenität der Skeletteile dieser
drei Gattungen. Die grésste Lange schwankt folgendermassen bei diesen drei Arten:
Riparia: 13,0—14,6, Delichon: 13,9—14,3 und Hirundo 15,5 mm. Dasselbe Mass
betragt bei dem fossilen Stiick 14,5 mm. Der Oberarmknochen der Rauchschwalbe
ist also etwas grösser und weicht auch morphologisch von den beiden anderen ab.
Nach intensivem und mehrfachem Vergleich entschied ich mich auf Grund einiger
morphologischen Merkmale an der proximalen, sowie auch der distalen Epiphyse
den Fund eher zum Genus Riparia, als zu Delichon zu stellen, Mangels eines Vergleichs-
materials kann es natürlich nicht entschieden werden, ob es sich um R. riparia oder
R. rupestris handelt. Das Biotop der Umgebung der Höhle spricht allerdings für
den letzteren Fall. In dieser Hinsicht hilft uns auch die Abbildung des Humerus
von À. rupestris von MILNE—EpwARrDs (1863) nicht, da — wegen der damals noch
unvollkommenen Vergrösserungstechnik — diese Abbildung nicht das Niveau der
übrigens ausgezeichneten anderen Figuren erreicht.

Pica pica (L.) — Ein linker Humerus, ohne proximale Epiphyse aus dem Spät-
mousterien kann auf Grund der in einem andern Bericht angegebenen Massreihen
(JAnossy, 1954) mit demjenigen der Elster identifiziert werden. Die Breite der
Epiphyse beträgt 11,2 mm, die Höhe des Processus supracondyloideus 4,8 mm.

Pyrrhocorax graculus (L.) — Zwei linke Humeri (der eine proximal beschädigt)
aus dem Hochmousterien; Bruchstück des rechten Metacarpus, rechte und linke
Ulna (die eine distal beschädigt) und rechter Femur aus dem Spätmoustérien.

Während der Bestimmung der Humeri wurden die in meiner früheren Arbeit
angeführten Masstabellen mit gutem Erfolg in Betracht gezogen. In dem neuen
Vergleichsmaterial wurden dieselben Masse aufgenommen und dadurch die Daten
des damals zusammengestellten Bestimmungsschlüssels befestigt. Als Ergänzung
gebe ich also die folgenden Masse der Oberarmknochen der Arten Coloeus monedula
und Pyrrhocorax graculus an:

a) grösste Länge;

b) Breite der Diaphyse in der Mitte des Knochens;
c) Höhe des Proc. supracondyloideus:

a) b) c)
Coloeus monedula, rezent (n — 9) ............. 43,0—48,2 44 46 5,2—6,4
Pyrrhocorax graculus, rez. (n = 1)............. 45,1 5,0 6,4
Pyrrhocorax graculus, fossil, Subalyuk ......... 45,0—45,4 4,7—5,0 6,0—6,4

Auf Grund dieser Masse können also
die Stücke vom Subalyuk ohne weiteres
5 6 mit dem selben Knochen der Alpendohle
identifiziert werden. — Die Ulnae sind auch
robuster, als derselbe Knochen ähnlich
grosser Corviden. Das Verhältnis der Länge
zur grössten Dicke in der Mitte des Kno-
chens beträgt bei den fossilen Exemplaren
55,0:4,0 und 57,5:4,4 mm, bei einem
rezenten Exemplar 58,6:4,0 mm. Das
Bruchstück des Metacarpus ist zwar sehr

1 spärlich (aus dem im Jahre 1956 gesam-
7 melten Material), es gehört jedoch ohne
Zweifel dieser Art an.

Die ‘hintere Extremität der Corviden
und unter diesen auch der Alpendohle ist

31. ábra. Mérési irányok varjúfélék combesontjain. ( Magyarázat
a szövegben)

31. Fig. Messungsrichtungen an den Femora kleiner Corviden
(Erläuterung der Nummern in Text)

(Pinxit: I. Richter

11. tablazat

Masstabelle der Femora kleinerer Corviden

1 2 | 3 | 4 | 5 6 7

Coloeus monedula rez. 57. 4. 30. 36,6 7,4 32 7,5 5,0 6,2 ne)
Coloeus monedula rez. 49. 4. 25. 37,0 7,2 3,2 7,4 4,4 5,2 3,2
Coloeus monedula rez. 57. 4. 28. 37,7 7,3 3,1 7,4 4,5 6,3 3,3
Coloeus monedula rez. 1. Geol. Anst. | 38,0 7,2 3,3 7,6 4,3 6,2 3,2
Coloeus monedula rez. 2. Geol. Anst. | 39,0 U5 3,3 7,4 4,8 6,5 3,4
Coloeus monedula rez. 3. Geol. Anst. | 41,0 7,6 3,6 7,8 4,8 6,7 3,3
Coloeus monedula rez. 4. Geol. Anst. | 40,0 8,0 3,3 7,5 4,8 6,4 3,6
Pica pica rez. 50. 4. I. 40,5 7,0 3,3 7,3 4,8 5,7 4,1
Pica pica rez. HS MINE 41,5 8,0 3,5 8,0 5,2 6,0 4,2
Pica pica rez. 49. 10. 5. 39,0 7,0 3,3 TU 4,8 5,7 4,1
Pica. pica rez. INA BR 40,0 7,0 Bh 7,4 4,7 5,7 4,2
Pica pica rez. 49. 11. 27. 41,4 7,4 3,4 8,0 4,8 5,5 4,1
Pica pica rez. Ula Ah 2 8! 39,3 1583 3,2 7,5 5,0 5,7 4,0
Pica pica rez. 5. Geol. Anst. | 43,0 7,9 3,3 8,1 4,9 6,2 4,4
Pica pica rez. 6. Geol. Anst. | 38,6 7,4 3,0 7,1 4,8 5,6 4,0
Pica pica rez. 7. Geol. Anst. | 40,4 7,4 23,2 7,8 5,0 5,6 4,3
Pica pica rez. 8. Geol. Anst. | 41,0 7,5 3,2 8,0 5,2 Ot 4,5
Pica pica rez. 9. Geol. Anst. | 40,0 7,0 3,0 7,4 4,4 5,6 4,0
Pica pica rez. 10. Geol. Anst. | 41,0 7,0 3,2 7,6 4,6 5,5 4,0
Pica pica rez. 11. Geol. Anst. | 41,0 7,0 3,2 7,8 4,7 6,0 4,2
Pyrrhocorax graculus rez. Coll.

Capek ATO ZA NS NS A | 75508 MIGONE
Pyrrhocorax graculus foss. Subalyuk 40,2 UU 3,4 8,0 |+4,3 6,5 4,4
Pyrrhocorax graculus foss. Selim-H. 40,4 8,0 3,4 8,6 4,8 6,8 4,6
Garrulus glandarius rez. 49. 3. 28. 37,7 7,0 3,0 132 3,9 6,0 3,9
Garrulus glandarius rez. 49. 9. 22. 38,3 6,8 3,0 7,4 4,0 5,7 3,8
Garrulus glandarius rez. 58. 5. 13. 37,1 7,2 3,2 450 4,1 6,0 4,2
Garrulus glandarius rez. 50. 9. 25. 38,6 Uo 3,0 6,7 4,0 5,8 3,7
Garrulus glandarius rez. 48. 8. 24. 39,4 12 3,3 7,4 4,1 5,9 4,0
Garrulus glandarius rez. 51. 2. 10. 37,7 6,8 3,0 7,3 | +3,9 — 3,9

Garrulus glandarius rez. —
Garrulus glandariusrez. —
Nucifraga caryocatactes rez. Coll.

Capek 4092 2795 | ROI OW ESI Ss ep AD,
Nucifraga caryocatactes rez.
59. 10. 29. 31,80 eo CAO TT Oey ő B 3

aber nicht so stark differenziert, als die vordere. Diese Tatsache deuten die Schwierig-
keiten an, die sich wáhrend der Bestimmung des Femur (und auch des Tibiotarsus)
zeigen (Stehlin, Bouchud, etc.) Um die überaus umstiindliche Bestimmung der Fe-
mora kleinerer Rabenvôgel zu erleichtern, unterzog ich die Oberschenkelknochen
einer eingehenden Analyse. Zuerst wurden auf jedem Knochen sieben Masse auf-

183

genommen und danach wurden sie mor-
phologisch analisiert. Diese Masse sind
die Folgenden:

1. grösste Länge,

2. Proximalbreite,

3. Diaphysenbreite in der Mitte des
Knochens,

4. Distalbreite,

5. Dicke des Condylus medialis,

6. Dicke des Condylus lateralis,

7. Dicke der proximalen Epiphyse
(siehe Abb. 31, und Tabelle 11.).

Trotz der grossen Homogenität, die
auch die Massreihen widerspiegeln, kann
auf Grund dieser Untersuchungen ein fol-
gender Bestimmungsschlüssel zusammen-
gestellt werden:

l. An der dorsalen Oberfläche des Fe-
mur ist die Linea anterior in etwa 8—10 mm
Entfernung von der proximalen Epiphyse
gegen die Mitte der Diaphyse stärker
eingebogen, als bei anderen, gleichgrossen
Arten. Ober der distalen Epiphyse, auf

A B G

32. dbra. Baloldali combcsontok:

A) Pyrrhocorax graculus, Szelim-Bar-
lang, Bánhida mellett, magdalénien ( ? )-
réteg; B) P. graculus, recens (a Capek-
féle gyűjteményből); C) Pica pica, re-
cens; b) magyardzat a szövegben
32. Fig. Linke Femora: A) Pyrrhocorax
graculus, Szelim-Höhle bet Bánhida,
W. Ungarn, Magdalénien (?)-Schicht;
B) P. graculus, rezent (Sammlung
Capek); C) Pica pica, rezent; b) Er-
läuterung im Text
(Pinxit: I. Richter)

der medialen Seite ist eine auffallende
Einbuchtung (Abb. 32/b.), eher ausgeprägt
als bei anderer Arten .... Pyrrhocorax.
2. Die Linea anterior gleichmässig,
nicht in einer scharfen Kurve gegen die
Mitte der Diaphyse ablaufend, ober der
distalen Epiphyse keine auffallende Ein-
HAE Los ooboocpccogoonccwoco 3
3. Das Mass Nr. 5 schwankt zwischen
4,3 nd: ZIMMER I 5
4. Das Mass Nr. 5. schwankt zwischen
2 ündő4 3 Istria du 0.0 00008 oso U
5. Der Knochen allgemein kürzer und

dicker, als derselbe der folgenden Art,
meist unter 39 mm (Variationsbreite der Länge 36,6—41,0 mm); Index der Propor-
tion der Masse Nr. 3:1 zwischen 0,82—0,89 variierend. In Lateralansicht kaum
gekrümmt (Diaphysen-Achse beinahe gerade), in Dorsalansicht die Linea anterior
proximal etwa 2 mm medial von der lateralen Seite entspringend, die Insertions-
flächen unter dem Trochanter major stark ausgebildet .............. Coloeus.
6. Der Knochen allgemein länger und schlanker, als derselbe der vorherigen
Art, meist ober 39 mm (Variationsbreite der Länge 38,6—43,0 mm); Index der Pro-
portion der Nr. 3:1 zwischen 0,75—0,85 schwankend. In Lateralansicht in der
Gegend der Mitte ziemlich stark gekrümmt, in Dorsalansicht die Linea anterior
proximal unmittelbar an der lateralen Seite entspringend, die Insertionsfläche unter
dem Trochanter major schwach ausgebildet ..-.......-.-..-------:------ Pica
7. Der Knochen etwas dicker, Index der Proportion der Masse Nr. 3:1 zwischen
0,78 und 0,83 variierend (5 Exemplare) Garrulus
8. Der Knochen schlanker gebaut, Index der Proportion der Länge zur Diaphysen-
breite (also der Masse Nr. 3:1) zwischen 0,71—0,76 variierend (nur 2 Exemp-
lare !) Nucifraga
Weitere Serien von denselben Knochen obiger Arten werden die Bestimmungs-
möglichkeiten noch steigern und die Sicherheit der Bestimmungen noch festigen.
Ich hoffe jedoch mit dem Zusammenstellen dieses Bestimmungsschlüssels zur Erken-
nung der artlichen Zugehörigkeit der Knochen der in Höhlensedimenten so überaus
häufigen kleinen Rabenvögel, etwas beigetragen zu haben.

see 000

0 e e 2 0 e è a 0 a a e e ® 0 0 a 0 e 0 (e 0 e esse e e e e 0 000

184

Plectrophenax nivalis (L.) — Zwei linke und ein rechter Humerus aus dem Spät-
moustérien, von drei Exemplaren stammend.

Die Fringilliden-Merkmale der Knochen sind ausser Zweifel vorhanden. Die Masse
a) Linge, b) Proximalbreite, c) Distalbreite gestalten sich folgendermassen: a) 21,3;
21,2 und 21,3, b) 7,2; 7,0 und 6,8, c) 5,3 und 5,2. Bei einem rezenten Exemplar der
Schneeammer sind dieselben Masse: a) 21,2; b) 6,7 und c) 5,0 mm. Obzwar ich von
den ähnlich grossen Arten Emberiza hortulana, E. cirlus und melanocephala kein
Vergleichsmaterial besitze, reihe ich den Knochen ohne weiteres zur obigen Art,
da er morphologisch von dem Humerus der Goldammer (E. citrinella) auffallend
abweicht und mit demselben von Plectrophenax in allen Einzelheiten überinstimmt.
Andere Fringilliden- oder Passeriden-Arten können wegen Grössendifferenzen nicht
in Betracht gezogen werden.

Ökologische und stratigraphische Auswertung

Von ökologischer Hinsicht betrachtend, können wir als besonderes Kennzeichen
dieser Fauna — gegenüber anderer spätpleistozänen Vogelfaunen Ungarns — be-
merken, dass keine einzige boreale Art vorhanden ist. Ausser den, im weiteren Sinne
als alpine Arten zu betrachtende Formen (Alpensegler und Alpendohle) und dem
in historischer Zeit in Mitteleuropa ausgestorbenen Bartgeier, kommen alle Arten
gelegentlich auch heute in der weiteren Umgebung der Höhle vor. Die Bedingungen
des Vorkommens der Arten Lyrurus tetrix und Otis tetrax sind auch vorhanden, sie
wurden nur durch menschliche Tätigkeit ausgerottet.

In erster Reihe soll das völlige Fehlen der Schneehühner (Lagopus lagopus und
mutus) hervorgehoben werden, die in den spätpleistozänen Höhlensedimenten Un-
garns und ganz Mitteleuropas als dominantes Element erscheinen. Obzwar die Nega-
tiva meist nicht zu grosse Beweiskraft haben, ist das in diesem Falle nicht gültig,
denn wo wir überhaupt eine Vogelfauna kennen, sind die Tetraoniden vorhanden.
Aber auch andere boreale, bzw. borealalpine Arten sind in unserem Würm sozu-
sagen charakteristisch, — die hier ebenso nicht vorhanden sind (z. B. Sperbereule,
Sumpfohreule und Tannenhäher, die von der Zeit des Aurignacien bis zum Post-
glazial bei uns neben den Schneehühnern regelmässig vorkommen). Der andere
Charakterzug der Fauna ist die Tatsache, dass die Waldformen eine untergeordnete
Rolle spielen (Uhu, Waldohreule, Haselhuhn) und Steppenelemente, bezw. Vögel
der kahlen Felsen ( À. melba, O. tetrax, R. rupestris, F. vespertinus, Gypaétus barbatus,
Aegyptide) in den Vordergrund treten. Das Vorhandensein des Alpenseglers und
des Geiers gibt sogar der Fauna ein südliches Gepräge.

Diese Tatsachen stehen in gutem Einklang mit den Säugetierresten, wo neben
spärlichen Waldelementen (Sciurus) die Steppen und teilweise eine Halbwüste be-
vorzugende Formen (Schweres Pferd in grosser Zahl, Asinus hydruntinus und haupt-
sächlich Allactaga jaculus) in den Vordergrund treten und alpine Arten auch eine
bedeutende Rolle spielen (Capra ibex und Rupicapra rupicapra).

Die Vogelfauna weist ebenso, wie die Säugetierfauna gegenüber den späteren
Würm Vogelgemeinschaften den Übergangscharakter von Interglazial zum Glazial
auf, mit starker Kontinentalität. Der Fund des Alpenseglers deutet noch auf eine
bemerkenswerte Tatsache hin. Die Funde von Beremend und Stranskä Skäla be-
weisen die weite Verbreitung dieser Art im unteren Pleistozän in Mittel- bezw. Ost-
europa und der Fund von Subalyuk das Weiterleben dieser Art bis zur Schwelle
des Würms. Aus dieser Tatsache geht hervor, dass die klimatischen Veränderungen
zwischen dem Altpleistozän und Würm diese mediterran-alpine Art nicht verdräng-
ten oder wenigstens im letzten Interglazial solche klimatischen Umstände herrsch-
ten, die die Expansion dieser Form ermöglichten.

Die Vogelfauna von stratigraphischem Standpunkt betrachtend müssen wir
einige ähnliche Faunen des gemässigten Europas in Betracht ziehen. Ich kenne
aus Europa wenig Moustier-Faunen, deren Ornis gründlich bearbeitet wäre, (Co-
tencher, STEHLIN, 1933; Schafstallhöhle, Gotz, 1945), es fehlte bei Bearbeitung
ähnlicher Faunen meist ausreichendes Vergleichsmaterial, — die Tetraoniden wur-
den aber beinahe in allen Fällen bestimmt.

So können wir auf Grund der Tetraoniden im Moustier Mitteleuropas zwei Phasen
unterscheiden (dem klassischen Warm- und Kaltmousterien der Archäologen ent-

185

sprechend). Die erste Phase charakterisieren die grösseren Rauhfusshühner (Birk-
huhn und Auerhuhn). Hieher würde z. B. die Fauna des Zwergloch’s (Tetra urogallus
1 Exemplar, Lyrurus tetrix 3) der Hösch’s Höhle (Tetrao urogallus 3—4, L. tetrix,
„sehr zahlreich”, Lagopus albus 1, nach NEHRING, 1880), am Roten Berg bei
Saalefeld (Tetrao urogallus 1, L. tetrix „sehr zahlreich”, Lagopus albus 1, nach Stehlin—
Graziosi, 1935), des Dürrlochs (nur Tetrao urogallus, ScHLosseR, 1900 in LAMBRECHT,
1933) usw. gehören. Dagegen finden wir in späteren Moustier-Fundstellen schon
mehr Schneehühner. So in der Schafstallhöhle neben 34 Stück Lagopus je ein Stück
von T. urogallus und L. tetrix (Götz, 1945), in der ober der Moustier Schicht VII.
liegendem Niveau des Sirgensteins Lagopus albus und L. mutus „sehr zahlreich”
(R. R. Scumipt, 1912) usw. Es soll hervorgehoben werden, dass alle diese Fundstellen
in der Nähe der Südgrenze der einstigen Eisdecke liegen. In Osteuropa können diese
Phasen nicht wahrgenommen werden, vielleicht teilweise deswegen, weil die Höhlen
Fundstellen ziemlich südlich liegen (ein einziger Vorstoss von L. lagopus in der Fels-
nische Sjuren, Krim-Halbinsel, schon im oberen Paläolithikum, nach Gromow, 1948).

Den deutschländischen Fundorten ähnliche Verhältnisse finden wir in den ent-
sprechenden Moustier-Faunen Ungarns. So fanden sich in der „Prämoustier”-Fauna
der Lambrecht-Höhle folgende Verhältnisse (noch nicht publiziert, Stückzahl /In-
dividuenzahl: TETRAO UROGALLUS 19/4, Lyrurus TETRIX 4/4, L. LAGOPUS 2/1
und Tetrastes Bownasta 1/1.) Diese Fauna ist ersichtlich gleichaltrig mit einem
Teil der älteren Moustier-Faunen Deutschlands. Den dortigen ,,Birkhuhnfaunen”
entspricht der geographischen Breite gemäss eine ,,Auerhuhn-Fauna” in Ungarn.
Wie wir es oben gesehen hatten, befindet sich in der fossilen Ornis der Subalyuk-
Höhle ausschliesslich die Art Lyrurus tetrix, in der unteren Schicht viel spärlicher,
als in der oberen. Sehr auffalend ist das Fehlen von T'etrao urogallus in unserer
Fundstelle. Diese Tatsache soll jedoch keinen stratigraphischen Wert haben, da
auch die lokalen Umstände und Ernährungsbiologische Momente sie beeinflussen
können. Wie wir es weiter unten sehen werden, repräsentieren die Faunen mit
„Birkhuhn-Dominanz” in unserem Gebiet den Übergang vom Interglazial zum
Glazial und umgekehrt. Im Folgenden soll also die im Jahre 1954 bekannt-
gegebene, auf die Rauhfusshuhnreste basierende Stratigraphie bezüglich Ungarn
weitergeführt werden. Es wurden in der zitierten Arbeit die prozentuellen Verhält-
nisse einzelner Rauhfusshuhn-Arten während der Zeitspanne vom Wirmj-s bis
zum auslaufenden Würm, in Kreisdiagrammen illustriert. Dieses Bild soll jetzt
einigermassen ergänzt und in folgender Tabelle angegeben werden:

Zeitspanne Fundstellen Säugerfaunen Tetraoniden
Riss- Würm Lambrecht-Höhle* Waldelemente (Capre- Auerhuhn: Birk-
(„Präwürm”) (Bükk-Gebirge) olus, Meles usw.) huhn Verhältnis
Frühmoustier- vorwiegend, dabei Mees Schneehtih-
Kultur Steppenformen, wie ner und Haselhuhn
Hystrix, Allactaga vereinzelt
vorhanden, alpine
Arten fehlen
Schwelle des Subalyuk-Höhle Alpine- u. Steppen- ausschliesslich
Würm, Hoch- (Bükk-Gebirge) elemente verdrücken Birkhühner und
u. Spätmoustier die Waldarten, bo- Haselhuhn
Kulturen reale Wühlmausarten
fehlen noch
Würm, bis zum Höhlen von Istäl- Borealalpine Elemen- Moor- und Alpen-
auslaufenden l6sk6, Peskö, te im Vordergrund, Schneehühner in
Würm,** Puskaporos usw. Wühlmäuse der Taiga, drückender Domi-
Aurignacien- (Bükk-Gebirge) später der Tundra nanz
„Magdalenien” und Steppe
Kulturen

* Noch nicht
JANOSSY 1953),

publizierte

Daten

Gebirge VARROK (1955).
** Eingehender analysiert, JANOSSY 1954.

186

(bezüglich des

Gesamtbildes

der Säugetierfauna siehe
eine ähnliche Phase repräsentiert die Höhle von Szärazgerence im Bakony-

Zeitspanne Fundstellen Sauge?taunen Tetraoniden

Spates Postgla- Felsnische Reme- Neben dem Weiterle- Birkhuhn 41%

zial (ohne ar- tehegy* ben der borealalpi- Auerhuhn 9%

chäologische Budaer Gebirge nen Elementen die Moorschnee-

Funde) (obere Schicht) Waldformen (Rôtel- huhn 1794
maus) wieder stark Alpenschnee-
in den Vordergrund huhn 33%
tretend

Diese Daten werden bezüglich der postglazialen Verhältnisse das sehr interes-
sante Material der Jankovich-Hôhle gut ergänzen, das sich derzeit unter der Bear-
beitung von M. Krertzo1 befindet (vorläufige Mitteilung siehe Kretzo1, 1957).

Die intensive Untersuchung der spätpleistozänen Vogelfaunen bestätigt also
die Tatsache, dass in solchen Fallen, wenn wir auf Grund der Säugerfauna bezüglich
der stratigraphischen Situation kein eindeutiges Urteil äussern kônnen, uns auch
die fossile Ornis zur Hilfe sein kann.

Literatur

Bartucz, L. — Dancza, J. — Hollendonner, F. — Kadié, O. — Motil, M. — Pataki, V.
— Pdlosi, E. — Szabó, J. — Vendl, A. (1940): Die Mussolini-Höhle (Subalyuk)
bei Cserépfalu. Speläologische Monographie. — Geologica Hungarica, Ser. Palaeon-
tologica. Fasc. 14.352 pp.

Burtschak— Abramowitsch, I. N.—Dzafarow, R. D. (1955): Binagadynskoje mes-
tonachoZdenje werchnetschetwertitschnoj fauny i flory na Apscheronskom po-
luostrowe. — Trudy Estestwenno-Istoritscheskogo Muzeja im. G. Sardabi. Vyp.
10. Baku. pp. 89—145.

Bouchud, J. (1958): Les oiseaux de Fontéchevade, in: La grotte de Fontéchevade.
— Arch. Inst. Pal. Humaine. Vol. 29. Part. 3. pp. 251—259.

Gotz, W. H. (1945): Eine altsteinzeitliche Vogelfauna aus der Schafstallhöhle bei
Verigenstadt (Hohenzollern). — Jahreshefte d. Ver. f. Vaterl. Nat. kunde in Wiirt-
temberg 97—101. Jhg. 1941—1945. pp. 101—114.

Gromow, I. W. (1948): Paleontologitscheskoje i archeologitscheskoje obosnowanije
stratigrafii kontinentalnich otlozenij tschetwertitschnogo perioda na territorii
SSSR. — Trudy Inst. Geol. Nauk. 64. Geol. Ser. 17. 521 pp.

J dnossy, D.(1953): A Lambrecht Kálmán barlang faunája (Die Fauna der Lambrecht-
Höhle). Archaeologiai Ertesitö, 80. pp. 27—28.

Jdnossy, D. (1954): Fossile Ornis aus der Höhle von Iställösköd. — Aquila. 55—58.

p. 205—223.

J Gasen) D. (1960): Wirbeltierkleinfauna aus den Mousterien-Schichten der Suba-
lyuk-Höhle (Nordostungarn). ,, MAMMALIA PLEISTOCAENICA”. SUPPL. ANTHROPOS,
I. pp. 71—76.

Kad O. — Kretzoi. M. (1927): Vorläufiger Bericht über die Ausgrabungen in der
Csäkvärer Höhlung. — Barlangkutatäs. 14—15. pp. 1—21.

Kretzoi, M. (1956): Die altpleistozänen Wirbeltierfaunen des Villänyer Gebirges.

— Geologica Hungarica. Ser. Palaeont. 27. pp. 1—264.

Kretzoi, M. (1957): Wirbeltierfaunistische Angaben zur Quartärchronologie der
Jankovich-Hôhle. — Folia Archaeologica, 9. pp. 16—21.

Lambrecht, K. — Kormos, T. (1914/a): Die Felsnische am Remetehegy und ihre
postglaziale Fauna. — Mitt. aus dem Jahrb. d. Kgl. Ung. Geol. Reichsanst. 22.

. 373—403.

Lambrecht, K. (1914/b): Fossiler Bartgeier (Gypaetus barbatus L.) und gemeiner
Seeadler (Haliaeetus albicilla L.) im Borsoder Biikk-Gebirge. — Aquila. 21. pp.

. 85—88.

Lambrecht, K. (1916): Fossiler Uhu (Bubo maximus Flemm.) und andere Vogel-
reste aus dem ungarischen Pleistozän. — Aquila. 22. (1915). pp. 187—195.

* Die Daten von LAMBRECHT, 1914, übernommen.

187

Lambrecht, K. (1933): Handbuch der Palaeornithologie. Berlin. Fischer.

Milne—Edwards, A.: Recherches anatomiques et paléontologiques pour servir
à l’histoire des oiseaux fossiles de la France. Paris. Tom. I. 1864— 1869. Tom.
II. 1869— 1871.

Movius, H. L. (1953): The mousterian cave of Teshik-Tash, Southeastern Uzbekistan,
Central Asia. — American School of Prehistoric Research. Bull. 17. pp. 11—69.

Nehring, A. (1880): Übersicht über vierundzwanzig mitteleuropäische Quartär-
faunen zusammengestellt und mit Bemerkungen versehen. — Zeitschrift d. Deut-
schen Geol. Ges. Jhg. 1880. pp. 468—509.

Peterson, R. — Mountfort, G. — Hollom, P. A. D. (1954): Die Vôgel Europas. P.
Parey, Hamburg—Berlin.

Ptuschenko, E. S. (1951): Apodidae, in Dementiew, G. O. etc.: Pticy Sowjetskogo
Sajuza. Tom. I. Moskwa.

Schmidt, R. R. (1912): Die diluviale Vorzeit Deutschlands. Stuttgart.

Skutil, J. — Stehlik, Al. (1939): Moravskä diluviälni avifauna. — Moraviae fauna
diluvialis. Aves. — rt 4. pp. 1-27.

Stehlin in Dubois, A. — Stehlin, H. G. (1933): La Grotte de Coténcher, station mou-
stérienne. — Mém. de la Soc. Paléont. Suisse. 52—53. pp. 1—292.

Stehlin, H. G. — Graziosi, P. (1935): Ricerche sugli Asinidi fossili d’ Europa. —
Abh. Schweiz. Pal. Ges. 56. pp. 1—73.

Varrok, S. (1955): Résultats paléontologiques des excavations dans les cavernes
du Bakony en 1950—53. — Rapport Annuel de l’Institut Géologique de Hongrie
sur l’Année 1953. Partie II. pp. 491—501.

Wetmore, A. in Coon, C. S. (1951): Cave Explorations in Iran 1949. — Museum
Monographs, The Univ. Mus., Univ. of Pennsylvania, Philadelphia. pp. 1—115.

Zehntner, L. (1890): Beitràge zur Entwicklung von C. melba, nebst biologischen
und osteologischen Details. — Arch. f. Naturg. 56. pp. 189—220.

188

TORTENELEM ELOTTI TUZOK-LELET
ES A TÜZOKFELEK TORTENETE

Kretzoi Miklos

1959. oktéberében egy nagymeretü madär felkarcsontjanak töredekeit
juttatta MıkuskA JözsEr, a Palicsi tó keleti partján, Nösza, Gyöngy-
parton feltärt neolitkori telepröl, az Intezet cimére. A lelet egy erös nagy-
tuzok-kakas (Otis t. tarda Linné) felkarcsontjanak alsó és felső vége és
közbensö részének kisebb töredekdarabjaiböl ällott. Egyetlen megalla-
pithaté méretadata a csont alsó végének szélessége volt, mely 37,6 mm-t
tesz ki. Bár a lelet a túzok mai elterjedési területének nem is peremi pont-
járól való, a faj mai elterjedésének történeti kialakulásához fontos adatot
szolgáltat, nem is említve, hogy az első adat, mely e faj jégkorszak-utáni
fellépésére vonatkozik a Kárpát-medencében.

A nószai lelet említése kapcsán nem lesz érdektelen a túzok-félék törté-
netén végigfutnunk. Első fellépésüket a németországi Geiseltal 65—-70
millió éves barnaszén-telepeiből ismerjük. Innen írta le LAMBRECHT KÁLMÁN
a Palaeotis weigelti LAMBRECHT fajt 1928-ban. A következő lelet a francia-
orszägi Langy 25—30 millió év előtti édesvízi mészkőképződményeiből
említett Otis agilis MiLne-EpwaARDS, ezt követi időben a németországi,
steinheimi Otis affinis LYDEKKER, melyet 12—15 millió évesnek kell
tartanunk. Időben jóval fiatalabb (ti. 1,5—2 millió éves) az odesszai
„Katakombäk”, barlangok és sziklahasadékok vörösagyagjából leírt
Chlamydotis pliodeserti SEREBRENNIKOV és ennél is jelentékenyen fiatalabb-
kori lelet a betfiai (,.püspôkfürd6i”) 350—400 ezer év előtt lerakódott
vörösagyagból jelzett Otis lambrechti KRETzor és Otis tetrax (Linné).
Időben. ezt követi JANossy DENES Otis tarda L.-lelete a Lambrecht
Kálmán-barlangból, a Bükk-hegységből, melynek kora csak valamivel
haladja meg a 60000 évet. A jégkorszak felső részéből, 18—40 000 év
előttről valók az irodalomból ismert angliai, németországi, csehországi
és olaszországi, valamint maltai Otis tarda leletek (összesen 9 lelőhely),
illetve a Cseh-, Olasz- és Magyarországból, valamint Máltáról jelezett
féltucat Otis tetrax (LINNÉ)-lelet. Végül a jégkorszakot követő földtörté-
neti jelenkor régibb szakaszaiból, 2—4000 év előttről származik két nagy-
túzok adatunk, az egyik E-Ukrajna neolitikumából, a másik pedig a
bevezetőben említett nószai neolit telepbôl.

Történeti vonatkozásban jobban felkutatott emlős-állatvilágunk mai
képének kialakulásában állandóan ismétlődő jelenség, hogy a Kárpát-
medence mai füvespuszta-lakó alakjai, melyek a jégkorszak végső szaka-
szaiban, sőt a jelenkor első évezredeiben is még itt éltek, a bükk-korszak

189

zart erdösegei elő! visszahúzódva, csak a földművelés révén lassanként.
újra előrenyomuló nyílt térségek (kultúrsztyep) megszaporodásával szivá-
rogtak vissza mai lakóterületeikre. Ez a keletről történő lassú beszivárgás.
máig sem szűnt meg. (Más okokra vezethető vissza a DK-ről történő.
bevándorlás.)

A nószai adat nem dönti ugyan el két élő túzokfajunk magyarországi
öshonossägänak, vagy kései bevándorló mivoltának kérdését, de értékes.
adattal járul a kérdés — és egyben egész sztyep-faunánk eredetének —
tisztázásához.

Prähistorischer Grosstrappen-Fund und die Geschichte der Trappen
M. Kretzoi

Ein defekter Oberarmknochen eines Grosstrappen-Hahnes aus dem neolithischen
Graberfeld Nösza—Gyöngypart bei Ludas (N-Jugoslavien), der durch frdl. Ver-
mittlung des Herrn J. MıkuskA der Anstalt zugesandt wurde, wirft das Problem
der altholozänen Kontinuität oder späten Einwanderung der aus dem ungarischen
Jungpleistozän bereits nachgewiesenen Art in Ungarn auf.

Trappen sind fossil ziemlich selten. Aus dem Eozän kennen wir Palaeotis weigelti
LAMBRECHT, oberoligozän ist Otis agilis MILNE EDWARDS, obermiozänes Alter führt
Otis affinis LYDEKKER, ausgehendes Pliozän ist das Alter von Chlamydotis pliodeserti
SEREBRENNIKOV, aus oberem Altpleistozän stammt Otis lambrechti KRETZOI, wäh-
rend Otis tetrax-Reste seit dem oberen Altpleistozàn, Otis tarda-Reste dagegen aus
dem unteren Jungpleistozän gemeldet werden. Aus prähistorischer Zeit ist neben
unserem Fund ein einziger — ebenfalls neolithischer — Grosstrappen-Fund (aus
der Nordukraine) bekannt geworden.

190

KULLANCSGAZDA MADARAK KULONFELE BETEGSEGEK
KÖZVETÍTŐI

Janisch Miklós

Nincs ember, aki a madarak élénk, mozgalmas életét, alak- és színgazdagságát
látva ne az elragadtatás hangján szólna. Legtöbbször dicsérőleg írunk és beszélünk
a madarak szorgos , munkájáról": az ember hasznos napszámosainak tartjuk őket.
Mégis ne essék zokszó, ha most röviden káros voltukat taglalom azzal, hogy a mada-
rak szerepét egy kevéssé ismert oldalról mutatom be.

Régóta ismeretes ugyanis, hogy a madarak közül főként azok a fajok, amelyek
földön, földi lyukakban, faodukban, s általában alacsonyabb szinten fészkelnek,
gyakran fertőzöttek kullancsokkal, és így, bár akaratlanul — s ez javukra írható —
fontos szerepet töltenek be bizonyos betegségek kullancsvektorainak akár távoli
vidékekre való széthurcolásával. Éppen a madarak nagy vagilitásával magyaráz-
ható egyébként az az állatföldrajzi tény is, hogy az egyes kullancsfajok elterjedési
areáljának a határa sem húzható meg élesen; sőt egynémely kullancsfaj szigetszerű
— inzuläris — elterjedését, és bizonyos ,,g6cbetegségek” endémikus fellobbanását
sokszor éppen a madarak mozgásával, illetőleg a vektoroknak ilyeténképpen való
behurcolásával magyarázhatjuk.

A kullancsok vektorszerepe — vagyis, hogy bizonyos parazitás és járványos beteg-
ségeket, mint például a háziállataink piroplasmosisait, vagy az ember vírusos encepha-
litisét; rickettsiosisokat etc. visznek át emberre, állatra — a köz- és állategészség-
ügyi vonalon jól ismert. A Magyar Tudományos Akadémia tervtémái közé éppen
e nyomós okok miatt vette fel , A hazai kullancsfauna feltérképezése? c. témát.

" E kutató munka során — mely elsősorban a kullancsgazdák gyűjtésé-
vel kezdődött — érthető, hogy miért terjedt ki figyelmem a madarak

osztályára, különösképpen a tavaszi és őszi vonulások időszakában.
Ilyenkor kerültek elő madarainkról — természetesen csak szórványosan —
olyan kullancsfajok is, amelyek mediterrán, sőt trópusi vidékek időszakos
vérszívó parazitái.

Egyik ilyen érdekes eset Nagykanizsán történt 1955. március 24-én:
Néhai BREUER GyYöRGY, mindnyájunk szeretett Gyurka bácsija, aki köz-
ismerten a madarak tollatkáival foglalkozott, az ablaka alatti fájára egy
vörösbegyet lát leszállani. A kis tavaszi vándor a következő pillanatban
a földre bukik, s mire kiment, hogy fölvegye, a madár már élettelen volt.
A szemle során kitűnt, hogy a madárka bal fültájéka mögött egy borsónyi
kullancsnympha csimpaszkodik. Sajnos, mire napok múlva hozzám került
a kis madártetem, már oszladozni kezdett. Így alkalmatlanná vált fino-
mabb kórtani elváltozások megállapítására. Eldönteni természetesen
így nehéz, de nem is valószínű, hogy egyetlen 4 mm hosszúra szívott.
Hyalomma nymphakullancs szívása okozta volna a kis jövevény pusztu-
lását. De hiszen a mi nézőpontunkból nem is ez a lényeges, hanem az az
elvitathatatlan tény, hogy a vonulásban levő madarakkal hazánk terüle-

191

12. tablazat

cia _ | Fertözöttseg
an) A madärfaj neve foka A kullancsfaj neve
| (gyakorisäg)
l. | Corvus cornix L. + Ixodes ricinus L. Can
Haemaphysalis punctata Can. et
Fanz.

I. ricinus L.

Haem. punctata Can. et Fanz.
+ + | I. ricinus L.

Haem. punctata Can. et Fanz.
Ixodes ricinus L.

20 ECampican ile.
3. | Garrulus glandarius L.

4. | Sturnus vulgaris L.

5. | Coccothraustes coccothraus-
tes L.

6 Carduelis cannabina L.

7. | Fringilla coelebs L.

8. | Passer domesticus L.
9

Ixodes ricinus

Dermacentor marginatus Sulz.

Ixodes ricinus L.

Ixodes arboricola Kirsch.

Ixodes ricinus L.

Ixodes ricinus

+ Ixodes ricinus

+ Ixodes ricinus
Ixodes ricinus

+ + | Ixodes ricinus

Haemaphysalis punctata Can.

et Fanz.

+ | I. ric., Haem. punct.

Haem. concinna Koch

Ixodes ricinus L.

Passer montanus L.
Emberiza citrinella L.

PEPPE

11. | Anthus trivialis L.
12. | Sitta europaea caesia Wolf.

++ +
+

13. | Parus major L.

14. | Lanius collurio L.

15. | Sylvia atricapilla L.

16. | Turdus pilaris L.

17. | Turdus viscivorus L.

18. | Turdus ericetorum Brhm.
19. | Turdus torquatus Brhm.

PEPE

20. Turdus merula L.

21. | Luscinia megarchyncha
Brhm.

22. | Erithacus rubecula L. Ixodes ricinus L.
Hyalomma sp. nympha
Ixodes ricinus L.
Ixodes ricinus L.
Ixodes ricinus L.
Haem. concinna Koch
Ixodes ricinus L.
Ixodes ricinus L.
Ixodes ricinus L.

+ + | Ixodes ricinus L.

23. | Strix aluco L.
24. Buteo buteo L.
25. | Milvus migrans Bodd.

+ + + + +

26. | Crex crex L.

27. | Tetrastes bonasia Brhm.
28. | Perdix perdix L.

29. | Phasianus colchicus L.

++++ +++ + + + +++++++ ++ ++++++++ + +

192

tere fel-, illetve bekerülhetnek olyan tävoli mediterrän, vagy akär tröpusi
elterjedesü kullancsfajok, amelyek a balkani, del-olaszorszägi vagy, afri-
kai szarvasmarhákra, öszverekre avagy tevekre viszik át pl. a piriplas-
mosis körokozöit. Az pedig elképzelhető, hogy az alföldi meleg nyár meg-
felelö lehet az ilyen adventiv, vendég kullanesfajok generäciöinak a ki-
fejlődésére.

Gyűjtőmunkám során eddig 121 madárfajt vizsgáltam meg erre nézve.
A 12. táblázatban foglalom össze, hogy a megvizsgált fajok közül melye-
ket találtam egyáltalán és melyeket gyakrabban valamely kullancs-
fajjal fertőzötteknek.

A 12. táblázatból kitűnik, hogy a megvizsgált fajok egy negyede volt
fertőzött. A ragadozó madarak — bar kis faj számmai — de mégis elő-
fordulnak a kullancs-köztigazdák között. Leginkább szembetűnő tény
azonban, hogy hiányzanak a felsorolásból a tocsogós, vizes biotópok
lakói a limikolák és a kimondottan vízi életmódot folytató madaraink ;
jóllehet közülük is számos faj több példányát vizsgáltam meg. Ez rész-
ben érthető is, mert a kullancsok ökológiája ezt kellôn magyarázza. Bár
az egyik kullancsunk, az Ixodes apronophorus P. Sch. éppen az ilyen
sásos, mocsaras életterek apróemlőseiről, mint amilyen az Arvicola terrest-
ris scherman, a Microtus oeconomus ratticeps, a Sorex araneus araneus
etc. került elő nemcsak a hazai tájakról, hanem a külföldi ixodologusok
gyűjtései során is. Ezek alapján e kullancsfaj fejlődési stádiumait a tur-
jános, vizes réteinken fészkelő madarainkról is megszerezhetem.

Gyűjtési metodikám a következő: a frissen szerzett, lőtt madarat
vattacsomokka! ellátom, vagyis tamponálom a sebhelyeket, valamint a
CSÖT- és végbélnyílást elzárom. A szépen lőtt példányok ugyanis a későbbi
szakszerű nyúzás után az Állattár leégett és újjáépítendő Madár Osztá-
lyára kerülnek. A predilekciós helyeken, mint a csőrzugok, az áll alatti
táj, a torok- és fültájak, valamint a cloaca környékén észrevett és szívás-
ban levő kullancsokat nem távolítom el erőművi úton finom csipesszel,
hanem külön-külön minden egyes madarat celofán-zacskóba csomagolom
be leragasztva, hogy i így a kullancsok épségét biztosítsam. Ezek ugyanis
a tetem kihűlése után maguktól elhagyják, elengedik a bőrt, és így alko-
hollal nedvesített ecsettel 70%- -os alkoholos üvegesövekbe könnyen
legyüjthetök. Az esetleg meg szivni lätszö peldänyok ilyenkor mär
finom csipesz (Leonhard) segítségével károsodás nélkül leszedhetők.

A szakszerű nyúzás után a belső élősöködőket is kigyűjtöm. Így egy-
egy madarat a tudomány számára a lehető legmesszebbmenően fel-
használunk, mert ha a bőr csunyán sérült is, az ilyen példányokat az
Őslénytár még csonttanilag hasznosíthatja.

A madarainkrél való kullanesgytijtésnek mindezek mellett, hogy
megismerjük, hogy milyen kullancs-vektorokkal számolhatunk a köz-
és állategészségügy terén, még az is haszna, hogy az épülő Faunaművünk
számára az elhanyagolt Ixodoidea-parsnak vállalt megírásához ismert,
kerek anyagot biztosíthatunk.

13 Aquila 1960—61. — 193

Zeckenträger-Vôgel sind die Vermittler von verschiedenen
Krankheiten

Miklós Janisch

Der Verfasser des Artikels berichtet, dass man im Parasitologischen Institut,
wo unter anderem auch Forschungen über von Zecken verbreiteten Krankheiten
— wie z. B. die Piroplasmosen usw. — durchgeführt werden, auch Vögel untersucht,
die besonders im Frühling und im Herbst während der Vogelwanderung, — Zecken
mit sich bringen und verbreiten. Es ist allgemein bekannt, dass die auf der Erde
oder auf niedrigeren Schichten nistenden und sich bewegenden Vögel sehr oft mit
Zecken im Entwicklungsstadium oder gerade mit Imagos infiziert sind. Der Ver-
fasser führt einen Konkreten Fall vor, demnach im Jahre 1955 am 24. Márz in Nagy-
kanizsa ein Erithacus rubecula vorgefunden wurde, welcher einen auf den medite-
ranischen Gebieten, bezw. in den Tropen verbreitete Zeckenart (Hyalomma impres-
sum Koch) auf dem Gebiet des Landes mitbrachte. Auf demselben Wege können
auch solche Vektor-Zecken unser Land erreichen, welche in fernen Gebieten ver-
schiedene Krankheiten auf Menschen und Haustieren, z. B. auf Kamele übertragen.

Unter hunderteinundzwanzig Vogelarten fand der Verfasser neunundzwanzig
Arten. die von verschiedenen Zeckengattungen infiziert waren.

SOLYOM-ABRAZOLASOK KOZEPKORI PENZEINKEN

Huszar Lajos

Középkori pénzeink nemcsak a penztörtenetnek és a gazdasägtörte-
netnek megbízható dokumentumai, hanem változatos eremkep-äbräzo-
lásaik következtében a kultúrtörténetnek, iiletve az egykori minden-
napi életnek sok érdekes részletkérdéseire is értékes bizonyító anyagot
szolgáltatnak. A régebbi korok szelleméből következik, hogy elsősorban.
az egyházi élettel és a vallásos szimbólikával összefüggő éremképek a
leggyakoriabbak, de az élet más vonatkozásaira nézve is találhatunk
rajtuk néha utaló ábrázolásokat. Az írott források rendkívül gyér száma,
következtében meg kell becsülnünk minden olyan ábrázolást, melyek
jelentőségét csak méginkább fokozza az a körülmény, hogy a pénzdarab
verési ideje rendszerint ismeretes lévén, az ábrázolások is pontosan datáló
adatokká válnak.

A következő sorokban is ilyen részletprobléma közelebbi megvilägi-
tása érdekében kíséreljük meg összeállítani a vonatkozó éremképeket.
Ennek érdekében középkori pénzeink sorozatából kiválogatjuk azokat
a típusokat, melyek sólyommadarat, vagy a solymászattal összefüggő
jelenetet ábrázolnak. Ezek az ábrázolások ugyanis kézzelfogható bizo-
nyítékai a solymászat kedveltségének és népszerűségének az érmek
veretése idején, mert különben semmiképpen nem lettek volna alkal-
masak éremképek céljaira. Tekintve, hogy több ilyen tárgyú éremképet.
is fel lehet mutatni, ez a körülmény csak fokozza az ábrázolások jelen-
töseget a solymászat története szemszögéből tekintve. A szóbanforgó
ábrázolások XIII. századi pénzeinken tűnnek fel és előfordulásuk meg-
értéséhez rövid pillantást kell vetnünk a solymászat helyzetére az emlí-
tett korszakokban.(1)

A solymászatot már az ősmagyarok ismerték, valamelyik bolgár-
török néptől vehették át. Egyedüli nyom erre a , turul? szó, mely soly-
mász madár neve volt és így kerülhetett a hunokhoz, akiktől az ősmagya-
rok az együttélés idején vehették át. Teljesen bizonytalan, hogy a hunok-
tól való elszakadás után a vándorlások és a honfoglalás idején solymászott-e
tovább a magyarság.

Az Árpád-kori solymászatra nézve az első adat a Képes Krónikából
meríthető, ahol Atmos hercegnek, KÁLMÁN király öccsének sólyommal
történő vadászata van ábrázolva. A jóval későbbi időkből eredő Képes
Krónika ábráján kívül azonban 1138-ból származó közvetlen adat is
bizonyítja a solymászat akkori űzését. Eszerint II. BÉLA akkor négy

3) — 36 195

szolgät engedélyezett a dömösi monostornak a prépost sölymainak gon-
dozäsäia. Nem lehet tudni azonban, hogy ennek az Arpip-kori soly-
mäszatnak az eredete hová nyúlik vissza. Vajon a honfoglaló magyarok
hozták-e magukkal és annak a folytatása, vagy pedig idegen hatás ered-
ménye ?

A solymászat újjáéledésének fontos tényezői voltak a keresztes hábo-
rúk és II. AnprAs korában már igen elterjedt lehetett nálunk is a soly-
mászat, mert 1231-ben kénytelen volt a király elrendelni, hogy a királyi
solymäszok nemesi birtokon. ne vadásszanak.

IV. BÉLA kora tekinthető azonban a solymászat első virágkorának.
Ebben az időben az oklevelek gyakran emlegetnek Sólyom, Sólyomkő
stb. neveket, melyek sólymok fészkelő helyei voltak. Sőt solymászati
hivatalok is keletkeztek, élükön a „comes falconariorum”-mal. Halála
után solymászatra vonatkozó adatok csökkennek, de maga a solymászat
természetesen korántsem szűnt meg. A solymäszat IV. BÉLA-kori virág-
zását igazolják a pénzek vonatkozó éremképei is, de ugyancsak az érem-
képek bizonyítják azt is, hogy előtte és utána egyaránt divatban volt
a vadászatnak ez a formája.

Végigtekintve ezek után pénzeink során, a következő típusokon talá-
lunk solymászattal kapcsolatos ábrázolásokat: III. BÉLA (1173—96)
korából a CNH. I. 275. brakteata (2). Ezen a jobb felé lovagló király
a jobb kezében tart sólyom madarat. IV. BÉLA (1235—70) korából a
CNH. I. 257. denár az előbbihez hasonló ábrázolással. Szintén az ő korá-
ból a CNH.I.260—262. pénzfajok. E három érem tulajdonképpen
két faj. Közülük a 260—261 típus denár, csak nagyságban van köztük

CNH. I. 307 CNH. I. 308 CNH. I. 332

33. ábra. Sólyom-ábrázolások középkori magyar érméken
33. Fig. Falkenabbildungen an ungarischen Münzen vom Mittelalter

196

némi eltérés, a 262-ik tipus pedig obulus (féldenar.). Az éremkép vala-
mennyin azonos, a hátlapon nyúlra racsapo sólyom V. IstvAn (1270—72)
korából a CNH. I. 307—308. denar és obulus. Az előlapon a szemben ülő
király jobbjában látható solyommadar. Végül IV. LÁszLó (1272—1290)
korából a CNH. I. 332. denar. Az előbbiekhez hasonló éremképet mutat
az előlapon. Tehát az ábrázolások túlnyomó részén sólyommadarat
tartó királyi alak látható, csupán az egyik éremkép három változatán
jelent meg a nyulat megragadó sólyom.

A pénzverés történetében éremképeken nem ismeretlen a sólyom ábrá-
zolás. A magyar éremképekkel egykorú vagy korábbi időkből származó
néhány példát kiragadva többek között II. BoRrvos cseh király(1100—1107)
denárain lehet látni lovon ülő királyi alakot, kezében sólyommadarat
tartva (3). Különösen érdekesek a FALKENSTEIN grófok közül II. Burc-
HARDT (1142—1171) brakteatái, melyeken a sziklán ülő sólyom mint szim-
bolikus ábrázolás van felhasználva (4). Szintén sólymot tart a kezében
WALDEMAR brandenburgi fejedelem nejét, AGNES-t (+ 1334) ábrázoló
lovagló női alak is (5). Az említetteken kívül XIII. századi lengyel pénze-
ken (6), továbbá egy thüringiai dénàron ismer az irodalom (7) még hasonló
ábrázolást, melyeken az uralkodó kezében tart sólymot. Mint hozzánk
legközelebb eső analógia, említhető egy bécsi fillér is, VI. LEoroLD
herceg (1198—1230) korából, melyen a szembe fordult ülő herceg jobb-
jában tart ugyancsak sólyommadarat (8).

Az éremképek madár ábrázolásait illetőleg meg kell jegyeznünk azon-
ban, hogy a sólyom ábrázolását nem könnyű minden esetben megkülön-
böztetni a sas ábrázolásától. A különbség hangsúlyozása végett ugyan
a sólymot általában zárt, a sast pedig nyitott szárnyakkal szokták ábrá-
zolni, de azért előfordul a sas is zárt szárnyakkal. A sólyom-ábrázolásnak
egyébként a solymäszat nepszerüsegen túlmenően FRIEDENSBURG
szimbolikus jelntőséget is tulajdonít a középkori pénzeken. Szerinte
ugyanis a vallásos-allegórikus értelmezés szerint a vad, különösen a
nyúl a bűnöktől hajszolt embert jelképezte és így a nyúlra rácsapó sólyom
a bűnös halandót elérő végzetet szimbolizálja (7). Természetesen nehéz
lenne ma már megítélni, hogy az adott esetben az érmeken melyik értel-
mezéssel állunk szemben.

Az említett példák mind a XII—XIV. századi európai pénzekről
valók, de NürzEL említést tesz egy olyan keleti pénzről is, amelyik
kétségtelenül igazolja, hogy ott is népszerű volt a vadászatnak ez a for-
mája. Ez a pénz a jemeni RAsuLID-dinasztia ezüst dirheme, arab idő-
számítás szerint 786-böl (= 1384/85), mely egy állati alakra (struccra?)
rácsapó sólymot ábrázol (9).

A magyar pénzeken tehát Ili. BÉLA — IV. LÁszLó korából fordulnak
elő solymászatra vonatkozó éremképek. Ez a korszak az 1173—1290.
közötti időre eső éveket jelenti. Egybevetve ezt az időszakot a példákul
felhozott külföldi pénzek korával úgy látszik, hogy általában a XII XII.
századok folyamán volt a leginkább divatban a pénzeken solymászatra
vonatkozó éremkép alkalmazása.

Ez a megállapítás arra is bizonyíték, hogy nyílván akkor volt igen
népszerű ez a vadászati forma és ez egybevág azzal a más adatok alapján

197

tett emlitéssel, hogy IV. BÉLA idejében virágzott a solymäszat. Érthető
tehat, hogy a IV. BÉLA pénzei között két fajon Összesen négy vältozat-
ban találunk ilyen ábrázolást.

Tisztázva a solymászatra vonatkozó éremképeket feltüntető magyar
pénzek korát, felmerül a kérdés, hogy a rajtuk előforduló solymászati
természetű ábrázolások önálló eredetű éremképek-e, vagy külföldi pén-
zekről átvett utánzatok? Általában ismeretesek ugyanis, hogy a közép-
kori pénzeken igen gyakori eset a népszerű, kedvelt éremképek átköl-
csönzése. Különösen a jó veretű pénzekről volt szokásos az ábrázolás
átvétele, és ilyenkor az utánzott éremképekkel igyekeztek a vereteket
minél inkább hasonlóvá tenni a mindenütt szívesen fogadott jó minta-
képekhez.

A magyar pénzeken három típusú solymászati vonatkozású éremkép
állapítható meg:

I. Lovon ülő király, jobbjában sólymot tart (CNH.I.257 és 275)

II. A szembefordult király jobbjában sólyommadár látható (CNH. I.
307, 308 és 332).

III. Nyúlra rácsapó sólyom (CNH. I. 260—262).

Mind a három éremképhez találhatók külföldi analógiák. Az I. típushoz
a korban távolabb eső cseh dénár és a térben messze fekvő brandenburgi
dénár. Ezek mellett későbbi rokon ábrázolás a bécsi dénár hasonló érem-
képe. A II. típushoz a lengyel dénár éremképe áll közel. A III. típus pedig
az említett jemeni dirhemen látható éremképpel mutat felfogásban rokon
kompozíciót. A két utóbbi típusnál azonban közvetlen hatásra nem gon-
dolhatunk. Itt csupán az ábrázolási mód azonossága, illetve párhuzamos-
sága állapítható meg anélkül, hogy feltételezni lehetne a külföldi és hazai
érmeken látható éremképeknek egymás hatása alatti keletkezését.

Az I. típusnál azonban közelebbről kell megvizsgálnunk a kérdést.
A bécsi dénároknak ugyanis a XIII. század második felétől kezdve igen
nagy volt a befolyásuk magyar pénzekre. A magyar pénzek éremképe
igen gyakran a bécsi dénárok éremképeit követi, különösen az állat-
ábrázolások terén. A bécsi dénárok két okból váltak népszerűvé Magyar-
országon. Egyrészt nem estek évenként kötelező beváltás alá, eltérően
a magyar pénzektől, másrészt a jó pénzlábuk biztosította állandó forgal-
mukat. A nagymértékű elterjedés eredménye az lett, hogy a rendes királyi
vereteket legalább külső formában igyekeztek hasonlóvá tenni a bécsi
dénárok stílusához. Továbbmenve pedig egyenesen átvettek éremképe-
ket, különösen állat-alakokat a bécsi dénárokról, a hasonlóság még erő-
teljesebb hangsúlyozása végett.

Mindezt figyelembe véve, valószínűnek tűnik, hogy a bécsi dénárokon
és a bécsi dénárok hatása alatt álló késő ArpAp-kori pénzeken ábrázolt
solymászó király között esetleg összefüggés áll fenn. A tények azonban
nem igazolják e feltevést. A bécsi dénár ugyanis VI. LeopoLp korából
(1198—1220) származik, a magyar brakteata pedig III. BÉLA (1173—1196)
pénze, tehát időben a magyar veret megelőzi a bécsi dénárt. Különben is,
mint brakteata nem állhat még a bécsi dénárok hatása alatt. A brakteata
ugyanis egylapú, vékony, mélyített hátlapú veretet jelent, mely Német-

198

országban, különösen Szászországban volt népszerű a XII. század folya-
mán. Ennek a különös pénzfajnak legkeletibb utánrezgése a III. BÉLA-
kori magyar brakteata. Tehát a brakteaták korábbi veretek, minthogy
a bécsi dénárok hatása alatt készülhettek volna. Hasonló éremképet
mutat ugyan az említett cseh és brandenburgi dénár is, de a cseh dénár
sokkal korábban készült, minthogy közvetlen hatást gyakorolhatott
volna a magyar éremképre, a brandenburgi pedig annyira távoli veret,
és annyira nincs kapcsolata a magyar pénzveréssel, hogy szintén nem
gondolhatunk közvetlen kapcsolatra.

Ugy látszik tehát, hogy a magyar pénzek és a külföldi vereteken fel-
tűnő solymászati ábrázolású éremképek között csak eszmei rokonság áll
fenn. A mindenütt népszerű solymászat bizonyos tipikus jeleneteinek
megörökítéséről van szó, anélkül, hogy bármelyik ábrázolásnak a másikra
gyakorolt közvetlen hatását meggyőzően ki lehetne mutatni. Tehát a
magyar pénzeken ezek az éremképek eredeti kompozíciók. Kétségtelen
ugyan, hogy IV. BÉLA korától kezdve az érmek hátlapján az épület- és
állat-ábrázolások közvetlenül a bécsi dénárok hatása alatt állanak, de
az előlapi solymászati jelenetek a napi életből vett és az uralkodók szemé-
lyével összefüggő „kirälyi szórakozás? illusztrációinak tekinthetők.

Irodalomjegyzék

1. Vönöczky—Schenk J.: A magyar sólymászat története (Keziratos mű; Madártani
Int. Könyvtára).

. Réthy L.: Corpus Nummorum Hungariae I. Budapest. 1899. (C. N. H. I.)

. Fiala, E.: Ceské denári, Praha, 1895.

. Mertens, E.: Deutsche Brakteaten, Halle. 1925. No. 228—234.

. Bahrfeldt, E.: Das Münzwesen des Mark Brandenburg. Berlin. 1889. No. 581.

. Stronczynski: Pieniadze Piastow do roku 1300. Warsawa. 1847. 99. 108.

. Luschin, A.: Wiener Münzwesen im Mittelalter. Wien und Leipzig. 1913. No.

& Co NUR bo
w

"Zeitschrift für Numizmatik, XV 1892. 133. No. i
1959. junius 6.

Die Darstellung von Falken auf ungarischen
Miinzen des Mittelalters

Lajos Huszar

Unsere Münzen des Mittelalters sind nicht nur verlässliche Dokumente der Wirt-
schafts- und Münzengeschichte, sondern liefern auch wertvolles Beweismaterial
auf kulturgeschichtliche Fragen und bilden mit ihren mannigfaltigen Darstellungen
wertvolle Andeutungen auf viele interessante Detailfragen des alltäglichen Lebens
ihrer Zeit. — Es folgt aus dem Zeitgeist des Mittelalters, dass die, mit dem religiösen
Leben und mit der religiösen Symbolik verbundenen Münzenabbildungen am häufigs-
ten vorkommen, wir finden jedoch mit unter Abbildungen, die auf andere Momente
des Lebens deuten. In Anbetracht der grossen Seltenheit unserer schriftlichen Quel-
len dieser Epoche, müssen wir alle solche Darstellungen besonders hoch schätzen.
Ihre Bedeutung wird durch den Umstand noch erhöht, dass der Zeitpunkt der Prägung

199

der Münze gewöhnlich bekannt ist, so dass die Darstellungen derselben auch pünkt-
lich datiert werden können.

Im Nachfolgenden werden wir im Interesse der genaueren Aufklärung solcher
Detailprobleme versuchen die bezüglichen Münzendarstellungen zu gruppieren.
Es werden deshalb die Falken darstellenden und mit der Falknerei zusammenhän-
genden Münzenbilder aus der Reihe unserer mittelalterlichen Münzen ausgewählt.
Diese Darstellungen liefern unumstössliche Beweise der Beliebtheit und Volkstüm-
lichkeit der Falknerei, da dieselbe sonst keinesfalls als Vorbild für Münzenabbil-
dungen hätten dienen können.

Der Umstand, dass wir mehrere Münzen mit solchen Bildern aufweisen können,
erhöht nur die Wichtigkeit dieser Darstellungen vom Gesichtspunkt der Geschichte
der Falknerei gesehen. Die in Frage kommenden Abbildungen erscheinen auf unse-
ren Münzen des XIII. Jahrhunderts und um ihr Vorkommen besser zu verstehen,
müssen wir einen kurzen Blick auf die Falknerei des Mittelalters werfen (1).

Die Falknerei war schon den Magyaren der Völkerwanderungszeit bekannt, die
dieselbe wahrscheinlich von irgendeinem turkobulgarischen Volksstamm übernahmen.
Die einzige diesbezügliche Spur ist das Wort „Turul”, das einen zur Beizjagd ver-
wendeten Vogel bedeutet. Dieses Wort übernahmen wahrscheinlich die Magyaren
von den Hunnen zur Zeit als sie vorübergehend gemeinschaftlich lebten. Es bleibt
vollständig ungewiss, ob die Magyaren zur Zeit ihrer Wanderung und Eroberung
des jetzigen Ungarns weiter die Beizjagd betrieben. |

Die erste Andeutung auf die Beizjagd zur Zeit der ArpAp-Dynastie finden wir
in der ,,Bilder-Chronik” in der die Beizjagd des Prinzen Atmos, Bruder des Königs
KoLoman, dargestellt ist. Ausser dieser Abbildung der „Bilder-Chronik” besitzen
wir jedoch einen viel früheren, aus dem Jahre 1138 stammenden, direkten Hinweis,
welcher das Betrieben der Beizjagd beweist. Laut diesem Dokument genehmigte
der damalige König BÉLA II. dem Probst im Kloster von Dömös vier Knechte zur
Pflege der Falken. Man weiss jedoch nicht, wie weit zurück der Ursprung der Beiz-
jagd in der Arpadenzeit liegt. Ob die Magyaren sie während der Völkerwanderung
mit sich ins neue Heimatsland brachten oder ihre Ausübung das Resultat fremden
Einflusses war, ist eine noch unbeantwortete Frage.

Die Kreuzzüge waren wichtige Faktoren in der Neubelebung der Beizjagd, und
zur Zeit Königs ANDREAS II. dürfte dieselbe schon ziemlich verbreitet gewesen sein,
da der König im Jahre 1231. gezwungen war mit einem Erlass den königlichen Falk-
nern die Jagd auf den Gütern der Adeligen zu verbieten. Die Zeit des Königs BÉLA IV.
muss jedoch als die erste Blütezeit der Beizjagd betrachtet werden. Aus dieser Zeit
stammende Dokumente erwähnen vielfach Namen wie Sölyom, Sölyomok usw.
welche Horstplätze der Falken bezeichneten. Es wurden auch die Beizjagd betreibende
Amtsstellen gegründet, deren Oberhaupt der jeweilige „comes falconariorum” war.
Nach dem Tode BéLa’s IV. finden wir weniger die Beizjagd betreffende Angaben,
diese wurde jedoch zweifelsohne auch weiterhin weitläufig betrieben.

Das Aufblühen der Beizjagd zur Zeit BÉLA’s IV. wird auch durch verschiedene
Abbildungen auf Münzen dokumentiert. Solche Abbildungen beweisen jedoch eben-
falls, dass die Beizjagd vor und auch nach seiner Zeit allgemein betrieben wurde.

Wenn wir nun die Reihe unserer Münzen betrachten, finden wir folgende Fypen,
auf denen mit der Falknerei zusammenhängende Abbildungen dargestellt sind. Aus
der Zeit BÉLA"s IH. (1173—1196) die C. N. H. I. 275. Brakteata (2). Auf derselben
hält der nach rechts reitende König auf seiner rechten Faust einen Falken. Aus
der Zeit BéLa’s IV. (1235—1270) finden wir das Denarenstück C. N. H. I. 257 mit
ähnlicher Abbildung. Ebenfalls aus seiner Zeit stammen die C. N. H. I. 260—262
Münzen. Diese drei Münzen sind eigentlich zwei Typen. Von denen sind die Typen
260 und 261 Denarstücke, nur in ihrer Grösse ist ein unwesentlicher Unterschied;
der Typ 262 ist jedoch ein Obulus (halber Denar). Die Abbildung ist auf allen dieselbe
und zwar auf der Rückseite ein, auf einen flüchtenden Hasen stossender Falke.
Aus der Zeit StepHAN’s V. (1270— 1272) stammender Denar und Obulus C. N. H. I.
307—308. Beide bilden den uns gegenüber sitzenden König mit einem Falken auf
der Rechten ab. Der Zeit LavısLaus IV. (1272—1290) entstammt der Denar C. N. H.
332. Die Vorseite zeigt ein dem Vorerwähnten ähnliches Bild. Folglich stellen die
Abbildungen vorwieglich eine königliche Figur mit einem Falken dar, nur auf drei
Variationen einer Abbildung erscheint der auf einen Hasen stossende Falke.

200

In der Geschichte der Münzprägung ist die Darstellung des Falken nicht unbe-
kannt. Gleichzeitig mit oder vor Erscheinen der ungarischen Münzen kônnen wir
mehrere ähnliche vorfinden, wie z. B. auf den Denaren des tschechischen Königs
Borıvos II. (1100—1107) sehen wir ebenfalls eine reitende Königsgestalt mit einem
Falken auf der Rechten. (3) Besonderes Interesse dürften die Brakteaten von Burc-
HARDT II. (1142 — 1171), Grafen von FALKENSTEIN erregen, auf welchen der auf einen
Felsen aufgeblockte Falke als symbolische Darstellung verwendet wird (4). Auch
die, der Gattin des Fürsten von Brandenburg WALDEMAR, AGNES (+ 1334) zugeschrie-
bene reitende Frauengestalt hält auf der Rechten einen Falken (5). Ausser den er-
wähnten kennt die Literatur auch auf polnischen Münzen (6), des XIII. Jahrhun-
derts und auf einem Denar aus Thüringen (7), ähnliche Abbildungen, auf welchen
der Monarch einen Falken auf der Faust trägt. Als die uns nächstliegende Analogie
kann ein Wiener Heller aus der Zeit des Fürsten LeopoLp IV. (1198 —1230) erwähnt.
werden auf welchem der uns gegenüber sitzende Fürst einen Falken auf der Rech-
ten hält (8).

Wir müssen jedoch erwähnen, dass es auf diesen Darstellungen nicht immer leicht.
ist, den Falken vom Adler zu unterscheiden. Zur Betonung des Unterschiedes wird
im allgemeinen der Adler mit ausgebreiteten, der Falke mit angelegten Schwingen
dargestellt, jedoch kommt auch der Adler mit angelegten Schwingen vor. Der Dar-
stellung des Falken auf Münzen des Mittelalters schreibt Friedensburg nebst der
Beliebtheit der Jagd auch eine symbolische Bedeutung zu. Nach seiner Meinung
stellt in der religiös-allegorischen Deutung das Wild — und besonders der Hase —
die von Sünden geplagte Menschheit dar, so dass der auf den Hasen stossende Falke
das den Sünder ereilende Schicksal symbolisieren würde (7).

Natürlich ist es heute schon schwer zu beurteilen welcher Bedeutung wir gegebe-
nenfalls gegenüberstehen.

Alle erwähnten Beispiele entstammen dem XII—XIV. Jahrhundert und waren
europäischen Ursprungs, jedoch erwähnt Nützel eine Münze des Ostens, welche
unzweifelhaft beweist, dass diese Jagdart auch dort beliebt war. Diese Münze ist.
die silberne Dirheme der RAsuLID Dynastie von Yemen aus dem Jahre 786 osmani-
scher Zeitrechnung (= 1384—85), welche einen auf eine Tiergestalt (vielleicht Strauss)
stossenden Falken darstellt (9).

Auf den in Ungarn vorgefundenen Münzen finden wir die Beizjagd vergegen-
wärtigende Abbildungen aus der Zeit vom König BÉLA II. bis LapisLaus IV.
was die Zeitspanne von 1173 bis 1290 bedeutet. Wenn wir dies mit den Erscheinungs-
daten ausländischer Münzen vergleichen, so erscheint es wahrscheinlich, dass die
XII —XIH. Jahrhunderte die Zeit sind, in welcher das Abbilden der Beizjagd am
meisten vorkam. Diese Feststellung ist auch ein Beweis, dass diese Art der Jagd
zu jener Zeit höchst beliebt und verbreitet war und stimmt mit der, auf anderen
Gründen gefolgerten Feststellung überein, dass die Beizjagd zur Zeit des Königs
BÉLA IV. blühte. Es ist daher verständlich, dass wir unter den Münzen des Königs
BÉLA IV. auf zwei, insgesamt in vier Variationen solche Abbildungen antreffen.

Nachdem wir den Zeitpunkt des Erscheinens der Münzen in Ungarn geklärt haben,
in welchem die mit der Beizjagd verbundenen Szenen bei der Prägung verwendet,
wurden, stellt sich die Frage, ob die Darstellungen originelle, oder von ausländischen
Münzen übernommene Motive sind. Es ist ja allgemein bekannt, dass im Mittelalter
die Nachahmung besonders gelungener Abbildungen der Münzen keine Seltenheit
war. Besonders die Abbildungen gut geprägter Münzen wurden häufig übernommen
und in diesen Fällen war es üblich die Münze, dem überall gerne gesehenen gutem
Vorbilde möglichst ähnlich anzufertigen.

Auf den ungarischen Münzen können wir drei verschiedene, dem Kreise der Beiz-
jagd nahestehende Abbildungstypen erkennen. — I. Der Monarch hoch zu Ross,
mit dem Falken auf der rechten Faust (C. N. H. I. 257 und 275). — II. Die gegen-
übersitzende Königsgestalt, ebenfalls mit dem Falken auf der Rechten (C. N. H. I.
307, 308 und 332). — II. Auf den Hasen stossender Falke (C. N. H. I. 260—262).
Alle drei Münzenabbildungstypen weisen ausländische Analogien auf. Der erste
Typ den zeitlich weitgelegenen tschechischen Denar und den geographisch entfern-
ten Bradenburger Denar. Neben diesen muss das Bild auf dem Wiener Denar als
eine verspätete ähnliche Abbildung betrachtet werden.

Dem II. Typ steht die Abbildung auf dem polnischen Denar nahe. Der III. Typ

201

zeigt eine Verwandtschaft in der Auffassung mit der vorerwähnten Dirheme aus
Yemen. Bei den zwei letzteren Typen kann jedoch nicht an einen unmittelbaren Ein-
fluss gedacht werden. Hier kann bloss eine Aehnlichkeit, bezw. Parallele der Dar-
stellungsart festgestellt werden, ohne dass auch nur im Entferntesten vermutet
werden könnte, dass die Abbildungen dieser ungarischen und ausländischen Münzen
sich gegenseitig beeinflusst hätten.

Bei dem ersten Typ muss jedoch die Frage gründlicher untersucht werden, da
die Wiener Münzen, besonders die der zweiten Hälfte des XIII. Jahrhunderts, einen
unverkennbaren Einfluss auf die ungarische Münzprägung ausübten und die Abbil-
dungen auf ungarischen Münzen häufig denen der Wiener Münzen nachfolgen, be-
sonders was Tierabbildungen betrifft. Die Wiener Denaren wurden aus zwei Gründen
volkstümlich in Ungarn. Erstens weil sie nicht der jährlichen Eintauschverpflichtung
oblagen wie die ungarischen Münzen, und zweitens weil ihr guter Wert ihren stän-
digen Umlauf sicherten. Das Resultat ihrer grossen Verbreitung war, dass man die
kurrenten königlichen Münzen wenigstens àusserlich den Wiener Denaren im Stil
gleich zu machen trachtete. Ferner wurden, um die Aehnlichkeit noch mehr zu beto-
nen, Abbildungen, besonders solche von Tiergestalten, direkt von den Wiener Münzen
übernommen.

In Anbetracht dieser Umstände erscheint es wahrscheinlich, dass zwischen den
auf dem Wiener Denar und dem in der späteren Arpadenzeit geprägten ungarischen
Denar — auf denen der Monarch auf der Beizjagd auffallend ähnlich abgebildet
ist — ein Zusammenhang besteht. Die Tatsachen widersprechen jedoch dieser Ver-
mutung. Der Wiener Denar stammt nämlich aus der Zeit Lroporp VI. (1198—1220),
die ungarische Brakteata hingegen, aus der Zeit BÉLA’s III. (1173—1196). Die un-
garische Münze ist daher vor der Wiener Münze geprägt worden. Auch ansonsten
kann sie als Brakteata noch nicht unter dem Einfluss des Wiener Denars stehen.
Die Brakteaten sind — wie bekannt — auf dünnen, einfachen Metallplatten ge-
prägte Münzen, deren Rückseiten vertiefte Abbildungen vorweisen. Diese Münzen-

art war hauptsächlich in Deutschland, vorwiegend in Sachsen, während des XII. .
Jahrhunderts verbreitet und die aus der Zeit BéLA’s III. stammenden Münzen sind

die östlichsten Nachahmungen dieser sonderbaren Münzenart. Mit einem Wort,
die Brakteaten sind früher geprägt worden als dass sie unter dem Einfluss des Wiener
Denars hergestellt gewesen wären. Obwohl die tschechischen und brandenburgischen
Denaren ähnliche Münzenbilder aufweisen, ist die tschechische Münze zeitlich so
viel früher erschienen, dass ihr Einfluss auf die so viel später erschienenen ungari-
schen Münzen als höchst unwahrscheinlich betrachtet werden muss. Die branden-
burgische Münze wiederum ist von örtlich so ferngelegener Abstammung, auch hatte
das damalige ungarische Münzenwesen gar keine Verbindung mit dem Brandenburgi-
schen, sodass an einen unvermittelten Einfluss nicht zu denken ist.

Es darf daher angenommen werden, dass zwischen den ungarischen und aus-
ländischen, die Beizjagd abbildenden Münzen nur eine, das Grundmotiv betreffende
ideelle Verwandtschaft besteht. Es ist einfach von der Abbildung einiger typischen
Szenen der allgemein beliebten Beizjagd die Rede, ohne dass der unmittelbare Ein-
fluss einer Abbildung auf die andere überzeugend nachgewiesen werden könnte.
Wir müssen daher die auf ungarischen Münzen erscheinenden Abbildungen als ori-
ginelle Kompositionen betrachten und, obzwar es unzweifelhaft ist, dass die auf
der Rückseite der Münzen aus der Zeit BéLA’s III. erscheinenden Darstellungen
verschiedener Bauten und Tiere einen direkten Einfluss der Wiener Denare auf-
weisen, können die, die Vorderseite verzierenden Beizjagdszenen nur als dem All-
tag entnommene, den königlichen Zeitvertreib vergegenwärtigende Illustrationen
angesehen werden.

202

KISEBB KOZLEMENYEK

Szalagos rétisas a Szeged-Fehértavon. 1959. IX. 21-én de. 11 óra körül
egy rétisas nagyságú világos szürke színű sasra lettem figyelmes, mely
az egyik halastó nagy sás-szigete felett alacsonvan fürkészett. Két barna
rétihéja állandóan nyugtalanította. A felső szárnyfedő-tollak és a hát
tolla fehér szegélye bizonytalan széles fehéres sávvá olvadtak össze.
Ugyanilyen, csak élesebb fehér sávot mutatott a derék- és a kormány-
tollak tőfele. A madár alsó testfelülete és a farok csúcsa is sötétbarna
színű (feketés) volt. A csőre sárga. Az a körülmény, hogy a madár a halastó
felett vadászgatott, valamint az, hogy aránylag közelre (kb. 150 lépésre)
bevárt, a szalagos rétisas ( Haliaaetus leucoryphus) fehértavi megjelené-
sét erősíti meg. Ez a faj DEMENTIEw (1951) és PORTENKO (1951) szerint is
csak a Volga és Ural folyóktól keletre költ, a krimi költése téves adatnak
bizonyult, bár ott egy ízben előfordult. HoLLom (1954) szerint alkalom
adtán megjelent már Lengyelországban és Norvégiában, bár a lengyel
madárjegyzék nem sorolja fel. HRABÁR (1942) 1938. őszén Ungvár mellett
egy legelőn figyelte meg. Közeledtemre a madár a magasba felkörözött
és délnyugati irányban eltünt.

Dr. Beretzk Péter

A nagy halfarkas, mint a magyar madarfauna Uj tagja. 1959. VIII. 17-én
a Tihany és Balatonfüred közti hajoutunkon a hajót követő siräly-tärsa-
sagot figyeltem meg. Az egyik elmaradt fiatal eziistsiralyt (Larus argen-
tatus) egyszerre csak egy hasonló nagyságú madár támadta meg. A két
madár rövid ideig tartó gomolygásában jól felismerhetővé vált az egyikük
szárnyán levő fehér tükör, mely a nagy halfarkast ( Stercorarius skua)
árulta el. A madár röpképe előttem már DR. V. J. STANEK izlandi film-
jéből is ismeretes volt. A halfarkas felfalta az ezüstsirály által a víz
szinére hullatott táplálékot, majd lassan Tihany irányába szállt el.
Repiilése közben még egyszer jól láthattam 12-szeres nagyítású távcsövem-
mel a fajra jellegzetes fehér szárnyfedőket. A nagy halfarkast a régebbi
faunajegyzékek már felvették egy példány alapján, melyet a Fiumei-
öbölben ejtettek el, azonban már 1900-ban. Brusina és 1902-ben MADpa-
RÂSZ kimutatta, hogy a madarat határainkon kívül lőtték, majd 1938-
ban GRESCHIK rámutatott, hogy nem is erről a fajról van szó, amire
ALMÁSY már 1896-ban utalt.
Dr. F. Balát( Brno)

203

Flamingo Sövenyhäza határában. 1959. VI. 11-én egy magános flamingó
(Phoenicopterus ruber roseus Pall) jelent meg a csongradmeg yei Söveny-
háza község közelében levő Rom-t6 nevű vadvizen. A madár három napon
át kis körletben mozogva az említett víz környékén tartózkodott, amíg
végül június 14-én a baksi vadásztársaság tagjai meglőtték. A sebzett
flamingót a budapesti Állatkertnek ajándékozták, majd miután ott el-
pusztult, a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe került.

Sterbetz István

Flamingó megjelenése a körtvélyesi holt-tiszaág mellett. MÁRIÁS FERENC
erdész levélben közölte velem, hogy a Tisza bal partján kanyargó kört-
vélyesi holt-tiszaág mellett 1959. VI. 24-én egy magános flamingót.
figyelt meg. A madár déli egy órától napnyugtáig tartózkodott a holtág
környékén.

Dr. Beretzk Péter

Pásztorgém a Sasérben. 1959. VI. 14-én, a saséri holtagban vadászgató.
üstökösgémek között egy piros lábú példányt figyeltünk meg. A látotta-
kat figyelembe véve a madár pásztorgém ( Ardeola ibis) volt. A madarat.
VIII. 1-én és 2-án sikerült újra megfigyelnünk, ugyancsak üstökösgémek
társaságában, VIII. 13-án pedig Csizmazra GYÖRGY fig gyelte meg ugyan-
ilyen körülmények között ugyanitt.

Schmidt Egon és Sterbetz István

Nagykócsagok Győr környékén. 1958. VIII. 3-án délután Győr határá-
ban a Rába és a Marcal közé zárt tocsogó réten gólyák és gémek társa-
ságában 2 db nagykócsagot ( Egretta alba) láttam. Mivel! az utóbbi évek-
ben Győr környékén egyre nagyobb számban és egyre gyakrabban jele-
nik meg ez a madár, a megyei sajtón keresztül kértem, ha valaki kécsagot.
lát, jelentse. E ielentésekből tudom, hogy Kisbajcson VIII. 4-én 1 db-ot,
5-én 25 db-ot észleltek; VIII. 16-án 6 db-ot láttam az első lelet helyén,
17-én pedig ugyanitt 9 db-ot. Ezen a napon egy Ardeola ralloides is volt.
velük. VIII. 18., 19. és 20-án még Kisbajcson tartózkodott a 25-ös csapat.
Jelentést kaptam még a Kóny melletti Feher-töröl, a Barbacsi-tòròl és.
a Szigetköz több helysegeböl, ahol egy-két darabot láttak. Feltevésem
szerint ebben az időben Győr környékén 25—30 darab tartózkodott.
Örvendetes jelenség. Még november végén is kaptam jelentést kócsag
észleléséről a Nagy-Duna mentéről. Itt egy-két darabot láttak ezekben
a napokban.

Nagy Imre

Háromszék (Románia) 1958. évi gólyakatasztere. A Háromszék (Sepsi-
szentgyörgy és Kézdivásárhely rajon) területén fészkelő fehér gólyák
összeírásának munkájában az elemi iskolák tantestületeitől kértem és
kaptam értékes segítséget. A szétküldött 73 levél 105 község részére tar-
talmazott kérdőívet. 85 községből, vagyis a községek 8194-ából érkezett
válasz. Mivel a válasszal adós maradt 20 község nagy része a golyafész-

204

N
N

RAD
20 o
11

1 UPS
| 7 we

Pie WS

34. ábra. Golya-telepilés Haromszekben (Románia)
(Jelmagyarázat a szövegben)
34. Fig. Stork-Nests in Háromszék (Románia)
(Signs in the Text)

kekben általában igen szegény hegyvidéki községek közül kerül ki, az
alább ismertetett adatok megközelítően a való helyzetet tükrözik.
A válaszlevelek tanúsága szerint Háromszéken 1958-ban összesen
240 lakott gólyafészek volt. Ebből 36 fészek új (1958-ban készült). Az előző
esztendőben még lakott, de 1958-ban üresen maradt fészkek száma 16.
Régi csűrök lebontása, a fészket tartó fa kivágása, vagy a kémény le-
omlása, kigyulladása miatt összesen 11 fészek pusztult el. A fenti adato-
kat figyelembe véve kitűnik, hogy Háromszék 1958. évi gólyaállománya
bizonyos gyarapodást mutat az előző esztendeihez viszonyítva. E hegyek
közé zárt területen a telepedési sűrűség aránylag igen nagy: 100 km?-en
átlagban 10 gólyacsalád él. A lakott fészkek azonban korántsem oszlanak
meg egyenletesen, amint azt a 34. ábra is mutatja. A gólyaállomány
zöme a Feketeügy és Olt folyók mentén elterülő, vizenyős rétekben bővel-
kedő síkságokon összpontosult: itten a sűrűség 16 fészek/100 km?! A
folyómenti községekre 5,38, a hegyek lábánál meghúzódó községekre
pedig csak 0,65 fészek esik átlagosan. Háromszék egész területére vonat-
koztatva a községenkénti átlag 2,28 fészek. (A térképen a lakott fészke-
ket karikával, azokat a községeket pedig, amelyekben egyetlen gólya-
fészek sincs, vagy amelyekre vonatkozóan nincsenek adataim, ponttal

205

jelöltem.) A gölyafeszkek közsegenkenti eloszlását a 13. táblázat szem-
lelteti.

13. tablazat
0 | 1 299. 4 5 5 7 | 10 | 11 | 14 | 16 | 17 | 37 | fészek

19 | 35 8 8 1 1 2 4 1 2 1 1 1 1 | közsegben

A legtöbb fészket Paké községből jelentették. Itt a 37 fészek közül
9 db 1958-ban készült. A tölgyfára épült egy fészket kivéve valamennyi
fészek épületen található. A fészkek helyére vonatkozó adatokat a 14.
táblázatban foglaltam össze.

14. táblázat

Épületen

| | |

31 160 20 211 1 l | ] 2 11 | 16 1 12

Az Erdélyi Mezőség szivében végzett 1958. évi gólyaszámlálás a 15.
táblázatban közölt eredménnyel zárult.

15. táblázat

Települesi sürüseg: 7,86 fészek/100 km?. A fészkek közsegenkenti el-
oszläsa a 16. tablazat szerinti.

16. tablazat

0 1 2 3 2 65 Zr SONBL 23 fészek

10 17 9 3 | 3 1 1 1 1 községben

A lakott fészkek elhelyezését a 17. táblázat mutatja.
17. táblázat

Ü 44 | 31 23 | 105 1 | 1 1 2 | 1 | Il 6 12

Beldi Miklós

206

Bütykös hattyú nyári elö-
fordulasa Dél-Zalaban. Nagy
örömöt keltett bennem az a
híradás, hogy a Nagykanizsa
värosätöl alig 3 km-re É-ra
fekv6 palini 50 kat. holdas
on egy hattyü üsz-
käl. Az ertesitest 1958. VI.
28-an delben kaptam, mire
kisiettem a 2 ev elött lete-
sitett tóhoz, de a hattyú
mar nem volt lathato (B.).
Aznap du. a madarat mar
behoztak hozzam (K.). El-
ejtési adatai: Cygnus olor
Gm. 2, Komarvaros, 1958.
VI. 28.; súlya: 6550 g volt.

Barthos Gyula
és
Kocsis Tibor

Keleti vándorsólyom, északi
viharsirály és nászruhás he-
ringsiraly a hódmezővásár-
helyi Tornyai-Múzeum gyűj-
teményében 1958 őszén a
vásárhelyi Múzeum madár-
gyűjteményét átvizsgálva,
egy igen érdekes, feltűnő 35. ábra. Keleti vándorsólyom a hódmezővásárhelyi
színezésű vándorsólymot Tornyai- Múzeumban
( Falco peregrinus) találtam. 35. Fig. The Eastern Peregrine Falcon in the
A madárban a keleti ván- T'ornyai-Museum of Hódmezővásárhely
dorsólyomra ( Falco peregri-
nus leucogenys BREHM) is-
mertem. A preparatum a múzeumban elhelyezett BODNÁR BERTALAN-
féle hódmezővásárhelyi gimnáziumi gyűjtemény-anyagból származik.
Adatai: Hódmezővásárhely, 1928. december 2., ?.

Ugyancsak a múzeum gyűjteményében tűnt fel egy szokatlanul nagy-
nak látszó viharsirály, amelyet a Madártani Intézet munkatársaival
tüzetesebb vizsgálat után északi viharsirálynak (Larus canus stegmanni
Bropk.) határoztunk meg. Lelőhely: Hódmezővásárhely, 1916. IX. 10.,
Ad. példány. Méretei: Szárny (kopott szärnyvegekkel): 390 mm. Csér-
hossz: 39 mm. Az alsó káva legmagasabb pontján mért csőr keresztmet-
szet: 12 mm. A madár háta sötét sirályszürke, a Madártani Intézet gyűj-
teményében levő Larus c. canus példányoknál sötétebb árnyalatú. Lelt.
száma: 58.23.1.

207

Ugyancsak a múzeumi gyűjteményben találtam egy kiszinezett, öreg
heringsirályt ( Larus fuscus) preparátumot. Adatai: Mártély, 1924. VI. 9

Sterbetz István

A Hortobágy ragadozó madarai. Mint solymászmester, 4 évig voltam a
Hortobágyon. Ez alatt az év minden szakában hűségesen jártam lovaim-
mal a nagy pusztaság ismert és kevésbé ismeretes részeit. Foglalkozásom
révén ennek a szép és érdekes tájegységnek főként a ragadozómadarait
és a velük kapcsolatos dolgokat figyeltem meg és jegyeztem le. Nem
hinném, hogy kontinensünkön — talán Dobrudzsát kivéve — számban
és fajban annyi ragadozómadár forduljon elő, mint éppen itt, e kiesnek
és szegénynek leírt pusztán. Gyakoriságuk szerintem két okra vezethető
vissza: az aránylag lakatlan terület emberektől kevéssé háborított voltára
és a természeti adottságok folytán felhalmozódott eleség nagy és válto-
zatos mennyiségére. A szikes legelők nyüzsgő kövér sáskatömegei és a
több mint 10 000 kat. holdas vízfelületek felett röpdöső vizirovarság, a
kékvércsék, kabasólyom és sok ölyv-féle kedvenc táplálékát nyújtják.
A vadvizek és lecsapolt tavak megrekedt, beteg vagy elhullott halai
nagy mennyiségben képezik a sokszáz kánya, rétisas és a néhány halász-
sas táplálékát. De a tömeges barna rétihéja is halra folyamodik, ha a szár-
csatömegek fiókáinak vagy tojásos fészkeinek felkutatása nem járt kellő
eredménnyel. Az ürge, mezei és egyéb egér- és pocokfajok mind ízletes
és könnyű prédái a ragadozómadarak sok fajának. A tömegesen előfor-
duló hörcsögök nemcsak a csapdázó embereket, hanem sok parlagi és
egyéb sasfajt csalnak erre a tájra. A vadludak, récék, cankófélék, sirá-
lyok a vändorsölymot látják el táplálékkal. De ellátják a ludak sörete-
zett és sólvomtól elvett vizimadár példányok a rétisasokat is és sok más
kontár ragadozót. A sok vonuló pacsirta és más mezei aprómadár és kis
partfutók a törpesólyomnak adnak itt jó vadászati lehetőséget. Ezen a
területen a tömeges előfordulás ellenére is, az alkalmas objektumok hiá-
nyában igen kevés a fészkelő fajok száma. A nádasokban a barna réti-
héja költ. Az ohati erdőben igen sok kékvércse, kevesebb vörösvércse,
köztük kabasólymok és néhány pár barnakánya költ.

A rétisasokat szerettem figyelni és számolni. Egy esetben Kondás-
fenéken a levegőben és a földön 36 darabot számoltam össze. 1955. dec. 20-
án 27 darabot számoltam meg az Ohati ÁG. II. sz. taván, amint a kidobott
szemét- és döghalak halmazánál gyülekeztek. Élmény volt látni az.
óhati erdőre estefelé behúzó rétisasokat, amint a hálófákon mint egy
óriásokból álló varjúsereg gyülekeztek és lármásan, hangosan, sőt tettle- |
gesen is civakodtak a kedvező alvöhelyet biztosító vízszintes agakért. |
Ilyenkor szämolgattam a behüzékat. 150-ig számoltam többször, de több
volt ennél, mert még & vaksötetben is jöttek nagy szärnysuhogäs köze-
pette a messze tavakröl és tájakról behüzö madarak. Néha családostól
is vonultak. Egy összetartó családdal találkoztam naponta, reggeli
solymászataimon. Kezdeti óvatosságukat később velünk szemben le-
vetkőzték és aránylag közelről sem zavartatták magukat. Egyik reggel
kedves jelenet fogadott a rókaháti kettős kútnál. A hím a kútágason ült

208

és a család nyugalmán 6rkôdve figyelte a tájat. A fiatal sasok a vályú
vizében úgy lubickoltak, mint szelíd sasaim szokták ezt tenni a mosdó-
tálban. Az öreg anyamadár pedig esetlen léptekkel rótta a kútkáva körül
reggeli egészségügyi sétáját. Ekkor sem sok ügyet vetettek ránk. Pár nap
múlva azonban kellemetlenül beleavatkoztak vadászatunkba. Amikor

a Diana sólyom tőlünk távol egy kövér ludat vágott, a család koilektív
ld tamadott a vergődő nagy prédát tartó sólyomra, s el-
véve a zsákmányt, madarunkat úgy világgá űzték, hogy csak két hét
múltán tudtam Kecskéspusztán befogni, ahol rátaláltam. Sok más kelle-
metlen dolgot is műveltek még. A sólyomfogást nem egyszer meghiusí-
tották azzal, hogy elrabolták és elvitték a kikötött csalogató galambot.
Mégis szerettem őket. Egy alkalommal egy öreget kaptam, több helyen
eltört szárnnyal és lábbal. Lelketlen puskás működése nyomán. A tört
végtagokat sínbe raktam és a beteg madarat szénára fektettem le.
Két hónap elteltével igen megszelídült és ami a legérdekesebb, röpülni
is újra tudott. Ez a röptudás azonban kevés volt a szabad élethez, s így
a madarat az Állatkertbe adtam be.

Evente 4—5 db parlagi sast is láttam. Főként augusztus és szeptember
havában. Ezek száraz helyeken vadászgattak rágcsálókra és semmi bajunk
nem volt velük. Ezek a sasok mind fiatalkori tollazatban voltak.

Kis- és nagy békászó sasokat is gyakran láttam, a vadvizek és a csator-
nák partjain üldögéltek és elég bizalmasak voltak. Egy szárnyazott
szép példányt Csegéről kaptam 1954. decemberének utolsó napjaiban.

Szirtisast egy esetben láttam 1954. szeptember 5-én reggei, a Kon las-
fenék melletti zsombékos szélénél. Menekülő rókára vágott, de az a zsom-
békos fedezékébe szökve kicselezte a nagy madarat. Tavesovemen
figyelve, fiatal fehér faroksávos tojónak találtam. Érdekes, hogy a lovam
által felvert és feléje tartó nyulat nem üldözte, hanem kis ideig csaló-
dottan üldögélve, Tiszafüred irányában alacsonyan elszárnyalt.

Az ölyveket a mindenütt közönséges, sittis gyakori egerész- és téli
gatyásölyveken kívül az ezeknél érdekesebb sasölyv ( Buteo rufinus,

s kigyäszölyv (Circaétus gullicus) képviselte. A kigyäszölyv augusztus
végétől októberig, a sasölyv — sok érdekes színváltozatban — az év
minden szakában látható volt a kopár száraz legelőkön.

Ezeknél jéval érdekesebbek voltak a sólymok. Az itt fészkelő kaba-
sólyomból két öreg hímhez jutottam. Befogásuk érdekes volt. Áprilisban
a két madár úgy összeveszett, hogy eggyéforrva és egymást marva estek
a földre a magasból és csak akkor ocsúdtak fel, amikor marakodásuk
közepette egy kosárral! leborítottuk őket.

Egy kis hím törpesólymot a gyökérkúti rackanyáj juhászaitól kaptam.
IC ey fogtak, hogy a pipiskét a hodäly belsejébe üzte, s a nagy ajtôt rajuk
zárva megfogták a kis támadót.

Kerecsensólymokat is láttam több esetben. Egyik a lovam lába elől
kapta el a futó ürgét. Ez egy fiatal him volt. Egy feherfejü, vörösmellü
és sötéthátú szép tojó pedig a kis liliket a lovaink alá rúgta ie a gyepre.
Mire a ludat segédsolymászom felvette, már nem volt élet benne. A többi
kerecsennel is találkoztam itt-ott sólyomfogó útjaim közepette. Ezek
jó közelre hevártak, de a melléjük dobott élő galambcsalira rá se néztek.

14 Aquila 1960-61. — 33 209

A vändorsölyom érdekelt a legjobhan. Hiszen ezekkel pötoltuk a sölyom-
telep állományát. S azért szerettük őket, mert libára, gémre és ragadozö-
madárra a kerecsennél könnyebben idomithatok. Az itteni vándorsólyom
állomány 90%-a kiszínezett tojó volt. S éppen ezért, egy kivételével
mindig ilyet fogtam be. Csodálatos, hogy a szegedi Fehértónál — érthe-
tetlen okból — ennek ellenkezőjét tapasztaltam, ott kivétel nélkül csak
az értékes első őszi fiatal tojókat fogtam és láttam. Itt a Hortobágyon
szeptember 27-én láttam és fogtam az első vonuló sólymot. Az utolsót
pedig április 6-án. Itt him sólyom nem igen volt. Ezeket az erős tojók
elűzték, meg a nehéz kacsán és libán kívül inkább a tanyák közt található
galamb- és seregélyfalkákat dézsmálgatták. Egy darabig nem akartam
hinni, hogy a vadon élő vándorsólyom is képes elfognia vadludat. De
azután el kellett ezt hinnem, mert többször láttam. Érdekes a libafogásuk
módja. Amint láttam, nem támad szívesen a falkára. S ha ki is rúg belőle
egyet, nem meri azt a földön leküzdeni. A dolog nyitjára szelíd sóly-
maim vezettek rá. Ha a sólyom a csapatból ludat vágott és a földön küz-
döttek, a libák a küzdőkhöz visszatérve kollektíve támadtak a sólyomra,
csőrükkel csípve és szárnyaikkal verve, hogy társukról elzavarják. Ezt
tennék a vad sólyommal is, melyet nem véd meg az odavágtató solymász.
Éppen ezért a vad sólyom úg gy segít magán, hogy a libák legelőre vonu-
lása után a legelő tómenti részén lemaradó magános, sörétezett példányo-
kat ejti zsákmányul. Ha ilyet nem talál, akkor egy falkát vesz űzőbe.
Ezt addig űzi és vágja, amíg egyet el nem választ. S amikor a rémült
falka többi része már jó messze örvénylik, akkor a magános ludat levágja.

A sólymok tegkedvesebb vadäszterüsete az ohati és hortobágyi halas-
tavak közt fekvő ún. Kékesi mező, ahol a kékesi hodály áll. Ezen a gyér
növényzetű részen váltanak át egyik tórendszerről a másikra a vizi-
vadak. Ezt a sólymok a villanypóznák tetejéről lesik és bőven kiszedik
zsákmányukat. Hogy ez a vadászatuk minő eredménnyel jár, azt a zsom-
békokon és földkupacokon elfekvő tollkoszoruk méltán igazolják. Egyes
helveken negyven, ötven méterre fekszenek e tépésmaradványok egymás-
tól. Apró s tőkésrécék mellett a sirály, cankó, bíbic, fenyőrigó, sőt egy
esetben a tarkavarjú maradványait is felismertem. A kacsát vagy a ludat
egészben a sólyom nem képes elfogyasztani. Eppen ezért ezek nagyobb
részét a kontár ragadozók : az ölyvek, kányák és rétisasok kebelezik be.
Rétihéja élősködését még nem tudtam ezeken a maradékokon megfi-
gyelni. Az ezek által is meghagyott beleket, bőrt és csontrészeket pedig
az éj folyamán közlekedő rókák vagy elbitangolt pásztorkutyák taka-
rítják el.

Lelovich György

Daru átvonulása Pécsvárad felett. 1959. március 26-án Pécsvárad község
felett átvonult 40 db darú (Grus grus). Pár percig az utca felett köröztek,
élénken krúgatva, majd V betűbe fejlődtek és északnak eltávoztak.

Agárdi Ede

A császármadár előfordulása a Bakonyban. A hazai irodalom szerint
a császármadár ( Tetrastes bonasia) a Bakonyban nem fordul elő. 1950.

210

július 22-én a Cuha-völgyben, az 6rhàzas alaguttd] keletre egy fiatal
példány egészen közelröi repült fel mellőlem a de!i fekvésű vegyes lomb-
erdő oldalból, ahol a dús aljnövényzet főleg a nagylevelű, gömbös, szúrós
fejecskés virágzatú, ún. erdei fejvirágokból (Cephalaria pilosa (L.) Gren.)
tevődött össze.

Hasonló aljnövényzetű helyen láttam a Fülek melletti Nagy-Bucsony
hegyen 1944-ben, az erdélyi Mezőhavason pedig 1942. augusztusában;
kb. 1300 m magasságban, feketeáfonyás lúcfenyvesben találkoztam
ezzel az értékes, nehezen megfigyelhető tyűkféleséggel.

Dr. Pénzes Antal

Megfigyelések vizimadar-fajok rovarirtó tevékenységéről. Hódmező-
vásárhely környékén 1958. május 4—6. között két említésre méltó meg-
figyelésem volt néhány vizimadár faj mezőgazdasági területen történő
táplálkozásáról. A hódmezővásárhelyi Fehértó szikes vizeinex szomszéd-
ságában egy soroló cukorrépa táblán, mintegy 20—25 kat. holdnyi terü-
leten több száz pajzsoscankót (Philomachus pugnax), 50—60 kis pojin-
got (Numenius phaeopus) és 5 db nagy pölingot (Numenius arquutus)
figyeltem meg szorgos táplálkozás közben. A répaföld tulajdonosa elő-
adta, hogy a tóvilág madarai attól kezdve kezdtek kilátogatni a területre,
mióta ott a répabarkó (Bothynoderes punctiventris) tömegesen megje-
lent. A cankócsapat egymást váltogatva egész napon át, míg csak a terü-
leten tartózkodtak, szüntelenül járták a barkóktól ellepett répaföldet.

A következő napon a Saséri rezervátum szomszédságában levő Kört-
vélyesi szigeten, a Tisza árterében egy magánosan szántogató ember
nyomában vetési varjak (Corvus frugileus), csókák (Coleus monedula),
gerlék (Streptopelia turtur) és dankasirályok (Larus ridibundus) társa-
ságában 10 db kiskócsag ( Egretta garzetta) 50—60 m távolságban követte
a lófogatot és a friss barázdákban rovarok után kutatott. Fenti meg-
figyeléseimet néhány régebbi gyomortartalom vizsgálatommal kívánom
kiegészíteni.

Havasi lile (Charadrius morinellus) Pálmatéren 1942. IV. 7-én lőtt
madárban, cukorrépavetés gyüjtöhelyröl: Agriotes spec. 2 db; Bothy-
noderes punctiventris 9 db; Nagyszénáson 1942. VIII. 19-én lőtt 2 db
havasi lile gyomrában: Lythoglypus spec. 1 db. Gryllus 1 db; Chitin
törmelék és meghatározhatatlan pépes anyag. Mindkét madarat közös
csapatból, vízszéli, gazos kukoricában gyűjtöttem. Egy Biharugrán,
réten 1951. IX. 7-én lőtt havasi lilében 1 db Lumbricust és kevés csiga-
héj törmeléket (Valvata?) mutattam ki. Ugyanott és ugyanakkor lőtt
ujjaslile (Charadrius sguatarola) gyomrában kevés pépes anyag és meg-
határozhatatlan csigahéj törmelék volt.

Sterbetz István

A godák táplálkozásbiológiájához. Több évtizedes védettségét a nagy
goda (Limosa limosa) nem annyira számbeli megfogyatkozásának, mint
inkább annak köszönhette, hogy legelőrontó és mezőgazdaságra ártalmas
rovarok pusztítását feltételezve, haszontételét túlzottan értékelték.
Hazánkban sehol nem költ nagy számban, átvonultában nagy tömegek-

14r — 3 i 211

36. ábra. Taplalkozé godak a Fehértavon
36. Fig. Feeding Godwits on the Lake Fehérto
Szeged- Fehérto

(Photo: Dr. P. Beretzk)

ben érinti az aıföldi szikes tavakat. Ilyen ätvonuläsuk alkalmaval nyilt
lehetőségem arra, hogy täplälkozäsuk módját megfigyeljem. Április első
felében érkezik az átvonulók zöme, az őszi mozgalom július második felé-
ben, augusztus első felében zajlik le. Ezekben az időkben mind a réteken,
semjékeken, mind a mezőgazdasági földeken bőven akad rovartáplálék ;
nem ezeket a helyeket keresi fel. Vonulásuk idején tömegesen a 10—15 cm-
es vízzel borított, növényzet nélküli, latyakos aljú tavakat lepik el.
A szegedi Fehértavon tavasszal a feltöltés alatt levő, ősszel pedig a vízte-
lenítés során kiürülő sekély vízű, halastavakat szállják meg, néha ezres
tömegekben. Táplálékát itt — a mocsári szalonkákhoz hasonlóan — az
iszapból, szúrkálással szerzi. Legtöbbször feje és nyaka is a víz alá kerül.
Csőrét a lágy talajba nyomja, egy-egy helyen apró lökésekkel mélyebben
is átfürkészi a terepet. Lélegzetvételre kihúzza csőrét-fejét a vízből,
majd más helyen szúr le, néha tovább lépkedve. Csőrének ellaposodó,
bőségesen beidegzett lágy börevel érzékeli az iszapban rejtőző táplálékot.
Egyizben június végén észleltem tôbb ezernyi „legelö” madarat egyik
feltöltésből kimaradt négyzetkilométernyi halastóban. Napnyugta előtt,
nagy magasságban, csapatosan húztak el táplálkozási területükről,
ahova másnap kora reggel csapatosan tértek vissza. Az észlelésekből

212

következtethetjük, hogy füves, zsombékos feszkelöhelye mas biotöp
leven, täplälkozäsra a növenyzet nelküli sekely vizeket keresi fel.

Dr. Beretzk Peter

Terekcankó Hödmezöväsärhelyen. 1959. május 2-4n egy magános
terekcanköt (Xenus cinereus GüLD) figyeltem meg a hödmezöväsär-
helyi Fehertö ös-szikesen. A madär meglehetösen bizalmasan viselkedett
es felriasztas utän ismetelten visszatert arra a kis kopär zätonyra, ahol
megpillantäsa idejen tartozkodott.

Sterbetz István

A billegető cankó hazai fészkeléséhez. Az utóbbi évek során, főleg
CsiBa Lasos kutatásai nyomán a billegető cankó hazai jelenlegi fészke-
lési körülményeiről egyre tisztább képünk van. Kétségtelen, hogy ez a
madár túlterjedt , klasszikus? kárpátmedencebeli fészkelőhelyein. Ezt
mutatják szigetközi tehát geomorfológiailag síkvidéki — fészkelő
helyei. (L. Aguila, 1956—57. 278. old.) Egyébként a régebbi magyar
madártani irodalom különösebben nem foglalkozott ezzel az érdekes
madárral, talán azért sem, mert a Kárpát-medence hegyvidékein egyálta-
lában nem volt ritka fészkelő, főleg Szlovákia és a tágabb értelemben
vett Erdély területén. Feltünő, hogy a billegető cankónak a sikvidékre —
való leereszkedéséről a korábbi magyar szakirodalom úgy látszik nem
tudott. CsiBa viszont az Aquila fenti helyén közli, hogy néhai Kunszr
KÁROLY somorjai ornithológus még az 1890-es évek derekán 5 billegető
cankófészekaljat gyűjtött a Szigetközben. CHERNEL. de főleg Lovassy
és SCHENK JAKAB a madarat kifejezetten hegyvidéki fészkelőnek tartják.
CHERNEL Szerint: „... Magyarországban közönséges, de nem az eleven
mocsarat, a vizinövényes posványságot választja tartózkodási helyéül,
hanem homokos, köves patakok, folyók, folyamok partjait...” CHERNEL
megfogalmazásából még nem tűnik ki a madár biotopját illetően az,
ami Lovassynäl oly erős hangsúlyt kap: „.. nálunk fészkelésre
csak a hegyvidékek fával, bokorral szegélyezett, vagy erdőn áthaladó
tisztavízű, csendesebb (?) folyású folyóinak, s patakjainak azon helyein
telepszik meg, ahol nagyobb homok- vagy kavicslerakódások, vagy záto-
nyok vannak". Lovassy ehhez még hozzáteszi a hegyvidéki jelleget
mintegy még inkább kiemelni akarván, hogy a billegető canko ,, . . . fész-
kelő társa a vízirigónak és a hegyi billegetönek.” ScHENK JAKAB az 1929-es
új magyar Brehm-ben azt írja róluk, hogy ,,... nálunk még biztos és
elég gyakori fészkelő, ... a hegyvidékek folyói és patakjai mentén fész-
kel..” Tehát még ScHENKnek sem volt tudomása a Kunszr-fele sziget-
közi leletekről. A ScHENK által felsorolt (1929) biztos fészkelőhelyek mind-
egyike a mai határainkon kívül esik. (Késmárk, Liptóújvár, Beszterce-
bánya ... Nagyszeben, Nagyenyed, Orsova.) MANNSBERG ARVÉD adata
is az ország határain kívül eső fészkelésre vonatkozik. Szerinte (Aguila,
1919—-20) a billegető cankó a gyergyói fennsíkon közönséges fészkelő
volt. (Nyílván a közlemény írása körüli időben.) Kétségtelen tehát egy-
részt az, hogy a korábbi szerzők a billegető cankót kizárólagos hegy-

213

37. ábra. A billegető canké feszkelö-helye
37. Fig. Nestung-Place of the Common Sandpiper
Tejfalusziget, 17. May 1958.

(Photo: J. Radetzky)

videki fészkelônek irjäk le, masrészt az, hogy a leirt feszkelöhelyek az
orszäg hatärain kivül esnek. Igy nyernek jelentöseget Kunszr KÁROLY
említett régebbi és CsiBa Lasos 1932-es, illetve 1950- től sűrűsödő sziget-
közi, tehát. nem hegyvidéki fészkelési adatai.

Magam 1958. május közepén jártam a Szigetközben: Tejfaluszigeten,
Csıza Lasos tejfaluszigeti és Raros PÁL rajkai ornithológusok társasá-
gában. Így alkalmam volt a billegető cankó fészkelését magamnak is
megfigyelni, illetve a tágabb és szűkebb biotopról helyszíni képet kapni.
A szóbanforgó terület tulajdonképpen a Szigetköz legnyugatibb sarka, az
ismertebb nevű Rajka község tágabb környéke kelet felé a Mosoni-
Duna mentén. Bár a Mosoni-Duna általában közép-szakaszú, itt a sok
sziget és zátony alsószakaszra vall. Számos kisebb-nagyobb szigetet.
folynak körül itt meglehetősen gyors folyással az ún. ágvizek. Szigetről-
szigetre közlekedni csak csónakkal lehet. A zátonyok csupaszok, vagy
növényi benépesülésük szukcessziójának különböző fokain állanak, a
szigeteket viszont különböző korú, meglehetősen dús, leginkább fűz,
nyár és éger alkotta nyírkos talajú erdők borítják, több helyen erősen
fejlett cserjeszinttel.

A cserjés-bokros részletekben fészkel e terület másik nevezetessége:
a szürkebegy (Prunella modularis), valamint — a sok egyéb között —

214

38. ábra. A billegető canko fészke
38. Fig. Nest of the Common Sandpiper

Tejfalusziget, 17. May 1958.

(Photo: J. Radetzky)

nagy számban főleg a barätposzäta, zöldike, énekes rigó, de kenderike,
citromsärmäny, erdei pinty is. A bodzabokrokon pedig egyáltalában nem
ritka feszkelö a geze.

A billegetö cankö a gyérebb aljnövenyzetü, homokos-kavicsos talaju,
leginkább a füzfakböl álló szigeterdei részletek parti sávját vagy a kavics-
zatonyokat kedveli feszkelö helyül. Ha erdö alatt feszkel, akkor sem tävo-
lodik el a víztől 30—40 méternél messzebb. A fészek — CsIBA megfigye-
lései szerint — hol a parti flaszterkôvek kôzé van beépitve, hol meg régi
ölfa-rakasok töszomszedsäga vagy füzbokrok tövebe, illetve kaviesöntes
lécese ala. Az a feszekalj, melyet magam is megfigyeltem es fényképeztem,
nehäny decimeteres hepehupäkkal tagolt homokos, elegge gyer növenyzetü
talajon volt elhelyezve (37. es 38. Abra). A fészek gödre meglehetősen
sekély volt, amit a madar leginkäbb avarlevelekkel, köztük nehäny
száraz füszällal, nem túl gondosan bélelt ki. A fészek még annyira sem taka-
ros és részben besätorozott, mint a piroslabu cankoé; különben a talajon
való megjelenési módja hasonló hozzá. A fészek csészéjének átmérője
mintegy 11 cm, mélysége középen kb. 6 cm. A billegető cankó április
első felében érkezik fészkelési helyére és az idősebb példányok már ápri-
lis végén letojják 4 tojásból álló fészekaljukat. A fészkelési idő meglehe-
tösen tág határok között mozog. CsIBA a tojásból éppen kikelt fiókáit
június 19-én is találta (1954). Valószínűleg csak pótköltése van, melynek
szükségessége abból a helyzetből fakad, hogy a normális időben történő

215

fészkelést a Duna szeszélyes vizjäräsa gyakran elpusztítja. A szóban forgé
fészket példaul egy 30 cm-es vizemelkedes elöntötte volna. Mar pedig
e vidéken az ennel jöval nagyobb, a metert is jelentôsen meghaladò
ingadozasok sem ritkak.

Osszefoglalva: a billegetö cankö fészkelése jelenleg hazankban csak a
Szigetköz nyugati sarkából ismeretes, geomorfolögiailag síkságon, ahol a
korábbi szerzők leírta , hegyi" elemekből a kavicsos-homokos erdős jelleg
és gyorsfolyású víz közelsége van meg.

Radeteky Jenő

Ritka átvonulók a Velencei tavon. 1957. IX. 13-án a kisvelencei iszapos,
szikes partszegélyen figyeltem meg egy sarki partfutót (Calidris canutus).
Egyedül szedegetett. Sikerült elejteni a téli színruhás példányt. A Velen-
cei tó mellett ez az első előfordulási adat.

1957. IX. 22-én az őszi vízi szinkron napján a pehelyréce ( Somateria
mollissima) egy fiatal példányát vettem észre. A kisvelencei strand irá-
nyába igyekezett. Sebzett vagy igen fáradt volt, mert nem mutatott
hajlandóságot röpülésre. Később csónakkal követtem, s a strand előtti
tisztáson jó félórás hajsza után sikerült légpuskával halántékon lőni.
Ha nagyon megközelítettük, mély „kvoa kvoa” hangot hallatott, s
próbált felrepülni, de csak a vizet szántotta rövid ideig. Mindössze egy-
szer bukott le az üldözés folyamán, s mintegy két percnyi idő múltán
elég távol bukkant fel. Mindig a nyílt víz, s nem a nádas felé tartott.
A sikeres lövés után serteszerű farkát kiterjesztve terült el a víz hátán.
Ez a Velencei tavon elsőízben megfigyelt és elejtett példány.

Mindkét példány a Madártani Intézet gyűjteményébe került.

Szabó László Vilmos

Adatok a dankasiräly táplálkozásához. A szegedi Fehértó területén
létesült egyik halastó ún. Koromszigetén dankasirálytelep alakult ki,
amely évről-évre népesebb. 1959 tavaszán kb. 2500 pár kezdett a fész-
keléshez. A telephez 3 pár szerecsensirály is társult. A kora tavaszon
érkező tömeg a párosodás előtt a szigeten éjszakázott. Ekkor mogyorónyi-
féldiónyi fekete ürülékűk rovarok, lárvák kitinrészeiből (szárnyfedők,
lábak, rágószervek) állott. Frissen kelt párnapos pelyheseit lágy táplá-
lékkal (vízilárvák, férgek stb.) etette. Néhány napos pelyhes madarat
kézben tartva, az a vetési bagolypille (Agrotis segetum) öt hernydjat
öklendezte ki. Gabonaérés idején a gabonaszipoly (Anisplia tempestiva),
a rozsszipoly (A. segetum) és a nyáron nagy mennyiségben rajzott finánc-
bogár (Anomala vitis) — emészthetetlen részeivel volt telítve ürülékük.
Egyes etetőhelyeken marokszámra találtam épségben összehordott gabona-
szipolyt. Június elején a szigetet magas gyom lepte el. Ilyenkor a fiata-
lok kopárabb helyekre telepednek és az etetés e helyeken folyik.

Már a múlt évben is láttam néhány szem cseresznyét a telepen, de
ekkor nagyobb jelentőséget ennek nem tulajdonítottam. 1959. nyarán
ellenben a cseresznyeérés idejétől annak eléréséig állandó volt a sirályok
cseresznye hordása a közeli (1—2 km-re levő) szatymazi gyümölcsösök -

216

39. ábra. Csereszenyemagvak a fehértoi sirdlytelepen
39. Fig. Cherry-Stones on the Black-headed Gull-Colony in the Lake Feherto

Szeged-Fehérté, June 1959.

(Photo: Dr. P. Beretzk)

böl. Erdeklödesemre elmondottak, hogy a sirälyok föleg az esös, hüvüsebb
napokon — ami jüniusban böviben volt — kora reggel és este rajzottak
körül a cseresznyefäkat és azok csücsairöl kapkodtak le a szemeket.
A szigeten az etetöhelyek körül néhol seperni lehetett a cseresznye-
magvakat. Egyik ilyen etetohelyen a temérdek mag mellett néhany egész
szem cseresznyét is találtam. Mig a csónakból fenykepezögepemet el-
hoztam, felperenyi tavollétem alatt a fiatalok mar felfaltàk a szemeket.
A , húsevő? dankasirälyok étlapja a gyümölcsösök mellett úgy látszik
cseresznyetáplálékkal is kibővül, s így a , mindenevő" jelző jobban rájuk
illik. A számottevő cseresznyehordás nagyobb károsodást mégsem jelen-
tett, mert a nagy területről elhordott cseresznyét a fák csúcsának hegyé-
ről, oly helyről szedték, amelynek nagy része a fán maradt volna. A danka-
sirály táplálékhordására jellemző tapasztalatom az is, hogy a halastó
közepében a sokezer fióka felnevelése haltáplálék nélkül fejeződött be,
mert halnak vagy maradványának nyomát sem találtam.

Dr. Beretek Péter

Dr. Beretzk Péter és dr. Vasvári Miklós levelezése. Dr. BERETZK
1959. év januárjában szíves volt Intézetünk okmánytára részére meg-
küldeni DR. VasvArı MiKLós hozzá intézett leveleit. Ebből a levelezésből
több olyan adat került elő, melyeket az Intézet 1945. évi pusztulása követ-

217

keztében mar elkallödottaknak kellett tekintenünk. Ezert nehäny szemel-
venyt az alabbiakban mutathatunk be.

1937. XII. 17-én kelt levelében írja VasvARI: „Ami a réti fülesbaglyot
illeti, értesülésem szerint sok van belőlük máshol is, ölyv szinten.”

1939. VI. 10.: „ A Sterna minuta gyürüs adatänak közlese elég egyszerü
az en reszemröl, mert tudomäsom szerint eddig csak egy peldänyt (juv.)
gyürüztek ebböl a fajböl nälunk, éspedig 1935. jülius 25-én a Kiskun-
halas vidékén levő Harka-tònal, ahol akkor sikerült először megfigyelni
fészkelését; CSERBA LÁszLóval együtt csináltam egy hétig tartó Duna —
Tisza közi utat fel Örkényig és a fióka gyűrűzését neki engedtem át.
Páratlan látvány volt ugyanott a Stercorarius parasiticus bravúrja,
amint az etető Sterna minuta-k zsákmányát el-elragadozta röptében."

1939. IX. 2.: , VEREss GABORral évek óta tárgyalok a kis-csér ügyében.
Még 1934-ben sikerült neki megállapítani fészkelését a paksi Dunánál,
az ottani zátonyokon. Május elején érkeztek meg és VERESS az apró fió-
kákat később meg is találta, júl. 10-e táján már repülősek voltak. Intéze-
tünkben repülős fiatal (és öreg példány is) van bőrbe tömve onnan.
Egyik szigeten 4—6 pár, azonkívül 2 zátonyon 12—14 + 35—40 pár (!)
fészkelt; 1935-ben, noha tavasszal sok érkezett, de a kedvezőtlen víz-
állás miatt kevés fészkelt; 1936. tavaszán megjöttek ugyan, de az áradás
miatt nem maradhattak ott.”

1941. VII. 16.: , Utólagos közlést kell tennem: Stercorarius longicaudus
Vieill. juv. elejtve: Nyiregyhaza, 1940. aug. 31. (NaGy Lasos), bőrbe
tömve itt van az Intézetben."

1942. IX. 23.: „A Mumenius phaeopus őszi ritkasága szempontjából
említem meg, hogy ifj. SZÉKY PÉTER írja a napokban, miszerint IX. 10-én
a Hortobágyon néhányat látott."

1942. XII. 15.: „Az összedolgozás érdekében közlöm, hogy tegnap egy
elejtett Larus hyperboreus-t kaptunk Bilkeröl (Bereg-m.).” — Ezek
szerint az Aquila LI—LIV. (1944—47, megjelent 1950) kötetenek 158. és
181. oldalain közölt adatot (Bätyu, 1943. januar eleje) a fenti hiteles
level alapjan kell helyesbiteni, mivel a közles csak emlékezet utjan lett
rekonstruälva.

1943. IV. 29.: „A szinkronismus érdekében közlöm, hogy folyó hó
23-an a buzsäki halastavaknäl (Somogy-m.) Gelochelidon nilotica Gm.
(1 db) ejtetett el.”

Az egész levelezés példamutató, hogy VasvARI a hermanottöi szellem-
ben miként ösztönözte a vidéki munkatársakat.

Dr. Keve András

Fattyúszerkő megfigyelések. Vízimadaraink sorában a fattyúszerkő
(Chlidonias hybrida) a nem rendszeres fészkelők közé tartozik. Bő csapa-
dékú tavaszokon jelentkezik nálunk nagyobb számban és költ vizeinknél.
1959. május derekán a Velencei tavon találkoztam 13 példánnyal, majd
június 19-én Soltvadkert mellett a Büdös tónál mutatkozott egy pár.

Dr. Patkai Imre

218

A fattyuszerké a Kisbalatonon. Amint az előző évi kötetben jeleztem,
végre sikerült a fattyüszerköt (Chlidonias hybrida) észlelnem a Balaton
partän. 1959. V. 28-án a Kis-Balatonban ismét találkoztam fattyüszer-
kővel, még pedig egy 20—30 példányból álló csapattal. A madarak
főleg a Vörsi-viz vízitök-levelekkel borított részén tartózkodtak, oda
szálltak le, afelett kavarogtak néhány kormos szerkő társaságában.
Gyakorta elrepültek a Zala felett, és a Zalavári-vízre szálltak halászni,
ahonnan apró halakat, szitakötő-lárvákat hordtak rendszeresen a fenti
pontra. 1958. őszén és 1959. tavaszán a Balaton vidékén kiemelésre méltó
észlelésem nem volt, csupán 1959. IV. 19-én láttam két lócsért ( Hydro-
progne caspia) a Balaton felett repülni a Balatonszentgyörgy határához
tartozó parti nagy nádasok előtt.

Dr. Keve András

Fattyúszerkő fészkelése Fejér megyében. A fattyúszerkő (Chlidonias
hybrida) hazánkban csak szórványosan és egy-egy helyet tekintve:
nem állandó jelleggel költ. Egy-egy hely tekintetében pedig nem „követ-
kezetes” fészkelő. Emellett szól az a körülmény, hogy az ornitológiailag
már hosszabb idő óta igen szemmeltartott Rétszilason is csak az idén
(1959) lehetett fészkelve találni, valamint az, hogy a lelőhelyek legtöbb-
jén már hosszabb-rövidebb idő óta nem költ. Eltekintve az 1894-es Velencei
tavi előfordulástól, Fejér megyei fészkeléséről eddig nem voltak máshon-
nan származó és közelebbi adataink. 1959-ben két helyen is fészkelve
találtam a fattyúszerkőket Fejér megyében, kisebb telepekben. Az egyik
kolóniát Rétszilason, a másikat Soponyán fedeztem fel, az itteni halastó-
rendszer ún. 5-ös taván, 1959. június végén. Ez a mintegy négy hektárnyi,
négyszög alakú tó aránylag kevéssé háborgatott helyen fekszik, a Nádor-
csatorna (Sárvíz) közvetlen közelében. Széleit igen keskeny, de erős és
sűrű nádszegély keretezi. A tavat középen széles nádmező osztja két
Tészre.

Az északi tükör sekélyebb (félcombig érő), melyben alacsonyra nőtt,
csenevész nádmezők váltakoznak a tavi káka (Scirpus lacustris) egyenként
néhány négyzetméternyi kiterjedésű foltjaival. A köztes részek nyílt-
vizek, vagy békanyálas mezők. A 15 párból álló populáció 7 párja ezen
az északi részen települt meg azokon a helyeken, ahol a kákás szigetek
a nyiltvizes foltokkal talälkoztak. A meglehetösen epitmenyes fészkek
vizalatti része kupszertien szélesedik lefelé és anyaga avas nadtormelék.
A kup alapja a fenéken pihen és átmérője itt mintegy 70 cm. A vízből
kiálló rész építőanyaga a tavi káka hengeres szárából való. A zöld szára-
kat a madár vízszintesen elkerekiti és “helyenkint keresztezi egymással.
Igy a fattyúszerkő fészkének bizonyos ..tartàs”-a van, szemben a kormos
szerkőével, mely madár csak mintegy összecsuprozza a víz színéből alig
kiemelkedő fészkét. Megfigyelésem szerint — az említetteknél fogva —
a fattyúszerkő fészke sokkal jobban állja a hullámzás okozta veszélyeket.
A kormos szerkőnél sokszor lehettünk tanúi annak, hogy a mai, mondjuk
20-as telepnek holnapra nyoma vész a tojásokkal együtt, ha közben egy
közepes erejű szél mozgásba hozta a vizet. A fattyúszerkő fészkének víz-
ből kiálló része tisztára a tavi káka zöld szárából áll, csak a szárak véko-

219

nyodnak a csésze belseje felé. Ennek megfelelöen több fészekben a kaka.
virágja is megtalálható volt. A fészek vízzel érintkező körvonalänak ät-
meröje atlagban 26 cm, a fészek vizfeletti magassäga ätlagban 12 cm,
a csésze átmérője 8 cm, mélysége csak 2 cm, úgyhogy a tojások felső vonala.
a fészekből kiáll. Egy-egy fészek távolsága a másiktól itt 8 méter. Az emlí-
tett területen egy hónappal korábban, más vegetációs megjelenésben
kb. 20 pár kormos szerkő fészkelt, néhány kis vöcsök társaságában.
Megjegyzem, hogy kis vöcsök fészkek a fattyúszerkők telepén is akadtak.

Az 5-ös tó déli felében más volt a fattyúszerkők fészkelési technikája.
Itt a víz mélyebb (hason felü! érő); káka és csenevész nád, valamint

a békanyál teljesen hiányzik. Ellenben a vidra keserűfű (Polygonum

amphibium) alkot itt a sima víztükörben helyenkint kerekded foltokat,
melyek nagysága 3 m?-töl 10 m?-ig terjed. Itt fészkelt az állomány másik.

fele (8 pár). A fészkek itt tisztán kákából készültek, vízalatti részükben

”

is, beékelve a vidra keserüfü viz alatt kúszó szárai közé, de fenéket nem
érve. Viszont itt a fészkek egymástól való távolsága lényegesebben keve-
sebb, átlagban 2,5 m. Az éppen rózsaszínű virágzásban álló vidra keserűfű-

40. ábra. A fattyuszerkò tavi kakabol (Schoenoplectus lacustris) épített fészke vidra
keserűfű-békanyál asszociációban
40. Fig. The Nest of Whiskered-Tern built from Schoenoplectus lacustris in an As-
sociation of Polygonum amphibium and Oedogonium

Soponya, 1. July 1959.
(Photo: J. Radetzky)

220

társulások, a közbeekelt fészkekkel: igen szép látvány volt. Valamennyi
fészekalj tojasai jul. 1-én erösen kotlottak voltak.

A másik fejermegyei telepet a rétszilasi halastörendszer un. 1-es
(Orspusztai) tavänak északi részében találtuk meg Miré LäszLöval,
de külön-külön, egymástól függetlenül, julius első napjában. Itt néhány
kis vöcsök és küszvágó csér társaságában alakult ki a 16 fészekből álló
telep. E helyen 1957-ben közel ezres dankasirály telep volt (azóta itt
nem telepedtek meg). Az itteni fattyúszerkő telep jellege hasonló volt a
soponyai északi biotophoz: ritkább, kisebb kákatársulások foltjai válta-
koztak hol sima vízfoltokkal, hol békanyállal, sőt tavi rózsás részletekkel.
A vízmélység itt is félcombig érő, azonban a telep fészkeléstechnikai
alapját az itt működő Esox-nadvago gép után maradt nädtorzsok, vala-
mint a kákamezők által tovasodródni nem engedett nádtörmelék adta.
Ez helyenkint padlószerűen vonta be a vízfelületet, s egy ilyen, mintegy
40—50 négyzetméternyi területen alakult ki a telep. A fészkek itt is a
káka zöld szárából készültek, de nem értek talajt; bázisuk a nádtörmelék
volt. Jellemző és a fentiekben említetteket aláhúzó megfigyelés: itt a
fattyúszerkőkkel egyidőben, de külön telepben egy kb. hasonló létszámú
kormos szerkő telep is volt. Míg azonban ezek fészekaljait a hullámok
egytől-egyig a vízbe sodorták, a fattyúszerkők egy fészekalját sem érte
ilyen károsodás. Erdekes az is, hogy míg a soponyai kolónia júl. 1-én
erősen kotlott tojásokból állott, ugyanazon időtájt a rétszilasiak frissek-
nek bizonyultak. Mindkét előfordulás fészekaljainak tojásszáma 3 volt;
4-es fészekalj csak egy volt megfigyelhető.

Radeteky Jenő

Fattyüszerkö fészkelése Retszilason. Fattyüszerkök (Chlidonias hyb-
rida) fészkeltek 1959-ben a rétszilasi halastavakon. A fészkelő párok
száma kb. 20 volt. Június hó 14-én észleltem őket először, mikor még
kormos szerkőkkel vegyesen, csapatosan járták az őrsi halastavakat,
élelem után kutatva. Június hó 28-án viselkedésükben már minden jel
arra mutatott, hogy —- a kormos szerköktöl külön valva — az őrsi I-es
halastavon le fognak fészkelni, ahol a kákatorzsok, tavirózsa-levelek,
valamint a teltörö paplanmoszatok alkalmas fészekőhelyet biztosítanak
számukra. Végre július hó első napjaiban — elég későn — le is fészkeltek,
laza, szétszórt telepben. Ezt a szerkőfajt most találtam csak másodszor
fészkelve a rétszilasi halastavakon. Első ízben 1950. június havában ugyan-
csak az őrsi I. tavon próbálkozott meg 7—8 pár a költéssel, de fészkeiket
— melyekben június hó 11-én még csak egyes tojások voltak — pár
napra rá pusztító szélvihar, felhőszakadás tönkretette, az áradás a fész-
keket szétszórta és elsodorta. Egyetlen 2 tojásos fészekalját ebből az idő-
ből gyűiteményemben őrzöm,

Máté László

Örvös galamb bukó fürdése. 1958. VIII. 27-én Tornyosnémeti határában,
a Hernád partján végeztem megfigyeléseket. A Hernád vizére meredek
szögben hirtelen lezuhan egy örvös galamb (Columba palumbus). Azt

221

gondoltam, valami baja van. Egészen belemeriil a vizbe, a viz felspriccelt
és azutän mintha mi sem törtent volna, felszäll a magasba és toväbbrepül.
Tehät csak bukö fürdést végzett.

Köves Ervin Ottokár

Balkáni gerle különös fürdése. 1958. X. 2-án egy balkáni gerle (Strep-
topelia decaocto) párt figyeltem meg Győrben, amint az egyik ház tetején
elhelyezett hirdetőmezőny tetején tartózkodtak. A hím gyakran a tojó
fejét fültájon és nyakát a toroknál simogatta csőrével. A tojó ezt látha-
tólag szívesen tűrte. Egyszer-egyszer viszonozta is a hím udvarlását.
Közben megeredt az eső és 18 fok hőmérséklet mellett csendesen esett
egész délután. Mikor már kiadósan permetezett az eső, a tojó előbb az.
egyik, aztán a másik szárnyát feltartva oldalára dőlt és hónalját, alsó
szárnyfedőit áztatta. Kicsit később a him is követte példáját. Annyira
belemelegedett a két madár a fürdésbe, hogy a tojó többízben egészen
lefeküdt a hátára és olyan mozdulatokat végzett, mint a fürdő madár
szokott. A hím nem merült ennyire bele, csupán oldalait áztatta. A tojós
többször megismételte a fürdésnek e különös módját, majd mikor
tollai már láthatólag eláztak, tollászkodni kezdett. A hím ebben is követte
példáját.

Nagy Imre

Újabb adatok a füleskuvik fészkeléséhez Dél-Zalában. A füleskuviknak
1955. évben ismeretessé vált első fészkelési kísérletéről az Aguila 1956—-57.
évi évkönyve (p. 288.) már megemlékezett. A rákövetkező 1956. év tavaszán
a gyümölcsfás szőlőhegy almafajan talált faodú lakatlan maradt, maga
a fa is beázás és bélkorhadás következtében elpusztult. Attól mintegy
350 m távolságra a bagolypár újabb fészkelésbe fogott. A harmadik
fészkelő helyre az előbbiektől kb. 800 m távolságra, megint egy alacsony
almafának a földtől alig 1 m magasságban nyíltan tátongó odújában
sikerült rátalálnunk. A biotophoz ragaszkodó baglyok aztán 1957. tava-
szán 1 km-rel távolabb útszéli sorban álló eperfa (Morus) odújában tele-
pedtek meg. Az odú már jóval magasabban volt és nem is emberek talál-
tak rá először, hanem feltehetően madár (szarka, vagy szajkó — esetleg
kigy6 ?) vagdosta ki a bentlevő két tojást. Az anyamadaraknak nyomuk
veszett. 1958. tavaszán baglyaink ismét visszaérkeztek a Nagykanizsa.
melletti Szentgyörgyvär hegyhätra, mégpedig az első két fészkelőhely
közelébe. Azoktól alig párszáz m távolságra középmagasságú almafának
ezúttal már 2 m-nél magasabb odújában talált rá hosszú keresés után
lelkes és komoly magatartású megbízottam: JunAsz KÁROLY gazdasági
tanuló a legújabb fészekre. Június 14-én ülve találta a kuvikot, ám nem
zavarta meg, június 16-án a lerakott 4 fehér tojást magam is láttam. Az
volt akkor előttem feltűnő, hogy délután 4 órakor az anyabagoly nem
volt seholsem látható. Félő volt, hogy a tojásait odahagyta, viszont
lemondtam arról, hogy a tojásoknak már kihült vagy még meleg mivol-
táról meggyőződést szerezzek. Június 20-án az anyamadár zavartalanul
rajta ült a tojásain, hasonlóan június 26-án is. Július 4-én a bagoly ugyan-

222

ügy a fészekben lapulva ült, de mar a fiökäin. Apro pehelytollak jeleztek
ezt a nyugodtan kitartó anyamadär teste szélén. Örömmel teltem azután
el, amikor iúlius 28-án megbízottam már azt jelenthette: a 4 fiatal bagoly
kirepült az odúból és ott találta őket egyik szomszédos tán egymás mel-
lett ülve, távolabbra tőlük egy különálló fán pedig az anyamadarat is
megfigyelte. A kicsinyek tollazata még sok fehérséget mutatott és fülük-
ről is csupán némi kimagasló tollacska adott jelet. Az anyamadár fel-
tehetően azért ült messzebbre a fiaitól, hogy hasonlóan Glaucidium
rokonához — hívásával tanulásképpen reptetésre késztesse a fiókáit.
Másnap, 29-én az esti órákban a kis újszülött társaság keresésére indul-
tam el, a baglyok közül azonban egyre sem találtam rá. Elszéledhettek
születési helyükről, ha nem is másért, új vadászterület érdekében, melyet
a gyümölcsfás szőlőhegynek közel 1000 kat. holdra kiterjedő területén
kedvük szerint találhatnak. Hívó hangot a fiileskuvikok részéről nem
hallottunk. 1958. tavaszán értesültem arról, hogy a Nagykanizsától
ellenkező irányban 8 km-1e fekvő Szepetnek község belső gyümölcsös
kertjeiben füleskuvik fészkelt volna. Az egyik lakóháznál május 24-én
rátaláltam az öreg terebélyes almafára ; az azon levő két odú körül látták
volna a kis baglyot. A két odú azonban üres volt, az egyikből verebeket.
szedtek ki a falusi gyerekek. A leírt kireptetés ténye után a délzalai
lelőhely biztos fészkelési pontnak tekinthető, még igazoltabban a jövőre
nézve. Hogy 1955-től visszamenőleg félévszázad folyamán nem sikerült
a füleskuvikra rátalálnom, feltehetem azt is, hogy csak legutóbb állt be
a faunabeli madarak közösségébe. Hogy egy párnak végre is sikerült a
fiait felnevelnie, azt a kedvezőbb fekvésű odú biztosította számára,
azontúl egy másik figyelembe veendő körülmény: a légpuskák kiírtásá-
val alábbra csapott a suhancok barangolása is. (A kisbalatoni rezervátum
közepe-táján egyedülálló óriási fűzfán fészkelő füleskuvikot nem érhette
baj; nem jár ott a mocsárban olyan emberfia, aki a mindössze 1 m magas
kerek faodút kirabolja.) A kérdéses kanizsai szőlőhegyen az eddigi jelek
szerint baglyunk mindvégig a természetes faodúk mellett maradt; százá-
val találhatna lakatlan préshazat, meg nyárra kiürülő lábas szénapajtat.
is, viszont azok gerendázatát ezideig nem kereste fel.

Barthos Gyula

Urali bagoly a Bükk-fennsíkon. 1959. VII. 16-án Bánkút és Ómassa
között egy fiatalos fenyvesben urali baglyot ( Strix uralensis) riasztottam
fel. Lépteim zajára a nagy madár felrepült és kissé távolabb egy fenyőre
letelepedett. Sikerült közelre belopnom, bár meglátott, de így is mint-
egy 5 percig farkasszemet néztünk egymással. Hosszú farka, nagy teste
bizonyossá tette , személyazonosságát". Mikor még közelebb akartam
hozzá kerülni, szárnyra kapott és eltünt a fenyvesben. Ugyancsak ezen
a napon a bánkúti Túristaház közelében, a ciszternához vezető utat
szegélyező fenyőkön három süvöltőt láttam. Hangjuk gyakran hallható

volt a környéken. Péczely Péter

Réti fülesbagoly fészkelése a Kisbalatonnál. 1943. VI. 8-án a reggeli
órákban Alsódiás mellett a Zalapartról láttam egy réti fülesbaglyot

223

( Asio flammeus), amint éppen egy mezei pockot fogott, és avval a Felsö-
diâsi rét egy pontjara leereszkedett. Arra gondoltam, hogy ott a fészke.
VI. 9-én délelôtt a Zalapart körül ismét röpködni és vadäszni lättam a
baglyot. VI. 10-én délelőtt GuLyAs JözsEr t66r kíséretében átmentem
Felsődiásra, hogy megkeressük a fészket. Amint a fentebb jelzett hely-
re értünk, a bagoly rögtön megjelent, és állandóan fejünk fölött körözve
aggodalmasan szólt: „esü-esü-csü, csö-csö-csö, cse-cse-cse”. Lesbe vonul-
tunk tehát, hogy megfigyeljük, hova száll majd le etetni. Mikor egy helyre
később leszállni láttuk, elindultunk a megjegyzett hely felé. Alig indul-
tunk el, az egyik madár, mint gondoltuk a hím, azonnal megjelent fejünk
fölött és folyton csücsügve kísért, és ekkor vagy 30 lépésre előttem fel-
kelt a rétről a másik bagoly, a nőstény. Megvan a fészek gondoltam, de
közben a felrepülő után nézve eltévesztettem az irányt, és nem találtuk
meg a fészket, azt hiába kerestük. VI. 11-én újra nekifogtunk a fészek
keresésének. Keresés közben egymásután 3 juvenis rétibagoly kelt fel a
zsombékokról, és ekkor tudtuk meg, hogy a fiak elhagyták már a fészket.
Az öregek a szétkószáló fiakat etették és féltették. Az egyik fiatal példány
tragikus módon pusztult el. VI. 24-én este 6 óra után borus időben és
sűrű esőben, amint a diási úton hazafelé indultunk, megjelent egy barna
rétihéja, melyre két rétibagoly csapkodott. Továbbmenve később láttuk,
hogy egy rétibagoly csecsegve kering egy bizonyos pont fölött, közbe-
közbe le-lecsapva. Odasiettünk és ekkor egy tojó rétihéja kelt fel előttünk,
zsákmányát, egy juvenis rétibaglyot otthagyva. A kis bagoly még élt,
de feltépett oldala és combja erősen vérzett, rövidesen ki is múlt. Ez
a példány a Madártani Intézet gyűjteményébe került.

Warga Kálmán

A jégmadár fészkelése a Tisza partján. 1958. VIII. 23-án Algyő mellett
a Tisza partoldalában sikerült a jégmadár ( Alcedo atthis) fészekjáratára
bukkannom. A fészken lefogtam az öreg madarat és 7 fidkajat, melyeket
meggyűrüztem. VIII. 30-án ellenőriztem újra a fészket, mely alatt egy
fiókát elpusztulva találtam, a többi 6 fióka épségben él s a szülők
etetik őket.

ifj. Molnár Gyula

Változások Vas megye nyugati szélén élő egyes harkályfélék számará-
nyában. Vas megye nyugati szélén elterülő nagyobb fenyvesek, bükk-

18. táblázat

1928 | 1938 | 1948 | 1958
A madár megnevezése
években 9
Picus viridis 80 80 95 95
Picus canus 20 20 5 5
Összesen : 100 100 100 100

224

és tölgyerdök, ligetek,
parkok, Räba menti füz-
és nyarfas részek, gyü-
mölcsösök a harkälyfe-
lek reszere költesre is
alkalmas kivalò életteret
biztositanak. Ha az utol-
sò nehäny évtized alatti
megfigyelések adatait
összehasonlítjuk, bizo-
nyos vältozäsokat ta-
pasztalhatunk e mada-
rak szamaränyäban, sőt
az egyik faj elmaradá-
sával szemben új fajnak
rohamos térfoglalását ál-
lapíthatjuk meg. A Pi-
cus viridis változatlanul
gyakori, míg a Picus ca-
nus számában újabban.
némi csökkenés észlel-
hető. — Becslés szerinti
megoszlásukat a 18. táb-
lázat mutatja.

A Dryocopus martius-t
CHERNEL ÍSTVÁN a múlt-
század végén a vasi feny-
ves és bükkerdökben
meglehetősen gyakori
fészkelőnek találta. Ujab-
ban ritkaság számba
megy fészkelése és nyári
előfordulása. Leginkább
szeptember és március
hónapok között mutat-
kozik, amikor a szom-
szédos osztrák hegyek-
ből ereszkedik le a me-
gye dombos és sík te-
rületeire. Csákánydo-
roszlóban — ahol 1950.
V. 8-án fészkelve talál-
tam — 1922— 1940. évek
között a 19. táblázat-
ban közölt hónapokban
észleltem.

Ezek szerint leginkább
novemberben húzódik le

15 Aquila 1960-61. — 36

19. táblázat

#
3 + o
— —
ai
mn fi |
(ae)

225

hozzánk, s területünkön ätvonulva márciusban ter vissza, amikor ismét
érinti Vas megyét. Ugyanezt a képet kapjuk akkor is, ha az egyes hó-
napokban megfigyelt feketeharkályok példányszámát vesszük alapul. A
fakopáncs-félék számaránya 1928. év óta — becslésünk szerint — a 20.
táblázatban közöltek szerint alakult.

20. táblázat

1928 1938 1948 1958
A madár megnevezése
: | években %
Dendrocopos NA |O wii ei eka rere 70 70 85 70
IDendrocoposisy@iacus yess soe en. 0 0 0 20
Dendrocopossmediusir nn. en. 20 20 5 5
Dendrocoposrleucotos Pre en 0 0 0 0
IDENAROCOPOSEMIMOLM SIRIO 10 10 10 5

Osszesen | 100 100 | 100 100

A balkäni fakopanes elsö példänyai 1953. evben mutatkoztak a
megye területén. Ma mar gyakori fészkel6k, nemcsak gyümölcsösök-
ben, hanem falvak és városok belterületén, parkokban, sot a házak
előtti fasorok fáiban, nagyon forgalmas helyeken is. A fehérhátú fa-
kopáncs vasmegyei előfordulásáról csak egy biztos adatunk van, mely
szerint még 1900. év előtt Velemnél költött. Legfeltűnőbb azonban a
középfakopáncs fokozatosan gyérülő előfordulása.

Csaba József

A fehérhátú fakopáncs előfordulása a Börzsönyben. Fehérhátú fako-
pánccsal ( Dendrocopos leucotos) 1958. X. 4-én Diósjenő község Arvakut
nevű bükkös erdőrészében találkoztam először. A tél folyamán és 1959.
tavaszán más helyeken is láttam fehérhátú fakopáncsot. A fészkelési idő-
szakban GyörY JENOvel fészkelésre alkalmas környezetben is megfigyel-
tük, de fészkelő helyét itt nem tudtuk megtalálni. IV. 5-én egy idős
bükkös erdőrészben, ahol több korhadó törzs-csonk áll, hangja után
akadtam egy párra, amint egy korhadó 8 m magas törzs-csonkban az
odúját készítette. IV. 12-én a kész odúnál az egyik madarat láttam,
a bükk magas ágain dorombolt. Dorombolása a nagyfakopáncsénál
halkabb, lassúbb ütemű és jóval rövidebb volt. Sajnos a fészkelés későbbi
sorsát nem tudtam figyelemmel kísérni. Remélem, hogy fészkelését
gondos megfigyeléssel a jövőben sikerül a Börzsönyből bebizonyítani.

Gárdonyi Gábor

A havasi fülespacsirta. Magyarország igen sok helyét bejártam, de
havasi fülespacsirtát kizárólag egy helyen, Nyíregyháza környékén
találtam csupán. Nyíregyházától keletre, 6 km-nyire volt (nem tudom,

226

hogy jelenleg nincs-e feltörve) egy kb. 3000 kat. holdas ret, legelö, zsom-
békos, szikes t6, steppeszerüseg, aminek a neve jelenleg is Csäszärszälläs.
Itt találtam én meg, ott-tartozkodasom ideje alatt csaknem minden év ben
a havasi fülespacsirtát. Rendesen kis csapatokban volt, de négyes csapat-
nál sohasem találtam kevesebbet. 1925. febr. 14-én láttam, illetve találtam
belölük egyszerre egy csapatban a legtöbbet, kb. 30—32 db-ot. Rendszerint
be nem fagyott vizes, füves részeken, vagy kisebb tócsák mellett tartöz-
kodtak. Nem voltak nagyon vadaknak minősíthetők, mivel szabad szem-
mel is ki lehetett választani közülük a hímet, ami rendszerint csővégre
is került. A lövésekre sem repültek messze, ügyhogy egy-egy csapatból
több lövéssel többet is el lehetett ejteni. Az alábbiakban feltüntetem,
hogy mikor és mennyit lőttem belőlük.

Nyiregyhaza Mándi bokrok 1922. dec. 1. IL db
Nyíregyháza Császárszállás 1923. febr. 15 2 db
Nyíregyháza 1923. márc. 14 12 db
Nyíregyháza Császárszállás 1924. márc. 11. 2 db
Nyíregyháza Császárszállás 1925. febr. 14. 8 db
Nyíregyháza Császárszállás 1925. dec. 2. 2 db

Találtam még 1926., 1927. évben is, de többet nem lőttem belőlük.
1928-ban Nyíregyházáról végleg elkerültem, s így a mai napig több meg-
figyelést nem eszközölhettem. Ha a rét megmaradt ősi állapotában,
szántóföldi művelés alá nem került, bizonyosra veszem, hogy most is
és minden évben megtalálható ott ez a gyönyörű pacsirta faj.

Nagy László

Hollópár látogatása házi eb etető edényénél. A Jözsef-szanatörium
igazgatói épülete mellett Gyulán a láncrakötött juhászeb ólja előtt
levő etető, itató edényeket a park ezen részén fészkelő csókák szokták
látogatni. Bundás-t nem zav arja a maradékok felszedése, nyugodtan
fekszik ólja mellett. Az 1956. év igen hideg telén febr. 28-tól kezdődően:
állandóan egységes hótakaró fedte a talajt. A kutyaól környékének ritka
látogatói voltak 1956. febr. 17-én. Ez a hely tölgyfa-, szürkenyár erdő-
részlet, a ház felé eső szegélyén orgona bokrokkal szegett. 1956. febr.
17-ér du. 1/2 3—3 óra között (konyhában ültünk ebéd után) Dr. Gy.
BoLDIZSÁR, fiam, arra lett figyelmes, hogy Bundásetető edényéhez egy holló
szállt le (bizonyosan a hím) és az etetőedényben, valamint annak környé-
kén a havon szedegetett maradékokat. Kb. 5 perc múlva ugyanoda szállt
le egy másik holló (bizonyára a hollópár tojója) és mindketten ott keres-
géltek. Mindezeket BoLDIZSÁR fiam a hirtelen kihozott tävesövön át meg-
figyelhette. Mivel senki sem járt a ház előtt, nem zavarhatták fel ezen
óvatos madarakat a hómezőről.

+ Prof. Dr. Györffy István

Májusi fenyőszajkó észlelések a Sátorhegységben. 1959. május 21-én
a dorgói öreg fenyves mellett húzódó sűrű hieosban ket fenyöszajkot
(Nucifraga caryocatactes) figyeltem meg. A madarakat egy keskeny vágás

15* — 10 2271

mentén vettem észre és
vagy negyedóráig fi-
gyelhettem őket. Az
egyik példány erősen
nedves tollazatú volt és
felszállása helyén meg
is találtam a kis dago-
lyát, amelyben fürdött.
Mindkét madár bizal-
masan viselkedett, a
körülöttem levő fákon,
ugráltak, egyikük két-
három ízben jellegzetes
hangjátis hallatta. 1958.
május 10-én a fenti hely
közelében GYŐRY JENŐ-
vel láttunk egy távoli
lúcosba szálló mada-
rat, melyet akkor fe-
nyöszajkönak hatäroz-
tunk meg. Az idöpon-
tot es a környezetet
tekintve nem lehetetlen,
hogy ez a faj, ha nem
is rendszeresen, de neha
szorvanyosan költ is a
Satorhegység megfelelő
területein.

Schmidt Egon

Adatok a fenyves
cinege fészkeléséhez. A
fenyves cinege (Parus
ater) fészkelésérél szóló
megállapítások között a
sziklaüregben való költés, mint ritkaság szerepel. Eddigi megfigyeléseim
során úgy találtam, hogy a fenyves cinege nemcsak végszükségből vá-
lasztja fészkelőhelyül a sziklarést, hanem akkor is ide települ, amikor od-
vas fa és egyéb, fészkelőhelynek alkalmas üreg is van otthona környé-
kén. A Bükkben, Omassa fölött 1950. májusában egy vándorsólyom fé-
szek figyelése közben akadtam rá első ízben sziklarepedésben levő fész-
kére. Bánkúton, a forrásfoglalás terméskövei közé települt 1959 máju-
sában, holott öreg odvas bükkfák állnak a közelben. Ugyanezt tapasz-
talta Szapé LAsziò 1959. V. 10-én a Bükk-fennsík egyes töbreinel, ahol
‘a víznyelők kiálló szikláinak repedéseiben találta fészkét. GYŐRY JENŐ
közlése szerint a soproni Erdőmérnöki Főiskola kökeriteset választotta
1959. tavaszán fészkelőhelyül, ahelyett, hogy a parkban levő számos

41. ábra. Fenyőcinege fészkelő-ürege sziklában
41. Fig. Nesting-Cave of Coal Tit in a Rock
Nagymezö, Bükk, 10. May 1959.
(Photo: L. V. Szabó)

feszekodü egyikeben költött volna. Dr. Pdtkai Imre.

228

Bübos cinege a Bükkben. 1959. V. 8-4n a csurgôi erdészlak előtt allo
vörösfenyön egy élénken hívogató búbos cinegét (Parus cristatus)
figyeltem meg. A madar „türr, türr” szölama nagyon jellegzetes, mely
felismerését, illetve megfigyelését mindig megkönnyiti.

Dr. Patkai Imre

Bübos einke költese a Sätorhegysegben. 1958. V. 10-én két helyen,
Istvankut felett, majd a dorgöi fenyvesben is megtalältuk a bübos cinke
(Parus cristatus) fészkét. Mindkét alkalommal korhadt, ember magassag-
ban letört lucfenyő csonkjaban. Az egyiknél oldalt (1 m magasan), a
mäsiknäl felül volt a bejärönyiläs. Mindkét tojé kotlott a fészekben.
Egyhetes ottletünk alatt, az emlitett ket paron kivül még egy esetben
találkoztunk ezzel a fajjal. Szıss L. 1953—54. júniusában a telkibänyai
lucosban figyelte meg 10—15 peldänyban, a tokäri fenyvesben pedig
etet6 madarat latott. A bübos cinke tehat szörvänyosan költ a Sator-
hegység fenyveseiben .

Györy Jenö és Schmidt Egon

A kormosfejü cinege fészkelése a Satorhegységhen. 1959. V. 21-én
a dorgdi öreg lucosban fészkelve találtam egy kormosfejü baratcinege
(Parus montanus) part. A bejäronyiläs egy ember magasságban derékba
tort, kb. 17 cm átmérőjű lucfenyő oldalában volt, a földtől mintegy 140 cm
távolságban. A madár az odút minden valószínűség szerint, amint azt
róla Lovassy is állítja, maga készítette. Erre vall egyrészt a röpnyílás
szűk átmérője, másrészt az odú viszonylag csekély mélysége. Kisfako-
páncsot különben a dorgói fenyvesnek még a környékén sem észleltem.
A fészekben pár napos fiókák voltak. Amíg az odúnál voltam, a két öreg
madár állandóan a közelben tartózkodott és sűrűn hallatták jellegzetes
„de-de-de” hangjukat. Kb. 10 perc múlva azonban, bár négyen álltunk
a fészkes fától mintegy 15 lépésnyire, az egyik, nyílván a tojó többször
is besurrant a kicsinyekhez. A kormosfejű cinege minden valószínűség
szerint régi és rendszeres fészkelője a Sátorhegységnek és általában csak
a közönséges barátcinegéhez való nagy hasonlatossága révén kerülte el
a figyelmet.

Schmidt Egon

Kormosfejű cinege Sopron környékén. 1959 II. 6-án a határszéli Hideg-
víz völgyben végzett megfigyelések során a patakmenti fűz- és éger-
bokrok között két kormosfejű cinegére ( Parus montanus) lettem figyel-
mes. A hímet elejtettem, a tojó ellenben a lövés dörejére eltünt a meder
fölötti sűrű csalitban.

Dr. Pátkai Imre

Hajnalmadár a Bakonyban. 1957 nyarán többször mentem rovargyűjtő
kirándulásra a Bakony-hegységbe. Egyik alkalommal Csesznek község
melletti középkori vár romjait is felkerestem. A napos, kánikulai időben
figyelmes lettem egy hajnalmadárra (Tichodroma muraria). 1957. VII.
30-án délután 3 óra körül értem a cseszneki várhoz. A vár nyugati falán

229

le-fel repült a hajnalmadär, a fajra jellemzöen. Id6nkint meg-megkapasz-
kodott a kiällö köveken, hasadékokon, teregetve szärnyät. Körülbelül
10—15 pereig tartözkodtam a romoknäl, azutän pedig Gezahäzära foly-
tattam utamat, és ezert nem tudom, hogy mi törtent a tovabbiakban vele.

Papp Jenö

Fan fészkelő hantmadar. Szakirodalmunk egységesen foglal állást
abban a kérdésben, hogy a hantmadar (Oenanthe oenanthe) rejtett helyre
rakja fészkét, kő- és farakásokba, üregekbe stb., általában úgy, hogy
felülről a fészek mindig fedve legyen. 1958. V. 23-án nyílt helyre rakott
hantmadár-fészket találtam gyümölcsösünkben, Hajdúböszörmény hatá-
rában egy öreg almafán. A fa legalsó kettéágazásánál, a combvastagságú
nagy ágak tövébe rakta a fészket, kb. 170 cm magasságban, teljesen
szabadon, minden fedezet nélkül. Lehet, hogy a madárnak azért volt
bizalma a fához. mert lombkoronája minden oldalról leér a földre. VI. 5-én
3 kikelt fióka volt a fészekben, 14-ére már ki is repültek.

Dr. Sóvágó Mihály

Fan fészkelő vörösbegy. 1958. VII. 6-án Rajkan (Győr-Sopron m.)
a mosoni Duna egyik ligeterdejében Rapos PÁL ornitológussal észleltük
a vörösbegy fán való — tehát merőben szokatlan — fészkelését. A fészek
mintegy 40 cm-es átmérőjű szilfàn, annak sűrű, vékony oldalhajtásaira
volt ráépítve, meglehetősen nagy avarlevelekből készült aljazattal, a
földtől 160 cm-re. A fészek első tekintetre — elhelyezését nézve — énekes
rigóénak látszott. A benne levő 5 db. gyengén kotlott tojás azonban vörös-
begy tojásnak bizonyult.
Radeteky Jenő

Bojtorjánba ragadt vörösbegy. Az Aquila 1948—1951. kötetében
Vıpa BÉLA által közölt megfigyeléssel kapcsolatban hasonló esetet
észleltem vörösbeggyel 1958. XI. 7-én Diósjenőn. Egy út mellett levő
kis bojtorjánbokorban akadtam a szerencsétlenül járt madárra. A boj-
torján termésének kampós horgaiba akadhatott és menekülése közben
mindjobban belekeveredett, majd itt elpusztult a növény fogságában.

Gárdonyi Gábor

Az erdei szürkebegy fészkelése hazánkban. 1933. V. hó végén találta
meg dr. STUDINKA LÁszLó a szigetközi Lipót (Ásványráró) határában
az erdei szürkebegy (Prunella modularis) első hazai fészkét 5 tojással.
E madarat a régi szakirodalom elsősorban a hegyvidéki fenyvesek fész-
kelő madarának ismerte. STUDINKA, CHARTERIS és GILBERT felfedezése
igazolta, hogy e madár hazánkban, elsősorban a Szigetközben, távol
hegyektől, fenyvesektől is fészket. Fészkelési körülményeit azonban csak
a legutolsó időkben sikerült tisztázni. Peck ISTVÁN AGoSTON mosonmagyar-
óvári gimn. tanár az 1878. évben kiadott Mosonmegye Monographiája
című munkájában már megemlíti előfordulását, de ritka madárnak tartja,
ORTVAY Tivapar (Pozsonyvármegye Állatvilága) pedig csak a Kis-
Kárpátok vágásait, erdőit írja le a madár tartózkodási helyéül. A vár-

230

megye Duna menti részét, mint elöforduläsi helyet nem emliti. Fészke-
leseröl egyik kutatö sem ir. Az 1918-ban kiadott Fauna Regni Hungariae
szigetközi és csallóközi madarvilaganak adatait elsösororban Kunszr
KAroLy szolgáltatta, aki Csallöközsomorja Ornisza című tanulmányában
részletesen feldolgozta e vidék madärvilägät. O közönseges feszkelönek
tartotta a szürkebegyet a Duna mindkét partján. Sajnos, nincsenek
tőle származó fészkelési adataink. E vidék madárvilágáról DR. KEvE
ANDRÁS írt részletes munkát (Mitteilungen über die Ornis der Mittleren
Donau, Riga, 1940. IX. 5.), a szürkebegy fészkelésével kapcsolatosan
azonban ő is csak STUDINKA adataira támaszkodik. Kunszr KÁROLY meg-
figyeléseit CsiBa Lasos folytatta, aki számos adat felderítésével vég-
érvényesen tisztázta a szürkebegy fészkelési körülményeit. Megfigyelé-
seit ő is Csallóközsomorján (Csehszlovákia) kezdte, majd hazánk területén,
Rajkán és a Szigetköz nyugati részén, Dunakiliti község környékén, foly-
tatta. Sok adatot dolgozott föl. Adataiból kitűnt, hogy a szürkebegy
gyakori fészkelő faj ezen a vidéken.

Madártani megfigyeléseimet Rajkan és környékén 1948. év óta végzem.
Ez idő alatt 29 alkalommal találtam rá az erdei szürkebegy fészkére
anélkül, hogy annak keresésére különös gondot fordítottam volna.
Fészkét elsősorban a Duna ártéri erdeiben találtam meg, de gyakran
fészkel a vedötöltes külső oldalán, húzódó és a belső erdőkkel összefüggő
ligeterdőkben is. Fészkelési területéhez tartoznak a Mosoni-Duna part-
menti erdősáviai. Általában követi a Duna-vonalát, de nem terjed túl
Szigetközön. Gönyü vidékén már nem találták meg és nem került elő
sem a Hanságból, sem Sopron vidékéről. A szürkebegy fészkelési idő-
pontja május első felére esik. Legkorábban május 3-án, legkésőbben
május 25-én találtam fészkére. Június végén költ másodszor. Fészkét
alacsonyan, (2 m magasságig), mindig jól rejtett helyen építi. Szereti a
sűrű, vagy iszalaggal benőtt alacsony bokrokat, a szilfa seprőszerűen
sűrű oldalágait, a vadkomló által beszőtt fatörzseket, oldalágakat, de
megtaláltam fészkét rőzsekötegekben, folyóhordta szeméttel betakart
bokron, elhagyott nádkunyhó tetőszerkezetében, tuskón, száraz csalán
szárai között. Fészkének alapanyaga mindig moha. Kívülről száraz fű-
szálacskákat, vékony ágacskákat épít bele. Csészéje legtöbbször szintén
moha, kevés szörszällal. Tollat fészkében sohasem találtam. Toiäsainak
száma az első költésnél 5—6, (egy alkalommal! 7-et találtam), második
költés esetében 4—5. A tojások színe kekeszöld. Hasonlitanak a kerti
rozsdafarkú tojásaihoz, de friss állapotban annál sötétebbek; a tojáshéj
szemcsézete durvább, a héj vastagabb, nehezebb, nem annyira fényes.
A rozsdafarkú tojásainak héjsúlya száraz állapotban rendszerint 0,12 g,
a szürkehegye viszont 0,14 g. Az erdei szürkebegy szigetközi fészkelése
bizonyára szorosan összefügg a madárnak az Alpokban és Kárpátokban
található élettájaival. Vonzó hatással van e madárra a Duna árterületei-
nek bőséges rovarvilága. Feltehető, hogy e hegyvidéki hatás hazánk
más területén is érvényesüi és a szürkebegy fészke megtalálható az Alpok
keleti lejtői és az északi határvidék nagyobb folyóinak (Dráva, Rába,
Sajó, Hernád, Bodrog, Tisza) mentén is. Ennek felderítése a madárfauna-
kutatás további feladata. Rapos Pál

231

(oqezg "A ‘I 109004) | A
ODE DONE 16 YONGE!

nouodg abpay fo isan “bug "ER
ayzsaf hbagayınzs Pp ‘DIQD "ep

(9082S "AT :0J0Ud)

okay

o
a

‘6961 aunf “Te "INT
nowody abpay fo wnqvy ‘bug

y fibaga

ınzs

VARO

1qp

"or
GF

A szürkebegy fészkelése a Bükkhegysegben. Elöször 1958-ban vizsgäl-
tam at tüzetesebben a Bükk fenyveseit. Június 17-én figyeltem meg a
fennsik töbreibe telepitett fiatai lucosban énekl6 szürkebegy himeket.
Területemen három par jelenlétét állapítottam meg a fenyőfák csúcsán.
éneklő hímekről. Valószínűleg már a második költés tartott. Az idén
ugyanezen terepen főleg a keresztcsőrűek, királykák, fenyvescinegék,
méginkább a csízek kötötték le figyelmemet, s a közeli fiatal lucosból
kihalló éneket többször is ökörszem énekének véltem. A töbör Ny-i oldala
sziklákkal teliszórt, mélyén kis rét, s mint az orgonasípok, folyton nagyob-
bodó fiatal lucfenyők sorakoznak a lejtős perem többi részén.

1959. VI. 21-én a máj. 24-ér megfigyelt hím süvöltőt hiába keresve
leültem a hatalmas csízes fenyő elébe, s ekkor veszem észre, hogy egy
hím szürkebegy (Prunella modularis) énekel az egyik kis fenyő csúcsán.
Váltogatta helyét, de egyet különösen előnyben részesített. Egyszerre
hirtelen lecsapott, s a tisztás legszélén aränylag külön álló két kis fenyőfa
sűrűjébe tűnt el. Néhány perc múlva újra előbbi helyén énekelt. Ezt
mégegyszer megismételve, gyanút togtam. A két kis különálló fenyő
közül az egyik 2,5 m magas fácskán alig 60 cm magasan, ahol a fenyő-
fácska rendellenesen elágazott, s az így keletkezett villát még két kis
oldalág tette alkalmasabbá fészkelésre, meg is találtam a 4 tiszta tojást
tartalmazó fészekaljat. A fácska D. felé nézeti, de az erős fény nem hatolt
be a sűrű ágacskák közé, s a fészek csak az ágak széthúzása után vált
Játhatóvá. A fészek a fatörzs és az említett ágak közé jó tömötten épült
be. Alapanyaga: aránylag vastag, száraz fenyőgallyacskák, sok száraz
fűszál, majd bőven moha, újra fűszálak, s megint moha. Csészéje őz-,
illetve szarvasszőrrel vastagon van igen szabályos, kissé szűkülő peremű
félgömbformában kibélelve. A fészek csészéje és mélysége is 4,5 cm.
A szűk, mély csészét első pillanatra üresnek láttam. A négy kékeszöld
tojás közül egy egészen frissnek látszott, 3 kissé piszkos; valószínű az
előző napi eső szennyezése okozta. A fészkes fácska mögött kb. 3 m-re
kezdődik a 4—5 m magas fiatal lucos, a hím éneklőhelye ; leggyakrabban
kb. 10 m-re énekelt a fészektől. A tojót egy pillanatra láttam ebben a
sűrűségben. Az erdei szürkebegy éneke engem az ökörszem, házi rozsda-
fark és vörösbegy énekének érdekes keverékére emlékeztet.

Az irodalomban szereplő fenyves költőhely eddig még nálunk nem volt
ismert. Megfigyelésemmel egyidőben GyörY J. és ScHMIDT E. a zempléni
hegység fenyveseiben találkoztak vele hasonló biotópon, költési időben.
A hazai, már régebben ismert Duna-ártéri fészkelés körülményeivel érde-
kes összehasonlításra nyílik alkalom. Az idén még két pár jelenlétét
állapítottam meg megfigyelési területemen. A talált fészekalj bizonyára
második költés. A fészek a Madártani Intézet gyűjteményébe került.
A tojások szállítás közben — sajnos — megnyomódtak, s így csak hibásan
lehetett kipreparálni azokat.

Szabó László Vilmos

A havasi szürkebegy előfordulása Vas megyében. 1959. II. 1-én reggel
frissen esett hó fedte Szombathely határát, amikor is az egykori, el-
hagyott ún. Kukullói major helyén, az ottani csádés-bodzás részen, isme-

233

retlen madarhangra lettem figyelmes. Rovid keresés utän megtalaltam
a vadrézsabokorban ülö Prunella collaris-t, melyet egész közelröl hosszabb
idő át figyelhettem. Ez az első biztos adatunk a havasi szürkebegy
Vas megyei előfordulásáról.

Csaba József

Havasi szürkebegy a Városligetben. Csonttollú-madarak gyürüzése
közben 1959. I. 18-án a budapesti Városliget gyepén egy magános havasi
szürkebegyet (Prunella collaris) figyeltem meg.

Dr. Pátkai Imre

Nyári csíz adatok. A csíz (Carduelis spinus) 1959 tavaszáig úgy szere-
pelt madárfaunánkban, mint rendes átvonuló és téli vendég. Ez év tavaszán
azonban sikerült költését bizonyítani. Az erről szóló beszámolót kötetünk
141. lapjain olvashatjuk. További említésre méltó adatok tanúskodnak
arról, hogy a csízek ezévi viselkedése jelentősen eltért az előző évek
törvényszerűségeitől, mert gyűrűző munkatársaink rendszeresen meg-
figyelték jelenlétüket főleg a budai hegyekben, az egész költési időszak-
ban. Fészket nem találtak ugyan, de június 20-án Szapò IMRE Balaton-
lellén talált fiait etető csiz párt, majd Bozzi TiBoR a budai Zugligetben
látott kirepült fiatalokat. Budaörsön július 5-én magam is találkoztam
egy öttagú csapattal. Ugyanekkor Kovács JÁNos gyűrűző munkatársunk
9 példányt fogott a Kamaraerdő közelében fekvő gyümölcsösében és
közülük egy fiatal hímet Intézetünk volierje részére átadott. Ez a fiatal
madár még teljesen tojó színezetű, kivéve farktollainak élénk sárgás
színét. Július végéig nevezett munkatársunk összesen 34 csízt jelölt,
túlnyomó többségében fiatalokat. Pilisborosjenön, Bökaı BÁToR munka-
társunk közlése szerint július 11-én mutatkozott 5—6 csíz, melyek „min-
den valószínűség szerint a szüleiket követő és a környéken kikelt fiatalok
voltak". Fenti adatok azt bizonyítják, hogy az 1959-es év rendkívül
szélsőséges időjárása a költőterület megválasztására is hatást gyakorolt.

Dr. Pátkai Imre

Májusi süvöltő előfordulása a Bükkhegységben. 1959. V. 24-én a Bükk-
fennsík egyik fenyvesében egy süvöltő hangjára lettem figyelmes. Kis
idő múlva meg is jelent egy középkorú fenyő csúcsán és állandóan hívo-
gatott; majd hirtelen beröpült az öreg fenyvesbe és állandan hívogatva
haladt tovább. Onnan egy fiatalosba váltott át, maid egy bükkös szélén
szedegette a fiatal hajtásokat. Ezután ismét visszatért előbbi őrhelyére,
s ezt kétszer megismételte. Ezután még két alkalommal kerestem ezen
a helyen a süvöltőt, de nem sikerült többet megfigyelnem.

Szabó László Vilmos

A bajszos sármány nyári előfordulása Budaőrsön. 1959. VII. 5-én
Budaörs határában az Odvashegyen a nap folyamán többízben talál-
koztam egy hívogató hím bajszos sármánnyal ( Emberiza cia). Megfigye-
lésemhez csupán annyit fűzhetek hozzá, hogy a bajszos sármány első
Budapest környéki észlelése, helyesebben gyűjtése ugyancsak nyári
időszakra (1860. VIII. 1.) esett (DREHER). Dr. Pátkai Imre

234

Bajszossarmany fész-
kelése a Biikkben. 1959.
VII. 30-án a Belko
szikläs, kopar, deli lej-
töjen mintegy 700 m
magassägban, a szürke-
begy s a kerti rozsda-
fark enekehez hason-
lithaté érdekes madär-
enek ütötte meg a fü-
lemet. Messzelätömmal
a hang irányában ha-
marosan felfedeztem a
kövek között, kis cse-
nevesz bokroeskan
eneklö bajszos sarmany
(Emberiza cia) himet.
(Mivel éppen túrát
vezettem, a továbbiak-
ban megfigyelésre nem
volt alkalmam. A szó-
banforgó napon reggel
1/2 7 órakor vettem
észre. Néhány percig
hallgattam énekét
mintegy 25 mtävolsäg-
ról, kis ideig még tol-
lászkodott, majd K-felé
több mint 100 m tá- 44. ábra. Bajszos sármány élőhelye a Bélkő déli lejtőjén
volságban eltünt a 44. Fig. Habitat of the Rock-Bunting on the southern

karsztos leitő szikla- Slope of Bélkő
kibúvásai mögött.) Bükk, 1. Aug. 1959.
Aug. 1-én újra felkeres- (Photo: L. V. Szabó)

tem a Bélkövet, hatal-

mas ködben sokáig ke-

restem a hímet, előbb látott helyén azonban nem találtam. Átjártam a jel-
legzetes sziklalepesös kopár lejtőt, de baiszos sarmänyt nem sikerült észre-
vennem. Végre a Bélkő déli oldalában elkezdett kőfejtő fölött (ahola Bükk
hegység alapját alkotó palát fejtik) ..ci-ci” hívó hangra lettem f:gyelmes. Egy
sombokor tetején meg is pillantottam a csőrében sáskát szorongató anya-
madarat, amint állandóan ismételte féltő bangját. Elrejtözködve kb.
egy negyedóráig figyeltem az előbbi helyen, majd egy sziklataréjból
kiálló berkenyére szállt. Innen sem mozdult 10 percig, gyanusan nézegetett,
s közben állandóan hivogatott. Végre megnyugodott, s kb. 10 m-re le-
felé repülve eltünt. A kérdéses helyre menve éppen elszállott az etetés-
ből. Rövid szemle után meg is pillantottam a fészket, melyben három
pihés hátú, lassan tokosodó fióka húzódott meg. A fészek a sziklataréj
egy kis kiugrása alatt készült. Fölülről deres csenkesz (Festuca glauca)

235

csoméja hajlott ra, kétoldalt lappangó sás élénkzöld (Carex humilis)
levelei rejtették. A fészek anyaga: kívülről vastagabb, belülről vékonyabb
száraz fü, a csésze igen finom vékony gyökérkékkel bélelt.

A fészek éppen átmeneti helyen áll, kb. 650 m magasan. A terep fölfelé
már teljesen áttekinthető barázdált csenkeszes-lappangó sásos pannóniai
lejtő, délre pedig mindegyre sűrűsödő karszt-bokorerdőbe megy át.
A fészek tájékán már több a bokor, főleg a som, berkenye, varjútövis, gala-
gonya, rézsa, egy-két molyhos tölgy, s a sziklalépcsők szélén, ill. szögletei-

45. ábra. Bajszos sármány fészke fiókákkal
45. Fig. Nest of Rock-Bunting with Youngs
Belkö, Bükk, 1. Aug. 1959.
(Photo: L. V.'Szabö)

236

ben cserszömörce bo-
zötja. Jellegzetes me-
diterran jellegű taj. A
fészek közeleben mu-
tatja ezt a borzas vértô
(Onosma Visianii), il-
lir-pannoniai, s megin-
kabb éppen ezen a he-
lyen megtalált szirti
pereszlény (Satureja
thymifolia), egy mäsik
illír, s nálunk itt a Bél-
kövön fölfedezett preg-
laciälis reliktum nö-
venyfaj. A Tornyai
Karszt bajszos sarmäny
(1. DanpL Aquila 1958.
évf.) megfigyelései nyo-
man mar nehäny éve
jartam ezen a terepen.
Akkor kövi rigöt is
lattam, de bajszos sär-
mänyt nem sikerült ta-
lälnom. A Belkö hatal-
mas, élére allitott szik-
lagerince erdekes bio-
töpvälasztö vonal.
Eszakra juhar-körises,
es härs-körises szikla-
erdők, majd lejjebb
bükkösök, déli oldalán
pusztafüves lejtő, mely
lassanként mindin-
kább karszt-bokorer-
dőbe megy át, végül
tölgyes nyúlik a völgy
aljáig, kivéve a keleti
részen, ahol már mind-
két lejtő erdős, s a déli
oldalon is van bükkös

a völgy felé. A Belkö nyugati homlokätöl mintegy 2 km hosszüsäg-
ban nyúlik el ez a jellegzetes biotöp, ahol a bajszos sarmäny fészkelése
sejthetö volt.

A feszek megtaläläsa utän rejtekhelyröl sokäig figyeltem meg az ete-
test. Mindkét etető szülő csőrében messzelátóval jól megfigyelhettem az
eledelt. Minden alkalommal sáskát, illetve néhányszor szöcskét tartottak
csőrükben. Mivel fényképezésre a délutáni nap nem volt alkalmas, más-
nap, aug. 2-án harmadszor is felkerestem a fészket. 8 óra tajban érkeztem
föl, s elég zajjal ugrottam le a sziklalépcsőről a fészek alá. Nagy meg-
lepetésemre a tojó a fiókákon ült, védve őket a lassan erősödő K-i nap-
sugárzás ellen. Alig 1 m közelről sikerült lefényképeznem. Három
felvételt készítettem. Amikor kiröpült, a sziklára esve verdesett, jelleg-
zetes mozdulatokkal, fájdalmas hivogatóval .... Később még 10 óra
tájban is a fészken találtam, ekkor azonban már rögtön kiröppent, újra
bénának tetetve magát. Az etető madarak a mintegy 45 fokos szikla-
lejtőn a fészektől lefelé 2—3 méterre lopakodva szálltak le a kôre, s
lépcsőről lépcsőre szökkelve, óvatosan bújtak be a fészekbe. Etetés után
az ürülekesomöcskäkat gondosan elhordták. Megfigyeléseim közben a
fiókák néhányszor a fészek szélére ejtették ürüléküket, a szülőmadarak
ezeket is gondosan eltakarították. Mindig bokrok tetejéről, főleg száraz
ágról közelítettek, táplálékért viszont a kopár füves, magasabban "elterülő
lejtőket használták, ahol bővebben volt sáska, szöcske. A hímet élénkebb
vörösesbarna alsaja, lesimított, élénk sta ikoe csikos feje különböz-
tette meg a tojötöl, melyet faköbb barna alapszinü, fejen elmosödottabb
rajzolatü, s rendszerint felborzolt tollazatü fejeröl ismertem meg. Zavaräs
utan elöször mindig a tojò ment etetni, majd a him követte. Aränylag
nem túl gyakran etettek. [gaz viszont, hogy jókora sáskákat, szöcskeket
szedtek össze, másrészt a zavarás is hatással volt ezekre az óvatos mada-
rakra. A bajszos sármánynak mindössze egy párját sikerült megtalálnom
ezen a nagy terepen. Az állomány megállapítására majd a tavaszi meg-
figyelés lesz a döntő.

Hasonló terepen együtt látott fajok még: erdei pityer, a füvesebb nyílt
terepen szép számmal. A bokrosabb részen: mezei poszáta 1—2 pár
(egy üres fészkét találtam), több kenderike pár (2 kiröpült fészkét talál-
tam). Táplálkozásra feljár még a szomszédos biotópokból: csilp-csalp
füzike, kerti rozsdafark, szürke légykapó, széncinegék stb. A citrom-
sármányt más időben gyakorinak tartom itt. Igen érdekes volt mindhárom
nap megfigyelni a hatalmas molnár fecske csapatot a völgyben. Föl-
folesaptak, s közvetlenül a karsztos bokros füves terep fölött alacsonyan
vadásztak. Főleg a most virító gurgolya (Seseli) ernyős virágán szép
számmal táplálkozó, s fel-felrepülő légyféléket, méh- és darázsféléket
kapkodhatták el, de bizonyára az ugró, röpülő sáskákból is lakmäroztak.

A fiókák közül egyet elhoztam. A Madártani Intézetben (DANDL JOZSEF)
sikerült felnevelni az eleven, mindig éhes torkú, kérő, kis bajszos sármányt.
Ez a megfigyelés legyen biztatás arra nézve, hogy hazánk karsztos kopár
terepeit, főleg a Budai hegyek, a Pilis, a Gerecse, a Vértes, a Bakony
mészkő-, illetve dolomitlejtőit tartsuk szemmel.

Szabó László Vilmos

237

Szokatlan időben éneklő citromsarmany. Närai községben 1958. märeiu-
sanak elsö napjaiban ketizben is megfigyeltem, hogy reggel 8 öra körül,
erös havazäs közben az Emberiza citrinella tavaszi énekét hallatta. Hason-
lót észleltem a szombathelyi mezőn március 12-én, amikor 1/2 6 órai
alkonyatkor a hótorlaszokat okozó hideg (— 5 C") északnyugati szél és
havazás ellenére hosszan énekelt egy citromsármány. Csaba József

Néhány madártani megfigyelés egy magyarországi üdülés folyamán.
A balatoni hajókat a sirály-csapatok rendszeresen kísérik. Ezek túl-
nyomó részét dankasirályok ( Larus ridibundus) teszik ki. 1959. VIII. 17-i
hajóutunk alkalmából Balatonfüred és Tihany közt közöttük 4 öreg
kis sirály (Larus minutus) és 3 ezüstsirály (Larus argentatus) is akadt.
Az utóbbiak közül egyik öreg, másik félig ivarérett, a harmadik pedig
fiatal volt. A visszafelé megtett hajóúton a dankasirályok közt 3 öreg kis
sirály és 1 félig ivarérett ezüstsirály mozgott. Az utóbbit támadta meg
a nagy halfarkas ( Stercorarius skua), amint ezt külön cikkben megírtam.
1959. VIII. 18-án hajónkat Balatonalmádiból kiindulva Alsóörsön át
Siófokra ismét 3 öreg kis sirály és 1 félig ivarérett ezüstsirály követte.
A visszafelé megtett úton 5 kis sirály — köztük 4 öreg és 1 fiatal —
továbbá 3 ezüstsirály — köztük 1 öreg, 1 félig ivarérett és 1 fiatal —
kísért. Feltünő, hogy a dankasirályok közt csak elvétve akadt fekete
farokszegélyű fiatal példány.

1959. VIII. 22-én megfigyeléseimet a Pilis-hegysegben a Ságvári-
Menedékház (Pomáz) alatti erdőírtásban végeztem. 8 órakor hirtelen a
nagy fülemüle (Luscinia luscinia) hallatta szüntelenül hívó hangját.
2 perc után elhallgatott, s bár még egy órát tartózkodott ezen a helyen,
hangját többé nem hallottam. Nyílván átvonuló példányról van szó,
mely a hegyoldalban egy kis patakmenti bokrosban rövid pihenőt tartott.
Ugyanezen a napon éneklő fenyvescinegét (Parus ater) észleltem egy
tölgyes-bükkösben. Részemre ez újdonság volt, mivel ebben az időszakban
Csehszlovákiában ezt a fajt csak fenyvesekben figyeltem meg. 1959. VIII.
24-én a Dömös feletti nagy bükkösökben két helyen is észleltem éneklő
kis légykapót ( Ficedula parva).A Prédikálószék kilátója felett egy keringő
kígyászölyvet (Circaétus gallicus) közelről figyelhettünk meg. Az alattunk
nyúló meredek hegyoldal egyik lombkoronájából állandóan hallottunk
ugyanekkor egy fiatal ragadozó magas és erős hangját. A kígyászölyv
ismételten visszatért erre a helyre, így valószínűnek tartom, hogy a
fiatalja lehetett ott. Ugyaninnen megfigyeltem még egy barna kányát
(Milvus migrans) és egy vörös kányát (Milvus milvus). A dobogókő-
menedékház felé visszatérőben a Rám-szakadékban több hegyibillegető
( Motacilla cinerea), a felső szakaszában pedig egy vizirigo (Cinclus
cinclus) tartózkodott.

Végül 1959. VIII. 28-án Budapesten, a Gellérthegy felett egy öreg
ezüstsirályt (Larus argentatus) láttam. Dr. Fr. Balát( Brno)

Madártani megfigyelések Máramarosban (Románia). Az 1958. évi nemzet-
közi gólya-számlálás alkalmából IV. 29-én kikerékpároztam Hosszú-

mezôre, ahol több mint egy évtizede fészkelt a gölya (Ciconia ciconia),
és mint egyedüli biztos fészkelését tudtam Bocskötöl Kisteesöig a Tisza
balpartjan. 4 gölyät talältam a faluban, az egyik par a falu közepen levo
kultürhäz kéményére kezdte hordani a fészekanyagot, a masik par
esak kerülgette a tavalyi kéményt, ahovä a gazda kupolat helyezett a
gólyák fészkelésének megakadályozására. VARGA SANDOR barátomtól érdek-
lődtem a gólyák itteni története felől. Az ő és a gazda — akinek kéményén
évekig feszkelt a gólyacsalád — elbeszélése szerint itt a negyvenes
évek elején telepedett meg egy gólyapár. Az első két évben diófán fész-
keltek, majd egy nyári vihar elpusztította a fészket két fiókával együtt.
A következő évben újra visszatért a pár, és a ház kéményére rakta fész-
két, ahol minden évben szerencsésen is költött, 1957-ben még két fiókát
neveltek. Érdekes, hogy nem telepedett meg több pár, habár a fészkelési
idő alatt a falu határában táplálékot kereső gólyák száma mindig több
volt, gyakran 10—12 egyedet is számláltak.

VII. 28-án újra kikerékpároztam Hosszúmezőre, hogy lássam az ered-
ményt. A falu előtti nedves réten 4 gólyát vettem észre. A falu felől
17 gólya vitorlázott át fajtestvéreik felett, majd ezek is követték társai-
kat, sígy 21 gólya kihúzott a Tisza felé, eltüntek Máramarossziget irányá-
ban keletre. VARGA azzal fogadott, hogy sajnos ez évben a gólyák első
ízben maradtak el a faluból, mint fészkelők. A régi pár a fent említett ok
miatt nem fészkelt, az újat a kultúrház kéményén, hogy mi zavarta meg
ismeretlen. Egész nyáron át láthatók voltak a réteken, valószínűleg a
Tisza-jobbpartján fészkeltek. Pár óra múlva ismét megjelent a gólya-
csapat, 31 egyedre szaporodva. Máramarossziget felől jöttek és nyugatnak
repültek a Tisza mellett. Ezek szerint Máramarosszigetről északkeletre
még fészkel gólya a Tisza-jobbpartján. VII. 31-én ismét láttam Mára-
marossziget felett 4 gólyát. Ezek is lefelé repültek a Tisza-völgyön.
VIII. 11-én Borsán figyeltem meg 12 gólyát. A Priszlop-hágó felől jöttek,
a Visó folyása mentén szálltak, TO 500 m magasan a falu felett. Tàv-
esövel követtem 6ket, amig el nem tiintek Felsévisé iranyaban. VIII. 23-an
reggel a borsafüredi túrista szálló konyhájában találkoztam egy fiatal
gólyával. A szemtanúk elbeszélése szerint kora reggel nagy csapat gólya
repült keletnek, a Priszlop-hágó felé. Ebből a csapatból származik a kis
sebesült, elpusztult társával együtt (a vihar neki sodorta őket a telefon
vezetéknek). A csapat sokáig keringett felettük, majd tovább folytatta
útját. Úgy látszik a Radnai "Havasoktól északra fészkelő gólyák a Prisz-
lop-hágón át hagyják el a Kárpát-medencét. A negyvenes évek végén

| Vörösmarton fészkelt még gólya, az utóbbi években azonban onnan

is elmaradt. Taracköztől lefelé már sokkal gyakoribb volt a gólya fész-

kelése a Tisza mentén.

1958-ban végleg megsemmisült Máramaros legnagyobb szürkegém

\( Ardea cinerea) telepe. Egy hatalmas nyárfán volt a gémfalu. Amióta

emlékezem, itt Vörösmarton fészkelt a szürkegém. Volt olyan kedvező

‚ev, amikor 30-at is meghaladta a lakott fészkek száma. Számuk már a
"háború alatt nagyon megfogyatkozott, majd az 50-es években a szigeti
" vadászok irtották őket, attól sem riadva vissza, hogy a fészekből lőjjék
\ki a fiatalokat, pedig sok kárt sehol sem okozott, mivel! csak a Tisza, Iza
|

239

és a Mara szeméthalait pusztította. Ritkán találkoztam a Mara felső
fo yasanal pisztrangos vizeknél velük. Ezek voltak, amelyek érzékenyebb
károkat okozhattak, mivel halastó a környéken nincs. Ertesiilésem szerint
1957-ben 3—-4 pár fészkelt még a megcsonkított fán. A nyárfa kipusztult
és 1957/58. telén kivágták, így én 1958-han már egy fészkelő párt sem
találtam Vörösmarton.

1958. V. 3-án láttam az utolsó Bombycilla garrulus-t gyümölcsös-
kertben Máramarossziget mellett. Még pár adattal szolgálhatok a Radnai
Havasok erdőhatár feletti részeiről is. A Radnai Havasokban a Prunella
collaris mindenütt megtalálható. Szokatlan mennyiségben figyeltem
meg a Nagy Pietrosz és a Rebra sziklás csúcsain. Régebbi felegyzéseim
is arról tanúskodnak, hogy itten e madárfaj dominál, pl. 1958. VIII. 12-én
a Mosolygó-tótól a Nagy Pietrosz csúcsáig 15 példányt számoltam meg,
ugyanekkor csak 1 par Phoenicurus ochruros-t és 1 Falco tinnunculus-t
láttam. Hasonló volt a számuk a fenti két csúcs közötti nyeregben is.
Nagy részük repített fióka, amelyeket a szülők még etettek. A Rebrát
elhagyva elmaradtak, 2 nap után az Unökö oldalán láttam ismét pár
darabot. Az erdőhatár felett a házi rozsdafarok mindenütt megtalálható.
A ragadozók közül leggyakrabban látható a vörös vércse, különösen
az elhagyott juhkosarak helyén tenyésző havasi lórom (Rumex alpinus)
állományai felett szitál. 1957. VIII. 6-an Aquila chrysaëtos a legelő marhák |
mellől szállt fel. 1957. IX. 1-én a Puzdra alatti nyereg felett 5 Buteo.
buteo és 1 Circus sp. húzott át 2 perc idő leforgása alatt. A Corvus corax
nem gyakori, de állandó madara a Radnai Havasoknak. Leggyakrabban |
találkoztam hollóval a Repede, Puzdra és Korongyos környékén, ahol a
legeltetés is a legintenzívebb. 4 db-näl többet egyszerre sohasem észlel-
tem, mig a Déli Kárpátokban, így a Bucegi-ben és a brassói Cenken
(Timpa) 8—10 darabot is láttam együtt. 1957. VIII. 7-én a Galac-csúcs
alatti kis tavon, kb. 1900 m magasan 3 Anas platyrhynchos-t figyeltem
meg egészen közelről. Másnap ettől a tótól kb. 200 m-re egy kisebb
állóvízen újból 2 tőkésrécét reppentettünk fel. VIII. 23-án a Korongyos
alatti tavon 5 récét láttam, de a fajt nem tudtam megállapítani. 1958.
VIII. 12-én a Rebra oldalán a csúcstól 80 m-re (kb. 2200 m) 2 Charadrius
morinellus-t láttam. Az egyik a földön bevárt 8—10 m-ig. Ha közeledtem
hozzá, nem repült fel, csak tovább futott és újra bevárt, míg társa két-
szer is elrepült felettünk kb. 50 m magasan. Sajnos a róla készült fénykép-
felvétel rosszul sikerült, de abból is megállapítható, hogy valóban havasi
lile volt. Béres József |

1958. évi madártani feljegyzések Palics (Jugoszlávia) környékéről.
Az 1958. esztendőben a madarak életében az időjárásnak és a vízviszo-
nyoknak különösen nagy szerepe volt. A kora tavaszi szeszélyes időjárás
igen megviselte az éneklő madarakat. Helyzetük sokszor válságos volt. |
Kisebb havazások miatt még IV. 23-án is észleltem csonttollúakat ( Bomby-
cilla garrulus), ennek ellenére IV. 20-án a balkáni gerlék ( Streptopelia
decaocto) megkezdték a költést. Tavasszal a vízállás igen magas volt.
A nyári forróság hatására azonban a Palicsi-tó víze igen elapadt. Az így,
keletkezett sekély partokat ezrével lepték el a lilék, cankók népes csapatai.

240

Januárban és februárban hideg idő uralkodott. Januar végén ho is
esett. Ekkor egy vándorsólyom ( Falco peregrinus) vendégeskedett pár
napig a tó környékén.

II. 2-án jelentek meg a fenyőrigók (Turdus pilaris).

Márciusban az időjárás szeszélyes, többször hó hullott, csak 28—29-én
lett végre szép az idő. A II. 15-én megérkezett bibicektöl (Vanellus vanel-
lus) hangos a kaszáló, a seregélyek (Sturnus vulgaris) száma is megszapo-
rodott. A tavon sok a szárcsa ( Fulica atra), barázdabillegető ( Motacilla
alba), és kis poling (Numenius phaeopus)-ot is észleltem ezekben a napok-
ban. A vetési varjak (Corvus frugilegus) szàma megfogyott. Szabadkan
sok a csonttoll (III. 28.).

Áprilisban az idő lassan felmelegszik. IV. 2-án megjöttek az első füsti
fecskék ( Hirundo rustica), búbos banka (U pupa epops). A tavon kontyos
récét ( Aythya fuligula), barátrécét (A. ferina) és tőkés récét ( Anas
platyrhyncha) észleltem. IV. 6.: Megjöttek az első gólyák (Ciconia ciconia).

Mäjusban szép, napos, meleg idö. V. 1-én az elsö gerlék (Streptopelia
turtur) és a sargarigök (Oriolus oriolus ) is megérkeztek. A réten sok a vörös
gem (Ardea purpurea) es az üstökös gem ( Ardeola ralloides).

VI. 23-án a kuvik (Athene noctua) fiókái mutatkoznak.

Júliusban az időjárás száraz, meleg. A tó vize igen leapadt. VII. 3-an
a Szelevenyi-erdöben — 5—6 km-re a Ludasi-tötöl keletre — rengeteg
a csóka (Coloeus monedula), kék vércse ( Falco vespertinus), szarka (Pica
pica). FERNBACH JANossal a hollé (Corvus corax) evezöjet talaltuk meg.
VII. 12-én 4 fiatal gólya (Ciconia ciconia) tartózkodott a kaszalon. Bille-
getö canköt ( Actitis hypoleucos) és kis esert (Sterna albifrons) észleltem.
VII. 15.: megjelent az első nagy pöling (Numenius arquatus) csapat.
VII. 16.: 1 sarlösfeeske ( Apus apus) jelent meg a to felett; VII. 28.: sok
az üstökös gem, kisebb szamban kis köcsag, erdei, piroslabu és billegetö
canko.

Augusztusban a forrösag tovabb tart. A cankök és lilék most mar
ezrével lepik el a tó partját. VIII. 1.: Hatalmas csapat bibic (300—500) ;
VII. 3. kanalas gémek (Platalea leucorodia); VIII. 9.: rengeteg üstökös
gem, sok a szürke- és vörösgem, cankö, lile, küszvägö csér, kormos szerk6 ;
egy kilences apro partfutò (Calidris minuta); VIII. 12.: havasi partfutok
(Calidris alpina); VII. 15—25.: vonulnak a sarlösfecskek.

Szeptemberben a nagy szárazság miatt a tó vize alacsony. IX. 2.:
hatalmas sarlósfecske csapat vonul, sok a füsti- és partifecske.; IX. 4.:
reggel újra sarlósfecskék; IX. 13.: sok fecske. Van még üstökösgém,
vörösgém, szárcsa, dankasirály, Charadrius dubius, Anas querquedula
IX. 29.: Palicson gerle.

Októberben az idő lehült: X. 7.: a balkáni gerle fészke 2 tojással; X. 11.
a tavon sok a füsti fecske, barázdabillegető, piroslábú cankó; X. 16.:
sok sárszalonka (Gallinago gallinago); X. 19.: 1 Lanius excubitor; X. 26.:
43 nagy póling.

Novemberben. az idő lehült, de nem fordult nagyon hidegre. XI. 1-én
a következő fajok voltak a tónál Galerida cristata, Motacilla alba, Alcedo
atthis, Circus aeruginosus, Anas crecca (40), Gallinago gallinago; XI. 2.:

16 Aquila 1960-61. — 10 241

hatalmas csapat Turdus pilaris, sok bibic; XI. 4.: megjelentek a Pyrrhula
pyrrhula-k.

Decemberben hideg idő, csapadék nélkül. Többször erős fagy. XII.
7-én a tavat jégpáncél borítja, megfigyelve: Alcedo atthis, Botaurus
stellaris, 1 Numenius arguatus; XII. 16-án Anser albifrons-ok jelentek meg.

Mikuska József

Madártani hírek Izraelből. 1958. IX. 29-én sikerült a Hule-ban az
Ardea goliath-ot megfigyelnem. Izraelben ritka átvonuló ez a madár,
mégis a lecsapolás után ismét meglátogatta a kicsire lefogyott rezervá-
tumot. Néhány éve arról írtam, hogy a Turdus merula itt mennyire
óvatos és kerüli az emberlakta környéket. Nos, ez a helyzet 1958-ra meg-
változott. Több megfigyelés tanúskodik már amellett, hogy a feketerigók
— hasonlóan európai testvéreikhez — beköltöznek a városok kertes, fás
részeibe. Itt a száraz időjárás tovább folytatódik (1958. IX. 22.) , de ez
nem igen zavarja madarainkat. Nagy számban jöttek átvonuló és telelő
fajok az enyhe időjárás ellenére, korábban a szokottnál. Megérkeztek a
szárcsák. Már úgy látszik kiheverték, hogy a múlt évben altatóval százá-
val fogták őket a lelkiismeretlen tógazdák. Remiz pendulinus-t láttam az
utóbbi héten, ami ritka jelenség. 1959. II. 21.: Nálunk a szokatlanul hideg
idő tovább tart. A hegyekben havazik, a többi helyen esők. A függő
cinegék még láthatók. Több helyről jelentették őket, többek közt a.
Hule-ról. Szép számmal vannak pólingok. Seregélyek nagyobb számban,
mint más években. Gulipán és gólyatöcs is állandóan van. Gólyákat is
látok, valahányszor kint vagyok. Sarlósfecskéket ma láttam először
Haifaban. A Rhodospiza obsoleta újra költött 1959-ben Beersheba köze-
leben. A madár a 30-as évekig mint telelő volt számontartva. AHARONI
szerint nagy számban lepte el a kerteket Jaffa környékén és az arabok
kellemes hangja miatt kalitmadárként tartották. Az utóbbi években
azonban. teljesen elmaradt. Nekem jutott a szerencse, hogy 1958-ban |
Beersheba mellett cserkészve érdekes, ismeretlen hangra lettem figyelmes. |
Közelebbi vizsgálódás után megláttam a a-t fészke mellett énekelni, |
míg a ? a tojásokon ült. Különös érdekessége az esetnek, hogy az egész
fészektelep az országút két oldalán húzódó akácbokrok között, a talajtól
1,5—2 m magasságban helyezkedett el, kb. 1,5 km hosszúságban. Az út
folytatásában a bokrok üresek. Az egész telep 100—150 fészekből áll-
hat, és ez az egyetlen jelenleg Izraelben. A madarak nagyon szelídek.
1959-ben ugyanott és ugyanolyan méretben költöttek, ugyan a hangját |
a helytől 5 km-re is hallottam, de fészket nem találtam. Lehetséges, hogy
a gyapotföldek terjeszkedésével madarunk is terjeszkedni fog. A talált |
fészkek ugyanis mind gyapottal voltak kibélelve.

Haim Hovel (Haifa) !

242

Short Notes

Pallas’s Sea Eagle on Lake Fehérté near Szeged. — On September 21st 1959, at
about 11 a.m. my attention was drawn to a pale grey eagle of the size of a White-
tailed Eagle flying about low above the large rushy island of one of the fishponds,
continuously chased by two Marsh Harriers. The white edge of its upper wing-coverts
and of the feathers on its back melted into an uncertain, broad whitish belt and
so did the feathers of the rump and the tail-coverts, but displaying a more distinct
white girdle. The belly of the bird was dark brown (blackish) and so was the tip of
the tail. Its beak was yellow. The circumstances, that the bird was hunting over
a fishpond, as well as that it let me get fairly close (about 150 paces), indicated a
White-tailed Eagle, and thus corroborated the occurrence of the Pallas’s Sea Eagle
(Haliaeetus leucoryphus) on the Lake Fehért6. According to DEMENTIEV (1951) and
PorTENKO (1951), this species breeds east of the rivers Volga and Ural, and its breed-
ing in the Crimea proved to be an error, though it occurred there at one occasion.
According to MouNTFORT (1954) it had occasionally appeared in Norway and Poland,
though the Polish register of birds does not mention it. HRABAR (1942) observed
it on a pasture near Ungvar in the autumn of 1938. — At my approach the bird
circled up into the high and disappeared in south-western direction.

Dr. P. Beretzk

Die grosse Raubmöwe, eine neue Art in der Avifauna Ungarns. — Während der
Schiffart von Tihany nach Balatonfüred am 17.8. 1959 beobachtete ich einen Flug
Möwen, die unser Schiff begleiteten. Eine etwas zurückgebliebene junge Silbermöwe
(Larus argentatus) wurde auf einmal von einem gleich grossen, sehr dunklen Vogel
angegriffen. In dem entstandenen kurzen Gewirr der beiden Vögel, liessen sich die
auffälligen weissen Spiegel an den Flügeln leicht erkennen, die die Grosse Raub-
möwe (Stercorarius skua) verrieten. Das Flugbild dieser Vogelart war mir schon
aus dem Island-Film von Dr. V. J. STANEK wohl bekannt. Die Grosse Raubmöwe
verzehrte die Nahrung, die die Silbermöwe auf die Wasseroberfläche fallen liess
und flog dann langsam in Richtung Tihany. Im Fluge konnte ich noch einmal mit
meinem Feldstecher von zwölffacher Vergrösserung den, für diese Vogelart so cha-
rakteristischen weisen Spiegel auf den Schwingen sehen. Die Grosse Raubmöwe
wurde schon in frühere Faunaverzeichnisse Ungarns eingetragen und zwar auf Grund
eines, in der Bucht von Fiume erlegten Exemplares, aber sowohl Brusina im Jahre
1900, wie MAapARASZ im Jahre 1902 bewiesen, dass der Vogel ausserhalb unserer
Grenzen erlegt worden war. Im Jahre 1939 bestätigt dann Grescuix, dass der oben
erwähnte Vogel nicht zu dieser Art gehöre, worauf ALmAsy schon im Jahre 1896
hinwies.

Dr. Frantisek Balat (Brno)

Flamingo near Sövenyhäza. — On June 11th 1959 a single Flamingo (Phoenicopterus
ruber roseus PALL.) appeared on the marsh called "Romtó" near the village Söveny-
haza (County Csongrad). The bird, moving about in a rather limited area, had stayed
there in the surroundings of the pond for three days, until at last shooters wounded
it and it was sent to the Zoo in Budapest, but died there, and was given to the col-
lection of the "Móra Ferenc Museum” in Szeged.

I. Sterbetz

Occurrence of a Flamingo near the River Tisza at Körtvélyes. — Forest-ranger
F. MARIAS informed me by letter that he observed a single Flamingo on June 24th
1959 near the backwater of the Tisza at Kôrtvélyes, that is winding along the left
bank of the river. The bird had stayed in the backwater area from 1 p.m. until sun-
set.

Dr. P. Beretzk

Cattle Egret in the Sasér Bird Sanctuary. — On June 14th 1959 we observed a red-
legged specimen among the Squacco Herons feeding in the dead-branch of the river

16% — 3 243

Tisza in Sasér. Considering this, the bird was a Cattle Egret ( Ardeola ibis). The
bird was seen again in the company of Squacco Herons on August Ist and 2nd; and
on August 13th G. Csizmazia observed it under the same circumstances at the
same place. E. Schmidt and I. Sterbetz

Great White Heron in the environs of Gyér. On August 3rd 1958 in the afternoon I sigh-
ted two Great White Herons ( Egretta alba) in the company of storks and various other
Herons in the environs of Gy6r on the damp meadow enclosed by the rivers Raba
and Marcal. As in the latter years this bird had appeared more and more often in
the countryside of Györ, I asked by the way of the local press, for reports if anybody
should see it. Thanks to these reports I knew that on August 4th at Kisbajcs one
specimen was sighted and on the 5th twentyfive specimens at the same place. On
August 16th I saw six specimens at the first place mentioned, and on the 17th nine
specimens at the same place. On that day they were accompanied by an Ardeola
ralloides. On August 18th, 19th and 20th the group of twentyfive were still staying
at Kisbajcs. I received reports from the Lake of Babarcs, the Fehér-Lake near
Köny and from several communities in the Szigetköz, where one-two specimens
were sighted. According to my supposition 25—30 specimens were staying in the
countryside of Györ towards the end of summer. Even at the end of November
reports came on observations of White Herons from along the main arm of the
the Danube. Here one or two specimens only were sighted in those days.

I. Nagy

Stork-Census in Häromszék (RPR) in the year 1958, With the work of registering
the White Storks nesting within the territory of Haromszék (Sepsiszentgyörgy and
Kezdiväsärhely area) I asked for and obtained the valuable help of the teaching
staff of the primary schools. The mailed 73 letters contained lists of queries for 105
communities. Answers were received from 85 communities i. e. from 81% of them.
Since the 20 communities, that failed in answering, were mostly located in the moun-
tainregion and were on the whole poor in stork-nests, the data presented below
reflect the approximately true situation. According to the reports there were 240
inhabited stork-nests altogether in Häromszek in the year 1958. Of these 36 were
newly built (made in 1958). The number of the nests inhabited in the previous year
but left vacant in 1958 were sixteen. In counsequence of pulling down old barns,
hewing trees holding nests, or demolishing chimneys or their having caught fire,
eleven nests perished altogether. Considering the above data it is apparent that
the stock of Storks of Haromszék in 1958 shows a certain increase compared to that
of the previous years. The density of the population on this territory, enclosed among
mountains, in comparatively very high: ten Stork families are living on 100 km?
on the average. The inhabited nests, however, are not at all distributed evenly,
as it may also be seen on the enclosed map. The bulk of the stock of Storks concent-
rated on the plains abundant in damp meadows stretching along the rivers Fekete-
ügy and Olt: here the density is 16 nests on 100 km?. The communities along the
rivers have 5,38, while those at the foot of the mountains have only 0,65 nest on
the average. Taken the whole territory of Häromszek, the average is 2,28 nests in
each community. In the map the inhabited nests are marked with a circle, and the
communities in which there are no nests or of which I have no data are marked with
a dot. The distribution of the Stork’s nests among the communities is illustrated
in Table 13. presented in the Hungarian text.

The highest number of nests was reported from the community of Paké. There
nine nests from the total of 37 had been built in 1958. All of them were built on
buildings except one that was located on an oak.

The data respecting the site of the nest are summarized in Table 14. in the Hun-
garian text.

The census of Storks, accomplished in the heart of the “Transylvanian Mezőség"
in 1958, closed with the result given in Table 15. in the Hungarian text.

The density of the population is: 7,86 nests/100 km?. The number of the nests

in various communities is given in Table 16. in the Hungarian text.

The location of the inhabited nests is given in Table 17. in the pees Be

. Beldi

244

Summer Occurrence of the Mute Swan in Southwestern Hungary. —I was greatly
pleased by the report that a Swan was swimming about on the fishpond of Palin
located northward hardly 3 km off Nagykanizsa. I received the message on June
28th, in 1958, at noon, whereupon I hurried to the pond of 50 acres, built only two
years ago; but the Swan was no more to be seen. It atrived at dawn, was rounded
up by two boats, on the approach of which, it took to wing and after having made
a low circle it disappeared north-east. The bird was brought to me the very afternoon.
The data are: Cygnus olor Gm. ©, Komarvaros, June 28th 1958; its weight: 6550 g.

Gy. Barthos and T. Kocsis

Eastern Peregrine Falcon, Northern Common Gull and Lesser Black-backed Gull
in nuptial plumage in the Collection of the Tornyai-Museum in Hódmezővásárhely,
— In the autumn of 1958 on inspecting the bird collection of the Museum in Héd-
mezöväsärhely I found a very interesting, remarkably coloured Peregrine Falcon
(Falco peregrinus) in which I recognized the Eastern Peregrine Falcon (Falco pe-
regrinus leucogenys BREHM). Its data are: Hödmezöväsärhely December 2nd 1928 ©.
In the same Museum a Common Gull seemed to appear unusually large which—
after my closer examination together with the staff of the Ornithological Institute—
was determined to be a Northern Common Gull (Larus canus stegmanni BRODK.).
Its data are: Found dead in Hódmezővásárhely on September 10th 1916. Its measure-
ments: Wing (with worn-down wig-tips): 390 mm. Length of the beak: 39 mm.
Cross-section of the beak measured at the highest point of the lower mandible: 12
mm. The bird’s back is dark gullgrey of a darker shade than that of the Larus c.
canus specimens in the collection of the Ornithological Institute. In this Museum
I also found a fully coloured old Lesser Black-backed Gull (Larus fuscus). Its data:
Martély, June 9th 1924.

I. Sterbetz

The Raptorial Birds of the Hortobägy. For four years I was staying on the Hor-
tobagy working as a falconer. During that time at any season of the year I was rov-
ing the known and less known parts of this vast plain range on horse-back. Along
with by occupation I mainly observed and recorded the raptorial birds of this beauti-
ful and interesting area and the phenomena connected with them. I do not think
that anywhere on our continent—except perhaps the Dobrudsha—so many rap-
torial birds occur in number and species as just here in the "Puszta"? described
as fanciful but poor. In my opinion their frequency may be due to two causes:
the area is comparatively uninhabited and undisturbed by man, and great quan-
tities of various food are available in consequence of natural endowment. The
crowds of locusts on the pastures and the aquatic insects flitting over the surface
of the waters of more than 10000 acres yield the favorite food of the Red-footed
Falcons, the Hobbies and many species of Buzzards. The confined, sick or dead
fish of the drained fish-ponds and marshes offer ample food for the many White-
tailed Eagles, Kites and few Ospreys. But the numerous Marsh-Harriers take to
fish-diet too when they fail in detecting the young and eggs of the masses of
Coots. The field-mice and other small mammals are all delicious and easy preys
of the many species of birds of prey. The multitudes of hamsters attract not only
trappers but also many species of eagles to the area. The wild-geese and -ducks,
the different a waders provide not only the Peregrine Falcons with food, but also
the White-tailed Eagles and many other unskilled birds of prey by way of the
wounded geese and the aquatic birds robbed from Falcons. The many passing
Larks and other small birds of the fields, the multitudes of small waders offer
good hunting here to the Merlins. On this territory in spite of their multitudinous
occurrence the number of the nesting species is very small because of the lack
of suitable nesting-sites. In the reed-beds the Marsh Harriers breed and so do
in the Wood of Ohat very many Red-footed Falcons, a few pairs of Kestrels, some
Hobbies and Black Kites. I enjoyed to watch and count the White-tailed Eagles.
On one occasion at Kondasfenék I counted 36 specimens in the air or sitting
on the ground. On December 20th 1955 I counted 27 specimens at one fishpond
of Ohat gathering on the heap of waste rubbish and dead fish. It was a marvel
to see them flighting to the Ohat Wood in the evenings, when they were assembling

245

on the roostingtrees like a flock of giant rooks, quarreling noisily, even actually
fighting for the more favourable sleeping places on the horizontal branches. I
counted up to 150 birds for several times, but there were more, for even in the
pitch-darkness came these giant birds amidst great rustling of their wings from
far away ponds and ranges. Sometimes they were migrating in families at a time.
I encountered such a family daily. Later they gave up their initial cautiousness
towards us, and did not let themselves disturb by our comparatively near pre-
sence. One morning I met with a delightful scence at the double well of Réka-
hät. The male was sitting on the forked post of the well guarding the peace of
the family and watching the landscape. The young were splashing in the water
of the trough as my tame Eagles used to do in the washbasin. While the old
female took her morning walk round and round the well at a clumsy gait. They
did not take much notice of me either. A few days later they, however, interfered
with our hunting rather annoyingly. When farther away from us, our falcon Diana
had brought a goose to the ground and was engaged in overpowering her big,
struggling prey, she was attacked and robbed of her goose by the perfectly co-
operating eagle family which chased our bird so far into the wide world that
I could find and catch her but two weeks later. They accomplished many other
mischieves too. They often frustrated the catching of falcons by robbing the
pigeons used as baits. Still I was fond of them. On one occasion I received an old
specimen with a broken leg and wing. Having dressed the broken limbs I placed
the bird on a bed of hay. After two months it became very tame, and what is
most interesting, it was even able to fly. But this performance being too poor
to survive in freedom I sent it to the Zoological Garden. I saw 4—5 Imperial
Eagles too from year to year, mostly in the months of August and September.
They were hunting rodents at the dry parts, and we had no trouble with them.
These Eagles were all in immature plumage. I often saw Lesser and Great Spotted
Eagles sitting at the shores of marshes and canals, and they were fairly confident;
I received a fine wounded specimen at the end of December 1954. Only once
I saw a Golden Eagle in the morning of September 5th 1954 at the edge of the
bog near Kondasfenék. It was hunting a fleeing fox, which dodging into the
the shelter of the bog outwitted the big bird. Watching it through my telescope
I found it to be a young female with white-brimmed tail. It is interesting that
she did not chase the hare, which started by my horse, was running towards
her, but after sitting for a short time disappointedly she flew away low north-
wards. The Buzzards were represented by the everywhere familiar and also here
frequent Common and in winter by the Rough-legged Buzzards, and besides them
by the more interesting Long-legged Buzzard ( Buteo rufinus) and Snake Eagle
(Circaétus gallicus). On the bare, dry pastures I saw Snake Eagles from the end
of August till October and the Long-legged Buzzards in many interesting shades
of colour at any time of the year. But much more interesting than they, were
the Falcons. Of the Hobbies nesting on the territory I obtained two old males
in a rather unusual way. One day in April the two birds were quarreling so vehe-
mently, that quite entangled and mauling each other, they fell to the ground,
and only recovered their presence of mind, when they had already been eovered
with a basket amidst their scuffle. I also received a small male Merlin from the
shepherds. They caught him by shutting the big door of the barn into which he
had chased some small bird. I saw Saker Falcons several times too. A young
male snatched a running Ground-Squirrel from before the very foot of my horse,
while a white-headed, red-breasted, dark-backed young female kicked a Lesser
White-fronted Goose to ground directly below our horses. When my assistant
picked up the goose it was dead already. On my errands devoted to catching
falcons I met other Saker Falcons too. These let us come up fairly close, but did
not take any notice of the living pigeon thrown beside them as a bait. I was most
attracted by the Peregrine Falcons. It was of them that we replenished the stock
of the falconry. And we liked them because they were easier to train for geese,
herons and raptorial birds, than the Saker Falcons. 90% of the Peregrine Falcons
found here were mature females. Therefore I always caught such save a single
male. Astonishingly, by some inexplicable cause, I had the contrary experience
at the Fehertö near Szeged where I saw and caught but valuable young females

246

in their first autumn without exception. Here on the Hortobägy I saw and caught
the first migrant falcon on September 27th, and the last one on April 6th. There
were but few male falcons here, for they were chased away by the stronger females,
and they rather preyed upon the flocks of pigeons and starlings near the farm-
houses. For years I would not believe that a Peregrine Falcon, living wild and
free, is able to catch a goose. But later I was obliged to do so, for I saw the per-
formance several times. It is interesting how they are catching geese. As far as
I saw, it does not like to attack a flock, and even it it succeeds to kick down
one of them, it does not dare to overpower the goose on the ground. My tame
falcons gave me the clue to this phenomenon. When my own falcon had brought
down a goose and they were struggling on the ground, the other geese of the flock
returned to the antagonists attacking the falcon collectively, pecking at it with
their bills and beating it with their wings to chase it off their companion. They
would do the same to a wild falcon unprotected by the falconer gallopping up.
That is why the wild falcon helps itself with solitary wounded geese left behind
at the water-shore parts of the pasture when the others of the flock had gone farther
to graze. If it does not find such ones, then it takes to attacking a flock, and haras-
ses it as long as it succeeds in separating one from the others. And only when
the terrified flock is whirling fairly far away, does it knock down the solitary
goose. The most favoured hunting area of the falcons is the so-called Kékes Field
located between the fishponds of Ohat and Hortobagy. Above this field with scant
herbage do the aquatic birds shift from one set of ponds to the other. The falcons
watching them from the tops of the telephone posts can get an ample prey here.
At some places the remainders of the kill are but at 40—50 meters from each
other in the shape of feather wreaths round tussocks and hillocks proving the
result of their hunting. Besides Mallards I recognized the remainders of Gulls,
Sandpipers, Lapwings, Fieldfares, and at one occasion even those of the Hooded
Crow. A falcon is not able to consume a goose or duck entirely, so the most part
of them is devoured by the less skilled raptorial birds: the Buzzards, Kites and
White-tailed Eagles, but I could never observe this parasitism with the Harriers.
The intestines, skins and bones still left are cleared away by the foxes and stray
shepherd-dogs roving at night.

G. Lelovich

Passing of Cranes above Peesvärad. On March 26th 1959 forty Cranes (Grus
grus) passed above the village of Pécsvärad. After circling high above the houses
for a few minutes trumpeting spiritedly, they developed into their customary V

formation and left northwards.
E. Agárdi

Notes on the Occurrence of the Hazelhen in the Bakony Hills, — According to
data given in literature the Hazelhen (Tetrastes bonasia) does not occur in the
mountain ranges of the Bakony. On July 22nd 1950 in the Cuha valley, east of
the tunnel with the watch-house, a young specimen flew up from close beside
me, from the mountain side facing south an covered by mixed timber. Here the
thick undergrowth consisted mainly of the large-leafed Cephalaria pileca Gren,
bearing round prickly flowers. In 1944 I met this bird on the Nagy-Bucsony mountain
near Fülek in a similar undergrowth. In August 1942 I saw this valuable and
hardly observable bird on the Mezöhavas, Transylvania, at an altitude of about
1300 m, in a spruce wood thick with bilberries.

Dr. A. Pénzes

Observations on the Insecticide Activities of Shore Birds. — Between May 4th
and 6th !958 when I was doing research work on the feeding-habits of waterfowl
in an agricultural territory, I made two noteworthy observations. In a sugarbeet
field of about 30—35 acres, close by the sodaic marshes of Fehért6 near Hödmezö-
vasarhely, I had watched several hundred Ruffs (Philomachus pugnax), five Com-
mon Curlews (Numenius arquatus), fifty-sixty Whimbrels (Numenius phaeopus)
while busily feeding. The farmer told me that the birds had visited the field since
the appearance of the Bothynoderes punctiventris in great masses. Flocks of Ruffs,

247

taking turns all day long, invaded the beet-field incessantly as long as they were
staying in that area. Next day I went to the small island Körtvelyes near the Bird-
Sanctuary Sasér and there in the flood area of the Tisza, I watched birds following
a ploughman; Rocks (Corvus frugilegus), Jackdaws (Coloeus monedula), Turtle Doves
(Streptopelia turtur), and together with them Black-headed Gulls (Larus ridibundus)
and ten Little Egrets were searching for insects in the freshly ploughed furrow,
at a distance of about 50—60 m from the plough. I wish to complete my observa-
tion by adding to it the result of my several earlier examinations of stomach
contents. Dotterel (Charadrius morinellus) collected on April 7th 1942 at Pälmater
on a sugarbeet-field, stomach contents: 2 Agriotes spec. and 9 Bothynoderes puncti-
ventris. Stomach contents of 2 Dotterels shot on 19th of August 1942 at Nagy-
szénas: 1 Lythoglypus spec., 1 Gryllus, Chitin fragments and undeterminable pulpy
substance. I collected both birds of a flock in a weedy maizefield at the waterside.
In a Dotterel collected on September 7th 1951 on a meadow at Biharugra (County
Bihar) I found | Lumbricus and some fragments of snail shell (Valvata?). The sto-
mach contents of a Grey Plover (Charadrius squatarola), shot on the same spoti,
at the same time, were a little pulpy substance and some shell fragments, not spe-
cified.

I. Sterbetz

Notes on the Food-Biology of the Black-Tailed Godwit. — The Black-Tailed Godwit
(Limosa limosa) ows its protection for several decades not so much to its diminishing
numbers, as to the fact that its usefullness in killing harmful insects in fields and
pastures has been highly overrated. This species does not breed anywhere in our
country in larger numbers, but on migration great crowds touch the sodaic lakes
of the lowland. During such a migration I had the opportunity to observe their
feeding habits. The bulk of the migrating birds arrived in the first part of April,
while autumn migration took place in the second part of July and the first part
of August. At this time of the year they could find plenty of insectfood in meadows,
bogs, and fields alike but they don’t frequent such places. During their migration
they invade the 10—15 cm deep ponds devoid of any vegetation but which have
a sludgy bottom. At Fehertö near Szeged they crowd by the thousands on shallow
fishponds when those are being filled up in springtime or drying up in the autumn.
Like snipe, the Godwit collects its food by searching in the mud. Head and neck
are in the water, while it digs its bill into the soft mud, pushing deeper at one spot
or another with jerking movements, searching the ground. Bill and head come
to the surface to breathe, then down again to dig at another spot, sometime-
wading a few steps farther. The bird feels its food hidden in the mud by the flat-
tened soft skin of its bill which abounds in nerves. Once, at the end of June, I
noticed several thousands of feeding birds on a fishpond of a square km which has
not been filled up. Before sunset they left their feeding grounds, flying at a high
altitude in large flooks and returning there early next morning. It may be con-
cluded therefore that, the bird’s grassy, boggy nesting place being a biotope of a
different kind, it prefers the shallow ponds without any vegetation as feeding grounds.

Dr. P. Berelzk

Terek Sandpiper at Hódmezővásárhely. On May 2nd 1959 I observed a solitary
Terek Sandpiper (Xenus cinereus GULD.) on the sodaic grassland near the Fehér-
lake of Hödmezöväsärhely. The bird was not shy at all, and after having been disturbed.
for several times, it always returned to the small bare sanbank where it was sighted
first.

I. Sterbetz

The Nesting of the Common Sandpiper in Hungary. — Thank to the research-work
of L. CsiBA in recent years we have a more and more clear picture of the present
breeding range and nesting habits of the Common Sandpiper ( Actitis hypoleucos)
in our country. It is beyond doubt that this bird has transgressed the limits of its
classical breeding range in the Carpathian Basin, being clearly indicated by its nesting
on the Szigetkôz Island of the Danube in Western Hungary i. e. a plane-land geo-
morphologically. (See: Aquila, 1956—57, page 278.). The Hungarian ornithological

248

literature of several decades ago did not deal particularly with this interesting bird,.
maybe because it was not all a rare breeder in the mountain regions of Hungary,
especially on the territories of the present Slovakia and of Transylvania. It is strange
that the older Hungarian literature did not seem to know of the descending of the
Common Sandpiper to the plains. CsıBA, on the other hand, informs us in the above
mentioned paper in the Aquila that the late K. Kunszr had collected 5 clutches of
the Common Sandpiper in the Szigetköz in the middle of the nineties. CHERNEL, but
in first line Lovassy and J. ScHENK regarded this bird a typical breeder of the mountain
regions. According to CHERNEL: “.... common in Hungary, but for its habitat it.
does not choose the true swamps or muddy pools overrun with waterplants, but the
sandy, gravel shores of the brooks, streams and rivers...’’ Respecting the biotope
of the bird CHERNEL’s wording does not yet show, what is so strongly emphasized
by Lovassy: “... .in our country it settles down to nest only at those places of the
clear and slower rivers and brooks of the mountain regions, which are skirted by trees.
or bushes or are crossing woods, and where there are larger gravel deposits or sand-
banks.” Lovassy eben adds, as if wanting to emphasize the mountainous character
still more: " . . . nest together of the Dipper and the Grey Wagtail.” JAKOB ScHENK in
the new Hungarian Brehm of 1929 writes about it, that: “.... in our country its
breeding is certain and rather common, it nests on the shores of the rivers and brooks
of the mountain regions...’ . Thus not even ScHENK had any knowledge of Kunszr’s.
discoveries at Szigetköz. Besides, SCHENK must have written the wording “in our
country" before 1919, for all of the nesting places, listed by him, are beyond the present.
Hungarian borders being Késmárk, Lipötujvar, Beszterczebanya in Slovakia and
Nagyszeben, Nagyenyed, Orsova in Roumania. The data given by ARvED MANNSBERG
also refer to its nesting beyond the Hungarian boundaries. According to him (Aquila
1919—20) the Common Sandpiper was a common nester on the plateau of Gyergyé.
Thus it is doubtless, partly, that the older authors described the Common Sandpiper
to breed in mountain regions exlusively, and partly that the described breeding areas.
are outside of the present borders of Hungary. That is why the above mentioned older
data of Kunszt and those of UsıBA from Szigetköz of the year 1932, and the ones
becoming more frequent from 1950 onwards—gain in importance as being data from
the flat country. At the middle of May 1958, I visited the Szigetköz myself accom-
pained by the ornithologists Csina and P. Rapos.So I had the opportunity to observe
the nesting of the Common Sandpiper respectively to get a local impression of the
wider and narrower biotope. The area in question is the west-most corner of the Sziget-
köz, the wider countryside of the community of Rajka eastwards along the Moson-
Danube arm. In it the so-called “‘branchwaters” skirt numerous lesser or larger islands.
in a swift flow. The islands are only accessible by boats. The sandbanks are bare,
or at various stages of their being overgrown by vegetation, while the islands are
covered with woods of rather swampy character, mostly consisting of willows, asps.
and alders of different ages (see picture) with a dense undergrowth at many places.
In this coppice, bushy parts does the other rare breeder of Hungary nest frequently:
the Hedge Sparrow (Prunella modularis), and besides many others, mainly the Blackcap,
the Green Finch, the Song Thrush, as well as the Linnet, the Yellow Hammer, the
Chaffinch in large numbers. And on the elder-bushes, the Icterine Warbler is not a
rare nester at all. The Common Sandpiper itself prefers as nesting sites the gravel-
banks and the shore-belt of the island-woods mostly consisting of willows with
scanter undergrowth on sandy gravelly ground (see picture). Even if it nests under
the cover of the wood, it does not do so farther from the water than 30—40 meters.
According to Cs1Ba’s observations, the nests are built in the crevices between the
plaster-stones of the embankments, at places close to cordwood or to the base of
willow-bushes. The nest that I observed and took a photo of was located on the sandy
ground of rather scant vegetation and broken by undulations of about a foot high
(see pictures). The hollow of the nest was rather shallow, mostly lined with dead
leaves with some dry grass blades among them, not too carefully built. The nest
was not even so tidy and partly covered as that of Redshank, otherwise its appearance
was similar to it. The diameter of the nesteup was 11 em and its depth at the centre
of about 6 cm The Common Sandpiper arrives at its nesting territory in the first,
half of April and the older specimens have, by the end of April, already laid the 4
eggs of the complete clutch. The breeding-period fluctuates between rather wide

249

limits. Csisa had found just hatched young birds as late as June 19th 1954. It must
have been a second brood caused by the necessity that the broods in their normal
saeson are often destroyed by the rapsodically changing water level of the Danube.
For example the nest in question would have been overflown by a tide of one foot
high. And in that area the fluctuations of the water level are even greater and not
seldom even surpassing one meter. In order to summarize: the nesting of the Common
Sandpiper in our country is at present only known in the western corner of the Sziget-
köz, i. e. on plane-land geomorphologically, where of the ‘‘mountainous’’ compone-
nets—described by former authors—only the gravelly, sandy, woody characteristics
and the proximity of swift flowing water are present.

J. Radetzky

Rare Passants on the Lake Velence, — On September 13th 1 957 I observed at Kis
velence a Knot (Calidris canutus) on the muddy sodaic belt of the shore. It was
searching for food alone. I succeeded in collecting the specimen in winter plumage.
This is the first data of occurrence at the Velence-Lake. On September 22nd 1957 I
sighted a young specimen of the Eiderduck (Somateria mollissima). It made for the
beach of Kisvelence, but must have been wounded or very tired, for it showed no
willingness to fly. Later on, following it by boat I succeeded in shooting it on the
open water near the beach after a chase of half an hour. When we had come too near,
it uttered some deep ‘‘quoa quoa’’ sounds and tried to take to wing, but only ploughed
the water for a short time. It had dived only twice in the course of the chase to turn
up fairly far after about two minutes. It always made for the open water and not for
the reedbeds. Having been hit it floated on the surface spreading its bristled tail.
That was the first specimen observed and collected at the Velence-Lake. Both menti-
oned birds came into the collection of the Ornithological Institute.

L. V. Szabo

Data on the Nutrition of the Black-headed Gull. — On the so-called Korom-island
in one of the fishponds in the area of Lake Fehertö near Szeged, a colony of Black-
headed Gulls has developed, that is becoming more and more populated from year
to year. In the spring of 1959 about 2500 began to build their nests. The colony was
joined by three pairs of Mediterranean Black-headed Gulls. The bulk having arrived
in early spring spent the nights before the mating season on the island. Then their
excrements, in the size of a hazelnut or half of a walnut, consisted of the chitine-
parts of insects and larvae (wing-covers, legs, chewing organs). The newly hatched
downy young were fed with soft food (aquatic larvae, worms). Having held a few
days old bird in the palm of my hand it vomited five caterpillars of Agrotis segetum.
At harvesttime their excrements were full with the undigestible parts of the Anisoplia
tempestiva, Agrotis segetum and Anomala vitis, which latter were swarming in crowds
that summer. At some feeding-places I found the Anisoplia tempestiva by the handful
piled up uncrushed. At the beginning of June the island was overgrown by tall weeds,
then the young settled down at barer spots, where also their feeding would take place.
Already in the previous year I had seen a few cherries at the colony without taking
particular notice of them. During the entire cherry season of 1959, however, the
gulls were harvesting the cherries from the nearby orchards of Szatymaz at a distance
of 1—2 km. Being interested I was told that the gulls were swarming about the cherry-
trees principally on rainy cooler days—frequent in June of that year—in the early
morning and the evening and they snatched the fruit from the tops of the trees. On
the island at the feeding places, the cherry-stones could even have been swept. At
such a feeding place I also found some whole cherries besides the stones, and while I
was fetching my camera from the boath, in the interval of half a minute, the young
had already devoured them. Near orchards the diet of the ‘‘carnivorous” Black-
headed Gulls seems to be supplemented by cherry-food too, so the adjective ‘‘omni-
vorous still more fits them. Their considerable cherry-harvesting, however, did not
vause any serious harm, for the cherries taken on a wide area from the tops of the
trees—would mostly have been left there by the owners. It is also characteristical
to the feeding of the Black-headed Gull, that the rearing of many thousands of young
birds came to an end without any fish-diet in the very middle of a fishpond, for I
found no trace of fish or their remainders there. Dr. P. Beretzk

250

The Correspondence of Dr. BERETZK and Dr. VasvArı — In January 1959 Dr.
BeRETZK had obliged our Institute by donating for its archives the letters of Dr. M.
VasvAri addressed to him. In this correspondence several such data have been
found, which had been already regarded as lost in consequence of the destruction
of the Institute in 1945. Thus we are able to present some of the most interesting ones:
In his letter of December 17th 1937 VasvARI wrote: "As for the Short-eared Owl,
according to my information there are many of them elsewhere too, and so are the
Buzzards.”—June loth 1939.: “To tell the data of the ringing of the Sterna minuta
is rather a simple affair on my part, for to my knowledge only one specimen (juv.)
of this species has been ringed so far in our country, namely on July 25th 1935 at
the Harka-Lake in the vicinity of Kiskunhalas, where and when its nesting could
luckily be proved for the first time. I was doing a week’s trip with L. CseRBA between
the Danube and Tisza up to Orkény and I ceded the ringing of the young bird to him.
At the same place it was an unparallelled spectacle to see the accomplishment of the
Stercorarius parasiticus snatching away the food from the Little Terns in flight.”
— September 2nd 1939: “I have been discussing the case of the Little Tern with G.
Veress for years. Already in 1934 he had succeeded in proving the nesting of it on
the sandbakns of the Danube at Paks. They had arrived at the beginning of May,
and later VERESS also found the tiny young ones, at about 10th July, fully fledged.
Our Institute has such a one specimen (and also an adult ispecmen) from there. On
one island 4—6 pairs, and on two sandbanks 12—14+35—40 pairs were nesting;
though many had arrived in the spring of 1935, but few were nesting on account
of unfavourable water-level; in the spring of 1936 they also came, but could not stay
because of the flood.”—July 16th 1941: “I have to make a supplementary remark:
Stercorariuslongicaudus ViriLL.juv. collected: Nyiregyhaza, August 31st 1940(L. Nacy);
it is in the Institute.” September 23rd 1942: “On account of the rarity of the Nume-
nius phaeopus in autumn, I mention that P. Szixy has written the other day to say,
that he saw some on the Hortobágy on September 10th.”—December 15th 1942:
“For the sake of collaboration I am telling that yeasterday we got a shot Larus hyper-
boreus from Bilke (County Bereg).” Considering this information and based on this
veracious letter the data (Bätyu, the beginning of January 1943)—presented on the
. pages 158 and 181 of the volume LI-LIV. (1944—47, published in 1950) of Aquila—
must be corrected, as the information had been reconstrued only by way of memory.—
April 28th 1943: “For the sake of synchronism I inform yout that on the 28rd of
this month at the fishponds of Buzsák (County Somogy) one Gelochelidon nilotica Gu.
was collected.”—The whole correspondence is exemplary of how VasvARI animated
the fellow-workers in the country in the true spirit of Orro HERMAN.

Dr. A. Keve

Observations on the Whiskered Tern. — Of our aquatic birds the Whiskered Tern
(Chlidonias hybrida) belongs to the group of irregular breeders. In moist springs it
appears in larger numbers and breeds at our waters. In the middle of May 1959, I
encountered thirteen specimens on the Velence-Lake, and later on June J9th one
pair appeared at the Biidés-Lake near Soltvadkert. Dr. I. Pätkai

Whiskered Tern on the Kisbalaton. — As I indicated in the last year’s volume, I had
at length succeeded in observing the Whiskered Tern (Chlidonias hybrida) at the
shores of Lake Balaton. On May 28th 1959, I again encountered the Whiskered Tern,
even a flock of 20—30 specimens, on the Kisbalaton. They were staying on the Vörsi-
viz area covered by the leaves of the water-goord, mostly alighted there or were whirling
above it in the company of some Black-Terns. They often flew across the river
Zala, and went to fish on Zalavär-water, from where they regularly brought tiny fish
larvae of dragonflies to the place mentioned. In autumn 1958 and in spring 1959 I had
no remarkable observations, except that I saw two Caspian Terns (Hydroprogne
caspia) flying over the Balaton near the large reedbed at the shore belonging to the
territory of the community Balatonszentgyörgy on April 19th 1959.

Dr. A. Keve

The Nesting of the Whiskered Tern in County Fejér. — In our county the Whiskered
Tern (Chlidonias hybrida) breeds only sporadically and also breeds but irregularly

251

on its known nesting areas. These statements are supported by the circumstance,
that at Rétszilas, which has well been kept in eye from an ornithological viewpoint:
for a longer time, it could be found nesting only this year (1959) for the first time, as.
well as that at most places of its occurrence it has not bred for a longer-shorter time.
Apart from its occurrence at the Velence-Lake in 1894, we have no nearer data of
its nesting in other parts pf the County Fejér so far. In 1959 I found Whiskered Terns
in County Fejér nesting at two places in smaller populations. I detected one colony
at Rétszilas, and the other at Soponya on the so-called pond Nr. 5. of the set of fish-
ponds there, at the end of June 1959. This square shaped pond of about four hectares
is located at a less disturbed section in the immidiate neighbourhood of the Nador-
canal (Sarviz). Its banks are fringed by a very narrow belt of strong and thick reed.
In the middle the pond is divided into two parts by a broad reedbed. The northern
one is shallower (about a foot over the knee deep) in which short-grown, stunted
reedbeds alternate with patches of lake-rush (Scirpus lacustria) not larger than a
few square meters each. The water surfaces in between are open or covered with
duckweed. Seven pairs of the population of fifteen pairs settled down at the places
where the rushy islands met the open waterpatches. The part below the water-surface
of the rather large nest-constructions broadens conically downwards and its material
consists of decayed fragments of reed. The base of the cone rests on the bottom and
its diameter there is about 70 cm. The material of the part above water-surface
consists of the cynlindrical stalks of the rush. The bird arranges the green stalks roundly,
crossing them at places. Thus the nest of the Whiskered Tern has a certain "hold",
contrary to that of the Black-Terns, which just piles up its nest hardly jutting
out above water-surface. Consequently—according to my observation—the nest
of the Whiskered Tern resists the dangers of the undulation much better. With the
Black-headed Gull we can often witness that a colony of—let us say— twenty pairs
completely disappears together with the eggs by next day, if meanwhile a mediocre
wind had brought the water in motion. The part of the nest of the Whiskered Tern
projecting out of the water consists purely of the green stalks of the lake-rush, with
the stalks tapering towards the innerside of the nest; accordingly in several nests
also the blossoms of the rush were to be found. The diameter of the nest at the
cross-section touching the water-level is 26 cm. on an average, its hight projecting
over the water-level 12 cm on an average, the diameter of the nestcup 8 cm, and its
depth only 2 cm, so that the eggs project from the nest. The distance of the nests
from one another was 8 m there. On the above mentioned area a month earlier and
in other aspect of the vegetation about twenty pairs of Black-headed Gulls were
nesting in the company of some Little Grebes. I remark that nests of Little
Grebes could be met with in the colonies of the Whiskered Tern too. In the
southern part of the pond Nr. 5. the nest building technics of the Whiskered
Terns was different. Here the water is deeper (reaching over the waist); the
rush, the stunted reed and the duckweed are missing completely, but Polygonum
amphibium forms roundish patches here, the sizes of which are from 3 to 10 square
meters. Here the other part of the stock (eight pairs) were nesting. The nests here
were constructed of rush entirely, also in their underwater part, wedged in between
the stalks of Polygonum amphibium winding under the water—but not reaching the
bottom. The distance of the nests from each othe here was considerably smaller,
only 2,5 m. on an average. The Polygonum amphibium patches at that time in their
pink bloom with the nests wedged in between, were a fine sight inded. The eggs of
all the cluctches were well incubated on July Ist.

The second colony in County Fejér on the northern part of the pond Nr. 1. in
the set of fishponds at Rétszilas (near Orspuszta) was detected by L. MÂTÉ and
me, independently from each other on the first days of July. There the colony con-
sisted of 16 nests together with some Little Grebes and Common Terns. In 1957
at the same place there was a colony of nearly a thousand pairs of Black-headed
Gulls (but they have not settled down there ever since). The characteristics of the
colony of Whiskered Terns here were similar to those of the northern biotope at
Soponya: thinner, smaller rush-patches alternated at places with open water, free
or covered with duckweed or water-lilies. The water here also is deep to a foot over
the knee, but the nest-building method of the colony is based here of the fragments
of reed left behind by the reed mower machine. These fragments, not being able

252

to be drifted away because of the reed-stumps and rush-beds, covered the surface
of the water floor-like at places, and on such a "floor"? of 40—50 square meters was
the colony built. Here too, the nests were built from the green stalks of rush, but
they did not reach the ground; the crushed, floating reed was their base. A charac-
teristical observation, which emphasizes the above mentioned ones: at the same
time and on the same area there was also a separate colony of Black-Terns
of about the similar number. While, however, all the clutches of the latter ones-
from the first to the last-were drifted into the water by the waves, not all eggs
of the Whiskered Terns met with such a calamity. It is interesting too, that while
the eggs of the colony at Soponya were well incubated on July Ist, those of Rét-
szilas proved to be fresh at about the same time. The number of the eggs in a clutch

were three at both colonies; only one clutch of 4 eggs could be detected.
J. Radetzky

The Nesting of Whiskered Terns at Retszilas. — In 1959 Whiskered Terns (Chlido-
nias hybrida) were nesting on the fishponds of Rétszilas. The number of the nesting
pairs was about 20. I observed them first on June 14th, when they were still roving
the fishponds of Orspuszta in mixed flocks with Black-headed Gulls, looking for
food. On June 28th every sign of their behaviour indicated, that—parting with
the Black-headed Gulls—they would settle down and nest on the fishpond Nr. 1.
of Orspuszta, where the rush-stumps, the leaves of the water-lilies and the floating
waterweeds offered them suitable nesting sites. At length on the first days of July—
rather late—they took to nesting in a loosely scattered colony. I found this species
of Terns nesting on the fishponds of Rétszilas for the second time only, then. The
first occasion was in June 1950, when about 7—8 pairs made an attempt of breed-
ing on the fishpond Nr. 1. of Orspuszta, but soon afterwards a devastating gale and
downpour destructed their nests —in which on July 11th there were only some single
eggs—, and the flood dispersed and drifted them away. I have a clutch of two eggs
in my collection from that time.

L. Maté

A diving Bath of a Wood-Pigeon. — On August 27th 1958 I was carrying out ob-
servations along the shores of the river Hernäd in the area of Tornyosnémeti.
Suddenly a Wood Pigeon (Columba palumbus) plunged at a steep angle into the
water of the river. At first I thought there was some trouble with it, for it dived
completely, the water splashed in the air, but next—as if nothing had happened—it
rose into the air and flew away. Thus it took just a diving bath.

E. O. Köves

Unusual Bathing of Indian Ring Doves. — On October 2nd 1958 in Györ I ob-
served a pair of Indian Ring Doves (Streptopelia decaocto) perching at the top of
an advertisment-board set on the roof of a house. The male often stroked the fe-
male’s head at the ear-coverts and her neck at the throat with his bill. She seemed
to be pleased, and every now and then returned his courting. Meanwhile it began
to rain, and it was raining quietly all the afternoon at a temperature of 18 C. de-
grees. By the time when the rain was rather heavy, she—raising first one, next
the other wing—leaned on her side, and exposed her side and under wing coverts
to the rain. A little later he followed her example. The two birds became so engaged
in their having a bath, that she for several times lay quite down upon her back
doing movements as bathing birds would. He was not so much absorbed in the
pleasure, and only soaked his flanks. She repeated that quaint way or taking
a shower-bath for several times, then when her plumage was apparently soaked
completely, she began to arrange her feathers. He followed her example in that ac-
tivity too.

I. Nagy

Newer Data of the Nesting of the Scops Owl in SW. Hungary. — Aquila Vol. 1956—57
(page 288.) had already reported on the first nesting attempt of the Scops Owl, de-
tected in 1955. In the spring of the following year the hollow—found in an apple-
tree of an orchard or vineyard—was left uninhabited, and the tree itself perished

253

in consequence of leaking and inner decay. At about 350 m afar from it a pair of
Owls took to nesting again. We succeeded in detecting the third nesting site at about
the distance of 800 m from the former ones again in the gaping hollow of a low apple-
tree hardly one meter high from the ground. Then, in spring 1957 the Owls, ad-
hering to the biotope, settled down in the hollow of one of the mulberry-trees
(Morus) lining a road, 1 km. farther. This hollow was at a fairly higher elevation,
and it had not been found by man for the first time, but supposedly some bird
(jay or magpie, maybe a snake) had broken the two eggs in it. The birds had va-
nished entirely. In spring 1958 our Owls returned again to the hill Szentgyörgy-
var near Nagykanizsa, even to the vicinity of their two former nesting-sites. At.
a distance of hardly a few hundred meters from those did we detect them in the
hollow of a middle-sized apple-tree, but this time at the hight of more than 2 m.
On June 16th I saw the four white eggs myself. On July 4th the Owl was sitting
in the nest over the young. On July 28th my assistant reported that the four
young Owls were fledged already and were sitting on a nearby tree. This spring
(1958) I was informed that Scops Owls were nesting in the inner orchards of the
community Szepetnek, 8 km. from Nagykanizsa, but in the opposite direction.
Gy. Barthos

Ural Owl on the Plateau of the Bükk-Mountains. — On July 16th 1959, between
Bánkút and Ómassa, in a young coniferous wood, I startled Ural Owl (Strix uralen-
sis) and afterwards I could watch it perched on a tree for a longer time. On the same
day near the resthouse of Bankut I saw three Bullfinches on the trees edging
the way. Their call was often to be heard in the area.

P. Péczely

The Nesting of the Short-Eared Owl at the Kisbalaton. — On June 8th 1943 in
the morning hours I saw a Short-eared Owl ( Asio flammeus) from the shore of
the Zala near Alsédiäs having just caught a field-mouse and alighting with it
at a certain point of the meadow of Felsödiäs, and on June 11th I sighted it at.
the same place. In the course of our looking for the supposed nest three juvenile
Short-eared Owls took to wing from the tussocks. One of them perished in a tra-
gical way. On June 24th after six o’clock in the evening in gloomy weather and
heavy rain, as we were starting for home on the way to Dias, a Marsh Harrier
appeared, chased by two Short-eared Owls. On proceeding we saw later that a Short-
eared Owl, uttering its call “whowk’”, was circling over a certain spot swooping
down from time to time. We hurried up there and at our approach a Marsh Harrier
took to wing leaving its prey, a juvenile Short-eared Owl. The young Owl was
still alive, but its wounded flank and thigh were bleeding violently, and it died
soon afterwards. This specimen came into the collection of the Ornithological Ins-
titute.

K. Warga

The Nesting of the Kingfisher in the Bank of the Tisza. — On August 23rd 1958

I succeeded in discovering a nest of the Kingfisher ( Alcedo atthis) in the bank of

the Tisza near Algy6. Having caught the adult bird in the nest, I ringed it, together

with the seven young ones. On August 30th, controlling the nest again, I found

one young sead below the nest; the other six were safe and sound, fed by their
parents.

Gy. Molnár jun.

Changes in the Numerical Proportion of some Woodpeckers in Western-Hungary.
— The larger coniferous, beech and oak woods, groves, parks, the willowy and
aspen galleries along the river Räba and orchards in the western parts of County
Vas, offer an excellent biotope for various Woodpeckers, also as breeding-habitats.
Comparing the data of observations carried out in the last few decades, we can find
some changes in the numerical proportion of the various species of Woodpeckers;
we can even constate the rapid expansion of a new species against the disappearance
of another one. The Picus viridis is frequent without any change, while in the
number of the Picus canus a slight reduction is perceptible lately. Their estimated

254

proportion is presented in Table 18. in the Hungarian text: According to CHERNEL
the Dryocopus martius was a rather frequent breeder in the coniferous and beech-
woods of County Vas at the end of the last century. Its nesting and summer occur-
rence is a rarity lately. It mostly appears between the months of September and
March, when descending from the neighbouring Austrian mountains to the hilly
and plain terrain of the county. At Csakanydoroszl6—where I found it nesting on
May 8th 1950.—I observed it from 1922 to 1940 in the months given in Table 19.
of the Hungarian text.

Based on these data it mostly descends to us in November, and crossing our
territory returns in March passing across County Vas again. We obtain the same
result based on the number of the Black Woodpecker specimens observed in
each month. The numerical proportion of the Woodpecker species since 1928,
according to our estimation, changed as shown in Table 20. in the Hungarian
text.

The first specimens of the Syrian Woodpecker appeared on the territory
of the county in the year 1953. Nowadays they are frequent breeders not only
in orchards, but also on the inner areas of villages and towns, in parks, even on trees.
in lines in front of houses at very busy places. The occurrence of the White-backed
Woodpecker in County Vas has been proved only once. It had bred at Velem be-
fore the year 1900. The most striking, however, is the gradually declining occur-
rence of the Middle-spotted Woodpecker.

J. Csaba.

The Occurrence of the White-Backed Woodpecker in the Börzsöny. — For the
first time I encountered the White-backed Woodpecker (Dendrocopos leucotos) in
the beechwood section called Arvakut in the territory of Diösjenö, on October 4th
1958. During that winter and in the spring of 1959 I saw White-backed Woodpeckers.
at other places too. Together with J. Györy I also observed them in the breeding
season in biotopes suitable for nesting, but we could find no nests. On April 5th
in a wood-section of aged beeches, where there were several stumps of decayed trunks.
I came across a pair just preparing their hole on a decaying, 8 meters high trunk-
stump. On April 12th I saw one bird of this pair drumming at the finished hole
in the high branches of the beech. Its drumming was lower and slower and lasted
for a shorter time than that of the Great Spotted Woodpecker. Unfortunately I
could not pay any more attention to the ultimate fate of nest, but I hope that.
in the future by careful observation it will be possible to prove its nesting in the

Börzsöny.
G. Gdrdonyt

The Shore Lark. — I had explored many parts of Hungary, but I found the Shore
Lark exclusively at one place: in the vicinity of Nyiregyhaza. About 6 km east.
of it there is an area of meadow, pasture, bog, sodaic lake, something like a
steppe about 4000 acres wide called Csäszärszälläs. (I do not know whether it
has not been turned up and cultivated since.) There I found the Shore Lark al-
most every year in the course of my stay there. They were generally to be seen
in small flocks, but I never saw fewer than four together. On February 14th
1925 did I see, respectively find the most of them in one flock: 30—32 specimens.
They were generally staying on un frozen watery, grassy part of the swamp or
smaller pools, puddles. There are more detailed data given in the Hungarian text.

L. Nagy

The Visit of a Pair of Ravens at the Manger of a Wateh-Dog. — Near the direction-
building of the József sanatorium (Gyula, E. Hungary) is the kennel of the chained
big shepherd-dog, whose manger is often visited by the Jackdaws (Coloeus monedula)
nesting in that part of the park. The dog is not at all annoyed by their pecking
at the leftoffs, but keeps lying calmly near the kennel. In the very severe winter
of 1956, when the ground was constantly covered with snow, on February 17th
the manger of our dog had rare visitors: a pair of Ravens (Corvus corax). That
part of the park is rather a wood-section of oak and grey-asp skirted by lilac-
bushes towards the house. {Prof. Dr. I. Györffy

255

Observations on Nutcrackers in May in the Sätor-Mountains. — On May 21st 1959

I observed two Nutcrackers (Nucifraga caryocatactes) in the thick-standing young
spruces stretching along the old forest. I sighted them at a narrow clearing, and
could observe them for a quarter of an hour or so. The plumage of one of them
was very wet, and at the spot of its taking to wing I also found the small puddle
in which it had taken a bath. Both birds were not shy at all, were jumping about
‘on the trees overhead, and one of them even uttered its characteristic call twice
or three times. On May 10th 1958 J. Györy and I had seen a bird near to the
above mentioned place, flying towards a spruce-wood farther away; then we had
defined that bird as a Nutcracker. Considering the data and locality of our ob-
servations, 1t is not at all impossible that this species—if not regularly but some-
times perhaps sporadically—does breed in the suitable areas of the SAtor-mountains.
E. Schmidt

Data on the Nesting of the Coal Tit. — According to the data on the nesting of
the Coal Tit (Parus ater) it rarely nests in a crevice of a rock. In the course of
my observations so far I found that the Coal Tit does not choose a crevice in
a rock as a nesting site only in extreme need, but it also nests there, when there
are suitable decaying trees and other holes within its territory. In May 1950 in
the Bükk-mountains above Omassa, while watching the nest of a Peregrine Falcon,
did I detect its nest in a fissure of a rock for the first time. In May 1959 at Ban-
kut it built its nest between the pavement-stones of the set of a fountain, though
there were old decaying beeches in the vicinity. Similarly, on May 10th 1959,
L. V. SzaB6 found its nest in the gaps of the rocks at the bottom os some kettles
‘on the Bükk-plateau. According to the information received from J. Györy in
1959, it chose its nesting site in the stonewall of the Highschool for Forestry
in Sopron instead of breeding in one of the numerous nestboxes in the school-

ark.
Dr. I. Patkai

Crested Tit in the Bükk-Mountains. — On May 8th 1959 on the larch standing
in front of the forester-house of Csurgó I saw a Crested Tit (Parus cristatus). The

bird was constantly calling.
Dr. I. Patkai

Breeding of Crested Tit in the Sätor-Mountains. — On May 10th we found the
nests of the Crested Tit (Parus cristatus) at two places: above Istvankut, and
next in the coniferous wood of Dorgö. Both nest were built in the stumps of de-
cayed spruces broken at about 2 meters high. With one the entrance hole was
on the side of the stump (1 m. above the ground), and with the other one it was
from above. Both females were sitting on their eggs. During our stay for a week
there, we came across this species but once more besides the above mentioned
two pairs. In June, 1953—54, L. Sz155 observed 10—15 specimens of it in the
spruces of Telkibänya, and he saw one feeding young in the coniferous wood
of Tokár. Thus the Crested Tit does sporadically breed in the woods of the Sätor-
mountains.

J. Györy and E. Schmidt

The Nesting of the Willow Tit in the Sator-Mountains, — On May 21st 1959 I
found a pair of Willow Tits (Parus montanus) nesting in the old spruces of the
Dorgé. The entrance hole was at the hight of 140 cm on the side of a spruce
of about 17 cm in diameter broken down at about 2 meters above the ground.
The hole was to all probality made by the bird itself, as it does so according to
Lovassy too. This opinion was sustained partly by the tightness of the entrance-
hole, partly by the relatively slight depth of the hollow. By the way, I had
never observed any Lesser Spotted Woodpeckers even in the vicinity of the spruces
of Dorgö. In the nest there were a few days’ old young ones. While I was near
the nest, the two old birds were constantly close by, frequently uttering their
characteristical calls. About ten minutes later, however, though there were four
of us standing at a distance of 15 paces off the nest, one of them, apparently the

256

female, slipped in to her young. It did so even for several times. To all probability
the Willow Tit has already been a regular breeder in the Sätor mountains for many
years.

E. Schmidt

Willow Tit in the environs of Sopron. — On February 6th 1959, in the course
of observations carried out in the Hidegviz valley, my attention was drawn to two
specimens of the Willow Tit (Parus montanus ) in the willow- and alder-bushes along
the brook.

Dr. I. Pdtkai

Wall-Creeper in the Bakony-Mountains, —In the summer of 1957 I made several
excursions to the Bakony to collect insects. On one occasion I also visited the ruins
of the castle Csesznek on July 30th 1957. In the sunny, hot early afternoon my
attention was drawn to a Wall-Creeper (Tichodroma muraria). The Wall-Creeper
was flitting up and down the west wall of the castle.

J. Papp

Exposed Nesting Site of the Wheatear. — All data to be found in literature on
the nesting of the Wheatear (Oenanthe oenanthe) accord in that respect, that the bird
builds it nest at hidden places, into stone-and wood-piles, holes, generally in such
a way that the nest should be always covered. On May 23rd 1958, however, I
found a nest of the Wheatear on an old apple-tree in our orchard of Hajdubészér-
mény. At the lowermost bifurcation of the tree, on the base of the spanthick branches
was the nest built at the hight of 170 cm, quite free without any covering. Maybe
that the bird had confidence in the tree, because its crown and foliage reached
to the ground on all sides. On June 5th there were three newly hatched young
in the nest, and by the 14th they were fledged already.

Dr. M. Sovago

Robin Nesting on a tree. — On July 6th 1958 at Rajka (County Gy6r—Sopron)
in a gallerywood of the Moson-arm of the Danube P. Rapos and I observed the
entirely unusual nesting of a Robin on a tree. The nest was built on the dense,
thin side-twigs of an elm of about 40 cm in diameter, 160 cm high above the ground,
with a base of rather large dead leaves. At first sight—considering its location
the nest seemed to be that of a Song Thrush. The slightly incubated five eggs
in it, however, proved to be those of a Robin.

J. Radetzky

Robin Caught in Burdock. — Alluding to the observation published by B. Vina
in the volume 1948—1951 of Aquila, I had a similar one with a Robin at Diösjenö
on September 7th 1958. The bird had met with an accident on a small burdockbush
standing at a readside. It must have been caught by the hooks of the fruit of the
Burdock, and in tying to escape, it must have been entangled and more to perish
at last in the captivity of the plant.

G. Gárdonyi

The Breeding of the Hedge Sparrow in Hungary. — At the end of May 1933 on
the territory of Lipót (Asvänyrär6) in the Szigetköz (Western Hungary) the
Hedge Sparrow’s (Prunella modularis) nest was found—with five eggs—by STUDINKA,
CHARTERIS & GILBERT for the first time in our country. This bird had been
described in the older literature as a breeder primarily of coniferous woods in
öountain regions. The discovery of CHARTERIS, GILBERT & StupınkA has proved
that this bird does nest in our country too, namely in the Szigetköz, along the
Danube, far away from mountains and Coniferae. The circumstances of its nest-
ing could, however, be made clear but lately. PECK, in his work, “The Monography
of County Moson’’, published in 1878, mentions its occurrence, but considers it
a rare bird, while T. Ortvay (“The Fauna of County Pozsony") describes the clear-
ings and woods of the Little Carpathians as the bird’s characteristical biotopes.
without mentioning its occurrence in the parts of the County along the Danube

17 Aquila 1960-61. — 10 257

Neither of the two scientist mentions its nesting. The data of the avifauna of the
Szigetköz and Csallóköz (Danube islands in Western Hungary) in “the Fauna Regni
Hungariae", published in 1918, were primarily contributed by Kunszt, who in
his study "The Ornis of Csall6kézsomorja” deals with the avifauna of that area
in details. He considered the Hedge Sparrow a common breeder on both shores of
the Danube. Unfortunately we have no proof of his data. On the avifauna of these
territories KrvE wrote a detailed study (“Mitteilungen über die Ornis der Mittleren
Donau”, Riga, September 5th 1940.), but respecting the nesting of the Hedge Spar-
row he also depended only on StupinKA’s data. The observations of KUNSZT were
continued by L. Csipa, who offered numerous contributions in order to clear the
Hedge Sparrow’s nesting habits. He had commenced his observations at Csallok6z-
somorja (Slovakia), too, and continued them on the territory of our country at Rajka
and the western part of the Szigetk6z, and in the surroundings of the nearby Duna-
kiliti. He collected many data proving that the Hedge Sparrow is a frequent nest-
ing species in this area. At Rajka and its environs I have been carrying on ornitholo-
gical observations since 1948. In the course of that period I had found twentynine
nests of the Hedge Sparrow, without paying any particular attention to looking
for it. Their nests were mostly in the woods on the floodarea of the Danube, but
it also often nested in the gallery-woods stretching along the outer side of the river-
dam and connected with the woods of the inner land. Its nesting habitat are the
gallery-woods of the Moson-arm of the Danube as well. On the whole it follows the
course of the Danube but it does not extend beyond the Island Szigetkôz. Its nest
was not found in the environs of Gönyü south of this territory and it did not turn
up either in the neighbouring Hansäg or in the countryside of Sopron. The breed-
ing season of the Hedge Sparrow begins in the first part of May. I found its nest.
on May 3rd the earliest, and on May 25th the latest. It builds its nest low (under
2 m from the ground), and always at well hidden sites. As a nesting-site it choses
low bushes which are dense or overrun by lana, the broom-like, dense sidetwigs
of the elm, the trunks and side-branches interwoven with wild-hop, but I also
found its nest in bundles of sticks, in bushes covered with the floated rubbish
of the river, in the roof-construction of an abandoned hut made of reed, on stumps.
and among dry nettle-stalks. Moss is always the basic material of its nest. From
the outside dry grassblades, thin twigs are built in. The cup mostly consists of moss
too with a few hairs. I never found any feathers in its nest. The number of the eggs
are five-six at the first brood (only once did I find seven) and four-five at the second
brood. The colour of the eggs is bluish green. They resemble those of the Redstart,
but when fresh they are darker; the pores of the shell are coarser, it is thicker, heav-
ier and not so glossy. The eggshell of the Redstart weighs 0,12 g on an average,
that of the Hedge Sparrow 0,14 g, both in a dry state. The nesting of the Hedge
Sparrow in the Szigetkôz must probably be in close connection with its biotopes
to be found in the Alps and Carpathians. The abundant insectifauna of the flood-
areas of the Danube must have an attractive effect on this bird. It may be sup-
posed the same is valid in other parts of our country too, and the nest of the Hedge
Sparrow may be found also along the larger rivers (Dräva, Raba, Sajé, Hernad,
Bodrog, Tisza) of the eastern foot-hills of the Alps and of the northern frontier.
To enlighten this is a further task of ornithological research.

P. Rapos

Breeding of the Hedge Sparrow in the Bükk-Mountains. — For the first time I had
explored the coniferous woods of the Bükk-mountains more closely in 1958. On
June 17th I had observed singing males of Hedge Sparrow (Prunella modularis )
in the young spruces planted into the kettles of the plateau. As three males were
singing on the tops of the spruces, thus the presence of three pairs could be stated
within my area. The second brood must have been in progress then. This year, on
the same area, my attention was mostly attracted by the Crossbills, Goldcrests,
Coal Tits, and still more by the Siskins, and I took the bird’s song—which could
be heard from the nearby spruces—for that of the Wren for several times. On the
western slope of the kettle rocks are scattered, there is a little meadow at its bot-
tom, and the other parts of the slopy brim is lined by taller and taller young spruces-
resembling organ-pipes. On June 21st—looking in vain for the male Bullfinch ob-

258

served on May 24th—I sat down in front of a gigantic spruce, and then I caught
sight of a male Hedge Sparrow singing diligently on the top of a small spruce. It
kept changing its perches, but one it preferred particularly. All of a sudden it swo-
oped down to disappear in the thicket of two small spruces standing rather apart
at the very edge of the clearing. A few minutes later it was singing at its former
place again. Having repeated this performance once more, the bird began to rouse
my suspicion. On one of these two spruces, not taller than 2,5 m, at the elevation
of 60 cm, where the tree irregularly bifurcated, vand this fork was made still more
suitable to nest-building by two small side-branches, I did find the nest contain-
ing four fresh eggs. The small tree faced south, but the bright light could not pierce
through the dense twigs, and the nest only became visible after my having pushed
the branches aside. The nest was built fairly compactly between the trunk and the
aforementioned branches. Its basic materials were: comparatively thick, dry twigs
of spruce, many dry grass-blades, then moss abundantly, grass-blades again and
moss repeatedly. Its cup was lined thick with the hair of deer in the form of a regular
half-globe rather tightning at its brim. The cup was 4,5 cm in diameter and the same
in depth, so that at first sight I thought the tight and deep nest to be empty. One
of the four bluish green eggs seemed to be quite freshly laid, the other being rather
dirty; they must have been soiled by the previous day’s rain. At about 3 m behind
the tree holding the nist, the wood of 3—4 m tall young spruces began: the sin-
ging perch of the male; he most frequently sang about 10 m afar from the nest. In that
thicket I could sight the female ooly fot a moment. At the same time as my observa-
tions, J. Györy and E. ScHMIDT encountered the bird in the coniferous woods of
the Zemplén mountains in similar biotope in breeding season. This year I stated
the presence of two more pairs within the area of my observations. The clutch found
must have been the second brood. The nest was given to the Ornithological Ins-
titute.

L. V. Szabó

Occurrence of the Alpine Accentor in W. Hungary. — On the morning of February
lst 1959, fresh snow covered the environs of Szombathely, when on an area of a
few acres overrun by rush and elder, my attention was drawn to a yet unheard note
of a bird. After some search I detected a Prunella collaris sitting on a wildrose bush
and could observe it for a longer time at a very short distance.

J. Csaba

Alpine Accentor in Budapest. — On January 18th 1959, while ringing Waxwings
on the lawn of the " Városliget? park of Budapest, I observed a solitary Alpine Ac-
centor (Prunella collaris).

Dr. I. Patkai

Summer data on the Siskin. — The Siskin (Carduelis spinus) had, up to the spring
of 1959, figured in our avifauna as a regular bird of passage and winter visitor. In
the spring of this year, however, its breeding could be proved, which fact is accounted
for on pages of this volume. Further remarkable evidences testify that the behaviour
of the Siskins this year greatly differed from that observed in the previous years,
for our cooperators in ringing birds regularly observed them in the Buda mountains
through the entire breeding season. No nests were found though, but on June 20th
at Balatonlelle Imre SzAaBò saw a pair of Siskins feeding their young, then T. Bozzi
sighted fully fledged young ones in the Zugliget of Buda. On June 5th I encountered.
a family of five birds myself. At the same time JANos KovAcs, our ringing-cooperator,
caught nine specimens in his orchard located near the Kamaraerd6, and donated.
one of them to our Institute. This young bird still had a female’s full plumage, except,
for the bright yellowish colour of its tail-feathers. Until the end of July our afore-
mentioned collaborator and ringed 34 Siskins altogether, their great majority being
young specimens. According to the information given by him, BÁTOR BóKAI saw
five-six Siskins on June 11th at Pilisborosjenő, which “to all probability must have
been young following their parents, or had been hatched in the vicinity”. The above
data prove that the exceptionally extreme winter of the year of 1959 had an effect
on the selection of the breeding areas too. Dr. I. Patkai

ge 8 259

Occurrence of Bullfinch in May in the Bükk-Mountains. — On May 24th my at-
tention was drawn to the call of a Bullfinch in one of the spruce-woods of the Bukk-
plateau. After a short while it appeared on the top of a middleaged spruce, calling
continually; then it suddenly flitted into the old wood and kept calling while it
proceeded and passed from there into a young stand, to peck, next, at the tender
shoots at the edge of the beechwood. Then it resumed its perch repeating the same
circuit twice more. I was looking for this Bullfinch at the same place on two fol-
lowing visits, but did not succeed in observing it any more.

L. V. Szabo

Occurrence of the Rock Bunting in Summer at Budaörs. — On July 5th 1959 on
the Odvas-hill within the territory of Budaörs near Budapest I saw a calling male
Rock Bunting (Emberiza cia) several times in the course of the day. To my ob-
servation I can add merely, that in the countryside of Budapest the Rock Bunt-
ing had for the first time also been sighted—more correctly collected—in summer
season, on August Ist 1860 (DREHER).

Dr. I. Patkai

The Nesting of the Rock Bunting on the Bükk-Mountains. — On July 30th 1959
on the rocky, bare southern slope of the Mount Belkö, at the altitude of about 700 m,
an interesting song of a bird struck my ears. With the help of my fieldglasses I soon
detected a male Rock Bunting (Emberiza cia) in the direction of the sound, singing
on a little stunted bush among the rocks. On August Ist I revisited the Bélk6, look-
ing for the same bird for a long time in the sea of the dense fog, but it was not
at his previous place. I crossed and recrossed the characteristical rocky ledges of
the bare slope, but failed in noticing any Rock Buntings. At length, above the new
quarry on the southern side of the B3lkö (where the basic slate layer of the Bükk-
mountains is being hewn out) my attention was drawn to some bird’s call. At the
top of a cornel-cherry bush, I caught sight of the motherbird holding a locust in
her bill and continually repeating her anxious call. Well hidden, I was observing
her about a quarter of an hour at her former place. Then she flitted over upon a
sorb-tree jutting out of a crest of rock. From there she did not move for ten minutes
either, but was looking around suspiciously and kept calling meanwhile. At length
she became easy at her mind, and having flown about ten meters downwards, she
disappeared. When I approached the spot of her disappearance, she just flew away.
After a short inspection I caught sight of the nest, in which three downy-backed,
not yet feathered young were crouching. The nest was constructed under a small
projection of the rock-crest. From above the tuft of some hair-grass (Festuca glauca)
lent over it, and from two sides it was hidden by the bright green blades of rush
(Carex humilis). The material of the nest was: from the outside thicker, from the
inside thinner dry grass, and the cup lined with very fine, thin rootlets. The nest
was located at about the altitude of 650 m, just at the boundary of the here altering
biotope. The terrain uphill is an open, but scarred Pannonian slope covered with
hair-grass and rush, to the south going over into a denser and denser Karst coppice.
In the vicinity of the nest there were more bushes, principally those of the cornel-
cherry, the sorb, the hawthorn, one or two oaks covered with mosses and at the
edge, respectively corners of the rock-steps the thicket became quite dense: the
landscape is of Mediterranean character distinctively. Near the nest, this character
is displayed by the Illir-Pannonian herb species, the Onosma visianii, and still more ~
by the other Illir species, the Satureja Thymifolia, a preglacial relictum species
found in our country hese on the Belkö and detected just at that very spot. Succeed-
ing the observations of the Rock-Bunting on the Torna-Karst (see: DanpL, Aquila
1958) I had searched this area for several years; I had seen some Rock-Thrushes but
had failed in finding any Rock Buntings. The gigantic upwards-turned rockridge
of the Bélk6 is an interesting divisional line of biotopes. To the north, on rocky
ground there are woods of maple and ash, or lime and ash, then—lower—beeches,
on the southern side bare, grassy slopes, going over slowly, but more and more into
a Karst-coppice, and at last forests of oaks stretching down to the bottom of the
vally, except on the eastern part, where both slopes are wooded, and there are
beeches also on the southern side toward the valley. For two kilometers from

260

the western ridge of the Bélké does this characteristical biotope stretch, where
the breeding of the Rock Bunting could be supposed. Having found the nest, I ob-
served the feeding bird for a long time from my hide. In the bills of both feeding
parents I was able to observe the food well. On all occasions they brought locusts,
respectively sometimes grasshoppers. The afternoon-sun not being suitable to tak-
ing photos, the following day, on August 2nd 1 revisited the nest for the third time.
I arrived at about 8 a.m. and jumped ‘down rather noisily from the rock-ledge beneath
the nest. To my great surprise the female was sitting on the young protecting them
from the eastern sunshine becoming gradually stronger. I succeeded in photographing
the bird from a distance of hardly one meter. I took three photos, when she flew
away and dropped upon the rock, beating with characteristical movements of her
wings uttering painful calls. Later too, I found her in the nest even at about 10
o’clock, but this time she flitted out at once simulating to be lame again. The feeding
birds alighted furtively upon the ledge of the steep rocky slope 2—3 m downward
from the nest, and hopping from step to step of the rock they cautiously slid into
the nest. After the feeding they carefully cleared all the droppings away. During
my observations, the young birds sometimes dropped their excrements upon the
brim of the nest, and the parents cleared them away carefully, too. They always
approached from the tops of the bushes, principally from dry branches; and look-
ing for food they haunted the bare, grassy slopes, stretching at a higher altitude,
where there were plenty of locusts and grasshoppers. The male was distinguished
by his brighter reddish-brown belly, and by his bright grey and black streaked head
with usually erected feathers of a more fallow-brown ground-colour and more in-
distinct markings. Having been disturbed, it was always the female, which went
in search for food first followed by the male only later. They did not feed too often,
comparatively; but they gathered good-sized locusts and grasshoppers, on the other
hand the disturbance must have affected these cautious, vigilant birds too. I suc-
ceeded in finding only one pair of Rock Buntings all over this large area; my ob-
servation in the following spring will be decisive in stating the full stock. In the
similar biotopes the sighted other species were: Tree-Pipits on the more grassy open
terrain in fairly good numbers; in the more bushy parts one-two pairs of Whitethro-
ats (one nest found in a hole); several Linnets in pairs (two nests found, that
young had left already). From the neighbouring biotopes in search for food the
following species would come: Chiff-Chaff, Redstart, Spotted Flycatcher, and Great
Tits. I consider the Yellow Hammer frequent here, but in an other season. It was
interesting to observe the enormous swarm of House Martins in the valley for all
three days. From time to time they darted to the high, and were hunting low over
the bushy, grassy karst terrain. They must mainly have snatched the different spe-
cies of numerous flies, bees and wasps feeding on and flying off from the just bloom-
ing blossoms of Seseli, but they certainly feasted on the jumping, flying locusts as
well. From the young Rock Buntings I collected one, and the Ornithological Institute
seems to succeed in bringing up this lively, ev erhungry little bird.

L. V. Szabo

Yellow Hammer singing in unsuitable Weather, — In the first days of March 1958 I
observed even on two occasions that the Yellow Hammer uttered its spring song amidst
heavy snow-fall at about 8 o’ clock in the morning. On March 12th I made a similar
observation, when a Yellow Hammer was singing persistently in spite of the very
cold (—5 C°) north-west wind and snow-fall, causing snowdrifts, at half past five in
the evening dusk.

J. Csaba

Ornithological Observations in the Course of a Vacation-Trip to Hungary. — The ships
on the Lake Balaton are generally followed by swarms of Gulls. The great majority
of them are Blackheaded Gulls (Larus ridibundus). During our voyage between Ba-
latonfüred and Tihany on August 17th 1959 there were also four adult Littje Gulls
(Larus minutus), and three Yellow-legged Herring Gulls (Larus argentatus) among
them. The latter ones were an adult, a half-matured and a young one. On our return-
voyage there were three adult Little Gulls and a half-matured Yellow- -legged Herring
Gull to be seen. This latter one was attacked by a Great Skua (Stercorarius skua),

261

the spectacle I have already accounted for in a separate article. On August 18th
1959, having left Balatonalmadi via Alsöörs for Siöfok, our ship was again followed
by three Little Gulls and a half-matured Yellowlegged Herring Gull, and on sailing
back, by five Little Gulls —one young and four adult ones—and by thre Yellow-
legged Herring Gulls—one adult, one half-matured and one young specimen. It was
remarkable that among the Black-headed Gulls there were only a few young specimens
with black-edged tails. On August 22nd I was wacthing birds in the Pilis mountains
at the wood-cut below the Sagvari-resthouse (Pomaz). At 8 o’clock suddenly a Thursh
Nightingale (Luscinia luscinia) uttered its calling sound continuously. After two
minutes it stopped singing, and though I was staying at the spot another hour, I
did not hear the song any more. It must have been a passing specimen, taking a short
rest in the bushes along the little brook on the hillside. On the same day I sighted
a singing Coal Tit (Parus ater) in an oak-beech wood. That was a novelty to me, for
that season in Czechoslovakia I had observed this species only in coniferous woods.
On August 24th in the wast beech-woods above Dömös I sighted singing Redbreasted
Flycatchers ( Ficedula parva) even at two places. Over the look-out tower of the Prédi-
kälészék we could watch a circling Snake Eagle (Circaétus gallicus) from close distance.
At the same time we continually heard the shrill and strong call of a young raptorial bird,
which, I thought, must have been a young of the family. From the same spot I
also watched a Black Kite (Milvus migrans) and a Red Kite (Milvus milvus).
On my way back towards the Dobogökö-resthouse in the Ram-ravine several Grey
Wagtails (Motacilla cinerea) and in its upper section a Dipper (Cinclus cinclus) were
to be seen. Finally, on August 28th 1959, in Budapest I saw an adult Yellow-legged
Herring Gull (Larus argentatus) above the Gellért Hill.

À Dr. Fr. Balät ( Brno)

Ornithological Observations in the Märamaros. — On the occassion of the internatio-
nal storkcensus of 1958 I went on April 29th to Hosszümezö, where the White Stork
(Ciconia ciconia) had been nesting for more than a decade. From Bocské to Kistécsô
on the left shore of the Tisza its only nesting-place I knew of for certain was there.
I found four Storks in the village: one pair began to carry the nest-material up to the
chimney of the culture-house in the middle of the village, the other pair just circled
round the chimney of their last year’s nesting site, on which the owner of the house
erected a dome to prevent them from nesting there. I inquired SÁNDOR VARGA and
the peasant, on whose chimney the Stork family had nested for years, about the history
of the local Storks, and according to their information one pair of Storks had settled
down here at the beginning of the forties. In the first two years they had been nesting
on a walnut-tree until a summer strom destroyed their nest together with the two
young. Next year, after having returned again, the pair had constructed its nest on
the chimney of the aforementioned house, where they had bred successfully every
year till 1957, when two young had also been fledged. It is an interesting question
why more pairs have not settled, considering that also during nesting season the
number of the Storks looking for food near the village was always higher and thus
often even ten-twelve specimens could be counted. On July 28th I went to Hosszu-
mező again to review the situation. On the marshy meadow near the village I sighted
four Storks. When from the direction of the village 17 Storks were sailing over
them, they joined forces and all the 21 Storks took the direction of the Tisza to
disappear in the east towards Maramarosssziget. My friend received me with the sad
news that this year the Storks had for the first time stayed away from the village
as breeders. The former pair did not nest on account of the aforementioned cause,
and it was unknown what might have annoyed the new pair on the chimney of the
culture-house. All the summer there were Storks to be seen on the meadows; they
must have been nesting on the right shore of the Tisza. Some hours later the flock
of Storks reappeared again, increased to 31 specimens. They came from the direction
of Märamarossziget and made for west above the Tisza; consequently there were
Storks still nesting north-east from Märamarossziget on the right shore of the Tisza.
On August 3lst I saw four Storks above Máramarossziget again. These were also
flying down the Tisza-valley. On August 11th I observed twelve Storks at Bocsk6
which were coming from the direction of the Priszlop pass and were flying along the
course of the river Visé about 500 meters high over the village. I followed them with

262

my field-glasses until they disappeared in the direction of Felsövisö. On August 23rd
I met with a young Stork in the kitchen of the tourist-hotel of Borsafüred. According
to the information of eyewitnesses, early in the morning a large flock of Storks were
flying east toward the Priszlop pass. Together with an unfortunate companion,
which perished, they had been drifted by the storm against the telephone-wires.
The flock had circled over them for a long time, then continued its journey. It seems
that the Storks nesting north of the Radna-mountains leave the Carpathian Basin
over the Priszlop pass. At the of the forties there were Storks still nesting at Vörös-
mart, in the latter years, however, they stayed away from there too Downwards from
Taraczköz along the Tisza the nesting of Storks in much more frequent. In 1958 the
largest heronry of Grey Herons ( Ardea cinerea) in Maramaros ceased to exist for
good and all. The heronry had been, located on a gigantic asp. As far as I remember
Grey Herons had always been nesting here at Vörösmart. There had even been as
propitious years as the number of the inhabited nests had been over thirty. During the
war their number had greatly decreased, then in the fifties the hunters of Maramaros-
sziget had exterminated them not even recoiling from shooting the young out of the
nests, though they had not done much harm anywhere by their feeding on the waste
fish of the Tisza, Iza and Mara. I had seldom encountered them at the trout-waters of
the upper section of the Mara. Only those had been which could have caused more
cserious damage, as there were no fishponds in the vicinity. According to received
information, there were there-four pairs still nesting on the mutilated, dying asp,
that, in the winter of 1957/58 had been cut, and in 1958 I had not found any
nesting pairs at Vörösmart any more. On May 3rd 1958 did I see the last
Waxwing (Bombycilla garrulus) in an orchard near Máramarossziget. I am
also in the position of being able to contribute some data respecting the ranges
above the zone of woods of the Radna-mountains. The Alpine Accenter (Prunella
collaris) was to be found everywhere in the Radna-mountains. I observed them in
unusual numbers on the rocky peaks of the Pietrosz and Rebra. My older notes also
record, that this species was the most prevalent there. On August 12rh 1958 I counted
fifteen specimens from the Mosolygó lake to the peak of the Pietrosz, and saw only
one pair of the Black Redstart (Phoenicurus ochruros) and one Kestrel ( Falco
tinnunculus) at the same time. Their number was similar on the saddle between
the two aforementioned peaks. Most of them were fledged young still fed by their
parents. Leaving the Rebra, they were missing, but two days later I saw some specimens
again on the side of the Unökö peak. Above the zone of woods the Black Redstart was
everywhere to be found. Of the raptorial birds the Kestrel was most often to be seen,
hovering mostly over the abandoned shepe folds, where the Rumex alpinus thrived
vigorously. On August 6th 1957 a Golden Eagle ( Aquila chrysaétos) took to wing
from beside the grazing cattle. On September Ist 1957, five Buzzards ( Buteo buteo )
and one Harrier (Circus sp.) passed over the saddle below the Puzdra peak
within two minutes. The Raven (Corvus corax) is not frequent, but it is a
resident bird of the Radna-mountains. I most often came across Ravens
in the area of Repede, Puzdra, and Korongyos, where the pasturage was most intensive.
But I never observed more than four specimens at a time, while in the southern
Carpathians at Bucegy or on the Cenk (Timpa) near Brassé I had seen even eight-ten
specimens together. On August 7 th 1957, I observed three Mallards ( Anas platyrhyn-
chos ) from quite close on the small lake below the Galac peak, at the altitude of 1900 m.
The following day about 200 m. afar from this lake we alarmed two Mallards again
on a smaller pool. On August 23rd I saw five ducks on the lake below the Korongyos,
but I could not state their species. On August 12th 1958 on the side of the Rebra
80 m from the peak (at the altitude of about 2200 m.) I saw two Dotterels (Charadrius
morinellus). One of the them let me come close, and when I approached to a distance
of cight-ten meters, it did not take to wing, but just started running for several times,
while its mate passed over us twice about 50 m high. Unfortunately its photo is not
a success, still it shows that it was a Dotterel indeed.

J. Béres

Ornithological Notes from the Countryside of Palics (Jugoslavia) in 1958, — In the

year 1958 the weather and the water-level conditions greatly influenced bird-life.
The rapsodical early spring weather was very hard on the song-birds and often endang-

263

ered their very existence. Due to lesser snowfalls I observed Waxwings ( Bombycilla
garrulus) even as late as April 23rd and nevertheless the Indian Ring-Doves (Strepto-
pelia decaocto) commenced breeding on April 20 th. In spring the waterlevel was very
high, but by midsummer the level of the Palics Lake became very low, and the extended.
muddy shores were crowded with thousands of flocks of small waders. In January and
February cold weather prevailed with snow at the and of January. Then a Peregrine
Falcon was staying for a few days near the lake. On February 2nd the Fieldfares.
(Turdus pilaris) appeared. In March the weather was rapsodical with snowfall for
several times, tuning fine only on the 28—29th. On the 15th the Lapwings ( Vanellus
vanellus) arrived, and the Starlings (Sturnus vulgaris) increased in number. On
the lake very many Coots ( Fulica atra), Wagtails (Motacilla alba), and also some
Whimbrels (Numenius phaeopus) were to be seen in these days. The Rooks (Corvus
frugilegus) decreased in number. On March 28th there were many Waxwings at
Szabadka. In April the weather slowly grew warmer. On the 2nd the first Swallows.
(Hirundo rustica) and Hoopes (Upupa epops) arrived. On the lake Tufted Ducks
( Aythya fuligula), Common Pochards (A. ferina), and Mallards ( Anas platyrhyn-
chos) were to be seen. On April 6th the first Storks (Ciconia ciconia) arrived. In May
the weather was fine, sunny and warm. On the Ist Turtle Doves (Streptopelia turtur)
and Orioles (Oriolus oriolus) were sighted for the first time. On the meadows there:
were many Purple Herons ( Ardea purpurea) and Squacco Herons ( Ardeola ralloides).
On June 23rd young of the Little Owl ( Athene noctua) appeared. In July the weather
was dry and warm, and the lake very shallow. On the third, in the Szelevényi wood—
about five-six kilometers east of the Ludas Lake—there were innumerable Jackdaws
(Coloeus monedula), Red-footed Falcons, (Falco vespertinus), Magpies (Pica pica).
A primary of a Raven (Corvus corax) was found. On July 12th four young storks.
(Ciconia ciconia) were stayirg on the meadows; also Common Sandpipers ( Actitis
hypoleucos) and Little Terns (Sterna albifrons) were sighted. On July 15th the first
flock of Common Curlews (Numenius arquatus) appeared, and also one Swift ( Apus
apus) over the lake. On July 28th there were many Squacco Herons, and in lesser
numbers: Common and Green Sandpipers, Redshanks, and Little Egrets. In August
the heat continued. On the shore of the lake there were Sandpipers and Plovers
by the thousands. There were to be seen on the Ist: a vast flock of Lapwings (300—
500); on the 3rd Spoonbills (Platalea leucorodia); on the 9th innumerable Squacco
Herons, many Grey and Purple Herons, Sandpipers, Plovers, Common Terns, Black-
Terns, and nine Little Stints (Calidris minuta) in a flock; on the 12th some
Dunlins (Calidris alpina); on 15—25th Swifts were passing. In September the water-
level was low on account of the great drought. On the 2nd an enormous swarm of
Swifts were passing, also many Swallows and Sand Martins; on the 4th in the mor-
ning Swifts again, and on the 13th many Swallows; there were still Squacco Herons,
Purple Herons, Coots, Black-headed Gulls, Little Ringed Plovers, Garganeys, and
on the 29th at Palics Turtle Doves to be seen. In October the weather grew cooler.
There were observed: on the 7th the nest of Indian Ring Doves with two eggs; on
the 11th many Swallows, Wagtails and Redshanks at the lake; on 16th many Snipes
(Gallinago gallinago); on the 19th one Lanius excubitor; on the 26th 43 Common
Curlews. In November the weather grew cooler but not very cold. On the Ist the
following species were to be seen at the lake: Crested Lark, Wagtail, Kingfisher,
Marsh-Harrier, Teal, Common Snipe; on the 2nd a vast swarm of Fieldfares, many
Lapwings; on the 4th the Bullfinches appeared. In December the weather was cold
without moisture, but several times with hard frosts. On the 7th the lake was covered
with ice; the following species were observed: Kingfisher, Bittern, Common Curlew;
on the 16th the White Fronted Geese appeared.

J. Mikuska

Ornithological Report from Israel, — On September 29th 1958 at Hule I succeeded
in observing the Ardea goliath. It is a rare passing migrant in Israel, yet it visited
our sanctuary again, which is very much reduced in consequence of the drainage.
Some years ago I wrote of the Turdus merula being so very cautious and avoiding
areas inhabited by man. Well, this situation has changed by 1958. Several observa-
tions bear witness to the Blackbird’s moving—like their European relatives do—to
the timbered garden sections of the towns. The dry weather continues here (September

264

22nd 1958.), but it does not disturb our birds very much. The passage migrant and
overwintering species have come by large numbers, in spite of the mild weather,
earlier than they used to. The Coots have arrived. They seem to have recovered,
that last year they have been caught by the hundreds by means of some drugs,
causing them to fall asleep, by the unscrupulous proprietors of the ponds. Last week
I saw a Remiz pendulinus, which is a rare bird here. February 21st 1959: The cold
weather, unusual with us, continues. There is snow in the mountains and rain in
the other areas. The Penduline Tits are still to be seen. They were recorded at several
places, so at Hule. There are Curlews in fair numbers. The Starlings are more nu-
merous than in other years. We have Avocets and Stilts constantly. I see also Storks
whenever I am out in the open. Swifts were to be seen today for the first time, at
Haifa. The Rhodospisa obsoleta bred again in 1959 near Beersheba; up to the thirties
it was thought to be a hibernating bird. According to AHARONI they invaded the
gardens round Jaffa in large numbers, and the Arabs used to keep them as cage-
birds because of their pleasant song. In the latter years, however, they were entirely
absent. I had the luck, that in the spring of 1958, while stalking near Beersheba,
my attention was drawn to some interesting, unfamiliar call. After closer examina-
tion I sighted the g singing near the nest, and the ® sitting on her eggs. It is of par-
ticular interest that there was a veritable nest-colony on the acacia-bushes stretching
along the two sides of the road; the nest were built 1,5—2 meters high from the
ground, at a length of about 1,5 km along the road. Farther on no nests were to
be found on the bushes. The entire colony may have consisted of 100—150 pairs
and at present it is the only one in Israel. In 1959 they were breeding in the same
number at the same place, though I heard their call even 5 km afar from it, but
I did not find any nests there. May be, with the extending of the cotton-fields our
birds will also spread, for all the nests were lined with cotton-wool.

Haim Hovel (Haifa)

to
OS
Qt

In Memoriam!

Bessenyei Istvan született Nyíregyházán 1893. X. 30-án. Inte-
zetünkkel a kapesolatot 1917-ben vette fel, amikor Lepsenyböl küldött
madärvonuläsi jelentéseket. Később Dég és Enying a megfigyelő állomásai.
A csiesörke elterjedésének kérdésével is foglalkozott. CsoncEyY Trrus-szal
több közös kirándulást tett. Az ornitholögiäval mar gyermekkora óta
foglalkozott, későbbi dunántúli jelentéseiben is érezhető a nyírségi élmé-
nyeinek hatása. Amikor 1945-ben a sors elsodorta hazánkból, akkor is
igyekezett a madártani kapcsolatokat fenntartani. 1958. X. 17-én hunyt
el Sydneyben. — Prof. dr. Györíly István született Hidasnémetin
1880. XII. 19-én. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott végezte, ott is
habilitált növénytanból. Eleinte mint gimnáziumi tanár működött Makón,
majd Lőcsén és ezalatt az idő alatt vette fel a kapcsolatot Intézetünkkel,
rendszeresen küldött madárvonulási adatokat, közölte észleléseit. Igy
1905—1909. között Makóról, 1910—1914. között Löcseröl. 1914-ben
nevezték ki a kolozsvári egyetemre a botanika professzorának. Madártani
megfigyeléseit ekkor sem hagyta abba. 1915—1919 és 1940—1944 között
Kolozsvárról, 1922—1940 között Szegedről küldi jelentéseit. 1919—1921
közti átmeneti budapesti tartózkodása alatt is többfelé végzett madártani
észleléseket. 1924-ben lett Intézetünk levelező tagja. Nyugalombavonulása
után fiainál lakik és így 1946—1952 között Mátraházán, 1952—1957
között Gyulán (József-szanatórium), 1957—1958. között Budakeszin,
1958—1959. között Csákváron folytat madártani megfigyeléseket. Madár-
tani irodalmi munkásságát 1910-ben kezdte meg, és az Aguilában tíznél
több cikke jelent meg, főleg a Tátra madarairól, de foglalkozott a Tisza-
menti madárfogás kérdésével is. Szinte szokatlan, hogy botanikus profesz-
szor és a mohák világhírű szakembere létére ennyire érdekelte a madárvilág
is, és bár kutatási köre egészen más módszereket kívánt meg, mindig
tudott madártani észlelésekre is időt szakítani. Intézetünk sorsa iránt
mindig a legmelegebben érdeklődött, és amikor csak módjában állott,
akadémikus befolväsäval támogatta is. Székesfehérváron halt meg 1959.
IV. 16-án. — Prof. dr. Hankó Béla született Poprádon 1886. VII. 15-én.
1910-ben az egyetemi állattani intézet tanársegéde lett, 1918-ban a Nem-
zeti Múzeum hal-gyűjteménye vezetését vette át, 1925-ben a révfülöpi
balatoni kutató állomásét. 1927-ben a tihanyi Biológiai Kutató Intézet
igazgatója, 1929-ben a debreceni, 1940-ben a kolozsvári, majd 1945-ben
ismét a debreceni tudományegyetem zoológiai professzora lett. Nyugalomba

267

vonulása után mint a Mezőgazdasági Múzeum kutatója dolgozott tovább.
Foglalkozott Alföldünk állatvilága, elsősorban madárvilága történetével
(1933). A madártan iránt mindig a legnagyobb érdeklődést mutatta.
Tanszékén avatták díszdoktorrá CsöRGEY Tiruszr, és ugyanitt habiltält
Dr. Homonnay NAnvor és Dr. Nacy JENG is. 1939-ben lett Intézetünk
levelező tagja. Tagja volt a Nemzetközi Nomenklaturai Bizottságnak
is. 1958-ban távozott Torontóba, ahol a múzeumnál működött. Meghalt
1959. XI. 16-án Torontóban. — Hrabár Sándor született Budapesten
1883. VIII. 17-én. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, majd
Ungváron lett tanár. Kiváló ragadozó madár-specialista. Intézetiink a
második héjasas (Hieraaétus fasciatus) példányát is neki köszönhette.
1903-ban kezdi gazdag madártani irodalmi munkásságát, amikor az
urali bagoly fészkeléséről írt. Élete legnagyobb műve: Kárpátalja ra-
gadozó madarai. — Hizsoe Ptacsztvo Podkarpatia (Ungvär, 1942.). Ö ve-
vezteelsa Karpatalja gölya-census-ät. A csehszlovák hatóságoktól kapta
meg az ungvári múzeum természettudományi osztályának vezetését.
Azt korszerűsítette, aguariumokkal szerelte fel. Ezen állását a magyar,
később a szovjet főhatóságoktól is elnyerte, megtartotta, sőt az utóbbiak
a múzeum igazgatójává nevezték ki. Nagy segítségére volt Pror. L. A.
PortenKonak (Leningrad) és Pror. F. I. Srraurtmannak (Lwow) műveik
megírásában. Mint festőművész is kitűnt. Elhunyt Ungvárott 1959. VI.
30-án. — Dr. Nesnera Ödön főorvos, született Aradon 1889. VII. 12-én.
Aradról küldi első madárvonulási jelentését 1907-ben, ekkor publikált
elsőízben az Aguilában. Rövidesen utána Nyitra környékére került, ahol
főleg a spanyol-nátha elleni küzdelemben szerzett nagy orvosi érdemeket.
Elsősorban a ragadozó madarak érdekelték. Nagyon szerény és vissza-
húzódó kutató volt, alig hallatta szavát tudományos körökben. Levelei
arra mutattak, hogy iparkodott lépést tartani a madártan fejlődésével is.
Meghalt Jánosújfalun (Janova Ves) 1958. VI. 1-én. — Péterfay Jozsef
erdészet vezető. Született Türjén 1902. III. 30-án.A vadbiológia mű-
velője volt, főként a fácán-kérdéssel foglalkozott. Számos közlemé-
nye jelent meg ebben a tárgyban, melynek eredményeit a Kistápén
(Tolna m.) szerzett bő gyakorlati tapasztalatai alapján szögezte le, de
ismerte az egész ország fácán-kérdéseit. Nagy fácán-munkájának megje-
lenését már nem érhette meg. O sugalmazta az 1937. évi nagy országos.
fácán táplálkozási és parazitológiai kutatást is, melynek ered-
menyei alapján készült tablök a berlini Nemzetközi Vadászati Kialli-
táson szerepeltek. A fácán-tenyésztéssel kapcsolatban tág tere nyílott
a ragadozókkal való foglalkozásra is. Intézetünk számos adatot és bizo-
nyító példányt köszönhetett PÉrERravYnak. 1948-ban került el Kistäpérô!
a Mecsekbe, először Kisvaszarra, majd Kárászra az erdőgazdaság élére.
Feladatát a legnagyobb szaktudással látta el, bár szive szerint mindig a
kisvadas, sík erdős területre kívánkozott, ahol régi vizsgálatait folytatni
tudta volna. Több ízben kínálkozott alkalom, hogy vagy a budapesti
központba, vagy a vadgazdasági állomás élére kerülhetett volra, de a
szeretett Dunántúljától nem tudott megválni. Legszorosabb kapcsolatban
állott DR. VasvArr MıkLössal, akinek kutatásait anyagokkal támogatta.
Tudományos munkájától elvonták a gyakorlati erdőgazdasági problé-

268

mak, hiszen egyik legjelentősebb bänyaterületen fekvő erdőség állott
kezei alatt. Az éjszakába benyúló, szabadságot nem juttató munka már
régebben kikezdte az egészségét. De hiába figyelmeztették barátai,
hogy ne erőltesse túl magát, kérjen könnyebb beosztást, megszakítás
nélkül folytatta munkáját. Könyve megjelenésének huzavonája is el-
keserítette. 1958-ban azután megtámadott szive Balatonfüredre kénysze-
ritette, de amint túlesett a kiran, ismét folytatta hivatását. Barátait és
kollégáit mélyen megdöbbentette a váratlan hír, hogy 1959. IX. 24-én
Kárászon elhunyt. PETERFAYban melegszívű, készséges barátot,
a magyar tudomány pedig legkiválóbb vadbiológusát vesztette el. — Szom-
bath László született Győrött 1894. II. 7-én. Mint jókezű aguarista kereste
fel az Állatkertet, akol azután NÁDLER HERBERT az Aguarium élére
állította, majd a madár-osztályt is rábízta. SzomBATH teliesen CERVA
FRiGYES nyomdokai haladt, és a madárfióka keltetésben is szép eredmé-
nyeket ért el, melyeket főleg a Természet c. folyóiratban közölt. Ezen
tevékenysége folytán a Duna— Tisza közéről igen becses faunisztikai
adatokat szerzett. Intézetünkkel mindig szoros kapcsolatot tartott.
Nyugalombavonulása után is mint tanácsadó egész haláláig az Allat-
kertnél működött. Meghalt Budapesten, 1959. XII. 28-án. — Szomjas
(Gusztáv született Mezőtúron 1898. X. 1-én. Madártani kutatásaiban
édesatyja nyomdokain haladt és folytatta a Hortobágy vizsgálatát.
Első madárvonulási jelentését 1922-ben küldte be az Intézetbe Tisza-
lókról. Nagy segítségére volt VÖNÖCZKY-SCHENK JAKABnak is a liba-
tanulmányaiban. Intézetünk gyűjteményét számos madárral gazda-
citotta. A munkájában szerzett hosszas betegeskedés után, melyet nagy
eletbölesesseggel, türelemmel és mindig jó kedélyben viselt el, 1959.
VIII. 3-4n hunyt el Tardosbanya-Banyahegyen.

In Memoriam!

István Bessenyei was born in Nyíregyháza on October 30th 1893. He got into
contact with our Institute in 1917, when he sent reports on the migration of birds
from Lepsény; later Dég and Enying were the posts of his observations. He was
concerned in the problem of the occurrence of the Serin too. He made several ex-
cursions with Titusz CsöRGEY. Having been engaged in ornithology from his boy-
hood the effect of his early experiences in the Nyírség were perceptible also in his
later reports from Transdanubia. When the cataclysm of the war tore him away
from our country in 1945, he still endeavoured to keep up his connections with the
ornithological circles. He died in Sydney on October 17th 1958. — Prof. Dr. Istvan
Györffy was born at Hidasnémeti on December 19th 1880. He studied at the Univer-
sity of Kolozsvar and there he got his degree of botanics. In the beginning he was
engaged as a teacher at a grammer school in Makó, later in Lőcse, and during that
time he got into contact with our Institute by sending regularly his observations
and data on the migration of birds. He sent same in the years of 1905—1909 from
Makó and in the years of 1910—1914 from Lőcse. In 1914 he became professor of
botanics at the University of Kolozsvar. Even then he did not neglect his ornithologi-
cal observations, but continued sending his reports from Kolozsvar between 1915—
1919 and 1940—1944, and from Szeged between 1922—1940. During his transitory
stay in Budapest in the years 1919—1921 he made ornithological observations at
several places too. In 1924 he became a correspondent member of our Institute.
After his retire he lived with his sons carrying on his ornithological observations

269

at Mätrahäza between 1946—1952, at Gyula (Jözsef Szanatörium) between 1952—
1957, at Budakeszi between 1957—1958, at Csákvár between 1958—1959. His career
in ornithological literature began in 1910 and more than ten of his papers were publi-
shed in Aquila, principally on the birds of the Tatra, but he was also concerned in
the problem of catching birds along the river Tisza. It was rather unusual that

being a professor of botanics and a world-known expert of mosses he should be in-
terested in the avifauna too and though his sphere of research demanded entirely
different methods, he could always find time for ornithological observations. He
always took a wholehearted interest in the welfare of our Institute, and he also sup-
ported it — whenever he was in the position to — with all the wight of his being an
academician. He died in Székesfehérvár on April 16th 1959. — Prof, Dr. Bela Hankó
was born at Poprad on July 15th 1886. In 1910 he became assistant at the Zoologie
Institute of the University in Budapest, in 1918 he took over the management of
the fish-collection of the National Museum, in 1925 that of the Balaton Research
Station at Revfülöp; in 1927 he became director of the Biological Research Insti-
tute at Tihany, in 1929 professor of zoology at the University of Debrecen, in 1940
the same at the University of Kolozsvar and in 1945 again professor at the University
of Debrecen. After his retreat he worked on as researcher of the Agricultural Museum.
He was concerned in the history of the fauna of our Great-Plain, principally in that
of the avifauna (1933). He always took the greatest interest in ornithology. It was
under his professorship that Tirusz CSÔRGEY was promoted an honorary doctor
and that Dr. NÁNDOR Homonnay and Dr. JENő NAGY were habilitated. In 1939
he became a correspondent member of our Institute. He was also a member of the
International Committee of Nomenclature. In 1958 he left for Toronto, where he
worked at the museum. He died in Toronto on November 16th 1959. — Sandor Hrabar
was born in Budapest on August 17th 1883. He visited the University of Budapest
and became teacher at Ungvar. Besides his being occupied with teaching, he was
a prominent specialist of the raptorial birds. Our Institute owes him its second
specimen of Bonelli’s Eagle (Hieraaétus fasciatus) too. He began his considerable
career in ornithological literature in 1903 by writting on the nesting of the Ural
Owl. His greatest work was: "The Raptorial Birds of Kárpátalja? = ‘Hizsoe
Ptacsztvo Podkapatja’” (Ungvár 1942). He accomplished the stork-census of Karpat-
alja. The Czechoslovakian authorities entrusted him the management of the natural-
historical department of the Museum of Ungvar. He made it up to date, and |had
aquarismus installed io it. He kept this position sanctioned by the Hungarian
and Sovjet authorities too, the latter even appointed him director of the Museum.
He was of great help to Pror. L. A. Portenxo (Leningrad) and to
Pror. F. I. STRAUTMAN (Lwow) in writing their works. He also excelled as an
artist in painting. He died at Ungvár on June 30th 1959. — Dr. Ödön Nesnera
physician, was born in Arad on July 12th 1889. He sent his first report on
the migration of birds in 1907; then he published for the first time in Aquila.
Soon afterwards he got to the neighbourhood of Nyitra, where he had great medical
merits in the struggle against the "Spanish" influenza. He was particularly interested
in raptorial birds. Being a very modest and selfcontained researcher his voice could.
hardly be heard in scientific circles, but his letters showed that he endeavoured
to keep up with the development of ornithology. He died at Janosfalu (Janova Ves):
on June Ist 1958. — Jözsef Péterfai manager of forestry, was born at Türje on March
30th 1902. He was interested in the biology of game and principally concerned in
the problem of the pheasant. A number of his papers were published on this subject,
the results of which may have been based on his ample practical experiences acqui-
ed at Kistapé (County Tolna), but he was familiar with the pheasant-problems of
the whole country. Unfortunately he was not allowed to live to see the publication
of his great work on the pheasant. In 1937 he suggested the extensive ecological
and parasitical research on the pheasant all over the country, on the results of which
were made the tableaux displayed at the International Hunting Exhibition in Ber-
lin. Connected with the rearing of pheasants he had ample opportunity to deal with
the raptorial birds too. Our Institute owes him many data and proving specimens.
In 1948 he got from Kistapé to the Mecsek-Mountains, first to Kisvaszar, then to
Kárász as manager of the forestry. He accomplished his task most expertly, though
deep in his heart he always longed for some plain, timbered territory with small game

270

where he could have continued his old investigations. Several times he had the op-
portunity to get to the central office in Budapest or to become the head of a game
preserve, but he could not part from his beloved Transdanubia. He was in close
contact with Dr. Mıkrös VasvAri, whose research he supported with material.
His scientific work was hampered by the practical problems of the forestry, as he
was responsible for the important forests in a mining district. The restless, never
ceasing work often stretching far into the night had already undermined his health.
But his friends warned him in vain not to overwork himself, to ask for an easier
sphere of activity, he continued his labour without any pause. He was also embit-
tered by the protraction in publishing his work. Then in 1958 his failing heart compel-
led him to go to Balatonfüred, but as soon as the cure was over, he resumed his.
vocation. The unexpected news of his death at Käräsz on September 24th 1959 deepiy
affected his friends and colleagues who lost a warmhearted, helpful friend and the
Hungarian science a most excellent game-biologist. — László Szombath was born
in Györ on February 7th 1894. As a skilled aquarist he got into touch with the Zoo-
logical Garden, where HERBERT NADLER first made him manager of the Aquarium,
then the head of the department of birds. Szombath entirely followed the steps of
FRIGYES Cerva and accomplished fine results in having birds incubated. His papers
dealing with them were mostly published in the periodical “A Természet”. Connected
with this activity of his he acquired very valuable faunistical data from the area
between the Danube and the Tisza. He was always in close contact with our Insti-
tute. After his retire he worked as adviser to the Zoological Garden till his death
on December 28th 1959 in Budapest. — Gusztäv Szomjas was born at Mezötür on
October Ist 1898. In his ornithological research he continued his father’s investiga-
tions of the Hortobagy. His first report on the migration of birds was sent to the
Institute from Tiszalök in 1922. He was also of great help to JAKAB VONOcCZKY—SCHENK
in his studies on geese. After a long illness, which he incurred in the course of his
work, and which he always endured with great wisdom, pacience and in good spirits,
he died at Tardosbanya-Banyahegy on August 3rd 1959.

201

Könyvismertetesek

Vaurie, Ch., The birds of the Palearctic Fauna. I. Passeriformes. (H. F. G. With-
herby Ltd., London, 1959, pp. 762) — Harrert korszakalkotó műve ma mar besze-
rezhetetlen. A benne foglalt sokféle javitas sok esetben megzavarta még a szak-
embereket is, s igy mar regen felmerült az öhaj, hogy a palaearktikus madarakröl
újra megjelenjen egy összefoglaló kézikönyv. VAURIE ennek a régi kívánalomnak
tett eleget. A könyve megjelenését számos kisebb-nagyobb rendszertani dolgozat
előzte meg, melyben tisztázni kívánta a kérdéses fajok rendszertani állását. Mun-
kája alapját természetesen a New Yorkba került nagyszabású ROTHSscHILD-féle
gyűjtemény alkotta, melyet tulajdonképpen HARTERT hozott össze. Az óriási, csak-
nem páratlan anyag valóban alkalmas arra, hogy sok kérdést tisztázhassunk segít-
ségével. Emellett VAURIE rendelkezésére állottak az amerikai múzeumok, főleg
a Palaearktikum délázsiai részéből a második világháború alatt igen felszaporodott
anyagok, mint a KoELz-féle gyűjtemény stb. A legutóbbi tíz évben VAURIE való-
ban ontotta tanulmányait, bár azok nem egy ízben kritika tárgyává lettek, úgyhogy
még maga is kénytelen volt rövidesen módosítani néhány esetben nézetét. Szinte hihe-
tetlen az a munkabírás és energia, amilyen ütemben VAURIE az egyes szisztematikai
egységeket feldolgozta, hogy már felmerülhetett a kérdés, vajon nem túl gyorsan
készültek-e azok? Felmerült az a kérdés is, hogyan lehet a palaearktikus madarakról
az európai gyűjtemények vagy olyan nagy gyűjtemény nélkül, mint pl. a leningrádi
múzeumé, nyilatkozni. Éppen ezért VAURIE európai körútra indult, melynek során
több nagyobb múzeumot meglátogatott. Így készült el jelenlegi kézikönyve.

A munka lényegesen eltér HARTERT művétől abban, hogy a madárfajok leírását
nem adja benne, csupán ahol rendszertani probléma merül fel, ott ismerteti röviden.
A hangsúlyt a földrajzi elterjedésre fekteti. Az egyes alfajoknál felsorolja a legfon-
tosabb és legújabb szinonimákat. Munkájának irányzata általában az, hogy minél
több felesleges leírást és kétes alfajt töröljön — de természetesen legtöbbször nem
állott módjában a leírás alapjául szolgáló példányokat megvizsgálni, néha pedig
egyáltalán nem is tudott minden leírt alfajból vizsgálati anyagot szerezni. Rend-
szertani beosztásában már az első nagy eltérés az, hogy a Passeriformesen kezdi
művét, és nem a ma általánosan használatos Wetmore—Peters-féle sorrendben.
Az énekes madarak tekintetében a new-yorki kutatók nem is osztják teljesen WET-
MORE nézetét, amit VAURIE még tovább fejleszt, pl. a PARIDAE családba vonja be,
mint alcsaládokat, a PARINAE, SITTINAE, TICHODROMINAE csoportokat, viszont
a fakuszokat mint külön családot fogadja el. Névadásban is sok az egyéni véleménye,

VAURIE munkája tehát igen nagy lépést jelent a palaearktikus madarak kutatása
terén, és sokban megkönnyíti a jövő szisztematikusok feladatait, azonban a szerző-
nek sok vitával és véleménykülönbséggel is kell számolnia, ami viszont a fiatal sziszte-
matikusokat erősen meg fogja zavarni. A könyv kiállítása a régi WITHERBY-cég
ízlését és gondosságát dicséri.

Wallace, G. J., An Introduction to Ornithology. (Macmillan Comp., NewYork,
1955, pp. 443.) — WALLACE J. GEORGE, a Michigan — állami egyetem zoológiai profesz-
szora iskolák és amatőrök részére kíván segédletet nyújtani, melyből azonban a
szakemberek is meríthetnek. Példáit — mint a bevezetésben ki is hangsúlyozza —
természetszerűleg főleg amerikai madarak köréből meríti, és az amerikai kutatások
ismertetését helyezi előtérbe. Könyvét két részre osztja. Az első rész az általános

18 Aquila 1960-61. — 3 203

fogalmakat szögezi le, melyek a madár felépítésével, életével állanak ôsszefüggés-
ben. A második rész a madarak rendszeréről, származásáról, a kutatás lehetőségeiről
szól.

Az első rész 12 fejezetre oszlik. Az első fejezetben a madárfigyelés történetét
ismerteti a neolithikus barlangi rajzoktól, az azték és maya madár-ábrázolásokon,
valamint a biblia és görög tudósok ismeretein át egészen AUDUBON és WILSON koráig.
Ezután ismerteti, hogy hogyan végzik ma Amerikában a madár-megfigyeléseket
és azt hogyan oktatják. Minden fejezet végén a legfontosabb vonatkozó irodalmat
is megadja. A második fejezet címe: A madár (előzetes összefoglalás). Ebben a feje-
zetben ismerteti a madarak helyzetét az állatok között, rátér a madarak származá-
sára és a rendszertani egységekre. Végül leszögezi a madarak elterjedésével kapcso-
latos szakkifejezéseket. A harmadik fejezet a madár testének külső leírását, a negye-
dik a madár belső szervezetét ismerteti. Az ötödik fejezetben a madarak érzékszerveit
írja le, melyeket kapcsolatba hoz a madarak viselkedésével, végül pedig a repülé-
sükkel. A hatodik, hetedik és nyolcadik fejezetet a költés-biológiának szenteli. A
kilencedik fejezet a vonulásról szól, tizedik a madarak elterjedéséről (régiók), a
tizenegyedik a madarak táplálkozásáról és annak gazdasági kapcsolatairól. A tizen-
kettedik fejezet a kihalt vagy kihalóban levő madarakat tárgyalja. Kitér azok védel-
mének lehetőségére és beszél általában a természet- és madárvédelemről, még a
madárbetegségekre is kitérve.

A második rész 13. fejezete beszél a madarak rendszeréről, a nomenklaturai sza-
bályokról, a fajról, WETMORE—MAYR-rendszeréről, a 14. fejezet a kihalt madarak-
ról és a földtörténeti fejlődésről. A 15. fejezet a szabadtéri és laboratóriumi munka-
lehetőségekről, a gyűrűzésről, a madárhang visszaadásáról, fényképezésről és a
gyűjteményekről szól. A 16. fejeztben röviden összefoglalja az amerikai működő
madártani egyesületeket, állami szerveket, azok folyóiratait és kiadványait. Leg-
végül általános érvényű irodalomhoz ad útmutatót.

Pettingill, 0. S., Jr., A Laboratory and Field Manual of Ornithology. (Burgess Publ.
Comp., Mineapolis, 1956. 3. Edit., pp. 379) — PETTINGILL műve első ízben 1937-ben
jelent meg, majd a madártan tudományának fejlődése szükségessé tette 1946-ban
a második kiadást és 1956-ban a harmadikat. Bevezetőjében hangsúlyozza, hogy
nem tekinti munkáját teljesnek, csak egy segédletet akar adni a madártan tudomá-
nyának tanulmányozásához. 20 fejezetre oszlik a munka, és minden fejezet végén
megadja az arra vonatkozó legszükségesebb irodalmat. Ez a könyv is természe-
tesen főleg amerikai faunára vonatkozik. Az 1. fejezetben a madár testrészeit írja
le, a 2. fejezetben a tollat és tollazatot, a 3. fejezetben — két részre tagolva — a
madarak anatómiáját és fiziológiáját. Az első részben a galambon mutatja be az
egyes szerveket, a második részben azután szélesebb körben tárgyalja röviden az
egyes szerveket. A 4. fejezetet a rendszertannak szenteli. Ismerteti a rendszertani
fogalmakat le egészen a ,,cline”-kig és a klíma-szabályokra is kitér. Megadja a
WETMORE-féle rendszert, foglalkozik a nomenklatura-szabályokkal. Az 5. fejezet
képben és szövegben ismerteti a madártípusokat, és megadja családokig azok jel-
legzetességeit. A 6. fejezetben megadja a családok meghatározó kulcsát. A 7. feje-
zet a tollazattal és a színezettel foglalkozik, kitérve a vedlésre, a rendellenes szí-
nezetre, az ivari, életkori és időszaki különbségekre. A 8. fejezet tárgya az elter-
jedés, a regionális beosztás, időszakos ökológiai eloszlás. A 9. fejezet: a madarvonulas;
10. fejezet: a madarak meghatározása a szabadban; 11. fejezet: ökológia; 12. feje-
zet: madärtärsuläsok; 13. fejezet: a territorium fogalma; 14. fejezet: a madárének ;
15. fejezet: az udvarlás; 16. fejezet: fészek és fészeképítés; 17. fejezet: a tojás, azok
letojása és a költés; 18. fejezet: a fiókák és azok fejlődése; 19. fejezet: a szülői gon-
doskodás; 20. fejezet: madárnépességek és census-felvételek. Az A. függelékben a
madármegfigyeléshez és fényképezéshez, a madárfogáshoz, a gyűrűzéshez, a gyűj-
téshez, az ivarok meghatározásához, a hossz- és súly-méretek felvételéhez, a madár-
telepítéshez ad gyakorlati tanácsokat. A B. függelék útmutató dolgozat készítésé-
hez; a C. függelék az általános irodalom; a D. függelék egyes rendekre vonatkozó
irodalom; az E. függelék egyes amerikai területekre vonatkozó irodalom; az F.
függelék a legkiemelkedőbb kézikönyvek és alapvető munkák irodalma. A munka
használhatóságát W. J. BRECKENRIDGE ízléses rajzai emelik.

Maltshevskij, A. S., Gnezdovaja Shizn Pevtshih Ptic. (Az énekes madarak élete
a fészeknél.) (Leningradskij Ord. Lenina Gosdarst. Univ, Leningrad, 1959, pp. 281.)

274

— MALTSHEVSKIJ könyve újszerű és alapvető munka mindazok számára, akik
a madarak költésbiológiájával óhajtanak foglalkozni. Amint műve alcímében is
mondja, munkája alapjául a Szovjetunió európai részének énekes madarai szolgál-
nak. A munka két részre tagolódik. Az első részben az általános fogalmakról beszél
6 fejezetben. Az 1. fejezet címe: Az udvarlás jelensége, formái, időszaka és biológiai
jelentősége. Ebben a fejezetben tárgyalja az udvarlás formáit, az éneklés időtar-
tamát és rendszerességének mértékét, a madárdal földrajzi különbségeit és a helyi
jellegűségét, majd a madárdal biológiai jelentőségét. A következő fejezetek a fészekre,
a tojásokra, a fiókákra vonatkoznak. Igen részletes fejezetben tárgyalja a fiókák
táplálkozását és az etetést, kitér az ásványi anyagokra és zúzókövekre is. Végül
a fiókák postembrionális fejlődéséről szól. A munka második része azután fajonként
taglalja mindezeket a problémákat. A munkát bőséges fénykép és rajz-anyag szem-
lélteti.

Hicks, E. A., Checklist and Bibliography on the Occurrence of Insects in Birds’
Nests. (Iowa St. College Press, Ames, 1959, pp. 681.) — A madarfészekben elö rova-
rok tanulmányozása eddig meglehetősen elhanyagolt kutatási ág volt. Hazánkban
DR. Székessy ViLmos foglalkozott csak ezzel a témával, akinek munkáit a könyv
többször idézi. Mint címe is mutatja, a vaskos kötet nem szorítkozik másra, mint
csak jegyzékét adja az előforduló fajoknak és részletes irodalmi áttekintést. A könyv
természete szerint két részre tagolódik, az első részben rendszertani sorrendben
adja, hogy milyen rovar-faj melyik madár fészkéből került elő, a második pedig
a madarak szempontjából adja rendszertani sorrendben, hogy milyen madár-faj
fészkében mely rovarokat találtak. A könyv nélkülözhetetlen útmutató a további
ez irányú kutatásokhoz, melyekhez eddig alapot csak a NIETHAMMER-féle kézikönyv-
ben nyújtott egész rövid áttekintés adott, és az tárgya szerint nem terjeszkedhetett
túl a Németországban élő madárfajoknál, míg Hicks munkája az egész Föld madár-
világát felöleli, és első esetben ad rovartani szempontból is áttekintést.

Pamjati Akademika L. S. Berga (Akademija Nauk SSSR, Leningrad, 1955, pp. 562.)
— Az 1950-ben elhunyt világhírű ichtyologus és zoogeographus Pror. L. S.
BERG akadémikus emlékének szentelik tisztelői ezt a vaskos emlékkönyvet. A mű
négy részre tagolódik. Az első részben a kiváló tudós önéletrajzán kívül még kilenc
tanulmány méltatja, különböző szemszögből, élete munkásságát. A könyv máso-
dik részében a tiszteletére írt földrajzi tanulmányok találhatók, a harmadik rész-
ben a biológiaiak, a negyedik rész BERG irodalmi munkásságának jegyzéke. Ben-
nünket legközelebbről a harmadik rész első dolgozata érdekel (p. 403—420): B. K.
STEGMAN, Endemizmusok Euräzia sztyeppéinek avifaunájában. Hazánk madár-
világának egyik legfőbb jellegzetességét éppen a sztyeppei madárfajok nyugatra
való előretörése adja, így számunkra STEGMAN tanulmánya igen nagy jelentőségű.
A tanulmány kisebb változtatásokkal német nyelven is megjelent (Bonner Zool.
Beitr., IX, 1958, p. 208—230).

Snyder, L. L., Arctic Birds of Canada, (Univ. Toronto Press, Toronto, 1957, pp.
310.) — Euräzia és Amerika arktikus madarvilaga igen sokban egyezik, mar pedig
téli vendégekként hazank is kap innen lätogatökat, igy szamunkra sem közömbös
a torontói múzeum madártani osztálya vezetőjének munkája. A bevezetésben ismer-
teti kutatása területét és meghúzza annak határait. Rátér a kérdésre, hogy mi teszi
lehetővé a madáréletet e zord éghajlat aiatt. Kulccsal együtt röviden összefoglalja,
hogy hogyan ismerhetők fel az arktikus madarak, majd életkörülmények („habitat”)
szerint csoportosítja őket, hogy ezzel a felismerhetőségüket elősegítse. Ezután rátér
a rendszertani sorrendben való ismertetésre. Minden fajnál megadja a helyi és az
eszkimó neveit is madaraknak. Összefoglalja, hol és mikor fordulnak elő. Ismerteti
habitatjukat és végül pontos leírásukat adja ivar, kor és szezon szerint. Minden
egyes fajnál térképet is ad elterjedésükről Kanadában. Felsorolja az alkalmi láto-
gatókat is. A munkát T. M. SHORTT pompás rajzai díszítik.

Rustamow, A. K., Ptici Turkmenistana. Tom. II. (Izd. Akad. Nauk Turkm. SSSR.,
Ashabad, 1958. pp. 252.) — Turkmenisztán madarairól szóló munka első kötetét
Pror. DR. G. P. DEMENTIEw írta meg-(1952). Az első kötet az énekes madarakon
kívüli fajokat tartalmazta. Most a második kötet a varjú-, seregély-, sárgarigó-
pinty-, pacsirta-, billegető-, fakusz-, csuszka- és cinege-féléket öleli fel. Egyes fajok
leírása a következőképpen tagolódik: a vizsgált példányok adatai, a szisztematikai
kérdések, elterjedés (földrajzi és ökologiai szempontból), ökologia. A könyv fény-

18* — 36 215

képekkel, rajzokkal, grafikonokkal boven illusztrält. Meltän värhatjuk erdeklödes-
sel a harmadik kôtetet is, mely a hätralevö poszäta-, rigö-feleket fogja tartalmazni.

Sokolowski, J., Ptaki Ziem Polskich. Tom. II. (Panstw. wyd. Nauk., Warsawa,
1958, pp. 569.) — A mi I. kôtetét, mely az énekesmadarakat foglalta magäban,
mar ismertettük. Igen örvendetes, hogy rövidesen ra megjelent mäsodik kötet is,
mely most mar teljessé teszi Lengyelorszäg madärvilägänak ismerteteset. A munka
második kötetének színes ábrái még jobban sikerültek, mint az első kötetben. Vala-
mennyi fajról ad rajzot. Sok fénykép, térkép is díszíti a szép munkát.

Kumari, E., Eesti Lindude Välimääraja. (Eesti Riiklik Kirjastus, Tallinn, 1959, pp.
200.) — Rendkívül ügyes alakú, színes táblákkal és rajzokkal bőven illusztrált kis
munka, melynek hivatása, hogy a szabadba is magunkkal vihessük és belőle a két-
séges madarakat felismerhessük. Nem kíván Esztorszàg madarainak kézikönyve
lenni, s így a madarak leírásán kívül egyébre nem terjed ki. A könyv végén Észt-
ország madarainak jegyzékét is adja, az alfajokra is kiterjedően.

Makatsch, W., Die Vögel der Erde. (Duncker & Humbolt, Berlin, 1954, pp. 211)
— A szerzö bevezetésében is megmondja, hogy kezdö ornithologusok részére ma
szinte lehetetlen olyan könyv beszerzése, melyböl ättekintest nyerhetnek a vilag
madarairöl. Ezt a hiányt iparkodik pótolni, igen ügyesen, röviden összefoglalva
mondanivalóit. Tehát nem mélyebb tudományos problémákat kíván vele fejtegetni,
csupán egy rövid áttekintőt adni. Bevezetőül ismerteti az állatföldrajzi régiókat,
hogy bennük — ismereteink jelenlegi állása szerint — hány madárfaj él, bemu-
tatja STRESEMANN rendszerét. Minden rendet röviden ismertet, és egy típus-rajzot
nyújt hozezá, melyek R. ScHoLz mesteri tollából kerültek ki. Összesen 178 ábra
teszi könnyen használhatóvá a szép kiállítású kis munkát.

Die neue Brehm-Biicherei (A. Ziemsen Vert., Wittenberg-Lutherstadt, 1949.)
— Cur. L. BREHM volt az, aki a mult század elején mar nem elégedett meg az állatok
puszta szin- és alak-leirasäval, hanem az ällatok és a természet életének ismerte-
tésére helyezte a hangsúlyt. Atyja nyomdokait követte fia, A. BREHM, akinek az
Állatok Világa c. számtalan átdolgozott kiadást megért műve a nagyközönség köré-
ben is terjeszteni kívánta a természet élete tanulmányozásának szépségét. Ezeket
a hagyományokat óhajtotta DR. H. c. OTTO KLEINSCHMIDT feleleveníteni, amikor
az A. ZIEMSEN Verlag támogatásával a fent nevezett kiadvány-sorozatot megindí-
totta. Már az első füzet bevezető soraiban rámutatott, hogy mennyire csökkent
a mai élet hajszájában a természet iránti érdeklődés, és ezt kívánják ellensúlyozni
egy olyan kiadvány-sorozattal, mely szép kiállításban, jó képanyaggal a tudományos
előrehaladás szemmeltartása mellett, rövid kis monográfiákat adnak a nagyközön-
ség és a szakember kezébe. Természetesen ez a kettősség néha megérezhető egyes
füzeteken, de általában magas színvonalú, amellett mégis mindenki számára élvez-
hető módon írnak le egy-egy állatot vagy növényt, sőt más természeti tárgyakat
is. A kezdet nehézségein átvergődve, évente egyre több füzetet adott ki a kiadó,
sőt sok esetben második, sőt harmadik kiadást is megért egy-egy füzet, és így 1959-ig
már csaknem 250-re rúg a kiadványok száma. KLEINSCHMIDT elsősorban ornitholó-
gus volt és így az első füzet is már madártani tárgyú és a későbbiekben egyre több
madár monografikus ismertetése jelent meg, hol rövidebb, hol nagyobb terjedelem-
ben. Természetesen részletkérdésekbe nem bocsátkozhatnak egy-egy füzet szerzői.
Ezek a kiadványok ma már nálunk is igen népszerűek, mégis rövid betekintést kívá-
nunk nyújtani az eddig megjelent madártani tárgyú kiadványokról.

1. Kleinschmidt, O.: Die Kolibris (1949, pp. 40.).

2. Makatsch, W.: Unser Kuckuck (1950, pp. 42.).

3. Makatsch, W.: Der Vogel und sein Ei (1952, pp. 112.).

7. Wachs, H.: Vögel am Meer (1953, pp. 32.).

14. Makatsch, W.: Der Vogel und sein Nest (1953, pp. 120.).

20. Kleinschmidt, O.: Der Zauber von Brehms Tierleben (1952, pp. 56.).
28. Kleinschmidt, O.: Aus A. E. Brehms Tagesbücher (1952, pp. 46.).
35. Mell, R.: Der Storch (1951, pp. 44).

41. Makatsch, W.: Der Vogel und sein Nest (1951, pp. 110).

56. Makatsch, W.: Die Lachmöwe (1952, pp. 989).

61. Olberg, G.: Vogel im Schilf (1952, pp. 68).

63. Boetticher, H.: Die Widahvögel und Witwen (1952, pp. 88).

73. Boetticher, H.: Gänse- und Entenvögel aus aller Welt (1952, pp 95).
75. Creutz, G.: Geheimnisse des Vogelzuges (1952, pp. 111).

77. Teidoff, E.: Das Haselhuhn (1952, pp. 35).

86. Boback, A. W.: Das Auerhuhn (1952, pp. 55).

90. Miinch, H.: Der Wiedehopf (1952, pp. 68).

93. Dathe, H.: Der Flussregenpfeifer (1953, pp. 38).

95. Heyder, R.: Die Amsel (1953, pp. 38).

100. Makatsch, W.: Der Schwarze Milan (1953, pp. 88).

101. März, R.: Von Rupfungen und Gewöllen (1953, pp. 56).

108. März, R.: Der Ubu (1953, pp. 46).

116. Piechocki, R.: Der Turmfalke (1954, pp. 57).

126. Curth, P.: Der Mittelsiger (1954, pp. 102).

127. Hein, L.: Unser Haushuhn (1954, pp. 74).

130. Boetticher, H.: Die Perlhühner (1954, pp. 55).

131. Boback, A. W.: Unsere Wildenten (1954, pp. 109).

143. Hilprecht, A.: Nachtigall und Sprosser (1954, pp. 94).

146. Spannhof, L.: Sinnesorgane bei Tieren (1955, pp. 104).

147. Boetticher, H.: Lärmvögel, Turakos und Pisangfresser (1955, pp. 72).
151. Münch, H.: Der Wespenbussard (1955, pp. 98).

158. Kramer, V.: Habicht und Sperber (1955, pp. 100).

163. Boetticher, H.: Albatrosse und andere Sturmvögel (1955, pp. 96).
166. Klinz, E.: Die Wildtauben Mitteleuropas (1955, pp. 48).

174. Jordan, K. H. C.: Tierische Fette und Ole (1956, pp. 36).

175. Krumbiegel, I.: Von Inseln und Inseltieren (1956, pp. 60).

177. Hilprecht, A.: Höckerschwan, Singschwan, Zwergschwan (1956, pp. 15l).
181. Gerber, R.: Die Saatkrähe (1956, pp. 75).

182. Goethe, Fr.: Die Silbermöwe (1956, pp. 95).

185. Melde, M.: Der Mäusebussard (1956, pp. 68).

186. Eichler, W.: Federlinge (1956, pp. 44).

188. Boetticher, H.: Pelikane, Kormorane und andere Ruderfüssler (1957, pp. 91).
196. Löhrl, H.: Der Kleiber (1957, pp. 66).

200. Ringleben, H.: Die Wildgänse Europas (1957, pp. 79).

207. Bruns, H.: Schutztrachten im Tierreich (1958, pp. 107).

214. Noack, B.: Das Nackthalshuhn (1958, pp. 91).

218. Münster, W.: Der Neuntöter oder Rotrückenwürger (1958, pp. 74).
221. Fischer, W.: Die Seeadler (1959, pp. 139).

223. Gewalt, W.: Die Grosstrappe (1959, pp. 124).

228. Boetticher, H.: Papageien (1959, pp. 116).

229. Makatsch, W.: Der Kranich (1959, pp. 114).

232. Boetticher, H.: Die Pfefferfresser (1959, pp. 56).

236. Wendland, V.: Schreiadler und Schelladler (1959, pp. 71).

Niethammer, G., Tierausbreitung. (Verl. S. Lux, Orionbücher, Ausg. B., Nr. 7., Bd.
115., Murnau, 1958, pp. 90) — Az utöbbi évtizedek hazai viszonylatban is peldäz-
zak, hogy az ällatfajok terjeszkedése mennyire fontos tudomänyos kérdés. Gon-
doljunk csak a balkänigerle elönyomuläsära. Erről a témáról ugyan kézikönyvek
mindig írnak, sok részletkérdést alaposan taglaltak, de összefoglalóan alig találjuk
meg az irodalmát. Pror. NIETHAMMER kis könyvecskéje népszerű formában ipar-
kodik bemutatni ezt a nagy kérdést. A terjeszkedésnek három fő lehetőségét ismeri:
passzív, aktív, és kombinált módok. A passzív terjeszkedésnek módozatai: vízáram-
lás, szél, más állatok útján és az ember útján történő terjeszkedés. Az utóbbinak
ismét két módozata van: behurcolás és betelepítés. Az aktív terjeszkedés módjai:
úszás, futás, mászás és repülés. A kombinált terjeszkedésnek számtalan kombinációja.
lehetséges. Ezek vizsgálatánál sohasem szabad figyelmen kívül hagyni a gátló körül-
ményeket. Ezek után számos példát nyújt valamennyi terjeszkedési módra. A ma-
darakra részletesebben az emberi telepítéseknél tér ki. Megemlíti, hogy csak Német-
országban 60 madárfajjal kísérleteztek több-kevesebb eredménnyel. Részletesebben
foglalkozik a háziverébbel, a fácánnal, a bütykös hattyúval. A természetes ter-
jeszkedésnél a minta eset a Krakatau-szigetének betelepülése, ahol a vulkán kitö-
rése következtében 1883-ban minden állat- és növényélet elpusztult, mégis 1933-ig,

277

tehät 50 ev alatt nem kevesebb mint 1156 ällatfaj honosodott meg. Részletesen
kitér a madäsvonuläs kérdésére. A történelmi időkben lejátszódott terjeszkedésnél
példái csaknem mind a madárvilágból kerülnek ki. Külön-külön alfejezet foglalko-
zik a csicsörkével, a balkáni gerlével és a pásztorgémmel. A könyvecske ugyan nem
magas tudományos színvonalú igényeket akar kielégíteni, mégis hasznos kis útmutató
mindazok számára, akik akár tudományos, szempontból, akár puszta érdeklődés-
ből foglalkoznak a kérdéssel.

Xántus János ifj., A kis ezermester szárnyas barátainak. (Román Ifjúsági Könyv-
kiadó, Bukarest, 1958, pp. 100) — A rendkívül ügyes kis könyvecske a madárvédelem
gondolatát kívánja terjeszteni. Első kérdése: Miért van szükség madárvédelemre ?
Ebben a fejezetben példákat hoz fel, hogy a rovarkärtevök milyen összegű károkat
tudnak tenni, ami ellen a madarak nyújtanak segítséget és viszont példákon mutatja
be, hogy rovarevő madarainkból mennyit pusztítanak el a déleurópai népek. Ossze-
veti a rovarkár elleni védekezés módjait a madárvédelem jelentőségével. A követ-
kező fejezet bőséges példákat hoz fel az egyes madárfajok táplálékának mennyi-
ségére, és ennek megállapításának módszereire, majd rámutat, hogy a , madarat
csöréről és lábáról ismerjük meg”. Vizsgálja, hogyan élnek hasznos madaraink és
ebből tanúságot szűr le, hogyan telepíthetők és szoktathatók (etetés). Megemléke-
zik a madárvédelem történetéről is. Azt is ismerteti, hogy a hasznos madarak ellen-
ségei ellen hogyan védekezzünk. Itt kissé túl is lő a célon. Következő fejezet: Madár-
védelmi Kalendárium. Mit tegyünk szárnyas barátaink védelmére az esztendő egyes
hónapjaiban? Rövid seregszemlét ad hasznos madarainkról, és ebben saját vizs-
gálat alapján erdei füles bagoly köpet-vizsgálatát is adja. A szobamadár-tartás
kérdésében azt az álláspontot foglalja le, hogy az oktalan madártartást csupán kedv-
telési célból ellenzi, ellenben ha a madártartás a madarak szeretetét segíti elő, akkor
helyesli. Éppen ezért röviden útbaigazítást ad ehhez, és utal a megfelelő irodalomra .
Végül a madárvédelem propagálása érdekében ezt a célt szolgáló verseket, dalokat
és falemez-figurákat sorol fel. A román madárvédelmi rendelettel (1953. február 7.)
fejezi be a célnak nagyon megfelelő ügyes kis munkáját.

Béldi Miklós, Ismerjük meg a madarakat. (Román Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest,
1959, pp. 195 & 24 táblázat) — Míg XAnTUS könyvecskéje a madárvédelmet és annak
lehetőségeit, módozatait tárgyalja, addig Béldi a madárélet tanulmányozásában
kívánja bevezetni az olvasót. Ismerteti a madár szervezetét, bemutatja a madarat
környezetében, megadja a WETMORE-féle rendszert. Széles körben kitér a madarak
elterjedésére az egész Földön. Alapos irodalmi ismeretekről tesz tanúságot a madár-
vonulás ismertetésében, a madarak érkezésének hozzávetőleges időpontját táblá-
zatokon mutatja be. A következő fejezet a madarak fészkeléséről szól. A madarak
táplálkozásáról szóló fejezetben a területekre mutat rá, hogy hol, mit fogyaszthat
a madár. Ehhez két táblázatot nyújt, melyből könnyen áttekintést nyerhet mindenki.
A táblázat rovatai: Mikor van nálunk? Milyen mennyiségben? Fészekalj száma ?
Költesek száma? Hol táplálkozik? Mivel táplálkozik? A megjegyzés rovatban még
adatokat ad olyan esetben, ha a fenti kérdések egyszerűen el nem dönthetők. Egy
fejezet szól a madárvédelemről is. A táblázatokban egyszerű és gyakorlati módon
ad egy ügyes madárhatározót, lehetőleg ökologiai alapon, és ad tojást határozót
is. Típusrajzokkal könnyíti meg a madárhatározást. Végül HARTERT-rendszerben
megadja Románia madarainak névjegyzékét.

Jurán Vidor, Ordasok. (Szlovákiai Szépirodalom Könyvkiadó, Bratislava, 1958, pp.
324.) — A kárpáti vadászok mestere, vadásztársa, BÉL SÁNDOR erdőmérnök
ízléses finom tollrajzaival ad hangulatos természetleírást. JURÁNNAK, mint hosszú
időn át a szlovákiai vadászlap szerkesztőjének, bőséges alkalma nyílott, hogy saját
bő tapasztalatain kívül összeszedje a farkasra és annak életére vonatkozó adato-
kat. A munka mind vadászoknak, mind zoológusoknak, mind a szépirodalom iránt
érdeklődőknek figyelmét felkeltheti. Bennünket közelebbről a Holló c. fejezet érdekel
(p. 134—136), melyben a holló és a farkas együttélését és ezzel kapcsolatban az
1950. év körüli kelet-szlovákiai terjeszkedését ismerteti.

Promtow, A. N., Ostherki po Problema Biologitsheskoj Adaptacii Povedenija Vorobi-
nih Ptic. ( Tanulmányok az énekesmadarak biológiai adaptatív magatartásának
problémájáról.) (Akademija Nauk SSSR, Moszkva, 1956, pp. 312,) — A mű elején
a szerző ismerteti a madarak ösztönös magatartásának néhány időszerű elméletét,
különösen foglalkozik LORENZ ,,Kumpany”-elméletével, és annak kifejlesztésével.

278

A munka első része általában elméleti: a reflexek és az ösztönök fiziológiai alta-
lánosságait és biológiai különbségeit tárgyalja. A madárélet évi ciklusai, mint alap,
a magatartás biológiai adaptációjának ellenőrzésére. A madárélet biológiai jelen-
ségeinek morpho-physiologiai (konstitucionális) alapjai. A madarak feltételes ref-
lexeinek tanulmányozása laboratóriumi adatok alapján. A madarak magatartásá-

eurer

szempontjából.

A második részben azután részletesen kitér saját vizsgálatainak eredményére.
Vizsgálatai java részben fogságban nevelt fiókákon végezte. Ismerteti a munkája
anyagát és módszertanát. Kezdi a madárfiókák kikelésének vizsgálatával. Vizsgálja
a fészek szerepét a fiókák fejlődésének folyamatában. Három fejezetben, szakaszokra
tagolja a fiókák fejlődését és eközben végzett vizsgálatainak eredményeit, egészen
addig az állapotig, amikor a madárfiókák már önállósultak szüleiktől. Végül az
ismétlődő magatartási jelenségek örökletes voltát tárgyalja. A munkát számos szem-
léltető illusztrációval kíséri.

Schiiz, E., Die Vogelwelt des Südkaspischen Tieflandes. (Verl. E, Schweizerbart,
Stuttgart, 1959, pp. 199) — A palaearktikus madarak kutatásának még ma is egyik
legtöbbet ígérő területe: Irán. Madártani irodalma szétszórt, nagyobb összefoglaló
munka nem jelent meg róla. A szerzőnek 1956. II. 13.—V. 21. között Irán északi
siksagat, a Kaspi-tenger környékét volt alkalma beutaznia. Ennek a kutatóútnak
eredményeiről számol be ez a szép kiállítású, igényes tartalmú munka, fényképek-
kel és térképekkel bőven illusztrálva. Ismerteti általában a terepet, majd az általa
beutazott területet szakaszonként és élőhely szerint tagolja, utal az észak talyschi
területre is. Részletesen tárgyalja észak Irán madártani kutatásának történetét.
Ezek után tér rá az egyes fajokra, a saját megfigyeléseire és az irodalmi adatokra
is. Sok rendszertani problémát vet fel és nem egyszer kénytelen szembehelyezkedni
VAURIE álláspontjával (lásd jelen kötet első könyvismertetését). A befejező rész-
ben a klímát, a madárfajok mai elhelyezkedését tárgyalja, rámutat a más terüle-
tekkel szembeni eltérésekre, és a madárhangok különbségére. Röviden megemléke-
zik az Elbrusz-hegységről és Teheránról. Mint a madárvonulás élenjáró kutatója
természetesen bő fejezetben tárgyalja az északiráni madárvonulási problémákat.
Megemlékezik, hogy ma milyen veszélyek fenyegetik ezt a madárvilágot (olajvész,
vadászat). Röviden összefoglalja végül a terület legfontosabb madártani kérdéseit.
A munka igen gazdag anyaggal faunisztikai, rendszertani, madárvonulási és ökolo-
giai ismereteinket vitte előbbre.

279

REP aes ag
sedi AS ee
role A

bah ar a 4

EC pm ds re
AE RE UR
b I ti i
DELE POET IA DE,

oe x
bal 1%. Terre

Index Alphabeticus avium

Helyreigazitas

(Aquila, LXVI. 1959/1960.)

119. oldal: „petevezetöben” helyesen vegbelnyilasban
, tojassziket” helyesen tojaskezdemenyeket
, csapat höludat” helyesen hólúd-csapatokat

120. oldal: ,,dunnarécék” helyesen cifra dunnarécék (x 4)
„a félsziget" helyesen a Csukes-félsziget

123. oldal: , Így a dunnarécék és az apäcaludak” helyesen

így a vetési ludak és lilikek

124. oldal: „de semmi újat nem lehet találni" helyesen
sőt némi újat is lehet találni
125. oldal: ,,szigetecskét” helyesen tavacskát
, olyan színesek?" helyesen színesebbek
126. oldal: , óriási rajt?" helyesen óriási rajokat

127. oldal: ,,Argentov A. J.” helyesen Argentov A. I.

p. 129:

p. 130:

„a Schmidt-foktöl nyugatra” helyesen a Schmidt-foktol délnyugatra

Errata

(Aquila, LXVI. 1959/1960)
“oviduct” recte Aperture of the cloaca
“a large yolk” recte many ovarian ova
"othor?" rescte other
"egg" recte eggs
"the yolk" recte they
"a smaller flock” recte small flocks
“Eider Ducks” recte King-Eiders
“the peninsula”’ recte the chukchee peninsula
““exceptionally”’ recte im exception
“Kazan” recte Kazakhstan
“migration” recte wandering

“young and grey coloured Bullfinches in the area of Anadyr” recte young,
grey coloured Pine-Grossbeaks in the Anadyr-Region

‘‘seperation’’ recte separation
“migration”’ recte wandering
“immediately” recte soon

“towards the Siberian river valleys up to higher latitudes between Yana
and Tshaunski bay, to the Wrangel Island and fly especially to the islands
of Novosibirsk” recte from the Siberian river valleys between
the fana and Tshaunski Bay, up to higher latitudes to the Wrangel Island
and fly especially to the Novosibirsk islands

‘most Eider Ducks and Barnacle Geese” recte numerous bean Geese and
white-fronted Geese

“valley of the Lena” recte Lower Lena

“their nests” recte their nestingterritories

281

LS)

131:

132:

133:

134:

“fly in groups” recte
“hibernating territories” recte
“but nothing new’ recte
“Willow Grouse” recte
‘belongs’ recte
“but it undertakes” recte
“climate” recte
“Icelandic Sandpiper’ recte
“small island”? recte
“similary coloured’ recte
“Tshuktsch” recte
“Storm Petrels” recte
“Amguem” recte
“an immense flock’ recte
“Storm Petrels” recte
“North-Pole area” recte
“A. J. Argentov” recte
“southwards, probably” recte
“steppe” recte
“territory is on a” recte
“South African” recte

“Brent Goose. The Knot, the
northern waders:

migrate

hibernating limited territories
and even some news
ptarmigan

belong

but the last undertakes
time

knot

small pool

brightly coloured
Chukchee

Slender- Billed shearwaters
Amguema

immense flocks

Slender- Billed shearwaters
arktis

A. I. Argentov
southwestwards, evidently
desert

territories are divided by
South American

Curlew Sandpiper” recte Brent Goose. The
the Curlew Sandpiper

. Accipiter gentilis 58, 59, 156

Accipiter nisus 155

Acrocephalus arundinaceus 24, (30), (31),
155

Acrocephalus palustris 21, 23, (29), 155,
(168)

Acrocephalus scirpaceus 155

Acrocephalus schoenobaenus 155

Actitis hvpoleucos 93, 155, 213—216,
241, (248—250), (264)

Aegithalos caudatus 24, 102, 153, (168)

Aegypiida indet. (176), (178)

Aegypiidae (185)

Aegvpius monachus (177), (178)

Alauda arvensis 33, (36,) 153, (168)

Alcedo atthis ispida 155, 224, 241, 242,
(254), (264)

Alectoris (171)

Alectoris graeca (179)

Ammoperdix (171)

Amphipelargus majori (169)

Anas 167

Anas acuta 152, 154

Anas arcensis (168

Anas crecca 121, 122, 152, 156, (170),
(177), 241

Anas penelope 152, 156

Anas platvrhynchos 58, 152, 154, 167,
(168), (170), (176), (177), 210, 241,
(247), (263), (264)

Anas querquedula 121, 152, 154, (168),
(176), (177), 241, (245), (264)

Anas strepera 152, 154, (168)

Anser albifrons 156, 242, (264)

Anser anser 152, 154, 163, 164, (165)

Anser anser rubrirostris 164, (165)

Anser arvensis 33, (36), 153

Anser brachvrhynchus 33—35, (36), (37)

Anser carneirostris 34, 35, (37), (38)

Anser erythropus 156, 209, (246)

Anser fabalis 33, 35, (36—38), 156, 210,
(245)

Anser fabalis johanseni 34, 35, (37)

Anser fabalis middendorfi 34, (36)

ae fabalis neglectus 33—35, (36—38),
15

Anser fabalis rossicus 34, 35, (37), (38)

INDEX ALPHABETICUS AVIUM

Összeállította — Zusammengestellt — Warga Kálmán

Anser fabalis serrirostris 34, (36)

Anser fabalis X fabilis rossicus 35, (37)

Anser segetum 33, (36)

Anthus campestris 153

Anthus spinoletta 156

Anthus trivialis 153, 192, 237, (261)

Apus apus 156, (180), 241, 242, (264),
(265)

Apus melba 175, (177), (180), (181),
(185)

Aquila 197, (201)

Aquila chrysaétos (177), (178), (180),
240, (246), (263)

Aquila clanga 156, 209, (246)

Aquila heliaca 157, (177), 208, 209, (246)

Aquila pomarina 155, 156, 209, (246)

Ardea cinerea 40, 44, 47, 50, 55—59, (69),
92, 121, 154, 239, 241, (263), (264)

Ardea goliath 242, (264)

Ardea purpurea 40, 61, 152, 154, 241,
(264)

Ardeola ibis 40, 204, (244)

Ardeola ralloides 39—65, (67— 70), 154,
204, 241, (243), (245), (264)

Asio flammeus 156, 167, (172), (180),
(185), 218, 223, 224, (251), (254)

Asio otus 58, 153, (177), (180), (185)

Athene noctua 153, (168), (172), 241,
(264)

Aythya ferina 152, 154, 241, (264)

Aythya fuligula 156, (170), 241, (264)

Aythya marila 157

Aythya nyroca 152, 154, (168), (170)

Branta canadensis 163, 164, (165)

Branta leucopsis 159—163, (164)

Branta ruficollis 157

Bombycilla garrulus 105, 106, 234, 240,
241, (259), (264)

Botaurus stellaris 152, 154, 242, (264)

Bubo bubo (177), (180), (185)

Bucephala clangula 156

Buteo buteo 93, 155, (177), (178), 192,
208—210, 218, 240, (245—247), (251),
(263)

Buteo lagopus 157, (178), 209, (246)

Buteo rufinus 209, (246)

Calandrella brachydactyla 45, (67)

Calidris alpina 155, 241, (264)

Calidris canutus 216, (250)

Calidris minuta 155, 241, (264)

Calidris temminckii 155

Caprimulgus europaeus 153

Caprimulgus europaeus fossilis (168)

Carduelis cannabina 117, 192, 215, 237,
(249), (261)

Carduelis carduelis 24, (31), 110—114, 152

Carduelis spinus 114—117, 124, 130,
141—145, (146—149), 157, 233, 234,
(258), (259)

Chaetura caudacuta (181)

Charadrius 241, (256)

Charadrius apricarius 157

Charadrius dubius 155, 241, (256)

Charadrius hiaticula 155

Charadrius morinellus 211, 240, (248),
(263)

Chlamydotis pliodeserti (172), 189, (190)

Chlidonias hybrida 218—221, (251—253)

Chlidonias leucoptera 154

Chlidonias niger 154, 219— 221, 241,
(251—253), (264)

Chloris chloris 24, (31), 109, 110, 124,
130, 152, 215, (249)

Certhia brachydactyla 153

Certhia familiaris 131, (168)

Ciconia ciconia 71, 93, 121, 154, 204—206,
238, 239, 241, 242, (245), (264), (265)

Ciconia gaudryi (169)

Ciconia nigra 156

Cinclus cinclus 213, 238, (249)

Circaétus gallicus 209, 238, (246), (262)

Circus (168), 210, 240, (263)

Circus aeruginosus 154, 203, 208, 224,
241, (243), (245), (247), (254), (264)

Circus cyaneus 156

Circus macrourus 156

Circus pygargus 157

Clangula hyemalis (170)

Coccothraustes coccothraustes 107—109,
152, (168), 192

Coloeus monedula 58, 152, (182), (183),
211, 227, 241, (248), (255), (264)

Columba domestica 209, 210, (246), (247)

Columba palumbus 58, 154, (177), (180),
221, (253)

Coracias garrulus 58, 153

Coturnix (171)

Coturnix coturnix 122, 154, (177), (179)

Corvus betfianus 167, (172)

Corvus corax 155, (172), 227, 240, 241,
(255), (263), (264)

Corvus cornix 58, 152, (172), 192, 210,
(247)

Corvus corone (172)

Corvus frugilegus 57—59, (69), 123, 152,
(172), 211, 241, (246), (248), (264)

284

Corvus hungaricus (172)

Corvus pliocaenicus (172)

Corvus praecorax (172) |
Crex crex 154, (168), 192

Cuculus canorus 23, 24, (30), (31), 153
Cygnopsis cygnoides 159—163, (164)
Cygnus olor 207, (245)

Delichon urbica 153, (168), (181), 237,
(261)

Dendrocopos leucotos 226, (255)

Dendrocopos major 58, 130, 153, (168),
226, (255)

Dendrocopos medius 157, (168), 226,
(255)

Dendrocopos minor 9, 157, 229, (256)

Dendrocopos syriacus 17, 24, 25, (26),
(31), 153, 226, (255)

Dryocopus martius 225, 226, (255)

Egretta alba 40, 156, 204, (244)

Egretta garzetta 39, 40, 44, 46, 47, 50:
53, 55—59, (69), 92, 154, (179), 211,
241, (248) (264)

Emberiza calandra 152

Emberiza cia 234—237, (260), (261)

Emberiza cirlus (185)

Emberiza citrinella 119, 120, 131, 182,
(185), 192, 215, 237, 238, (249), (261)

Emberiza hortulana (185)

Emberiza melanocephala (185)

Emberiza schoeniclus 155

Eremophila alpestris 226, 227, (255)

Erithacus rubecula 104, 153, 191, 192,
(194), 230, 233, (257)

Eupodotis arabs (169)

Falco 195—199, (199—202)

Falco cherrug 45, 59, (67), (69), 93, (178),
209, 210

Falco columbarius 157, (178), 208, 209,
(245), (246)

Falco peregrinus 59, (69), 156, (168),
AR GES) SZOROS ZATA S M2 AI
(245— 247), (256), (264)

Falco peregrinus leucogenys 207, (245)

Falco subbuteo 58, 153, 167, (170), 208,
209, (245), (246)

Falco tinnunculus 58, 154, 167, (168),
(170), 208, 240, (245), (263)

Falco vespertinus 58, (67), 153, (177),
(178), 208, 241, (245), (264)

Ficedula, vide: Muscicapa

Francolinus (173)

Francolinus capeki 167, (168), (171)

Fringilla coelebs 24, (31), 58, 118, 119,
130, 152, (168), 192, 215, (249)

Fringilla montifringilla 119

Fulica atra 154, 241, 242, (245, (264),
(265)

Fuligula, vide: Aythya

| Galerida cristata 152, 209, 241, (245),

(264)

| Gallinago gallinago 154, 212, 241, (248),

(264)

| Gallinula chloropus 154

| Garrulus glandarius 130, 152, (168), (183),
192, 222, (254)

Gavia arctica 155

Gavia stellata 156

| Gelochelidon nilotica 218, (251)

‘Glareola pratincola 156

‘Glaucidium passerinum (168), 223,

Grus grus 151, 155, 210, (247)

Gypaétus barbatus 175, (176—178), 185

Gyps fulvus (177)

Halialltus albicilla 58, 65, 155, (177),
(178), (180), 208, 210, (245), (247)

Halialltus leucoryphus 203, (243)

Himantopus himantopus 152, 242, (265)

Hippolais icterina 21—23, (29), (30), 153,
(249)

Hippolais pallida elaeica 17—25, (26—31)

Hirundo rustica 24, (31), 99, 153, (168),
(182), 241, (264)

Hydroprogne caspia 219, (251)

Ixobrychus minutus 55, (69), 154
Jynx torquilla 24, (31), 58, 99, 153, (168)

Lagopus (171), 175

Lagopus albus, vide: L. lagopus

Lagopus lagopus (185—187)

Lagopus mutus (185—187)

Lanius collurio 106, 153, 192

Lanius excubitor 241, (264)

Lanius minor 58, 153, 157, (168)

Larus argentatus 155, 203, 238, (243),
(261), (262)

Larus canus 122, 155, 207, (245)

Larus canus stegmanni 207, (245)

Larus fuscus 208, (245)

Larus hyperboreus 218, (251)

Larus melanocephalus 122, 216, (250)

Larus minutus 79—85, (87—89), 155,
238, (261), (262)

Larus ridibundus 93—99, 122, 123, 154,
210, 211, 216, 217, 221, (248), (250),
(261), (262)

Leptoptilos crumeniferus (165)

Leptoptilos pliocaenicus (169)

Leptoptilos titan (169)

Limosa limosa 154, (168), 211, 212, (248)

Linaria (168)

Locustella luscinioides 155

Loxia curvirostra 125—129, 131, (134—
137), 233, (258)

Luscinia luscinia 238, (262)

Luscinia megarhynchos 58, 153, 192

Luscinia svecica 124, 155

Lyrurus partium 167, (171)
Lyrurus tetrix (171), 175, (177), (178),
(185—187)

Mergus albellus 157, (170)

Mergus merganser 157

Merops apiaster 156

Microtus socialis bateae n. sp.(Mamm.)13,
(14)

Milvus migrans 58, 93, 156, 192, 208,
238, (245), (247), (262)

Milvus milvus 156, 238, (245), (262)
Monticola saxatilis 45, (67), 236, (260)
Motacilla alba 58, 153, (168), 241, (264)
Motacilla cinerea 213, 238, (249), (262)
Motacilla flava 153

Muscicapa albicollis 9, 153

Muscicapa parva 238, (262)

Muscicapa striata 24, (31), 105, 153, 237,
(261)

Nucifraga caryocatactes (183), (185), 227,
228, (256)

Numenius arquatus 155, (177), (180), 211,
241, 242, (247), (264), (265)
Numenius phaeopus 211, 218, 241, (247),
(251), (264)

Numenius pliocaenicus (172

Nycticorax nycticorax 40, 44, 47, 48, 50,
55—59, (69), 92

Oenanthe oenanthe 153, 230, (257)

Oriolus oriolus 24, (31), 58, 152, 241, (264)

Otis affinis 189, (190)

Otis agilis 189, (190)

Otis lambrechti 167, (169), (172), 189

Otis tarda 154, (169), 189, (190)

Otis tetrax (168), 175, (177), (179—181),
(185), 189, (190)

Otus scops (168), 222, 223, (253), (254)

Palaeotis weigelti 189, (190)

Pandion haliaëtus 122, 156, 208, (245)

Panurus biarmicus 155

Parus ater 130, 228, 233, 238, (256), (258),
(262)

Parus caeruleus 9—11, (12), 100, 101,
130, 153

Parus cristatus 131

Parus lugubris 45, (168)

Parus major 9, 58, 99, 100, 130, 153,
(168), 192, 237, (261)

Parus montanus 229, (256), (257)

Parus palustris 9, (12), 101, 102, 153,
(168), 229

Passer domesticus 152, 192

Passer montanus 9, (12), 24, (31), 58,
107, 152, (168), 192, 223

Pelargosteon tóthi 167, (169)

Perdix (168), (169)

Perdix jurcsáki 167, (171)

285

Perdix perdix 154, (168), (171), (177),
(179), 192

Pernis apivorus 157, (180)

Phalacrocorax carbo 157

Phalacrocorax pygmaeus 40

Phalaropus lobatus 156

Phasianus (168)

Phasianus colchicus 154, 192

Philomachus pugnax 152, 155, 211, (247)

Phoenicopterus ruber roseus 204, (243)

Phoenicurus ochruros gibraltariensis 153,
233, 240, (263),

Phoenicurus phoenicurus 9, 24, (31), 58,
104, 124, 153, 231, 235, 237, (258), (261)

Phylloscopus collybita 131, 153, 237, (261)

Phylloscopus sibilatrix 153

Phylloscopus trochilus 153

Pica pica 58, 151, 152, (177), (182—184),
192, 222, 241, (254), (264)

Picus canus 153, 224, 225, (254)

Picus viridis 58, 153, 224, 225, (254)

Platalea leucorodia 93, 156, 241, (264)

Plectrophenax nivalis 157, (177), (185)

Plegadis falcinellus 40, 44, 156, (179)

Pliogallus, vide: Plioperdix

Plioperdix (171)

Podiceps cristatus 92, 154, 229, (256)

Podiceps griseigena 154

Podiceps nigricollis 154

Podiceps ruficollis 154, 220, 221, (252)

Porzana parva 154

Porzana porzana 154, (179)

Prunella collaris 233, 234, 240, (259),
(263)

Prunella modularis 214, 230—233, 235,
(249), (257—259)

Pyrrhocorax graculus (168), (173), (177),
(182—185)

Pyrrhocorax graculus vetus 167, (173)

Pyrrhocorax pyrrhocorax (173)

Pyrrhula pyrrhula 118, 124, 133, (139),
(140), 157, 223, 233, 234, 242, (254),
(258), (260), (264)

Rallus aquaticus 154, (177), (179)

Recurvirostra avosetta 152, 242, (265)

Regulus ignicapillus 157

Regulus regulus 129—131, (137—139),
157, 233, (258)

Remiz pendulinus 58, 155, 242, (265)

Riparia riparia 156, (181), 241, (264)

Riparia rupestris (177), (181), (182), (185)

Rhodospiza obsoleta 242, (265)

Saxicola rubetra 153

Saxicola torquata rubicola 153, (168)
Scolopax rusticola 93, 155

Serinus serinus 25, (31) ,118

Sitta europaea 9, 102, 153, 192
Somateria mollissima 216, (250)

286

Spatula clypeata 152, 154, (168), (170)
Squatarola squatarola 157, 211, (248)
Stercorarius longicaudus 218, (251)
Stercorarius parasiticus 218, (251)
Stercorarius pomarinus 157 i
Stercorarius skua 203, 238, (243), (261) |
Sterna albifrons 218, 241, (251), (264) !
Sterna hirundo 99, 123, 154, 221, (252), |
(264)

Streptopelia decaocto 17, 25, (26), (31),
42, 71—76, (76—78), 154, 222, 240,
241, (253), (264) |

Streptopelia turtur 24, (31), 58, 99, 130, |
154, 211, 241, (248), (264) |

Strix aluco 153, 192

Strix uralensis (178), 223, (254)

Sturnus vulgaris 24, (31), 58, 106, 124, |
152, 192, 210, 241, 242, (247), (264), ,
(265)

Surnia ulula (185)

Sylvia atricapilla 105, 130, 153, 192, 215,1
(249)

Sylvia borin 153 |

Sylvia communis 22, (30), 153, (168), 237, .
(261)

Sylvia curruca 24, (30), (31), 153

Tetraonidae (168), (169)

Tetrastes bonasia 175, (177—179), (185),
(186), 192, 210, (247)

Tetrao urogallus 131—133, (139), 167,
(168), (171), 175, (186), (187)

Tichodroma muraria 229, 230, (257)

Tringa 241, (264)

Tringa erythropus 155

Tringa glareola 155

Tringa nebularia 155

Tringa ochropus 155, 241, (264)

Tringa totanus 152, 154, 215, 241, (249),
(264)

Troglodytes troglodytes 153, 233, (258)

Turdicus tenuis 167, (173)

Turdus iliacus 168

Turdus merula 102, 103, 153, (168), 192,
242, (264)

Turdus philomelos 103, 104, 130, 153,
(168), 192, 215, 230, (249), (257)

Turdus pilaris 103, 124, 156, 192, 210,
241, 242, (247), (264)

Turdus torquatus 192

Turdus viscivorus 156, (168), (173), 192

„Lurul’ 195, (200)

Tyto alba 13, (13), 99, 153

Upopa epops 58, 153, (164)

Vanellus vanellus 154, 210, 241, (247),
(264)

Xenus cinereus 213, (2438)

er:

Mezőgazdasági Könyv- és Folyoiratkiadé Vállalat
Felelős kiadó a Mezőgazdasági Kiadó igazgatója
Felelős szerkesztő Dr. Vertse Albert
Műszaki szerkesztő Osvár Józset
*

Nyomasra engedélyezve 1962. I. 12-én
Megjelent 1200 példanyban, 22,25 (A/5) iv
terjedelemben, 45 abraval
— 1933 —

Készült az MSZ 5601-59
és 5602-55 szabvanyok szerint
*

62/26476. Franklin-nyomda Budapest,
VIII., Szentkirälyi u. 28.

N
SARA

fee

ÈS
LEUR

ER
Rd
ne

=
\ i
—r
\ =

WHOA ONU

mil! 093 343 697

- nn eee ha
teszed i
ps age ne orta TE

Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Books

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Aquila"

See other formats